Petőfi Népe, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-27 / 49. szám

Drágszél • Fájsz • Géderlak • Harta • Homokmégy • Miske • Negyvenszállás • Öregcsertő FÁRADTOLAJJAL FŰTENEK? A város környezetszennyezőiről Az önpusztítás megannyi válto­zatát látjuk nap mint nap: van, aki itallal, túlzott dohányzással, drog- pótló anyagokkal rövidíti meg amúgy sem hosszúra szabott életét. Ám, hogy egyesek a tömeges pusztí­tás hathatós eszközéhez is nyúltak, s magukon kívül már saját gyereke­ikre, szomszédaikra, a szélirány ál­tal meghatározott övezet vala­mennyi polgárára szórják a „ha­lált”, eddig aligha gondolhattuk. Pedig, amit állítunk, nem keve­sebb, mint az: egyesek gondatlan­ságból a közvetlen lakókörnyeze­tükben élő emberek életét teszik kockára. ítélve őket a legveszélye­sebb betegségek előbb-utóbb ha­lált hozó sorsára. Vannak, akik az energiaár­emelést a saját költségvetésükben úgy próbáljak ellentételezni, hogy az olajkazánjukban fáradtolajjal fűtenek. A mindenféle szűrő, a biz­tonsági berendezés nélkül távozó füst azután ólommal és kénnel, s ki tudja még, milyen gyilkosabbnál gyilkosabb méreggel — rossz szél- jarás esetén — rögtön a szomszéd udvarába csapódik le, az élő kör­nyezetre. A köztudottan környe­zetszennyező, emberekre veszélyes eljárás aktív közreműködői pedig a fagyos téli napokon úgy meleg­szenek, hogy eközben szemüket becsukva, fülüket bedugva, hábor­gó lelkiismeretüket altatgatva pró­bálják önmagukkal is elhitetni: nem nagy ügy az egész, biztosan ezt is csak felfújják. Minden bi­zonnyal így van ezzel a Gábor La­jos utcában fáradtolajjal fűtő két család is, no meg a többi, hogy a tudomásunkra jutott környezet- szennyezőket mind fel ne soroljuk. Tisztelt uraim! Kérjük, hagyjanak fel környezetszennyező tevékeny­ségükkel, mert ha minden kétséget kizáróan bebizonyosodik embert E usztító cselekményük, nem kenh­etik el, hogy előbb-utóbb név sze­rint olvassák fejükre jóvátehetet­len bűnüket. — zs — Benedeki iskolaügyek • Dunaszentbenedekről megalapozott tudással érkeznek az általános is­kolát végzett tanulók az ország középiskoláiba. Sok igazság lehet abban a mon­dásban, mely szerint Magyaror­szág jövője nem a politikai gyűlé­seken, hanem az iskolapadokban készülődik, mint ahogy nagy való­színűséggel a kisebb közösségek sorsát is döntő mértékben megha­tározhatja, milyen feltételeket biz­tosítanak a jövő generáció képzé­sére, oktatására. Dunaszentbenedeken Füri Bá­lint polgármestert kérdeztük arról, milyen feltételekkel rendelkeznek az ifjú benedeki emberfők kiműve- lésére?. — Önálló iskolánk van nyolc csoporttal, közülük öt napközis rendszerű — mondta. — Közsé­günkben még 1978-ban sikerült két tanteremmel bővítenünk az iskolát, még azon az áron is, hogy szembe­helyezkedtünk az akkori körzetesí- tési törekvésekkel. Jelenleg két he­lyen folyik oktatás községünkben és bizakodásra ad okot, hogy a ka­tolikus plébánia helyiségében mű­ködő részlégét sem érintik hátrá­nyosan a tulajdonjogban beálló változások. Az egyház ugyanis — bár visszaigényelte tulajdonát — a használati jogot változatlanul biz­tosítja annak fejében, hogy a fenn­tartás és állagmegóvás költségei az önkormányzatot terhelik. — Hogy állnak szakemberek dolgában ? — Községünkben 16 pedagógus dolgozik. A korábbiakhoz képest sokkal jobb a helyzet, hiszen az­előtt valóságos tanerőbázisa vol­tunk a közeli Kalocsának: a képe­sítés nélküli nevelők itt szerezték meg diplomájukat, aztán a város­ban vállaltak állást. Eljutottunk oda, hogy ma már nincs szakta­nárhiány, azt viszont nem sikerült még elérnünk, hogy a tehetséges benedeki fiatalok közül képezzünk pedagógusokat, mert ez a pálya eleddig nem volt vonzó. — Milyen technikai eszközök se­gítik az oktató-nevelő munkát? — Nem kell röstellkednünk a többi községhez képest. Én gyak­ran megfordulok kalocsai iskolák­ban és bizton állíthatom, hogy a mi 10-15 fős osztályainkban, jól felszerelt szaktantermeinkben ma­gas színvonalú oktatómunka fo­lyik. Összesen 106 általános isko­lásunk van, akik már itt megismer­kedhetnek a számítógépek rejtel­meivel, videotechnika és más mo­dern eszközök segítik a képzést. Elégedettek pedagógusaink is, amit jelez az is, hogy az iskola nem akart önállósodni, mert az önkor­mányzattól is megkapják mindazt, amire szükségük van, beleértve tisztességes bérüket és 13. havi ju­talmukat — mondta befejezésül a község polgármestere. Cs. L. Fiatalkorúakból álló betörőbandát lepleztek le Mozgalmas volt a kalocsai nyo­mozók hétfőről keddre virradó éj­szakája. Hajnali két óráig folyama­tosan gyűjtötték be azokat a 16— 18 éves fiatalkorúakat, akik már az első kihallgatások és házkutatások után alaposan gyanúsíthatok a vá­rosban elkövetett lakásbetörések­kel. Mint már beszámoltunk róla, az utóbbi egy hónapban szinte nem volt olyan nap Kalocsán, hogy egy­két családi házat ne dúltak volna föl az ismeretlen elkövetők. Rendsze­rint napközben, feszítővas haszná­latával törték föl a zárakat, majd a lakásokba behatolva nagy értékű műszaki cikkeket, ékszert, gázpa­lackot, készpénzt tulajdonítottak el. Mint arról dr. Balogh Zoltán fő­hadnagy , bűnügyi osztályvezető beszámolt lapunknak, hetek óta a bűnözők nyomában vannak, ám hétfőn ért meg a helyzet arra, hogy megfelelő bizonyítékokat szerezze­nek a raffinált módszerekkel dolgo­zó betörők ellen. Mintegy féltucat videolejátszó, rádiómagnó, értékes ruhanemű vár tulajdonosára, a ta­núként kihallgatott sértettek egy része már azonosította rég nem lá­tott értékeit. Hétfőn három fiatalkorút őri­zetbe vettek, másokat még keres a rendőrség. Először a közelben rej­tették el a lopott holmit, majd az éjszaka leple alatt vitték tovább, s osztoztak a zsákmányon. Zs. F. NEM ELEG A KÉZFOGÁS A kalocsai szenátor alapítványa Bíró Zoltán, a kalocsai önkor­mányzat tagja gyakran hallat magá­ról, gyakran éri össztűz a népjóléti és oktatási bizottság elnökét. A szená­tor rendszeresen kényes kérdéseket visz a testület elé, nem fél a darázsfé­szekbe is belenyúlni. Bíró képviselő, aki civilben peda­gógus, a szakmunkásképző iskola tanára, magas követelményt állít mindenkivel — leginkább magával — szemben. Mindig újít, izgága ter­mészetű, tenni, jobbítani akar, most például százezer forintos alapít­ványt jegyeztetett be a pedagógusok elismerése, jutalmazása céljából. — Mi késztette erre a lépésre? —Két dolog. Az egyik: a pedagó­gusok nincsenek megbecsülve, a másik: az intézményhez való kötő­dést is hiányolom. Sok ember nem tekinti életformának a pedagógus­munkát. Én annak tartom, a nap huszonnégy órájában pedagógus­ként élek. Ha valamit csinálok, ak­kor az a saját gyermekeim, környe­zetem előtt olyan legyen, amilyen egy tanártól elvárható. Tudom jól, hogy minden szakmában vannak ki­válóak és gyengék is. — Mivel lehet a tanár munkáját mérni? Például azzal, ha felkarolja a te­hetségeket. Volt már olyan tanu­lóm, aki az országos versenyen első lett, ez ahhoz volt elég, hogy a kalo­csai pályázaton — amelyet a fenti tárgyban írtak ki — lesöpöqenek. Ekkor megfogadtam, hogy az isko­lámban soha többé nem pályázok meg semmit. De a szakmai celkitű­• Bíró Zoltán zéseimet nem adom fel, még akkor sem, ha a szárnyaim megnyirbálják. — Keményen bírálja sorstársait, mégis az ő részükre hozott létre egy alapítványt. Nem érez ellentmon­dást? — Nem, mert ha valaki huszonöt évet eltölt ezen a pályán, az elisme­rést érdemel, függetlenül attól, hogy ki milyen eredményt ért el. Az ön­kormányzati testületben is felvető­dött a pedagógusok elismerésének gondolata, de kiderült, hogy semmit sem tudunk adni. Én többször is el­mondtam, ez nem csak pénz kérdé­se: sokszor elegendő a polgármester gratulációja is. De valahogy mégis kell ehhez valamilyen elismerés is a kézfogáson kívül. Úgy döntöttem, hogy a távollétemben — a másod­szori előterjesztés után — megsza­vazott képviselői költségtérítést nem fogadom el. — Hányán adják a tiszteletdíjat közcélra? — Úgy tudom, ketten a „Kalo­csáért alapítvány” javára adják. Az eddigi fizetségem teljes összegét az alapítványom számlájára tettem be. — Mikor adja át az első elisme­rést? —Az idei tanév végén, ugyanis ez áll az alapitó okiratban. A plaketten Fényi Gyula portréja látható, hátol­dalán belegravírozva ott szerepelne a kitüntetett pedagógus neve. Az ok­levélen kívül szeretnék valamilyen ajándékot is átadni, ezt a törzstőke kamatai határozzák meg. — Ki kaphatja meg a díjat? — Természetesen nem akárki! Két kikötésem van: Kalocsán kell huszonöt éves pedagógusi szolgála­tot felmutatni, tanítani valamely ön- kormányzati Intézményben — a fiú­nevelő nem számit —, pedagógusi oklevéllel. Ha ez nincs meg, akkor az illető nem felel meg a kikötéseknek. — Nem gondolja, hogy harago­sokat is szerez ilyen kikötések mel­lett? — Lehet! Én nyílt, kitárulkozó ember vagyok, nem rejtek véka alá semmit, nem úgy, mint azok, akik csöndben meghúzódnak. Úgy gon­dolom, aki ebben a városban hu­szonöt évet a katedrán eltölt, an­nak az ajándék és a kézfogás kijár. Hiszem, hogy a sokat szidott, el­marasztalt „fajtám” legalább eny- nyit megérdemel. Tamás László EGYESÜLÉSBŐL RESZVENYTARSASAG A külföldi tőkének nem kell a fűszerpaprika? A magyar paprikatermelés fővárosá­nak, Kalocsának a neve a környék- és távolbeliek képzeletében gyakran a Kagevel (Kalocsakömyéki Agráripari Egyesülés) társul. A nagyhírű, munka- fegyelméről híres, a termelők és feldol­gozók körében komoly gazdasági té­nyezőnek számító vállalat nemrégiben részvénytársasággá alakult.' Dr. Laka­tos Lajost, a közgazdaság-tudomá­nyok kandidátusát, a Kage Rt. vezéri­gazgatóját a változások történetéről kérdeztük. — A magyar gazdaság szervezeti átalakulásának történetében a Kage Rt. históriája elég bonyolult és össze­tett. A Minisztertanács által 1977-ben létrehozott Kalocsakömyéki Agráripa­ri Egyesülés a mai napig rengeteg átala­kuláson ment keresztül. Gyakorlatilag már 1990. január 1-jétöl úgy fogalmaz­hattunk, hogy egy fél rt. alakult, vagy­is: jogilag részvénytársaság jött létre, de ennek az rímnek az alaptőkéjében a Paprika és Konzervgyár forgóvagyona tulajdonképpen 4 százalékos, elsőbbsé­gi oszltalékú, szavazati jog nélküli rész­vényként szerepelt. A társaság mint az egyesülés jogutódja mintegy 220 milli­ós értékben bérelte a Paprika és Kon­zervgyár állóeszköz-vagyonának dön­tő többségét, ami után éves bérleti díjat fizetett. Tehát a magyar állam a vagyo­nát lényegében apportként, a bérleti díj fejében adta a részvénytársaságba. Múlt év január 24-én az Állami Vagyonügynökség és az rt. igazgatóta­nácsa megállapodott, hogy 1991. de­cember 31 -éig az állami elsőbbségi osz- talékú részvényt, illetve a bérleti díj fejében behozott apportértéket rész­vénnyé alakítja át, mégpedig névérté­ken. így tulajdonképpen 463 millió fo­rint állami vagyonnal egy 55 százalékos állami többséggel rendelkező rt. jött • Dr. Lakatos Lajos, a Kage Rt. vezér- igazgatója. létre, amelynek a teljes alaptőkéje ez év január elsejétől 830 millió forint. Lé­nyeges, hogy a 463 millió forint fölött 15 millió Ft teljesen ingyenesen, dolgo­zói részvényként került kibocsátásra. A többi részvényértéken a korábbi me­zőgazdasági részvényesek, termelők, kereskedővállalatok és természetes sze­mélyek, mint például a tejtermelők osz­toznak. Jelenleg itt tartunk, szervezeti átalakulásunkban ez a második ütem. Ezzel párhuzamosan, mintegy két év alatt szerettük volna a harmadik üte­met végrehajtani: 500 millió forint kül­földi tőkét akartunk az rt-be bevonni. Ezáltal a jelenlegi 830 milliós alaptő­ke mintegy 1 milliárd 330 millióra emelkedne, így a kapacitásunkat teljes mértékben kihasználhatnánk. Hiszen a környéken a nyersanyag és a munkaerő • A részvénytársasággá alakult egyesülés évenként visszatérő eseménye: átyeszik és minősítik a „piros aranyat”. rendelkezésre áll, s úgy tűnik, a termé­keinknek piaca is lenne. A gond az: annak ellenére, hogy eredményesen gazdálkodunk, — ami önmagában is nehéz feladat a mai agrárágazati, élel­miszer-ipari viszonyok között — még­sem vagyunk annyira vonzóak a pénz­ügyi, illetve szakmai befektetők részé­re, ami ezt a szándékunkat a második ütem mellett sínre vitte volna. Ezért ezt, az úgynevezett harmadik ütemet a szervezeti átalakulás után az ÁVÜ és a részvénytársaság testületi szervei viszik tovább. Azf rt. igazgatósága és közgyű­lése egyelőre április 30-áig hosszabbí­totta még a tőkebefektetési, privatizá­ciós tendert. Ez egy zártkörű kiírás, meghatározott feltételekkel, amit az rt. és az Állami Vagyonügynökség közö­sen írt ki. Tény, hogy egy éve még jobb volt a pozíciójaja magyar agrárágazat­nak, magának a fűszerpaprikának és cégünknek is, így ennek tudatában meghatározott körben tettük közzé a pályázatot. A baj ott van, hogy a jelen­legi bizonytalan agrárgazdasági hely­zetben nagyon meggondolják a befek­tetők, hová invesztálják tőkéjüket. Mindemellett, a Kage Rt. testületi szervei által kialakított helyes üzletpo­litika, az Állami Vagyonügynökség te­vékeny közreműködése, a kollektíva munkája segített abban, hogy a nehéz időszak ellenére — ha a tavalyi kima­gasló eredményt nem is tudtuk tartani — mintegy 51 milliós nyereséggel zár­tunk. Lényegében mind a Paprika és Konzervgyár, a Kalocsatej és az agro­kémiai üzem eredményesen működött. A kemény üzletpolitikának és a kor­rekt partnerkapcsolatoknak köszönhe­tően a pénzügyi likviditásunk biztosí­tott, a határidőn túli kintlevőségeink a közel kétmilliárdos forgalom mellett sem érik el a 15 millió forintot. A szívós munkával elért gazdasági pozícióink a nehéz helyzet ellenére is biztatóak. Zsiga Ferenc ANYAKÖNYVI HÍREK KALOCSA Születtek: (február 10. és 24. között): Romsics Roland Gergő (a. n.: Récz Edit), Kreutzer Alexandra (Varga Tünde), Pénzes Renáta (Takács Ildikó), Sóly Rebeka (Heckl Anna Mária), Bagó Alexandra (Szabó Már­ta), Dudás Tamás (Oláh Csilla), Ványai Elvi­ra (Páli Erika), Mravik Erika (Helfrich Teré­zia), Katona Péter (Nedelka Éva), Török Odett Orsolya (Simó Judit), Szalontai Dáni­el (Markclla Ilona Erzsébet). Házasságot kötöttek: Kovács László Ist­ván és Kapitány Mária, Korsós Sándor és Kovács Györgyi, Csincsák Ferenc és Bene- dek-Kupusz Zsuzsanna Edit. Református lelki- pásztorok találkozója Dunapaiajon A dunapataji református egyház- község a Duna mente egyik legna­gyobb múltra visszatekintő közös­sége. Szinte az elsők között refor­málódott, s az 1409-től 1861-ig me­zővárosi rangot viselő nagyközség református templomát a közelmúlt­ban restaurálták. Ekkor derült ki a művészettörténeti szenzáció, amit még fel sem dolgozott a szakiroda- lom, nevezetesen, hogy a barokk stílusú templom egyes részleteiben a gótika jegyeit hordozza. Az elmúlt napokban ez a nagy múltú gyülekezet látta vendégül a bács-kiskunsági református egy­házmegye közel félszáz lelkipászto­rát, akik kéthavonta ismétlődő ösz- szejövetelüket tartották, ezúttal Dunapatajon. Bán Béla, a helyi re­formátus lelkipásztor elmondta, hogy a munkaközösség megvitatta az egyházon belül kialakult külön­féle kegyességi irányzatok egység­törekvéseit és azok különbözősége­it. Kilyén Ilkának, a marosvásárhe­lyi magyar színház művészének sze­mélyében vendége is volt az össze­jövetelnek. Csángó népdalokból és irodalmi alkotásokból kötött mű­vészi csokrot a résztvevők számára. Megélénkül a dunai turizmus Úgy tűnik, végre beérnek a ko­rábbi évek erőfeszítései a kalocsai dunai turizmus újjáélesztésére. A turisztikai szekemberektől ka­pott információk szerint azJdéP több mint félszáz alkalommal köt­nek ki a meszesi kikötőben a nagy nyugati utazási irodák vendégei, akik szovjet és német hajókon láto­gatnak ide, hogy megismerkedje­nek Kalocsa és Hajós idegenforgal­mi nevezetességeivel. Még az idén átadják a sportcsarnokot Hajóson Több mint háromszáz hajósi vá­lasztópolgár vett részt azon a falu­gyűlésen, amelyet február 3-án a nagyközség művelődési házában tartottak. A település ügyes-bajos dolgainak megbeszélése mellett Schön Ferenc polgármester ismer­tette azt a tanulmánytervet, amely­nek előzetes adataiból kiderült: a település üzemelése szempontjából fontos szennyvízcsatorna-rendszer megépítése mintegy 270 millió fo­rintjába kerülne a falunak. Ugyan a közegészségügyi szempontból fontos közmű megépítését a hajósi polgárok többsége helyeselte, ám mint rámutattak: a családokra eső mintegy 80 ezer forintos terhet a jelenlegi nehéz körülmények között nem tudják vállalni. A hozzászólá­sok és a közvetlen tapasztalatok nyomán a hajósi szenátorok véle­ménye úgy módosult: egyelőre nem szabad a csatornarendszer kiépíté­sét elkezdeni, hiszen egy „erőltetett menet” sok bizonytalanságot takar. Ami már biztos, s ebben a pénz­szűke világban nem kis eredmény, még ebben az évben befejezik a tor­nacsarnok építését, s hamarosan korszerű körülmények között spor­tolhatnak a hajósiak, az iskolai testnevelés is jobb körülmények kö­zött folyhat. Zs. F. A baráti kör ajándéka A Szent István Gimnázium bará­ti körének tagjai nem csak ünnepi alkalmakkor gondolnak az egykori alma materükre. Az öregdiákok — ismervén az intézmény szerény technikai felszereltségét — egy kor­szerű hifitornyot adtak át Terney Dezső igazgatónak. A baráti kör ajándéka az iskola társalgójába ke­rül. Az oldal a Kalopress közreműködésével készült. Kalocsa és vidéke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents