Petőfi Népe, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-08 / 33. szám
4. oldal, 1992. február 8. MEGYEI KÖRKÉP TÜCSÖK, DE NEM BOGÁR Farmgazdasági álmok • Üzembe helyezés előtti úgynevezett nullrevíziót végez az egyik l'ücskön Bakuny i Lajos. (Fotó: Straszer András) A történet valaha régen a gőzgépek gyártásával kezdődött. Akkor es ezért alakult a Grillo cég Olaszországban. Ma mindössze 136 ember munkája nyomán évente 22 ezer mezőgazdasági kisgép gördül le a cég gyártószalagjairól. Néhány évvel ezelőtt hazánkban is megjelentek a 0,5-től 30 lóerős gépek, melyek a hobbikertektől a szántóföldi növénytermesztésig a legkülönfélébb ágazatokban használhatók. Néhány nappal ezelőtt Izsákon többen megcsodálhatták az utcán végiggördülő kistraktorokat, amikor az állami gazdaság szolgáltatókerületébe igyekeztek. A zöld „Tücskök” merthogy a Grillo magyarul azt jelenti, forgalmazója és márkaszervize lett ugyanis a szolgál- tatókcrület. Sőt, ahogy elmondták, a szállítást, a megrendeléstől számítva, három héten belül vállalják úgy, hogy a vásárló otthonában az állami gazdaság szakembere beüzemeli a gépet, és az új tulajdonost úgymond „betanítja”. Megtudtuk, hogy a Tücskök iránt az érdeklődés azért jóval nagyobb, mint a valóságos kereslet. A leendő vásárlók időnként nyomdafestéket nem tűrően nyilatkoznak mega szerkentyűk ára hallatán. Pedig az amúgy középkategóriás gépek, a számítások szerint, maximum háromnegyed áron lennének forgalombahoznatók. Pontosan akkor, ha nem rakódnának rá a kötelező költségek, mint az áfa, vám, és hitelkamat. Ezek nélkül ugyanis a Tücskök üzemeltetési költségei, illetve használati értéke kiegyenlíthetné a nyugaton elfogadható — nálunk viszont igencsak magasnak számító—árakat. A mezőgazdaság átszervezésének, a farmergazdaságok kialakulásának küszöbén talán nem lenne halva született ötlet elgondolkodni azon, megérné-e egy s mást elengedni a termelők segítésére. G. E. Kertészeti kollégiumi farsangi napok Február 20—21—22-én rendezi meg nagyszabású rendezvénysorozatát a kertészeti főiskola. Csütörtökön este a hagyományos diszkó nyitja a sort, melyet pénteken délután a lil^gösdi vetélkedő, majd 18 órától a Rollings Stones- és Doors-feldolgozásokat játszó S- Model; 21 órától pedig a Hobó Blues Band koncertje követ. Mindeközben nyitva tart — nonstopjelleggel — a klub és a kávézó is. Szombaton hajnalban disznótor kezdődik, s a sorozatot 17 órától Kordon-, Texicore-, Jesters- koncertek, majd 21 órától a kivilágos kivirradtig tartó nosztalgiadiszkó zárja. VÁLASZ CIKKÜNKRE Hátrányos helyzetben a vidéki középiskolák? A Petőfi Népében 1992. január 6-án megjelent „Gimnáziumaink bizonyítványa” c. cikkben az Országos Felsőoktatási Iroda által közzétett rangsor valótlan adatokat tartalmaz, így nem felel meg az igazságnak. Az iroda ennek elkészítéséhez nem rendelkezett megfelelő információkkal. Ez egyértelműen kiderül a számunkra elküldött név szerinti tájékoztatóból, amelyből hiányoznak a felvett tanulók, illetve akik két felsőoktatási intézménybe is jelentkezhettek, azok kétszer szerepelnek (felvett — nem felvett). Az ilyen apró hibák a nagy létszámú iskoláknál nem jelentenek különösebb eltérést, de az ún. „kis” gimnáziumok statisztikáját jelentősen lerontják. Ezekkel a hibás adatokkal megjelent „bizonyítvány” — a középiskolai jelentkezési lapok beadása előtt — méltánytalanul hátrányos helyzetbe hozza a vidéki kis gimnáziumokat. Megyénk méltán híres nagy múltú gimnáziumaival — szerintem — nem lehet és nem is szabad összehasonlítani tevékenységünket. Az iskolák jelentős része létszámproblémákkal küzd (normatív állami támogatás). A „nagyok" válogathatnak a jelentkezők közül, jó képességű, de kitűnő tanulót is elutasíthatnak. A kis gimnáziumok pedig kénytelenek szinte minden jelentkezőt felvenni, amely az esélyüket jelentősen rontja. De ezeket a tanulókat is fel kell vállalni valakinek, és el kell juttatni az érettségihez. így örülünk, hogy ha egy-egy évfolyamon akad 10-15 tanuló, akiket felvételire is felkészíthetünk. A „kis” gimnáziumok az utóbbi 1 -2 évben óriási erőfeszítéseket tettek és tesznek jelenleg is az átalakulásért, a színvonal emeléséért. Ugyanakkor feladatuknak megfelelően olyan szolgáltatásokat próbálnak nyújtani, hogy a tovább nem tanulók se távozzanak üres érettségivel az iskolából. Bátyai László igazgató Jánoshalma, Radnóti Miklós Gimnázium HÁZAT AZ ESŐEMBERKÉKNEK! A titokzatos autizmus Boldogabb lennék, ha értelmi fogyatékos lenne a gyermekem — hallottam egy autista kisfiú édesanyjától. Elképzelhető kétségbeesése, ha ezt a korántsem ideális állapotot elfogadhatóbbnak tartaná, mint a titokzatos autizmust. Ha egy szemmel láthatóan idióta kisgyerek — ez nem sértés: a szellemi fogyatékosság bizonyos, igen súlyos fokát jelöli a szakkifejezés —, szóval, ha egy ilyen kiskölyök furcsákat művei az utcán, a járókelők együttérzéssel néznek a szülőkre, és semmi esetre sem háborodnak fel, ha a gyerek, mondjuk, megrángatja a kabátjuk szélét. Ezzel szemben az autista gyerekek szülei — hasonló szituációban — megkapják a magukét! Mert kabátrángató bájos csemetéjük a számúra életbevágó fontosságú művelet elvégzése közben esetleg okos, huncut, netán gonoszkodó képet vág, amit az inzultust elszenvedő járókelő a szülőn torol meg. Szakemberek háta borsódzhat e leegyszerűsített diagnózis olvastán. De a laikusoknak talán támpontot adhat annak megértéséhez: az autizmus nem azonos az értelmi fogyatékossággal, mégis távolabb áll a normálistól, mint a másik. Nehezebben is kezelhető. A legtöbb autista felnőttként sem lesz képes önálló életvitelre. Csoda, hogy retteg a jövőtől az autista kisfiú édesanyja? Az öntörvényű belső világuktól irányított, a külső környezetből semmit vagy keveset felfogó csöppségek szenvednek — tragikus: de talán már szüleik ölelésében is —, mert nem a személyre szólóan nekik megfelelő gondoskodást kapják. Ezért maradnak viszsza értelmi fejlődésükben, társas kapcsolataikban. Az egészséges gyerekek — szülei — speciális tagozatú, nyelvi, felekezeti, állami és méregdrága magániskolák tucatjai közül válogathatnak. Megoldott a könnyű és közepesen súlyos értelmi fogyatékosok oktatása-nevelése is. Jelenleg ezekben a pedagógiai istállókban küszködnek az autista gyerekekkel, eredménytelenül. Ha végképp nem bírnak velük, továbbítják őket a végleges szellemi elfekvőbe, az úgynevezett egészségügyi gyermekotthonokba. Ahol az addig bizonyos téren esetleg kiváló képességű — zseniális fejszámoló, tehetségesen festő-rajzoló —, de beilleszkedésre, alapvető magatartási normák elsajátítására képtelen hajdani kisdiák értelmes tekintete talán tényleg elhomályosul. A jobb sorsra érdemes esőemberkék számára egy nyitott, barátságos otthont szeretnének létrehozni Kecskeméten a Bács-Kiskun megyei autista gyerekek szülei. Egy házat, ahol — felkészült szakemberek segítségével — zavartalan lehetőség nyílna képességeik teljes kibontakoztatásához, saját szintjükön. Nincsenek többen — de kevesebben sem —, mint a vakok. A világtalan kisgyerekek teljes értékű felnőtté válásának mégis kitaposott az útja. Az autistáké is azzá válhatna. Titokzatos, öntörvényű világukat talán sohasem tudjuk megfejteni. De a keresztet cipelő szülők válláról — önnön teherbírásunkhoz mérten — levehetnénk valamit a mérhetetlen súlyból. Sz. K. VÁRJÁK A FELTERJESZTÉSEKET Kiváló pedagógusok elismerésére Február 15-éig meghosszabbította a művelődési és közoktatási miniszter az Apáczai Csere János-, a Karácsony Sándor-, a Németh László-, az Éltes Mátyás- és a Brunszvik Teréz-díjakra történő felterjesztések határidejét. Amint az ismeretes, a művelődési és közoktatási miniszter a kimagasló nevelő, nevelő-oktató munkát végző pedagógusok részére 1992-ben március 15. tiszteletére kívánja átadni a fenti dijakat. Odaítélésére — az intézmények fenntartóinak ajánlatai alapján — szakmai kuratórium tesz javaslatot ä művelődési miniszternek. Az intézményi felterjesztést tehát — a meghosszabbított határidő szerint — február 15-éig a Művelődési és Közoktatási Minisztérium szakmai irányítási főosztályára (Budapest, Pf. 1. 1884) címre lehet elküldeni. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Maradandó fogyatékosság Gyakorta elhangzó figyelmeztetés, hogy a közúti balesethez elég egy pillanatnyi figyelmetlenség, könnyelműség és máris megtörténik a gyakran jóvátehetetlen tragédia. Azt is már szinte az unalomig ismételgetik az újságok, hogy ezt a pillanatnyi figyelmetlenséget legtöbbször az alkohol, az ittasság okozza, az emberek többsége ezt mégis csak akkor ismeri el, ha éppen vele történik meg ilyesmi, ha ő okoz balesetet. Ebbe a csapdába esett bele a Kerekegyházán lakó Bodor László (Sallai u. 6.) is, aki foglalkozására nézve csapos a hetényegy- házi Dreher sörözőben. A baleset elég régen történt — 1990. november 16-án —, de annak szomorú következményeit máig kénytelen elviselni az egyik sérült, Lőrincz Jánosné. Mi történt ezen a napon? Az említett Bodor László délután három óra körül Kerekegyháza belterületén, a Köztársaság utcában vezette PH 27-35 forgalmi rendszámú személyautóját. Amint később kiderült, vérében ekkor 1,06—1,17 ezrelék véralkohol-koncentráció volt. Ittasságából eredő figyelmetlensége miatt azonban a 3-as számú ház előtt áttért a menetirány szerinti bal oldalra és ott összeütközött a vele szemben szabályosan közlekedő, motorkerékpárral utazó Lőrincz Jánossal, aki utasként feleségét szállította. Az ütközés következtében a motorvezetőnek eltört a bal lábszára, amelynek tényleges gyógytartama négy hónap volt. Lőrincz Jánosné szintén a bal lábán sérült meg, nyílt lábszártörést szenvedett, de ez a törés a térdízületet is érte, ugyanakkor mélyvénás trombózis lépett fel nála. Az ő sérüléseinek a gyógytartama valamivel rövidebb volt, mint férjének, száz nap alatt épült fel az asszony, de sajnos nem tökéletesen: a térdízület mozgása beszűkült a törés miatt és csak negyvenfokos hajlításra alkalmas. Az orvosszakértők véleménye szerint ez a maradandó fogyatékosság 40 százalékos munkaképességcsökkenéssel járt. Bodor László a helyszínre érkező rendőrnek azt mondta, hogy a baleset előtt két órával mindössze 0,9 deciliter unikumot ivott és állítása szerint nem volt alkoholtól befolyásolt állapotban. A tárgyalás során tagadta, hogy azért tért át a bal oldalra, mert szesz hatása alatt állt, hiszen — amint előadta — a baleset előtt 10 perccel két deci unikumot ivott meg és az véleménye szerint még nem szívódott fel a szervezetébe. Azt is elmondta, hogy azért volt kénytelen unikumot inni, mert fájt a gyomra. Csakhogy: a baleset Bodor lakásától mindössze 800 méterre történt és érthetetlen, hogy miért nem várta meg az unikummal, amíg hazér, mert azt a néhány percet még bizonyára kibírta volna. Mindez azonban olyan „védekezés”, ami miatt természetesen nem hibáztatható Bodor, csupán azt kénytelen elfogadni, hogy a jogászok és a közlekedési szakértők is gondolkoznak, s így nem tudták elfogadni a vádlott által előadottakat. Mindezt látva, Bodor László beismerte bűnösségét és felelősségét a baleset bekövetkezésében. A bíróság, figyelemmel az eset ösz- szes körülményeire, így a többi között arra is, hogy a vádlott eddig 10 ezer kilométert vezetett baleset nélkül, büntetve még nem volt—maradandó fogyatékosságot okozó, ittas járművezetés miatt egyévi börtönre ítélte, továbbá három és fél évre eltiltotta a közúti járművezetéstől. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője fellebbezett. G. S. EDGAR WALLACE A Bűn utcai banda 5. Kate és az ezredes hosszan elbeszélgettek Pretherston Bűn utcai megjelenéséről. A lány katonaviselt nagybátyja aggodalmának adott hangot a nyomozóval kapcsolatban, s azt javasolta Kate-nek, hagyják abba ezt az egészet, hiszen már annyi pénzük van, hogy az életük végéig elég, vagy az a megoldás, ha elvágatják a zsaru nyakát ? Majd Gregoriról beszéltek, aki Kate állítása szerint egy szörnyű ember, aki ugyanannak a háznak az emeletén lakik, s már próbált udvarolni a lánynak, akinek a bandájához tartozik. Az ideális gonosztevő —Ha rosszra fordul egy ügy, a vezért hibáztatja mindenki — mondta Kate. — Két évvel ezelőtt Gregori egy olaszt is beavatott egyik tervünkbe, a nottin- ghami postahivatal dolgába. Annak is rossz vége lett. — Tökéletesen igazad volt — sietett kijelenteni az ezredes. — Tolmini agyonütötte az egész históriát. — És valamennyiünket bele akart rántani a csávába, amikor hurokra került — folytatta a lány. — Azt hitte, azért jutott fogságba, mert én kelepcébe csaltam, pedig a bolondnak megmondták, hogy a postacsomagokhoz nem szabad hozzányúlni, mig az éjjeli tisztviselők át nem veszik a szolgálatot. — Hogy jut most ez az eszedbe? — kérdezte az ezredes kíváncsian. — Mert most került ki a börtönből, és ő is rúg, éppúgy, mint Gregori. —Temessék el a halottak a halottakat — idézte az ezredes. — Hát az új tervvel hányadán vagy? — Messzebbre előre haladt, mint gondolnád. Már csak egykét utat kell még elegyengetni, egy-két előőrsöt eltenni láb alól és néhány drótsövényt kell átvágni. — A lelki nyugalmunk kedvéért jobb a becsületes élet. Az embernek nincsenek álmatlan éjszakái, kegyetlen aggodalmai, amelyeket minden lelki erőnkkel el kell fojtanunk, valahányszor ajtónkon kopogtatnak. Akkor nem kell a rendőrségtől félni, se azon tépelődni, ugyan mit hoz a másnap. —Csakugyan!—mondta Kate és csúfondárosan az ezredesre nézett. — Becsületes emberek csakugyan soha nem szereznek ilyen tapasztalatokat? Becsületes emberek nem csinálnak, teszem, adósságokat, és nem reszketnek a pénzbeszedő jöttére? Elöregedő, becsületes tisztviselők nem ijedeznek-e, valahányszor a főnökük clgondolkozva néz rájuk? Az ezredes megfordult, csak félvállról dörmögte. —De ha minden kérdésre kész feleleted van, nem fér a fejembe, mit nyűgösködsz másokon. Megvan a jó és a rossz oldala mind a kettőnek. A lány nyugtalan kedvében volt. Felugrott, odament a kis ablakba, kinyitotta a kis kukucskálórést és kinézett a már sötétedő utcára. Aztán kis íróasztalához ment a kandalló mellett. Leült, egy darabig írt, aztán hirtelen letette a tollát es újra felugrott. Már megint kérdezni akarsz valamit — látta előre az ezredes. — Csak egyetlen egyet szeretnék kérdezni. Volna-e valami, aminek a kedvéért elhagyná a pályáját és kétségtelen tehetségét, : amint az esküdtbíró mondta szegény jó Mr. Mulberrynek, jobb ügynek szentelné? — Lenne: a vagyon — felelte minden gondolkodás nélkül az ezredes —, ha lenne elég vagyo- nom, amely csinos kis jövedelmet biztosítana. És most újra kijelentem Kate, hogy te meg én már nagyon szépen megtehetnénk, hogy hátat fordítanánk ennek a ... Kate a szavába vágott. — Ez tisztán csak anyagi ok — vetette ellen. — De van-e más is, lelki vagy erkölcsi? — Ugyan! Hogy lehet ilyen bolond kérdéseket feltenni? — Mert néha azon tűnődöm, milyen befolyás tudna engem a másik útra teríteni. Az emberek véleménye? Nem, mit gondolnak rólam az emberek, azzal nem törődöm. Tudom, hogy java részük bolond, akkor hogy lehetnének befolyással rám? A vagyon? Nem, mert ha olyan gazdag lennék is, mint akár Dárius, akkor is tovább haladnék ezen az úton a sport kedvéért. Büntetés? Az se, mert minden időm arra használnám fel, hogy leszokjak azokról a hibákról, amelyek az elfogatásomhoz vezettek. Attól tartok, bácsikám, hogy javíthatatlan vagyok ... Most pedig megyek öltözni — mondta az ajtó felé indulva. — Elmégy? — kérdezte az ezredes nagyot nézve. Kate bólintott. — De Gregori... — Gregori várhat — felelte Kate —, és Gregori terhemre van. Mindig udvarolni próbál. — És ez olyan csodálatos? — vetette fel a kérdést az ezredes ravaszul. — Csodálatos, mennyire untat— felelte Kate. Kinyitotta az ajtót, de hátrahőkölt. A legudvariasabb gavallér, Gregori állt előtte, a legnagyobb tisztelettel. Kate hidegen végignézett rajta. — Hallgatózott? — kérdezte Kate. — Senorita! — felelte Gregori méltatlankodva. Kateelnevette magát és kilépett. Gregori utánanézett, miß a lépcsőn felment s a fordulónál el nem tűnt a szeme elől, aztán becsukta az ajtót és az eredeshez ment. — A mi kis barátunk nagyon keményen viselkedik velem — mondta, de a legkisebb malícia sem volt a hangjában. — Különös teremtés — felelte az ezredes a fejét csóválva. — Csakugyan különös teremtés —ismételte Gregori is —, igazán különös. Megsimogatta kis fekete bajuszát. — Engem nem szeret, annyi szent. — De hát szeret-e akárkit is? | —felelte rá az öreg. — Gondolom, önt — mondta mosolyogva a spanyol. Az ezredes kétségbeesetten rázta a fejét. — Nem tudom — felelte. — Mennyire visszájára fordult a helyzetünk! A spanyol leült arra a székre, amely Kate után üresen maradt. — Tudom, most mire gondol — bólogatott. — Néhány évvel ezelőtt Kate még engedelmes gyermek volt, mindaddig, amíg meg nem tanulta a mi törvény- könyvünket. Ma meg ő az egész helyzet ura, zsarnoka. Ügyesen cigarettát sodort, megnyalta a papir szélét, és a mellényzsebében gyufa után kotorászott. — A mi Kate-ünk csupa agyvelő — mondta ámulattal —, de a szíve ... Pfü! — Nagy füstfelhőt fújt maga elé, mintha azzal is csak nyomatékosabbá akarná tenni a gondolatát. — Energiája határtalan — folytatta tovább. — Néha, már j azt hiszem, veszedelmes valamennyiünkre, de ha mindent fontolóra veszek, lehetetlen azt hinnem, hogy valaha is az lesz ránk. Utóvégre is az ő munkája csak a terv. A végrehajtás minden gondja-baja a miénk, a terv azonban olyan tökéletes, sehol sincs rajta egy hajszálnyi rés se. A legapróbb részletig, az utolsó másodpercig kiszámítja az akció idejét. Sohase téved. Igen, Rah- boulla és én voltam a hibás, hogy belebuktunk. Mit is mondott rám? Hogy center vagyok. — Halkan nevetett. — Nagyon fiatal még — mondta az ezredes mentegetve — és a beszéde is egy kicsit talán nyers, nagyon sokat beszél. — Csinos nő sohase beszélhet sokat — mondta az udvarias Gregori. — Gondolkozhat sokat, de beszélni keveset beszél. Olyan ember, aki beszél, kivilágított házhoz hasonlít, amelynek minden függönyét felhúzták, minden ajtaja nyitva és az ember tudja, hol van. Most pedig, colonel mio, mennyirejutottunk az új tervvel? Az ezredes egyik kezében egy könnyű széket, a másikban egy kis asztalkát vitt oda, ahol a spanyolült, belső zsebéből kivett egy nyaláb írást és néhányperc m úl va a két férfi a feje búbjáig belemerült egy páratlan, elképesztő terv megbeszélésébe, amelynél vakmerőbb még nem termett a Bűn utcában. . , , , (Kedden folytatjuk!) 4
