Petőfi Népe, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-23 / 96. szám
6. oldal, 1992. április 23. MEGYEI KÖRKÉP Óvodások fohászai ' A főkapun fakuló, kézzel festett tábla hifdeti: az Asztrik téri katolikus napközi otthonos óvodába nyitunk be. Odabenn csak néhány gyereket találunk, hiszen százágra süt a nap, az udvaron játszanak, a főtéren sétálnak a kicsik. A folyosó végén fiúk, lányok öltöznek, a fogasok közötti falrészen feszület „vigyáz” rájuk. Miklós Lászlóné megbízott vezető óvónőt keressük. Az emeleti szobában találjuk meg, ahol még néhány apróság az aznap délelőtti foglalkozás utolsó perceit tölti. Hamar befejezik a munkát és rohannak a többiek után az udvarra. Az óvodavezetővel az irodában ülünk le beszélgetni. — Második éve vagyunk katolikus napközi otthonos óvoda — meséli Miklós Lászlóné. — Egyelőre még az önkormányzat tartja fenn az intézményt, de előbb- utóbb átveszi majd az egyház. Mondhatom, hogy a szülők és a gyerekek körében igen nagy az érdeklődés. Az első évet „örökölt” csoportokkal kezdtük, majd a kis- és középső csoport már az új szisztéma szerint lett meghirdetve. Számítottunk arra, hogy túljelentkezés lesz. ' Miután korábban nem volt péh da az óvodában történő katolikus ’nevelesre, így tanmenetek, módszertani útmutatók sem állnak rendelkezésükre a pedagógusoknak. A kalocsai iskolanővérekre viszont teljes mértékig számíthatnak. Az állami tanterv szerint haladnak az óvodában és „belopják” az ünnepkörökhöz kapcsolódó programokat. Egyházi, vallásos énekeket, ■ verseket, rövid fohászokat tanítanak a gyerekekkel. Karácsony előtt például betlehemest tanultak és résztvettek a kecskeméti országos találkozón, Kalocsán pedig a Szent József templomban mutatták be a játékot. Húsvét előtt a keresztfa állomásait ismerték meg a kicsik, a stációk történéseit ugyancsak a szomszédos templomban magyarázták el az óvónők. Franciska nővér tervei Időközben megérkezett az óvodába Franciska nővér, aki főszerepet játszott abban, hogy Kalocsán ismét beindulhatott a katolikus nevelés azokban az oktatási intézményekben, ahol hajdanán is az iskolanővérek tanították, nevelték a gyerekeket. És azokban az épületekben, melyek egykoron az övéké voltak. Amint hallom, az önkormányzat megteremti a működés feltételeit, de az épület állagának óvására, a javításokra már nem ad pénzt. Legjobb lenne, ha az egyház visszakapná a kérdéses épületeket, de ez nem olyan egyszerű dolog. Az óvodaépület egyik szárnyából kiköltözött ugyan az átformálódott MHSZ, a kártérítési igényre viszont nemigen akarnak reagálni. — Tudja, a katolikus óvoda beindítása nem volt könnyű — mondja halkan Franciska nővér. — A jelentkezőket későn tudtuk értesíteni a felvételről, mert a hivatal csak az utolsó percben, augusztus végén adta meg az induláshoz szükséges papírokat. Néhányan már nem várták ezt meg és más óvodát kerestek. Annak idején, még 1990-ben a városi tanács felmérést készített Kalocsán, lenne-e igény az egyházi iskola, óvoda létesítésére. A válasz igen volt. Sokan meglepődtek azon, mennyire nagy az érdeklődés. EGYHÁZI ÓVODA, ISKOLA KALOCSÁN Katolikus szellemben — Biztosan imádkoznak! — gondolják sokan, ha az egyházi óvodákra, iskolákra terelődik a téma. Persze, imádkoznak is. A vallásos nevelés, tanítás azonban sokkal több mindenből áll. Hogy miből? És milyen küzdelmek árán sikerült megvalósítani ezt a formát? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre is keressük a választ alábbi riportunkban. Kalocsára, az érsekek városába látogattunk el. • Miklós l ászlóné vezető óvónő a délelőtti foglalkozáson. • Az óvodásokra „vigyáz” a feszület. • Délelőtti foglalkozás az elsősöknél, Ivota Kornélia tanítónő osztályában. (Fotó: Walter Péter) indíthatunk. Az; igaz, jiogy nemcsak az érdeklődés nagy, hanem áz elvárások, az’Tgéöyek is. — Milyen útmutatók, tanmenetek segítik a munkájukat? — Az állami tanterv szerint haladunk, a nevelés egyházi szellemben történik. Ennek érdekében az érsek úr megbizott egy második igazgatóhelyettest, Olga nővér személyében. 0 felügyeli az osztályokat és teljes egyetértésben dolgozunk együtt. A katolikus gyerekekből álló osztály nem kirívó, hiszen a többi csoport legtöbb diákja is jár hittanra. Összességében az iskola növendékeinek 98 százaléka kerül közel Istenhez. • Franciska nővér kezében tartja az akár jelképesnek is nevezhető kulcsot. — Azt hinné az ember, Kalocsán az első perctől kezdve zöld utat kapott az iskolanővérek kezdeményezése. — Nem mondanám. Egyébként is rossz visszagondolni az elmúlt négy évtizedre. Hiába voltak régebben hagyományok! A beidegződéseken nem könnyű változtatni. De mi ezzel nem foglalkozunk, sokkal inkább szeretnénk kicserélni másokkal az eddigi tapasztalatainkat. A tanterveket, a nevelési módszereket is szükséges megújítani, hiszen a régiek abban a formában nem használhatók. A pedagógusaink Baján jártak továbbképzésen, nemrég pedig osztrák óvónőkkel találkoztak. Az általános iskolában nyelveket is tanulhatnak a diákok, angolt és németet. A nővérek kérése az volt. hadd növeljék az ének órák számát. Nos, ebbe már belekötöttek a hivatalos fórumokon. (Hogy miért, arra elfogadható válasz biztosan nincs!) A tanítás felmérő rendszerben történik, tehát egyelőre két alsó tagozatos osztályban van katolikus nevelés, oktatás. Hogy mi lesz majd a negyedik után? Ez még nincs eldöntve Kalocsán. Franciska nővér elképzelései sem világosak még, hiszen nem tudni, a jezsuiták mikor indítják a gimnáziumok Ezt követően szükség lehet a leánygimnázium létrehozására is. Ami biztos: Félegyházán érettségire épülő gazdaasz• Korsós Lajosné, az iskola igazgatója azt sajnálja, hogy nem mindegyik jelentkezőt tudják felvenni. szonyképzést szerveznek a kalocsai iskolanővérek. Távlatokban gondolkodva pedig Baja felé is kacsingatniuk kell, a tanítóképzésre koncentrálva. Egyébként azért sem könnyű a helyzet, mert az oktatási törvény is formálódik, a pedagógus társadalom pedig időnként forró szituációkat teremt. A tanári kar egyetértett Amikor az Asztrik téri énekzenei általános iskola tantestülete először hallott arról, hogy a következő tanévtől kezdve katolikus szellemben kell nevelni a diákokat, néhányan munkahelyet változtattak. A legtöbben viszont egyetértettek az elképzeléssel. Korsós Lajosné igazgató is először a kezdetekre emlékezik vissza. — Nem volt teljesen világos, hogy felmenő rendszerben kezd- jük-e az oktatást, vagy 1—8 osztályos módszerrel. A döntés amellett szólt, hogy a már meglevő katolikus óvodára építsünk. Az érsekség és az önkormányzat megállapodása tehát a felmenő rendszerű oktatás-nevelés érdekében született. Már az első évben is túljelentkezés volt, most is sokan szerették volna beíratni a gyereküket hozzánk, viszont az 52 érdeklődőből 32-t tudunk felvenni, miután csak egy osztályt Reggelente gyertyát gyújtanak Meglátogatjuk az első osztályosokat. Ivota Kornélia tanítónő négy éve van a pályán. Elvégezte a hittudományi akadémiát is, levelezőn. Akkor, amikor még nem volt erény efféle diplomával dicsekedni. Persze, Kornélia most sem dicsekszik. Az általános iskola többi osztályában hitoktatást tart délutánonként. Most már a szülei is megbékéltek ezzel, de bizony akadémiai tanulmányai idején édesapja előtt eltitkolta, hogy milyen ügyben jár annyit Pestre. — Imádom a gyerekeket — közli huncut mosoly kíséretében a fiatal tanitónő. — Reggelente gyertyát gyújtunk, mely a fényt jelképezi. Az óra végén az a diák kapja meg a gyertyát, aki a legfényesebb volt, vagyis tudásának legjavát adta. Sose hagyjuk ki az egyházi énekeket, nem egyszer újakat tanítok nekik. Tavaly nyáron Franciaországban jártam egy ifjúsági táborban, ahol sok-sok éneket tanultam. A taise-dalokat már a diákjaim is tudják! A kedvünkért rá is zendítenek egyre. A fiúk, lányok odahúzódnak a tanítónő mellé és hatalmas hangerővel, mosolygós arccal éneklik az egyházi dalt. A dallam fülbemászó, el is „visszük” magunkkal. Hát persze. A katolikus nevelésben részesülő gyerekek is magukkal viszik az üzeneteket. Jézus üzeneteit. Borzák Tibor KI VAGYOK ÉN ... ? Egy nem létező birodalom (magyar állampolgára) Egy bölcs megállapítás szerint: a legfurcsább dolgokat mindig maga az élet produkálja. S hogy ez mennyire így van, bizonyítják az alábbiak, mert Sallai Imre olvasónk élete a legjobb szándékkal sem nevezhető mindennapos, szokvány történetnek. — Kiskunfélegyházán születtem harmadik gyerekként, 1939-ben — kezdi élettörténete elbeszélését. — Röviddel születésemet követően, apám behívót kapott és mi har- madmagammal anyámra maradtunk. Végigszenvedtük a háborús idők összes, nélkülözéssel, nyomorúsággal járó poklát, ám hiába ért véget az egész, apámról többé egyetlen hír sem érkezett. 1947-ben, testvéreimmel együtt Vácra kerültünk, az ottani papneveldébe. Két éve lehettünk ott, amikor egy napon megjelent három szovjet tiszt, összeszedték holmijainkat és átvittek mindhármunkat Ukrajnába, pontosabban a Lemberg melletti boriszlávi gyermeknevelő otthonba. Az első néhány hónapban még magyar szót sem hallottunk. Ekkor, mintegy sorsszerűén, megismerkedtünk egy nénikével, aki tudott magyarul és segítségével sikerült egy levelet Ungvárra juttatnunk, melyben hírt adhattunk magunkról. Levelünk nyomán nemsokára jelentkezett apánk, akiről kiderült, hogy a háború végeztével megismerkedett egy kárpátaljai nővel, és ottragadt . .. Találkozásunk után, apánk magához vett minket, de mostohánk megkeserítette egész fiatalságunkat. Egy vékony szelet kenyéren és egy darabka szalonnán tengődtünk naphosszat, állandó kemény munka mellett. Tizenhárom éves koromban, hűen a családi hagyományokhoz, cipész lettem, s ettől kezdve állandó munkában telt az életem. Miután leszereltem, egyre gyakrabban foglalkoztatott a hazatérés gondolata, ám ez, az ottani és főleg akkori viszonyok között lehetetlenségnek számított. Közben felnőttek és hadkötelesek lettek a fiaim, s e tény újabb akadályt gördített utazásunk felé. Gorbacsov hatalomra kerülését követően azonban felcsillant a remény, és valóban hosszas utánajárás, kilincselés és könyörgés eredményeként, végül is 1990-ben hazatelepülhettünk. Ám ekkor értek az újabb csalódások. Lépten-nyomon azt vágták a fejünkhöz, hogy szovjetek vagyunk. Hiába mondtam, hiába bizonygattam, hogy született félegyházi vagyok ... Ha támogatást, ha lakást (a hatodik albérletben lakunk), ha bármit kértem, a válasz • Sallai Imre. Ráér törődni kedvencével. (Fotó: Galambos Sándor) mindig ugyanaz volt: maguk szovjetek! Mivel nem sikerült tisztáznom státuszomat, két éve beadtam a honosítási kérelmemet. Ez ideig mindössze annyit közöltek velem, hogy az ügy folyamatban van.(!) Közben megszűnt a Szovjetunió, így a szovjet állampolgárságom is érvényét vesztette, ám ugyanakkor a magyart még most sem kaptam meg. Ezek után gondolom jogosan kérdezhetem: Ki vagyok én, Sallai Imre ... ? Végezetül néhány gondolat e furcsa történethez. Amikor a nevezett férfiú új-régi honába érkezve cipész kisiparosként tevékenykedni kezdett, sem a TB, sem pedig az APEH nem utasította vissza pénzét, mondván: nem kell a pénze jó ember, mert maga szovjet állafiA polgár... De talán mindezt maga Móra (szintén Félegyháza szülötte) tudta mindenkinél jobban megfogalmazni egyik írásában; idézem: „Furcsállom ugyan a törvénytől, hogy ennek az ... Imrének, aki egyiitt teremtődött a magyar homokkal, bizonyítani kell, hog$ ő nem patagóniai vagy libériái állampolgár, hanem valódilagos magyar. Az is furcsa, hogy mikor ... apját elvitték a háborúba, akkor nem kértek tőle állampolgársági bizonyítványt, aminthogy az adóhivatalban sem mondják neki, hogy eridj a pokolba jó ember, az adóddal együtt, azt majd csak akkor fogadjuk el tőled, ha a belügyminiszter úr írást ád róla, hogy ő ismer téged, mint magyar állampolgárt.” Ez lenne Sallai Imre életének története, amihez még szükségesnek tartok annyit hozzátoldani, hogy időközben visszaadta iparengedélyét, így ettől a kereseti lehetőségtől is elesett . . . Szász András P. Krisztina nem csupán a nagyszerű vizsgák miatt, másért is nyugodtan alhatott a főiskolai felvételik miatt. Neki nem voltak — nincsenek — pályaválasztási gondjai. Ugyanis kisiskolás korában elhatározta, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek életének javításán fog fáradozni. így indult neki az egyik ilyen profilú főiskolának, felvételi kérelmével. Sikerült is minden vizsga, úgy látszott, sima lesz az út előtte. Ám a végső értékeléskor eltanácsolták őt, ilyen szavakkal: — Felejtse el, hogy milyen pályát választott! Ő erre mit csinált? Két dolgot: 1. Töprengett azon, hogy miért tanult meg zongorázni, miért tud játszani orgonán a kecskeméti reA Turisztikai Világszervezet (WTO) szerint Magyarország ma a föld ötödik legnagyobb fogadó országa, megelőzi például Ausztriát. A nemzeti jövedelem négy százalékát adják az idegenforgalmi bevételek. A nemhivatalos statisztika azonban, amely az úgynevezett fekete turizmust is tartalmazza, a nemzeti jövedelem 10 százalékára becsüli az idegenforgalmi bevételeket. AZ OIH megbízásából a Város- épitési Tudományos és Tervezőintézet (VÁTI) felmérte az ország idegenforgalmi lehetőségeit, s köformátus templomban, miért tett középfokú nyelvvizsgát németből, miért volt győztes szavalóversenyen? 2. Elkezdett azon gondolkozni, hogy mit tegyen ezután, hová menjen? Mert az eltanácsolás indoka ez volt: Az r hangot hármas pörgés helyett kettes pörgéssel ejti. (En csak ámultam ekkor, amikor hallgattam: hiszen nála szebb magyarsággal szerintem kevés rádiós, tévés és politikus beszél. Hogy háromszoros vagy kétszeres az r-jük, az szerintem részletkérdés) És ő mit csinált? Nekivágott egy ismételt felvételinek: mert ő nem hátrál. Csendes indulattal, szép szándékkal akar „felfelé kapaszkodni az élete fáján. V. M. zép távú fejlesztési tervet készített. A Gellért Szállóban 26 tablón az érdeklődők megismerkedhettek az Interrad projekttel, amely Magyarország csatlakozási lehetőségeit mutatja be a Nyu- gat-Európában már kiépült ke- rékpárút-hálózathoz. Az elképzelések szerint a Duna mentén, valamint a Balaton, a Velencei-tó és Budapest között létesítenének kerékpárutakat. A Duna partján például 450 kilométer kerékpártúra útvonalat képzelnek és ezt az Interrad Rt. vállalkozási alapon kívánja kiépíteni. Krisztina nem hátrál Kerékpárút Európába
