Petőfi Népe, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-26 / 73. szám
Akasztó • Csengőd • Kaskantyú • Kecel • Soltvadkert • Tabdi ÉRZELMI KÖTŐDÉSSEL RÉSZKÖZGYŰLÉSEK UTÁN A KOSSUTH SZAKSZÖVETKEZET Helybéli hagyományokat a napi oktatásba Valószínű, nem csak Akasztón ismerik dr. Réthey Prikkel Miklós nevét, hiszen hagyományőrző gyűjtőmunkáiból egy kis ízelítőt a 700 éves község kiadványai is őriznek. Amikor felkerestük munkahelyén, a művelődési központban, éppen bal- ladagyüjtemé- nyét rendezte megjelenés előtt. E kötetbe, mint mondta, az akasztói és környékbeli szép, értékes balladák közül több száz kerül, majd’ húszéves gyűjtés eredményeként. Beszélgetésünk azonban váratlan fordulatot vett egy önmagának feltett kérdéssel: miért — az egyébként nagyon tisztelt — Arany János balladáin keresztül kell megtanítani az iskolásokat, ha itt helyben is vannak értékesek? — Egyszer régebben meghívott az egyik tanár egy irodalomórára az itteni általános iskolába. Vittem, a magnót, meg az írott gyűjtéseket. Én lepődtem meg a legjobban, hogy a gyerekek mennyire másképp figyeltek arra, amit a szomszédban lakó Julis nénitől hallottak a magnón. Mennyire másként érintette meg őket az, amihez érzelmileg közvetlenül tudtak kötődni, amelyik éneket még esetleg ők is ismerték. Óriási élmény volt. Gondolatokat ébresztő. • Helyi hagyományokon keresztül kellene tanítani a gyerekeket — mondja dr. Réthey Prikkel Miklós. tatni, azt írásba foglalni és végül bevinni az oktatásba. Úgy gondolom, az lenne igazán szép, ha minden faluról lenne valamilyen írott anyag ezekről. — Ez egy szép álom. — Bizony az. Vannak monográfiák néhány kisebb-nagyobb településről. Óriási munkákat tartalmazó, komoly tudományos könyvek. Nem erre gondolok, amikor az álmomról beszélek. Arról, hogy a megfogható dolgokat jó lenne csokorba gyűjteni. Azokat, amikkel a gyerekek a mindennapjaikban találkoznak. Egyébként — tapasztalatom szerint — ahol készült is monográfia, ott sem kerül be az iskolába, a napi tanításba. — Az adatgyűjtés, a leírás, a tanításba foglalás közül az első lehet a legnehezebb. Mit gondol, kinek kellene ezt elvégezni? — Azt hiszem, a helybeli értelmiségnek. Ráadásul ugyanúgy a pedagógusnak, mint például az élővilághoz értő agrárosnak. Persze, hogy ezt végig is lehessen csinálni, sok, nagyon sok minden kellene. Anyagi, erkölcsi, oktatásbeli feltételek. A józan ész mondatja velem, hogy ideális állapot szinte sose lesz. Ma pedig végképp nem lehet egy ilyen munkát elindítani, hiszen nagy az ellenérdekeltség, időben, energiában, és persze pénzben. Most legalább azt jó lenne elérni, hogy rákapjanak a dologra néhány településen. Szerintem akkor még az is kiderülhetne, hogy az ott élők élete mennyire fonódik egymáséhoz, mennyi mindent megtanulhatnának egymástól, mennyire közelebb kerülhetnének egymáshoz az emberek. G. E. — Ez azt jelenti, hogy az iskolai oktatásba valami módon be kellene vinni a helybéli hagyományokat? — Bizony így. Es azután, ha ezeken keresztül megszereti a gyerek a kicsit vagy jobban ismert helyi dalokat, meséket, akkor lehet átvezetni a magyar költők, írók műveihez, majd a világirodalomhoz őket. Sőt, nem is kell — és azt hiszem nem is lehetne — megállni az irodalomnál. — Mire gondol? — Kérdezze meg a gyerekeket, mikor épült a falu temploma, vagy, hogy milyen növények élnek a környéken. Mit gondol, hányán tudnak rá válaszolni? Kevesen. Pedig a településükről, az ő otthonukról nagyon sok mindent meg lehetne ismertetni velük: a néphagyományt, az állat- és növényvilágot, az időjárást, a njelvhagyományokat. — Défhát ezeket a dolgokat előbb azoknak keltene tudni, akik továbbadhatják a gyerekeknek. — Erről van szó. A településre kiterjedő anyaggyűjtést kellene folyVagyonnevesítés pontrendszerrel A megszokott évenkénti zárszámadás, évindítás mellett a mezőgazdasági szakszövetkezetek közgyűléseinek idén a rájuk vonatkozó törvények végrehajtásában is dönteniük kell. A Kiskőrösi Kossuth Szakszövetkezetben három részközgyűlést rendeztek, ahol a múlt év gazdálkodása mellett szó volt a vagyonnevesítésről, valamint a termőföldekre vonatkozó határozatokról is. Előzetesen a munkahelyi csoportokat tájékoztatták ezekről a dolgokról, azok döntő fontosságára is felhíva a figyelmet, a részközgyűléseken mégis meglepően gyér volt a megjelenés. A tanácskozáson a gazdaság mutatószámait igazából nem követte nagy vita — tájékoztatott Csővári András, a szakszövetkezet elnöke —, hiszen a tagok többé- kevésbé tisztában voltak a helyzettel. A múlt év vesztesége 17,8 millió forint, amely még nem fordult elő ebben a gazdaságban. Az ok szinte túlontúl ismert, sokat emlegetett: piacvesztés miatt bennmaradt készletek, növekvő árak miatti nagy önköltségek, sorban állás. A gazdaság hiteltartozása meghaladja a 70 milliót, melyet viszont enyhít a 40 millió forintos tartós betét és a 200 millió forint értékű — remélhetőleg eladható — készlet. A vagyon nevesítésére tett javaslat egy pontrendszer kidolgozása volt, az érvényes törvényi meghatározások figyelembevételével. Ebben súlyt kap a ledolgozott évek száma, a vagyoni hozzájárulás és a bevitt föld aranykorona-értéke. A földalapok kijelölése is megtörtént, a városban alakított érdekegyeztető fórummal is tárgyaltak már. Sőt, amolyan városi érdekegyeztető fórumok tanácskozására készülnek, ahol a település egészének ez ügybeli gondjai áttekinthetők. A szakszövetkezet területein egyébként teljes lendülettel végzik az éppen időszerű munkákat, ápolják az őszi kalászosokat. A tavaszi vetőágy is jórészt kész a tavaszi árpa, a zab és a kukorica alá. ÉPÜLŐ ÖLTÖZŐ • Akasztón, a helyi sportegyesület tagjai, illetve a baráti kör pillanatokon belül előteremtette az egyesület öltözőjének építéséhez szükséges anyagokat, eszközöket. Mindezek után ásót és malteroskanalat ragadtak és alig egy hónap alatt felhúzták az épületet, kalákában. A focicsapat hálája: a megyei I. osztályú bajnokság tabellájának 7. helyén állnak. (Fotó: Gaál Béla) SEGÍTSÉG A TŰZOLTÁSHOZ Kedvezményes áron vásároltak Tabdin egy honvédségtől kiselejtezett vegyvédelmi autót. No, nem a katonai célokat fogja szolgálni a jármű, hanem a helyi önkéntes tűzoltó-egyesületet. Mint elmondták, meg is érdemli a csapat, hiszen a 12 férfi, 8 nő és 10 ifi szinte pillanatokon belül mozgósítható vészhelyzetben. A jó múltkor egy tanyai avartűzhöz a riasztástól számítva két perc múlva indulásra, bevetésre készen állt a helyi tűzoltóság. Eddig azonban nagymértékben nehezítette, sokszor gátolta munkáját, hogy az éppen szerencsétlenül égő, oltásra váró helyen nem volt megfelelő vízkivételi lehetőség. Most ezt a gondot oldja majd meg a beszerzett, kiszolgált katonai jármű, hiszen 30 hektoliter vízzel „vehet részt” az- oltásban. VÁLLALKOZÓK KLUBJA Francia bemutatkozás A KÖRNYÉK CIPÉSZE Előtte az utóda — És most? # Nincs hiba az elkészült munkadarabban. Biz’ isten olyan, mint egy mesebeli házikó. Hófehér a fala, picike az ajtaja, ablaka. És olyan mesebelis az is, aki—ha nem is lakja—de ott dolgozik. Mosolygós, ősz hajú, hófehér kö- tényes. A neve Szkenderovits András és ő Tabdin a cipész. No és? Van másutt is cipész! Igen ám, de az azért nem mindennapos, hogy egy mester négy „inaskát” is tanítgasson! Ráadásul ... No de mondja inkább ő el: —A háború alatt lettem cipész, ’50 óta dolgozom kisiparosként. A ci- pészség mellett csináltam ezt-azt, voltam mozigépész, még a művelődési házat is vezettem egy ideig. Azokban az első időkben még nem én voltam az egyedüli cipész itt, Tabdin. Vagy tízen műveltük ezt a mesterséget. Aztán a többiekből lett postás, katonatiszt, rpeg ki tudja mi még. Én meg maradtam a szakmának. Javítottunk, új cipőt, papucsot csináltunk. Most éppen négy fiatal ül az asztalok mellett. — Mindig volt tanuló nálam. Pedig a cipészség hiányszakmának számított. Olyannyira, hogy a gyerekeknek ösztöndíjat is adtak. —Elvonták a támogatást, a gyerekek ösztöndíját is. Most én állom. A tanulmányi átlaguktól függően fizetek nekik. Látja, most nemcsak Tabdiból, hanem Kaskantyúról, meg Kiskőrösről is jönnek át ide tanulni. Jó gyerekek, nemigen vitázunk. Ügyeskék is. Ketten az idén végeznek, az egyikőjük, a kislány idevaló. Meg a fiatalabbak közül is az egyik. — Van elég megrendelése? —Az új áruval járom a környéket, de bizony nem túl nagy a kereslet. A gyári cipők, legújabban meg a külföldről behozottak rontják a mi esélyeinket. — Mégis utánpótlást nevel. — A szakma szeretetét akkor is tovább kell adni. Mostanában a környékből is idehozzák javítani a cipőket. Régen meg Kiskőrösön volt vagy 70 cipész, csizmadia. Ahogy hallom, már csak egy nyugdíjas van ott is. Kérdezze csak meg a gyerekeket, mit lehet a cipészséggel kezdeni. — Én az idén fejezem be az iskolát — mondja Szebellédi Ágnes —, de nem akarom abbahagyni a tanulást. Érettségizni szeretnék, de úgy, hogy közben gyakorlom a szakmát. Igazából cipőkészítőnek készülök. — En hazamegyek Kaskantyúra — szól Priger György, a másik idén végző —, ott nincsen cipész. Kis műhelyt szeretnék. — Lesz-e a most búcsúzó két fiatal helyett újabb tanulója?— kérdezem az idős mestert. — Már nem. A vége felé tartok a szakmának, hiszen 64 éves vagyok. Bár jól bírom magam, azért kezd nehéz lenni. De akárhogy is, nyugodt vagyok, már nem marad a falu cipész nélkül, ha én leteszem az árat. i G. E. Kiskőrösön majd’ két éve hozták létre a helyi vállalkozók — országos szervezethez csatlakozva a Talent Manager’s Clubot. A ma harmincöt tagot számláló klubba viszont nemcsak a városból, hanem a környékbeli községekből, nagyközségekből is bejárnak a hétfőn esténkénti összejövetelekre. Nem véletlen ez, hiszen nemcsak az egymás közti információcserére nyílik lehetőség, hanem közvetlen telefaxkapcsolat van ilyenkor az ország többi ilyen jellegű klubjával. A kiskőrösiek azonban első kézből is igyekeznek tájékozódni, elismert pénzügyi szakembereket, üzletembereket hívnak meg egy-egy beszélgetésre. Miután a világkiállításon ők is ott akarnak lenni, következő vendégük Barát Etele lesz, aki — mint mondták — a legtöbb felvilágosítást tudja majd nyújtani ez ügyben. A Talent klub tagjai közül éppen ezekben a napokban töltenek néhányan két napot a franciaországbeli Poitiers- ben, ahová a Futurallia ’92 kiállításra kaptak meghívót. A vállalkozók a francia szervezők és a megyei közgyűlés segítségével léphetnek az ottani nyilvánosság elé, például épületberuházások dokumentumaival, bioépítészeti elképzelésekkel és Kiskőrös környéki borokkal. , — Ahány gyerek, annyi dió Néhány évvel ezelőtt kezdődött Soltvadkerten a fenti nevet viselő akció A helyi iskolások egy-egy diót ültettek, melyekből szépen felcsere pedtek a fáeskák. Most a Bocskai utcába és a közterekre ültetik őket. A siker arra buzdította a vadkerti gyerekeket, hogy foly tassák a dióakciót. Az idén az iskolakertbe ültették a diókat Új utcanevek Pályázatot irtak ki Csengődön az utcanevek változtatására, melynek határidejét a gyér érdeklődés miatt meg is hosszabbították. Az elbírálás és a döntések értelmében szeptembertől; a Lenin utca neve Bocskai István, a Kun Béla utcáé Kcjlály Zoltán, a Fürst Sándoré pedig Szent István utca lesz. Őszig az ott lakóknak az igazolványaikban az adatok átvezetéséi lesz idejük megtenni. Községfejlesztés Akasztón mintegy 10,5 millió forintot terve/ a helybéli önkormányzat az idén a község fejlesztésére fordítani. Mar végeidé közeledik a mintegy 800 méter járda készítése, és megkezdődött a sportcsarnok 3,5 millió forintos beruházásának megvalósítása is Igazgatóválasztások Folyamatos Kiskőrösön az, intézmények elsőszámú vezetői helyere beadott pályázatok elbírálása Az óvodai 1 körzet, a gimnázium és a Vasvári általános iskola igazgatói állására írtak ki pályázatokat A város képviselő-testületének döntése szerint április elején születik határozat. Úgy, bogy a tantestület tagjainak véleményét is maximálisan figyelembe veszik, ha az intézmény dolgozóinak egynegyede nem támogatná a jelöltet, az. nem is lesz kinevezhető. Érdekegyeztető fórumok Tabdi: Végül is sikerült egyezségi e jutniuk a részarány-tulajdonosoknak is annak személyében aki u fórumon képviseli az érdeküket. Az első sikertelen kísérlet után nagytöbbséggel megválasztották Sipiczki Istvánt Í gy elhárult a közeli jövőben tartandó ülés utolsó akadálya is. Csengőd: A helyi szakszövetkezet használatában lévő területekről egyezkedő fórum létrejött. Az első ülést is megtartották. Gond. hogy a szövetkezeti jelleg miatt itt nehéz, táblákat megjelölni. Abban viszont egyezség jött létre, hogy a földalapokat lehetőleg a községhez közeli ha tarrészeken jelölik ki. Kecel: A fórum első, alakuló ülésén a szövetkezet képviselője ismertette elképzeléseiket. Utána a tagok határszem léte indultak, majd a kárpótlási igényt benyújtottak nyolc képviselője kérdéseket tett föl. A fórum végül egyetlen módosítással elfogadta a földalapok kijelölését. Ha a végleges térkép elkészül, az. aranykorona-értékek feltüntetésével együtt, közszemlére teszik a nagyközségben. Bezár a gondozóház Egy éve működik Csengődön a gondozóház, kihasználtsága azonban elmaradt a várakozástól. Ma 5-6 idős ember lakja. Ráadásul, igen nagy költséget jelentene az épület felújítása is. így a község képviselőtestülete úgy döntött, hogy szünetelteti a működtetését. A ma ott lakók többségét eredeti környezetükbe helyezik vissza úgy. hogy ezzel párhuzamosan a házi gondozást megerősítik. N_____________________________ Az oldalt szerkeszti: Gál Eszter > Igen jelentős a borkészlet. (Fotó: Straszer András) Kiskőrös és vidéke
