Petőfi Népe, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-08 / 33. szám

4. oldal, 1992. február 8. MEGYEI KÖRKÉP TÜCSÖK, DE NEM BOGÁR Farmgazdasági álmok • Üzembe helyezés előtti úgynevezett nullrevíziót végez az egyik l'ücskön Bakuny i Lajos. (Fotó: Straszer András) A történet valaha régen a gőzgé­pek gyártásával kezdődött. Akkor es ezért alakult a Grillo cég Olasz­országban. Ma mindössze 136 em­ber munkája nyomán évente 22 ezer mezőgazdasági kisgép gördül le a cég gyártószalagjairól. Néhány év­vel ezelőtt hazánkban is megjelen­tek a 0,5-től 30 lóerős gépek, me­lyek a hobbikertektől a szántóföldi növénytermesztésig a legkülönfé­lébb ágazatokban használhatók. Néhány nappal ezelőtt Izsákon többen megcsodálhatták az utcán végiggördülő kistraktorokat, ami­kor az állami gazdaság szolgáltató­kerületébe igyekeztek. A zöld „Tücskök” merthogy a Grillo ma­gyarul azt jelenti, forgalmazója és márkaszervize lett ugyanis a szolgál- tatókcrület. Sőt, ahogy elmondták, a szállítást, a megrendeléstől számít­va, három héten belül vállalják úgy, hogy a vásárló otthonában az állami gazdaság szakembere beüzemeli a gépet, és az új tulajdonost úgymond „betanítja”. Megtudtuk, hogy a Tücskök iránt az érdeklődés azért jóval nagyobb, mint a valóságos ke­reslet. A leendő vásárlók időnként nyomdafestéket nem tűrően nyilat­koznak mega szerkentyűk ára halla­tán. Pedig az amúgy középkategóri­ás gépek, a számítások szerint, maxi­mum háromnegyed áron lennének forgalombahoznatók. Pontosan ak­kor, ha nem rakódnának rá a kötele­ző költségek, mint az áfa, vám, és hi­telkamat. Ezek nélkül ugyanis a Tücskök üzemeltetési költségei, il­letve használati értéke kiegyenlíthet­né a nyugaton elfogadható — ná­lunk viszont igencsak magasnak számító—árakat. A mezőgazdaság átszervezésének, a farmergazdasá­gok kialakulásának küszöbén talán nem lenne halva született ötlet el­gondolkodni azon, megérné-e egy s mást elengedni a termelők segítésé­re. G. E. Kertészeti kollégiumi farsangi napok Február 20—21—22-én rendezi meg nagyszabású rendezvénysoro­zatát a kertészeti főiskola. Csütör­tökön este a hagyományos diszkó nyitja a sort, melyet pénteken dél­után a lil^gösdi vetélkedő, majd 18 órától a Rollings Stones- és Doors-feldolgozásokat játszó S- Model; 21 órától pedig a Hobó Blues Band koncertje követ. Mindeközben nyitva tart — non­stopjelleggel — a klub és a kávézó is. Szombaton hajnalban disznótor kezdődik, s a sorozatot 17 órától Kordon-, Texicore-, Jesters- koncertek, majd 21 órától a kivilá­gos kivirradtig tartó nosztalgia­diszkó zárja. VÁLASZ CIKKÜNKRE Hátrányos helyzetben a vidéki középiskolák? A Petőfi Népében 1992. január 6-án megjelent „Gimnáziumaink bizonyítványa” c. cikkben az Or­szágos Felsőoktatási Iroda által közzétett rangsor valótlan adato­kat tartalmaz, így nem felel meg az igazságnak. Az iroda ennek elké­szítéséhez nem rendelkezett megfe­lelő információkkal. Ez egyértel­műen kiderül a számunkra elkül­dött név szerinti tájékoztatóból, amelyből hiányoznak a felvett ta­nulók, illetve akik két felsőoktatási intézménybe is jelentkezhettek, azok kétszer szerepelnek (felvett — nem felvett). Az ilyen apró hi­bák a nagy létszámú iskoláknál nem jelentenek különösebb elté­rést, de az ún. „kis” gimnáziumok statisztikáját jelentősen lerontják. Ezekkel a hibás adatokkal megje­lent „bizonyítvány” — a középis­kolai jelentkezési lapok beadása előtt — méltánytalanul hátrányos helyzetbe hozza a vidéki kis gim­náziumokat. Megyénk méltán hí­res nagy múltú gimnáziumaival — szerintem — nem lehet és nem is szabad összehasonlítani tevé­kenységünket. Az iskolák jelentős része létszámproblémákkal küzd (normatív állami támogatás). A „nagyok" válogathatnak a je­lentkezők közül, jó képességű, de kitűnő tanulót is elutasíthatnak. A kis gimnáziumok pedig kényte­lenek szinte minden jelentkezőt fel­venni, amely az esélyüket jelentő­sen rontja. De ezeket a tanulókat is fel kell vállalni valakinek, és el kell juttatni az érettségihez. így örülünk, hogy ha egy-egy évfolya­mon akad 10-15 tanuló, akiket fel­vételire is felkészíthetünk. A „kis” gimnáziumok az utóbbi 1 -2 évben óriási erőfeszítéseket tet­tek és tesznek jelenleg is az átala­kulásért, a színvonal emeléséért. Ugyanakkor feladatuknak megfe­lelően olyan szolgáltatásokat pró­bálnak nyújtani, hogy a tovább nem tanulók se távozzanak üres érettségivel az iskolából. Bátyai László igazgató Jánoshalma, Radnóti Miklós Gimnázium HÁZAT AZ ESŐEMBERKÉKNEK! A titokzatos autizmus Boldogabb lennék, ha értelmi fogyatékos lenne a gyermekem — hallottam egy autista kisfiú édes­anyjától. Elképzelhető kétségbe­esése, ha ezt a korántsem ideális állapotot elfogadhatóbbnak tarta­ná, mint a titokzatos autizmust. Ha egy szemmel láthatóan idió­ta kisgyerek — ez nem sértés: a szellemi fogyatékosság bizonyos, igen súlyos fokát jelöli a szakkife­jezés —, szóval, ha egy ilyen kiskö­lyök furcsákat művei az utcán, a járókelők együttérzéssel néznek a szülőkre, és semmi esetre sem há­borodnak fel, ha a gyerek, mond­juk, megrángatja a kabátjuk szélét. Ezzel szemben az autista gyerekek szülei — hasonló szituációban — megkapják a magukét! Mert ka­bátrángató bájos csemetéjük a szá­múra életbevágó fontosságú műve­let elvégzése közben esetleg okos, huncut, netán gonoszkodó képet vág, amit az inzultust elszenvedő járókelő a szülőn torol meg. Szakemberek háta borsódzhat e leegyszerűsített diagnózis olvas­tán. De a laikusoknak talán tám­pontot adhat annak megértéséhez: az autizmus nem azonos az értelmi fogyatékossággal, mégis távolabb áll a normálistól, mint a másik. Nehezebben is kezelhető. A leg­több autista felnőttként sem lesz képes önálló életvitelre. Csoda, hogy retteg a jövőtől az autista kisfiú édesanyja? Az öntörvényű belső világuktól irányított, a külső környezetből semmit vagy keveset felfogó csöppségek szenvednek — tragi­kus: de talán már szüleik ölelésé­ben is —, mert nem a személyre szólóan nekik megfelelő gondosko­dást kapják. Ezért maradnak visz­sza értelmi fejlődésükben, társas kapcsolataikban. Az egészséges gyerekek — szülei — speciális tagozatú, nyelvi, fele­kezeti, állami és méregdrága magániskolák tucatjai közül válo­gathatnak. Megoldott a könnyű és közepesen súlyos értelmi fogyaté­kosok oktatása-nevelése is. Jelen­leg ezekben a pedagógiai istállók­ban küszködnek az autista gyere­kekkel, eredménytelenül. Ha vég­képp nem bírnak velük, továbbít­ják őket a végleges szellemi elfek­vőbe, az úgynevezett egészségügyi gyermekotthonokba. Ahol az ad­dig bizonyos téren esetleg kiváló képességű — zseniális fejszámoló, tehetségesen festő-rajzoló —, de beilleszkedésre, alapvető magatar­tási normák elsajátítására képtelen hajdani kisdiák értelmes tekintete talán tényleg elhomályosul. A jobb sorsra érdemes esőem­berkék számára egy nyitott, barát­ságos otthont szeretnének létre­hozni Kecskeméten a Bács-Kiskun megyei autista gyerekek szülei. Egy házat, ahol — felkészült szak­emberek segítségével — zavartalan lehetőség nyílna képességeik teljes kibontakoztatásához, saját szint­jükön. Nincsenek többen — de keve­sebben sem —, mint a vakok. A vi­lágtalan kisgyerekek teljes értékű felnőtté válásának mégis kitapo­sott az útja. Az autistáké is azzá válhatna. Titokzatos, öntörvényű világukat talán sohasem tudjuk megfejteni. De a keresztet cipelő szülők válláról — önnön teherbí­rásunkhoz mérten — levehetnénk valamit a mérhetetlen súlyból. Sz. K. VÁRJÁK A FELTERJESZTÉSEKET Kiváló pedagógusok elismerésére Február 15-éig meghosszabbí­totta a művelődési és közoktatási miniszter az Apáczai Csere János-, a Karácsony Sándor-, a Németh László-, az Éltes Mátyás- és a Brunszvik Teréz-díjakra történő felterjesztések határidejét. Amint az ismeretes, a művelődé­si és közoktatási miniszter a kima­gasló nevelő, nevelő-oktató mun­kát végző pedagógusok részére 1992-ben március 15. tiszteletére kívánja átadni a fenti dijakat. Odaítélésére — az intézmények fenntartóinak ajánlatai alapján — szakmai kuratórium tesz javas­latot ä művelődési miniszternek. Az intézményi felterjesztést te­hát — a meghosszabbított határ­idő szerint — február 15-éig a Mű­velődési és Közoktatási Miniszté­rium szakmai irányítási főosztá­lyára (Budapest, Pf. 1. 1884) címre lehet elküldeni. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Maradandó fogyatékosság Gyakorta elhangzó figyelmezte­tés, hogy a közúti balesethez elég egy pillanatnyi figyelmetlenség, könnyel­műség és máris megtörténik a gyak­ran jóvátehetetlen tragédia. Azt is már szinte az unalomig ismételgetik az újságok, hogy ezt a pillanatnyi fi­gyelmetlenséget legtöbbször az alko­hol, az ittasság okozza, az emberek többsége ezt mégis csak akkor ismeri el, ha éppen vele történik meg ilyesmi, ha ő okoz balesetet. Ebbe a csapdába esett bele a Kerekegyházán lakó Bo­dor László (Sallai u. 6.) is, aki foglal­kozására nézve csapos a hetényegy- házi Dreher sörözőben. A baleset elég régen történt — 1990. november 16-án —, de annak szomorú következményeit máig kénytelen elviselni az egyik sérült, Lőrincz Jánosné. Mi történt ezen a napon? Az említett Bodor László dél­után három óra körül Kerekegyháza belterületén, a Köztársaság utcában vezette PH 27-35 forgalmi rendszá­mú személyautóját. Amint később kiderült, vérében ekkor 1,06—1,17 ezrelék véralkohol-koncentráció volt. Ittasságából eredő figyelmetlen­sége miatt azonban a 3-as számú ház előtt áttért a menetirány szerinti bal oldalra és ott összeütközött a vele szemben szabályosan közlekedő, motorkerékpárral utazó Lőrincz Já­nossal, aki utasként feleségét szállí­totta. Az ütközés következtében a mo­torvezetőnek eltört a bal lábszára, amelynek tényleges gyógytartama négy hónap volt. Lőrincz Jánosné szintén a bal lábán sérült meg, nyílt lábszártörést szenvedett, de ez a törés a térdízületet is érte, ugyanakkor mélyvénás trombózis lépett fel nála. Az ő sérüléseinek a gyógytartama va­lamivel rövidebb volt, mint férjének, száz nap alatt épült fel az asszony, de sajnos nem tökéletesen: a térdízület mozgása beszűkült a törés miatt és csak negyvenfokos hajlításra alkal­mas. Az orvosszakértők véleménye szerint ez a maradandó fogyatékos­ság 40 százalékos munkaképesség­csökkenéssel járt. Bodor László a helyszínre érkező rendőrnek azt mondta, hogy a bal­eset előtt két órával mindössze 0,9 de­ciliter unikumot ivott és állítása sze­rint nem volt alkoholtól befolyásolt állapotban. A tárgyalás során tagad­ta, hogy azért tért át a bal oldalra, mert szesz hatása alatt állt, hiszen — amint előadta — a baleset előtt 10 perccel két deci unikumot ivott meg és az véleménye szerint még nem szí­vódott fel a szervezetébe. Azt is el­mondta, hogy azért volt kénytelen unikumot inni, mert fájt a gyomra. Csakhogy: a baleset Bodor lakásától mindössze 800 méterre történt és ért­hetetlen, hogy miért nem várta meg az unikummal, amíg hazér, mert azt a néhány percet még bizonyára kibír­ta volna. Mindez azonban olyan „vé­dekezés”, ami miatt természetesen nem hibáztatható Bodor, csupán azt kénytelen elfogadni, hogy a jogászok és a közlekedési szakértők is gondol­koznak, s így nem tudták elfogadni a vádlott által előadottakat. Mindezt látva, Bodor László beismerte bű­nösségét és felelősségét a baleset be­következésében. A bíróság, figyelemmel az eset ösz- szes körülményeire, így a többi kö­zött arra is, hogy a vádlott eddig 10 ezer kilométert vezetett baleset nél­kül, büntetve még nem volt—mara­dandó fogyatékosságot okozó, ittas járművezetés miatt egyévi börtönre ítélte, továbbá három és fél évre eltil­totta a közúti járművezetéstől. Az íté­letet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője fellebbezett. G. S. EDGAR WALLACE A Bűn utcai banda 5. Kate és az ezredes hosszan elbeszélgettek Pretherston Bűn utcai megjelenéséről. A lány kato­naviselt nagybátyja aggodalmá­nak adott hangot a nyomozóval kapcsolatban, s azt javasolta Kate-nek, hagyják abba ezt az egészet, hiszen már annyi pénzük van, hogy az életük végéig elég, vagy az a megoldás, ha elvágatják a zsaru nyakát ? Majd Gregoriról beszéltek, aki Kate állítása szerint egy szörnyű ember, aki ugyanan­nak a háznak az emeletén lakik, s már próbált udvarolni a lánynak, akinek a bandájához tartozik. Az ideális gonosztevő —Ha rosszra fordul egy ügy, a vezért hibáztatja mindenki — mondta Kate. — Két évvel ez­előtt Gregori egy olaszt is beava­tott egyik tervünkbe, a nottin- ghami postahivatal dolgába. An­nak is rossz vége lett. — Tökéletesen igazad volt — sietett kijelenteni az ezredes. — Tolmini agyonütötte az egész históriát. — És valamennyiünket bele akart rántani a csávába, amikor hurokra került — folytatta a lány. — Azt hitte, azért jutott fogságba, mert én kelepcébe csal­tam, pedig a bolondnak meg­mondták, hogy a postacsoma­gokhoz nem szabad hozzányúl­ni, mig az éjjeli tisztviselők át nem veszik a szolgálatot. — Hogy jut most ez az eszed­be? — kérdezte az ezredes kíván­csian. — Mert most került ki a bör­tönből, és ő is rúg, éppúgy, mint Gregori. —Temessék el a halottak a ha­lottakat — idézte az ezredes. — Hát az új tervvel hányadán vagy? — Messzebbre előre haladt, mint gondolnád. Már csak egy­két utat kell még elegyengetni, egy-két előőrsöt eltenni láb alól és néhány drótsövényt kell átvágni. — A lelki nyugalmunk kedvé­ért jobb a becsületes élet. Az em­bernek nincsenek álmatlan éjsza­kái, kegyetlen aggodalmai, ame­lyeket minden lelki erőnkkel el kell fojtanunk, valahányszor aj­tónkon kopogtatnak. Akkor nem kell a rendőrségtől félni, se azon tépelődni, ugyan mit hoz a másnap. —Csakugyan!—mondta Kate és csúfondárosan az ezredesre né­zett. — Becsületes emberek csak­ugyan soha nem szereznek ilyen ta­pasztalatokat? Becsületes embe­rek nem csinálnak, teszem, adóssá­gokat, és nem reszketnek a pénzbe­szedő jöttére? Elöregedő, becsüle­tes tisztviselők nem ijedeznek-e, valahányszor a főnökük clgondol­kozva néz rájuk? Az ezredes megfordult, csak félvállról dörmögte. —De ha minden kérdésre kész feleleted van, nem fér a fejembe, mit nyűgösködsz másokon. Megvan a jó és a rossz oldala mind a kettőnek. A lány nyugtalan kedvében volt. Felugrott, odament a kis ablakba, kinyitotta a kis kukucs­kálórést és kinézett a már sötéte­dő utcára. Aztán kis íróasztalá­hoz ment a kandalló mellett. Le­ült, egy darabig írt, aztán hirtelen letette a tollát es újra felugrott. Már megint kérdezni akarsz valamit — látta előre az ezredes. — Csak egyetlen egyet szeret­nék kérdezni. Volna-e valami, aminek a kedvéért elhagyná a pá­lyáját és kétségtelen tehetségét, : amint az esküdtbíró mondta sze­gény jó Mr. Mulberrynek, jobb ügynek szentelné? — Lenne: a vagyon — felelte minden gondolkodás nélkül az ezredes —, ha lenne elég vagyo- nom, amely csinos kis jövedel­met biztosítana. És most újra kijelentem Kate, hogy te meg én már nagyon szépen megte­hetnénk, hogy hátat fordíta­nánk ennek a ... Kate a szavába vágott. — Ez tisztán csak anyagi ok — vetette ellen. — De van-e más is, lelki vagy erkölcsi? — Ugyan! Hogy lehet ilyen bolond kérdéseket feltenni? — Mert néha azon tűnődöm, milyen befolyás tudna engem a másik útra teríteni. Az emberek véleménye? Nem, mit gondolnak rólam az emberek, azzal nem tö­rődöm. Tudom, hogy java ré­szük bolond, akkor hogy lehet­nének befolyással rám? A va­gyon? Nem, mert ha olyan gaz­dag lennék is, mint akár Dárius, akkor is tovább haladnék ezen az úton a sport kedvéért. Büntetés? Az se, mert minden időm arra használnám fel, hogy leszokjak azokról a hibákról, amelyek az elfogatásomhoz vezettek. Attól tartok, bácsikám, hogy javítha­tatlan vagyok ... Most pedig megyek öltözni — mondta az aj­tó felé indulva. — Elmégy? — kérdezte az ez­redes nagyot nézve. Kate bólintott. — De Gregori... — Gregori várhat — felelte Kate —, és Gregori terhemre van. Mindig udvarolni próbál. — És ez olyan csodálatos? — vetette fel a kérdést az ezredes ra­vaszul. — Csodálatos, mennyire un­tat— felelte Kate. Kinyitotta az ajtót, de hátrahőkölt. A legudva­riasabb gavallér, Gregori állt előtte, a legnagyobb tisztelettel. Kate hidegen végignézett rajta. — Hallgatózott? — kérdezte Kate. — Senorita! — felelte Gregori méltatlankodva. Kateelnevette magát és kilépett. Gregori utánanézett, miß a lép­csőn felment s a fordulónál el nem tűnt a szeme elől, aztán becsukta az ajtót és az eredeshez ment. — A mi kis barátunk nagyon keményen viselkedik velem — mondta, de a legkisebb malícia sem volt a hangjában. — Különös teremtés — felelte az ezredes a fejét csóválva. — Csakugyan különös terem­tés —ismételte Gregori is —, iga­zán különös. Megsimogatta kis fekete baju­szát. — Engem nem szeret, annyi szent. — De hát szeret-e akárkit is? | —felelte rá az öreg. — Gondolom, önt — mondta mosolyogva a spanyol. Az ezredes kétségbeesetten rázta a fejét. — Nem tudom — felelte. — Mennyire visszájára fordult a helyzetünk! A spanyol leült arra a székre, amely Kate után üresen maradt. — Tudom, most mire gondol — bólogatott. — Néhány évvel ezelőtt Kate még engedelmes gyermek volt, mindaddig, amíg meg nem tanulta a mi törvény- könyvünket. Ma meg ő az egész helyzet ura, zsarnoka. Ügyesen cigarettát sodort, megnyalta a papir szélét, és a mellényzsebében gyufa után ko­torászott. — A mi Kate-ünk csupa agy­velő — mondta ámulattal —, de a szíve ... Pfü! — Nagy füstfel­hőt fújt maga elé, mintha azzal is csak nyomatékosabbá akarná tenni a gondolatát. — Energiája határtalan — folytatta tovább. — Néha, már j azt hiszem, veszedelmes vala­mennyiünkre, de ha mindent fontolóra veszek, lehetetlen azt hinnem, hogy valaha is az lesz ránk. Utóvégre is az ő munkája csak a terv. A végrehajtás min­den gondja-baja a miénk, a terv azonban olyan tökéletes, sehol sincs rajta egy hajszálnyi rés se. A legapróbb részletig, az utolsó másodpercig kiszámítja az akció idejét. Sohase téved. Igen, Rah- boulla és én voltam a hibás, hogy belebuktunk. Mit is mondott rám? Hogy center vagyok. — Halkan nevetett. — Nagyon fiatal még — mondta az ezredes mentegetve — és a beszéde is egy kicsit talán nyers, nagyon sokat beszél. — Csinos nő sohase beszélhet sokat — mondta az udvarias Gregori. — Gondolkozhat so­kat, de beszélni keveset beszél. Olyan ember, aki beszél, kivilágí­tott házhoz hasonlít, amelynek minden függönyét felhúzták, minden ajtaja nyitva és az ember tudja, hol van. Most pedig, colo­nel mio, mennyirejutottunk az új tervvel? Az ezredes egyik kezében egy könnyű széket, a másikban egy kis asztalkát vitt oda, ahol a spa­nyolült, belső zsebéből kivett egy nyaláb írást és néhányperc m úl va a két férfi a feje búbjáig beleme­rült egy páratlan, elképesztő terv megbeszélésébe, amelynél vak­merőbb még nem termett a Bűn utcában. . , , , (Kedden folytatjuk!) 4

Next

/
Thumbnails
Contents