Petőfi Népe, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-25 / 72. szám

6. oldal, 1992. március 25. PETŐFI NÉPE SEGÍTHETÜNK? A másság, az átlagostól eltérő — koronként és társadalman­ként — különböző elbírálásban részesült. Kevés kivételtől elte­kintve azonban, mindig, minde­nütt meg kellett küzdenie önma­ga elfogadtatásáért, lett légyen szó szó akár korát megelőző zse­niről, akár fogyatékosnak szüle­tett vagy azzá vált emberekről. A testi, szellemi képessége­ikben korlátozottak megítélé­se ma sem egységes a földte­Mások kén. Gazdagabb országokban az elosztható javakból, a törő­désből a hendikeppel indulók kapják a legtöbbet, hogy be­hozhassák lépéshátrányukat, s megtalálják helyüket az élet­ben. A másság elfogadása, ehhez képest, nálunk még gyerekci­pőben jár. Az úgynevezett normálistól valamilyen módon különbözők érdekében elért „vívmányok” is inkább elszi­getelik őket az egészségesek társadalmától, pedig ők — amennyiben képesek rá — éppenséggel beillesz­kedni akarnak. Ebben próbál meg segíteni ezután havonta jelentkező ösz- szeállításunk. Sz. K. Segélyszolgálat — magánvállalkozásban Mozgássérültek információs se­gélyszolgálatának ' létrehozására kért és kapott vállalkozói engedélyt Bálint József Kecskeméten. Maga is III. fokú rokkant. Születéskor el­szenvedett idegrendszeri károsodá­sa következtében ^hatéves koráig felülni sem tudott. Édesanyja karjá­ban vitte el nap mint nap a Gyön­gyös melletti kis falu általános isko­lájába. A középiskolás éveket kollé­giumban töltötte, majd levelezőn három diplomát szerzett. Kultúr- ház-igazgatóként dolgozott szülő­falujában, mellette — mint mondja: hogy meg tudjon élni — harminc­negyven malacot nevelt. Közös is­merős révén találkozott 1979-ben egy kecskeméti lánnyal, akinek nem voltak előítéletei a mozgássérült if­júval szemben. Egy év múlva meg­tartották a lakodalmat. Ma, három szép fiúgyermekükkel élnek, Kris­tály tér 3. szám alatti bérlakásuk­ban. Itt fogadja Bálint József az ügyfe­leket is, akiket ő maga inkább sors­társainak nevez. Miben tud nekik segíteni egy személyes segélyszolgá­lata? — A rokkantak — sajátos hely­zetükből adódóan — el vannak zár­va a külvilágtól, kirekeszti őket a társadalom. Szellemi, fizikai vege­tációra vannak kényszerítve, ami nemcsak azzal jár, hogy nem tudják kivenni a1 részüket a társadalmi fo-' lyamatok alakításából, de spk$z;or Saját életvezetésükhöz sem “szerez-* nek elégséges tapasztalatokat. A szolgálat ezért a mozgáskorláto­zottak legkülönfélébb problémáira próbál emberséges megoldást talál­ni. Elsősorban szaktanácsadással segít a napi ügyek elintézésében. — Például? — Felvilágosítást tudok adni a szociális gondoskodás különböző Bálint József: A sorstársaimtól nem várok fizetséget. lehetőségeinek igénybevételéről, se­gítek a kérelmek, beadványok meg­írásában, az ügyintézésben. Infor­mációt nyújthatok a gyógykezelés, a rehabilitáció — sajnos, meglehe­tősen szűkös — módjairól. Hogy egy konkrét esetet is említsek: a na­pokban várok egy családot, ahol a férj, a Szovjetunióban végzett mun­ka során, csonttébécét kapott. Tel­jesen munkaképtelen, ennek ellené­re ez idáig sehonnan, semmilyen tá­mogatásban nem részesült. Meg­próbálom megtalálni számára a megfelelő segítséget. — Ömík homan vannak az emlí­tett lehetőségekről ismeretei? — A mozgássérültek rehabilitá­ciójában 1969 óta veszek részt aktí­van, különböző szervezeti keretek között. Innen származnak az isme­reteim. Tagja vagyok továbbá — külső tanácsadóként — a városi önkormányzat szociális bizottságá­nak', ahol esetenként sorstársaim egyedi problémáinak elintézésében is sikerül közbenjárnom. — Végül, engedje meg, hogy meg­kérdezzem : mennyi honoráriumot kér sorstársaitól szolgáltatásaiért? — Nem utasitom vissza, ha meg akarják téríteni az ügyintézés során esetleg felmerülő posta- vagy tele­fonköltséget. Egyébként nem várok érte fizetséget. Kezdjük otthon! Nemrégiben Magyarországon járt a Home-start nemzetközi ön­kéntes segítő szervezet brit vezető­je, Margaret Harrison asszony. A Kecskeméti Családterápiás Egyesület meghívására, a tanító­képzőben tartott előadást a háló­zat munkájáról. A Home-start — magyarul: Kezdjük otthon! elnevezésű há­lózatban, kiképzett önkéntesek se­gítik a kiskorú gyermekeket nevelő családokat, azok saját otthonai­ban. Az önkéntesek — többnyire maguk is többgyermekes szülők —, a tapasztalatok szerint olyan konfliktushelyzetek megoldásában is eredményesen tudnak közremű­ködni, ahol a hivatásos segítő szer­vezetek szociális munkásai csődöt mondtak. Barátságukat kínálják fel a nehéz helyzetbe került szülő­társaiknak, gyakorlati jellegű se­gítséget is nyújtva a kátyúból való kilábaláshoz. A szervezet munká­jának eredményességét mi sem bi­zonyítja jobban, minthogy a meg­segítettek közül, életük rendeződé­se után, sokan maguk is az önkén­tesek közé állnak, hogy immár ők segíthessenek másokon. A Harrison asszony beszámoló­ját követő beszélgetésen a mintegy kétszázfős hallgatóságból többen elismeréssel szóltak a Home-start megismert tevékenységéről, de két­ségeiknek adtak hangot, egy ha­sonló hálózat magyarországi ki­építhetőségéről. Mint elhangzott: nálunk kevesen engedhetnék meg maguknak, hogy fizetség nélkül vállaljanak ilyen szolgálatot. A je­lenlévők mégis megegyeztek ab­ban, hogy érdemes a Kezdjük ott­hon! segítő szervezet tapasztalatai­nak hazai felhasználásán gondol­kodni, az önkéntes segítségnyújtás itthoni lehetőségeit, formáit kutat­ni. E célból, március 26-án, dél­után 3 órakor találkoznak ismét a kecskeméti tanítóképzőben, ahová minden érdeklődőt várnak, aki fantáziát lát a témában. Ki ad nekik munkát? Idén végez az a húsz kislány, aki a kecskemé­ti, Nyíri úti spe­ciális szakiskola Margaréta Ott­honban kihelye­zett tagozatára jár. A lányok a kétéves képzés után betanított szociális gondo­zói bizonyít­ványt kapnak, mely az ország egész területén érvényes. Elhe­lyezésük azon­ban szinte re­A Margarétában tanuló lányokat nagyon megked­velték az otthon lakói. (Walter Péter felvétele) ménytelen, csakúgy, mint a speciális iskolákban egyéb szakmákban vég­zetteké. Az idén többek között kő­művesek, csőszerelők, szobafestők, cipőjavítók szereznek betanított- munkás-képesítést a Nyíri úti intéz­ményben. Egy részük önálló mun­kavégzésre is alkalmas, mások irá­nyítás mellett képesek különböző munkafolyamatok ellátására. A szakiskolában olyan nyolc osztályt végzett fiatalokat oktatnak, akik eny­he értelmi fogyatékosságuk, részképes­ségeket érintő mozgáskorlátozottsá­guk miatt más középfokú oktatási intézményből kimaradtak, vagy hely­hiány miatt nem nyertek máshová fel­vételt. ESŐEMBERKÉK Kunszentmiklóson is csak a Gyurika ... Sokan „divatbetegségnek" nevezik az autizmust, melyről a magyar közvéle­mény nagyobbik része valóban az Eső­ember című filmben hallott először. Tény, hogy a film hazai bemutatása óta szaporodtak meg az autizmussal kapcso­latos híradások a magyar sajtóban. Ha magáról az Oscar-díjas alkotásról meg is oszlanak a vélemények — Diana herceg­nő az év legjobb filmjének nevezte, az ÉS kritikusa szerint pedig a mozinézők szel­lemi leépülését eredményezi megtekinté­se—, az autizmusról nyújtott informáci­ót tekintve egészen biztosan pontos volt. A magyar változat elkészítésének szakér­tője ugyanis az a dr. Balázs Anna volt, TÁRSKERESŐ Nem mondtam még le a boldogságról A lakiteleki Tóth László, ma már öt­venegy éves, szinte teljesen ágyhozkö- tött ember. Fekhelyének vasára csigát szereltek, ennek segítségével ül fel alkal­manként. Ha hosszabb-rövidebb sétára indul, az alumínium járókát veszi igény­be, no és a tolókocsit. Érkezésemkor az ágyon rézsút dőlve fogad, beszélgeté­sünk során csak néha, felszisszenve, nyögve változtat testhelyzetén. — Hogyan történt sajnálatos balesete? — 1963 nyarán szórakozni voltam a barátaimmal, Alpáron. Provokáltak bennünket, és mivel jobb félni mint megijedni, kereket oldottunk. Mit ad Isten, követtek minket az éjszakában. Társaimat szétszórták, engem botokkal felfegyverkezve körbevettek, mikor va­lamelyikük orvul tarkón szúrt. Baráta­im egy közeli házba vonszoltak be. Inge­met letépték, a nyakam köré tekerték, nehogy elvérezzek. Valamivel később a mentő szállított el. — Mennyi időt töltött kórházban? —- Körülbelül egy évet. Voltam Fél­egyházán, Szegeden és Pesten is. — Mit állapítottak meg az orvosok? — A késszúrás ideget ért, a bal olda­lamra lebénultam. — Kedves Tóth úr, hogyan alakult élete azt követően, hogy elhagyta a kórházat ? — 1964-ben nyugdíjaztak, 780 fo­rinttal. Két évig bottal jártam, de nyűg­nek éreztem, félretettem. Igaz, hogy fel­tűnően húztam a bal lábamat, de leg­alább sikerült partnert találnom. Azonban hamarosan cserbenhagyott. Mindez keserűen érintett. Pesszimista lettem. Úgy éreztem, senkinek sem kell egy ilyen nyomorék fiatalember! Ettől kezdve visszavonultan éltem édes­anyámmal, otthonülővé váltam. Csak a televízió, a rádió és a magnó nyújtott némi vigaszt számomra. — Társkeréséssel nem próbálkozott tovább? 9 Talán sikerül megértő társra lelni... — De igen, csakhogy hét évvel ez­előtt leestem a padlásról, ahová nagy nehezen felkapaszkodtam és eltörtem a bordáimat. Négy évvel ezelőtt pedig elestem és a jobb térdemet porccal megműtötték. Ezek után felesleges az eredményről szólnom. — Mégis arra kérem, ne térjen ki kérdésem elől. — Rendben van. A szomszédom a nevemben adott fel házassági hirdetést, amely hűen tükrözte nyomorúságos ál­lapotomat. Kaptam egy-két választ, de a legnagyobb megdöbbenésemre olya­noktól, akik még nálam is keservesebb életkörülmények között éltek. Leg­többjük örökre tolókocsihoz volt lán­colva. Könyörgöm, nyomorúságom­ban hogyan segíthettem volna a még nálam is szerencsétlenebbeken? — Lát-e még esélyt arra, hogy valaha is társra leljen? —- A sors kegyetlensége folytán, a bal oldalamra bénultam le, és a tetejébe még a jobb lábamat is meg kellett mű­teni. Ha a lábam rendbejön, teszek még egy kísérletet. Akár mennyire el va­gyok keseredve, nem mondtam még le a boldogságról! Horváth Ferenc A mozgássérülteknek legfontosabb az egészség szintentartása érdeké­ben tartott torna, amiben akár versenyre is kelnek. (PN-archív) MOZGÁSKORLÁTOZOTTAK KLUBJA, ÖNSEGÉLYEZÉS v' . < r . , • • \ • . * ' . .... J .j • ■' VHP G*ÜI*2»HW *í JJ1 V . í l> > Hl Ihn Magukon is próbálnak segíteni Általában ilyenkorra már minden gazdálkodó cég, szervezet elkészül a költségvetésével. De nincs könnyű helyzetben az, akinek már a kezdet­kezdetén mínuszt mutat az egyenle­ge. Ilyen a Mozgáskorlátozottak Eszak-Bács-Kiskun Megyei Egye­sülete Kecskemét városi csoportjá­nak idei költségvetése. — A mi esetünkben is beigazoló­dott a közmondás: szegény embert az ág is húzza ... Minket szemelt ki még a betörő is, aki elvitte egyetlen másológépünket. Nekünk pedig — igaz, megszokhattuk volna—annyi mindent többször kell írásban is bi­zonyítani —mondja Kontra Pét érné klubvezető. — De nem tartok pa­nasznapot, nem vagyunk, nem lehe­tünk elkeseredve. Jó hírrel is szolgál­hatok. A 3-as számú családsegítő központtal kötöttünk szerződést ar­ra, hogy ingyen adnak nekünk helyi­séget, amit mindennap igénybe ve­hetünk. — Mi lesz a program ? — Apródonként valahogyan majd berendezzük. Legfontosabb a torna, amelyet az egészség szinten­tartása érdekében tartunk. Ehhez kellenek kondicionáló eszközök. A halmozottan sérült gyerekeknek —akik a könyvet sem tudják kézben tartani — legalább a kötelező olvas­mányokat szeretnénk videokazet­tán beszerezni. Kicsi még a könyvtár is, kellenek kisebb-nagyobb polcok, de sorolhatnám. Nekünk az a klub jelenti majd a művelődést. — Gondolom, sok helyre éppen a közlekedés nehézsége miatt nem jut­nak el. —- A művelődési ház pincéjében Dohák Zita heti egy alkalommal tornát tart nekünk — veszi át a szót Csentük Ferenc elnök —, de sajnos oda sem lehet tolókocsival bemenni. Az uszoda is befogadna bennünket. Most éppen arról tárgyalunk, ho­gyan és miből lehetne egy külső liftet felszerelni. Ha már a közlekedés szó­ba jött, el kell mondani, hogy a köz­utak építésénél kezdenek ránk is gondolni. Köszönjük. — Az új klubbal megszűnik a Batthyány utcai gyermekfoglalkoz­tató? — Bácskai Andrásné bizonyára szívesen költözik majd el a mintegy 40 gyerekkel, akiknek szeretnénk idegennyelv-tanítást szervezni, s Mártika álma — folytatja Kontra Pétemé — egy napközi, ahol többet foglalkozhatna a gyerekekkel. Egy­szer talán nekünk is lesz egy komp­lex telephelyünk, ahol munkalehe­tőséget tudnánk teremteni. Gond az is, hogy nincs valamiféle átmeneti szállás arra az időre, amikor vala­melyik sorstársunk állapota annyira megromlik, hogy hirtelen kerül toló­kocsiba, és át kell alakítani a laká­sát. Szeretnénk megvalósítani egy szolgáltató központot, ahol moz­gássérültek dolgoznának, műsze­rész, ortopédcipő-javító, bőrdísz­műves szakmák ban. — Úgy tudom, hogy a sorstársak érdekében sikeres együttműködést alakítottak ki néhány polgármester­rel. — Az egészségkárosodott embe­rek érdekében múlt évben meghív­tuk a polgármestereket, hogy körze­tükben segítsék a mozgássérültek helyi szervezetének megalakítását. Kérésünk Apostagon, Dunavecsén, Szalkszentmártonban. Solton, Gá­téren, Kerekegyházán. Dunaegyhá- zán meghallgatásra talált. Új cso­port alakult Kiskunhalason és Solt- vadkerten, Kiskőrösön pedig most szervezik. Köszönjük a segítséget, hiszen az említett helyeken általá­ban kaptak egy asztalt, telefont, a postaköltséget is átvállalja az ön- kormányzat. Ez nekünk mind-mind sokat jelent. Persze magunkon is próbálunk segíteni — folytatja Kontra Péterné. — Önsegélyező csoportot hozunk létre. Tagonként havi 250 forintot tartósan lekötünk, hogy megteremt­hessük a kamatmentes hitelnyújtást azoknak, akiknek néha szinte azon­nal kellene kocsijavításra, vagy más­ra a pénz. Az meg még álom — de az országban van már ilyen —, hogy Bács megyében is legyen mozgássé­rültek takarékszövetkezete. Igyek­szünk mi — erőnkhöz képest — ma­gunkon segíteni. De hadd soroljam fel azokat, akik az utóbbi időben kü­lönösen támogattak minket: a Vö­röskereszt, a Máltai Szeretetszolgá­lat, az Erdei Ferenc Művelődési Köz­pont, a családsegítők, a szociális fog­lalkoztató, a Petőfi Népe szerkesztő­sége, a Bácska Extra, a GAM F, a Ka­tona József Könyvtár, a színház, a Kandó Kálmán Ipari Szakmunkás- képző, a Zöldért-diszkont, a csokolá­dégyár, a sütőipar, a Ziccer Bt., a Re­formátus egyház. Nemrégen Kerek­egyházáról kaptuk a hírt, hogy az ot­tani telephellyel működő BÁUGN Kft. ügyvezető igazgatója, Berta Jó­zsef százezer forintot ajánlott fel a mozgáskorlátozottaknak. Pulai Sára Az oldalt szerkeszti: Szabó Klára aki, a Magyar Autizmus Kutatócsoport vezetőjeként, hosszú évek óta foglalko­zik a témával. A kutatócsoport Budapes­ten kísérleti iskolát működtet — koránt­sem ideális feltételek között —-, ambu­lanciáján pedig a vidékről érkező autista gyerekeket fogadja. Az „esőemberkék” tehát nem a nagy közönségsikerű film hatására nőttek ki a földből — ahogy azt vélik némelyek -—, eddig is itt éltek közöttünk. A film csak rájuk irányította a figyelmet. A megyé­ben két helyen — Kecskeméten és Kis­kunhalason — foglalkoznak szervezett keretek között néhány, általános iskolás korú autistával. A többiekkel — becslé­sek szerint húszegynéhány kisgyerekkel —, a megye különböző településeiről, havonta utaznak fel Budapestre szüleik, hogy a kutatócsoporttól legalább taná­csokat kapjanak a neveléshez, fejlesztés­hez. , Gyurikával, a hétéves kunszentmiklósi kisfiúval három éve járnak szülei Balázs doktornő kutatócsoportjához. Az édes­anya, Cservencsik Józsefié, a Mi lesz Évikével? című, nemesnádudvari autista kislányról szóló, március 3-ai számunk­ban megjelent riportunk kapcsán írja: „Én is feltehetem a kérdést: Mi lesz Gyu­rikával? Hiszen Kunszentmiklóson is csak ő van egyedül autista. Az önkor­mányzat egy gyerek miatt nem tud autis- taiskolát indítani. Ezt meg is értem. De nagyon jó lenne, ha a kecskeméti Autista Ház egyszer már valóság lenne, nemcsak álom, hiszen ez a kis „esőemberkék” jö­vőjét talán megalapozná. Ezért küzd a Bács-Kiskun Megyei Autista Gyermekek Szüleinek Érdek- védelmi Egyesülete. Elsőként azonban a még szakmai körökben is tapasztal­ható értetlenséggel, a fogyatékosok iránti közönnyel szemben kell csatát nyerniük. KITEKINTŐ Étlap vakoknak, telefon nagyothallóknak Ez év kezdetétől eldobhatják a régi menükártyát az amerikai éttermek. Mostantól ugyanis nem elegendő, ha a konyhamester szépen cirkalmazott be­tűkkel ajánlja készítményeit. Az étla­pot Braille-írásjelekkel kell ellátni, te­hát a vakok számára is olvashatóvá kell tenni. A hátrányos helyzetű embe­rek életét, beilleszkedését megkönnyítő törvényt 1990-ben fogadta el az Egye­sült Államok parlamentje, és most lé­pett életbe. És nemcsak a vakokra érvé­nyes rendelkezésekkel. A mozikat pél­dául arra kötelezik a honatyák, és sze­mélyesen Bush elnök, hogy a teremben alakítsanak ki helyet a tolókocsiban lévő nézőknek és kísérőiknek. A tele­fontársaságok feladata, hogy speciális technikával segítsék a nagyothallók, a halláskárosultak beszélgetéseit. A tör­vény ugyanakkor súlyos büntetéseket helyez kilátásba azokkal szemben, akik hátrányos módon megkülönböztetik a testi fogyatékosokat a munkában, a távközlésben, a szállításban, vagy ép­pen a közhivatalokban. És hogy a törvény ne csak írott ma- laszt legyen, meghatározták a büntetés összegét is. A legkisebb tétel 15 ezer dollár ezt első alkalommal vetik ki —, a legnagyobb pedig 100 ezer min­den újabb megkülönböztető eljárás esetén! A törvényhozók a várható tilta­kozással is számoltak, mert úgy rendel­keztek, hogy a hátrányos helyzetűek érdekében tett intézkedések végrehaj­tóit adókedvezményben részesítik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents