Petőfi Népe, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-25 / 72. szám
1992. március 25., 5 oldal MEGYEI KÖRKÉP FELÉLED AZ ISKOLA MÓRICGÁTON? Tisztelettel és tanulékony lélekkel... ,• A hittanóra szünetében. (A szerző felvétele) A parasztságot és annak értékeit figyelmen kívül hagyva nem beszélhetünk sem hazánkban, sem Európában népről, életet hordozó kultúráról, csak tömegekről, érdekekről és manipulációról — olvasható a Hit és Kultúra Alapítvány tájékoztatójában, amelyben egyebek mellett a következő is ott áll: az alapítvány azt a feladatot vállalta magára, hogy a falusi és tanyai nép között létrehozzon egy lelkiségi és kulturális központot. E központnak vállalnia kell a nép munkáját, s osztoznia kell sorsában, hogy a magyar parasztság körében élve, a falusi és tanyai élet rejtett erkölcsi és kulturális értékeit feltárja, művelje, és azokat, mint nevelő erőt, a társadalomban képviselje. Az alapítvány eszméje Sági Lajos zsanai római katolikus lelkésztől származik, aki egyben a kuratórium elnöke is. Az alapítvány vagyonát gyarapítja az a tanya is, amelyben él. — Hit, kultúra és munka. Menynyire természetes, hogy ezek a fogalmak összefonódnak egy lelkész tevékenységében ? — Szanki, sokgyermekes parasztcsaládban születtem, s láttam, hogy a létfenntartás milyen hatalmas energiákat követel a kiskunsági néptől. S a keresztény hit lényege szerint azok mellé kell állnunk, akik a társadalmi életben és kultúrában hátrányos helyzetben vannak. Osztoznunk kell a nép sorsában, a gyakorlati "élet minden terhét velük együtt vállalnunk kell, s el kell viselnünk. A parasztság ugyanakkor — helyzetéből fakadóan — óriási értékeket hordoz, amelyek az iparifogyasztói társadalom életformájának előretörésével könnyen elveszhetnek. A maradék falusi és tanyai nép még tisztában van azzal, hogy a természet ritmusának és törvényszerűségeinek tisztelete nélkül elpusztul az élet a kezük alatt, ők pedig földönfutók lesznek. Megtanulták tehát a küzdelmet a természet részrehajlás nélküli, kemény valóságával. Munkájukban mindig éberen kell figyelniök az élet harmóniájának egészére, s feladataikat ennek függvényében, tárgyilagosan kell megítélniük, mert a természettel szemben nem érvényesithetik személyes jogaikat, csak a kötelességteljesítéssel és a felelősséggel érhetnek el eredményt. Az alapítvány célja tulajdonképpen ezeknek az értékeknek a megőrzése, úgy, hogy a kiskunsági népet ne zárjuk el az urbanizáció hatásaitól, hisz úgysem tudjuk. Sőt, tanítsuk meg a modern társadalomba való beilleszkedésre, tegyük alkalmassá arra, hogy értékeit megőrizve fejlődjön. — Sikerült-e támogatókat találnia, s mi a realitása annak, hogy a program megvalósulhat? — Itt Zsanán a helyi vezetés nem fogadta lelkesen a kezdeményezést. Szövetségesre találtam viszont Markolt Endrében, a jászszentlász- lói művelődési ház vezetőjében, s a talán leköszönő móricgáti téeszel- nökben. Móricgáton egyébként a közelmúltban a gödöllői egyetem folytatott egy program alapján tanyakutatást, s annak vezetője, a környezetvédelemmel foglalkozó építészmérnök, dr. Onódy Gábor is a szövetségesünk lett. Lelkesen támogatja a kezdeményezést Csontos Máté módos móricgáti gazda is. — Milyen konkrét lépésekre kerülhet tehát sor? — Elsőként az tervezzük, hogy felélesztjük az elsorvadt móricgáti iskolát. A későbbiekben itt alakulhat ki az a lelkiségi és kulturális központ, amely a felnövekvő környékbelieket és az érdeklődőket az élet teljességére tanítja. Ennek szellemében szervezzük meg az iskolai oktatást is. A konkrét részletek ismertetése persze meghaladja ennek a beszélgetésnek a kereteit. — Miből lesz erre pénz ? —Az alapítvány jelenlegi vagyona két tanya. Számítunk a támogatókra, többek között egy neves holland alapítványra is. Úgy tűnik, a művelődési minisztériumban is értő fülekre talált a kezdeményezésünk, amelynek alapján a program elkezdése ma már megalapozottnak látszik. Bálái F. István BECSUKJÁK A BOLTOT? Százával adják vissza az igazolványokat Baján és környékén — Jelen pillanatban még 1200 tagja van a Bácskai Ipartcstületnek, de könnyen lehet, hogy néhány nap múlva már feleennyien sem leszünk — mondja elkeseredetten Vancsik Géza ipartestületi titkár. Az idei társadalombiztosítási törvény tragikus helyzetbe hozta az iparosság nagyobbik hányadát kitevő kisvállalkozókat. Nézze csak meg: az SZTK előtt hosszú sorban állnak az emberek. Nem hisznek a szemüknek, ezért ott akarják hallani, igaz-e, amit a kipostázott bevallási nyomtatványból kihüvelyeztek. Sajnos, igaz. Ha nem változtatnak a törvényen, az a magyarországi 400 ezer vállalkozás mintegy egyharmadának biztos csődjét jelenti. Az év eleji iparosgyűléseken körvonalazott tervezethez képest az Országgyűlés sokkal szigorúbbat fogadott el. A kormány a társadalombiztosítási járulékot a vállalkozók esetében az évi jövedelem 60 százalékának 54 százalékában vagy egyszerűbben, az évi jövedelem 32,4 százalékában kívánta megállapítani. Ez még elviselhető terhet jelentett volna. Ezzel szemben a főfoglalkozású vállalkozó március 1-jétől legkevesebb havi 4320 forint tb.-járulékot köteles fizetni, vagyis a 8 ezer forintos minimálbér 54 százalékát. (A következőkben, az egyszerűség kedvéért továbbra is tb.-járulékot emlitek. A pontos megfogalmazás: 44% a tb., 4% az egészségbiztosítási és 6% a nyugdíjjárulék.) Képzeljük el egy falusi varrónő helyzetét a következőkben. Egyre kisebb a fizetőképes kereslet a szolgáltatás iránt. Köny- nyen lehet, hogy még az idei évre, a 10 hónapra 43 200 forint járadékot sem termeli meg. Ha netán igen, sőt a jövedelme meghaladja a 12x8 = 96 ezer forintot, akkor a havi 4320 forintos minimális járulék csak előlegnek számít. A teljesség miatt nézzük mit fizetnek a többi főfoglalkozású jövedelmi kategóriák. A 96 001-től 480 ezer forint évi jövedelemig, illetve jövőre már 900 ezer forintig kell a jövedelem 54 százalékát járulékként fizetni. Az idén a március 1-jétől december 31-éig terjedő 10 hónapra a járadékfizetés alapját a havi jövedelem képezi. (Ennek 54 százaléka a járulék. A jövedelemből azonban most csak havi 48 ezer forintot kell legfeljebb alapul venni, tehát a járulék összege maximum havi 25 920 forint lehet. Jövőre az összeghatár évi 900 ezer forint lesz, ennél a havi járulék 40 500 forint.) Ez bizony a középjövedelmüeknek is komoly érvágást jelent, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy költségként csak a 44 százalékos társadalombiztosítási járulék számolható el, a maradék 10 százalék nem. Ami azt jelenti, hogy ha a nem kiugró jövedelmű vállalkozó talpon akar maradni, a járulékot rá kell terhelnie az egyre kevesebb pénzzel rendelkező fogyasztóra. Aki kiegészítő tevékenységként egyéni vállalkozó — munkaviszonyban, szövetkezeti tagsági viszonyban áll, nyugdíjas, bedolgozó stb. —, az e tevékenységből származó tavalyi havi jövedelme után 10 százalék baleseti járulékot köteles fizetni. Vancsik Géza szerint a baleseti járuléknak nem is az összegével van a baj. Képzeljük el a még létező, idős kisiparosokat, amint bevallásokat gyártanak, majd havonta viszik a postára a pár forintos feladnivalót. Vagy, ha valamit elmulasztanak, fizetik a késedelmi pótlékot, a büntetőkamatot. Összefoglalva a rendelet még egy réteggel bánik el, de alaposan: a kezdő vállalkozókéval, fő- és kiegészítő foglalkozásúval egyaránt. Itt megszűnt minden kedvezmény, vagy mentesség: a kezdő főfoglalkozású a havi 4320 forintos minimális járulékot, a kiegészítő tevékenységű a 8 ezer forintos minimálbér 10 százalékát fizeti. A főfoglalkozású kezdő vállalkozó esetében ez csak előlegnek minősül, a végelszámolásra az évi adóbevallással kerül sor. Nesze neked, vállalkozástámogatás. * * * * Baján és környékén tömegesen adják vissza a vállalkozói igazolványokat. Sok esetben azonban ez sem jelent megoldást. Elhelyezkedni nem tudnak, munkanélkülisegélyre viszont nem jogosultak, de orvosi ellátásra sem, hiszen nem kapnak biztosítási kártyát. Országos szinten emberek tízezrei jutnak katasztrofális helyzetbe. A kevés vállalkozó pedig, akinek még megy valahogy az üzlet, és elérte például az évi 480 ezer forintos jövedelmet, nem tud tőkét visszaforgatni a vállalkozásba, fejleszteni, korszerűsíteni. Jövedelmének több mint felét teszi ki a társadalombiztosítási járulék, emellett adót fizet, és terhelik az egyre emelkedő költségek is. Ezeket a vásárlókra vagy a fogyasztókra egyre kevésbé tudja áthárítani, tehát kénytelen lesz becsukni a boltot. Gál Zoltán A BOGÁRZÓI IDŐSKORÚAK OTTHONÁBAN Ádám Ferenc: — Sajnos, viszonylag fiatalon kerültem ide. • Elkel egy kis támaszték. A bogárzói időskorúak otthonában élők átlagéletkora magasabb, mint általában a hasonló szociális intézményekben. A 25 gondozottból öten már a 90-en is túljárnak. A 97 éves Modok Máriát éppen pihenéséből zavartuk fel. Két éve került az otthonba, előtte a Halas környéki szőlőkben gazdálkodott. A néni 30 éve látásképtelen. —Egyszer—még az elején—volt egy látogatóm, közeli hozzátartozóm, de csalódást okoztam neki — meséli. — Megsértődött, mert nem írattam a nevére semmit a kevéske vagyonomból. Azóta nem jön én- hozzám az ördög se. — Asszony sohase volt ? — Nem biz én aranyoskám. Az anyám mellett éltem le az életem nagyobbik részét, jól megvoltunk, nem szorultunk mi semmire. A bajok, a gondok az ő halála után kezdődtek. Az épület folyosóján a 82 éves Szombati Sándornéval találkozunk. — Három éve, az unokaöcsém javaslatára jöttem ide — mondja. — A gyerek itt dolgozik, naponta látjuk egymást. A párom halála után egyedül maradtam, jöttek a betegségek, nem tudtam ellátni magam. Pedig fiatalabb koromban nagyon sokat bírtam. Parasztizáltunk, majd Halason a Bameválnál dolgoztam évekig, szóval megálltam a helyem mindenütt. — Hogy érzi magát a közösségben? — Kell szeretni itt, merthogy nincs más választás. Néha vannak kisebb összezördülések közöttünk, de azokat el kell viselni. A 68 éves A dám Ferenccel zz ebédlőben beszélgetünk. — Köszvényesek, betegek a lábaim, kevés valamire vagyok már alkalmas — kesereg. — A feleségem meghalt, magatehetetlenségemben kértem felvételemet az otthonba. —- Hozzátartozók ? — A még élő testvéreim idősek. • Modok Mária: — Engem itt jól kiszolgálnak. • Szombati Sándorné: — A városi házamat az unokaöcsém lakja. nem tudnak jönni, inkább az ismerősökre, a régi szomszédokra számíthatok. —Hol tetszett dolgozni korábban ? — Nyugdíjaztatásom előtt Halason, a vasútnál voltam fűtő, majd mozdonyvezető. Az ottani, a 29 évi nehéz fizikai munka kivette a euflát belőlem. Kovács Pál Fotó: Ferincz János Nem jön énhozzám az ördög se TRAGIKUS HÉTVÉGE Ki (vagy mi) okozta a fejsérülést? Keddi számunk címoldalán rövid hír jelent meg egy szombatról vasárnapra virradó éjszakai, bajai tragikus végű verekedésről. Az ügy kapcsán a rendőrség őrizetbe vette Laki Gábort és ifi. Orosz Józsefet, akik azonban jelenleg már otthonukban várják a nyomozati szakasz lezárását. Nevük szerepeltetése nem sért személyiségi jogot, hiszen mindketten készséggel nyilatkoztak a Petőfi Népének. Tették ezt azért is, mert az esettel kapcsolatban a legkülönbözőbb híresztelések kaptak szárnyra városszerte, sőt, Laki Gábor pörbö- lyi lévén, a megyehatáron kívül is. Vidám kezdet Meghitt kis házikók, s újabban már emeletes nyaralók is emelkednek a bajai Duna-híd Bátaszék felé eső hídfőjénél, északi irányban. Ezen az üdülőtelepen van P. Károly pécsi fiatalember hozzátartozóinak víkendháza is. P. Károly egy kis tavaszi hétvégét kóstolni érkezett, kisfiával együtt. Itt az emberek könnyen ismerkednek, barátkoznak. A délutánt pingpongozással, a későbbieket a kisvendéglő meglátogatásával töltötték. Ez még nem is lett volna baj. A tragédia ott kezdődhetett, hogy estére elfogyott a pénztárca délután még bőséges tartalma. P. Károly lefektette 11 éves kisfiát, majd — ez talán éjféltájban lehetett —, körülnézett egy kissé az üdülőtelepen. Laki Gábor mély álomból ébredt valakinek a figyelmeztetésére. (Hogy ki szólt neki, nem árulja el, de a fejlemények szempontjából nem is érdekes.) Álmomból ébresztettek — Gyorsan felöltöztem, és körülnéztem az udvaron. A kocsim csomagtartója fel volt törve, de nem hiányzott semmi, biztosan megzavarták a tettest. Lehet, hogy én magam, amikor felgyújtottam a kinti villanyt. Egyébként értékes dolgok voltak a csomagtérben, köztük egy Stihl-fűrész, meg három gázpalack, együtt valami százezer forint. Ahogy a sötétben hallgatóztam, az egyik túloldali ví- kendház irányából furcsa döröm- bölést észleltem. Elindultam a zaj irányában, és azt láttam, hogy egy ember két lécfélével a kezében az ajtót feszegeti. Rákiáltottam, mire az illető leugrott az első emeleti erkélyről az udvaron álló személy- gépkocsi tetejére. Valóban, a horpadás most is látszik. A továbbiakban a delikvens, mint később kiderült, P. Károly, eltűnt Laki Gábor látószögéből, majd átbukfencezett a telek hátsó kerítésén. — Ekkor megérkezett a ház bérlője, Orosz József. A betörőt együtt találtuk meg a ház melletti kis téren. Nekem úgy tűnt, hogy az illető alszik, be van rúgva — folytatja Laki Gábor a történetet. — Még horkolt is — teszi hozzá. Ezt követően Laki megbízta Oroszt, hogy ügyeljen a földön fekvő emberre. Személykocsival bement a kapitányságra, kihívta a rendőröket. Fontos lehet az a véleménye, hogy amikor visszaérkezett, P. Károly öt-hat méterrel arrébb feküdt, mint előzőleg. Csak megfordítottam Ifj. Orosz József nem sokat tud az előzményekről. Amikor éjfél után hazaérkezett, megdöbbenve értesült a betörésről. Kisfia a házban aludt, égett a villany, sőt, a tévét is bekapcsolva hagyták. Igazán nem számítottak hívatlan vendégre. Amíg a Gábor bement Bajára a rendőrökért, én csak annyit nyúltam a földön fekvő emberhez, hogy megfordítottam, mert nagyon furcsán lélegzett. Eközben lett a nadrágom szára véres. Felmerült a gyanú, hogy talán megrugdaltam a tehetetlen embert, de a cipőmön nem találtak semmi nyomot. Hogy lehet, hogy Laki Gábor szintén vétlcnnek mondja magát a 15 centiméter hosszú fejsérülésben, mely P. Károlynak néhány óra múlva halálát okozta — vetem közbe a kérdést. Talán az erkélyről való le- ugrásnál vagy a kerítésbukfencnél történt a sérülés — hangzik a válasz. * Figyelmeztetnem kell az olvasót, hogy az előbbiekben leírt két beszélgetés nem biztos, hogy megegyezik a rendőrségen tett vallomásokkal. A kéfdés — melyre hamarosan választ kapunk — itt is ugyanaz: ki vagy mi okozta P. Károly halálos fejsérülését? Gál Zoltán
