Petőfi Népe, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-08 / 33. szám
1992. február 8., 5. oldal HÉT VÉGI MAGAZIN LELKI POSTA „Miféle asszony az olyan, aki otthagyja két szép gyerekét és egyik napról a másikra eltűnik. Az én menyem bizony ilyen volt. A szerencsétlen fiam nem tehetett róla, hogy így beválasztott. A felesége még tizenhat éves volt, amikor már el kellett jönnie hazulról, mert a mostohaapja üldözte. Az én drága, jószívű fiam fogadta be, és most ez lett érte a hála. Tíz évig éltek együtt és van két gyermekük is. A menyem még, a városból is elment. Csak búcsúlevél maradt utána. Lassan két éve már ennek, azóta csak a válóperi tárgyaláson látták. A gyerekekről is lemondott, mert már gyermeket vár az új férjétől. De az én fiam nem is engedné, hogy egy ilyen nő nevelje a lányát. Igazságtalan az élet, mert a fiamon látom, milyen sok gond szakadt rá és mindent maga akar csinálni, még főz is. A volt felesége meg virul gondtalanul". Nehéz lenne bármiféle igazságot szolgáltatni fia házassága dolgában. Csak arra kérhetem, ne bajlódjék azzal, hogy kinek milyen hibájáért, miféle büntetést kéne kapnia az élettől ahhoz, hogy aki—ön szerint—rossz, az méltón bűnhődjék és aki jó, az pedig megkapja jutalmát. Lehet, hogy igazságot szolgáltat az élet valahogy úgy, ahogyan azt elképzelte, de addig évek repülnek el. Jobb lenne tehát, ha gondolataival, fáradozásával inkább fia boldogulását segítené. Ha túl sokat emlegeti neki menyét, akkor kénytelen az ő emlékének árnyékát cipelni nap mint nap ahelyett, hogy inkább felejtene es új életet kezdene. Ha körülnéz, láthatja, hogy egyre több házasság bomlik fel, s egyre több apa maga látja el gyermekeit. Bátorításra, segítségre szorulnak. Fia is most tanulja a háztartást vezetni, mosni, takarítani. Olykor persze a gondokból lesznek az örömök. Ha nekilát főzni, tehetik azt együtt is. Bizonyára az ön által főzött finomságokat szívesen eszi fia családja, de inkább engedje őket önállósodni, ne vegye ki fia kezéből a feladatokat. A házasságok felbomlásakor a gyermekek á legvédtelenebbek. Elszakadtak édesanyjuktól, ami az érzelmi biztonságot jelenthetné számukra. Ön megóvhatja őket szeretetével, azzal, ha sok derűt, örömöt tud varázsolni unokái életébe. De azt ne várja el unokáitól, hogy ne szeressék anyjukat! Kúti Ibolya SZÍNFOLT SZEGVÁRI KATALINTÓL KÉRDEZTÜK: Tényleg a kecskeméti színház sajtófőnöke lesz? — Hagyjuk ezt a témát, semmi konkrét dologról nem tudnék magának beszélni. Esetleg beszéljen a színházigazgatóval. — De hát ön is találkozott vele a minap a polgármesteri bálon. — Csak tárgyalgattunk. Azt a titkot azért elárulom, hogy sajtófőnökségről egyáltalán nem is volt szó. — Régebb óta ismeri ülés Istvánt? — Persze. Ismerem a munkáit, forgattunk együtt, nagyon kiváló rendezőnek tartom. És tisztességes embernek, ami manapság felér egy szakmai elismeréssel. — Hajjaj, főleg ha még egy színház élén áll az ember! — így van. Illés Kecskeméten már bizonyitott. Nem így látja? — Maár Gyula filmrendezővel is dolgozott a közelmúltban. Már láthattuk is a tévében az apróhirdetőkről szóló ri- portfllmjük első részét. — Nagyon érdekes, izgalmas volt a munka. Nem az extrém eseteket kerestük, hanem az embereket, és a hirdetések mögött álló sorsukat. — Minden hirdetésben egy sors lapul. — Persze. Megkerestünk egy ma- gyamóta-szerzőt, egy diszkótáncosnőnek készülő kislányt. így, elmesélve, nem olyan érdekes, látni kell a beszélgetőpartnereket. Nézni kell őket. Néha az utolsó szalmaszál egy hirdetés. — Lehet, hogy nem árulja el, de megkérdezem: amikor leül a riportalanyával beszélgetni, van-e valami szakmai titka, elvárása, mit is kíván kihozni a találkozásból? — Engem az érdekel, hogy vannak az emberek, milyen a lelkiállapotuk, mi foglalkoztatja őket. Egyszóval a hétköznapi dolgok érdekelnek. Ez nem csak a művészvilágra vonatkozik. — Sikerül? Őszinték még az emberek? — Nézze, a riportkészítés furcsa dolog. Az kevés, hogy én szimpatizálok valakivel, ennek fordítva is igaznak kell lennie. Kölcsönös kapcsolatról van szó, ellenkező esetben soha nem jön létre egy jó beszélgetés. — Voltak kudarcai? — Persze. Mindenkinek van. A felvett riportot nem biztos, hogy sutba kell dobni, legfeljebb bennem marad egyfajta hiányérzet. — Tudna példát hozni? — Nem szívesen. Az viszont elmondható, a Stúdió adásaiba többen is készítettünk már interjúkat ugyanazon emberekkel, és tapasztaltuk, egyikünkkel szívesebben ülnek le, mint a másikunkkal. — Szóval, a beszélgetőpartner is válogathat a riporterek között? — Persze. Az ellenkezőjét kérdezem. Melyik találkozásra emlékszik vissza szívesen az eddigi pályájáról? A legemlékezetesebb az volt, amikor azokat a kollégáimat faggathattam, • Szegvári Katalin — Engem az érdekel, hogy vannak az emberek. akiktől hajdanán a legtöbbet tanultam, mestereim voltak. Velük szemben volt a legnagyobb gátlásom. Mégis sikerült. — Ki is volt a mestere? — Akikhez a legjobban kötődtem szakmailag Balog Mária, Vitray Tamás. — Tudja, Kati, én is szívesen emlékszem vissza azokra, akik segítettek a pályán. Hogy van ez mostanság? — A televízió újabb generációja sokkal magabiztosabb, mint mi voltunk. Nem nagyon igénylik, hogy velük valaki is foglalkozzon. Felszabadult kollégák dolgoznak a tévében. Mi is kötődtünk az elődökhöz. A Vágótól Baló Györgyig mindenki a Vitray-iskolán nőtt fel. És mindenki megtalálta a saját arcát. — Tizenkettedik éves a Stúdió. Hány beszélgetést készített az évek során. r— Számoljunk . .. Nos, mintegy hétszazat. — Nyilván vannak új ötletei. Katalízis címmel tervezünk műsort mi, Katalinok, vagyis Kánya, Rangos, Kondor és Szegvári. Egy olyan műsort, melyben csupa boldog embert mutatunk be. Ebben a mocsko- lodó világban jó, nemes, követnivaló dolgokat szeretnénk megismertetni a nézőkkel. — Négy Katalin, majd meglátjuk. Kecskeméten pedig találkozunk? — Lehet. Borzák Tibor Amint azt Szegvári Kati is javasolta, kérdezzük meg a színházigazgatót; sajtófőnök lesz-e a riporter Kecskeméten? Illés István direktor valóban többször tárgyalt már Szegvárival, de nem sajtófőnöknek, hanem irodalmi munkatársnak kívánja szerződtetni. A következő évad műsortervét most állítják össze együtt. A „próbaidő’’ április 30-áig tart, utána dől el, jön-e Kecskemétre, a színházba, Szegvári Katalin. A BARÁTSÁGOT NEHÉZ IDŐKBEN IS MEG LEHET ŐRIZNI Lengyel néptáncosok Tiszakécskén A TARTALOMBÓL: • Belefeledkezve a táncba. Magyar, lengyel két jó barát, együtt harcol, s issza borát”. így szól a régi, szép mondás a két nép ezeréves, legendás barátságáról. Az utóbbi évtizedek — mint minden emberi értéket — rombolni kezdték ezt a barátságot is, de a két nép kiállta a nehéz évek próbáját. Ennek egyik szép bizonyítéka a poznani Piroska néptáncegyüttes es a ti- szakécskei cite- rások kapcsolata. Poznanban, a hozzávetőleg 700 ezer lakosú nagyvárosban egy panelházak rengetegéből álló lakótelepen, a Maria Konopnic- káról elnevezett általános iskolában egy lengyel tanárnő, Halina Paca- nowska-Wisniewska több mint 10 éve magyar népi táncokra tanítja tanítványait. A táncegyüttes a Piroska nevet viseli, egyszerre 60—65 tagja van. Ebből 40 olyan táncos, akik bármikor képesek kb. egyórás színvonalas előadást nyújtani magyar népi táncokból, s 20-25 fő az utánpótlás. Az együttes tagjai 10-14 éves tanulók, akik heti 4 órában tanulják a magyar táncokat. Mivel csoportokra bontva gyakorolnak, a tanárnő heti 12-16 órát is foglalkozik velük, természetesen a kötelező óraszámain túl, a szabad idejében. Különösen figyelemreméltó az együttes tánctudása, ha tekintetbe vesszük, hogy a gyerekek négyévente teljesen kicserélődnek, a nagyok más iskolákban folytatják tanulmányaikat, s nincs módjuk az együttesben maradni. A „Piroskának” így is gazdag a repertoárja: zempléni karikázó, szatmári ésjnezőségi táncok, rábaközi és széki verbunk, öreges csárdás, kanásztánc, ugrósok stb. — Óriási félreértéssel találjuk magunkat szemben az emberek részéről — kezdte beszélgetésünket a főnöknő. — Itt nem arról van szó, hogy mi Kecskeméten le akarunk telepedni, kitúrni és elvenni magánszemélyektől és közületektől ingatlanaikat. Nem, mi a tőlünk jogtalanul elvett tulajdonainkat kérjük vissza, s a sajátunkról nem vagyunk hajlandók lemondani. Itt egy 1917-ben beindult folyamat helyreállításáról lenne szó, hiszen Kecskeméten akkortól kezdve az államosításig gimnáziumot és tanítóképzőt működtettünk eredményesen, s ebben az intézetünkben a város és az ország sok neves egyénisége alapozta meg tudását. Az angolkisasszonyok tanítóképzője nyitotta meg kapuit Kecskeméten elsőként az ifjúság nevelését vállaló pedagógusok előtt. — A félreértések eloszlatása érdekében, kérem, ismertesse azokat az ingatlanokat, amelyek az angol- kisasszonyok jogos tulajdonát képezik. — A magyar állam tulajdonában több kezelője és használója van ingatlanainknak: a Bánk bán utca 10., Erkel Ferenc utca 9. és a Czollner tér 1., 2., 3., 5. szám alatt működő Kecskeméti Alsófokú Oktatási Intézet Gondnoksága, a Topán Kereskedelmi Vállalat, a gyógyszertári központ, a Filantróp Vállalat és a Tóth László Általános Iskoláról van szó. Kűri Károly és neje, Hegyes Ferenc és neje magántulajdonában és használatában vannak ugyanakkor a Czollner tér 4. és a Zrínyi u. 5. sz. alatti ingatlanaink. Megjegyzem, hogy az egészségügyi intézet tulajdonában levő épületre, az orvosi rendelőre nem tartunk igényt. Területileg 13 359 A gyerekek olykor éneklik is a tánchoz illő dalokat. Tiszakécskén 1988-ban járt először a Piroska együttes. Szerettük volna 1990-ben újra meghívni a lengyel gyerekeket, de az országos és helyi gazdasági és politikai viszonyok rendezetlensége miatt ez nem sikerült. Ezért 1991 januárjában ti- szakécskei székhellyel létrehoztuk a magyar—lengyel barátságért alapítványt, amelynek célja, hogy ápolja a két nép, s ezen belül a poznani és kécskei fiatalok barátságát. Kécskei és környékbeli vállalatok és magán- személyek adakoztak e nemes cél érdekében, így 1991 -ben újra vendégül láthattuk a Piroska néptánceggyüt- test Tiszakécskén és környékén. Az alapítók és a későbbi támogatók között kiemelten meg kell említenünk a Kecskemét Szikrai Állami Gazdaságot és a Vegyépszer Rt. budapesti központját. Áz előbbi 2 nap teljes ellátását, az utóbbi 8 nap ingyenes szállást biztosított lakiteleki, illetve tiszakécskei üdülőjében a 35 fős lengyel csapatnak. Jelentősebb összeggel és természetbeni segítséggel is támogatták az ügyet a Lakitem2 az, amit visszakérünk, amiről nem tudunk lemondani. — Hogyan képzelik el a tulajdonukba kerülő ingatlanok hasznosítását ? — A ma még gyógyszertárként használt és a Szent Erzsébet templomhoz csatlakozó épületben, korábbi rendházunk töredék részében a már eddig jelentkezett 8 nővér szerzetesi közössége indulna be. A Topán Kereskedelmi Vállalat által használt épületben a leány diákotthont szeretnénk ismét visszaállítani. A ma Tóth László Általános Iskola által használt 4 osztályt, az 1 nagy és 1 kis tornatermet, valamint ebédlőt is magában foglaló épületben, illetve a volt lovardában a nyolcosztályos leány- gimnázium újraindítására készülünk, évfolyamonként 1-1 osztállyal, az ELTE Radnóti gimnáziumi tarterve alapján. Szándékunk mindezeken túl az angolkisasszonyok Sancta Maria Intézete Kecskeméti Rendházának eredeti méretekben való helyreállítása. — Tudomásom szerint rendelkeznek már az angolkisasszonyok a leánygimnázium beindításáról szóló engedéllyel. — Igen. A 10-11 évesek számára az 1992/93-as tanévben indítjuk is a gimnázium I. és II. osztályát. Jóllehet, ingatlanainkat még nem kaptuk vissza, a római katolikus főplébánia — és személy szerint Fejes László apát-plébános úr segítségével — a régi egyházközségi épületben, melyet előbb az ávósok, majd utánuk a rendőrök használtak, ideiglenes jelleggel megkezdhetjük működésünket. Ez óriási dolog lenne, hiszen nem csak Bács- Kiskun megye, de az Alföld egyetlen katolikus leánygimnáziuma fog újra beindulni. lek Alapítvány, a tiszakécskei Arany János Művelődési Központ, a BULIV tiszakécskei gyáregységének ifjúsági szervezete, a Hungária Biztosító kecskeméti kirendeltsége, a laki teleki iskola és a magánszemélyek közül Kovács Miklós tiszakécskei kékfestőmester, Szabó Tamás vendéglős és Szabó István, a tiszakécskei termálfürdő bérlője. A felsoroltakon kívül munkával és ap- róbb-nagyobb figyelmességgel igen sok kécskei felnőtt és gyerek iparkodott azon, hogy lengyel vendégeink jól érezzék magukat nálunk. Egy nép megbecsülésének legfőbb jele, ha megismerjük nyelvét, kultúráját. A lengyel gyerekek és természetesen tanáraik a magyar né- pitánc-kultúra magas fokú ismeretéről, s ezáltal népünk iránt érzett tiszteletükről tettek tanúbizonyságot. Ez mélyen meghatotta mind a tiszakécskei, mind a lakiteleki közönséget. A kécskeiek és a poznaniak sikeres találkozása is bizonyítja, hogy a barátságot gazdaságilag nehéz időkben is meg lehet és meg kell őriz- HÍ- Tajti Erzsébet Azok a jótevők, akik az angol- kisasszonyok kecskeméti gimnáziumáért adakozni is készek, pénzadományaikat az OKHB Kecskemét 250-14103 számlára fizethetik he. Mindazoknak pedig, akik már eddig is adományaikkal segítették az angolkisasszonyokat, hálás köszönetét fejezi ki Nyúl Ilona főnöknő. c , Szabó Tamas Amikor a Bergcndy együttes úgy 24 éve -— több esztendei külföldi turné után hazajött az akkor aktuális táncdalfcsztiválra, nem is annyira a daluk keltett feltűnést, sokkal inkább a banda egy vékony, göndör hajú ütőhangszerese. Egy svájci fiatalember. Még csak nem is magyar emigránsok gyermeke, született svájci német volt. A zürichi René Gubclmann volt az első külföldi beatzenész Magyarországon. Két évig játszott a Bcrgendyékkel, aztán hazament. Ismertem, jó cimborák voltunk, együtt jártuk a pesti éjszaka müvészklubjait. Vagy 21 éve nem hallottam róla, és most vasárnap a Fészek müvészklubban újra találkoztunk. Rcne Gubclmann zürichi „zenefestő” képeiből nyílt kiállítás. O az, az ex- bergendys, kissé kevesebb hajjal, de változatlan humorral. Ma is jól beszél magyarul. Tudod, először csak zenéltem. A svájci rádiózenekarban is játszottam, aztán amikor meghalt szegény édesapám, rám maradt a vállalkozása. Nem éreztem különösebb kedvet ahhoz, hogy magam is belsőépítész legyek, ezért pénzzé lettem a céget, ebből lett 50 ezer svájci frankom az induláshoz. Kezdetnek elég volt, megéltem belőle, amíg a képeimet megismerték, megszerették. Körüljártam a tárlatot, barátkoztam René különös képeivel Hangskála Farsangi összeállítás 6. oldal Egészségünkről 6. oldal Csak férfiaknak 6. oldal Derrick nyugdíjba megy 7. oldal Kómában született 7. oldal Szeretetlánc Postaládámban rendszerint felszólító levelek gyűlnek sorra-rendre (nem szólva az ajtórésbe hajtogatott „illatos végrehajtói levélkékről”), úgyhogy otthonomba estvénként megtérve ritkán önt el a boldogságtudat. „Na, mi ez már megint" sóhajjal bontottam fel a bélyeg nélkül érkezett fehér kupertát, szerdán este. Nem tévedtem: felszólító levél volt. így szólt az első mondata: csókold meg azt, akit szeretsz! Mit tagadjam, meglepődtem. Sajnos, éppen magam voltam, így este fél kilenckor már csak a jéggé fagyott járdák miatt sem indultam útnak, inkább végigolvastam a fénymásolt sorokat. Szent Antal-lánc volt ez is, mint már annyiszor, az elmúlt évtizedekben. Úgy tűnik, sohasem megy ki a divatból, mindig akad valaki, aki elindítja a levéláradatot. Csakhogy az évek folyamán nagy változások estek ebben a témában is! Hajdan imádkozni kellett — ami, mondjuk sohasem ártott az emberfiának , különböző célokra. Aztán következett az, hogy küldjék pénzt megadott címekre. E kérés nem tudott igazán hatni rám, lévén, hogy a bevezetőben emlegetett, meghatározott tartalmú levelek úgy kísértenek munkáséletem kezdete óta, mint a fényt az árnyék. És most itt ez a csókolózásra, szeretetrohamra szólító levél! Ohó! Hát van ennél könnyebben teljesíthető parancs? Hamarosan leolvadt azonban az arcomról az átszellemült mosoly. Hogyisne, amikor megtudtam, nem is a szeretet a lényeg: ezt a levelet is köteles vagyok lemásolni húsz példányban, és továbbítani. Mert bár a boldogság mcgszercncséltct, ha szófogadó leszek, de ha nem: akkor aztán megnézhetem magam! Volt a kilátásba helyezett intő példák között lábtörés, halál, teljes anyagi csőd (ez riasztott legkevésbé, lásd fent!), dögvész, meg amit elképzelni lehet. Most számítgatom, benne vagyok-e a 92 órányira megszabott határidőben, s csak remélni merem, húsz ember elolvassa soraimat. .. Akkor megmenekültem. (A csókot meg majd alkalom- adtán megadom.) Azért még reménykedem: ezek a levéljátékok egyszer valóban játékká nc- mcsülnek. És az egész világot körbefutják, akár kilencszer is, de csak szerete- 'tet, mosolyt, és csókot visznek. Szeretetlánc. Rajtam, ígérem, nem fog múlni... Nagy Mária színskálából, állati lábnyomok és sejtelmesen fel- és eltűnő kottasorok. Minden kép a zenéhez kötődik. Furcsa hangulatot idéznek mondtam. Úgy is hívnak: „Musik-Bilder". Magyarul talán zenefestőnek fordítanám. Mindig is izgatott a zeneelmélet, matematikailag levezettem, hogy az egyes hangok milyen színnek felelnek meg. A „C” például lila. Nem tudom hogyan, de egyszerűen „látom" a zenét. Színekben, formákban. És aHor festenem kell. . . A kiállítás plakátján a vibrafono- don egy jókora fekete párduc vicsorog. Hogyan kerültetek össze? Ő a segítőtársam. Az egyik barátom állatidomár, övé ez az ötéves párduc. Amikor lép, alátcszem a festékes papírt, így rögzítem a lábnyomait. Erről rögtön a zene jut az eszembe, arról pedig a kép. A lábnyom az alap a többi jön magától. Hát így dolgozunk együtt . . . Gyakran jösz Magyarországra? Húsz év után tavaly öltem először. És örülök, hogy most a képeimmel, a hangszereimmel hívtak újra. Ahhoz képest alig kopott meg a nyelvtudásod. Pest az Pest. Aki egyszer itt élt, nehezen felejt. (szatmári) Fcretv-'- f'iropres1 ŐSSZEL INDUL A KATOLIKUS LEÁNYGIMNÁZIUM Nem mondanak le jogos tulajdonaikról az angolkisasszonyok Az utóbbi időben örvendetesen megnőtt az 43 év kényszerszünete is lassan végéhez közele- igény az egyházi iskolák iránt. Ügy tűnik, dik. Az indulás nehézségeiről beszélgettem hogy Kecskeméten az angolkisasszonyok római Nyúl Ilonával, az angolkisasszonyok kecskekatolikus nyolcosztályos leánygimnáziumának méti főnöknőjével. LÁTJA A ZENÉT — A C PÉLDÁUL LILA Foglalkozása: zenefestő
