Petőfi Népe, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-21 / 69. szám

1992. március 21., 5. oldal HÉT VÉGI MAGAZIN Egy kis pihenésre vágytam... Beszélgetés Fekete Tibor színművésszel • Fekete Tibor arcai. Tolsztoj: Háború és béke, Bolkonoszkij szerepében. Színházba járó ismerőseim az utóbbi időben gyakran megkérdez­ték tőlem, tudom-e, mi van Fekete Tibor színművésszel. Erre magam is kíváncsi voltam és felkerestem a közkedvelt színészt. — Tibor! Te, aki legjobb tudomá­som szerint a kecskeméti Katona Jó­zsef Színház tagjaként eddig 113 da­rabban alakítottál ennél valamivel több szerepet, hol hogyan és mikor léptél erre a sokszor göröngyös élet­pályára? — Hát az úgy volt, hogy serdülő­kori vágyam beteljesüléseként felvé­telt nyertem Rózsahegyi Kálmán bácsi színészképző iskolájába, amelynek elvégzése után, 1953-ban, az akkori Állami Faluszínház szer­ződtetett a jóformán állandóan uta­zó társulatához. A fáradságos, de mégis — úgy érzem—színészi fejlő­désemre hasznos négyévi gyakorló színészkedés után, az 1957/58. színi évadra már Kecskemétre, a Katona József Színház társulatához szer­ződtem, ahol már mint elismert szí­nészt fogadtak, hiszen ismert volt már Fazekas Mihály Ludas Matyi című müvében nyújtott alakításom. Az volt egyébként első, igazán kiug­ró főszerepem. — Itt, Kecskeméten 1957. szep­tember 21-én mutatkoztál be Diho- vicsnij Nászutazás című, igen gyen­gécske zenés vígjátékában. Melyek voltak azok a szerepeid, amelyek szí­vedhez, lelkületedhez legközelebb ál­lottak? — Kecskeméten az első igazi fő­szerepem Katona József Bánk bán című drámájában Tiborc szerepe volt, amelyet második szereposztás­ban játszottam ugyan, de alakítá­som még a kritikusokat is elismerés­re késztette. Szívesen emlékszem a Csongor és Tündére, A vágy villa­mosára, a Vágy a szilfák alatt című darabokra. Feltétlenül meg kell em­lítenem Illyés Gyula Dózsa György című drámáját, amelynek címszere­pét játszhattam el, 1968-ban. Foly­tathatnám a sort Az ügynök halálá­val, Raífai Sarolta Vasderesével, az Úri murival. Ez utóbbiról, emléke­zetem szerint, úgy írt a kritika, hogy keményebb, nyersebb, még rava­szabb vidéki dzsentrit formáltam, mint amilyet látott Kecskemét kö­zönsége az Úri muri régebbi előadá­sain, a mulatási jelenetekben utolér­hetetlen, kedélyes, vidám, életélvező figurát bemutató Tompa Sándortól. Győrbe való átszerződésem előtti utolsó kedvenc szerepem Páskándi Géza Vendégség című színművében volt, amelyben mint Dávid Ferenc léptem közönség elé. A zenés műfa­jok közül a Csárdáskirálynő Miska pincér szerepét szerettem legjobban játszani. Még jó néhányat tudnék felsorolni kedvenc szerepeim közül, de elégedj meg most ennyivel... — Említetted Győrbe való átszer- ződésedet. Mi késztetett erre, hiszen már szinte bennszülött kecskeméti színész voltál, akit szerettek és meg­becsültek itt? • A Bánk bán Tiborcaként. — Erről csupán annyit mondha­tok, hogy a kecskeméti Katona Jó­zsef Színház akkori körülményei okozták, hogy az 1983/84-es évad­ban — átmenetileg — a győri szín­házhoz szerződtem, ahol azután 1987-ben, egy szép jutalomjáték el­játszása után nyugdíjba vonultam. A kaviár és lencse című darab Leói­dé Papagato figurájának életre kel­tésével búcsúztam Győrtől. ttT-i Van-e a színjátszáson kívül más szenvedélyed, úgynevezett hobbid ? — Szeretek ultizni, de legjobban a horgászatot kedvelem, amelyet? a Velencei-tó partján űzhetek ked­vemre. Magánéletem nem nagyon volt, melyhez mégis hozzátartozik valami igen jelentős dolog, mégpe­dig az, hogy 1968-ban megnősül­tem. Feleségem dr. Percze Éva fog­orvos, aki eddig mintegy 25 évet töltött Kecskeméten. Közös szenve­délyünk az utazás. Eddig beutaztuk Bulgáriát, Olaszországot, Svájcot, Franciaországot, kétszer jártunk Kanadában. — Beszámolnál a televíziós szere­peidről? — Volt néhány televíziós fellépé­sem is, amelyek közül most megem­líteném Kocsis István: Ne zárjátok kulcsra az ajtót című tv-filmjét, az­után Erkel: Bánk bán című operájá­nak tv-változatában játszottam Pe­tur bánt, a Hunyadi Lászlóban pe­dig Gara nádort formáltam meg. —Jászai Mari-díj, Katona József- díj, Érdemes—Kiváló Művész kitün­tetést kaptál, a kecskeméti színház örökös tagja vagy. Láthatunk-e még a kecskeméti Katona József Színház színpadán? — Igen, mert hála Istennek, sem betegség, sem mellőzöttség nem tart távol a színháztól, csupán mint nyugdíjas színész, egy kis pihenésre vágytam. Egyetlen szerepet vállalva, ebben az évadban Shakespeare Szentivánéji álom című darabjában szeretnék még a kecskeméti Katona József Színház színpadán eltölteni egy kis időt. Hogy azután mi lesz? Majd meglátjuk. Kóbori Pál Gina, a szobrász Miközben Budapest tervezetet készít az Expo ’96 előkészítésére, Sevillában már a világkiállítás lát­ványosságai is ismertté váltak. Va­lószínűleg ezek közé sorolják majd azt a 3 méteres, kifeszített szárnyú madarat, melynek hátán egy kisfiú repül — az olasz pavilon légteré­ben. Voltaképpen nem is a szobor az érdekes, hanem a szobrász: Gi­na Lollobrigida. A film hajdani koronázatlan királynője. „A pro­ducerek már nem is keresnek en­gem, mintha nem is léteznék” — nyilatkozta a szobrászkodása iránt érdeklődő újságíróknak. Kiderült, hogy a művésznő ifjúkori, elfojtott szerelemként őrzi e vonzalmát, s ez akkor erősödött fel igazán, amikor Monzú, Itália világhirű szobrásza, élete alkonyán megmintázta őt. Lollobrigida, mint elmondta: „a hatvanas éveinek tudatában nem óhajt a film luxus-munkanélkülije” maradni, s ennek szorításában fo­gott hozzá a szobor elkészítéséhez. Érdekes a műterem is: a Via Appi­án lévő villa madárházából kila­koltatta a több mint 700 szárnyas albérlőjét, és itt dolgozott a Sevil­lába szánt műalkotáson. Ehhez azonban az is kellett, hogy az Expo ’92 olasz kormánybiztosa emlékez­zen rá: volt egy Gina Lollobrigida nevű évfolyamtársa a római Kép­zőművészeti Akadémián ... Bené­zett hozzá, és meglátta a vázlatot, majd megrendelte. EGY KECSKEMÉTI KORTÁRS MONDJA: A sikerre fel kell készülni Márciusban ünnepli a kecske­méti KORTÁRSAK zenekar meg­alakulásának 4. évfordulóját. Mint általában a vidéki zenekaroknak, nekik is nehéz a Budapestre cent- ralizálódott popszakmában az ér­vényesülés. Megnyerték a tavaly rendezett popfesztivált, járják az országot, még sem jelent meg nagylemezük. Születésnapi apro­póból Kormos Z. Zsolttal beszél­gettem, s először a lemez elmara­dásának okairól faggattam. — A menedzselésünk tőlünk független, nem mi irányítjuk, de egyszerűen az lehet az alapvető ok, hogy a szponzorok nem hiszik el, hogy mi a zenénkkel tömeges ra­jongótábort tudnánk vonzani. Azt gondolják, zenénk rétegzene, s in­kább a slágerlistás együttesekre fi­gyelnek. Pedig ezek a slágerlisták abszolút fiktívek, a sorrendet az dönti el, melyik együttes fizet le nagyobb pénzt, nem pedig az, hogy mennyien szeretik a számai­kat. Bízunk az áttörésben, nem raj­tunk múlik, hiszen már legalább négy nagylemeznyi anyagunk van. Úgy hírlik, lesz táncdalfesztivál, amire mi is benevezünk. Még egy fesztivált megnyerünk és felbomlik az együttes! Na jó, ez csak vicc volt. — Beszéljünk egy kicsit rólad. Szolid, csöndes, visszahúzódó gimna­zista voltál. Azóta megváltozott az életed. — Ezen már sokat gondolkod­tam. Az az igazság, hogy én már a • Kormos Z. Zsolt. Bomlanak utá­na a lányok ... (Fotó: Varga László) gimnáziumban is tudtam, hogy nem olyan foglalkozást választok majd, mint a társaim. Engem ez a szakma vonzott, itt találtam meg önmagam, ezen az ingoványos talajon evické- lek, ahol a siker és az elsüllyedés elég közel áll egymáshoz. A sikerre fel kell készülni, főleg azért, hogy el is tudja viselni az ember. Úgy is mond­hatnám, ez a négy év időnyerés volt számomra, egyfajta felkészülési idő­szak minden tekintetben. Egyéb­ként nagyon tetszik az a mondat, hogy a gyerekek igazsága az egyet­len igazság, s én is tudatosan gyerek akarok maradni, s ezzel az igazság­érzettel segíteni másokon. —Zsolt, az a hír járja, hogy amióta úgymond „sztárocska” vagy, bomla­nak utánad a lányok. Igaz ez? —Tényleg sok lányrajongója van az együttesnek, nem csak nekem. Ez szintén ennek a szakmának a velejá­rója. Egyébként én nem nagyon sze­retem az ilyenfajta rajongást, jobb ha az ágyba hívó ajánlatok helyett beszélgetni invitálnak. Zenénkről, mondanivalónkról, s bármi másról, s nem csak a férfit nézik bennem a ra­jongó lányok. Egyébként sokszor a szemembe vágták, hogy persze te minden nőt megkapsz, amiben, ha úgy nézem, van egy kis igazság is, de nem szoktam az ilyen helyzeteket ki­használni . Ha a hétköznapi élet mást is mutat, én még hiszek a szerelem­ben, a csalódások ellenére megvan bennem erre a hajlam ... — A rajongók mellett vannak akik nem szívlelnek, hiszen egyszer- kétszer már megvertek az irigyeid. — így van. Sokszor belémkötöt- tek, s kétszer már meg is vertek nyil­vános helyen. Pedig én senkit sem provokáltam, távol áll tőlem min­dennemű erőszak. Táncoltam, s egy­szer csak odajött egy teljesen isme­retlen alak és leütött. Irigységből, unszimpátiából? Nem tudom. Csak sajnálni tudom az ilyen embereket, bárkivel is csinálják ezt... Szappanos Benedek A TARTALOMBÓL: Gerincdoktor Amerikából 6. oldal Testápolás Kovács Zsuzsa-módra 6. oldal Háztartási tippek 6. oldal Jómód nélkül is jó módi 7. oldal Hogyan viszonyuljunk testünkhöz? SZÍN-FOLT Mi történt a filmszemle után? JANISCH ATTILÁVAL TALÁLKOZTUNK: 7. oldal —Semmi különös. Vetí­tik a filmemet, az Árnyék a havon-t, közönségtalálko­zókra járok. A film már régebb óta kész volt, csak vártunk vele, hogy egy olyan alkalommal jelenjen meg, melyre sokan odafi­gyelnek. Ez volt a film­szemle. Lehet, hogy az idén éppen miattam rendezték meg? No ez csak vicc! Első­filmes rendező alkotását választották a díszbemuta­tóra és ez rendkívülivé tette a helyzetemet, jobban oda­figyeltek rám, a produkci­ómra. Egyébként lehet, hogy teljesen elsikkadt vol­na a film. Egyedül az nem tetszett, hogy a rendez­vényt zártkörűnek titulál­ták és még a barátaimat sem hívhattam meg. Gon­dold el, ott ácsorogtak a bejáratnál és nem jöhettek be, közben pedig a székek üresen tátongtak. — Még jó, hogy ebből nem lett botrány. Ennél már csak az lett volna a nagyobb ciki, ha a filmed kelt felháborodást. — Az Árnyék a havon nem botrányfilm, ne téveszd össze semmivel! Én a körülményekre céloztam az imént. Egyszer Bódi Gábor filmbemutatója volt bot­rányos. Azért, mert eleinte még a csilláron is lógtak, a végére pedig ketten maradtunk. A kutya éji dalát vetítették .. . — Hogyan fogadták a filmedet idehaza és külföldön? — Azt hiszem, jól. Azt gondoltam, a mannheimi filmfesztiválra kell beneveznem a filmemmel, de kide­rült nem igazán jól választottam. Féltem a déli orszá­goktól és még inkább Amerikától, és érdekes módon ott sokkal zajosabb volt a film sikere. Ültem a New York-i bemutatón és folyt a hátamon a víz. És csoda történt, megértették a film mondandóját. Az biztos, idehaza megoszlik a közönség véleménye. — Ilyenkor mit érzel? — Eleinte zavart, hogy a nézők kifogásokat hoznak fel, nem úgy gondolják a dolgokat, ahogyan én. Most már inkább leszűröm a tapasztalatokat. A film ilyen, változtatni nem lehet már rajta. Azt sajnálom csak, hogy kevesen látják, miután nem tömegfilmről, szu­persikerről van szó. — A film ötlete még a rendszerváltozás előtt szüle­tett ... — Igen, féltem is attól, hogy mire befejezzük a forgatást, minden nagyon szép és jó lesz az országban, hogyan jövök akkor én elő egy komor filmmel? Hát nem így történt. A mondanivaló, a téma igenis aktuá­• Amikor meg Lollobrigidát megkeresték a producerek ... Szerkeszti: Benke Márta • Janisch Attila: — Az első filmélmcnycim Kecskeméthez kötődnek. (Fotó Gaál Béla) lis. A csalódás, a kiábrándultság, a bűnösség a mai helyzetre, az emberi érzésekre is érvényes. — És ha most forgatnád ugyanezt a témát? — A változások nem befolyásolnának. A politi­ka nemigen érdekelt korábban sem, magánvélemé­nyem volt, de ennél többre nem, tellett. Ami a fil­mem főhősével történik, nem rendszerspecifikus, de az biztos, egy amerikai helyszinen, helyzetben más jött volna ki a dologból. — Kecskeméti vagy. Vannak-e kötődéseid a vá­roshoz? Persze. Pestet utálom, de a munkám, a fel­adataim odakötnek. Számomra Kecskemét az iga­zi. Itt élnek a szüleim, a barátaim. Az első filmél­ményeim is ide kötődnek. Egyébként a Katona Jó­zsef Gimnáziumban érettségiztem, majd a Ruszt- féle színházban ismerkedtem meg a rendezés alap­fogásaival. Bár azt vallom, ezt igazából nem is le­het megtanulni, még a főiskolán sem. A főiskola egy lehetőség, hiszen papírok nélkül nem biztos, hogy valaha is filmet készíthetne az ember. Nekem szerencsém volt! Vizsgafilmjeim­mel több fesztiválon szerepeltem. Az egyik produkciót el sem vihet­tem magammal, mert 1980-ban még tabunak számított az a téma, melyet feldolgoztam. Két homo­szexuális fiúról forgattam filmet. — Pályád sikeresen indult. Mi lesz a következő film? — Nem tudok évente filmet ké­szíteni. Más kérdés, hogy pénz sem lenne rá. Ahhoz, hogy megéljek, reklámfilmeket kellene forgatnom, de ezt elvből nem tenném. Inkább koplalok. Az sem szégyen, időn­ként elmegyek asszisztálni egy-egy produkcióhoz. Bízom abban, hogy eljön a megfelelő pillanat, amikor ismét forgathatok nagy filmet. Én türelmes vagyok ... Borzák Tibor Lelki posta „Nehéz döntés előtt állok, ezért írok. A szüleim nagyon rosszul élnek. Nincs olyan nap, hogy ne lenne veszekedés. Az is megtörtént már, hogy a szom­szédoknak kellett közbelépni, mert anyámat késsel kergette az udvaron apám. Anyám sokat sir és azt mondja, fél állandóan. El­válni sem tudnak, mert apám megfenyegette anyámat, hogy úgysem szabadul meg tőle. Én is sokat szenvedek. Már huszon­hét éves vagyok, de sokat ültem otthon, hogy anyámra vigyáz­zak, így alig volt ismerkedési le­hetőségem. Most van egy fiú, aki nagyon kéri, hogy költözzek hozzájuk és házasodjunk össze. Anyám hallani sem akar róla. Azt mondja, nem hozzám való ez a fiú. Egyszer már szakitot- tam is, hogy kicsit nyugodtabb legyen a helyzetem otthon, de a fiú kitart mellettem. Megint kért, hogy házasodjunk össze. Anyám azt mondta, ha meg me­rem tenni, be se tegyem többé a lábam. Mit tegyek?” Felnőtt, önálló keresettel rendelkezik. Akár férjhez megy, akár nem, költözzék el mielőbb a szülői házból. Szülei állandó viszálykodásában ön is előbb-utóbb meg fog sérülni, idegei felmondják a szolgálatot. Jó lenne, ha édesanyja nemcsak azt tudná ilyen kemény akarat­tal eldönteni, hogy mi vagy ki az, aki nem jó a lányának, ha­nem azt is látná, mire van szük­sége saját magának. Ami szülei között történik, azt helyettük senki más, nem tudja megvál­toztatni. Ők ugyanúgy felnőt­tek, mint ön. Jó lenne, ha elég erőt tudna gyűjteni ahhoz, hogy megszüntesse kiszolgálta­tottságának érzetét és egyen­rangúnak érezné magát szülei­vel, akiktől pillanatnyilag erő­sen függ érzelmileg. Biztosan sok mindent megpróbált, hogy megváltoztassa otthoni körül­ményeit, de kudarcot vallott. Vágyik a békés otthonra és azt eddig a szülői házban szerette volna megtalálni. Itt az ideje, hogy megbarátkozzon azzal a gondolattal, hogy erre nincs módja. Bátran vágjon bele ab­ba, hogy otthont teremt magá­nak, ahova esetleg édesanyja is bármikor elmehet. Ha édesany­ja boldognak látja majd önt, talán ő is eléggé erős lesz ahhoz, hogy leküzdje férje érzelmi zsa­rolását. Ha kilép a szülői ház­ból, kapaszkodót is jelenthet,az ottmaradottak számára. így teljesítheti gyermeki kötelezett­ségét és önmaga boldogsága előtt is megnyithatja az utat. Kúti Ibolya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents