Petőfi Népe, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-07 / 57. szám

4. oldal, 1992. március 7. MEGYEI KORKÉP Az érdeklődés hallatlanul nagy a Radó-gála iránt Volt egyszer egy színidirektor. — Ezzel a cím­mel rendeznek gálaestet március 16-án este, a kecskeméti színházban, Radó Vilmos tiszteletére. Bárdy György, Csomós Mari, Felföldy Anikó, Galambos Erzsi, Margitai Ági, Moór Marianna, Sas József, Szabó Sándor, Székhelyi József, Szi­lágyi Tibor, Trokán Péter... — Hosszú lenne valamennyi népszerű színész nevét felsorolni azok közül, akik felfedezőjüknek, mesterüknek, barát­juknak tartják a legendás hírű egykori színidirek­tort, aki, hála istennek, ma is közöttünk él. Az említettek is fellépnek ezen a gákín. • Több neves színész filmforgatást, tévészereplést vagy éppen haknikat mondott le azért, hogy részt vehessen a Radó-gálán. Közöttük Sas József is, aki e korabeli, kecskeméti előadáson készült felvételen Berta Erzsi és Péva Ibolya társaságában látható. — Kinek az ötlete volt ez a rendezvény?— kérdeztük Illés Istvánt, a Kato­na József Szín­ház jelenlegi igazgatóját. — Az enyém. Még amikor a pályázatomat írtam a direkto­ri posztra, átta­nulmányoztam ennek a szín­háznak a törté­netét. S nem­csak azt állapít­hattam meg, hogy Radó Vil­mos volt itt az igazgató a leg­hosszabb ideig — 17 évig —, hanem azt is, hogy ő vezette legeredménye­sebben eddig ezt a teátrumot. Amellett, hogy nagyon népsze­rű színházat csinált, Vili bá­csi idejében a kortárs magyar drá­ma bemutatóinak egyik legismer­tebb fellegvára volt a kecskeméti színház. Éppen ezért feltétlenül megérdemel egy nagy gálát, az ál­tala fémjelzett korra emlékezve, ami irányadó, példaértékű lehet a mostani társulatnak is. — Volt aki visszautasította a meghívást, a fellépést? — Nem. Sőt, még vagy száz mű­vész önként jelentkezett, hogy sze­retne szerepelni ezen a gálán. Ter­mészetesen ingyen, gázsi nélkül, mint mindenki más, beleértve a műszakiakat, a kiszolgálószemély­zetet is. — Mekkora bevételre számíta­nak? — Az eladott jegyekből mint­egy százezer forintra. Ezenfelül bármilyen összegű adományokat örömmel veszünk. A rendezvény támogatói eddig: az Aranyho­mok Hotel, a Bácshús, az Izsáki Állami Gazdaság, a Petőfi Lap- és Könyvkiadó Kft., a Gül Baba Vetőmagkereskedés és a kecske­méti Lestár téri virágüzlet. Itt jegyzem meg, hogy nemes ügyről van szó. Mi az összes bevételt felajánlottuk Radó Vilmosnak, aki ebből egy művészeti díjat kí­ván alapítani. — A műsorról megtudhatnánk valami bővebbet? — Harminc színész lép színpad­ra, a műsorvezető házigazda Hor­váth Károly lesz. Mindenki hoz valami meglepetést Vili bácsinak. Márpedig ha most elárulnám, hogy mit, akkor ezek az ajándék számok nem lennének meglepeté­sek. — Akkor csak azt árulja még el, hogy eddig hány belépőjegy talált gazdára? — Valamennyi elkelt, még mie­lőtt különösebb-reklámot csinál­tunk volna ennek a gálaestnek __ K oioh Elek Megjavultak a bajai telefonok Sokan panaszkodtak az utóbbi hetekben a szomorú jelenségre, hogy egyetlen utcai telefon sem működik például az újvárosi lakó­telepen. Tegnap megtörtént a javí­tás. Jó esetben előfordulhat, hogy a vandálok még nem figyeltek fel a dologra, így a készülékek még ma is működnek. Amint az egyik szakembertől, aki a piac előtti tönkretett készüléket reparálta, megtudtam, az utóbbi másfél hó­napban éppen 15 utcai telefont vertek szét teljesen vagy loptak el mindenestől. A távközlési üzem kára kereken 600 ezer forint. Ha a vandálok ilyen ütemben folytatják tevékenységüket, az év végéig 5 millióra tehető majd a rongálás egyenlege. Ezt a felesleges költsé­get tetézi még a telefonálni akaró emberek bosszúsága. VELEMENYEK SZABADON FIDESZ: Közoktatás-politika A korábbi centralizált és az állami iskolafenntartás monopóliumára épült tanügyet a Fidesz úgy szeretné megújí­tani, hogy a lakossági igények változá­sát követni tudó, az iskolába járók tár­sadalmi és gazdasági életbe való beil­leszkedéséhez szükséges ismereteket és készségeket biztosítani képes rendszer­ré váljon. A magyar közoktatási rendszer előnyeivel és hibáival rendkívül hason­ló az azonos fejlettségű európai orszá­gok közoktatásához, ezért itt radikális központi beavatkozásokat nem látunk szükségesnek, annál inkább a demok­ratikus politikai részvétel és irányítás rendjének kialakítását. Olyan oktatáspolitikai rendszert tar­tunk kívánatosnak, melyben az ellen­kező érdekeltségű erők és érdekek egy­mást dinamikus egyensúlyban tartják, s ez az egyensúly teszi működőképes egésszé, a társadalom egésze számára elfogadhatóvá az oktatási rendszert. f Alapvető értéknek tekintjük az üarcndszer fenntartói és tartalmi sokszínűségét. Az oktatási intézmé­nyek működésének — fenntartójuktól függetlenül fontos elve legyen a vi­lágnézeti és lelkiismereti szabadság tisztelete, a szülők gyermekük nevelé­séhez való jogának és a fiatalok saját választási szabadságának elfogadása. Az állami és önkormányzati, tehát a közintézményekben világnézeti semle­gességre kell törekedni, arra, hogy ezekbe vallásos vagy ateista, liberális vagy szocialista szülők egyaránt nyu- gódtan írathassák be gyermekeiket. Azoknak a szülőknek viszont, akik val­lásos, vagy bármilyen más, elkötelezett világnézetre való nevelést igényelnek, lehetővé kell tenni, hogy gyermekeiket ilyen egyházi, alapítványi magánintéz­ményekbe írathassák be. t A kötelező egységes iskoláztatás tartamának megállapításakor töre­kedni kell a korai szelekció elkerülésére és egy totális iskolaszerkezeti reform elkerülésére is. Ezért célszerű, hogy a jelenlegi nyolcosztályos általános isko­la lényegében, az önkormányzati és ál­lami szférában pedig teljes egészében megőrződjék. Az oktatási rendszert megújító törekvéseket a jelenlegi szer­kezet belső differenciálására, a választ­ható programok kínálatának növelésé­re, valóságos tankönyvpiac kialakítá­sára és nem az iskolarendszer felbom-* lasztására kell felhasználni. A korábbi évtizedek gyakorlatá­tól eltérően a tanuló fiatalokat — élet­koruknak megfelelő módon — teljes értékű állampolgároknak kell tekinte­ni. Nemcsak lehetővé kell tenni szá­mukra, de segítséget is kell kapniuk annak érdekében, hogy jogaikkal él­hessenek. Egyénenként saját közössé­geiknek pedig kollektív érdekeik meg­fogalmazására is legyen tényleges lehe­tőségük, legyen törvényben is garantált joguk, életútjuk, iskolájuk, tanintézmé­nyük világának alakítására. A Fidesz kecskeméti csoportja NYIT A KAMARASZÍNHÁZ Az odúlakó: Kovács Gyula • Rendező, főszereplő: Kovács Gyula. (Fotó: Somos László) — Büszke vagyok arra, hogy el­sőnek láttam meg az igazi orosz többséget és elsőnek tártam fel ijesztő rútságát, tragikus voltát. Ä tragédia az ijesztő rútság tuda­tosításában rejlik. Csak én tártam fel az odúlakó tragédiáját, amely­nek lényege a szenvedés, az önmar- cangolás, annak a tudata, hogy lé­tezik valami jobb, de ez elérhetet­len — olvasható F. M. Doszto­jevszkij Az odúlakó című művének előszavában. Ezt a darabot Kecs­keméten, a Kelemen László Ka­maraszínházban a Tavaszi Napok egyik rendezvényeként hamarosan láthatjuk. Dosztojevszkij Az odú­lakó (Feljegyzések az egérlyukból) című rendkívüli darabját színpad­ra alkalmazta, rendezte és előadja: Kovács Gyula. Közreműködik: Pazdernik Erzsébet. A művészeti vezető: Illés István. A bemutató március 24-én, kedden este 7 óra­kor lesz. Ezt követően több alka­lommal színpadra lép Kovács Gyula, az odúlakó. Ezzel a pro­dukcióval ismét megnyitja kapuit a több hónapja zárva tartó kama­raszínház. Egyértelmű viszonyokat sürget a szakszervezet Halason az MSZOSZ alelnöke A Halas Pack Rt. szakszervezeti bizottságának meghívására jött a közelmúltban Halasra Sándor Lász­ló, az MSZOSZ alelnöke. Vitaindító előadására, amelyet a gyár ebédlőjé­ben tartott, a városból és a volt társ­üzemekből szép számban érkeztek érdeklődők. Az alelnök rendkívül nehéz évnek minősítette az ideit. Ebben a helyzet­ben a szakszervezetnek szüksége van a tagokkal való találkozásra. Mint mondta, amíg ez nem történik meg, addig az MSZOSZ a felmerülő problémákra nem tervezhet felelős­séggel programot. Ä szakszervezeti választásokról Sándor László a következőket mondta: •!. r Legyenek.HW yfgW yjlágos vi­szonyok Magyarországon, és ne ad- jtík meg a leh'ölőké|ökét á'kdfHrány- zatnak, hogy eljátsszon azzal, hogy tulajdonképpen nincsenek szakszer­vezetek, és nem tudják, kivel tár­gyaljanak. Mihdenkinek MSZOSZ, liga, munkástanácsok — legyen valós súlya és ehhez való hangereje, ne több, de kevesebb se. Szívből kívánom — mondta végül az alelnök —, hogy a választásokon ez kiderüljön. A VÁROS POLGÁRAIÉ LESZ? Dzsessztalálkozó Kecskeméten A Kecskeméti Tavaszi Fesztivál záró eseményeként március 27— 28-án az Erdei Ferenc Művelődési Központban kerül megrendezésre az I. Nemzetközi Bohém Rag­time-Jazz Találkozó. — Hol tart a szervezés? — erről kérdeztem Szászt Andrást, a kecske­méti Jazz Alapítvány kuratóriumá­nak titkárát, aki a Bohém Ragtime Band bendzsójátékosa is egyben. — Örömmel jelentem, hogy a kétnapos műsor és az illusztris sze­replőgárda összeállt, az alapítvá­nyunkra befolyt összegek és támo­gatások lehetővé teszik a találkozó megrendezését. — Kik lesznek a résztvevők? — Egy svéd és egy holland tradi­cionális együttes mellett rendezvé­nyünk sztárjai a kiváló norvég rag- time-zongorista M. Gunnar Larsen és Joe Murányi, a világhírű magyar származású amerikai dzsesszklari- nétos. Talán mondanom sem kell, hogy nekünk, fiatal muzsikusok­nak mit jelent Louis Armstrong volt klarinétosával együtt föllépni. Ennél is nagyobb öröm számunkra, hogy együttműködésünknek mara­dandó nyoma lesz, ugyanis a talál­kozó után a Bohém RB Joe Murá­nyival közös CD-lemezt készít. — Úgy hallottam, hogy egy kul­turális egyesület megalakításán is fáradoznak. — Együttesünket és a találkozó ügyét a kezdetektől barátok, ismerő­sök, aggódó, segítőkész, szorgos ha­da veszi körül. Ez az aktív csoporto­sulás lesz az egyesület bázisa, amely­hez szélesebb körű, sajátos támoga­tási rendszer kapcsolódik. Ennek lé­nyege a következő: a nemzetközi ragtime-dzsessztalálkozó legyen a város polgáraié. Ezért egyesületünk tagjai sorába várjuk azokat a kecske­méti polgárokat, akik tagdíjbefizeté­sükkel közvetlenül kívánják támo­gatni a találkozót. — Mikorra tervezik az egyesület megalakulását? — Az Aranyhomok Szálló étter­mében március 24-én, kedden este 5 órakor tartjuk meg alakuló köz­gyűlésünket. Az ezt követő sajtó- tájékoztató után kötetlen, baráti beszélgetésre invitáljuk tagjainkat. Beszélgetőpartnerünk az amerikai vendégsztár, Joe Murányi lesz. • Louis Armstrong és Joe Murányi Chicagóban. Egy kis bajai névstatisztika A város 39 875 polgárából senki sem viseli a Leonóra ne­vet, így a tegnapi névnapi kö­szöntésnek nem volt ünnepelt- je. Illetve mégis, mert két Inez található a névsorban. Ma an­nál több embertársunkat kö­szönthetjük virággal. A T amás keresztnevet 695-en viselik. Vasárnap a mintegy 21 ezer hölgyet köszöntjük, az óvodástól az ifjúkorig. (Más korosztály nincs Baján e nemben). Mellesleg — és ez a sorok írójának őszinte fájdal­ma —, a Zoltánokról is szó esik. Pedig pontosan 1388-an vagyunk e néven hátrányos helyzetűek. Hétfőn 80 Franciskát és 15 Fannit köszönthetünk, a keddi Ildikók azonban jóval számosabban, 418-an van­A TÁRGYALÓTEREMBŐL A megkötözött kislány Sokszorosan fölháborítja az egészséges érzületű közvéleményt, ha arról szerez tudomást, hogy valaki testileg és lelkileg kínozza a rábízott gyereke­ket. Ezt tette Petrovics Tibor Tiszaalpár, Toldi utca 14. szám alatti lakos, akit a bíróság hat hónapi, végrehajtható börtönbüntetésre ítélt. A férfi 1988-ban kötött házassá­got, de mert gyermekük nem szüle­tett, 1989 októberében két állami gondozottat, az akkor kétéves Ti­bort és hároméves Katalint vették magukhoz és őket 1990-ben örök­be is fogadták. A két kisgyerek nevelése, gondozása nagyrészt a férjre volt bízva, mert a feleség ak­kor még dolgozott. A kisfiú gyak­ran sírt és Petrovics ezt a sírást nem volt képes elviselni s emi­att rendszeresen megverte a gyere­ket. Előfordult olyan „fegyelme­zés”, hogy a — hangsúlyozzuk: kétéves gyereket — a sarokba tér- deltette s természetesen a parányi emberke a sírást ekkor sem volt képes abbahagyni. Ilyen térdeplő helyzetben azután Petrovics több­ször a földhöz ütötte a gyereket. Sajnos nem volt jobb sorsa a kislánynak sem. Petrovics szerint ő is „rossz volt”. A büntetés nem maradt el, mert a férfi hátrakötötte a gyerek kezét, letérdeltette a föld­re és magára hagyta. A kislány csak akkor szabadult ki kényszerű helyzetéből, amikor órák múlva hazajött a feleség. A múlt év febru­ár 19-én a kisfiú ismét nagyon sírt. Petrovics Tibor türelmét vesztve megverte a gyereket, akit a feleség igyekezett védelmezni. A férfi azonban természetesen erősebb volt s a kezében lévő vállfával olyan nagyokat vágott az apróság­ra, hogy a vállfa eltört. Ezután a gyereket a hajánál fogva felemelte és földhöz vágta. Az ormost csak két nap múlva értesítették — a feleség szaladt el hozzá — aki azonnal kórházba utalta. Onnan Petrovicsék már nem kapták vissza, hanem állami gondozásba vették Tiborkát. Ka­talinnal ezután bizonyára fino­mabban bántak, merUa bírósági iratokban a továbbiakban nem szerepel a neve. Van azonban más, meglepő fordulat az aktákban: 1990 október végén még egy gyere­ket vettek magukhoz Petrovicsék, az akkor már hetedik évében járó Kolompár Borbálát, aki addig ál­lami nevelés alatt állt. Az ember csak azt nem érti, hogy a gyámhatóság minden to­vábbi nélkül kiadta Petrovicsék- nak a gyereket, holott eléggé köz­tudott volt, hogy mi történik a Toldi utca 14. szám alatti házban. Ennél csak az a meglepőbb, hogy a gyámügyi előadó, illetve a neve­lőszülői felügyelő kijelentette a bí­róságon: semmit sem tudtak Pet­rovics Tibor életmódjáról, a gyere­kekhez való viszonyáról, bánás­módjáról ... Pedig ez bizonyára hivatali köte­lességük lett volna. Petrovics ugyanis — mielőtt magához vette volna a gyerekeket — már négyszer volt büntetve, közöttük emberölés kísérlete miatt is, kétszer pedig lo­pásért, egyszer közokirathamisítá­sért. Ugyanakkor személyiségza­varban szenved. Ilyen körülmények között nem lehetünk meggyőződve arról, hogy pont ilyen emberre kell gyerekeket bízni. Térjünk azonban vissza a kis Kolompár Borbálához, aki 1990 októberében került Petrovicsék­hoz. A gyerek nehezen illeszkedett be, s bizony előfordult, hogy éjsza­ka vizes lett a lepedő. Ez Petrovics- nak elég ok volt arra, hogy meg­verje és üvöltözzön vele. Még egy hónapja sem volt náluk Borbála, amikor az éjszakai bepisilés miatt a férfi kirángatta az ágyból, faka­nállal, szőnyegporolóval verte annyira, hogy ez utóbbi el is törött. A gyerek sérüléseit másnap az is­kolában a tanítónő észlelte és azonnal orvoshoz küldte. Az orvos látta, hogy a kislánynak szinte az egész testén meglévő zúzódások, vérömlenyek nem a simogatástóí származnak. Értesítette a gyámha­tóságot és a kislányt még aznap elvitték Petrovicséktól. ‘ A bíróság tanúkat, szakértőket hallgatott meg a tárgyalás folya­mán. A pszichológus elmondta, hogy Petrovics egyáltalán nem al­kalmas nevelőszülői szerepre s kü­lönösen a kétéves Tibornál mutat­ható ki, hogy érzelmileg nagymér­tékű károsodás érte a durva bánás­mód miatt. A Kecskeméti Városi Bíróság — mint említettük — hat hónapi börtönre ítélte Petrovics Tibort. Kimondta, hogy feltételes szabad­ságra csak a büntetés háromne­gyed részének letöltése után bo­csátható. Ugyanakkor kötelezte a felemerült, több mint hétezer fo­rint bűnügyi költség megfizetésére. Fellebbezés folytán az ügy a me­gyei bíróság elé került, ahol az el­sőfokú ítéletet jogerőre emelték. Tegyük ehhez hozzá: nem kapott súlyos büntetést Petrovics. De tör­vényi akadálya volt annak, hogy a megyei bíróság felemelje a hat hó­napot. Az ügyész ugyanis nem.fel­lebbezett. G. S.

Next

/
Thumbnails
Contents