Petőfi Népe, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-11 / 60. szám

8. oldal, 1992. március 11.

MEGYEI KORKÉP

Előadások a szövetkezeti törvényről

Az elmúlt hetekben Karsai Péter (MDF) országgyűlési képviselő rendkívül alapos, minden részletre kitérő előadás-sorozatot tartott választó- körzetében, a szövetkezeti törvényről. Előadásait megközelítően 2-3 ezer ember hallgatta meg. Részletesen beszámolt a vagyonnevesítésről, vagyonmegosztásról, szövetkezetalapításról, a szövetkezeti tag alapvető szervezeti jogairól és kötelezettségeiről.

Felhívta a figyelmet a határidők pontos betartására. Tájékoztatást adott a tej-, hús-, bor-, tojásproblémát megoldó agrárpiaci rendtartási törvény tervezetéről, mely megszabná a kvótákat és így elkerülhető lenne a túltermelési válság. Legalább ilyen fontos a privatizációs törvény és az 1992-es év második negyedévére tervezett «rdő- és vadászati törvény. A képviselő úr szerint általában alapkérdésekben van a vita. A legtöbb faluban

nem kritikával fogadták a beszámolót, inkább információéhség jellemezte az embereket. Tudomásul kell venni, hogy Európába az út a korszerű piacgazdaságon keresztül vezet. A gazdasági rendszerváltás következetes véghezviteléhez, megnyugtató lezárásához elengedhetetlenül szükséges az európai normákkal összhangban álló szövetkezeti törvény.

Nothoff Ingrid

A minimumnyugdíj: 5700 forint

A postás kétszer csenget

A legalacsonyabb nyugdíj összege 1992 januárjától nem lehet kevesebb 5700 forintnál, ennél alacsonyabb öregségi nyugdíjat senki nem kaphat. Ugyancsak 5700 forint a mezőgazda- sági szövetkezeti járadék és a nyugdíjfolyósítótól kapott

nyugdíjszerű rendszeres szociális juttatás legkisebb összege. A házastársi pótlék és a házastárs után járó jövedelempótlék is több lesz 500 forinttal.

Az Országgyűlés határozata értelmében a nyugdíjak szeptembertől várhatóan 6,5 százalékkal emelkednek. Akkor a saját jogon kapott nyugdíjakat havonként legkevesebb 400, a hozzátartozói ellátásokat legalább 300 forinttal kell emelni, de az emelés összege nem haladhatja meg a havi 1000 forintot. Ugyancsak 6,5 százalékkal emelkedik a baleseti járadék is, de a felső határa nem lehet több havi 400 forintnál.

Szeptembertől a legalacsonyabb öregségi nyugdíj 6000 forint lesz, az együtt folyósított saját és özvegyi nyugdíj legmagasabb összegét 9120 forintban határozták meg. A rendszeres, nyugdíjszerű szociális ellátásban részesülők szeptembertől 300 forinttal kapnak többet.

Ferenczy Europress

sik Kun nevezetű divatdiktátorunk is, a Béla, de ö csak nagyon rövid időre tudtii az általa elképzelt fazont az úri közönségre erőltetni.)

A fentiekből következően abszolút világos tehát, hogy ha valaki az üzleti lehetőségeit kívánja a divatnak mint olyannak kiaknázni, akkor egyszerre kell neki vátesznek, történelmi személyiségnek, jó szatócsnak, pszichológusnak meg titkos kémnek lennie. És akkor ez még csak az alap, mert szerencse nélkül a fenti erények mit sem érnek. Ebből a szempontból — tehát üzletileg — a divat olyan, mint a szerelem: nehéz rátalálni az igazira, másrészt előbb-utóbb elmúlik, és jön a másik.

Ráadásul éppen a minap olvastam a Burdában — mert, ugye, figyeli az ember a szakirodalmat —, hogy a divatdiktátorok ideje lejárt.

( Ugye, hogy nem véletlen a történelemmel összefüggésbe hozni a kultúrának a mélyrétegét!) Ha pedig a divatdiktárotok ezentúl nem diktálnak, akkor mi indítja el a metamorfózist? Megmondom őszintén úgy, ahogy van: nem tudom. Ki tudja? E talány szerintem megintcsak a bevezetőben említett miszticizmussal magyarázható, van egy objektív világszemlélet, nevezhetjük nagy Manitunak vagy legfelsőbb lénynek, vagy akárminek, aki még Piere Cardin tustollát is vezeti, s mi, illetve a vállalkozók dolga csak az, hogy magunkba szívjuk e szellem útmutatásait. Vagyis idejében ráharapjunk az éppen divatos divatra. Ez se kevés. Felismerni az égi hangot.

. Ha visszaemlékeznek a régi időkre — bár tudom, hogy ezt nem szívesen teszik —, akkor Magyarországra körülbelül olyan gyorsasággal gyűrűztek be a különféle divat- irányzatok, mint mostanában az olajár csökkenése. Mire bejött, Nyugaton már ki is ment. Persze, hiszen mire egy góliát ruhagyár ráállt egy újszerű női kabát gyártására, beletanult és tökélyre vitte, addigra nyugaton már múzeumba került a szóban jórgó modell. Ma a kisvállalkozások jóvoltából naprakészek vagyunk, a fejlődés, a változások fősodrában szeli dereglyénk a habokat. Minden van, ami kell, vállalkozóink a jelek szerint tehát jóban vannak a természet feletti hatalmakkal. Ez pedig, mint tudjuk, nem pénzkérdés.

Elnézést egy pillanatra, éppen most lépett be a szobámba a kolléganőm a következő lényeglátó kérdéssel: — Mit szólok az új frizurájához, tegnap találta ki?

Most mit mondjak neki? Engem Greta Garbónak a Krisztina királynő című filmben viselt hajkölteményére emlékeztet. Most mondjam azt, hogy divatjamúlt ? Nem akarom ezt a kifejezést divatba hozni.

Hámori Zoltán

Az emberek tudni akarják, hogy mi lesz a jövő.

Életem nagy lelki megrázkódtatása volt — talán ma sem hevertem ki —, amikor a legújabb divat szerint készített érettségi öltönyöm úgy két év múltán bevittem a zaciba, a becsüs pedig fitymálva lökte arrébb: — Divatjamúlt! Fiatal lévén jókor jött ez a pofon, időben kaptam eligazítást az élet dolgainak bonyolultságáról. Megtanultam egyebek között, hogy a divatból nem érdemes érzelmi kérdést csinálni, mert utána jönnek a csalódások. Volt eszem arra is rájönni, hogy a divat az valami ezoterikus misztikával színezett istencsodája. Az üzleti élet és a divat összefüggéseire is nagyon lakonikusan és egyértelműen mutatott rá a becsüs. Hónom alatt a szívemnek oly becses öltönnyel és abszolút üres zsebbel vettem hazafelé tétova lépteimet.

Azóta — anélkül, hogy különösebb célirányossággal foglalkoztatott volna a téma — mást is megtudtam a divatról, de a titokba hatoló lényeget a becsüs már akkor elárulta. Divatjamúlt. E szó karriereket törhet kerékbe, egzisztenciákat sodorhat bizonytalanságba, ki- mondatik és zsupsz, a csúcsról a mélybe, vagy ami még rosszabb — neki sem érdemes a sikernek indulni.

Dőreség az én nyeszlett érettségi öltönyöm miatt azt hinni, hogy mindez csak az öltözködésre vonatkozik. Ellenkezőleg. A divat úgy át- meg átjárja az emberi sorsot, mint testet a hideglelés. Szörnyű hatalma van, mert minden divatos vagy divatjamúlt. Néhány példa az igényes teljesség nélkül: hangszín, női domborulatok, ház, bajusz, szín, íz, fürdőhely, kutya, szálloda, író, étel, színház, intim betét, nyakkendőcsomó, temetkezési módszer, iskola, műtét, sport, étterem, levegővételi technika, bank ingyenkonyha, filmrendező, nőgyógyász, cipősarok,

Divatjamúlt

hogy csak a legfontosabbakat említsem.

Az emberiség történelme nem más, mint különféle divatok változásainak többé-kevésbé rendszerezett összessége. Egyik divat megy, a másik jön, különféle divathordozók váltják egymást, vagy alakulnak át, divatdiktátorok bukkannak fel és süllyednek a feledés homályába, az embereket egy fazonra szabják, aztán jön egy újabb hóbort. Ezt régebben úgy nevezték — egy felületes történelemszemléletbeli felfogás miatt —, hogy a társadalmi viszonyok mozgásának immanens törvényszerűségei. Pedig dehogy. Itt, kérem, a divatról mint világszellemről van szó.

A római világbirodalom széthullása például arra vezethető vissza, hogy keletről, északról nagy tömegek jöttek, mint új divatot hordozók, ráadásul a rómaiak már unták a régit. Belebuktak abba, hogy az új stílusra se voltak fogékonyak. Nagyon viharosan váltották egymást a divatirányzatok Franciaországban a XVIII. században. Először a Lajosok diktálták a módit, aztán olyan hirtelen megváltozott a közízlés, hogy rizsporos parókák az alattuk lévő fejjel együtt mentek ki a divatból, bár nem sokáig kellett arra várni, hogy Robespierre, a nagy divattervező feje is fűrészporos kosárba hullva bizonyítsa az idők vál- tozandóságát.

Magyarország történelmében is találunk számos érzékletes példát. Itt van például Kun László királyunk, aki divatba hozta, sztárolta a kunfajta asszonyokat, mint nőideált, s ennek következtében ma is tájegységek viselik nevét az országban az irányzatnak. ( Volt egy má• Kőkorszaki divatbemutató, f^' őmidt Antal karikatúrája)

EGY FELMONDÁS KÉT ELMONDÁSBAN

A miskei pedagógus esete

N

apsütés, nyugalom, csend.

A miskei általános iskola előtt, a templom körüli parkban jólesik a séta. Ki gondolná, hogy az iskola falain belül harc dúl, pontosabban az igazgató és a tanítónő nem nyugszik bele a bíróság döntéseibe. Rögtön az elején leszögezzük, nem kívánunk igazságot szolgáltatni, merthogy nem ez a dolgunk. És mondandónk pikantériája: a munkaügyi bíróság elsőfokon az igazgatónak, másodfokon pedig a tanítónőnek adott igazat. Arra vállalkozunk, hogy meghallgatjuk a két felet, és továbbadjuk nyilatkozatukat. Abban azért biztosak vagyunk, a miskei eset tovább gyarapítja az iskolákban történő munkahelyi viták számát, talán némi tanulság is felmutatható. Megértem a pedagóguskollektíva húzódozását, nem kívánnak az újságba kerülni. A miskei általános iskolában szép eredmények is születnek, miért éppen erre a „balhéra” jön ki az újságíró. Igazuk van, ezért a velük folytatott beszélgetést nem írom le, és együtt bízhatunk abban, hogy a közösség hasznos megnyilvánulásairól is tudósítunk, mint ahogyan tettük ezt korábban is.

Az igazgató:

Tiltó rendelkezésbe nem ütköztem

Vágjunk a közepébe. Először Tóth Béla, a miskei Tóth Menyhért Általános Iskola igazgatója idézi fel a történteket.

— Tavaly január elsejétől önálló bérgazdálkodási intézmény lettünk — mondja. —r Csökkent a napközis gyerekek létszáma, ezért el kellett gondolkodnunk azon, hogy a jövőben szükséges-e két napközis tanárt foglalkoztatnunk. Arról nem beszélve, hogy az iskola szakmai munkájának színvonalát mindig is szem előtt tartottuk, ezért angol-, németnyelv-tanításba kezdtünk. Nem is ez most a lényeg, hanem az: tavaly május végén elbeszélgettem Novák Lászlóné napközis nevelővel, aki már régóta el akart menni az iskolából. Szakmailag indokoltnak tartottam, hogy a napközis létszám csökkenése miatt felmondjam a munkaviszonyát. Ezt akkor tudomásul vette, bár megjegyezte, az apja nem nyugszik majd bele a döntésembe. Amint vártam, fellebbezett is a munkaügyi döntőbizottsághoz. Kecelen volt a tárgyalás. Július 29-én elutasították Novákné fellebbezését. Közben véget ért a tanév, nekem a következő előkészítésével kellett foglalkoznom. Tudtam, hogy az egyik kolléganő szülési szabadságra készül, ezért a helyére szerződéssel felvettem egy tanítónőt.

— Novákné mit lépett?

— Természetesen fellebbezett a döntés ellen. Október 22-én volt a másodfokú tárgyalás Kecskeméten, a munkaügyi bíróságon. Ekkor Novák Lászlónénak adtak igazat. Ebbe a döntésbe viszont én nem nyugodtam bele. Nem tudom, hogy egy lezárt és egy elkezdett tanévet hogyan lehetne megbolygatni? Akit felvettem, nem küldhe- tem el! Ettől függetlenül nem mentem el ügyvédhez, hiszen tiltó rendelkezésekbe nem ütköztem. Második alkalommal nem az iskola érdekeit vették figyelembe, hanem szerintem Novákné körülményeire voltak tekintettel. Az ügy nem zárult le, törvényességi óvást emelek.

— A másodfokú bírósági döntés érdelmébcn Nováknét vissza kell vennie, és munkát kell neki adnia.

— Sőt, decembertől visszamenőleg adni kellene neki fizetést, ho• A gyerekek vajon mit gondolnak? (Fotó: Walter Péter)

• Tóth Béla: — Törvényességi óvást emelek.

lőtt nem is dolgozott. Januártól visszakerült státusba, de felmentettem a munka alól. Most két választási lehetőséget kínáltam No- váknénak: vagy elvállalja az ének, kémia, rajz, menzás ebédeltetés feladatkört, vagy az alsós napközis állást választja. Ez utóbbi mellett döntött február 20-án. Táppénzen tartózkodik, nem is tudom, hogyan áll majd munkába március elsején. (Időközben Novák Lászlóné újra dolgozik! — B. T.)

A tanítónő:

Nekem senki nem segít!

Nováknéhoz váratlanul toppanunk be. Szívesen elmondja az utóbbi időszakban átélt „élményeit”. Két lányát egyedül neveli, a házért OTP-részleteket fizet. A miskei iskolában 1973 óta dolgozik, tanítónőképzőt végzett Baján.

— Nagyon bánt, hogy így alakult a dolog — sajnálkozik. — Ha harc, legyen harc. Tudom, igazam van, hiszen arra tekintettel kell lenni, hogy a gyerekeimet magam nevelem, és ráadásul betegesek is. A nagyobbik lányomat épp most hoztam ki a szegedi klinikáról. Nem tudom, az igazgató dönthet-e egymaga személyi kérdésekben? A köztársasági megbízottnál is érdeklődtem, azt a választ kaptam, forduljak a helyi önkormányzathoz. Hogyan tenném ezt, amikor az igazgató is tagja a képviselő- testületnek? És ott egyébként sem foglalkoznak az önállóan gazdálkodó oktatási intézmény ügyeivel.

— A bíróságon másodszorra önnek adtak igazat.

—• Igen, de mégsem változott a helyzetem. Nem létezik már senki, aki tenni tudna értem, az igazamért. Megint kutyaszorítóba kerültem, hiszen az igazgató két lehetőséget adott. Ha elvállalom a helyettesítéseket (kémia, ének, rajz), akkor abban a pillanatban felmondhat a munka törvénykönyve szerint, hiszen egyik sem szakom, tehát nem vagyok alkalmas az általa kijelölt munkára. Ha pedig a napközis állást fogadom el, ez megint furcsa helyzetet eredményez, mert ez a státus kettőről egyre csökkent, miután nekem 1991. július 28-án felmondtak. A kollégámat nem túrhatom ki. Csak azt kértem, délelőtt dolgozhassak, hogy a gyerekeimmel délután foglalkozhassak. Egyikőjüket pszichológushoz hordom, orvoshoz járunk. Ezt a kérésem nem vették figyelembe az iskolában, és a napközis munka egyébként is délutánra esik.

— Nem akart elmenni az iskolából?

— Két évvel ezelőtt váltam el, akkoriban szerettem volna felszá• Novák Lászlóné: — Megint kutyaszorítóba kerültem.

molni az itteni kötődéseimet, az iskolát is itt akartam hagyni. Mégis másképp alakult. A felmondás után munkanélküli-segélyből, családi pótlékból éltem. Bíztam abban, hogy a bíróságon nem veszíthetek. Január 6-án visszavettek a tantestületbe, de ebben sem volt köszönet. Helyettesitettem a kollégákat, angolból, németből kellett egyik percről a másikra órát tartanom. Persze, hogy nem sikerült. Kaptam a munkabért, dolgoznom nemigen kellett. Érdekes a helyzet, hiszen az igazgató nem mondhat fel annak a kolléganőnek, akit utánam felvett szerződéssel, mert akkor-vele szemben is pervesztes lenne. Engem pedig újra alkalmaznia kell a bírósági határozat értelmében.

— Maradása úgysem lesz.

— Ezt én is érzem. De, mondja meg, miért baj az, hogy elváltán tanít valaki az országban! Mégis csak baj, hiszen nem segítenek egy cseppet sem, még abban sem, hogy délutáni munkakörbe ne osszanak be. Egyébként a kollégák nem utáltak ki, ne gondolja ezt. Sok a magánjellegű gondom, ez kétségtelen. Jövőre nyolcadikos lesz a lányom, a negyedikest nem vihetem napközibe. Ugyan ki vigyáz majd rá, ha nekem dolgoznom kell? És lehet, hogy az édesapám is hozzám költözik, vele szintén törődnöm kell.

— Arra nem gondolt, hogy pályát módosít?

— Ez lehetetlen. Munkáltatói javaslat nélkül ezt nem lehet megtenni. Képzelje, milyen ajánlást kapnék én?! Jövőre lesz húsz éve, hogy tanítok. Mit csinálhatnék mást? Lehet, hogy írok egy levelet a miniszternek. . .A legjobb megoldás mégis az lenne, ha elmennék. Ha nem akarok idegösszeomlást kapni, más választásom nem lesz...

Még egyszer az igazgató

Amint még Miskén megbeszéltük, a fenti munkaügyi vita néhány hivatalos iratát levélben kapom meg az igazgatótól. Ebben a küldeményben utólagos hozzáfűzések is érkeztek, melyekből idézek. „Feltételezem: nem a nevelőtestület, nem az igazgató felelős azért, ha egy tanító magatartása és viselkedése alapján leértékelődik. A nevelőtestületben jó a légkör. Mindenki becsülettel dolgozik, tanul, képzi magát. Novákné az, aki mindig mást akar, öntörvényei vannak. Továbbra is fenntartom: a felmondásnál a kettő közül a jobbat választottam. A jövőben is célom lesz a jó és jobb közötti differenciálás. Hitem, hogy kiváló és megszállott pedagógusok fogják társadalmunkat felemelni. Lyukas csónakot használni? Azt nem!”

Borzák Tibor