Petőfi Népe, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-07 / 57. szám
4. oldal, 1992. március 7. MEGYEI KORKÉP Az érdeklődés hallatlanul nagy a Radó-gála iránt Volt egyszer egy színidirektor. — Ezzel a címmel rendeznek gálaestet március 16-án este, a kecskeméti színházban, Radó Vilmos tiszteletére. Bárdy György, Csomós Mari, Felföldy Anikó, Galambos Erzsi, Margitai Ági, Moór Marianna, Sas József, Szabó Sándor, Székhelyi József, Szilágyi Tibor, Trokán Péter... — Hosszú lenne valamennyi népszerű színész nevét felsorolni azok közül, akik felfedezőjüknek, mesterüknek, barátjuknak tartják a legendás hírű egykori színidirektort, aki, hála istennek, ma is közöttünk él. Az említettek is fellépnek ezen a gákín. • Több neves színész filmforgatást, tévészereplést vagy éppen haknikat mondott le azért, hogy részt vehessen a Radó-gálán. Közöttük Sas József is, aki e korabeli, kecskeméti előadáson készült felvételen Berta Erzsi és Péva Ibolya társaságában látható. — Kinek az ötlete volt ez a rendezvény?— kérdeztük Illés Istvánt, a Katona József Színház jelenlegi igazgatóját. — Az enyém. Még amikor a pályázatomat írtam a direktori posztra, áttanulmányoztam ennek a színháznak a történetét. S nemcsak azt állapíthattam meg, hogy Radó Vilmos volt itt az igazgató a leghosszabb ideig — 17 évig —, hanem azt is, hogy ő vezette legeredményesebben eddig ezt a teátrumot. Amellett, hogy nagyon népszerű színházat csinált, Vili bácsi idejében a kortárs magyar dráma bemutatóinak egyik legismertebb fellegvára volt a kecskeméti színház. Éppen ezért feltétlenül megérdemel egy nagy gálát, az általa fémjelzett korra emlékezve, ami irányadó, példaértékű lehet a mostani társulatnak is. — Volt aki visszautasította a meghívást, a fellépést? — Nem. Sőt, még vagy száz művész önként jelentkezett, hogy szeretne szerepelni ezen a gálán. Természetesen ingyen, gázsi nélkül, mint mindenki más, beleértve a műszakiakat, a kiszolgálószemélyzetet is. — Mekkora bevételre számítanak? — Az eladott jegyekből mintegy százezer forintra. Ezenfelül bármilyen összegű adományokat örömmel veszünk. A rendezvény támogatói eddig: az Aranyhomok Hotel, a Bácshús, az Izsáki Állami Gazdaság, a Petőfi Lap- és Könyvkiadó Kft., a Gül Baba Vetőmagkereskedés és a kecskeméti Lestár téri virágüzlet. Itt jegyzem meg, hogy nemes ügyről van szó. Mi az összes bevételt felajánlottuk Radó Vilmosnak, aki ebből egy művészeti díjat kíván alapítani. — A műsorról megtudhatnánk valami bővebbet? — Harminc színész lép színpadra, a műsorvezető házigazda Horváth Károly lesz. Mindenki hoz valami meglepetést Vili bácsinak. Márpedig ha most elárulnám, hogy mit, akkor ezek az ajándék számok nem lennének meglepetések. — Akkor csak azt árulja még el, hogy eddig hány belépőjegy talált gazdára? — Valamennyi elkelt, még mielőtt különösebb-reklámot csináltunk volna ennek a gálaestnek __ K oioh Elek Megjavultak a bajai telefonok Sokan panaszkodtak az utóbbi hetekben a szomorú jelenségre, hogy egyetlen utcai telefon sem működik például az újvárosi lakótelepen. Tegnap megtörtént a javítás. Jó esetben előfordulhat, hogy a vandálok még nem figyeltek fel a dologra, így a készülékek még ma is működnek. Amint az egyik szakembertől, aki a piac előtti tönkretett készüléket reparálta, megtudtam, az utóbbi másfél hónapban éppen 15 utcai telefont vertek szét teljesen vagy loptak el mindenestől. A távközlési üzem kára kereken 600 ezer forint. Ha a vandálok ilyen ütemben folytatják tevékenységüket, az év végéig 5 millióra tehető majd a rongálás egyenlege. Ezt a felesleges költséget tetézi még a telefonálni akaró emberek bosszúsága. VELEMENYEK SZABADON FIDESZ: Közoktatás-politika A korábbi centralizált és az állami iskolafenntartás monopóliumára épült tanügyet a Fidesz úgy szeretné megújítani, hogy a lakossági igények változását követni tudó, az iskolába járók társadalmi és gazdasági életbe való beilleszkedéséhez szükséges ismereteket és készségeket biztosítani képes rendszerré váljon. A magyar közoktatási rendszer előnyeivel és hibáival rendkívül hasonló az azonos fejlettségű európai országok közoktatásához, ezért itt radikális központi beavatkozásokat nem látunk szükségesnek, annál inkább a demokratikus politikai részvétel és irányítás rendjének kialakítását. Olyan oktatáspolitikai rendszert tartunk kívánatosnak, melyben az ellenkező érdekeltségű erők és érdekek egymást dinamikus egyensúlyban tartják, s ez az egyensúly teszi működőképes egésszé, a társadalom egésze számára elfogadhatóvá az oktatási rendszert. f Alapvető értéknek tekintjük az üarcndszer fenntartói és tartalmi sokszínűségét. Az oktatási intézmények működésének — fenntartójuktól függetlenül fontos elve legyen a világnézeti és lelkiismereti szabadság tisztelete, a szülők gyermekük neveléséhez való jogának és a fiatalok saját választási szabadságának elfogadása. Az állami és önkormányzati, tehát a közintézményekben világnézeti semlegességre kell törekedni, arra, hogy ezekbe vallásos vagy ateista, liberális vagy szocialista szülők egyaránt nyu- gódtan írathassák be gyermekeiket. Azoknak a szülőknek viszont, akik vallásos, vagy bármilyen más, elkötelezett világnézetre való nevelést igényelnek, lehetővé kell tenni, hogy gyermekeiket ilyen egyházi, alapítványi magánintézményekbe írathassák be. t A kötelező egységes iskoláztatás tartamának megállapításakor törekedni kell a korai szelekció elkerülésére és egy totális iskolaszerkezeti reform elkerülésére is. Ezért célszerű, hogy a jelenlegi nyolcosztályos általános iskola lényegében, az önkormányzati és állami szférában pedig teljes egészében megőrződjék. Az oktatási rendszert megújító törekvéseket a jelenlegi szerkezet belső differenciálására, a választható programok kínálatának növelésére, valóságos tankönyvpiac kialakítására és nem az iskolarendszer felbom-* lasztására kell felhasználni. A korábbi évtizedek gyakorlatától eltérően a tanuló fiatalokat — életkoruknak megfelelő módon — teljes értékű állampolgároknak kell tekinteni. Nemcsak lehetővé kell tenni számukra, de segítséget is kell kapniuk annak érdekében, hogy jogaikkal élhessenek. Egyénenként saját közösségeiknek pedig kollektív érdekeik megfogalmazására is legyen tényleges lehetőségük, legyen törvényben is garantált joguk, életútjuk, iskolájuk, tanintézményük világának alakítására. A Fidesz kecskeméti csoportja NYIT A KAMARASZÍNHÁZ Az odúlakó: Kovács Gyula • Rendező, főszereplő: Kovács Gyula. (Fotó: Somos László) — Büszke vagyok arra, hogy elsőnek láttam meg az igazi orosz többséget és elsőnek tártam fel ijesztő rútságát, tragikus voltát. Ä tragédia az ijesztő rútság tudatosításában rejlik. Csak én tártam fel az odúlakó tragédiáját, amelynek lényege a szenvedés, az önmar- cangolás, annak a tudata, hogy létezik valami jobb, de ez elérhetetlen — olvasható F. M. Dosztojevszkij Az odúlakó című művének előszavában. Ezt a darabot Kecskeméten, a Kelemen László Kamaraszínházban a Tavaszi Napok egyik rendezvényeként hamarosan láthatjuk. Dosztojevszkij Az odúlakó (Feljegyzések az egérlyukból) című rendkívüli darabját színpadra alkalmazta, rendezte és előadja: Kovács Gyula. Közreműködik: Pazdernik Erzsébet. A művészeti vezető: Illés István. A bemutató március 24-én, kedden este 7 órakor lesz. Ezt követően több alkalommal színpadra lép Kovács Gyula, az odúlakó. Ezzel a produkcióval ismét megnyitja kapuit a több hónapja zárva tartó kamaraszínház. Egyértelmű viszonyokat sürget a szakszervezet Halason az MSZOSZ alelnöke A Halas Pack Rt. szakszervezeti bizottságának meghívására jött a közelmúltban Halasra Sándor László, az MSZOSZ alelnöke. Vitaindító előadására, amelyet a gyár ebédlőjében tartott, a városból és a volt társüzemekből szép számban érkeztek érdeklődők. Az alelnök rendkívül nehéz évnek minősítette az ideit. Ebben a helyzetben a szakszervezetnek szüksége van a tagokkal való találkozásra. Mint mondta, amíg ez nem történik meg, addig az MSZOSZ a felmerülő problémákra nem tervezhet felelősséggel programot. Ä szakszervezeti választásokról Sándor László a következőket mondta: •!. r Legyenek.HW yfgW yjlágos viszonyok Magyarországon, és ne ad- jtík meg a leh'ölőké|ökét á'kdfHrány- zatnak, hogy eljátsszon azzal, hogy tulajdonképpen nincsenek szakszervezetek, és nem tudják, kivel tárgyaljanak. Mihdenkinek MSZOSZ, liga, munkástanácsok — legyen valós súlya és ehhez való hangereje, ne több, de kevesebb se. Szívből kívánom — mondta végül az alelnök —, hogy a választásokon ez kiderüljön. A VÁROS POLGÁRAIÉ LESZ? Dzsessztalálkozó Kecskeméten A Kecskeméti Tavaszi Fesztivál záró eseményeként március 27— 28-án az Erdei Ferenc Művelődési Központban kerül megrendezésre az I. Nemzetközi Bohém Ragtime-Jazz Találkozó. — Hol tart a szervezés? — erről kérdeztem Szászt Andrást, a kecskeméti Jazz Alapítvány kuratóriumának titkárát, aki a Bohém Ragtime Band bendzsójátékosa is egyben. — Örömmel jelentem, hogy a kétnapos műsor és az illusztris szereplőgárda összeállt, az alapítványunkra befolyt összegek és támogatások lehetővé teszik a találkozó megrendezését. — Kik lesznek a résztvevők? — Egy svéd és egy holland tradicionális együttes mellett rendezvényünk sztárjai a kiváló norvég rag- time-zongorista M. Gunnar Larsen és Joe Murányi, a világhírű magyar származású amerikai dzsesszklari- nétos. Talán mondanom sem kell, hogy nekünk, fiatal muzsikusoknak mit jelent Louis Armstrong volt klarinétosával együtt föllépni. Ennél is nagyobb öröm számunkra, hogy együttműködésünknek maradandó nyoma lesz, ugyanis a találkozó után a Bohém RB Joe Murányival közös CD-lemezt készít. — Úgy hallottam, hogy egy kulturális egyesület megalakításán is fáradoznak. — Együttesünket és a találkozó ügyét a kezdetektől barátok, ismerősök, aggódó, segítőkész, szorgos hada veszi körül. Ez az aktív csoportosulás lesz az egyesület bázisa, amelyhez szélesebb körű, sajátos támogatási rendszer kapcsolódik. Ennek lényege a következő: a nemzetközi ragtime-dzsessztalálkozó legyen a város polgáraié. Ezért egyesületünk tagjai sorába várjuk azokat a kecskeméti polgárokat, akik tagdíjbefizetésükkel közvetlenül kívánják támogatni a találkozót. — Mikorra tervezik az egyesület megalakulását? — Az Aranyhomok Szálló éttermében március 24-én, kedden este 5 órakor tartjuk meg alakuló közgyűlésünket. Az ezt követő sajtó- tájékoztató után kötetlen, baráti beszélgetésre invitáljuk tagjainkat. Beszélgetőpartnerünk az amerikai vendégsztár, Joe Murányi lesz. • Louis Armstrong és Joe Murányi Chicagóban. Egy kis bajai névstatisztika A város 39 875 polgárából senki sem viseli a Leonóra nevet, így a tegnapi névnapi köszöntésnek nem volt ünnepelt- je. Illetve mégis, mert két Inez található a névsorban. Ma annál több embertársunkat köszönthetjük virággal. A T amás keresztnevet 695-en viselik. Vasárnap a mintegy 21 ezer hölgyet köszöntjük, az óvodástól az ifjúkorig. (Más korosztály nincs Baján e nemben). Mellesleg — és ez a sorok írójának őszinte fájdalma —, a Zoltánokról is szó esik. Pedig pontosan 1388-an vagyunk e néven hátrányos helyzetűek. Hétfőn 80 Franciskát és 15 Fannit köszönthetünk, a keddi Ildikók azonban jóval számosabban, 418-an vanA TÁRGYALÓTEREMBŐL A megkötözött kislány Sokszorosan fölháborítja az egészséges érzületű közvéleményt, ha arról szerez tudomást, hogy valaki testileg és lelkileg kínozza a rábízott gyerekeket. Ezt tette Petrovics Tibor Tiszaalpár, Toldi utca 14. szám alatti lakos, akit a bíróság hat hónapi, végrehajtható börtönbüntetésre ítélt. A férfi 1988-ban kötött házasságot, de mert gyermekük nem született, 1989 októberében két állami gondozottat, az akkor kétéves Tibort és hároméves Katalint vették magukhoz és őket 1990-ben örökbe is fogadták. A két kisgyerek nevelése, gondozása nagyrészt a férjre volt bízva, mert a feleség akkor még dolgozott. A kisfiú gyakran sírt és Petrovics ezt a sírást nem volt képes elviselni s emiatt rendszeresen megverte a gyereket. Előfordult olyan „fegyelmezés”, hogy a — hangsúlyozzuk: kétéves gyereket — a sarokba tér- deltette s természetesen a parányi emberke a sírást ekkor sem volt képes abbahagyni. Ilyen térdeplő helyzetben azután Petrovics többször a földhöz ütötte a gyereket. Sajnos nem volt jobb sorsa a kislánynak sem. Petrovics szerint ő is „rossz volt”. A büntetés nem maradt el, mert a férfi hátrakötötte a gyerek kezét, letérdeltette a földre és magára hagyta. A kislány csak akkor szabadult ki kényszerű helyzetéből, amikor órák múlva hazajött a feleség. A múlt év február 19-én a kisfiú ismét nagyon sírt. Petrovics Tibor türelmét vesztve megverte a gyereket, akit a feleség igyekezett védelmezni. A férfi azonban természetesen erősebb volt s a kezében lévő vállfával olyan nagyokat vágott az apróságra, hogy a vállfa eltört. Ezután a gyereket a hajánál fogva felemelte és földhöz vágta. Az ormost csak két nap múlva értesítették — a feleség szaladt el hozzá — aki azonnal kórházba utalta. Onnan Petrovicsék már nem kapták vissza, hanem állami gondozásba vették Tiborkát. Katalinnal ezután bizonyára finomabban bántak, merUa bírósági iratokban a továbbiakban nem szerepel a neve. Van azonban más, meglepő fordulat az aktákban: 1990 október végén még egy gyereket vettek magukhoz Petrovicsék, az akkor már hetedik évében járó Kolompár Borbálát, aki addig állami nevelés alatt állt. Az ember csak azt nem érti, hogy a gyámhatóság minden további nélkül kiadta Petrovicsék- nak a gyereket, holott eléggé köztudott volt, hogy mi történik a Toldi utca 14. szám alatti házban. Ennél csak az a meglepőbb, hogy a gyámügyi előadó, illetve a nevelőszülői felügyelő kijelentette a bíróságon: semmit sem tudtak Petrovics Tibor életmódjáról, a gyerekekhez való viszonyáról, bánásmódjáról ... Pedig ez bizonyára hivatali kötelességük lett volna. Petrovics ugyanis — mielőtt magához vette volna a gyerekeket — már négyszer volt büntetve, közöttük emberölés kísérlete miatt is, kétszer pedig lopásért, egyszer közokirathamisításért. Ugyanakkor személyiségzavarban szenved. Ilyen körülmények között nem lehetünk meggyőződve arról, hogy pont ilyen emberre kell gyerekeket bízni. Térjünk azonban vissza a kis Kolompár Borbálához, aki 1990 októberében került Petrovicsékhoz. A gyerek nehezen illeszkedett be, s bizony előfordult, hogy éjszaka vizes lett a lepedő. Ez Petrovics- nak elég ok volt arra, hogy megverje és üvöltözzön vele. Még egy hónapja sem volt náluk Borbála, amikor az éjszakai bepisilés miatt a férfi kirángatta az ágyból, fakanállal, szőnyegporolóval verte annyira, hogy ez utóbbi el is törött. A gyerek sérüléseit másnap az iskolában a tanítónő észlelte és azonnal orvoshoz küldte. Az orvos látta, hogy a kislánynak szinte az egész testén meglévő zúzódások, vérömlenyek nem a simogatástóí származnak. Értesítette a gyámhatóságot és a kislányt még aznap elvitték Petrovicséktól. ‘ A bíróság tanúkat, szakértőket hallgatott meg a tárgyalás folyamán. A pszichológus elmondta, hogy Petrovics egyáltalán nem alkalmas nevelőszülői szerepre s különösen a kétéves Tibornál mutatható ki, hogy érzelmileg nagymértékű károsodás érte a durva bánásmód miatt. A Kecskeméti Városi Bíróság — mint említettük — hat hónapi börtönre ítélte Petrovics Tibort. Kimondta, hogy feltételes szabadságra csak a büntetés háromnegyed részének letöltése után bocsátható. Ugyanakkor kötelezte a felemerült, több mint hétezer forint bűnügyi költség megfizetésére. Fellebbezés folytán az ügy a megyei bíróság elé került, ahol az elsőfokú ítéletet jogerőre emelték. Tegyük ehhez hozzá: nem kapott súlyos büntetést Petrovics. De törvényi akadálya volt annak, hogy a megyei bíróság felemelje a hat hónapot. Az ügyész ugyanis nem.fellebbezett. G. S.
