Petőfi Népe, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-11 / 87. szám

4. oldal, 1992. április 11. MEGYEI KÖRKÉP Virágvasárnap A Jeruzsálem népe Jézust hozsannázva fogadta. Eddig csak tanítványai követték, ■ most azonban a nép is egyön­tetűen melléje állt. Ahogy Já­nos evangéliuma írja: „A so­kaság azért, amely övele vala, mikor kihívta Lázárt a kopor­sóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot, tőn." Látni, ünnepelni akarták az ember Fiát, aki tudva sorsát, ismerve az embereket tisztá­ban volt a dicsőség pillanatnyi voltával, elhárítja a személyé­nek szóló üdvrivalgást. „Aki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. En világos­ságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon sötétben, aki én bennem hisz. Es ha va­laki hallja az én beszédemet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt, mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanemhogy megtartsam a vi­lágot.” Tiszta okfejtés! Jézus saját­maga magyarázza meg a vi­rágvasárnap lényegét: s az nem a hódolat, nem látványos demonstráció, hanem a hit! Es ezt is csak felkínálja, mint egy javaslatot: nem kényszerít senkit a vállalására! Legyen a holnapi ünnepen minden vallásos ember szívé­ben ez az üzenet is! Mert Jeru­zsálem népét azon a virágva­sárnapon a csodatétel állította Jézus mellé, nem a hit. Es bennünket, most?! Nagy Mária A versmondóverseny győztese Március 15-én, Gödöllőn ren­dezték meg a középiskolások Pető­fi Sándor vers- és prózamondóver­senyének országos döntőjét. A versenyre mintegy 1500 tanuló jelentkezett, köztük határainkon túl élő diákok is. Az első dijat Né­meth Kristóf, a budapesti Táncsics Mihály Gimnázium tanulója nyer­te. A győztes boldogan mesélt a verseny részleteiről. — Két fordulóból állt a vetélke­dő. Az első részben a Világosságot című költeményt adtuk elő, ez volt a kötelező vers mindenki számára. Utána a szabadon választott mű­vek következtek. A „Világgyűlö­let” című Petőfi-költeményt mond­tam el, amit a költő 1848-ban, Pes­ten írt. A fiatalember útját féltő családi gondoskodás és avatott kezek egyengetik a művészpálya felé. Mert az nem lehet meglepetés, hogy egy versmondó-vetélkedő ifjú győztese a színházról sző álmokat. n , SZÍNHÁZ, MOZI, TV KECSKEMÉTI KATONA JÓ­ZSEF SZÍNHÁZ: délután 3 óra: SZENT1VÁNÉJ1 ÁLOM. Honthy Hanna-bérlet, este 7 óra: MONA MA­RIE MOSOLYA. Jávor Pál-bérlet. KECSKEMÉTI Városi mozi: 5 és fél 8 órakor: HOOK. Színes, mb., ameri­kai film. Árpád: 3/4 6 és 8 órakor: SA­LON KITTY. Színes, olasz—francia —német film. Csak 16 éven felülieknek. OTTHON mozi: fél 6 és fél 8 órakor: EGY ÁGYBAN AZ ELLENSÉG­GEL. Színes, amerikai film. Csak 16 éven felülieknek. Stúdió: 7 órakor: EGY KISEBB ISTEN GYERME­KEI. Színes, amerikai film. 14 éven alu­liaknak nem ajánlott. Mese: fél 4 és 3/4 6 órakor: VÍZIMESE. Színes, lengyel meseösszeállítás. KISKUNFÉLEGYHÁZA Petőfi mozi: 6 és 8 órakor: KÉK-DUNA KE­RINGŐ. Színes, magyar film. Csak 16 éven felülieknek .Stúdió: 7 órakor: A RAJZOLÓ SZERZŐDÉSE. Színes, angol film. BAJA Uránia mozi: fél 4, fél 6 és fél 8 órakor: A RETTEGÉS FOKA. Szí­nes, mb., amerikai film. Csak 16 éven felülieknek. KISKUN-TV műsora: 5—9: KÉP­ÚJSÁG. 9—12: AGRO TV-produkció 12—24: KÉPÚJSÁG. Április 12., vasárnap: KECSKEMÉTI KATONA JÓ­ZSEF SZÍNHÁZ: délután 3 óra: SZENTIVÁNÉJI ÁLOM. Vízvári Mariska-bérlet. A MOZIK műsora megegyezik a szombatiéval. KISKUN TV műsora: 05-19: KÉPÚJSÁG. 19—23-ig SZÍV TV (is­SZIGORÚAN BIZALMASAN AZ ÉBERSÉGRŐL Hadititok volt a táncoslányok szoknyája? Ha cseppnyi esélyt adtak volna a kommunista rendszerek a józan ész­nek, akkor maguktól is rádöbbentek volna az úgynevezett éberség bugyu- taságára, hogy finoman szóljak. Pofon az imperialistáknak Turistabuszok utasai dühöngtek időnként a Kreml közelében. Hosz- szas várakozás után tudatták velük, hogy fontos külföldi vendégek érke­zése miatt le kell mondaniok a birodal­mi központ műemlékeinek megtekin­téséről. Csak a gyengébbek kedvéért tették hozzá, természetesen éberség­ből nem közölték előre a program- csonkitást. Az udvariasabb és képzet­tebb idegenvezetők azonban megkö­szönték, hogy a néhány órás ücsör- géssel hozzájárultunk a békeharc győzelméhez. Szívesen írtam volna a Moszkva tusinói kerületében látott-hallott kul­turális műsorról. Máig szégyenletes óvatlansággal kötelességszerűen ér­deklődtem a nagymasnis lányokról, a próbákról. Az illetékes előadók elné­ző mosollyal tudatták, hogy nincs fel­hatalmazásuk válaszadásra. Az alfő- nökökhöz, ők a főfőnökökhöz utasí­tottak. A termetes asszonyság úgy nézett rám, mintha a legújabb hidro­génbomba adataira lennék kíváncsi. Semmit sem tudtam meg tőle, de tu­lajdon kezeivel mellemre tűzte a mű­velődési otthon kiváló aktívája jel­vényt! Milyen szörnyű következmé­nyekkel járt volna, ha Pista bácsi Kunszentmiklóson, meg Mari néni Akasztón megtudja, hogy milyen ru­hában keringőzött a tizedikes Szvet­lána. A tviszt ideológiája Már idehaza egyik felelőse voltam szovjet katonák köszöntésére szerve­zett műsornak. Még szerencse, hogy az elhárító tiszt elkérte élőre a progra­mot. „Az éberség terén hiányosságo­kat követtek el az elvtársak” elma­rasztalással hozta vissza—mint bűn­jelet lobogtatva — a programot. Megszégyenülésemet várva bökött rá ujjával a történelmi táncokat bemu­tató számban a tviszt szóra. „A bur­zsoázia ideológiáját akarják vissza­csempészni”, konkretizálta kifogását. Hruscsov és a hajóágyúk Az éberség (csekausz sztálinusz szovjetusz) tébolynak már-már ko­mikus válfaja volt az úgynevezett „katonai titok”. A Reichstagot „fasiszta harcos­ként” említő politikai tisztünk na­ponta figyelmeztette „az állo­mányt”: „az ellenség keze betette a lábát.” A „nagyszutól” tanulgattuk ter­mészetesen az éberséget is. Volt mit! Hruscsov egyszer nagyszabású tengeri hadgyakorlattal óhajtotta bizonyítani, hogy az általa vezetett politikai bizottság szívügye a flotta fejlesztése. Majd leült a meglepetéstől, ami­kor a flotta főnöke már múzeum­ból is kiöregedett ágyúkkal ijeszt­gette a képzeletbeli ellenséget. A pártfőtitkár ingerülten hiá­nyolta a rakétákat. Az ellentengernagy tekintete el­árulta, hogy talán annyit sem tud ezekről, mint az Oscar-díj átadásá­nak körülményeiről, pedig arról még nem is hallott. Ha nem lett volna olyan hideg az északi kato­nai parádén, Nyikita Szergejevics talán tulajdon cipőjével búbolja meg magyarázkodásnak szánt vá­laszáért a mundér becsületét védel­mező hadügyminisztert. „Az ellen­tengernagy elvtárs előtt éberségből titkoltuk kémeink információit, tervezőink javaslatait.” Mit tudtak az amcsik? Idehaza is igyekeztünk. Hiába kért meg a helyi repülőegység egyik parancsnoka, hogy hivatalos ügyben hívjam vissza, mert haszta­lan kerestem számukat a telefon­könyvben. Attól féltek talán, hogy az amerikai titkosszolgálat egyik ráérő ügynöke távbeszélőn fölhív­ja figyelmüket nyilvántartásaik esetleges pontatlanságaira? Állító­lag jobban tudták, hogy hány és milyen repülőgépet állomásoztat- jjaJc a hírös. városbaiu rgint sok magyáff illetékes. Műholdakról még azt is kiszámíthatták, hogy a négyes busz hányszor fordul na­ponta a repülőtér és az Aranyho­mok között. Tudták ezt a repülő­tér parancsnokai is, de őket is kö­tötte és bosszantotta az éberség. A cenzorok öngólja Derültünk volna egyik kollé­gánk szóbeli megfeddésén, ha nem lett volna olyan nagyhatalom a ka­tonai cenzúra. Egy szép erdőrészle­tet ábrázoló képe miatt került majdnem bajba. Se a felvételről, se az aláírásról nem derült ki, hogy honunk mely részén készült. Csak a hosszasan vizsgálódók fedezhet­tek föl a fák és bokrok között hú­zódó sínpárt. Miként mertük pub­likálni, hiszen ez a vasúti pálya háború esetén fontos hadászati szerepet kap! Megtudtuk, amit nem akartak az orrunkra kötni. íme, az éberség öngólja. Éberségből ez az alcím maradjon titok Fejlődőképesnek bizonyultam éberségből. A már említett túl­súlyos asszony meghívására ma­gam is druzsbázhattam egy el nem árulom melyik étterem kü- lönszobájában. Volt tószt, vod­ka, másféle ital rogyásig. Ma­gam is kínálgattam a bőrön­dömben utaztatott finomi.helvé- ciai borból vendéglátóinkat. Kérdezgették honnan való ez a kitűnő nedű. Csakazértse árul­tam el. Éberség is van a vilá­gon! Még megtudhatták volna, hol van az a helvéciai állami gazdaság, amelynek gyümölcseit időnként megízlelték némely szovjet harcosok, amiből kide­rülhetett volna, hogy . . . Titok­ban vállonveregettem magam: nem hiába vonatoztam Moszk­vába. Éber olvasóimat arra kérem, hogy senkinek se szóljanak írá­somról. Heltai Nándor HA BEZÁRNÁ A PLANETARIUM ... Kecskemét szegényebb lenne egy csodával Meggyőző­désem: nincs ember Kecske­méten, aki egyetértene a TIT planetáriu­mának bezárá­sával. Pedig ez a veszély fenye­geti a „hírős vá­ros” e híres in­tézményét. A jó néhány hete szárnyra kelt hírt a legilleté­kesebbek ismét megerősítették. Már csak az önkormányzat segíthet rajtuk. Szabics Ist­vántól, a TIT megyei szerve­zetének ügyve­zető igazgatójá­tól tudom: ta­valy félmilliós deficittel zárta az évet a plane­tárium. Senki nem támogatja, a TIT-nek pe­dig egyszerűen nincs rá pénze. Va­lakinek —valakiknek—fel kellene karolni ezt az ügyet, mely a város, a mejye, sőt, a régió ügye is. így igaz. A planetárium hiányába belegondolni is rossz, hiszen évente átlagosan 20 ezren látogatják! S nem csak kecskemétiek és megyebeliek. Jönnek ide csoportos és egyénileg sokan Szegedről, Makóról, Cegléd­ről, Szolnokról, Békéscsabáról, évek óta. Kíváncsiak voltak már rá siófo­kiak, dunaújvárosiak is. • Holdkráterek, Kecskemétről nézve. A felvételt a planetárium társadalmi munkatársa, Kecskeméti Péter készítette a Zeiss-távcső segítségével. A planetárium megszállott veze­tője, E. Kovács Zoltán nem győzi sorolni a programot. Tavasztól őszig távcsöves bemutatókon bár­ki kedvére gyönyörködhet a Zeiss- távcsővel közeire hozott csillagvi­lágban. Szombatonként 15 órara, vasárnaponként 10 órára csillagá­szati műsorokra (vetített csillagos égbolt, színes diaképek), minden hónap harmadik szombatján 15 órára pedig lézeres bemutatókra várják az érdeklődőket. Külön programokkal szolgálnak a Kecs­keméti Tavaszi Napokon. Itt nyári szünet sincs! Nyaranként napközis táborokat is szerveznek, általános iskolásoknak. Az óvodásoktól az egyetemistá­kig minden korosztálynak a tan­anyagokhoz kapcsolódó műsoro­kat kínálnak, rendhagyó órákat tartanak, a tanárok igényei szerint. A pedagógusokra is gondolnak. A közelmúltban például Nádas Mária, a Kodály-iskola pedagógu­sa az úgynevezett Gordon­módszerről tartott számukra ér­dekfeszítő előadást. A Kecskeméti Tanítóképző Főiskola természet- tudományos képzésébe beépítette a planetáriumi foglalkozásokat. Egyetemi felvételire készülő diá­koknak tanfolyamokat szervez­nek, humán tantárgyakból is. Mindezeken túl, csillagászati szakkör és öt klub — ifjúsági, ter­mészetvédelmi, eszperantó, dzsesszbalett, ufó — működik az intézményben. Az utóbbi a legnép­szerűbb. S majdnem hihetetlen: mindez két főállású szakember, s néhány társadalmi foglalkoztatású fiatalember munkája. Ez csoda! Ha bezárnák a plane­táriumot, akkor csak egy időre is, Kecskemét szegényebb lenne egy csodával. S még valamit. A világ nagy pla­netáriumai sem rentábilisak. Csak­hogy, mindenütt másképp csinál­ják. Általában úgy, hogy a fenn­tartáshoz szükséges pénz egyhar- madát az állam, másik harmadát a gazda adja, harmadik harmadát pedig a bevételből fedezik. A re­cept ilyen egyszerű ... Rapi Miklós HETI SOROZATUNK DRÁVASZÖGI BARANGOLÓ (5.) A laskói doromb • Látkép a templom toronyablakából. Ha megál­lunk a herceg- szöllősi kereszt­árnál, egy va­lami azonnal szemünkbe tű­nik: mintha ki­tárt karokkal várná az utazót egy fehér óriás, a dörömbön álldigáló laskói templom. A doromb, ahogy errefelé a dombot neve­zik, a térség kulcsfontossá­gú pontja volt mindig. Ami­kor Traianus császár paran­csára rajta leg­először vár épült 98 és 119 között, a köröt­te kinövő tele­pülést Albano- nak nevezték, talán a várban állo­másozó dalmata-albán lovasság fehér öltözetéről. Hogy a latinok is jól érezték magukat, s itt isteneik­nek is áldoztak, a mai templom északi falába állított fogadalmi kő szövege tanúsítja: Sacrum Dus magnis Maioribus et sanctissimae Ulp. M.F.F., azaz V(otum) L(ibe- us) P(osuit) M(arcus) Felix. Ma­gyarul: A nagy nagyobb istenek­nek és a legszentebb szentségnek szentelve. Fogadását örömmel megadta Marcus Felix. Némelyek e név mögött Traianus császárt hi­szik, akinek mellékneve Ulpius Marcus volt. A barbár támadások, a birodalom bukása után százado­kig Laskóról hallgatnak a króni­kák. A XI. század elején a pécsvá- radi monostor tartozéka. 1212-ben már a mai nevén emlegették, egy határleírásban a szekszárdi apát­ság birtokához sorolták, tr A gazdag eredmények, a felien-! dülés korszaka Mátyás király ural­kodása idején köszöntött be. Fényűző gótikus templom épült a vidék legmagasabb pontján. A gazdag csúcsíves és faragott dí­szítéséből csak kettő maradt: a re­formátus templom nyugati gótikus bejárata és egy ablakzáró kő vagy szentségtartó tabenaculum része, amely a templom északi falában látható. A míves kőfaragás két pajzsán évszám áll — 1475, ame­lyet hindu-arab számokkal véstek ki. Az új számírás legkorábbi em­lékéhez tartozik a magyar nyelvte­rületen. A templomnak csodatévő Mária-képe volt, s évente sereges­tül érkeztek hozzá a búcsúsok. Ko­lostorában nevezetes iskola műkö­dött, amelynek legjobb diákjai kö­zül való lehetett Laskai Demeter, akinek kódexe pár esztendeje vé­letlenül bukkant elő Sibenik feren­ces kolostorában. Latin nyelvű szövegei között bújik meg egy öt­soros magyar könyörgés, amely az Ómagyar Mária-siralom utáni második legrégibb verses nyelvem­lékünk. Laskó szülötte Laskai Os- vát is, aki a Szent Ferenc-rend egyik legkiemelkedőbb egyénisége, a teológia professzora, s az egyházi rend magyarországi főnöke. Korá­ban beszédgyűjteményeit Európa- szerte olvasták. Laskón a XV—XVI. században a jó módú mezővárosi polgárság, a forgalmas dunai kikötő, a sokat jövedelmezett vizahalászat, a ke­reskedelem olyan légkört terem­tett, amelyben virágzó egyházi iro­dalmi központ alakulhatott ki. így hát nem véletlenül választotta dél­baranyai reformáció bástyájának Sztárai Mihály sem az 1544-ben a Mohács nagyságú Laskót. Amíg benne élt, nemcsak reformátor­ként jeleskedett, hanem szépíró­ként, néptanítóként is maradandót alkotott. ‘Ez a község volt''bölcsőringató helye-Laskai Csóikás- 'Péternek,' a > tíznyelvű Calepinus-szótár magyar része szerkesztőjének, továbbá Laskai Jánosnak, Ezópus magyar fordítójának. Ahogy elvonult a Duna, meg­csappant Laskó város jelentősége. Szellemi életének messzire világító lámpásai is elhalványultak. Csak a XIX. században az Ácsok izzítot­ták fel rövidre életét: az atya, Lász­ló megírta a falu krónikáját, Gede­on neves naplóvivővé vált, Zsig- mond korának jelesebb műfordítói közé küzdötte magát. Mára min­den külsőségnek nyoma veszett, ami a hajdani nevezetes városra emlékeztet. 1981-ben 1466 lakója közül 941 volt a magyar, 118 a horvál. 35 a szerb, 284 a jugoszláv, 38 egyéb. Népessége tíz év múlva 1035-i c csökkent! Egyedül a las- kaiak tartása nem fogyatkozott. Kimondatlan alapelvhez igazod­nak: aki szellemi javakban gazdag, az nem süllyedhet végleges sze­génységbe. Lábadi Károly • I. világháborús emlékmű a laskói templomkertben. (Fotó: Dormán László) C'scrnus Lajos rajza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents