Petőfi Népe, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-31 / 77. szám

1992. március 31., 6. oldal PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC thf Agrárvilág AKIK KÉSŐBB JUTNAK KÁRPÓTLÁSHOZ Árverés a tartalékföldekre Kárpótlási célokra már most is jelölnek ki földeket. De vajon azok hogyan fognak földhöz jutni, akik csak később kapnak kárpótlási je­gyet? A Falutévé riportjából meg­tudhatjuk a választ. — Az állam ki fog jelölni a ké­sőbbiek során olyan földeket, amelyekre a kárpótlásra jogosul­tak az egyéb földterületekre érvé­nyes megkötöttségek nélkül árve­rezhetnek. Vagyis nem kell helyi lakosnak, szövetkezeti tagnak, volt tulajdonosnak lpnni az adott községben, az egyetlen kritérium, hogy kárpótlásra jogosult legyen az illető — tájékoztatott dr. Sepsey Tamás, a kárpótlási hivatal elnöke és hozzátette: — Ez nemcsak azok számára fogja biztosítani a termő­föld megszerzésének a lehetőségét, akiknek az esetében az eljárás el­húzódik, s csak két-három év múl­tán jutnak hozzá kárpótlási je­gyükhöz, hanem azoknak is, akik már jogosultak volnának részt venni egy adott szövetkezeti földnek az árverésén, de ott nem találnak kedvükre való területet. Vagy éppen nincs is annyi ter­mőföld, hogy minden igénylőnek jusson és ezért kénytelenek ezek­re az úgynevezett állami tarta­lékföldekre árverezni. Sajnos, azt el kell ismerni, hogy az eltelt majdnem ötven év alatt hatal­mas területeket vontak ki a me­zőgazdasági művelés alól, ezért egyes szövetkezeteknél minimális mennyiségű, kárpótlásra kijelöl­hető termőföld maradt. — A hirdetmények egyértelműen közölni fogják, hogy ki, milyen jog­címen és hol jogosult részt venni az árverésen ? — Igen. A hirdetmények szöve­géből egyértelműen ki fog tűnni, hogy szövetkezeti vagy állami tar­taléktőid árverését tűzték-e ki, s a részvételre jogosultak körét is meghatározzák. Azokat a feltétele­ket tehát, hogy melyik községnek az állandó lakosai, melyik szövet­kezetnek a tagjai vagy melyik álla­mi gazdaságnak az alkalmazottai vásárolhatnak termőföldet az ár­verésen. ZOLDSEG-GYÜMÖLCS PIAC: Tavaly még volt, ha drágán is Közismert, hogy a magyar éghajlati sajátosságok, tradicionális adottságok kedveznek a zöldség- és gyümölcster­melésnek, ami évtizedek óta nemcsak a lakosság fogyasztási igényeit látta el, hanem jelentős mértékben exportált is. Ami a belföldi piaci felhozatalt illeti, e téren látszólag kedvező volt a helyzet az elmúlt években is. A mindenkori folyó árakon számítva 1991-ben a pia­cokra került burgonya 28,2 százalék­kal, a gyümölcs 5,6 százalékkal ért töb­bet az elűző évinél, de forintértékét te­kintve 2,4 százalékkal kevesebb zöldsé­get forgalmaztak a boltok. Vidéken még valamivel kedvezőbb volt a hely­zet, mint a budapesti piacokon. Például a burgonya ára Az árak alakulása szempontjából nem ugyanaz a helyzet a felvásárlási árak, valamint a bolti, piaci forgalom árait illetően. A zöldségfélék átlagos felvásárlási ára 1991-ben az előző évi­nek, mindössze 90,6 százalékát érte eL a gyümölcsök átlagos felvásárlási ára víSZóH't 3'1‘ százalékkal1 magasabbJv<MtJ az 1990. évinél. A fogyasztó a burgo­nyáért, a zöldségfélékért és a különbö­ző gyümölcsökért is jóval többet fize­tett tavaly, mint két éve. Csupán né­hány jellemző példa: a burgonya a bol­tokban két éve átlagosan 14,20-ba ke­rült, 1991-ben már 24,60 volt kilója, a különbség 73,4 százalék. A piacokon az ár kisebb mértékben drágult: az 1990. évi átlagos 16,60-ról 1991-re 21,33-ra. A közkedvelt gyümölcsök közül az alma átlagos bolti ára 1990- ben még 22,60 Ft. tavaly már 37,50 Ft volt, az idén 40 Ft fölé emelkedett, s a piaci ár is számottevően nőtt egy év alatt: 24,70 Ft-ról 32,40-re. Csökkent a termelési kedv Hasonló tendenciákkal találkozunk más zöldség- és gyümölcsfélék árait il­\ krumpli kilója több mint ti/, forinttal drágult egy é\ alatt. (l’Varchív.) letöen is. .-Az alma példája- .azonban. azért is figyelemre méltó, mert már két éve e termék jelentősen veszített külföl­di piacaiból, de a hazai árakban-a fo­gyasztó ezt a helyzetet nem érzékelhet­te. Pedig a sok probléma, a felvásárlás alacsony ára, a termeléshez szükséges eszközök drágulása a termelési kedvet jelentősen csökkentette. Mindez érzékelhetően megmutatko­zik az értékesítési adatokban is. A fel- vásárlási árak és a piaci, bolti értékesí­tési árak közötti árrést a közvetitő- forgalmazó kapja. A termelő számára az árak gyakran a növekvő termelési költségeket sem fedezik teljes mérték­ben, s ez a termelési kedvre visszahat, ami viszont a következő időszak ellátá­sát vagy azok árait befolyásolhatja. *lj*Kevéscrt veszik, *LA 1Jjl" sokért adják Más, hasonló termékek esetén még nagyobb problémák jelentkeznek. Pél­da erre a borszőlő, a must és a bor, amelynek 1991. évi értékesítése nem érte el az előző évi volumen egyharma- dát sem! S ez a kevés is az 1990. évinél átlagosan 5,8 százalékkal alacsonyabb áron talált vevőre. Közben a fogyasztói árak — ha nem is többi termékhez ha­sonló mértékben — tovább emelked­tek. Úgy vélem, az 1991. évi tendenciák arra hívják fel a figyelmet, hogy a ter­melők érdekeit mind az árakat, mind a felvásárlás biztonságát illetően jobban figyelembe kell venni. Ez biztosíthatja csak a lakosság már megszokott folya­matos és kielégítő színvonalú — ha nem is olcsó — élelmiszer-ellátását. — FEB — AZ ARANYRÉSZVÉNYPAKETT MARAD Átalakuló élelmiszer-gazdaság Az élelmiszer-termelés hazánk­ban sokkal fontosabb szerepet tölt be, mint a fejlett nyugati or­szágokban, hiszen a mezőgazda­ság és az élelmiszeripar adja a magyar GDP mintegy negyedét, és ugyanez vonatkozik a magyar exportra is. Arról nem is szólva, hogy az aktív foglalkoztatottak közel egynegyede is ezen a terü­leten működik. A magyar mezőgazdaság és élel­miszeripar előtt álló legfontosabb feladat jelenleg a privatizáció, amely több vonalon is fut. A fo­lyamat egyik legfontosabb eleme a tulajdonosi struktúraváltás a ter­melőszövetkezeteknél. Itt a kor­mányzat célja nem a termelőszö­vetkezetek szétbontása, hanem az új típusú szövetkezések megterem­tése. Ezzel párhuzamosan zajlik az állami gazdaságok privatizációja. Az átlagosan 8 ezer hektárnyi föld­del rendelkező mintegy 120-130 ál­lami gazdaságból a kormányzat huszonkettőt kíván megtartani ki­zárólagos állami tulajdonban. Ezek többsége erdőgazdaság. To­vábbi 14 állami gazdaságban 51 százalékos tulajdoni hányadot ren­del magának az állam, és 10 olyan gazdasag van, ahol az úgynevezett aranyrészvénypakettet tartja meg. Ez utóbbi a részvények 25 százalé­kát plusz egy részvényt jelent. Az állami tulajdon fenntartására azoknál az állami gazdaságoknál kerül sor, amelyek kutatási felada­tokat látnak el, szaktanácsadói munkát végeznek vagy tevékeny­ségük a biológiai alapok fenntartá­sához kapcsolódik. így tehát a kö­zeljövőben 83 állami gazdaság pri­vatizációjára kerül majd sor. Az első lépes, amit a minisztérium megtett, hogy államigazgatási fel­ügyelet alá vonta ezeket az állami gazdaságokat. Az élelmiszer-ipari vállalatok közül csupán négy vállalatnál kí­vánja a kormányzat hosszabb tá­von is fenntartani az állami tulaj­donrészt. A négy vállalat közül kettő sza­lámigyártással, kettő pedig fűszer­paprika-feldolgozással foglalko­zik. Ezekben, az állami gazdasá­gokhoz hasonlóan, szintén egy aranyrészvénypakettet kíván fenn­tartani magának az állam, mivel itt olyan,, úgynevezett „hungaricu- mokról” van szó, amelyeknél a márkavédelem igen fontos nemzeti érdek. Az összesen 142 élelmiszer-ipari vállalat közül eddig már 19 került részben vagy egészben magánkéz­be. Ezek a vállalatok elsősorban , élvezeti cikkeket gyártanak, illetve a cukoripar és a hűtőipar üzemei. 20 vállalatnál már megtörtént a társasággá alakulás, 40 pedig ha­marosan átalakul. Átalakulásuk­kal párhuzamosan folyik a privati­záció előkészítése is. A magyar élelmiszer-ipari vállalatok jelenleg igen nehéz helyzetben vannak, el­sősorban pénzügyi problémáik mi­att. Ez annak a következménye, hogy tevékenységükhöz igen ko­moly forgóeszköz-állományra len­ne szükségük, amivel azonban nem rendelkeznek. így ezeket az eszkö­zöket hitelből kell beszerezniük és a jelenlegi kamatlábak jelentősen meghaladják az üzemek jövedel­mezőségét. Az élelmiszer-ipari vállalatokat is, akárcsak az egesz agrárágazatot, sújtja az a jelenség, hogy az ipari termékek árai sokkal nagyobb ütemben emelkednek, mint a me­zőgazdasági termékeké. Az elmúlt évben a mezőgazdaság által vásá­rolt ipari termékeknél az áremelke­dés mintegy 30 százalékos volt, míg a mezőgazdasági termékek árai nem emelkedtek. Az állam le­hetőségei e probléma megoldására igen korlátozottak, hiszen a mező- gazdaságban működő vállalkozá­sok többfelé is tartoznak. Komoly terhelést jelent a körbetartozás, amelynek megszüntetésére nincse­nek megfelelő pénzügyi eszközök. Az állam csak a bankok és a társa­dalombiztosítás után következik a hitelezők sorában, így az az elhatá­rozás, hogy az állam elengedi a mezőgazdasági üzemek tartozása­it, csak viszonylag kis körnek je­lent elegendő segítséget. P. P. PÉNZTÁRCA A gazdagság nem szégyen és nem fáj. Gazdagodni lehet anélkül is, hogy emiatt rosszul éreznénk magunkat. Hát akkor meg . ..? „ARANY”-IGAZSAGOK Vannak fémek a Földön, amelyek csak módjával vagy sehogyan sem foghatók munkára. Mégis többet je­lentenek az embernek, mint a dolgos vas, a kedves réz vagy a könnyű éle­tű alumínium. Érdemlik, nem érdem­lik a kitüntetett helyüket, az ember nemessé ütötte őket. így volt ez min­dig, amióta világ a világ. És hogyan van most? E kérdésekről beszélget­tünk Lukács Jenő ékszer- és drága­kő-szakértővel. — A nemesfémek már a pénz ki­alakulása előtt felkeltették az ember érdeklődését, hiszen ők maguk vol­tak a központi értékmérők. Megíté­lésük azonban a földrajzi helyzettől függően változott. Egyiptomban vagy például Mexikóban az ezüst sokkal értékesebb volt az aranynál. A gazdagság szimbólumai Az arany viszont a pénzforgalom kialakulását követően sem szorult háttérbe. Hogy belássuk ezt, elég csak a jelenlegi pénzek aranyfedeze­tére gondolni vagy arra, hogy a há­borúk idején a győztes általában arannyal rakta tele a zsebeit és az uralkodók is igyekeztek mindig ara­nyat és drágaköveket tartani a kin­csestárukban. Emiatt alakult úgy, hogy a nagy hódító birodalmak — például Egyiptom, Törökország, Anglia — kincstáraiban hatalmas mennyiségű arany- és drágakőkészlet halmozódott fel. Az arany és a legnemesebb drága­kő azért foglal el ilyen kitüntetett helyet a gazdagság szimbólumai kö­zött, mert örök értékű, múlhatatlan — függetlenül attól, hogy időközben alakot is változtathat. A szobor ösz- szetörhet, a festmény sérülhet, a sző­nyeg elkophat — ám az arannyal bármi történhet, legfeljebb összeol­vasztják, de akkor is arany marad. Az ár a szindikátusokon múlik — Mitől van kitüntetett szerepe és értéke a nemesfemeknek, drágakö­veknek? Talán mert kevés van belő­lük? — Egyáltalán nem. Amiatt, mert egyenlőtlenül vannak elosztva a Föld lakói között. Nagyon sokan még csak nem is láttak aranyat, nemesfé­met, drágakövet, míg egyes uralko­dók, hatalmasságok birtokában he­gyek állnak belőlük. Ez azonban csak az egyik ok. A másik az, hogy az arany vagy a gyémánt árát örö­kösen szabályozzák. Bármennyit bá­nyásszanak is belőle, mindig csak egy meghatározott mennyiséget dob­nak piacra. Az árat trösztök és szin­dikátusok egészen kis, de mégis do­mináns köre határozza meg. így érik el azt, hogy bármennyi legyen is a világon ezekből az anyagokból, még­se tűnjön soknak. Ezt az egyensúlyt a kereslet és kí­nálat viszonyában persze a változó politikai és gazdasági viszonyok igyekeznek felborítani, mint például amikor a Szovjetunió arannyal fize­tett az USA-nak a gabonáért. Ezeket a hatásokat azonban többnyire sike­rült kiegyenlíteni, hiszen ahol arany van, ott erő is van. A történelem során a kiszámítha­tatlan és durva piaci beavatkozások­nak gyakran estek áldozatul az aranyból vagy ezüstből készült mű­tárgyak. XIV. Lajos, amikor a versa- illes-i .kastélyt építette, az egyházi ezüstökön kívül minden világi ezüst­tárgyat beolvasztott, hogy anyaguk­ból pénzt verethessen. A közelmúlt­ban, a 60-as években számos értékes ezüst műtárgyat olvasztottak be csak azért, mert akkoriban irreálisan ma­gasra szökött a tört ezüst ára. Az ellentétes hatást is a nem ter­mészetes viszonyok alakítják. Még sokan emlékezhetnek arra, hogy a háború után egy súlyos arany pecsét­gyűrűért alig egy tepsi puliszkát le­hetett kapni, amiből a család éppen hogy meg tudott vacsorázni. Vagy 1956-ban a Corvin Áruház előtt mű­ködött a „nagy piac”, ahol az arany­ért legfeljebb egy pulóvert lehetett venni. Katasztrófahelyzetekben álta­lában csak aranyért lehet bármit kapni, ezért az emberek arra törek­szenek, hogy mindig legyen vala­mennyi aranyuk. Értékálló befektetés — Hogyan lehet a jelenlegi helyzet­ben az embereket arany és drágakő vá­sárlására biztatni, amikor sokaknak né­ha ennivalóra sem telik? A legtöbben inkább eladni, mintsem venni akar­nak ... — Ez igaz. Ráadásul ma már szám­talan lehetőség kínálkozik a vállalko­zásra, a befektetésre, az emberek nem kapnak úgy az arany után, mint koráb­ban, amikor jóformán csak az arany, a műtárgy és az ingatlan volt a megsze­rezhető, illetve az értékálló befektetési jószág. Csakhogy amikor vészhelyzet­ben pakolni kell, sem a lakást, sem a műtárgyat, sem az értékpapírokat nem lehet, nem érdemes a kistáskába dobál­ni. Kizárólag az arany és a drágakő jöhet szóba a pénz mellett, mint érték­mentő, értékőrző eszköz. És ha tulaj­donosa pillanatnyilag megszorul, pénz­re van szüksége, az arany mindenkor elzálogosítható, a bankban fedezetként felajánlható. FEB IPOSZ-KOZGYULES Saját bank — még az idén Százharminchatezer kisiparos, illetve vállalkozó tartozik jelenleg az Ipartestületek Országos Szövet­ségéhez. A 268 tagszervezet képvi­selői március 28—29-én közgyűlé­sen értékelték az Iposz múlt évi munkáját és határoztak az idei te­endőkről. Szűcs György, az Iposz elnöke beszámolójában a többi közt a gazdasági érdekképviseleti tevé­kenységet elemezte; inkább csak részeredményekről adható ti szá­mot. Az a tapasztalatuk, hogy „amíg sokadrangú.kérdésekben ki­kérik a véleményüket, addig az ipartestületeket vagy az iparoso­kat, vállalkozókat közvetlenül érintő törvényekhez gyakran csak informális úton, országgyűlési képviselőktől elkérve jutunk hoz­zá.” A kisiparosokat sújtó jogsza­bályok módosítására irányuló tö­rekvéseik szerény eredménnyel jár­tak mind ez ideig (például tb-jaru- lék). Mindezek ellenére az Iposz elnöksége úgy véli, nőtt a szövetség szakmai tekintélye. Tavaly kidolgozták az Iposz­A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS VALUTA (BANKJEGY ÉS CSEKK)-ÁRFOLYAMAl Érvényben: 1992. márc. 30-án pénznem angol font ausztrál dollár belga frank (100) dán korona finn márka francia frank f orog drachma (100) olland forint ir font japán yen (100) kanadai dollár kuvaiti dinár német márka norvég korona olasz líra (1000) osztrák schilling (100) portugál escudo (100) spanyol peseta (100) svájci frank svéd korona USA-dollár ECU (Közös Piac) vételi eladási árfolyam 1 egységre, forintban 137,59 60,57 234,00 12.41 17,63 14,20 40,98 42,78 128,43 59,54 66,52 267,88 48.17 12,26 63,85 684,80 55.87 76.17 52.88 13,26 79,11 98,44 140.39 61,81 248,66 12.67 18,03 14.48 41,82 43,64 131,03 60,74 67,92 273,38 49.13 12.50 65.13 698.40 56,97 77,69 53,96 13.52 80.67 100.40 A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMAI Érvér érvényben: 1992. március 30., hétfő devizanem angol font ausztrál dollár belga frank (100) dán korona finn márka francia frank holland forint ír font japán yen (100) kanadai dollár kuvaiti dinár német márka norvég korona olasz Ura (1000) osztrák schilling (100) portugál escudo (100) spanyol peseta (100) svájci frank svéd korona tr. és cl. rubel USA-dollár ECU (Közös Piac) vételi árfolyam 1 138,64 61.04' 235,75 12,51 17,78 14,30 43,10 129,41 59,99 67,05 269.94 48,53 12.35 64,33 689,90 56.28 76,74 53.28 13.36 27,43 79,69 99,17 közép 138,99 61,19 236,33 12,54 17,83 14,34 43.21 129,73 60,14 67.22 270,63 48,65 12.38 64.49 691,60 56.42 76,93 53.42 13.39 27.50 79,89 99.42 eladási forintban 139.34 61,34 236,91 12,57 17,88 14.38 43,32 130,05 60,29 67.39 271,32 48,77 12.41 64,65 693,30 56.56 77,12 53.56 13.42 27.57 80,09 99,67 • Szűcs György, az Iposz elnöke. (Fo­tó: Galambos Sándor) osztályok koncepcióját a szak­munkásképzéshez, a leendő vállal­kozók igényeinek legjobban meg­felelő képzési formák kialakításá­nak szándékával. Tizenöt autósze­relő, 3 kőműves, 3 festő-mázoló osztályban indult meg tavaly ősz­szel az oktatás a kísérleti tanterv alapján. Külföldi kapcsolatokat építettek ki a kisiparosok tovább­képzéséhez, amiben kétszázötve­nen vettek részt. Legtöbbet a né­met partnereknek köszönhetnek. A mestervizsgáztatás ma rende­zetlen rendszerben folyik, az Iposz lépéseket tett az új jogi szabályozás megteremtésére, a német szabályo­zás tanulmányozásával. Sok gondja van az iparosságnak tevékenysége finanszírozásánál. Ennek enyhítésére kidolgozták a Bizalom Hitelgarancia Egyesületek rendszerét — bankokkal együttmű­ködve —, amelyben az egyesületek készfizető kezességet vállalnak az iparosok által felveendő hitel ötven százalékáig, amit a bankok elfogad­nak garanciaként. Tíz ilyen egyesü­let alakult eddig az országban (a többi közt Kecskeméten). Az Iposz saját bank alapítását tűzte ki célul, amely Iposz-Primus Bank Rt. néven rövidesen megala­kul és még az idén megkezdi mű­ködését, a kisvállalkozók hitelellá­tását, bankári kiszolgálását. Az év végén alakul meg az Iposz-Signal Biztosító Rt., amelytől a hazai kis­ipar biztosítási ügyeinek kézbevé­telét várják. A közgyűlés arról döntött, hogy az IPOSZ ezentúl IPOSZ—Ma­gyar Kézműves Kamara néven te­vékenykedik a - ér­dekeiért. kisvállalkozók er- ats Valuták a feketepiacon USA-dollár német' márka svájci frank osztrák schilling 81—84 forint, 50—53 forint, 53—56 forint, 8—9 forint, Parafa az építőiparban Parafa-szimpóziumot tartottak a napokban a kecskeméti Tudo­mány és Technika Házában. A megyeszékhely és a környék épí­tőipari cégei, vállalkozói és az Épí­tész Kamara tagjai ismerkedhettek meg a parafának az építőiparban való felhasználási lehetősegeivel. A szervező portugál—magyar vál­lalatot, a Hungarokork-Amorin Rt.-t portugál részről Polzer és Mayer urak képviselték.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents