Petőfi Népe, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-06 / 106. szám
8. oldal, 1992. május 6. MEGYEI KÖRKÉP AMÍG ÁLLNAK A FEHÉR NYÁRAK Mi lesz véled, Kiskunság!? 9 Lágy ívek, árvalányhajas buckák, megkapaszkodó növényzet. Részlet a fülöpszállási buckavilágból. A kiskunsági ember küzdelmes éjete az elmúlt évszázadok során szorosan összefonódott a Duna— Tisza közének sajátságos természeti viszonyaival. A Duna és a Tisza árhullámai járta területek, óriási kiterjedésű, mocsarak, végeláthatatlan szikes puszták és a szelek szárnyán vándorló homokbuckák vad világában az életben maradás az itt megtelepedők számára a természettel vívott mindennapos kemény küzdelmek árán valósulhatott meg. Ez a szép és a maga nemében természeti értékekben páratlanul gazdag világ lassan letűnik, már nem olyan vad és elhagyatott, mint a múltban. Beavatkozás A tájegység országközépi fekvésinek-'köszönhetően a nehéz környezeti feltételek ellenére régóta folyik íí* mezőgazdasági müveles. A hosszú idők alatt kiforrott racionális gazdálkodás többé-kevésbé megteremtette a harmonikus egyensúlyt az ember és a természet között. A termelőerők fejlődésével, az agrotechnikai eljárások tökéletesedésével és a tudományos ismeretek bővülésével mind hatékonyabbá váló mezőgazdasági művelés fokozatosan rányomta bélyegét a tájra. A Duna—Tisza közének gazdasági szerepe és súlya azonban a századfordulóig teljesen jelentéktelen volt. A múlt században nagyarányú természetátalakítások zajlottak le, mint a kiskunsági futóhomok megkötése, a folyamszabályozás és a csatornahálózat kiépítése, amelyek • Termel az ember, dolgozik a fü- rávigén. Ufjfcfi, marad-e jellegzetes erdős vidék? (Fotó: PN-archív.) egészen új arculatot kölcsönöztek a térségnek. A homokkötés és a szélsőséges vízrajzi viszonyok rendezése nyomán olyan ütemben és mértékben ment végbe a mezőgazdaság térhódítása, mint az ország más területén sehol. Az egykor nagy kiterjedésű érintetlen vagy természetközeli gazdálkodás alá vont területek összezsugorodtak, elkülönültek egymástól. Kultúrtáj Ma a Duna—Tisza köze egy szántókkal, gyümölcsösökkel, kertgazdaságokkal. kaszálókkal és legelőkkel tarkított kultúrtáj, amely mozaikszerűen még őrzi az ősi növényzet maradványait. A fennmaradt természetes foltok kis hányada képezi ma a Kiskunsági Nemzeti Park védett területeit. A törvényes védelem célja a kiskunsági táj jellegzetes arculatának megóvása, sajátos növény- és állatvilágának fenntartása az utókor számára. Azonban a Kiskunság szétszabdaltságá- nál fogva számtalan „védtelen foltot” őriz, oázisként húzódik a kul- túrtájban, hogy menedéket nyújtson a még fennmaradt növények és állatok számára. Ez lehet egy szántók közé ékelődött virágos rét, fenyővel körülkerített fehér nyáras, vagy éppen egy elhagyott tanya telkén feltörő bozótos. Menteni kell! Természeti értékeinknek védelmi kicsinységük és elszigeteltségüknél fogva hivatalos úton nem történhet. Megőrzésük csak a környezetükben tevékenykedő természetszerető emberek, tanárok, egyetemisták áldozatos munkája nyomán oldódik meg. Védjük meg ezeket addig, amíg az utolsó fehér nyárat le nem döntik, vagy az utolsó négyzet- méternyi rétet fel nem törik. Az ember különös felelősséggel tartozik megőrizni a gazdaságilag jelentős növényeket és állatokat, illetve azok élőhelyét. Ez nemcsak a kiskunsági ember feladata, hanem mindannyiunké és az ország egészének élővilágára vonatkozik. Vidéki Róbert Korszerűsödik a halasi vásártér • Az áru már nem a sárban kínálja magát A mikor pár éve a halasi úgynevezett lengyel piacot a Park Áruház mellől a Tinódi utcai vásártérre telepítették, szinte mindenki fanyal- gott. Az eladókat, a vásárlókat nem is annyira a városközponttól való nagyobb távolság zavarta, hanem a vásártéren uralkodó mostoha körülmények. Az olykor bokáig érő sár, a por, a hepehupa, a szemét stb. Ezen a helyzeten próbál változtatni a piactér újdonsült bérlője, aki az immár halaszthatatlan munkálatok első lépéseként árusítóasztalokat állít fel, fákat ültet, gondoskodik a terület tisztán tartásáról. Hogy a második ütem, a szilárd burkolat kiépítése mikor kezdődik, azt még nem lehet tudni. A piaco- zók mindenesetre nagyon várják az újabb fejleményeket... CIKKÜNK NYOMÁN Korszerűsítettük a tantervét A Petőfi Népe április 9-ei számában megjelent a Vízügyi üzemmérnökképzés, de kinek? című írás. Az újságcikknek a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Vízgazdálkodási Intézet igazgatójával készült interjú része a ténylegesen elhangzottakhoz képest pontatlanságokat tartalmaz, melyeket a következők közreadásával egészítek ki: Főiskolánk már évekkel ezelőtt felismerte azt a problémát, hogy a hagyományos vízgazdálkodási üzemmérnökképzésben részesült szakemberek elhelyezkedési lehetősége a jövőben szűkülni fog. Ezért a szakmailag illetékes főhatósággal 'ösen, szakértők bevonásával egy új, a kor követelményeinek megfelelő képzési célt és ezt megvalósító tantervet állítottunk össze. így a főiskolánkon jelenleg már második éve folyamatban lévő vízi- és környezeti üzemmérnökképzés során a hagyományosan már jól bevált vízgazdálkodási ismeretek mellett jelentős mértékű környezettechnológiai ismeretanyagot is szerezhetnek hallgatóink. A vízi és környezeti üzemmérnöknek nemcsak a nagyvállalati szférában van esélye az elhelyezkedésre, hanem felkészültsége folytán jelentősen hozzájárulhat a település üzemeltetési problémák ''sáh"7 Úgy véljük, hogv az így szerezhető képesítés jelentősen javítja az intézetünkben oklevelet szerzett üzemmérnökök elhelyezkedési lehetőségeit. Intézetünk ez év februárjától kezdődően környezeti menedzser szaküzemmérnök-képzést is indított. Célul tűztük ki olyan szakemberek képzését, akik a környezeti problémák megoldását menedzselni tudják és ehhez megfelelő gazdálkodási, szervezési, technológiai ismeretekkel rendelkeznek. Ezen belül biztosítjuk azoknak a környezetvédelmi ismereteknek a megszerzési lehetőségét, amelyek a korábbi képzésünkben, illetve más főiskolákon oklevelet szerzett üzemmérnökök részére szükségese^' Vaskó László BETEGLÁTOGATÓBAN DIÓSZEGI BALÁZS FESTŐNÉL Tanítványait családjának érzi • Sok tehetséges tanítvány gondol szeretettel a mesterre. (Kép: Ferincz) . Diószegi Balázs halasi festőművész 1987- ben megjelent könyvében találkoztam egy idézettel. „A kínaiaknak van egy mondásuk: Akik túl tudják tenni magukat mindazon, ami a hétköznapok emberét foglalkoztatja, csak azok foglalkozhatnak olyan dolgokkal, amelyeken a hétköznapok embere túlteszi magát.” Úgy gondolom, Diószegi Balázs e gondolat jegyében él. Jellegzetes alakja feltűnt Halas utcáin, megállt, elbeszélgetett az emberekkel, volt tanítványaival, kollégáival. Megjelent kiállítási megnyitókon és kíméletlen őszinteséggel fogalmazta meg véleményét, észrevételeit. Egyaránt partnernek tekintette a pár éves kisgyereket és a 90 felé közelítő nénikét. Most hiánya tűnt fel, hiszen közel egy éve nem látjuk sétálni, nem ad jó tanácsokat, nem osztja meg velünk örömét. Tudjuk, súlyos műtéten esett át a közelmúltban, ezért lakásán kerestük fel, megtudni, hogyan érzi magát. — Sajnos nem jól. Alig két hónapja műtötték — válaszolja meg a kérdésünket. — Beszélni tudok, bár nagyon fáraszt, és mint hallod, a hangom is igen gyenge. Sajnos, a bennünket körülvevő világ sem igazán kedvez a gyógyulásomnak. Nyugtalanít. Meghallgatom a híreket, de egy 78 éves ember számára nem sok az öröm bennük. Mint festő, nem törődöm mással, másokkal, csak a művészettel. Csak a kultúra, a magyar nemzeti karakter megőrzésével foglalkoztam. Ezt a ma ifjúsága nem érti, nem értékeli, és ezért egy kissé légüres térben érzem magam. — Tanár úr, ön több helyén élt ennek az országnak. Van-e különbség a nyírségi, kiskunsági és délalföldi ember között? — A nyírségi ember nyílt, köny- nyen barátkozó. Az egymásra utaltság, a keserű sors őt ilyenné tette. A kiskunsági ember rideg, nehezen barátkozik, vagy tán alig. Egy kissé mindig bizalmatlan volt az értelmiségivel. Valószínűleg a keserű tapasztalatai tették ilyenné. A délvidéki ember megint más. Azokat az idegen környezet átalakította. Befelé maguk között nyitottak, kifelé zártak. A kívülről jött emberben kevéssé bíznak. De kultúrájuk, amit létrehoznak, sokkal jobb, tisztább, mint az itthoni magyar kultúra sok „eredménye”. Ez biztosítja számukra a fennmaradást, nem engedhetik felhígulni, hisz akkor ők vesztenék el identitásukat. — A tanár úr egyik közismert jellemzője, hogy a gyerekekről mindig nagyon nagy szeretettel, sőt tisztelettel beszélt. — Igen. Tudod, a gyermeki lélek nagyon tiszta. Később megrontják a felnőttek. Nem engedik, hogy a kis ember a saját életét élje. Utánzásra, tőle idegen szokások felvételére kényszerítik. Tilalmakkal építik körül az életét, már akkor, amikor ismerkedik az őt körülvevő világgal, TORNATEREM LESZ A MOZIBÓL NAGYBARACSKÁN Megdolgoznak az eredményekért Rendhagyó módon, a többéves kihagyás után újjáalakult néptánccsoport fellépésével kezdődött múlt hétfőn Nagybaracskán a falugyűlés. Hogy minek köszönhető a művelődési ház teltsége — a táncnak vagy a napirendnek — ezt utólag már nehéz eldönteni. Király Sándor polgármester beszámolójából kitűnt, hogy jól sáfárkodtak a pénzükkel, hiszen az 1990. évi 558 ezer (jórészt „örökölt”) pénzmaradvánnyal szemben ez a tétel tavalyra több mint ötmillióra módosult úgy, hogy az önkormányzat intézményeinek működése zavartalan volt. Jutott forint járdák, utak építésére, számítógép-vásárlásra, riasztóberendezések és községi hangosítórendszer felszerelésére, közvilágítás bővítésére, valamint különböző tervek elkészíttetésére, melyek már az idei év fejlesztéseinek körvonalait sejtették. Ezek között szerepel a füzes- szigeti üdülőfalu közművesítése, vízhálózat-bővítés és a kihasználatlanul álló mozi épületének átalakítása tornateremmé. Ez utóbbinak az elkészült szakvélemény ösz- szegző megállapítása szerint nincs különösebb akadálya, de a csupán 200 négyzetméternyi küzdőtér és az iskolától való távolság még nyitottá és kérdésessé tette a döntést. Való igaz azonban az is, hogy jelenleg új, az iskola területén megépítendő tornateremre, netán tornacsarnokra, belátható időn belül nem lenne keret. A bevezetett kommunális adó a forrása a temetőben már elkészült pormentes utaknak. A köz érdekeit tartották itt szem előtt, mert a temető nem az önkormányzat kezelésébe tartozik. Elhangzott egy kérdés is: május 9-ére ide várják a falu polgárait a terület rendezésére. Ezt a helyi plébános — köszönő szavai mellett — megerősítette. Sajnos, ezt a községet sem kerülte el a munkanélküliség réme. Több mint kétszázan járnak ebben a cipőben. Ezt enyhítendő; hét embernek ad fél évig elfoglaltságot a közhasznú munka pályázatának elnyerése, ami ugyan nem tűnik nagy dolognak, de a résztvevők számára a megélhetést segíti. Nagy a valószínűsége annak is, hogy létrejön egy olyan munkahelyteremtő beruházás, melynek keretében 1315 csökkent munkaképességű embert alkalmaznának palackozásra. Ennek az a másik közvetett előnye származna, hogy az olasz vállalkozó erre a célra helyben vásárolná fel a megfelelő minőségű borokat. Nagybaracska — hasonlóan a környező községekhez — még soha ilyen közel nem állt a vezetékes gáz bevezetéséhez. Ez évtizedes igény, de félő, hogy e terhet már nem bírnák el a lakosok, mert mindent figyelembe véve 1-1 lakás gázszerelése a százezer forintot is meghaladhatja. A realitás inkább az, hogy 4-5 év múlva kerülhet sor a megvalósításra. Más volna a helyzet, ha a gerincvezeték megépítésére külső pénzforrás állna rendelkezésre. Szóba került a hatékonyan működő önvédelmi egyesület ténykedése, melynek következménye lehet, hogy a falu nem tartozik az úgynevezett „fertőzött” települések közé. A járőrök eddigi legnagyobb „fülese” kapcsán már lakat alatt van az a betörő, akire eddig több mint ötven esetet bizonyítottak. Az éber egyesületi tagokat legutóbbi ülésükön a rendőrség jutalomban részesítette. A továbbiakban ismertetésre került a vásártartás rendelettervezete. Eszerint évente két alkalommal országos állat- és kirakodóvásárt rendeznének a volt vasútállomás helyén, május és október második szombatján. Elmondhatta véleményét a körzeti (hamarosan házi) orvos a betegbiztosítási kártyákkal és érvényesítésükkel, valamint az állatorvos az immár díjköteles eboltásokkal kapcsolatban. Ez utóbbi költséget erre az évre az önkormányzat magára vállalja. Az ülés végén — ahogy ez szokás — a felmerült kérdésekre megszülettek a válaszok. Többek között arra is, melyet a polgármesternek címeztek: hogyan érzi magát? — Az első évet nem- kívánom senkinek, mert nagyon meg kellett izzadni azért, hogy eredményeket tudjunk felmutatni. Testületünkben a viták ellenére még senki sem borította a másikra az asztalt, megtaláltuk a közös hangot, hiszen ezért választottak meg bennünket. Somogyi Gábor és a gyermek egyénisége ezzel mindenképpen sérül. Nekem az a véleményem, ha a gyerekeket tízéves korukig nem molesztálnák, hanem csak hagynák élni egy normális és anyagilag is rendezett családban, akkor sokkal többet felfedeznének az őket körülvevő világból. — Ha vissza tetszik gondolni az elmúlt 78 évre, mikor volt a legboldogabb? — Amikor a,tanítványaim körében lehettem. Ők voltak az én családom, úgy hiszem. Sok nagyon tehetséges ember került ki közülük, örömmel tölt el az, hogy pályájuk kezdetén kapcsolatban voltunk. Miskolczi László Munkácsy- díjas, ő már sajnos nem él, Váczi Mihály, a költő, Czine Miska és mások. Ha tanítványaimmal voltam, akkor boldog voltam. Egy tanítványom Pusztadoboson él, már ő is nyugdíjas. Negyvenhárom éve tanítottam, s közel két évtizede mindig küld egy láda almát. Szere- tetből. — Tanár úr, említette korábban, hogy most nem dolgozik. A betegsége miatt? — Fizikailag és lelkileg egyaránt betegnek érzem magam. Bár talán a fizikai betegség a kisebb baj. Tudod, az ember úgy érzi, ha nem tud újat mondani, akkor inkább abbahagyja a munkát. Ha elmondtam már mindent, akkor ne beszéljek tovább. Egyébként is mit festhetnék? Nincsenek már parasztemberek, csak gazdasági munkások vannak. Nincs már meg az a hagyományos életmód, ami volt régen. De úgy látom, az egész országban nincs közösség, csak individuumok vannak, akik mint bolygók a világűrben, keringenek. Félek, hogy a képeim is szétszóródnak a világban, elkerülnek onnan, ahol igazi mondanivalójuk, jelentésük van. Irogatni sem írogatok, nincs kedvem hozzá. Úgy érzem, olyan vagyok, mint egy öreg lemezjátszó, forog a lemez rajta, de már csak a karcogás hallatszik . . . — mester — PERMETEZÉSI NAPLÓ — CSAK MUTATÓBA Kérje a vásárló is! Eléggé elterjedt a vélemény, hogy a fogyasztói érdekvédelem meglehetősen gyenge alapokon nyugszik. A Fogyasztók Országos Tanácsa megszűnt, ellenőrei elvesztették régi jogosítványaikat. A közelmúltban megalakult érdek- védelmi egyesület hivatott pótolni a tanács megszűntével támadt űrt, és jóllehet hatásköre jóval szű- kebb, legalább elmondható, hogy a hivataloson kívül ismét van társadalmi fóruma is a fogyasztói érdekvédelemnek. Az egyesület bajai csoportjának tagjai körülnéztek egy kissé a szombati bajai piacon, mégpedig a permetezési naplókat keresték. A miniszteri rendelet, mely annak idején a bevezetését előírta, elejét kívánta venni, hogy a permetezési türelmi idő lejárta előtt értékesített zöldség, gyümölcs vagy más mezőgazdasági termék mérgező hatóanyagai az emberi szervezetbe kerüljenek. A naplóban vezetni kell a permetezés időpontját, az alkalmazott anyagot, és azt, hogy mikor bomlik el és válik semlegessé a vegyszer. A hangosbemondó időnként megismételte a közleményt; akinek még nincs permetezési naplója, ingyen kaphat a piacfelügyelőnél. Nem mondhatnám, hogy tolongtak érte a kistermelők, ezért az érdekvédelmi csoport tagjai maguk osztottak ki néhány száz példányt. Közben tájékozódtak — megdöbbentő az eredmény —, 182 zöldséget és gyümölcsöt áruló vállalkozóból mindössze egynek volt — igaz, hogy ennek a jánoshalmi gazdának példaszerűen vezetett — permetezési naplója. Sokan úgy tartják, hogy felesleges zaklatás a napló után érdeklődni. Pedig tény, hogy az emberi szervezetben egyre több, az egészségre káros anyag halmozódik fel. (Ezt elkerülendő válik most már nemcsak külföldön, hanem itthon is egyre népszerűbbé a biotermesztés.) A permetezési napiló gondos vezetésével elejét vehetjük a bajnak. A vásárlók pedig éljenek jogukkal és kérjék az eladótól a fontos okmányt. Egy ideig biztos, hogy szokatlan lesz a dolog, de — mint mindent — ezt is meg lehet szokni. Rövidesen pedig természetessé válik majd. Gál Zoltán
