Petőfi Népe, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-02 / 79. szám

Ágasegyháza • Fülöpháza • Izsák • Kerekegyháza • Kunbaracs • Ladánybene • Lajosmizse • Orgovány A POLGÁRMESTERI SZÉKBEN AKTUÁLIS KÉRDÉSÜNK: Nem szégyelli megfogni a kapanyelet Mi marad a kárpótlásra? Sorozatunkban ezúttal a kerek­egyházi polgármestert, Czakó Ist­vánt mutatjuk be. Őszes hajú, halk szavú ember. Nem tősgyökeres ke­rekegyházi, de már régen annak vallja magát. — Bugáéról származom — be­szél önmagáról. — Kunadacson vb-titkárként dolgoztam 1976 és 1978 között, majd átkerültem Ke­rekegyházára. Itt ugyanabban a beosztásban tevékenykedtem ti­zenöt éven át. Amikor a tanácsel­nök megbetegedett, én váltottam fel. Nem készültem a vezetői mun­kára, de a körülmények úgy hoz­ták, hogy indultam a polgármeste­ri választáson. A kerekegyháziak megelőlegezték a bizalmukat, 87 százalékos szavazattal kerültem a polgármesteri székbe. Azért ne gondolja, hogy ezt mindenki jó né­ven vette, de ebbe most ne men­jünk bele. Csak annyit mondok, hosszú ideig dolgoztam a közigaz­gatásban, soha senkit nem bántot­tam, nem üldöztem. Nincs miért félnem, ha támadnak. — Sokrétű volt eddig a mun­kám, de most még jobban kiszíne­sedett a tevékenységi köröm. A község felemelkedése, újbóli vi­rágzása érdekében kívánok tenni, ha ez közhelyként hangzik is. So­rolhatom a konkrét gondokat is: foglalkoztatás, idegenforgalom megteremtése, faluszépítés, mező- gazdaság fellendítése. Most csak utalok rá, hogy szeretnénk, ha Ke­rekegyháza biotelepüléssé válna. • C zakó István: — Fontosnak tar­tom a lakossággal való párbeszédet. Ha ez sikerül, akkor sok-sok terü­leten léphetünk majd előre. Jó len­ne elérni, hogy a vállalkozók lete­lepedjenek Kerekegyházán. Ah­hoz, hogy idejöjjenek, megfelelő, kedvező feltételeket kell teremte­nünk. Ha kell, két nap alatt készül­jön el egy hivatalos papír, enge­dély. Sajnos, volt rá példa, hogy az elhúzódó ügyintézés miatt meghiú­sultak vállalkozások. Bízunk ab­ban, hogy az idegenforgalom segít a község hírnevének megszerzésé­ben. Egyre több tanyából lesz pan­zió a Búhegy, a Kunpuszta terüle­tén, gyönyörű természeti környe­zetben. Magam is szeretem a ter­mészetet, hiszen Bugac-Felsőmo- nostorról származom, a nótabeli „monostori erdőből”. Csak egy a baj: kevés időm jut kirándulásra, túrázásra. Most jutottam el odáig, hogy családi házat építhessek, így a legtöbb szabadidőm erre megy el. És hogy mindehhez pénz is le­gyen, növénytermesztéssel foglal­kozom. Nem szégyellem megfogni a kapanyelét és ez bizonyos nép­szerűséget is jelent. A feleségem az általános iskola élelmezési vezető­je. Kilencéves kisfiúnk iskolás, na­gyon sok minden érdekli. Ha még­is jut időm a kikapcsolódásra, szí­vesen olvasok verseket, képzőmű­vészeti könyveket. Legutóbb, ami­kor Budapesten féláron adták a könyveket, több szatyorral hoz­tam haza. Lesz olvasnivaló bőven! A lakossággal való párbeszé­det nagyon fontosnak tartom. A múltban is történtek lépések a demokrácia ügyében, például a tanácstagi beszámolók mindig is éles vitákat eredményeztek. Igaz, a hasonló fórumokra ma keve­sebb idő jut, de azért nem sza­bad elhanyagolni. Tudom, sok­kal többet kellene az utcán tar­tózkodnom, beszélgetni az embe­rekkel, de belátható, akkor a hi­vatali feladataim maradnának el. Mint máshol, Kerekegyházán is passzívabbak, befelé fordultak az emberek, sokan kivetkőznek önmagukból. A fásultság, a ki­úttalanság oka a kialakult gaz­dasági helyzetben keresendő. Nagyon fontos, hogy az egyesü­letek, a különféle csoportok új­raéledjenek, és az emberek meg­találják régi jó kedvüket, tenni- akarásukat. Ezért is tenni szeret­nék és ez sem érdektelen cél. B. T. ERDŐJÁRÁS KUNBARACSON Az öreg tölgy meglátogatása Vitatha tatla­pul itt a tavasz, na még alkalma­sint vissza-vissza- fordul is a tél. Nagy baj már nem lehet. Hogy valóban ébred-e a természet? Leg­jobb, ha mi ma­gunk is útrakc- lünk és megnéz­zük. Ez volt az eredeti tervünk, amikor Kunba­racs irányába vet­tük az úti célun­kat. Ott azonban összetalálkoz­tunk Alt György kerületvezető er­désszel, aki nem hagyott magunk­ra, sőt miután a környéket úgy is­meri, mint a te­nyerét, felajánlot­ta, hogy megmu­tatja a kunbara- csi erdő legszebb részeit. Az öreg Lada sok mindent ki­bírt már, de a ho­mokbuckákra fölfelé kissé nyö­szörögve tartott. — Meg kellene már javíttatni - jegyzi meg az er­dész. Na, de mire telik a fizetésből? Ilyesmire nem na­gyon. Tizenhatezret keres bruttóban, benzinre pedig mindössze 5900 forint jár. Ha arra gondolok, hogy naponta legalább egyszer körbejárja a területét, az 1700 hektár „főútvonalait”, bizony a benzinpénz hamar elfogy. Elhaladunk a kunbaracsi kastély kö­zelében álló parlagterület mellett. Azt tervezi az erdész, hogy ismét életet „va­rázsol” oda. Sajnos, a környék talajvi­zével baj van, a csatornában évek óta nem láttak vizet. Utoljára 1966 körül még árvíz is elöntötte a közeli erdőket. Hol van az már? Ellenben Kunbaracs- ra már megérkezett az idei első gólya. Erdészünk már látott egy „házaspárt" Adacs határában. Szerencsétlenek, pontosan a minapi fagyos reggelre ér­kezhettek meg. A vadak viszont jól érzik magukat. Többször láttunk nyugodtan legelésző őzeket, és a csigát, makkot kereső vad­disznók friss túrásaira is ráakadtunk. \ hegyvidéken honos gyertyán megél. (Fotó: Walter Péter) Az erdész, aki a nap legtöbb óráját a szabadban tölti, szerencsésebb, mert gímszarvassal, rókával is találkozott már. Mint megtudtuk, nagyon sok ar­rafelé az üregi és a mezei nyúl. Nem nagyon kívánatos vendégek, hiszen a friss ültetvényekben kárt tesznek, le­rágják a kis fenyők ágait. Védekezés­képp német vegyszerrel kenik be a fa­csemetéket, melynek szagától messzire szaladnak a vadnyuszik. Tél után takarítani is szükséges az erdőben, a letöredezett ágakat, kidőlt fákat el kell távolítani. De vigyázni kell, mert a természetvédelmi területre ez nem vonatkozik! A legszebb gyer­tyánt felkeresve majdhogynem mi is bukdácsolunk a viharvert fák között, az ösvényre dőlt fatörzseken át lépke­dünk. A kunbaracsi vidék legjellegzete­sebb fái között a tölgy, a fenyő találha­tó, de van gyertyán, mogyoró-, galago­nyabokor is. És a legféltettebb kincsek: a jó öreg vadkörtefa, mely idősebb mint hárman-négyen együtt, és a 220 évesnek vélt öreg tölgy. Meglátogattuk az öreg tölgyet, a rügyező és itt-ott haldokló óriási ágai különösen szép sziluettet rajzoltak ki. — Ez a kedvenc „öregem” — mond­ja Alt György erdész, aki egyébként az erdő szerelmese. Tavasszal, nyáron, ősszel, télen egyaránt kedveli a fákat. Alig várja már, hogy zöldbe borulja­nak a lombok. Addig azonban van ten­nivalója bőségesen. Reggel fél hatkor már talpon van, aki találkozni akar vele valamilyen ügyben, jobb, ha a haj­nali órákban keresi fel az erdészház­ban. A lankák oldalain büszkén feszítő borókabokrok mellett haladunk el, rö­vid időre megállunk. Később a terület legszebb fenyvese mellett kocsizunk el, majd az erdész által elsőként telepített fenyves tűnik fel. A favágók már na­gyon várták Alt urat, hiszen lassan ké­szen vannak az aznapra tervezett mun­kával és jöhet a traktor elszállítani a rendben összerakott farönköket. Egy szomorú tényt is megismerünk, a feny­ves erdő egy része pusztulásra van ítél­ve, megtámadta egy gombafertőzés és tönkremegy a gyökérzet. Halott fák dőlnek ki sorban ... Alt György kerekegyházi. 1962-ben kezdett dolgozni a Kiskunsági Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság kunbaracsi te­rületén, majd tízéves kitérő következett az életében, elszegődött a ráckevei er­dészethez, de a szíve mégis visszahúzta Kunbaracsra. Nyolc éve újra itthon van. Felesége az óvodában dolgozik, három fiuk van, és most várják a máso­dik unokát. Mintegy negyven kilométert tettünk meg a kunbaracsi határban, mely egyébként az ország egyik legerdősebb vidéke. Meggyőződtünk róla: gyönyö­rű. Még így is, amikor még nem a zöld arcát mutatja felénk. — borz — • Ami már nem osztható ki: természetvédelmi terület Fülöpházán, Szappan-szék térségében. (PN-archív) Orgoványon mindent vissza a természetvé­dőknek? Orgoványon is megkezdő­dött a kárpót­lási, az átmene­ti törvény és a szövetkezetek átalakulásának végrehajtása. A szakszövetke­zet és a terme­lőszövetkezet részközgyűlése­ken, illetve közgyűléseken ismerteti az 1991-es gazdasági eredményeket és az átmeneti tör­vényből eredő feladatokat. Mind a két szövetkezet veszteségesen zárta a mögöttünk hagyott eszten­dőt. Az önkormányzat — a szö­vetkezetek kezdeményezésére — megalakította a kárpótlásra jogo­sultak, és a szövetkezetek képvise­lőiből az érdekegyeztető fórumo­kat. Van is miért munkálkodniuk! Rendkívül nehéz, mások szerint kilátástalan helyzetbe kerültek az orgoványiak. A közgyűlésen elkü­lönítették a földalapokat, és a ren­delkezések értelmében a nemzeti park, illetve a tájvédelmi körzet a község területét érintő mintegy kétezer hektár állami tulajdonba, valamint a természetvédelmi ható­ság kezébe kerül. Ez Orgovány ese­tében a következőket jelenti: az Egyetértés Szakszövetkezet tulaj­donából 790 hektárról, a Sallai Termelőszövetkezetéből 1120 hek­tárról kell lemondani. Az imént említettek miatt csak ez utóbbi szövetkezet tudott minimális föld­alapot elkülöníteni a föld nélküli tagok, illetve a kárpótlásra jogo­sultak részére. Az Egyetértés Szak- szövetkezet csak a tagi részarányt és a vásárlásra jogosultak részét tudja elkülöníteni. A környező ál­lami gazdaságok helyzetét ismerve földcserére nemigen nyílik mód — tudtuk meg Kristóf Lajos pol­gármestertől, aki azt is elmondta, megdöbbenve és tanácstalanul áll­nak a nagymértékű kisajátítások előtt. A kárpótlási, az átmeneti törvény a nagy várakozásokkal szemben úgy néz ki, hogy Orgo- ványt rendkívül hátrányosan sújt­ja. Éz ellen különböző fórumokon már tiltakoztak, eddig eredmény­telenül. Fülöpházán: privatizáció és álla­mosítás? Fülöpházán a falu többsége földművelésből él. Ezért is fontos a kistelepülés számára az, hogy zökkenőmentesen történjen a tu­lajdonviszonyok átalakítása. A földkérdés rendezéséről kérdez­tük Pesti Józsefet, a Zrínyi Mező- gazdasági Szakszövetkezet elnö­két, aki elmondta, hogy nincs elég föld az igények kielégítésére. En­nek főként az az oka, hogy az utóbbi két évtizedben jelentős bir­tokokat vesztett el a falu. Még 1974-ben a Kerekegyházi Dózsa Tsz-hez csatolták a helységhez tar­tozó parcellák közel egynegyedét. Majd a 80-as évek elején csaknem 600 hektár került védetté nyilvá­nítva állami tulajdonba. Ma úgy tűnik, megint csak összébb kell hú­zódniuk a helybélieknek. A Kis­kunsági Nemzeti Park ugyanis sze­met vetett újabb 3500 aranykoro­nányi területre. Az összezsugoro­dott fülöpházi határban azonban maradt annyi mezőgazdasági hasz­nosításra alkalmas föld, hogy a tagság részarányigényeit ki lehes­sen elégíteni. De kárpótlásra, és a tagoknak, valamint alkalmazot­taknak járó 30—20 aranykoroná­nyi parcellák kiosztására, úgy tű­nik, nem marad elegendő rész. PRÓBASÜTÉSEK LADÁNYBENÉN Pék van, Pék nincs Ladánybenén ez ideig nem je­gyeztek péket, sőt mint Visontay István polgármester tréfásan meg­jegyezte, Péket sem. Ám a napok­ban nem kis megnyugvással és örömmel kísért el a Rákóczi út 18. számú házhoz, ahol a terepen van még mit egyengetnie a tulajdonos­nak. Ugyanis Baranyi Lajos helyi lakos a múlt esztendőben szemet vetett a belterületi, akkor még ro­mos sarokházra, aminek helyére pékséget álmodott. A megvalósítás érdekében világbanki hitelt kért, s kapott, majd betéti társaságot ala­pított. Obornyák István kivitelező fővállalkozásában pedig rövid idő alatt elkészült a sütöde. A több mint 14 millió forint elköltésével — igaz, nem kis hu­zavonával — az olasz gépsor is a helyén. Megtörtént már a mű­szaki átadás is, de még tart a próbasütés ideje. Az eddigi fo­gyasztói véleményt mi sem tük­rözi jobban, hogy a formáját nézve selejt kenyér sem száradt meg a pékségben. A lakosság máris tudja — mint a kora déle­lőtti nyitva tartáskor láttam —, mikor kapcsol ki a kemence. E hónap második felétől pedig már teljes lesz a nagyüzem. A két műszakban napi 15 mázsa kenyér, 7-10 ezer kifli, zsemle, kétezer süte­mény készül. Az előzetes számítá­sok szerint ebből a mennyiségből már a községhatáron túlra is Jut valamennyi. Természetesen az sem mellékes, hogy a pékség teljes ka­pacitásával nemcsak a lakosság el­látása javul, hanem nyolc-tíz em­bernek napi munkát is jelent. (p. s.) SEGÍTSÉG a fiatal házasoknak Lakáshitel-támogatás Lajosmizsén A lajosmizsei képviselő-testület legutóbi ülésén módosították a la­káscélú kölcsönök törlesztésének, valamint az első lakáshoz jutó fia­tal házasok támogatásának helyi rendeletét. Ezek szerint azon csalá­dok, személyek, akik 1991. január 1-jét megelőzően vették fel a lakás­célú kölcsönt és a törlesztőrészletét nem képesek fizetni, támogatást kaphatnak, melynek odaítéléséről a népjóléti és szociális bizottság dönt. A maximum havi 2 ezer 500 forintos támogatásra az jogosult, akinek egynél több kölcsöntarto­zása van, vagy ha az egy főre ju­tó havi nettó átlagjövedelem a mindenkori özvegyi nyugdíjmini­mum alatt van, illetve ha a tör­lesztőrészlet meghaladja a család egyhavi átlagjövedelmének 25 százalékát. Kizáró ok viszont — egyebek között — az üdülőtulaj­don és ha valakinek egynél több lakható lakástulajdona van. A kérelmeket a körjegyzőséghez kell minden év május 31-éig be­nyújtani. Az első lakáshoz jutók egyszeri, vissza nem térítendő, maximum 150 ezer forintos támogatására azon házaspárok jogosultak, ahol egyik házastárs sem töltötte be a harmincötödik életévet. A támo­gatás az 1989. december 31-éig La­josmizsén letelepedett magyar nemzetiségű román állampolgáro­kat is megilleti. A lakástámogatás iránti kérelmet is a körjegyzőség­nél kell benyújtani és a községháza hirdetőtábláján a rendelet teljes szövege elolvasható, amelyből az is megtudható, milyen igazolásokat kell a kérelemhez csatolni. (m.) Időközi választás Lajosmizsén A rendszerváltozással elége­detlen Oláh Attila kisgazda­képviselő lemondásával meg­üresedett 6. számú lajosmizsei választókerületben a választási bizottság április 26-ára, vasár­napra tűzte ki az időközi ön- kormányzati képviselő-válasz­tást. A szavazásra jogosultak névjegyzéke már megtekinthe­tő a polgármesteri hivatal ügy­félszolgálati irodáján. Kerekegyházi mozgássérültek A kerekegyházi mozgássé­rültek egyesülete minden hó­nap első hétfőjén tart összejö­vetelt a polgármesteri hivatal nagytermében. Többen úgy gondolják, meg kell oldani a csökkent munkaképességűek és a mozgássérültek foglalkoz­tatását, ezért felvették a kap­csolatot a kecskeméti Humán Kft.-vel, akik ígéretet tettek ar­ra, hogy megteremtik a mun­kalehetőséget a kerekegyházi­ak számára. Az érdeklődés máris élénk, hiszen mintegy 70- 80 mozgássérült van Kerek­egyházán. Legközelebb április 6-án, hétfőn délután négy óra­kor tájékoztatják őket a köz­ségházán a jövőbeni munkale­hetőségekről. Benzinkút Ladánybenén háromszáz személygépkocsi, több traktor és kisgép van a lakosság tulaj­donában. Elsősorban ők üd- vözlik azt, hogy — egy vállal­kozó jóvoltából — rövidesen a községben is lesz benzinkút. Eddig az üzemanyagért Lajos- mizsére vagy Örkénybe jártak. Mindkét távolság oda-vissza húsz kilométer. Ilyen benzin­árak mellett pedig nem árt ta­karékoskodni! Felajánlás A Szentendréről néhány éve Lajosmizsére áttelepült Tóth Rozália festőművésznő 15 fest­ményét ajándékozta az általá­nos iskolai kollégiumnak. Az intézmény idén is értékesíti a műveket, az elmúlt évben vi- deokészüléket vásároltak a fel­ajánlott festményekből a gye­rekeknek. A képek a kollégi­umban vásárolhatók meg. Alapítvány a búhegyi iskoláért Kerekegyházán, a szép ter­mészeti környezetben lévő bú­hegyi általános iskola épülete évek óta elhagyatottan áll. A helyi pedagógusok kezdemé­nyezésére most alapítványt hoznak létre, hogy megment­sék az egykori külterületi isko­lát. Igaz, az Erdei Iskola Ala­pítvány nem azért valósul meg, hogy újra benépesüljön tudás­ra .vágyókkal, hanem lehetővé kívánják tenni a nyári táboro­zást, a csere üdültetést és a kör­nyezetvédelmi nevelés szem­pontjaira is figyelnek majd. Az alapítványra érkező forintok segítségével először rendbehoz­zák, felújítják a búhegyi iskola épületét. Kabaré az adóhivatalról A Magyar Rádió Karinthy Színpada Lajosmizsén vendé­geskedik. Április 11-én, szom­baton délután fél négykor és este fél nyolckor tartanak elő­adásokat nyilvános hangfelvé­tellel egybekötve. A Dózsa filmszínházban először Az adóhivatal című produkciót láthatja-hallhatja a közönség. A mostanában aktuális témá­kat, egyfelvonásosokat Vaszari János írta. Az esti műsorban a hetvenéves Agárdy Gábort kö­szöntik a müvésztársak. A ju­biláló színészen kívül színpad­ra lép Balogh Erika, Felföldi Anikó, Gálvölgyi János, Kör­mendi János, Sinkovics Imre, Szabó Gyula, Szuhay Balázs. A sztárvendég: Muráti Lili, aki Lajosmizsén lép fel harmad­szorra újra magyar közönség ^elött. _____________________j A z oldalt szerkeszti: Borzák Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents