Petőfi Népe, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-20 / 118. szám
TISZTELT SZERKESZTOSEG! 1992. május 20., 7. oldal Kedves Olvasóink! Valaki évek óta bűzt áraszt a Szép utcában Kecskeméten, s ezért igencsak dühösek az ott lakók. A város másik utcájában (Petőfivárosban) veszélyes a közúti közlekedés. Kiskunfélegyházán ellehetetlenült egy magánvállalkozó, Bácsalmáson pedig keserűen gondol vissza romániai útjára egyik olvasónk. Nemesnádudvar jegyzője nem ért egyet Hábermajer Antal- né panaszával, melyet egy hete közöltünk ezen az oldalon. Egyebek között ezekről olvashatnak mai összeáUításunkban. írjanak továbbra is minden közérdekű témáról. (A szerk.) A jogállamiság útján Európába? Történt, hogy egy végrehajtó, Vörös Katalin 50 ezer forint ellenében lefoglalt és elszállíttatott egy 2,5 éves, jo karban lévő, extra berendezésekkel felszerelt Skoda 120 L típusú gépkocsit. A baj akkor kezdődött, amikor két nappal később, délután rájött, hogy a kocsi tulajdonosa ily módon fizetésre kényszeríthető három munkanapon belül, 300 ezer forint erejéig is. A megoldás egyszerű: hétfőn reggelig megegyezni egy úrral, Rá- di Sándorral, aki hajlandó viszonteladóként közreműködni. Már együtt mennek az autóért a megőrzőhöz, s körülbelül tíz perc alatt átfuttatják a Merkúron és — a szállítójárműről le sem véve — elszállítják a volt tulajdonos költségére Rádi úr széchenyivárosi lakása elé. Két hét múlva az autó elkelt 98 forint, szerződésben foglalt áron. Hogy mi a történet igazi furcsasága? Az, hogy miután a fentiekről az ügyészség panaszlevélből értesül, Juhászné dr. Ferenczi Erzsébet, dr. Etey Emília és dr. Sallós István ügyészek egybehangzó véleménye és határozata alapján „törvénysértés nem történt”. Ez szerintem is lehetséges, én e néhány sorral csak az állampolgárok figyelmét szeretném felhívni a rájuk leselkedő veszélyek egyikére, miközben a jogállamiság útján állítólag menetelünk Európába. Szablics István Kecskemét, Szamos u. 4. Kiárusítják a város tévérendszerét Az utóbbi napokban foglalkoztak a városi kábeltévé ügyével. Ehhez szeretnék véleményt mondani. Mint ismeretes, a város kábelté- yérendszerének három gazdája van mintegy 16 ezer lakásban (Szé- chenyiváros belváros, stb.) az IKTV, Petőfivárosban az Elekro- szer, a Hunyadivárosban pedig a Gelka. Nem tudom, hogy miért nem lehet egy kézbe adni az üzemeltetést? Nem lenne gazdaságosabb úgy? A másik pedig, hogy az IKTV a saját rendszere működéséért 100 forintot kér lakásonként havonta. Ezért a hét minden napján szolgáltat önálló csatornaműsorával, teletextes hirdetéseivel. Ezzel szemben a Gelka á Hunyadivárosban (ahol lakom) szintén 100 forintot kasszíroz, a semmiért. Ugyanis a szükséges karbantartáson felül semmi pluszt nem biztosít! Miért nem? Ha az egyik cég többet kínál, mint a másik, akkor ne csak árban, hanem szolgálatásban is nyújtson többet. Ez az IKTV-nél igaz, de a Gelkánál már nem. Minek alapján állapították meg a díjat? Vagy talán követték az IKTV árait? AkTisztelt kecskeméti orr-fül-gége osztály! Alulírott Koroknai Ambrus- né és Bernáth Andrásné, a kecskeméti kórház Izsáki úti, 5-ös kórtermének volt betegei, ezúttal fejezzük ki mélységes hálánkat. Mindketten az Önök kedves, türelmes, maximálisan humánus ápolásának, példás műtéti beavatkozásainak köszönhetjük, hogy a következő — szükséges — műtéttől nem félve, térhettünk haza otthonainkba. Külön köszönöm (Korokna- iné) Czinege doktornőnek, hogy fölfedezte orrsövényfer- dülésemet és Takács főorvos úrral együtt fényt derítettek arra, hogy szívinfarktus-rizikócsoportba tartozom, 43 évesen. Szeretetteljes hálám ezért is. Teljes bizalommal jövünk vissza az elkerülhetetlen hallásjavító műtétre, mert szakmai hozzáértésükhöz, kedvességükhöz és türelmükhöz hasonlót eddigi gyógyintézeti ápolásaink során még sehol másutt nem tapasztaltunk. (X) Koroknai Ambrusné Nagykőrös Bernáth Andrásné Kecskemét kor szolgáltatásban is követni kellene! S nem elég, hogy három gazdája van a rendszernek, ugyanazon árért különböző szintű szolgáltatásokkal, erre még egy lapáttal rátesznek egyes illetékesek. Potom pénzért es a nagyismeretlenes egyenletért kiárusítják a város tévérendszerét egy magánvállalkozásnak. Pusztán csak azért, mert „kemény tőkét” hoz a város asztalára! Nem kellene először a város polgárait — akiknek az adójából és más befizetéséből hozták létre és tartják fenn a jelenlegi rendszert — megkérdezni erről? (Képviselőjük ezeírt dolgozhatna!) Nem kellene a tulajdonviszonyokat rendezni, s csak utána tovább lépni az eladással? Jó lenne, ha erről is többet olvashatna a város lakossága. Persze, az lenne igazán jó, ha az illetékesek biztos választ s biztonságot adnának a polgároknak ez ügyben. A képviselő (legalábbis a hunyadivárosi) a megválasztása óta nem hallatott magáról, mégis a városrész nevében dönt! _ _ I. Gy. Kecskemét Kiszolgáltatottan a biztosítónak Az ügyfél ki van szolgáltatva az Állami Biztosítónak. Esetem a következő: A felettem lakó bérlőtárs eláztatta a konyhám mennyezetét. Az Állami Biztosító szerint kérni kell egy nyilatkozatot, mely szerint ő elismeri, hogy a kár tőle ered. Az ilyen nyilatkozatot általában megtagadják. Személyesen vagy másban kell bejelentenem a kárt. Én mozgássérült vagyok, de dolgozom is, váltó műszakban, tehát nem mindig vagyok otthon, hogy a kárszakértőt fogadni tudjam. Tavaly festettem, s hogy a kár mikor keletkezett, nem tudom, de nem régóta lehet. Évek óta fizetem a CSOB—1 biztosítást, amelyet az átutalási számlámról utal át az OTP. Most nem tudom eldönteni, hogy az Állami Biztosító van-e az ügyfélért, vagy az ügyfél van kiszolgáltatva nekik? Az Állami Biztosító dolgozóival semmi problémám nincs, hiszen ők a jogszabályt tartják be. Ezeket a rendeleteket és az ügyintézés formáit módosítani kellene, de minél előbb! Józan János Kecskemét, Aradi vértanúk tere 3.1. em. 4. Vállalkozz, hogy tönkremenj! 1989-ben kiderült, hogy súlyos szembetegségben szenvedek, a diagnózis: zöldhályog. A legfontosabb lenne a nyugodt élet, hogy idő előtt, fiatalon ne vakuljak meg. Hát, a nyugodt életet esetleg a régi rendszerben el tudtam volna képzelni, de ez a mai rendszer még egy gyomorfekélyt is okozott. Mitől legyek nyugodt? 1990-ben teljesen simán megkaptam az újrakezdési kölcsönt, hogy próbáljak magamnak olyan munkahelyet teremteni, amely,nem túl megerőltető számomra. így került sor arra, hogy nyitottam egy papír-írószer- ajándékboltot. Tehat vállalkoztam, a semmiből, most meg nyögöm a mindent. A forgalom visszaesett, mivel az emberek fizetése nem emelkedik, csak az árak nőnek, mindenkinek megélhetési gondjai vannak és nincs vásárlóerő. De az újrakezdési kölcsönt is fizetni kell, félévente 50 ezer forintot, s az üzlethelyiség bérleti díját, a fűtést, világítást a nem létező' fizetésből, mert 3 év alatt kell kigazdálkodni a veszteséget. Az adóbevallást becsülettel elkészítettem, s a veszteségem a tavalyi évhez képest minimálisan, de csökkent. Erre mi jön még? A parlamentben ülő URAK eldöntötték, hogy 8000 forint a minimálbér, ezután köteles vagyok fizetni havonta 4320 forint társadalombiztosítási járulékot. Ezek szerint nekem egyévijövedelmem 96 ezer forint, amit az adóhatóságnak nem vallottam be? No de ilyet?! Hogy tud olyat elfogadni a T. Ház, ami nem igaz? Újságot olvasni, az orrát piszkálni, beszélgetni vagy aludni járnak oda a képviselő URAK? Ők persze felveszik a havi 80 ezer forint fizetést, az ingyenes utazásokra a havi 5 ezer forintot csak példaképp mondom, de valószínű, hogy ez az összeg több és még egy csomó kedvezményt kapnak. Higgyjék el nekem, engem se érdekelne a benzinár emelése, a kamatadó, a súlyadó, a kötelező biztosítás, ha olyan jövedelmem volna, mint nekik. De nincs! Van vigzont két kiskorú gyermekem és a férjem fizetésével egy főre havonta 4500 forint jut. Ugyanakkor a létminimum 8200 forint egy főre. Vagy az nem érdekli a tisztelt parlamentben ülő URAK-at, miből nő fel a jövő generációja? Csak a nyugdíjakat emelik két év óta. Ezzel persze egyetértek, de a családos emberek életét ne tegyék tönkre olyan szankciók alkalmazásával, amelyek ellen mi semmit sem tehetünk. Maholnap oda jutunk, hogy nekünk nincs annyi az egy főre jutó jövedelmünk, mint egyes nyugdíjasoknak. És még gyereket is nevelünk! A régi rendszert szidják, hogy miattuk jutottunk ide, de én ezt nem hiszem el. A régi rendszerben volt biztonságérzetem, tudtam a pénzemért a boltban vásárolni, az OTP-t fizetni, tudtam lakást venni, bútort, és még nyaralni is elvittük a gyerekeket, pedig párttag sem voltam. És az új rendszer mit adott nekem, nekünk, becsületes embereknek? Mindent elvesznek tőlünk. Nyomorba sodorják a családos embereket. Vállalkozóbarát kormányunk, úgy érzem, a saját maga barátja. Nem a vállalkozóké! Gondolom, azt mondják most az olvasók, miért nem adom vissza az ipart? Mert nem tehetem! Ugyanis ha visszaadnám az igazolványt, egy összegben kellene visszafizetnem kamatos kamattal az újrakezdési kölcsönt! Kötve van kezem-lábam. Felsőbb szinten nem támogatják a kezdő vállalkozókat, hanem nyomják még lentebb és lentebb, hátha belepusztul a szerencsétlen. Egy jó tanácsot adhatok: Ne vállalkozz, mert tönkremégy! Subiczné Bódi Judit Kiskunfélegyháza, Szőlő u. 12/1. (Kedves Asszonyom! Ön vitathatatlanul valós problémát feszeget levelében, mellyel sokan mások is küszködnek manapság. Egyvalamit azonban — ha tetszik, ha nem —- tudomásul kell venni mindannyiunknak : azt, hogy minden vállalkozásban eleve benne van a rizikó is, s nem csak nálunk, mindenütt másutt a világon. Más kérdés, hogy — sajnos — a kezdő vállalkozók támogatása körül kormányzati szinten ma még valóban nincs minden rendjén. (A szerk.) Romániába mindent, vissza semmit Több hasonló esetet olvastam, ezért kérem, ha lehet, közöljék soraimat a becsületes emberek tanulságára. Május 9-én férjemmel, unokahúgommal és férjével Romániába utaztunk a biharkeresztesi átkelőn. Rokonokhoz mentünk négy napra, ezért személyes holmival, hideg élelemmel és a rokonoknak szánt ajándékokkal dugig volt a Dacia csomagtartója, mivel nem tudtuk, hogyan élnek, ugyanis 16 évvel ezelőtt voltunk odaát. A határon három egyenruhás állt, az egyik elvette az útleveleket, átadta a másiknak, a harmadik pedig felnyittatta a csomagtartót, amibe szinte egy tű sem fért volna bele. Ránézett és mehettünk. Nem hittük volna, hogy román, ha nem beszél valamit. El sem akartam hinni, hogy 15 perc sem telt el és átértünk. Hazafelé reggel fél ötre értünk a határon álló kocsisor végére. Fél tizenegykor kerültünk sorra. A csomagtartóban a személyes holmin kívül három kis papírdoboz volt, ugyanis 1400 forintot váltottam át és ebből vettem ötéves unokámnak egy játékbölcsőt, a többi pénzért pedig porcelánt. Ezek voltak a dobozokban. Amikor meglátta a csomagokat, mutogatott, hogy forduljunk vissza. El sem tudtam képzelni, mi baja. Ekkor egy másikat megkérdeztem, hogy mi van? Azt válaszolta, hogy csak a személyes holmi maradhat. Mondtuk, hogy tudomásunk szerint 5 ezer forint értéket szabad átvinni a határon és a mienk mesz- sze van attól, hiszen csak 2716 lej. Ennek ellenére sem jöhettünk át. Vissza kellett fordulni, kipakolni és újból sorba állni. Ezek szerint kivihettem volna bármit, szó nélkül, de onnan 1400 forint értéket sem hozhattam haza. Ezért és a hasonló esetekért meg is „érdemlik” a rengeteg segélyt. Á „dupla haszon” pedig úgy keletkezik, hogy eladják az árut és mégis ott marad. Petrekanics Andrásné Bácsalmás, József A. u. 20. „Repül a nehéz kő.. helyett a villáskulcs Tisztelt Hetényi János úr! Úgy gondolom, nem vagyok egyedül azzal a gondolattal, hogy a közút arra való, hogy közlekedjünk rajta. Az viszont intelligencia kérdése, hogy ki hogyan teszi lehetővé azt mások számára. Minden indulat nélkül vettük tudomásul, hogy ön, számunkra szokatlan módon rakodik, parkol a teherautókkal, illetve szereli azokat a Szirom utca 10. szám előtt. Több alkalommal kényszerültünk visszatolatni és kerülő úton hazamenni. Az indok, amiért tollat ragadtam, az, hogy véleményem szerint nem rendelkezik annyi kultúrával, ami arra késztetné, hogy az alábbiakat szóban elmondjam. Azt már csak indulattal tudom elfogadni, hogy ön a hasonló esetet, illetve az utcában közlekedőket a hangulatának megfelelően kezeli. Ugyanis, ha önt ingerli a kismotor berregése és közlekedése, és mindez arra készteti, hogy az arra közlekedőhöz szerelés közben villáskulcsot vágjon, az már bűncselekmény. Felhívom figyelmét, amennyiben tudomásomra jut még egy hasonló eset, úgy arra kényszerülök, hogy önt feljelentsem szándékos közútibaleset-okozá- sért. Sz. F. Kecskemét (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Pisztollyal fenyegetőzött a posta járművezetője Az oldalt összeállította: Rapi Miklós Kecskeméten, a Bem utca és a Kuruc körút kereszteződése előtt 1992. május 15-én 9 óra 21 perckor, a forgalomirányító lámpa .piros jelzése ellenére, a posta tulajdonában lévő BOX—657 forgalmi rendszámú gépjármű úgy „fu- rakodott” be az ANX—431 rendszámú csuklós autóbusz elé, hogy azt hirtelen félkezésre késztette. E nem éppen dicséretes manővere után a busz vezetője rádudált. Erre a BOX—657 rendszámú jármű vezetője méregtől pirosodva kiabált hátra valamit, s előkapva szolgálati pisztolyát, azzal fenyegette az autóbusz vezetőjét. A fenti eset engem és másokat is megdöbbentett, mélységesen felháborított. Ezért kérem a kecskeméti 1. számú postahivatal vezetőjét, a fenti eset miatt szigorúan vonja felelősségre alkalmazottját. Tóth Tibor Kecskemét, Néphadsereg u. 11. II. 204. Mi bűzlik a Szép utcában? Ha ismerőseink errefelé járnak, azt kérdezgetik, hogyan bírjátok elviselni ezt a bűzt? Pedig ez van a Szép utcában, már évek óta. A helyzet a következő. Előttünk, a volt gondozott területen, a múlt évi építkezés ott felejtett szemétje, piszokja. Van, aki még ma is szemétlerakónak nézi ezt a terepet. Igaz, nem ez bűzlik, de aki ide „létesítette” ezt az ideiglenes szeméttelepet, ideje lenne visszaállítania az eredeti állapotot. Ennél nagyobb baj az, amit a szomszédban Hegedűs úr csinál. Minden évben rengeteg csirkét nevel elő és ezek a nagyon büdösek. Többször kértük, csináljon valamit, hogy ne legyen ennyire büdös a levegő, ám ő az erre lakókat nézi levegőnek. Azt tapasztaljuk, hogy inkább növeli az állományt és esze ágában sincs ezen változtatni, hogy mi is jó levegőhöz jussunk. Abban reménykedünk, hogy Hegedűsék az idén is elmennek nyaralni, mert ez az a kis idő, amikor bátran szellőztethetünk és az udvaron sincs hányingert keltő szag. Két évvel ezelőtt kigyulladt a csirkeólnak épített padlás, és mi, közelben lakók kezdtük a tüzet oltani, majd később jöttek a tűzoltók is és akkor láttuk, hogy a padláson nyolc darab gázpalack volt. Akkor kértük több aláírással, hogy szüntesse meg a padláson a palackos gázfűtést, mert ez a környező házakra is veszélyes lehet. De mire a tűzoltók jöttek, minden rendben volt, Hegedűs úr ezt is elintézte. Azóta annyi változott, hogy éjjel hordja a palackokat és minden maradt a régiben. A szomszédoknak nem maradt semmi reménye, hogy valaha is emberhez méltó levegőhöz jussanak. Szűcs Jánosné Kecskemét, Szép u. 1. NAPJAINK HUMORÁBÓL Címünk: Petőfi Népe 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Rendben, büntessen meg, de az asszony akkor sem tudja, hogy hova pakolta a gyerekeket... Levélváltás A Petőfi Népe 1992. május 6-ai számában megjelent Ki a rászoruló, ha nem én? című cikk több pontatlanságot, a nemesnádudvari önkormányzat segélyezési gyakorlatára vonatkozó helytelen megállapítást tartalmaz, ezért kérem az alábbiak közlését: A községi önkormányzat a szociális jellegű kérelmek (segélyezések) elbírálására kiemelt figyelmet fordít. Hatáskörtől függetlenül ezeket az ügyeket minden esetben előzetesen a közoktatási, közművelődési, sport-, gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság véleményezi, illetve dönt az ügyekben. A kilenctagú bizottság összetétele kedvező. Döntéseik megalapozottak, széles körű helyi ismereteken alapulnak, ezért gyakran elutasító, de tényeken alapuló reális döntéseket is hoznak. Ahol viszont indokolt az ön- kormányzat támogatása, segítő készsége nem marad el. Jó példa erre, hogy az elmúlt évben a segélyezési címen kifizetett összeg 1,7 millió forint volt. Ebből hatvannégyen kaptak rendszeres és rendkívüli segélyt. Ezen túl decemberben valamennyi általános iskolai tanuló és óvodás (30,7,fő) egyenként 700 forint támogatásban részesült. Ingyenes ran- könyvjuttatással és a napközisek díjából napi 10 forint élelmezési költség átvállalásával is igyekezett az önkormányzat a gondokon enyhíteni. Hábermajer Antalné egy iskoláskorú gyermeke után 700 forint készpénzt, óvodás kisgyermeke 2 241 forint értéket képviselő ru- hacsomag-juttatásban részesült. Ezt megelőzően, 1991 novemberében a képviselő-testület Hábermajer Antalnét 5000 forint rendkívüli nevelési segélyben részesítette. Két gyermeke külön-külön napi 10 forint élelmezésiköltség- kedvezményt kap. Adómentességi kérelmével kapcsolatban pedig az alábbiakat kell tudni. Hábermajerné 1992. március 13-án a lakóháza után kivetett 1000 forint kommunális adó megfizetése alóli mentességét kérte. A szakbizottság az 1992. április 8-án megtartott ülésén kérelmét véleményezte és annak elutasítását javasolta. A bizottság javaslata megalapozott volt. Hábermajerné munkanélkülijáradékos ugyan, de a folyamatban lévő, közel félmillió forint értékű lakásfelújítása nem arra utal, hogy szociálisan rászorulna a mentességre. Ha igen, egy 1000 forintos adótörlés abban jelentős változást nem hozhatna (egyébként a volt férjétől járó gyermek- tartási díj valós összegét Hábermajer Antalné elhallgatta). Három kiskorú gyermeket egyed 1 nevelő, alacsonynak mondható jövedelemmel rendelkező szülő esetében változást csak a rendszeres nevelési segély megállapítása eredményezhet. Ezt egyébként a levélíró nem kérte, tehát nem rászorult. A bizottság állásfoglalását, mint a hatáskörrel rendelkező jegyző, elfogadtam és ezt Hábermajer Antalnéval — aki éppen a polgármesteri hivatalban járt lakásfelújítási ügyben — szóban előzetesen közöltem. Nevezett ezt tudomásul vette és kérelmét a jegyzői határozat meghozatala előtt visszavonta. így a 300 forint államigazgatási illeték lerovási kötelezettsége alól is mentesülhetett. Hábermajerné „akinek palotája van” megjegyzése nem helytálló, mert ilyen épület Nemesnádudvar községben nincs. Kurkó Gergely jegyző Nemesnádudvar i-.VJ idudvar I
