Petőfi Népe, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-27 / 49. szám
PETŐFI NÉPE 8. oldal, 1992. február 27. AZ ÜT SZÉLÉN A világ a rossz? Valóságos krimi kellős közepébe csöppentünk, amikor az Öregcsertő- Csornapusztán nemrégiben történt csecsemőbántalmazás körülményeinek kiderítésébe fogtunk. Mint már beszámoltunk róla, a mentők által a kalocsai kórház gyerekosztályára szállított Poczok Melinda és Anita öt hónapos ikerpár fejecskéjén brutális bántalmazás nyomait találták. A kórház feljelentése alapján indított nyomozás megállapította, hogy a 34 éves apa, Tamás Béla először éllettársát, majd az elmenekült asszony által felügyelet nélkül hagyott csecsemőket bántalmazta. Mindkettőjük fejét durván megszorította. A tettét idegességével magyarázó apa kihallgatását követően a felelősségre vonás elől, hároméves kislányával, egy fillér nélkül, céltalanul indult el a nagyvilágba. Öregcsertőt Kiskőrös irányába elhagyva a kocsi hangtalanul fut az úton, ám azonnal sírni kezd a karosszéria, amikor az egysávnyi széles, kátyúkkal tarkított csorna- pusztai bekötőútra fordulunk. Fél kilométernyi zötykölődés után, a két házsorból álló településbe érve ütött-kopott, térdre rogyott házak között csupán féltucatnyi az új épület. A vaksi ablakokon idős emberek szemlélik kíváncsian a feltűnt idegeneket. Vicsorgó, korcs kutyák ugatása közepette, a 16-os számú rozoga épület előtt kászálódunk ki az autóból. Innén vitték el a csecsemőket. Nyúlok a rozsdásodó kilincshez, nem enged az ajtó. Innen hordták a vizet Munkásruhás fiatalember néz ki a szomszédos házból, gyanakodva méreget, alig válaszol a kérdésekre. Aztán jön az asszony, Zöldági Jánosné, betessékel bennünket, lassan megered a nyelve. — Tudják, régóta ismerjük mi a Tamás Bélát meg az élettársát, Zsel Gézánét. Valahonnan Nyíregyházáról kerültek a megyébe. Amikor Negyvenszálláson, az Ur- bán-tanyán laktak, már meghalt egy gyerekük. Jól emlékszem rá, akkor is a kocsmában mulatoztak, még énekeltek is. Akkor a gyereküket egy lakókocsiban hagyták, aki aztán félig összefagyva megfulladt. Mindkettő iszákos, nincs bennük tartás, az utóbbi időben már csak a családi pótlékból élték . Pedig á kornyék híres gazdája, a Pásztor András sokat megtett értük. Munkát adott tízezerért az embernek, ő intézte a Kiss Ferenc-féle házat albérletnek. Úgy képzelje el, egyetlen kis lyukban voltak mind az öten, még ágyuk sem volt, azt is az András bácsi adott a gyerekekre tekintettel, de most aztán visszavitte. Nem ittak ezek a kocsmában, de volt olyan nap, ha a családi pótlékot vagy a segélyt megkapták, hogy naponta tízet is fordultak a demizsonnal. Bort hoztak, azt vedelték. Agresszív ember a Béla, gyakran verte az asszonyt. Egyszer a saját szememmel láttam, hogy a falon ott volt az Éva véres, hajas fejbőre, mert a Béla odaverte a fejét. Már fél éve is van, hogy velünk nem beszélnek, pedig eleinte tőlünk hordták a vizet. De mert nekünk is megvan a magunk baja, meg velünk is kötözködtek, jobb is, hogy elmaradtak. A gyerekeket sajnáltuk A gyerekeket nagyon sajnáltuk, ha elmentek, néha átnéztem rájuk. Hétfőn volt egy hete, hogy Tamás Béla egy veszekedés után részegen az élettársát félholtra verte, de a náluk tartózkodó keresztanyja is kapott. Azok rtieg, fogták magukat és a három gyereket a lakásban hagyva, állítólag Pestre távoztak. Akkor aztán hiányzott az asszony, az önvédelmi csoport vezetőjéhez ment, hogy szóljon be rádión a rendőrségre: elment az asszony, mit csináljon a gyerekekkel? A Matos József beszélt is a rendőrökkel, biztos nyoma is van a dolognak, de azok azt mondták, családi problémába nem avatkoznak. Nem voltak ezek emberek, ha én nem sokallom meg a gyereksírást, s nem üzenek a védőnőnek, már az ikrek sem élnek. De kérdezze meg a munkaadóját, Pásztor Andrást, az eligazította párszor, még meg is verte. Ő aztán többet tud mondani. Megcsúfolták a jóindulatomat Takaros tanyába érve személyesen fogad a jómódú gazda, Pásztor András. — Tudja, reggelig tudnám mondani ezeknek a dolgát. Az biztos, hogy az én jóindulatomat csúnyán megcsúfolták. Akkor találkoztam velük először, amikor az első gyerek halála,után kitelt a becsület a téeszben. Én adtam nekik helyet, a bérelt juhakol mellett volt egy ház, még fürdőszoba is volt benne, abban húzták meg magukat. Aztán egy napon, mert kórházba kellett mennem, visszaérkezve azt látom, hogy az asszony fejjel az olajkályhára borulva őrjöng, az arca csupa vér, s szabályosan „meg van skal- polva”, egy féltenyérnyi helyen le volt szakítva a fejbőre hajastól. Indulok telefonálni a rendőrségre, de a többi juhász mondja, hogy Tamás Béla elvágta a telefonzsinórt is. Akkor egy darabig megint nem láttam őket, mígnem az ősszel az élettársával nem jöttek rimánkod- ni: nem isznak, elvégzik a munkát rendesen, csak még az egyszer fogadjam vissza őket, mert az asz- szony terhes, a hároméves kislánynyal nem tudnak megélni. Személyesen mentem az ismerősömhöz, albérletet intézni, én adtam ágyat, szekrényt, hogy legalább a gyerek ne a földön aludjon. Szalonnát, kolbászt pakoltunk, elmentem neki az erdőbe fáért, meg ne fagyjanak a kicsik, ha szül az asszony. Talán egy hónapig nem is volt semmi baj, meg is születtek az ikrek, a munkába is eljárt. Hanem aztán, egyik délután nézek ki a tanyából és látom, hogy a Béla meg valaki egy Zsukba raknak be egy birkát, de már indulnak is a köves- út felé. Kocsiba ültem, eléjük kanyarodtam, kérdőre vontam őket. ANYAKÖNYVI HÍREK KECSKEMÉT Születtek 1992. február 14. és 20. között: Vas Aranka (a. n.: Fakan Aranka), Király Eszter (Papp Judit), Budai Máté (Kovács Brigitta), Medgyesi Attila (Péli Éva), Tiha- nics Norbert (Pál Gizella), Szatmári Erzsébet (Juhász Mária), Apostagi Lilla (Vigh Mária), Sonkolyos Lajos (Reményi Erzsébet), Héjjas Péter (Makány Annamária), Csikai Zsanett (Barkóczi Györgyi), Bende Balázs Botond (Somi Ilona), Bajzák Anita (Szécsényi Anita), Nagy Eszter (Varga Katalin), Bertók Péter László (Gábor Zsuzsanna), Kovács Gergő (Nyikos Anna), Szeleczki Dániel Csaba (Hajagos Timea), Lipóczki Gábor (Egry Ildikó), Bakó Mónika (Nagy Mónika), Fekete Barbara Ágnes (Balázs Ágnes), Zakar Ferenc (Pólyák Anikó), Szabó Jenő (Urbán Ilona), Bálint Árpád Attila (Végvári Éva), Szabó Zoltán (Patai Ibolya), Borsos Renáta (Tóth Gyöngyi), Balog Cin- tia Eszter (Dakó Eszter), Husák Gyöngyi Angéla (Fruktusz Gyöngyi), Csípő Eszter Lili (Kovács Anikó), Gábor Henrietta (Hoj- sza Ildikó), Kovács Bence Donát (Kovács Erika), Korsós Fanni (Kovács Júlia), Zsíros Anna (Bódogh Mária), Méhész Ildikó (Haj- dúkovics Ildikó), Horváth Luca (Nánási Gabriella), Horváth Máté (Nánási Gabriella), Berger Elemér Benjamin (Zsigovics Krisztina), Sáfrán Gábor (Kovács Mária), Lévai János Pál (Mihály Margit). Házasságot kötöttek 1992. február 21.'és 22-én: Török Antal és Fehér Ibolya Rozália, Németh Tamás és Tormási Mária, Fülöp Sándor és Kovács Eszter. Hát a Béla elkezdett tagadni, mire én mérgemben egyetlen ütéssel leütöttem, kivettem a birkát, mire az autós elillant. Megint jöttek, bocsássák meg, ha őket nem is, legalább a gyerekeket nézzem. Hát néztem. Aztán karácsony előtt híre ment, hogy vagy húszezer forint segélyt, meg családi pótlékot kaptak a gyerekek után. Meg is éreztem a dolgot. Nem hajtotta ki a birkákat. Mindennap részeg volt, az asszonynyal együtt. Adtam nekik egy kis időt, karácsonyra egy birkát, hogy legyen mit enniük, de januárban még mindig nem akart dolgozni, pedig akkor már előleget is kapott. Elmentem hát abba a bögrecsardá- ba, ahol ivott, és megkérdeztem tőle, hogy itt adják a tízezer forintos fizetést, vagy én. Mert ha én, akkor jó lenne, ha végre dolgozna. Erre az anyámat emlegetve még neki állt följebb. Hirtelen haragú ember vagyok, hát én ott jól elvertem, majd megmondtam neki, eddig is a családját néztem, nem mást. A Sanyit meg, a zugkimérőt eligazítottam, hogy nem szégyellj magát, hiszen tudja, hogy otthon a gyerekeknek nincs mit enni, mégis van lelke a pénzt a borra elvenni a félig részeg embertől. A polgármesteri hivatallal is megfenyegettem, mire azt mondta, ha fizetnek, nem érdekli honnan, meg ki elől veszik el a pénzt. Hát, ilyen emberek is vannak. Akkor jött aztán a hír, meg a lapjukban is olvastam, mit csinált az állatja. Amikor a gyerekeket bevitték a kórházba, a nagyobbik kislány meg nem volt otthon, hogy végre megszabaduljak tőlük, összeszedtem azt a pár bútort, amit adtam, s hazaszállítottam. Ez akkor lehetett, mikor a rendőrök kihallgatták, mert nem volt otthon. Most aztán nem tudom, mit kezd magával. Világgá menve? A gazdától eljövőben még egy utolsó kísérletet teszünk, hátha az üres ház környékén találjuk meg Tamás Bélát. Alig érünk a ház bejáratához, már jön is egy asszony, s mondja: itt volt egy félórája, csúnyán összeveszett a postással, mert nem adta neki a családi pótlékot, mert az utalvány az asszony nevére szól. Én adtam neki száz forintot, azzal indultak el gyalog Kalocsa irányába. Öregcsertő és Kalocsa között az út jobb oldalán ráérősen haladva egy kék kordbársony nadrágos, vékony dzsekis férfi, egy rosszul öltözött három év körüli kislányt vezet. Szótlanul mennek, a fejüket sem emelik, ahogy melléjük érünk. Kérdezés nélkül tudjuk, az alacsony, fekete férfi Tamás Béla. — Béla, a gyerekei felől érdeklődünk, mi van velük? — Nem tudom, jó helyen vannak azok. Maguk meg rendőrök, mi? — Nem, de tudni szeretnénk . . . — No, ha nem, akkor vegyék végre tudomásul, olyanok vagyunk, amilyenek vagyunk, a világ a rossz. Hiába ajánljuk fel, nem szállnak be a kocsiba, 1992. február 20-án, délelőtt 11 órakor szótlanul menetelnek egy jobb világ felé ... Zsiga Ferenc Meghaltak: Hegedűs Gábor (Kecskemét), Borbély Pál (Kecskemét), Mankovics Jánosné Szilágyi Ilona (Jakabszállás), Dékány Istvánná Vég Teréz (Kecskemét), Dömény János (Baja), Maczák Mihályné Oláh Anna (Kecskemét), Berkes István (Ágasegyháza), Alt Imre (Kecskemét), Homoki Jenőné Da- nics Erzsébet (Kecskemét), Szabó Győző (Kecskemét), Gyarmati Józsefné Hajagos Erzsébet (Kecskemét), Beke Dénesné Tóth Judit (Nagykőrös), Kuti Mihály (Kecskemét), Kovács István (Kecskemét), Ézsiás Gáborné Seres Eszter (Tiszakécske), Homoki-Nagy Pálné Pongrácz Margit (Kunpe- szér), Hideg Andrásné Kuntler Margit (Kecskemét), Gyenes Ferenc (Fülöpszállás), Katona Józsefné Bárány Irén (Orgovány), Horváth Ferencné Oroszi Julianna (Kecskemét), Csernus Imre (Tiszakécske), Szilágyi Béla (Tiszakécske), Lőrincz Béla (Kecskemét), Kalenda Miklós (Kecskemét), Kiss Erzsébet (Kecskemét), Kiss István (Kecskemét), Kucsera Sándor (Kecskemét), Tordai Ferencné László Karolina (Tiszakécske), Mátyus Pálné Kulman Magdolna (Kecskemét), Siroki Pál (Kecskemét), Ozsgyáni Sándor (Cegléd), Molnár Péter (Kecskemét), Antal Andrásné Pásztor Etelka (Kecskemét), Bódi János (Kecskemét), Illés Istvánná Csontos Julianna (Kecskemét), Pulai Sán- dorné Orbán Ilona (Kecskemét), Vári Lajos- né Baronfeld Katalin (Kecskemét), Scholler Ferenc (Tiszakécske), Boda István (Kecskemét), Zsinkó Imre (Kecskemét), Jéga- Kovács Istvánná Komjáti Terézia (KecskeMAGYAR HONVÉDSÉG Szabadszállás, helyőrségparancsnoka felvételre keres szakácsot, főszakácsot Érdeklődni lehet: Magyar Honvédség 52. Javítéezred személyügyi alosztály _________Tel.: 76/53-811/350 544 J F ÁRAÓ LEÁNYA A PIARISTA HÁZ GERENDÁJÁBÓL Horváth-hegedűk készülnek Kecskeméten A legszűkebb szakmai körökben is kevesen tudják, hogy Kodály városában, Kecskeméten, a zenei élet árnyékában szerényen meghúzódva, él egy hegedűkészítő mester: Horváth Gyula. Bár nem nevezi magát mesternek, engedtessék meg, hogy felelősséggel annak tituláljam, a róla szerzett ismereteim alapján. Ugyanis: amit csinál, az vitathatatlanul mesteri munka. A puszta véletlen hozott össze ezzel a jól szituált úrral. Első beszélgetésünk két óra hosszáig tartott, s én legfeljebb tíz percet raboltam el sajátos hangszerkészítési technológiájának előadásából. Szükségét érezte többször hangsúlyozni: ő nem Amatit, Stradivarit, Petrust, Steinert vagy más klaszi- kus nagymestert utánoz, ő Hor- váth-hegedűket „komponál”. Horváth Gyulával második találkozásunkra már a lakásán került sor. Műhelye télen az alsókonyha, nyáron a kis udvar. A saját maga gyártotta különleges szerszámokkal eddig — tizenöt év alatt — négy hegedűt készített. Most újabb kettőt farag, fest, lakkozik, ragaszt. Hogy készülnek a Horváth- hegedűk? Határtalan türelemmel, ambícióval, komoly ismereti, gyakorlati háttérrel, a munka minden fázisának szeretetével, a fizika és geometria bizonyos szintű ismeretével, s nem utolsósorban zenei érzékkel. A hegedű fiatal kora óta része az életének. Szerelmese a hangszernek. Ahogy telt-múlt az idő, kezébe kerültek a híres cremonai mesterek már elnyűtt hegedűi is. Ezeket sikerült szinte eredeti állapotukra restaurálni. Az első, kis méretű hegedűt 18 évesen készítette, aztán 24 év kihagyás következett, majd újból elkezdett hegedűt fabrikálni, javítgatni. Mindig izgatták az 1644-ben született világhírű nagymester, Stradivari hegedűinek faanyagai, az akkori időkben lehetséges lakkozási, technológiai eljárásai. Mindezekről sok legenda elterjedt a világban, mondja Horváth úr, melyeket még senkinek sem sikerült „megfejteni”. Őt ez már rég nem érdekli, mivel kidolgozta a saját módszerét, mely a fa minőségében, annak megmunkálásában, a lakkozásban és a száradási idők kivárásában rejlik. Ennyit mond erről, hogy titkát el ne árulja. Egyébként hegedűinek fedlapjai és hátlapjai feltűnően magas domborításúak. Kettő közülük, mint a képen is jól látható, intarziával díszített. Sokan dicsérKüllemre is gyönyörűek a Horváth-hegedűk. • A piarista ház gerendadarabjai, melyekből még több hangszer készül. ték már. Tőle távol áll az öndicséret, beszéljen inkább hegedűje helyette, a saját hangján. És megszólalt a Horváth-hege- dű, mesterének kezében, a szomszéd Tánczos Benedek kíséretével, aki nyugdíjas lévén — időtöltésből — ugyancsak próbálkozik e hangszer készítésével. Szállnak a dallamok a húrokról, a hegedű korához képest megtévesztően kitűnő, nagyhatású hangzással. Horváth mester most készülő egyik hegedűje újabb kísérlet eredményeként születik meg, rövidesen. Ennek további, helyi érdekessége: fedlapja a kecskeméti piarista diákotthon mennyezetéből, felújítás során, néhány éve kiszedett fenyőgerendából készült. A faanyaghoz tűzifa áron jutott hozzá. S ha hinni lehet — s miért ne lehet• A mester az alsó konyhában, munka közben. (Gaál Béla felvételei) ne — az épület falán lévő emléktáblán feltüntetett 1729-es elkészü- lési időnek, akkor ez az anyag 263 éves. Ez a hegedű nem csigafejes, mint a többi, hanem „Fáraó leánya” fejjel díszített, s ha minden jól megy, mondja Horváth úr, májusban már játszani lehet rajta. A kecskeméti hegedűkészítő másoknak is szeretné átadni tudását. Tanműhelyt szeretne létrehozni. Ehhez viszont menedzserre lenne szüksége, olyan partnerre, aki ugyancsak szívügyének tekinti a hegedűkészítést Kodály Zoltán szülővárosában. Horváth úr nagy értékűnek tartja hangszereit, ezért érthető, hogy lakcímének mellőzését kérte e sorok írójától. (Címe a szerkesztőségben.) Rapi Miklós Egyházak állami támogatása — Az egyházak idei, csaknem 2 milliárd forintos állami támogatásából a katolikus egyház több mint 1 milliárd forinttal részesül—derül ki a Magyar Közlönyben megjelent ezzel kapcsolatos országgyűlési határozatból. A reformátusok 342 millió forintot kapnak, az evangélikusok 117 milliót, míg az izraelita felekezet összesen 60 millió forintot. A pénz nagyobbik részével az egyházak működését, a hitéletet támogatják, kisebbik hányada pedig az egyházi ingatlanok felújítását, újak építését, illetve közgyűjteményeiket szolgálja. A támogatásból 26 kis létszámú egyház is részesedik, 35 millió forintot költhetnek a hitéleti, s 50 milliót ingatlanjaik fenntartására. A parlament ezenkívül elkülönített 70 millió forintot. Ebből kétmilliót szociológiai felmérésre fordít a Művelődési es Közoktatási Minisztérium. A fennmaradó 68 millió forintot céltámogatási igények kielégítésére használják majd fel. Ennek odaítéléséről negyedévenként az Országgyűlés dönt. A Tolna Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat 2. sz. körzeti üzeme vállalkozókat keres keveréktakarmányok, szemestermények, malomipari termékek bizományosi forgalmazására Kalocsa és Solt körzetében. Részletes tájékoztatás az alábbi címen és telefonszámokon: 7044 Nagydorog, Mező I. u. 5/7. Telefon: 75/33-001, 33-038 SZOMBATTÓL: MADÁRKALENDÁRIUM A tavaszi vonulás naptára Szinte mindenki — akarva- akaratlan — tanúja lehet az évente kétszer, tavasszal és ősszel megismétlődő természeti csodának, a madárvonulásnak. Persze, ennek csupán kis része játszódik le a szemünk előtt, egy csapat vadliba vagy daru, esetleg egy felhőnyi seregély képviseletében. A madárvonulás zömében az átlagember számára láthatatlan. A madarak egy része egyesével vagy kisebb csapatokban, sőt, gyakran éjszaka vonul. Ha vesszük a fáradságot, egy jó madármeghatározó könyvet, például az Európa madarai címűt, és egy távcsövet, akkor némi utánjárással egész sor érdekes megfigyelést tehetünk. A madárvonulás tíz hetén, naponta újabb és újabb fáradt vándort pillanthatunk meg. Madaraink a telet különböző helyeken töltik. Előfordul, hogy néhány példány megpróbál áttelelni nálunk. Ha enyhe a tél, akkor ez sikerülhet. Kemény teleken ezekre az egyedekre viszont a biztos pusztulás vár. Vonuló madaraink egy része Dél-Európában tölti a telet, mint például a szárcsák Olaszország lagúnáiban. Más fajok Afrikából érkeznek. A seregélyek Afrika északi részéről, Tunéziából és Algériából érkeznek. Egyes fajok pedig egészen Dél-Afrikáig repülnek, és ott telelnek át, mint a fehér gólya és a füsti fecske. A tavasz közeledtével azután a költöző madaraink hazafelé indulnak. Megfigyelések szerint ezt az utat gyorsabban teszik meg, mint a telelőhely felé vezetőt. Ez azzal magyarázható, hogy itthon még hatalmas feladat vár rájuk. Legelőször a területfoglalás, párválasztás, fészekrakás, majd az új nemzedék felnevelése. Az érkezés időpontjában óriási eltérések lehetnek. A Földközitenger mentén telelők szinte egykét nap alatt megérkeznek. Nem úgy az Afrika déli részéről indulók, amelyekre hatalmas út vár. A következő hetekben folyamatosan követhetjük nyomon vonuló madaraink érkezését. A madarak érkezési naptárát dr. Vertse Albert állította össze, több évtized sok száz megfigyelése alapján. Mindezt kiegészítettem Xantus János madárnaptárával. Ne feledkezzünk meg, hogy a jelzett dátumok középértékeket tartalmaznak, hiszen a madarak érkezését és elvonulását a környezeti tényezők jelentősen befolyásolhatják. így az itt szereplő középértékek dátumait az időjárás akár két héttel előbbre is hozhatja, vagy eltolhatja. A megfigyeléseknél hazánkon belül is adódhat pár napos eltérés. Ezt a távolság és a domborzati viszonyok befolyásolják. Hiszen Szegeden hamarabb pillanthatunk meg egy barázdabillegetőt, mint Sopronban. A következő tíz hét alatt, ha szentelünk egy kevés időt naponta a télutóból, akkor szemtanúi lehetünk a tavasz kibontakozásának, melyet nemcsak a sok színben pompázó virágok jeleznek, hanem a messziről érkezett vándormadarak párválasztása, szorgoskodó fészeképítése. Andrési Pál Repülő vadlibák.
