Petőfi Népe, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-19 / 42. szám
7 TISZTELT SZERKESZTOSEG 1992. február 19., 7. oldal Kedves Olvasóink! Az utóbbi időben hozzánk küldött leveleik — kevés kivétellel — az élet fonákjairól, rosszabbik oldaláról tudósítanak. Így hát ezt tükrözi alábbi összeállításunk is. Olvashatnak egyebek között egy túlontúl agresszív buszvezetőről, az utcanév-változtatásokkal kapcsolatos huzavonához fűzött véleményről, valamint a kiskunhalasi Rokolya család köszönetéről. Kérjük, írjanak to vábbra is minden közérdekű témáról, ami bántja Önöket, vagy aminek örülni tudnak. (A szerk.) Kölcsönök és kamatok (Boldoczki László, Kiskőrös, Ligeti Károly u. 20. szám alatti lakos észrevételeket tett a lapunkban megjelent, Számoljon, mielőtt fizet című cikksorozattal kapcsolatban. Olvasónk levelét elküldtük az illetékesnek. Válaszát az alábbiakban közöljük.) A Petőfi Népe Szerkesztősébe hozzám továbbította az Ön levelét azzal a kéréssel, hogy válaszoljam meg. Bár a cikk megírásával nem vállalkoztam arra, hogy konkrét ügyekkel kapcsolatban szakvéleményt vagy tanácsot adjak, azt most mégis megkísérlem. Szeretném hangsúlyozni, hogy az általunk írt cikk tartalmáért természetesen felelősséget vállalunk. Azzal a céllal tettük ezt közzé, hogy segítsünk azoknak az adóstársaknak, akiket érdekel és figyelmesen elolvassák. Mi a cikk elején és később is hangsúlyoztuk, hogy hosszú lejáratú és magas kamatozású hitelekre vonatkoznak megállapításaink. Az ön által 2 évre felvett rövid lejáratú hitelre is érvényesek az ott közölt számítási módszerek és adatok, de ezeknél a futamidő (visszafizetési idő) rövidítése természetesen kisebb megtakarítást eredményez. Az ön által hiányosan megküldött fénymásolatokból az tűnik ki, hogy személyi kölcsönként vették fel a 170 ezer forintot. Erre más kamatlábak érvényesek, mint a cikkben általunk vizsgált lakáskölcsönökre. A személyi kölcsönök kamatlába az OTP információja szerint 1990- ben 32 plusz 3 százalék volt, 1991- ben 36 plusz 3 százalék. A kölcsön után járó kamatot ezzel kell számolni. A Petőfi Népe 1991. december 16-ai számában, cikksorozatunk 6. részében leírtuk, hogyan lehet nyomon követni az adósság fogyását. Az ott ismertetett módszerrel Önök is kiszámíthatják a jogos kamat összegét. A kapott hiányos adatokból számolva az a véleményem, hogy Önökkel valóban többet fizettettek a kelleténél. Hogy pontosan menynyivel, azt csak úgy lehet megállapítani, ha a hitelszerződést teljes egészében megismeri az, aki ellenőrizni akarja a számítások helyességét. A hitelfelvételkor kiállított értesítésben szereplő, 2 évre kiszámított kamat körülbelül megfelel a 32 plusz 3 százalékos akkori kamatlábnak. Ez azonban a pluszszázalék erejéig a kezelési költséget is tartalmazza. Nem tűnik ki, hogy milyen címen számították fel a 8500 plusz 1360 forint összegeket. Javaslom, hogy keressék meg a takarékszövetkezetet és kérjenek pontos elszámolást a felszámított költségekről. Tohai László Kulcsos nyomógombokat a parlamentbe! Kérem, kérdezzék meg azokat, akik p,gátiaméntben a képviselők szavazógépeit szerelték, hogy a piros gomb helyett miért nem zárás, tehát kulcsra zárható nyomógombokat szereltek fel? Ugyanis a képviselők, amikor a helyüket elfoglalják, behelyezik a nyomógomb zárnyílásába a kulcsot, azt elfordítják, s ezáltal üzembe is helyezték a gépüket. így a házelnöknek nem kellene külön felhívni az illetékes személyzet figyelmét. Illetéktelen személy a nyomógombokat nem használhatná, csak az, akinek birtokában van annak a kulcsa. A véletlen megnyomás is teljesen kizárt. A jelenlegi módszer ugyanis szinte nevetséges dolgokkal jár. Ilyen kulcsra zárható nyomógombokat a Viliért Vállalat forgalmaz, nem is nagy összegért. Csak a jelenlegi gombokat kell kicserélni, a kulcsosakat a helyükre tenni, bekötni megfelelően, s ezzel minden probléma megoldódik. Nem kell a képviselőknek olyan nevetséges dolgokkal foglalkozni az érdemi munka helyett, hogy vajon ki nyomta meg a gombot, illetve a sajátja helyett a szomszédjáét. Továbbá javaslom egy kis helyiség berendezését, ahol egy nyugdíjas vagy leszázalékolt kormányőr egy számozott kulcsot a képviselő által átadott igazolólap ellenében átad a képviselőnek. így megoldható az ellenőrzése is annak, hogy az ilyen vagy olyan számú gombot ki nyomta meg, hogy került birtokába a kulcsnak. Amikor a képviselő a helyét bármely okból elhagyja, a kulcsot zsebre teszi. Ha az épületet elhagyja, akkor a saját kulcsát az igazolólap ellenében leadja. Id. Kossá István, ny. villanyszerelő-mester, Lajosmizse, Május 1. út 4. A pataji téesz se nem fizet, se nem válaszol Édesanyám a Dunapataji Új Élet Termelőszövetkezetben dolgozott. Sajnos, 1991. március 24- en elhunyt. Már nyugdíjas volt a téeszből, de ezek után is járt neki a háztáji. Ezt ő 1990-ben terményben kérte, sajnos, nem gondolhatta, hogy hirtelen meghal. Én a nővéremmel együtt novemberben bementem a teeszbe. Kértük, hogy inkább pénzben fizessenek, mert városon se ő, se én nem tudunk mit kezdeni a takarmánynyal. Ott a hivatalos személy azt mondta, valamennyit várni kell, mert őnekik ezt újból vissza kell vásárolni és utána tudnak fizetni pénzben, körülbelül december közepén. Én idáig egy fillért sem kaptam. Háromszor írtam nekjk, de még egy válaszlevél se jött. En Dunapa- tajon laktam, de onnan decemberben elköltöztem gyermekeimmel Kiskunhalasra. Nekem az nem kifizetődő, hogy utazgassak, de any- nyit megérdemelne az ember, hogy a levelére válaszoljanak. Egyedül nevelem a két kiskorú gyermekemet, munkanélküli-segélyen vagyok, így minden fillérre szükségem van. Bár inkább ne adnának semmit, de élne édesanyám, mivel még csak 56 éves volt. De ha már így jártunk, követelem a pénzt. A hagyatéki tárgyalás után a téesz meg is kapta hivatalosan, kik az örökösök. Ha mi tartoznánk nekik, rég behajtották volna rajtunk. Segítségüket előre is nagyon köszönöm. Fekete Attiláné, Kiskunhalas, Vajda út 2. ( Tisztelt Asszonyom! Fend sorait ajánljuk a Dunapataji Új Élet Termelőszövetkezet vezetőinek figyelmébe. (A szerk.) Ennyi nyugdíjasnak nagy lehet a hangja A minap adta hírül a sajtó, ho márciusban és szeptemberben emel ni fogják a nyugdíjakat. Azt, hogy mennyivel, csupán intervallumban adták meg, de mindegyik nyugdíjastársam tudja, hogy akinek több volt, az kevesebbet, akinek pedig kevesebb, az többet remélhet. A nyugdíjaknál ugyanis fordított a helyzet, mint a béreknél, itt már nem kell ösztönzőnek lennie a jövedelemnek, örülünk az emelésnek, hiszen úgy g ondolom, nem kell bizonygatni, ogy a társadalomnak ez a rétege a leggyorsabban elszegényedő. Emiatt tehát minden fillérnek örülnünk kell. Annak azonban már kevésbé örülünk, hogy ezt az igen szerény mértékű emelést még meg sem kaptuk, máris elvitte a fűtés és vízdíj, az utazási költségek, a tej, és a gépjármű újabb adója—persze csak a jobb helyzetűeknek van, vagy mozog még a kocsija—és a nagy túltermelés után most éppen a húsárak 20 százalékos emelése. A dolgot még csak cifrázza az, hogy miközben az emelésekről megjelent a közlemény, azzal szinte egy időben az is, hogy katasztrofális helyzetben van a társadalombiztosítás, és az sem biztos, hogy a már megállapított nyugdíjakat megkapjuk. Miközben ezeken a dolgokon morfondírozom, önkritikával meg kell állapítanom, hogy valóban, vitathatatlanul óriási terhet jelenthetünk mi, nyugdíjasok a költségvetés és áttételesen a fiatalabb nemzedék számára. Nem elég, hogy visszük a pénzt, nyugdíjunk megállapításával, számfejtésével—ami már majd fél évig tart —, elosztásával, kikézbesítésével is gondot okozunk. Ráadásul sokan is vagyunk. Szóval sok baj van velünk. Hogy korábban évtizedekig mi dolgoztunk, hogy akkor, ha lassan is, de fejlődtünk, hogy munka mellett gyerekeket neveltünk — régen volt. Egy ismerősömmel a napokban folytatott beszélgetés jut eszembe, aki azt kérdezte: tudom-e, miért nincsenek az eszkimóknál öregek? Azért, mondta, mert ott az öregeket ráteszik egy úszó jégtáblára es nincs velük több gond. Na de mi van akkor, ha mi nem akarunk menni, már csak azért sem, mert nem vagyunk eszkimók? És mi van, ha hangosan kezdünk mi is beszélni, mert aki nem tudná, vagyunk mi is a kényszernyugdíjasokkal együtt vagy két és fél millióan és ennyi embernek, ha megszólal, már elég nagy lehet a hangja. Csonka István Kiskunhalas, Bercsényi u. 10. Solti rokkant levele Negyvenhét éves, 27 éve mozgás- sérült, önhajtós tolókocsival közlekedő rokkantnyugdíjas vagyok. Solton, a Szőlőhegy 47. szám alatt lakom. Külterületen élek, beteges édesanyám kis házában. Az 52-es szilárd burkolatú útig, a homokosdombos, nehéz útviszonyok miatt, a közlekedésben segítségre szorulok. A bevásárlástól kezdve a kis ügyeim intézésig másra vagyok utalva, ami nagyon költséges. Mindenben hátrányt szenvedek. Villany nincs, ivóvizet nagyon távolról kell hordatnom, kedvezményes áron — mint más nyugdíjasok — főtt ételhez nem jutok hozzá. Az önkormányzat nem segít, pénzhiányra és egyebekre hivatkozva. Ezért Kecskeméten vagy a város egy kilométeres körzetében szeretnék letelepedni. Ott a nyugdíjamból biztosan jobban ki tudnék jönni, nem kellene másoknak fizetni azért, amit én egyébként önállóan meg tudnék csinálni, szilárdabb burkolatú utakon. Több üzletben jobban megtalálnám azt, amire éppen szükségem van. így azt vehet- ném meg, amit óhajtok, és nem azt, amit nagy könyörgésre kihoznak. Közel lenne a mozgássérültek egyesülete, az orvoshoz könnyen el tudnék menni tolókocsival, s talán lehetőségem nyílna a városban a saját készítésű kézimunka-díszállatok értékesítésére is, hogy valamicskét pótolhatnék a nyugdíjamhoz. Kérem a Tisztelt Szerkesztőséget, hogy egészségi állapotomra és a már-már elviselhetetlen körülményeimre való tekintettel, csak úgy barátságból, jelentessék meg kérésemet a Petőfi Népében, hátha tud rajtam segíteni valaki. Jelenleg van 110 ezer forintom a takarékszövetkezetben. Ennek ellenében szeretnék én hozzájutni Kecskeméten vagy közvetlen környékén vétellel vagy bármilyen formában egy kicsiny épülethez. Elég lenne nekem 12-16 négyzet- méter alapterületű helyiség is, akkora udvarral, hogy be tudjak járni és berakhatnám a téli tüzelőmet. Olyan kis épületre gondolok, ami üresen áll, amelynek a gazdája elhalálozott vagy szociális otthonba került és az ingatlan az állam, illetve az önkormányzat tulajdona. De jöhet ajánlat az említett összegig az állampolgároktól is. Minden választási lehetőség érdekel: garázs, raktár, műhely, amit kisebb ráfordítással, javítással, átalakítással lakhatóvá tudnék tenni. Segítőkész fáradozásukat előre köszönöm, kívánok jó egészséget az életben és sok-sok jót. Üdvözlettel: Bónai János Solt, Szőlőhegy 47. (Tisztelt Bónai Úr! Megértjük az ön keserves helyzetét, s kívánjuk, sikerüljön mielőbb változtatni élet- körülményein. Ezért felhívjuk kecskeméti olvasóink figyelmét az Ön ajánlatára. Ebben az esetben szívesen vállalnánk a közvetítő szerepét. (A szerk.) Izgalmas verseny volt Állati hétvége címmel környezet- és természetismereti vetélkedőre hívta, az Qtödijc és a hatodik osztályos tanulókat a gyermek- és ifjúsági ház Baján. , Iskolánkat két csapat képviselte. Érdekes feladatokban merhettük össze tudásunkat. Voltak találós kérdések, volt állat- és növénymeghatározás. Számot kellett adnunk arról is, hogy milyen állatok, növények élnek az erdőben. Az izgalmas verseny végén minden résztvevő érdekes jutalmat ka? pott.- Csapátunk' minden, tagja ^Pintér Krisztián, Makra Krisztián, Sarkadi Sándor és Papp Gábor) boldogan vitte haza a II. helyezéssel járó oklevelet és egy-egy madáretetőt, melyeket iskolánk udvarán helyeztünk el. Makra Krisztián Központi Általános Iskola, 5/c Baja Köszönet Darányiéknak, Kecskemétre Mielőtt kérésemet közölném, engedjék meg, hogy pár sorban leírjam az előzményeket. Még tavaly, a „400-szor fordul a kerék” játék idején írtam Önöknek egy levelet is, amikor elküldtem a játékszelvényt. Nem is gondoltam rá, hogy leközlik. S a legnagyobb meglepetésemre, ez év január 3-án megjelent a levelem az újságban. így, Önöknek is köszönhetően, kaptam február 3-án egy csomagot. Ennyi az előzmény és most kérem, hogy az újságon keresztül írhassak egy rövid levelet. A címzett: Darányi András és családja, Kecskemét, Alkony u. 8. Kedves Darányi szülők és kedves gyerekek! Nagyon meglepődtem, amikor számomra ismeretlen személy által küldött csomag szállítóját hozta a postás, nem kis érték feltüntetésével. Amikor a csomagot átvettem a postán, a kicsi volt velem. Ők se hagytak, s én is kíváncsi voltam, ezért már ott megnéztük, mi lehet a dobozban. A kicsik nagyon megörültek, amikor meglátták a sok-sok diafilmet. Amikor elolvastam azt a pár sort, amit mellékeltek, sírtam a meghatottságtól. Mentünk Erikáért az iskolába és nagy örömmel kiabálták neki testvérei, hogy valaki küldött sok diafilmet. Itthon az volt az első, hogy megnézegettük és vetítettünk késő estig. Nagyon-nagyon köszönjük, hogy ilyen nagy örömet szereztek ismeretlenül mind az ötünknek! Ugyanis a gyerekeink mindenről, minden tévémeséről lemondanak, csak vetítsek nekik. Kedves Darányiék! Mindhárom fiuknak jó tanulást, jó egészséget, sok-sok örömet, boldogságot kívánunk, a szülőknek úgyszintén, s még egyszer nagyon köszönjük a diafilmeket: Rokolya Erika (7,5 éves), Krisztina (5,5 éves), Balázs (2,5 éves) és szüleik, Kiskunhalas, József A. u. 2. Rövid életű villanyhálózat Nagyon fogytán van a türelmünk. Ugyanis az történt, hogy 1989 tavaszán egy 36 négyzetméteres lakásbelsőben villanyhálózatot csináltattunk a kisiparossal. A neve Mári László, Kecskeméten lakik, a Lenin téren. Ezidáig csak kisebb hibák történtek, például lejött a ragasztott csatornacső, amit mi visz- szaragasztottunk, de amikor már kezdett a szigetelés feketedni rajta, kívül a fehér cső is elolvadt, akkor már azt hiszem, komolyabb a baj. Próbáltam utána járni a dolo] nak. A KlOSZ-nál azt mondtál hogy sajnos, lejárt a garancia, amely az ilyen hálózatnál egy év. Hát ne haragudjanak, de nem egy pár cipőről van szó, hogy ha kicsi vagy rossz, akkor eldobja az ember. Mi ezért a hálózatvezetésért 10 ezer forintot fizettünk ki 1989-ben, négy gyermek mellett. Nincs nekünk annyi pént zünk, hogy még egyszer lakást tudjunk építeni. Most ott tartunk, hogy lóg a falon a vezeték, nem beszélve arról, hogy a fürdőben is elektromos a víz, s mindig attól félek, hogy komolyabb baj történik. Mert annak nem sok kell. Ó nem hajlandó megjavítani. Hát akkor kihez forduljak, legyenek szívesek megmondani. Hivatalos számlát nem adott, azt sem tudom, hogy miért, és szerződést sem írt. Mi hiába kértük tőle. A végén valami száz munkaórát mutatott ki nekünk. Hogy honnan vette, nem tudjuk. A villanyszámlánk sem volt 4 és fél, 5 ezer forintnál kevesebb. Én nem mondom, hogy emiatt, de amikor ilyen komoly baj van, ez is elképzelhető. Bárdi Lajosné Kecskemét, Felsószéktó 142/B a kezéhez közel eső jelzőgombot még megnyomta. Erre a buszsofőr a gyereket nyakon vágta, majd a megállónál annak ellenére, hogy fiam nem akart leszállni, lelökdöste a buszról. A sofőrt személyesen megkeresni nem mertem, mert feltételeztem, hogy velem sem bánt volna kesztyűs kézzel. Nagyné Balogh Éva Kecskemét, Szinyei M. P. u. 4. NAPJAINK HUMORÁBÓL FÉLELEM NÉLKÜLI ÉLET (Novoje Vremja) Címünk: Petőfi Népe 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRÁKON Betegből gyógyító Vellai János, Lajosmizse, Kossuth u. 44/1. szám alatti lakos 15 évig szenvedett súlyos, reumás betegségben. Elmondta, hogy miközben orvosokhoz járogatott, állandóan tanulmányozta a természetgyógyász szakkönyveket, s végül gyógyítóvá képezte ki önmagát. Módszerét másokon is kipróbálta. Az utóbbi időben több olyan reumás, ízületes beteget gyógyított meg illóolajos masszírozással, akik azelőtt alig tudtak járni, karjukat alig tudták mozgatni. Fázik egy lakó Nagy István, Kecskemét, Szimferopol tér 15. fszt. 3. szám alatti lakos három éve él feleségével ebben a lakásban. Azóta minden télen dideregnek. Ugyanis a fölötte levő lakó, önös érdekből, rendszeresen elzárja lakásában a fűtést. Hiáha ___ v olt minden kérlelése, s az IKTV sem tesz semmit ellenei «* Már nem tudja, hová forduljon segítségért tehetetlenségében. Legszívesebben elcserélne ezt a lakást, de erre nincs lehetősége. Emberséges büfések Sebők László kérte, közöljük lapunkban a kiskunhalasi MÁV-állomás büféseinek dicséretét. Az történt, hogy az állomáson várakozva, a múltkor pénzt kért tőle néhány falat ennivalóra egy ágrólszakadt. Neki sem volt felesleges pénze, ezért a büfébe vezette a jóembert, s megkérte a felszolgálókat, adjanak neki egy kis ebédet. A büfések megsajnálták, adtak neki. Van még emberség ... — rapi — * Közöljük Tisztelt Olvasóinkkal: szerkesztőségünkben 10- től 12 óráig naponta fogadóórákat tartunk. Legyen Tatárjárás tér Úgy látszik, hogy Kecskemét „hűséges város”. Persze nem a magyarságához hű, hanem az elmúlt évtizedek idegenek által ránk erőszakolt hazafiat- lanságához, legalábbis az utcák, terek rossz emlékeket idéző elnevezéseihez. Megdöbbenve olvastam lapjukban, hogy az önkormányzati képviselők felének tetszik Lenin, Kun Béla, Marx, Tanácsköztársaság és még vagy 60 hasonló elnevezés, mert nem volt még idejük megemészteni, hogy most már szégyen a városra nézve ez az ízléstelenség. Ha az oroszok Leningrádnak visz- szaadták a régi Szentpétervár nevet, nekünk talán még mindig kell Lenin? Sokszor kérdezik máshol lakó ismerőseim, hogy még mindig Tanácsköztársaság téren lakom? Mondtam, hogy éppen javasolni akarom, kereszteljék Tatárjárás térre, ez még rövidebb is. Lényeges különbség úgysincs köztük. Dobozy Lajos Kecskemét Az oldalt összeállította: Rapi Miklós Félelmetes buszsofőr Olyan eset történt, amivel tehetetlenségemben önökhöz fordulok, mert úgy gondolom, megérdemli a nyilvánosságot. Február 12-én a 11 éves fiam Kecskeméten a központból 17 órakor induló 3-as busszal jött haza a Műkertvárosba. Az ABC előtt az első ajtónál jeleztek a leszállni készülők és a gyerek
