Petőfi Népe, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-11 / 60. szám
TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! 1992. március 11., 7. oldal Kedves Olvasóink! Köszönjük újabb leveleiket. Egy részük máris nyilvánosságra került. Ugyanakkor helyet kellett adni összeállításunkban néhány olyan írásnak is, melyeket helyhiány miatt legutóbb nem közölhettünk. Sokaknak egyre nagyobb gondot okoz a megélhetés, bajok vannak a segélyezések körül, bajban vannak a mezőgazdasági vállalkozók. Egyebek között ez derül ki az alábbiakból. Várjuk további leveleiket, névvel, lakcímmel, minden közérdekű témában. (A szerk.) Se tanuló, se áru ... Lakatóriás és üres polcok merednek felém a sok vitát kiváltó Tini ABC-büfé szövetkezeti tanbolt kecskeméti, Berkes Ferenc utcai üzlet épületkomplexumából. Úgy tűnik, hogy a450 szövetkezeti tanuló, a 41 pedagógus és a 40 technikai dolgozó közül nem szerveződik tanbolti gyakorló tanulói csoport. Véleményem szerint az oktatási célra, képzési forrásból épült tanboltot csak tanulói kereskedelemtechnikai gyakorlatokra lehetne felhasználni — persze, fogyasztói kiszolgálással —, akár ABC, akár büfé, akár Tini, akár tanbolt. Bozsó igazgató úr a megbékélés és az együttműködés jobbját nyújtja vitapartnereinek. Vajon a régi Berkes Kereskedelmi Szakközépiskola tanulói nem tölthetnének el egy-egy kereskedelmi gyakorlati napot a tanboltban kiszolgálással, pénztárgépkezeléssel, leltározással, kereskedelmi ügyvitellel stb.? Ugyanis így hamarosan feltöltődhetne a tanbolt tanulni vágyó diákokkal, hasznos vegyesárucikkekkel, s így a kereskedelmi képzést szolgálná. Dr. Kiss János Kecskemét Nesze neked, vállalkozó! Tanulságos a történetem, s úgy gondolom, hogy nem egyedi. Hét éve foglalkozom gyümölcstermesztéssel. A tavalyi év végén — a kormányunktól kapott biztatáson felbuzdulva — nagyobb területek művelésére vállalkoztam. Köztudomású, hogy nagy területeken gazdaságosabban lehet termelni, mint a kicsiken. Majdnem minden cég leértékelte az erőgépek és a vegyszerek árát. Minden újság tele van a külföldről felvett hitelekről szóló tájékoztatókkal. Vállalkozz csak paraszt, s rájössz, hogy hitelek helyett vaslapáttal támogat majd kormányunk! Miután magánszemélyek segítségével beindítottam a vállalkozásomat, s kifizettem a bérleti díjakat, megmetszettem a gyümölcsöst, egymillió forintom ment el. Most ott tartok, hogy nincs kiút, hiszen se gépem, se vegyszerem (2 hét múlva permetezni kellene), mert Bács-Kiskun megyében nem létezik olyan bank, amely középlejáratú hitelt adna, kifejezetten mezőgazdasági művelési költség fedezésére. Adnának vállalkozói hitelt 150 százalékos garancia mellett, ami nem lehet lakóingatlan, csak nyaraló vagy devizaszámla, illetve értékpapír. Könyörgök, Tisztelt Kormányunk, kit támogatnak Önök? Akinek eddig is volt pénze és vagyona?! Egyetlen esély maradt volna, a Garancia Biztosító. Ez év januárjától azonban ők sem kötnek vállalkozóval hitelfedezeti biztosítást. Hazánkban jelenleg — legjobb tudomásom szerint — három alapítvány van, amely hitelgaranciát nyújthat (A PHARE, az agrárvállalkozási és a kormány). Hosszú a lefutási idő, a gyümölcsfa viszont nem várhat. Kérdezem az illetékeseket, hogy nekik van valami jó tippjük? Végső elkeseredésemben írtam önöknek, hiszen négy hónapja járom a bankokat, segíteni senki nem tud. Miért nem fogadják el a bankok a termést és az új gépeket biztosítékként? Létezik-e egyáltalán olyan cég vagy magán- személy, aki a bank felé kezességet vállal egy háromgyerekes vállalkozóért? (Az üzleti terv előreláthatóan 8-10 milliós bevételt mutat, de garanciának ajánlanám fel házam, illetve a megvásárolandó gépeket is!) A kormánynak pedig figyelmébe ajánlom, hogy hiába támogatja a beruházásokat, a kereskedelmet és a szolgáltatást, ha nem lesz, aki termeljen! Hova jutunk így!? K-né T. A. Fülöpháza Nincs semmink, csak adósság adósság hátán Nagy felháborodással olvastam egyik cikküket, mely február 27-én jelent meg, s amelynek alcíme: Nincs igazságos segélyelosztási mód. Ez ugyanis nemcsak Kece- len, hanem Kiskőrösön is így megy. Tudok olyan családokról, akik 10 és 15 ezer forintot kapnak munkanélküli-segélyt és csak ketten vannak, gyerekük sincs, s a mezőgazda- sági jövedelmük 80-100 ezer forint. De sok család van itt is, akiknek 2700 forintból kell megélniük negyedma- gukkal, s fűtést, villanyt, vízdíjat és OTP-t kell fizetniük. Kérdezem én Önöket, miért nem lehetne úgy elosztani a munkanélküli-segélyt, hogy akinek van valami ingósága vagy szőlője, az kapja a kevesebbet, akinek pedig semmije sincs, az kapjon többet. Például én is itt vagyok ötödmagammal, és csak éldegélünk, nincs semmink, csak adósság adósság hátán, meg egy beteg gyerek, aki 12. koponyaműtéten ment át. Sándor Gáborné Kiskőrös Luther tér 2. IV. 12. NAPJAINK HUMORÁBÓL • Eddig a lovak hazataláltak a kocsmából, de az asszony most autót akar. Rokkant erdész panasza Közel negyven évig dolgoztam a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Vállalatnál, mint szakosított erdőművelő kerület vezető, mielőtt egy agyérgörcs ki nem döntött a sorból. Nehéz körülmények között, lakott területtől távol, nagy feladatokat láttam el kicsi pénzért, mint a többi erdész kollégám. Gyermekünket hatéves korában kénytelenek voltunk az akkor Nagykovácsiban működő kollégiumba adni, hogy tudjon iskolába járni. A feleségem sokat sírdogalt gyermekünk távolléte miatt, de nekem az volt a véleményem, hogy az erdész lakjon az erdőben, a harangozó pedig a templom mellett. Ha tudtam volna, hogy öregkoromra így elbánnak velem, távolról sem lettem volna ilyen lelkes. Kitüntetésem, plecs- nim nincs a jól elvégzett szakmai feladat számomra többet ért. A volt cégem az erdőből és az otthonunkból elüldözött, feleslegessé váltam. Tudtam, hogy a szolgálati lakást utódomnak át kell adnom, éppen ezért kértem volt főnökeimet, segítsenek lakásproblémám megoldásában. A felkínált lakás, ahová bekény- szerítettek, szakértő által is megállapítottan, lakásra alkalmatlan. Nyílászáró szerkezete rossz, a tető beázik, fűtési lehetőség nincs. Az erdőgazdaság időközben kétszer feljelentett a Kecskeméti Városi Bíróságon. Előbb birtokháborításért, amit később visszavontak, majd 71 ezer forint megfizetése végett, amit a városi bíróság elutasított, de engem 10 + 5 ezer forint megtérítésére köteleztek. Mindketten fellebbeztünk a megyei bírósághoz, de a kitűzött tárgyaláson a cég új jogtanácsosa a fellebbezést visz- szavonta azzal a megjegyzéssel, hogy a legemberségesebben kívánnak velem megegyezni, a költségeimet megtérítik és szinte szégyelli, hogy a volt cégem így bánt velem. A váratlan fordulat és az igazságban bízó jóhiszeműségem következtében a fellebbezésemet én is visszavontam. Jóhiszeműségem azonban ismét zátonyra futott. Költségigényemet, ami a sok utazásból és egyéb dolgokból adódott, 1991. november 12-én a jogtanácsosnak személyesen adtam at, ismételten ígéretet kapva, hogy minden a megbeszéltek alapján fog történni. Azóta számtalanszor hívtam telefonon a cégemet. ígértek, de eddig semmi sem történt. Tértivevényes levélben kértem intézkedésüket. Válaszra sem méltattak. Kicsi híján hajléktalanok lettünk. Bútoraink az említett lakásban vannak. Jelenleg fiunknál húzódtunk meg, nyugdíjam 7200 forint. Éhhalálnak nem vagyunk kitéve, de úgy érzem, hogy ha jogállamban élünk, minimum emberségesen kellene bánni, nemcsak a nyugdíjasokkal, de mindenkivel. Remélem, idejét múlta az a mondás, hogy mindig a nagyobb kutya az erősebb. Regi cégem címe: Kiskunsági Erdő és Fafeldolgozó Vállalat, Kecskemét, József Attila utca 2. Kováts Sándor 8220 Balatonalmádi, Kompolthi u. 22. Buszjegyhiány Kecskeméten Kellemetlen körülmény kény- szerített arra, hogy soraimmal felkeressem önöket. Azt tapasztalom, hogy az eset nem egyedi, a probléma megoldatlan. Kecskeméten kinn lakom a Pe- tőfiváros szélén. Kétéves kislányommal el kellett mennünk a máriavárosi gyermekorvoshoz. Vizsgálat után, a beteg gyereket cipelve, mehettem buszjegykereső távgyalogtúrára a Kunság Volán jóvoltából. Ahelyett, hogy a Katona József Gimnáziumnál fel- szállhattam volna a buszra, és mielőbb meleg helyre vihettem volna gyerekemet, el kellett zarándokolnom az Aranyhomok Szálloda mögé buszjegyért, mert a buszom csak onnan indul hazafelé legközelebb. Tudom, fel kellene „tankolnom” buszjegyből, de a férjem munkanélküli, én gyeden vagyok, s „csak” négy gyermeket tartunk el jóformán a semmiből. így én nem tudok az előre nem látható 14 forintokat befektetni, mert azt egy kicsit kiegészítve, veszek rajta tejet. A Petőfivárosban sem tudok bármikor bárhol buszjegyet venni, így felmerül bennem a kérdés, hogy célirányosan bosszantják az ellenőrökkel a bliccelni kényszerülőket, vagy pedig a bevétel csökkentését a buszjegyhiánnyal akarják szándékosan elérni, hogy bevételhiányra hivatkozva, újabb áremelést eszközölhessenek? A javaslatom az, hogy több kereskedelmi egységben forgalmazzanak buszjegyet, vagy az ellenőrök helyett állítsák vissza a jegyárusító kalauzokat úgy, mint az 1960-as, 1970-es években volt, hiszen úgyis mindenben addig lépünk vissza. Nemes Mihályné Kecskemét, Felsőszéktó 239. Kényszerítsék munkára az ilyeneket Már harminc éve előfizetőjük vagyok, s már csak ezért sem hagyhatom válasz nélkül a február 29-ei lapszámukban megjelent cikküket, amely idős Kupa Mihállyal kapcsolatos. Kérem, ez az ember, ránézve, becsületben megöregedett, s ráadásul ' 50 év munkaviszonya is van. Nem szégyellik kiírni, hogy 7000 forint nyugdíja van? Ugyanakkor azok az emberek, akik öthat évet éppenhogy összeszedtek, mint átképzősök, majdnem ugyanennyit kapnak. Mint például az az igazi alkoholista jó ismerősöm, aki 6480 forintot kap, ami 10-11 napig tart neki, s utána megy segélyekért. Hol itt az igazság? Ezer holdak vannak szántatlanul, vetetlenül, kényszerítsék munkára az ilyeneket. Azok az idősek pedig, akik becsületben megöregedtek, kapjanak, annyit, hogy gond nélkül meg tudjanak élni. Én is 31 évet dolgoztam, három katonát neveltem az államnak és 6110 kemény forintot kapok, 76 évesen. Özv. Málnai Gézáné Kecskemét Köszönet 100 éves édesapánk nevében Kérjük, közöljék lapjukban sorainkat. Édesapánk, özvegy Bállá Ferenc nevében köszönetét mondunk mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy feledhetetlen 100. születésnapját ilyen kitűnő rendezésben ünnepelhettük meg. Köszönjük a tiszakécskei polgár- mesteri hivatalnak, a Móricz Zsigmond Kollégium igazgatójának a helyiség biztosítását és az ebédlő felszolgálóinak segítségét. Köszönjük a Nagycsaládosok Országos Egyesülete helyi szervezetének, a Vöröskereszt-szervezetnek, a Solohov Tsz vezetőségének, a tisZakécskéi katolikus plébánia képviselőinek a szivpt melengető köszöntő szavaikat, átnyújtott virágaikat, ajándékaikat. Hálásak vagyunk a kécskei Tisza—83 citeraegyüttes játékáért, a bájos versmondóknak szavalataikért, s nem utolsósorban Zoboki Józsefnének, aki a forgatókönyvet megtervezte és segítőjének, Ézsiás Gabriellának is. Bállá János és felesége Tiszakécske, Móricz Zs. u. 3. Ilyen már volt Garán Mint hajdanvolt garai lakos, általában érdeklődéssel olvasom a község lakóinak életével kapcsolatos írásokat. így örömmel konstatáltam azt az írást is, amely azt igyekezett bizonyítani, hogy „ilyen még nem volt Garán!”—célozva ezzel a farsangi báli „menetrendre”. Kétségtelen, hogy jóleső érzéssel olvastam a négymenetes báli programot, ez valóban dicséretes, annál is inkább, mivel a vidám farsangi szórakozás mellett a sok helyütt, sajnos, már a feledékenység süllyesztőjébe kerülő régi és szép népszokásokat is felszínen tartja. Nemes és dicsérendő dolgok. A szervezőkről csakis az elismerés hangján tudok szólni. Következő megjegyzéseimmel nem akarom leki- csinyleni e szép tettet, csupán helyesbíteni szeretném azt a megállapítást, hogy „ilyen még nem volt Garán!”, mert igenis volt, csak 20- 25 évre vissza kell nyúlni az emlékek tárházában. A mai fiataloknak nincs más dolguk, mint szüleiktől érdeklődni. Olyan farsangi bálsorozatok voltak Garán, hogy a környékbeli falvakban is erről beszéltek. Kezdődött a nagy sikerű jelmezbállal, melynek első tíz helyezettje egy hét múlva a vaskútiak jelmezbálján hódította el az első három helyet! S nem csak egy esztendőben! Utána következtek: székely bál, guzsa- lyos bál asszonyoknak, veliko pré- lo és a sváb bál. Zenét szolgáltatta: Heffner János és zenekara, valamint Babity János és tamburásai. A siker minden esetben óriási volt. Emellett működött két színjátszócsoport is, állandó jelleggel. Mindezt a valóság kedvéért tartottam szükségesnek leírni. Soraimmal egyben tisztelegni is szeretnék jó barátom, Takács László és mindazok emléke előtt, akik már nem lehetnek közöttünk, de sokat tettek a garai nemzetiségiek hagyományápolásáért. Takács László, a kulturház akkori igazgatója szervezte ezeket a bálokat, és ápolta az ősi, népi hagyományokat. Tisztelettel: Schmielt István Baja, Völgy u. 6. Címünk: Petőfi Népe 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADOORAKON Vegye meg a saját földjét? Oskolás Gergelytől (Kecskemét, Alsószéktó 146.) az 1960- as évek elején elvettek 9,5 hold földet, tanyával együtt. A föld akkor az Izsáki úti kísérleti (gyümölcsnemesítő) kutatóintézet telepéhez került. Oskolás Gergely kapott helyette távolabb, ennél sokkal rosszabb földet. Igencsak szívta a fogát, de termővé tette ezt is. Ám nem sokkal ezután a Kerekegyházi Dózsa Tsz betagosította. Ehelyett adni akartak neki még távolabb egy birkajárást, de ez már nem kellett neki, érezvén a nagy igazságtalanságot, meg azt, hogy nem tudna megbirkózni a szűzfölddel. Most az Alföld Szakszövetkezet, melyhez a terület tartozik — elővásárlási jogot megadva —- 40 Ft- ot kér tőle négyzetméterenként. Igazság az, hogy valakivel megvetethetik a saját földjét? — kérdezi az idős gazda helyett intézkedő leánya. Állatkínzó, részeges szódás V. I.-né a kecskeméti Kuruc kőrútról jött szerkesztőségünkbe, hogy kifejezze mélységes felháborodását, állatkínzás miatt. Higgyük el, már nem tudja tovább nézni, hogy a környékükre szódavizet szállító Patai Csaba állandóan részeg állapotában kegyetlenül üti-veri szerencsétlen szamarát. Vajon tud-e erről munkaadója, Gönczöl József szikvizes? S hol vannak az állatvédők? Ráadásul életveszélyesen közlekedik ez az ember. Már karambolozott is szama- ras kocsijával. Évek óta molyok között Szigeti Imréné a múltkor nagyon rosszullett a naftalintól, mellyel a molyokat irtotta — már évek óta erre kényszerül — Kecskemét, Szimferopol tér 9. III/8. szám alatti lakásában. Segítséget kért már ez ügyben az Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalattól, a köjáltól, a városi tisztiorvosi hivataltól, de elutasították. Mindenütt azt mondták neki, irtsa ki ő a molyokat. Irtja állandóan, de hiába, mert az épület zegzugaiból újra előjönnek, elszaporodnak. Neki most már örökké molyok között kell élni? — rapi — Kénytelen leszek lopni, rabolni Kéréssel fordulok önökhöz, mint az elkeseredettek szoktak. Erről a híres Ladánybenéről van szó, ahol ilyen jó polgármester van. Ugyanis egy évig betegállományban voltam, kértem egyszeri segélyt, de elutasítottak. Most, 1992. január 27-én lejárt a táppénzjogosultságom, így sem táppénzt, sem fizetést nem kapok, mivel vállalatomnál le kell számolni, ugyanis 50 százalékos rokkantsági segélyre volnék talán jogosult. Ismét írtam a helyi polgármesteri hivatalba, s újból elutasítottak. Voltam a kecskeméti polgármesteri hivatalban is, ahol azt mondták, a helyi polgármesteri hivatalhoz forduljak, mert ott kötelesek adni segélyt, míg ők lerendezik az ügyet. Sajnos, pénz nélkül nem tudok élni. OTP-t kellene fizetnem, 3600 forintot. De miből? Kénytelen leszen és is a betörők bandájához csatlakozni, és lopni, rabolni, mert akkor legalább nem kell gondoskodnom arról, hogy miből fogok megélni. Itt olyan embereknek adnak segélyt, akik tele vannak pénzzel és az OTP-ben is van tudja isten mennyi pénzük. Mert azoknak tetszik a pofájuk. Tehát itt pofára megy minden. Vagy mindenütt így van ez? Kérem, közöljék le levelemet, vagy jöjjenek el és vizsgálják ki az ügyemet addig, míg máshová nem folyamodok, mert most már nem hagyom annyiban. Köszönettel előre is: Gondos Lászlóné Ladánybene, Mester út 19. Az oldalt összeállította: Rapi Miklós Nem kaphatok segélyt Alulírott Dömötör Anna alábbi panaszommal fordulok a szerkesztőséghez. A tiszakécskei polgár- mesteri hivatal 1992. február 5-én azzal a feltétellel adott szociális segélyt Juhász Józsefnek, azaz volt élettársamnak, ha én lemondok egyévi gyógyszertámogatásomról és minden más támogatásról. Havi jövedelmem 9500 Ft, ebből fedezem két iskoláskorú gyermekem megélhetését, ebből fizetem a villanyszámlát, a fűtőolajat. Gyermektartásdíjat nem kapok, ebben a 9500 forintban benne van a családi pótlék is. Egy évben csak egyszer kaphatok fekete receptre gyógyszert. A legmagasabb gyógyszerár 2600 Ft volna, ami egy hónapra elegendő, de mivel a támogatásomat elvették, így ehhez a gyógyszerhez nem jutok hozzá, pedig ez élet- fontosságú lenne számomra. Zsarolással támogattak egy olyan embert, aki azelőtt még az életében nem kért szociális támogatást, s most is csak azért, hogy újabb életet kezdjen, hogy el tudjon költözni tőlem, hogy ki tudja fizetni a lakbérét. Én azért mondtam le mindenféle támogatásról, hogy megszabaduljak egy olyan háttértől, ami számomra életveszélyes volt. Ezért egyeztem bele ezekbe a döntésekbe. Egy biztos, a szociális főelőadó nem a szegények javára dönt. Igaz, azelőtt is úgy adtak szociális támogatást, hogy szégyenkezve ment be az ember. Már előre kijelentették, hogy nincs pénz, meg hogy már megint itt van. Karácsonykor is mindenki kapott csomagot, olyan ember is, aki nem volt rászorulva egyáltalán. Ezek után nem tudom, hogy mi a különbség egyesek és mások között . . .? Dömötör Anna Tiszakécske, Felszabadulás u. 2.
