Petőfi Népe, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-06 / 106. szám

TISZTELT SZERKESZTOSEG! 1992. május 6., 7. oldal Címünk: Petőfi Népe 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1 /A Kedves Olvasóink! Az utóbbi időben — megelégedé­sünkre — többnyire közérdekű problémákról szóló leveleket kap­tunk. Egyebek között, mint ígértük, további véleményt közlünk a bajai Let’s go diszkóval kapcsolatban. Egy másik írás a Kecskemét utcáit, köztereit csúfító, megrongált pa­dokról szól. Bizonyára többeket ér­dekel az is, hogy kinek adnak enge­délyt maroklőfegyver tartására. Megtudhatják a rendőrség válaszá­ból. (A szerk.) Még a 10 százalékos béremelést sem kaptuk meg! Béremelések címmel egy MTI- hír jelent meg a Petőfi Népe 1992. április 27-ei számának 1. oldalán. Ebben közlik, hogy a pedagógu­sok a 10 százalékos bérautomatiz­muson felül szeptemberben továb­bi 2000 Ft béremelést kapnak sze­mélyenként, átlagosan. A hír felbosszantotta a tantestü­let tagjait és kételkednek annak igazában! Ugyanis még a január l-jétől esedékes 10 százalékos bér- fejlesztést sem kaptuk meg! S nem csak a mi iskolánk, hanem Kis­kunfélegyházán több más általá­nos iskola sem. Miért higgyünk a szeptemberi bérfejlesztésben, ami még nagyon messze van? Most egy nagyon érdekes és szellemes 8 százalékos bérfejlesz­tést helyeztek kilátásba (ez még * nem hivatalos, de a hír hivatalos­nak látszik), amit csak közgazdá­szok vagy vájtfülűek értenek meg. Nevezetesen: úgy kapnánk 8 szá­zalékos bérfejlesztést, hogy közben körülbelül 400 ezer forinttal csök­ken az iskola bértömege az 1991. évihez viszonyítva. Vagyis a 10 százalékos, központilag biztosított bérfejlesztést az iskola már meglé­vő, úgynevezett „egyéb bérek” ter­hére kívánják megvalósítani! De ez csak 8 százalékra futja! Hová került az iskola 10 százalé­kos bére, amit az önkormányzat megkapott? Tehát 8 százalékos bérfejlesztés eredményeképpen a testület elveszti körülbelül 400 ezer forintos egyéb bérét! Szép játszmá­nak látszik! Hát itt tartunk? Elnézést kérek, ha a megjelent cikkre való reagálásom kissé fanyar hangvételű. Nem akarok bántani senkit, higgyék el nekem. Én csak bízni szeretnék a lapjukban közöl­tek igazában, hinni szeretnék a kor­mányzat, az Országgyűlés által el­fogadott 10 százalékos bérautoma­tizmus megvalósításában, önkor­mányzatunk realitásérzékében, igazságos döntésében. Bányai Ferenc iskolaigazgató Kiskunfélegyháza Pisztolyra ki kaphat engedélyt? ti Szeretném, ha esetem megjelenne ^az újságban, két okból. Egyrészt, elriassza az embereket a felesleges fáradozástól, másrészt, elgondol­koztassa az illetékeseket az általuk 'i alkalmazott diszkriminációról. Előzőleg egy vagyonvédelmi ,\í kft.-nél alkalmaztak biztonsági őr- i ként. A fegyvertartási engedélyt is • megszereztem,, saját költségemen, ami több ezer forint mapapság. 21 A maroklőfegyver tartására, azaz megszerzéséhez azonban külön en­gedély szükséges. A rendőrség ille­tékes hivatala szerint magánsze- mély erre engedélyt nem kaphat. Tehát feleslegesen vertem magam 1 kiadásokba, a célom nem érhetem el a vizsga leteltével. Szolgálati pisztoly birtoklása nélkül személy- .; őrzést és pénzszállítást vállalni «6 jámbor óhaj egyéni vállalkozónak. A mai közbiztonság és munka- - helyszűke idején azt gondolná az ember, hogy a vállalkozások tá- mogatása a cél. Vagyonvédelemre, i biztonsági szolgálatra csak jogi r személyiséggel rendelkező társaság vállalkozhat vagy magánszemély • alvállalkozóként, jelentős korláto- s zással. A kft. alapításának, létre­hozásának és működtetésének fel­tételei ismertek. Megjegyzem, a jogszabály a maroklőfegyver táro­lását nem köti jogi személyiséghez, csak a megyei kapitányság korlá­tozta így. Miért? * * * Olvasónk levelét továbbítottuk a megyei rendőrfőkapitányság igazgatásrendészeti osztályára, ahonnan az alábbi választ kaptuk dr. Kiskasza Margit osztályvezető­helyettestől: A 115/1991. (IX. 10.) kormány- rendelet értelmében csak jogi sze­mélyek kaphatnak vagyonvédelmi célból lőfegyvertartási engedélyt. Leveléből kitűnik, hogy korábban vagyonvédelmi korlátolt felelőssé­gű társasájg alkalmazta, s mint al­kalmazottjának — a jogszabályi feltételek teljesítése után — adhat­tunk szolgálati lőfegyvertartási en­gedélyt, Ont a kollégáim helyesen tájékoztatták. Megjegyzem, hogy a vállalkozások támogatása véle­ményem szerint nem terjedhet odá­ig, hogy egyéneknek, magánvállal­kozóknak pisztolyra engedély ad­ható legyen. A szolgálati lőfegyverek foko­zott védelme, használhatóságá­nak, viselésének korlátozása érde­kében rendelkezik a már hivatko­zott jogszabály akként, hogy az ilyen lőfegyvert tárolni is csak ál­landóan őrzött épületben — nem magánlakásban — lehet a megfele­lő biztonsági előírások betartásá­val. A rendőrség riasztó- és egyéb berendezések beépítését, illetve őr- személyzet alkalmazását is elren­delheti. Ezeket a feltételeket ta­pasztalataink szerint a magánvál­lalkozók nem is tudnák teljesíteni. Az elmondottak .nem jelentik azonban azt, hogy Ön, ha vagyon­védelmi célú magánvállalkozásra engedéllyel rendelkezik, gáz- vagy riasztópisztoly tartására ne kap­hatna engedélyt. Amennyiben erre igénye van, úgy kérelmét a lakóhe­lye szerinti rendőrkapitányságra nyújtsa be, hiszen akár saját, akár mások vagyonát védeni a sokkal kevésbé veszélyes gáz- vagy riasz­tópisztollyal is lehet. Ki a rászoruló, ha nem én? Úgy érzem, nagy igazságtalan­ság történt velem. Februárban a községi önkormányzat kiküldte az adóívemet, én is bejelöltem, hogy van egy másfél szobás kis lakásom, abban nevelem a három kiskorú gyennekemet, egyedül. Kérelmet nyújtottam be, hogy engedjék el a megállapított 1000 forint adómat (kommunális adó), tekintettel ar­ra, hogy a három kiskorú gyerme­kemet egyedül nevelem, munka- nélküli vagyok. A jegyző úr körül­belül egy hónap múlva azt mondta nekem, hogy a képviselő-testület elutasította a kérelmemet, mert nem vagyok jogosult, vagyis rászo­ruló az adó elengedésére. Aláíra­tott velem egy papírt, miszerint visszavonom a kérelmemet, hogy ne kelljen kiküldeni az elutasító határozatot (rajtam kívül ketten hallották, amit mondott). Én buta fejjel aláírtam, egész máshol járt az eszem, gondjaim vannak, nem is fogtam fel rögtön, hogy mire sze­dett rá, csak később bantam, hogy alairtam. Kérdem én, ki a rászoru­ló, ha nem én? Három gyerekkel egyedülállóként, munkanélküli­ként azt hiszem, joggal vártam méltányosságot. Vagy azért kap­tak vérszemet, mert tudják, hogy építek egy kis szobát a házhoz, mi­vel alig férünk el a két kicsi szobá­ban? A szoc.pol.-ból fizessem ne­kik ki az adót, amit az OTP-től fogok kapni a szobaépítésre?! Igazságtalannak tartom, hogy akinek palotája van, az is 1000 fo­rintot fizet, akinek csak egy kis házacska jutott, szintén 1000 fo­rintot fizessen a közösbe. A gyermekeimtől nem fogom el­venni azt az 1000 forintot, ha van képük, vonják le a munkanélküli­segélyből! Kérem önöket, közöljék le soraimat, talán az önkormány­zat képviselői elgondolkodnak ott­hon, a tágas, kényelmes lakásuk­ban, talán megszólal a lelkiismere­tük! Hábermajer Antalné Nemesnádudvar, Arany J. u. 13. Gondolatok a bajai Let’s go-ügyben A Petőfi Népe április 15-ei számában Nothoff Ingrid Hova menjenek a bajai fiatalok szóra­kozni? címmel egy látszólag ob­jektív tudósítást adott a Let’s go diszkóval kapcsolatos problé­mákról. Adatszerűén megjegyez­te benne, hogy a táncklubbal kapcsolatos problémát egyetlen ház jelezte csak. Ez minden utá- nanézés nélkül is elfogadható, hiszen a közvetlen szomszédság­ban csak egy lakóház van. Igaz­nak tartom a cikkben leírt szülői aggodalmat és adatokat is. Meg­értem a sorok között megbúvó szemrehányást is, hogy egy lakó­háznyi ember miatt száz meg száz1 fiatalnak nem adatott meg a szórakozás lehetősége. Ez igaz­ságtalannak tűnik. Ezt valószínűleg a diszkózene felkorbácsoló hatására az ifjúság is így értékelhette, ugyanis a cik­ket követő hét végén véleményü­ket egészen kézzelfoghatóan Je­lezték a ház lakóinak. Az első emelet magasságában futó, védő­burkolattal ellátott telefonveze­téket, s azt a falhoz kapcsoló fémpántot leszakították és össze­törtek. Véletlenül ez semmikép­pen nem történhetett, ehhez leg­alábbis bakot kellett tartani a bátor, erős, elszánt, bosszút álló fiatalembernek. S ha a legutóbbi tett szóba ke­rült, idefűzök néhány egyéb dol­got, amely miatt az a bizonyos egyetlen levél megszületett, s lá­tatlanban megkérdezem az idejá­ró fiatalok szüleit, ők hogyan re­agálnának hasonló helyzetben. Tények: Több esetben csak erős vízsugárral tudtuk eltávolí­tani a gyomor- és béltartalmat a kapualjunkból, olykor másfél órás ácsorgás után tudunk csak bejutni autónkkal a házba, mert a kapu előtt valamely embertár­saira egyáltalán nem figyelő ifjú állítja le a kocsiját, a parkírozni tilos tábla nem akadályozza eb­ben. Az meg már szinte termé­szetesnek tűnik, hogy a dobhár­tyát hasító diszkózene után az utcán is csak a legnagyobb hangerővel* tudnak fiataljaink beszélni, sikoltozni, illetve barát­nőket ajánlani egymásnak. Ifja- ink szókincse ilyenkor meglehe­tősen szűk és természetesen egy- témájú és vulgáris, a parkban le­játszódó jelenetek sem épülete­sek — no de arra az is mondha­tó, hogy nem kell meglátni. Igaz. A tárgyszerűséghez természe­tesen hozzátartozik, hogy a zene valóban nem hallatszik, hogy Ju­hász úrék a diszkón belül — megfigyelésünk szerint — urai a helyzetnek és féken tudják tarta­ni a renitenseket. A rendőrség is megteszi, ami erejéből és lehető­ségéből telik. Olykor szinte-cso­dálatra méltó, hogy egyik-másik magáról megfeledkező fiatal tisz­teletlenségét és nagyszájúságát milyen önmegtartóztató fegye­lemmel szerelik le. Számunkra az lenne a megnyugtató, ha diszkós napokon itt állandó rendőri fel­ügyelet lenne az utcán. Ez, gon­dolom, lehetetlen, hiszen a város nagy és más részei is figyelmet igényelnek. Éppen ezért, az a gondolatom született: Mi lenne, ha az ifjúság a saját és szórakozása érdekében — amolyan rendfenntartó cso­portot szervezne, mely betartat­ná társaikkal az egymás mellett élés normáit. Zárszónak csak annyit —- mint szülő és pedagógus —, tu­dom, hogy a táncra szüksége van minden kor ifjúságának, sót minden korosztálynak szüksége lenne rá. Éppen ezért biztosítani is kell a lehetőséget rá, mégpedig gyalog is elérhető helyeken. De ez akkor sem ok arra, hogy akár néhány tíz embernek lehetetlen­né tegye a hétvégi pihenést, vagy állandó bosszúságot okozzon vagy undort keltsen. Ez a szabadosság, fegyelme­zetlenség és egyáltalán a rendnek a fitymálása súlyos következmé­nyekhez vezethet éppen az érde­keltek (fiatalok) sorsában. Ezért gondolom, hogy nekik kellene a legtöbbet tenni ellene. Ugyanis előbb vagy utóbb minden fiatal­nak meg kell tanulnia, hogy az egyén szabadsága csak a másik egyén szabadságáig terjed. A megoldás tehát a mindenki számára elfogadható normákhoz való igazodás. Ezt meg kell ta­nulni, mert különben rend, de­mokrácia, szabadság helyett sza­badosság, félelem, zűrzavar lesz társadalmunk fő jellemzője. Az „egyetlen” érintett ház közössége Kamrába szüljek gyereket? Hét hónapos terhes, egyedülál­ló, leendő anyuka vagyok. Azaz, volnék igazán, ha nem egy 2x1 méteres kis kamrában kellene vi­lágra hoznom várt gyermekemet. Lakáskérelmemet 1992 januárjá­ban benyújtottam a lakásgazdál­kodási osztályra. Akkor biztattak, várjak, lesznek majd műszakilag leromlott pályázati lakások, amire én is beadtam a pályázatot. Tisztában vagyok azzal, hogy mennyi lakásnélküli ember van, de kérem, mondják meg nekem, me­lyik anya viheti egy kamrába új­szülött gyermekét? Kint jártak ná­lam a lakáshivatalból, környezet- tanulmányt írni. S voltak olyan kedvesek, hogy csak mosojyogva gúnyolódni tudtak rajtam. Ők ma­guk mondták: ha ide még egy em­ber bejön, kettőnek ki kell menni. Kérték, mutassam fel a betétköny­vet vagy pedig 200 ezer forint kész­pénzt. De könyörgök, ha nekem betét­könyvem volna, vagy ennyi pén­zem lenne ebben a munkanélküli világban, akkor nem járnék a la­káshivatalba. Nekem csak a pénz­ről beszéltek, de hogy miben la­kok, arról nem. Hiába próbálko­zók albérlettel, rám néznek, terhes vagyok, s mindenütt csak azt mondják, gyerekkel nincs kiadó la­kás. Ebben a helyiségben, amiben vagyok, van egy ágy vami az aszta­lom, az ágyam és amin mosok, egy rossz téve, ami a ruhatartó. Víz, villany nincs, fűteni pedig egy pa­lackos rezsóval tudok, ami köztu­dottan nagyon egészségtelen. Április 16-án kézhez kaptam a lakáshivatal levelét, amiben ez áll: Sajnálattal közlöm, hogy pályáza­ta ez esetben sikertelen volt. Ekkor határoztam el, hogy megpróbálom kérni az újság segítségét egy kis reménnyel, hátha több sikerrel já­rok segítségükkel, mint eddig. Tisztelettel: Karazsia Éva Kecskemét, Budai u. 10. NAPJAINK HUMORÁBÓL Amióta vegetáriánus lett az uram, mindennap lejön egy kicsit legelni. Városképet rondító padok Igen tisztelt Főszerkesztő Úr! Engedje meg, hogy Kecskemét vá­ros polgármesterének a város szé­pítésével kapcsolatban írt levelem másolati példányát tájékoztatás és esetleges felhasználás — közzététel — céljából mellékelten megküld- jem. (Levelét köszönjük, s az aláb­biakban közöljük. A szerk.) Igen tisztelt Polgármester Úr! Engedje meg, mint Kecskemét város lakója, aki már évtizedek óta él ebben a városban és foglalkozik közérdekű ügyekkel, egyebek kö­zött a város szépítésével is, hogy most egy talán jelentéktelennek tű­nő problémával forduljak Polgár- mester Úrhoz. Annak idején, már több mint tíz éve felvetettem, hogy e szépen fej­lődő várost, annak egyes részeit, parkjait elcsúfítják azok az utcai padok — s visszatetszést keltenek az ide látogatókban —^amelyek­nek nincs ülőkéjük vagy karfájuk, vagy egészében korhadt állapot­ban vannak. Amikor a vasúti par­kon megyek át, s az éjszakai huli­ganizmus eredményeképpen látom a feldöntött szeméttartókat, sok­szor saját magam állítom föl azo­kat, mert csúfítják a parkot, mely egyébként karbantartódnak mondható. Ugyanez tapasztalható egyes főútvonalakon, mint például a Rákóczi úton . .. Nem lehetne megvalósítani, hogy az illetékes községgazdálkodási vállalat, vagy ahová ezeknek a fenntartása tarto­zik, egy évben egyszer vagy kétszer ellenőrizné a padok állapotát, s összeírná a hiányos padokat, ame­lyek már olyanok, hogy fenntarta­ni nem lenne érdemes, vagy igen költséges lenne, s azokat eltávolí­tanák? A többit pedig legalább évenként egyszer helyre kellene hozni. . . Azt is állíthatom, hogy a padok javításához a lakosság is hozzájá­rulna. Én magam is felajánlanék e célra néhány száz forintot, ha meg­keresnének. Talán a hozzájárulá­sokból is rendbe lehetne hozni eze­ket a városképet elcsúfító padokat. Szabadjon még megemlíteni azt is, hogy régebben valamennyi busz­megállónál voltak ülőpadok, de sajnos, az utóbbi időben ezek több helyen megszűntek, gondolom, a huliganizmus következtében —, de azért jó lenne, főleg az idősebb korosztályra figyelemmel, ha időn­ként ezeket a padokat is pótolnák. Végül elnézést kérek Polgármes­ter Úrtól, hogy — mint említettem — talán jelentéktelennek tűnő problémával zavartam, de ez is rá­nyomja bélyegét a mindenkori vá­rosképre, s az idegenek ebből is Ítélkeznek. Tisztelettel: Dr. Miklós Jenő Kecskemét, Nagykőrösi ú. 33. FOGADOORAKON Felelőtlen újságkihordó Húsz éve előfizetője lapunk­nak Révész János Kecskeméten, a Mérleg utca 37.-ből. Kedvelik a Petőfi Népét, nagyon várják minden nap. Csakhogy ... nem kapják meg mindig. Révész úr hiánylistáján rögzítette, hogy áp­rilis 4-én, szombaton nem kapott újságot, csak 6-án, április 11-én sem kapott, csak 13-án, aztán 18- án sem vitte a postás, csak 22-én, utólag, 25-én is elmaradt a Petőfi Népe és ezt azóta sem pótolta a kihordó, aki 9 óra előtt egyéb­ként sem szokott jelentkezni. Jó lenne, ha az illetékesek a körmére koppintanának a postásfiúnak, mert kinek kell a napilap napok­kal később! Veszélyes galamb­röptetések Idős asszony panaszolja az Ipoly utcából, Kecskemétről: másokat veszélyeztetve röptetik a galambokat a gyerekek a 13; szám alatt. Brikettel, kavicsokkal dobálják őket állandóan, ostrom alatt tartva a környező házakat és azok lakóit. Őt is már több­szőr megdobták kaviccsal, s fél, hogy egyszer fejbe találják. Dü­hösek a szomszédok, vannak, akik azon gondolkodnak, hogy megmérgezik a galambokat. Egyszer a Hunyadi utcából vala­ki már tett ilyen kísérletet. Nem a galambokkal van bajuk, hanem a gyerekekkel. Legalább a szüle­ik figyelmeztetnék őket. A békes­ségért. — rapi — Békés kecskeméti utcákat követelünk Mint nyugdíjas, férjemmel együtt összesen 84 évet dolgoz­tunk. Az ő nyugdíjából 504 forin­tot kaptam, mint özvegy. így van 8600 forintom. Vártam és bíztam abban, hogy szövetkezeti lakáso­mat fenn tudom tartani özvegysé­gemben, de bajban vagyok. Ugyanakkor szomorúan tapasz­taltam, hogy egy idős román ál­lampolgár visszautasította, hogy kocsival hazavigyék Erdélybe, mondván: Magyarországon ő in­gyen utazik. Mondják meg, kérem, kinek jár ez így?! Én fizetek, ha utazni.akarok! A rendszerváltástól sokat vár­tam. Várok arra is, hogy a turiz­mus fellendülést hozhat nekem és azoknak, akik hasonló körülmé­nyek között várják a jobbat. Hiva­talos intézkedésem közben láttam, hogy három német turista hölgy fényképezte városközpontunk szép műemlékét, a Cifrapalotát, amikor Romániából itt „turistál- kodó” cigánynők útlevelüket or­ruk alá dugva, kabátjukat tépve, pénzt követeltek tőlük. A járókelők a látottak ellenére közönnyel elmentek mellettük. Is­merőseimtől hallottam, hogy azokban a széchenyivárosi laká­sokban, ahol nem zárják a főka­put, ezek az emberek becsenget­nek, pénzért könyörögnek és inzul- tálják a lakókat. Szeretném felhívni az illetékesek figyelmét arra, hogy mi nyugodt, bé­kés kecskeméti utcákat követelünk magunknak és az idelátogató kül­földi vendégeinknek. Mert így nem lesz turizmus, sem Expo, sem ko­pogtatás Európába. Tisztelettel: Sz. J.-né Kecskemét (Teljes név és cím a szerkesztőség­ben) Kérés Mélykút polgármesteréhez Mélykúton, a tanácsháza (a mostani polgármesteri hivatal) es az OTP saroknál az utóbbi eszten­dőkben több súlyos közlekedési baleset történt, a műút beláthatat- lansága következtében. Még az átkosban volt a sarkon a közlekedés biztonságát szolgáló tükör, melynek segítségével az arra közlekedők ellenőrizni tudták az útkanyarból előbukkanó gépjár­műveket. Néhány esztendeje azon­ban — ki tudja milyen okból — eltávolították az útmenti tükröt, s ezáltal az úttesten való áthaladás az arra közlekedő állampolgárok­nak veszélyessé vált. A helyszínen Az oldalt összeállította: Rapi Miklós közlekedésem során mindig bosz- szankodom, s ugyanezt tapaszta­lom mások részéről is, hogy az ille­tékesek figyelme nem terjed ki erre a — testi épséget veszélyeztető — ■ rendellenességre. Mivel feltétele­zem, hogy a polgármesteri hivatal hatékonyan tudna intézkedni a szóban forgó helyszínen történő biztonságosabb közlekedés ügyé­ben, sokadmagammal kérem a polgármester urat, hogy bokros te­endői mellett tekintse feladatának felvetésünk megnyugtató orvoslá­sát. Kérem soraimnak szíveskedje­nek nyilvánosságot adni a Petőfi Népében. Földes Péter Mélykút, Rózsa u. 32.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents