Petőfi Népe, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-20 / 118. szám

TISZTELT SZERKESZTOSEG! 1992. május 20., 7. oldal Kedves Olvasóink! Valaki évek óta bűzt áraszt a Szép utcában Kecskeméten, s ezért igen­csak dühösek az ott lakók. A város másik utcájában (Petőfivárosban) veszélyes a közúti közlekedés. Kiskunfélegyházán ellehetetlenült egy ma­gánvállalkozó, Bácsalmáson pedig keserűen gondol vissza romániai útjára egyik olvasónk. Nemesnádudvar jegyzője nem ért egyet Hábermajer Antal- né panaszával, melyet egy hete közöltünk ezen az oldalon. Egyebek között ezekről olvashatnak mai összeáUításunkban. írjanak továbbra is minden közérdekű témáról. (A szerk.) A jogállamiság útján Európába? Történt, hogy egy végrehajtó, Vörös Katalin 50 ezer forint elle­nében lefoglalt és elszállíttatott egy 2,5 éves, jo karban lévő, extra be­rendezésekkel felszerelt Skoda 120 L típusú gépkocsit. A baj akkor kezdődött, amikor két nappal ké­sőbb, délután rájött, hogy a kocsi tulajdonosa ily módon fizetésre kényszeríthető három munkana­pon belül, 300 ezer forint erejéig is. A megoldás egyszerű: hétfőn reggelig megegyezni egy úrral, Rá- di Sándorral, aki hajlandó viszont­eladóként közreműködni. Már együtt mennek az autóért a megőr­zőhöz, s körülbelül tíz perc alatt átfuttatják a Merkúron és — a szállítójárműről le sem véve — el­szállítják a volt tulajdonos költsé­gére Rádi úr széchenyivárosi laká­sa elé. Két hét múlva az autó elkelt 98 forint, szerződésben foglalt áron. Hogy mi a történet igazi furcsa­sága? Az, hogy miután a fentiekről az ügyészség panaszlevélből érte­sül, Juhászné dr. Ferenczi Erzsé­bet, dr. Etey Emília és dr. Sallós István ügyészek egybehangzó véle­ménye és határozata alapján „tör­vénysértés nem történt”. Ez szerin­tem is lehetséges, én e néhány sor­ral csak az állampolgárok figyel­mét szeretném felhívni a rájuk le­selkedő veszélyek egyikére, miköz­ben a jogállamiság útján állítólag menetelünk Európába. Szablics István Kecskemét, Szamos u. 4. Kiárusítják a város tévérendszerét Az utóbbi napokban foglalkoz­tak a városi kábeltévé ügyével. Eh­hez szeretnék véleményt mondani. Mint ismeretes, a város kábelté- yérendszerének három gazdája van mintegy 16 ezer lakásban (Szé- chenyiváros belváros, stb.) az IKTV, Petőfivárosban az Elekro- szer, a Hunyadivárosban pedig a Gelka. Nem tudom, hogy miért nem lehet egy kézbe adni az üzemelte­tést? Nem lenne gazdaságosabb úgy? A másik pedig, hogy az IKTV a saját rendszere működéséért 100 forintot kér lakásonként havonta. Ezért a hét minden napján szolgál­tat önálló csatornaműsorával, tele­textes hirdetéseivel. Ezzel szemben a Gelka á Hunyadivárosban (ahol lakom) szintén 100 forintot kasszí­roz, a semmiért. Ugyanis a szüksé­ges karbantartáson felül semmi pluszt nem biztosít! Miért nem? Ha az egyik cég többet kínál, mint a másik, akkor ne csak árban, ha­nem szolgálatásban is nyújtson többet. Ez az IKTV-nél igaz, de a Gelkánál már nem. Minek alapján állapították meg a díjat? Vagy ta­lán követték az IKTV árait? Ak­Tisztelt kecskeméti orr-fül-gége osztály! Alulírott Koroknai Ambrus- né és Bernáth Andrásné, a kecs­keméti kórház Izsáki úti, 5-ös kórtermének volt betegei, ezút­tal fejezzük ki mélységes hálán­kat. Mindketten az Önök ked­ves, türelmes, maximálisan hu­mánus ápolásának, példás mű­téti beavatkozásainak köszön­hetjük, hogy a következő — szükséges — műtéttől nem fél­ve, térhettünk haza otthona­inkba. Külön köszönöm (Korokna- iné) Czinege doktornőnek, hogy fölfedezte orrsövényfer- dülésemet és Takács főorvos úrral együtt fényt derítettek ar­ra, hogy szívinfarktus-rizikó­csoportba tartozom, 43 évesen. Szeretetteljes hálám ezért is. Teljes bizalommal jövünk vissza az elkerülhetetlen hallás­javító műtétre, mert szakmai hozzáértésükhöz, kedvességük­höz és türelmükhöz hasonlót eddigi gyógyintézeti ápolásaink során még sehol másutt nem tapasztaltunk. (X) Koroknai Ambrusné Nagykőrös Bernáth Andrásné Kecskemét kor szolgáltatásban is követni kel­lene! S nem elég, hogy három gazdája van a rendszernek, ugyanazon árért különböző szintű szolgáltatá­sokkal, erre még egy lapáttal rá­tesznek egyes illetékesek. Potom pénzért es a nagyismeretlenes egyenletért kiárusítják a város té­vérendszerét egy magánvállalko­zásnak. Pusztán csak azért, mert „kemény tőkét” hoz a város aszta­lára! Nem kellene először a város pol­gárait — akiknek az adójából és más befizetéséből hozták létre és tartják fenn a jelenlegi rendszert — megkérdezni erről? (Képviselő­jük ezeírt dolgozhatna!) Nem kelle­ne a tulajdonviszonyokat rendez­ni, s csak utána tovább lépni az eladással? Jó lenne, ha erről is többet ol­vashatna a város lakossága. Per­sze, az lenne igazán jó, ha az illeté­kesek biztos választ s biztonságot adnának a polgároknak ez ügy­ben. A képviselő (legalábbis a hu­nyadivárosi) a megválasztása óta nem hallatott magáról, mégis a vá­rosrész nevében dönt! _ _ I. Gy. Kecskemét Kiszolgáltatottan a biztosítónak Az ügyfél ki van szolgáltatva az Ál­lami Biztosítónak. Esetem a követke­ző: A felettem lakó bérlőtárs eláztatta a konyhám mennyezetét. Az Állami Biztosító szerint kérni kell egy nyilat­kozatot, mely szerint ő elismeri, hogy a kár tőle ered. Az ilyen nyilatkozatot általában megtagadják. Személyesen vagy másban kell bejelentenem a kárt. Én mozgássérült vagyok, de dolgozom is, váltó műszakban, tehát nem mindig vagyok otthon, hogy a kárszakértőt fogadni tudjam. Tavaly festettem, s hogy a kár mikor keletke­zett, nem tudom, de nem régóta lehet. Évek óta fizetem a CSOB—1 biz­tosítást, amelyet az átutalási szám­lámról utal át az OTP. Most nem tudom eldönteni, hogy az Állami Biztosító van-e az ügyfélért, vagy az ügyfél van kiszolgáltatva nekik? Az Állami Biztosító dolgozóival semmi problémám nincs, hiszen ők a jog­szabályt tartják be. Ezeket a rende­leteket és az ügyintézés formáit mó­dosítani kellene, de minél előbb! Józan János Kecskemét, Aradi vértanúk tere 3.1. em. 4. Vállalkozz, hogy tönkremenj! 1989-ben kiderült, hogy súlyos szembetegségben szenvedek, a di­agnózis: zöldhályog. A legfonto­sabb lenne a nyugodt élet, hogy idő előtt, fiatalon ne vakuljak meg. Hát, a nyugodt életet esetleg a régi rendszerben el tudtam volna kép­zelni, de ez a mai rendszer még egy gyomorfekélyt is okozott. Mitől legyek nyugodt? 1990-ben teljesen simán megkaptam az újra­kezdési kölcsönt, hogy próbáljak magamnak olyan munkahelyet te­remteni, amely,nem túl megerőlte­tő számomra. így került sor arra, hogy nyitottam egy papír-írószer- ajándékboltot. Tehat vállalkoz­tam, a semmiből, most meg nyö­göm a mindent. A forgalom vissza­esett, mivel az emberek fizetése nem emelkedik, csak az árak nő­nek, mindenkinek megélhetési gondjai vannak és nincs vásárló­erő. De az újrakezdési kölcsönt is fi­zetni kell, félévente 50 ezer forin­tot, s az üzlethelyiség bérleti díját, a fűtést, világítást a nem létező' fi­zetésből, mert 3 év alatt kell kigaz­dálkodni a veszteséget. Az adóbe­vallást becsülettel elkészítettem, s a veszteségem a tavalyi évhez ké­pest minimálisan, de csökkent. Erre mi jön még? A parlament­ben ülő URAK eldöntötték, hogy 8000 forint a minimálbér, ezután köteles vagyok fizetni havonta 4320 forint társadalombiztosítási járulékot. Ezek szerint nekem egy­évijövedelmem 96 ezer forint, amit az adóhatóságnak nem vallottam be? No de ilyet?! Hogy tud olyat elfogadni a T. Ház, ami nem igaz? Újságot olvasni, az orrát pisz­kálni, beszélgetni vagy aludni jár­nak oda a képviselő URAK? Ők persze felveszik a havi 80 ezer fo­rint fizetést, az ingyenes utazások­ra a havi 5 ezer forintot csak példa­képp mondom, de valószínű, hogy ez az összeg több és még egy csomó kedvezményt kapnak. Higgyjék el nekem, engem se ér­dekelne a benzinár emelése, a ka­matadó, a súlyadó, a kötelező biz­tosítás, ha olyan jövedelmem vol­na, mint nekik. De nincs! Van vigzont két kisko­rú gyermekem és a férjem fizetésé­vel egy főre havonta 4500 forint jut. Ugyanakkor a létminimum 8200 forint egy főre. Vagy az nem érdekli a tisztelt parlamentben ülő URAK-at, miből nő fel a jövő ge­nerációja? Csak a nyugdíjakat emelik két év óta. Ezzel persze egyetértek, de a családos emberek életét ne tegyék tönkre olyan szankciók alkalmazásával, ame­lyek ellen mi semmit sem tehetünk. Maholnap oda jutunk, hogy ne­künk nincs annyi az egy főre jutó jövedelmünk, mint egyes nyugdíja­soknak. És még gyereket is neve­lünk! A régi rendszert szidják, hogy miattuk jutottunk ide, de én ezt nem hiszem el. A régi rendszerben volt biztonságérzetem, tudtam a pénzemért a boltban vásárolni, az OTP-t fizetni, tudtam lakást venni, bútort, és még nyaralni is elvittük a gyerekeket, pedig párttag sem voltam. És az új rendszer mit adott nekem, nekünk, becsületes embe­reknek? Mindent elvesznek tő­lünk. Nyomorba sodorják a csalá­dos embereket. Vállalkozóbarát kormányunk, úgy érzem, a saját maga barátja. Nem a vállalkozóké! Gondolom, azt mondják most az olvasók, mi­ért nem adom vissza az ipart? Mert nem tehetem! Ugyanis ha vissza­adnám az igazolványt, egy összeg­ben kellene visszafizetnem kama­tos kamattal az újrakezdési köl­csönt! Kötve van kezem-lábam. Felsőbb szinten nem támogatják a kezdő vállalkozókat, hanem nyomják még lentebb és lentebb, hátha belepusztul a szerencsétlen. Egy jó tanácsot adhatok: Ne vállalkozz, mert tönkremégy! Subiczné Bódi Judit Kiskunfélegyháza, Szőlő u. 12/1. (Kedves Asszonyom! Ön vitatha­tatlanul valós problémát feszeget levelében, mellyel sokan mások is küszködnek manapság. Egyvalamit azonban — ha tetszik, ha nem —- tudomásul kell venni mindannyi­unknak : azt, hogy minden vállalko­zásban eleve benne van a rizikó is, s nem csak nálunk, mindenütt má­sutt a világon. Más kérdés, hogy — sajnos — a kezdő vállalkozók támogatása körül kormányzati szinten ma még valóban nincs min­den rendjén. (A szerk.) Romániába mindent, vissza semmit Több hasonló esetet olvastam, ezért kérem, ha lehet, közöljék so­raimat a becsületes emberek tanul­ságára. Május 9-én férjemmel, unokahú­gommal és férjével Romániába utaztunk a biharkeresztesi átkelőn. Rokonokhoz mentünk négy napra, ezért személyes holmival, hideg éle­lemmel és a rokonoknak szánt ajándékokkal dugig volt a Dacia csomagtartója, mivel nem tudtuk, hogyan élnek, ugyanis 16 évvel eze­lőtt voltunk odaát. A határon há­rom egyenruhás állt, az egyik elvet­te az útleveleket, átadta a másik­nak, a harmadik pedig felnyittatta a csomagtartót, amibe szinte egy tű sem fért volna bele. Ránézett és me­hettünk. Nem hittük volna, hogy román, ha nem beszél valamit. El sem akartam hinni, hogy 15 perc sem telt el és átértünk. Hazafelé reggel fél ötre értünk a határon álló kocsisor végére. Fél tizenegykor kerültünk sorra. A csomagtartóban a személyes holmin kívül három kis papírdo­boz volt, ugyanis 1400 forintot vál­tottam át és ebből vettem ötéves unokámnak egy játékbölcsőt, a többi pénzért pedig porcelánt. Ezek voltak a dobozokban. Ami­kor meglátta a csomagokat, muto­gatott, hogy forduljunk vissza. El sem tudtam képzelni, mi baja. Ek­kor egy másikat megkérdeztem, hogy mi van? Azt válaszolta, hogy csak a személyes holmi maradhat. Mondtuk, hogy tudomásunk sze­rint 5 ezer forint értéket szabad átvinni a határon és a mienk mesz- sze van attól, hiszen csak 2716 lej. Ennek ellenére sem jöhettünk át. Vissza kellett fordulni, kipakolni és újból sorba állni. Ezek szerint kivihettem volna bármit, szó nélkül, de onnan 1400 forint értéket sem hozhattam haza. Ezért és a hasonló esetekért meg is „érdemlik” a rengeteg segélyt. Á „dupla haszon” pedig úgy kelet­kezik, hogy eladják az árut és mé­gis ott marad. Petrekanics Andrásné Bácsalmás, József A. u. 20. „Repül a nehéz kő.. helyett a villáskulcs Tisztelt Hetényi János úr! Úgy gondolom, nem vagyok egyedül azzal a gondolattal, hogy a közút arra való, hogy közleked­jünk rajta. Az viszont intelligencia kérdése, hogy ki hogyan teszi lehe­tővé azt mások számára. Minden indulat nélkül vettük tudomásul, hogy ön, számunkra szokatlan módon rakodik, parkol a teherautókkal, illetve szereli azo­kat a Szirom utca 10. szám előtt. Több alkalommal kényszerültünk visszatolatni és kerülő úton haza­menni. Az indok, amiért tollat ragad­tam, az, hogy véleményem szerint nem rendelkezik annyi kultúrával, ami arra késztetné, hogy az alábbi­akat szóban elmondjam. Azt már csak indulattal tudom elfogadni, hogy ön a hasonló esetet, illetve az utcában közlekedőket a hangula­tának megfelelően kezeli. Ugyanis, ha önt ingerli a kismotor berregése és közlekedése, és mindez arra készteti, hogy az arra közlekedő­höz szerelés közben villáskulcsot vágjon, az már bűncselekmény. Felhívom figyelmét, amennyi­ben tudomásomra jut még egy hasonló eset, úgy arra kénysze­rülök, hogy önt feljelentsem szándékos közútibaleset-okozá- sért. Sz. F. Kecskemét (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Pisztollyal fenyegetőzött a posta járművezetője Az oldalt összeállította: Rapi Miklós Kecskeméten, a Bem utca és a Kuruc körút kereszteződése előtt 1992. május 15-én 9 óra 21 perckor, a forgalomirá­nyító lámpa .piros jelzése ellenére, a posta tulajdonában lévő BOX—657 forgalmi rendszámú gépjármű úgy „fu- rakodott” be az ANX—431 rendszámú csuklós autóbusz elé, hogy azt hirtelen félkezésre késztette. E nem éppen dicséretes manővere után a busz vezetője rádudált. Erre a BOX—657 rendszámú jármű vezetője méregtől pirosodva kiabált hátra vala­mit, s előkapva szolgálati pisztolyát, azzal fenyegette az autóbusz vezetőjét. A fenti eset engem és másokat is megdöbbentett, mélységesen felháborí­tott. Ezért kérem a kecskeméti 1. szá­mú postahivatal vezetőjét, a fenti eset miatt szigorúan vonja felelősségre al­kalmazottját. Tóth Tibor Kecskemét, Néphadsereg u. 11. II. 204. Mi bűzlik a Szép utcában? Ha ismerőseink errefelé járnak, azt kérdezgetik, hogyan bírjátok elviselni ezt a bűzt? Pedig ez van a Szép utcában, már évek óta. A helyzet a következő. Előttünk, a volt gondozott terü­leten, a múlt évi építkezés ott felej­tett szemétje, piszokja. Van, aki még ma is szemétlerakónak nézi ezt a terepet. Igaz, nem ez bűzlik, de aki ide „létesítette” ezt az ideig­lenes szeméttelepet, ideje lenne visszaállítania az eredeti állapotot. Ennél nagyobb baj az, amit a szomszédban Hegedűs úr csinál. Minden évben rengeteg csirkét ne­vel elő és ezek a nagyon büdösek. Többször kértük, csináljon vala­mit, hogy ne legyen ennyire büdös a levegő, ám ő az erre lakókat nézi levegőnek. Azt tapasztaljuk, hogy inkább növeli az állományt és esze ágában sincs ezen változtatni, hogy mi is jó levegőhöz jussunk. Abban reménykedünk, hogy Hegedűsék az idén is elmennek nyaralni, mert ez az a kis idő, ami­kor bátran szellőztethetünk és az udvaron sincs hányingert keltő szag. Két évvel ezelőtt kigyulladt a csirkeólnak épített padlás, és mi, közelben lakók kezdtük a tüzet ol­tani, majd később jöttek a tűzoltók is és akkor láttuk, hogy a padláson nyolc darab gázpalack volt. Akkor kértük több aláírással, hogy szün­tesse meg a padláson a palackos gázfűtést, mert ez a környező há­zakra is veszélyes lehet. De mire a tűzoltók jöttek, minden rendben volt, Hegedűs úr ezt is elintézte. Azóta annyi változott, hogy éjjel hordja a palackokat és minden maradt a régiben. A szomszédok­nak nem maradt semmi reménye, hogy valaha is emberhez méltó le­vegőhöz jussanak. Szűcs Jánosné Kecskemét, Szép u. 1. NAPJAINK HUMORÁBÓL Címünk: Petőfi Népe 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Rendben, büntessen meg, de az asszony akkor sem tudja, hogy hova pakolta a gyerekeket... Levélváltás A Petőfi Népe 1992. május 6-ai számában megjelent Ki a rászo­ruló, ha nem én? című cikk több pontatlanságot, a nemesnádud­vari önkormányzat segélyezési gyakorlatára vonatkozó helyte­len megállapítást tartalmaz, ezért kérem az alábbiak közlését: A községi önkormányzat a szociális jellegű kérelmek (segé­lyezések) elbírálására kiemelt fi­gyelmet fordít. Hatáskörtől füg­getlenül ezeket az ügyeket min­den esetben előzetesen a közok­tatási, közművelődési, sport-, gyermek- és ifjúságvédelmi bi­zottság véleményezi, illetve dönt az ügyekben. A kilenctagú bi­zottság összetétele kedvező. Döntéseik megalapozottak, szé­les körű helyi ismereteken alapul­nak, ezért gyakran elutasító, de tényeken alapuló reális döntése­ket is hoznak. Ahol viszont indokolt az ön- kormányzat támogatása, segítő készsége nem marad el. Jó példa erre, hogy az elmúlt évben a segé­lyezési címen kifizetett összeg 1,7 millió forint volt. Ebből hatvan­négyen kaptak rendszeres és rendkívüli segélyt. Ezen túl de­cemberben valamennyi általános iskolai tanuló és óvodás (30,7,fő) egyenként 700 forint támogatás­ban részesült. Ingyenes ran- könyvjuttatással és a napközisek díjából napi 10 forint élelmezési költség átvállalásával is igyeke­zett az önkormányzat a gondo­kon enyhíteni. Hábermajer Antalné egy isko­láskorú gyermeke után 700 forint készpénzt, óvodás kisgyermeke 2 241 forint értéket képviselő ru- hacsomag-juttatásban részesült. Ezt megelőzően, 1991 novembe­rében a képviselő-testület Háber­majer Antalnét 5000 forint rend­kívüli nevelési segélyben részesí­tette. Két gyermeke külön-külön napi 10 forint élelmezésiköltség- kedvezményt kap. Adómentességi kérelmével kapcsolatban pedig az alábbia­kat kell tudni. Hábermajerné 1992. március 13-án a lakóháza után kivetett 1000 forint kommunális adó megfizetése alóli mentességét kérte. A szakbizottság az 1992. április 8-án megtartott ülésén ké­relmét véleményezte és annak elutasítását javasolta. A bizott­ság javaslata megalapozott volt. Hábermajerné munkanélküli­járadékos ugyan, de a folyamat­ban lévő, közel félmillió forint értékű lakásfelújítása nem arra utal, hogy szociálisan rászorulna a mentességre. Ha igen, egy 1000 forintos adótörlés abban jelentős változást nem hozhatna (egyéb­ként a volt férjétől járó gyermek- tartási díj valós összegét Háber­majer Antalné elhallgatta). Há­rom kiskorú gyermeket egyed 1 nevelő, alacsonynak mondható jövedelemmel rendelkező szülő esetében változást csak a rend­szeres nevelési segély megállapí­tása eredményezhet. Ezt egyéb­ként a levélíró nem kérte, tehát nem rászorult. A bizottság állásfoglalását, mint a hatáskörrel rendelkező jegyző, elfogadtam és ezt Háber­majer Antalnéval — aki éppen a polgármesteri hivatalban járt la­kásfelújítási ügyben — szóban előzetesen közöltem. Nevezett ezt tudomásul vette és kérelmét a jegyzői határozat meghozatala előtt visszavonta. így a 300 forint államigazgatási illeték lerovási kötelezettsége alól is mentesülhe­tett. Hábermajerné „akinek palo­tája van” megjegyzése nem helyt­álló, mert ilyen épület Nemes­nádudvar községben nincs. Kurkó Gergely jegyző Nemesnádudvar i-.VJ idudvar I

Next

/
Thumbnails
Contents