Petőfi Népe, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-17 / 40. szám
6. oldal, 1992. február 17. PETŐFI NEPE A szövetkezetekre vonatkozó új törvények A rendszerváltásnak a gazdaság területén történő következetes véghezvitele szükségessé tette a szövetkezés és a már működő szövetkezetek helyzetének átértékelését, újraszabályozását. Ehhez egységes, új szövetkezeti törvény megalkotására volt szükség, amely felváltja a jelenleg hatályos 1971. évi III. törvényt, de ez utóbbitól eltérően — lényegesen szűkíti az állam szabályozási jogkörét, beavatkozási lehetőségét pedig kizárja, — jelentősen bővíti a szövetkezeti önkormányzat szabályozási jogkörét (alapszabály és a belső szabályzatok tartalma tekintetében), és — széles körű lehetőséget biztosít a szövetkezet és a tagja közötti — vállalkozásjellegű jogviszonyt létrehozó — megállapodásoknak, ugyanakkor — a szövetkezetei, mint magántulajdon alapján működő társas vállalkozást — a lehetőségek keretein belül, a szövetkezeti jegyeket meghagyva — közelíti a gazdasági társaságokhoz, — mindezek révén lehetővé teszi az európai szabályozási irányzatokhoz való alkalmazkodást. Másrészt nemcsak a korábbi szövetkezeti törvényt kellett hatályon kívül helyezni, hanem — néhány kivételtől eltekintve — az egyes szövetkezeti „ágazatokra” vonatkozó valamennyi jogszabályt is. Az új szövetkezeti törvény az általános szövetkezeti modellt szabályozza, de a jelenleg már működő közel 7000 szövetkezetre ez még nem . alkalmazható. Szabályozni kellett tehát az átmenetet is, vagyis az új szabályok alkalmazására való áttérést. y Elsősorban helyre kellettűllítani — azaz tulajdonképpen meg kellett valósítani — a tagság tulajdonosi „minőségét”, és az ennek megfelelő érdekeltségét. Meg kellett továbbá határozni a szövetkezet fenntartásáról, átalakításáról vagy megszüntetéséről (valamint ez utóbbiak esetében e vagyon méltányos megosztásáról) a tagság döntésének rendszerét és szabályozni a szövetkezeti szervek, a vezetők szerepét, és még sok más átmeneti kérdést. Az ún. átmeneti törvény alapján a szövetkezetek által elvégzendő legfontosabb feladatok: a) vagyonnevesítés, b) új (vagy módosított) alapszabály elfogadása és c) az új törvény szerinti tisztség- viselők választása. Ezeken túlmenően a törvény szabályozza a szervezeti változások kapcsán jelentkező feladatokat és a vagyonmegosztási lehetőségeket is. A törvény lényegében e feladatoknak megfelelően csoportosítja az átmeneti szabályokat. A szövetkezeti törvény hatályba lépése után alakult szövetkezetekre csak és kizárólag az új törvény szabályait lehet és kell alkalmazni. Újonnan alakult szövetkezeteknek kell tekinteni azt is, amely az átmenet időszakában egyesülés vagy szétválás útján jött létre. I. A két törvény közül, noha egymásra épülnek, a jelen időszakban az átmeneti törvénynek van nagyobb jelentősége, mivel a már működő szövetkezetek számára ennek végrehajtása jelent azonnali feladatokat. E megfontolásból elsőként az átmeneti időszak tennivalóit ismertetjük: A vagyonnevesítés Ahhoz, hogy a meglévő szövetkezetek is a tagok magántulajdonán alapuló társas vállalkozások lehessenek, a szövetkezetek vagyonát vissza kell juttatni azokhoz, akik annak létrehozásában közreműködtek, elsősorban a tagokhoz. Ezt a műveletet a törvény vagyonnevesítésnek nevezi. A vagyonnevesítés nem jelenti a szövetkezet vagyonának a természetbeni kiosztását, hiszen az a szövetkezet megszűnésével járna. A vagyonnevesítés lényege az, hogy megteremti a szoros és állandó vagyoni kapcsolatot a szövetkezet es a tagja között, és ezáltal a tag, mint tulajdonos számára érzékelhetővé teszi, hogy a saját munkája, vagy más jellegű közreműködése hogyan fíig^ össze a szövetkezet eredményességével és azon keresztül a saját hasznával,. Ennek a kapcsolatnak a fő formája a szövetkezeti üzletrész. Az üzletrész határozza meg, hogy a tag milyen arányban tulajdonosa a szövetkezet vagyonának, valamint azt, • hogy a-vagyonmérleg tükrében — milyen értéket képvisel. A vagyont tehát üzletrészek formájában kell felosztani és arról — a jogosult kérésére — értékpapírt kell kiállítani. Erre az értékpapírra természetesen már a szövetkezeti törvény szabályait kell alkalmazni, vagyis ez az értékpapír szabadon átruházható, szövetkezeten belül és kívül egyaránt. Értéke és az annak alapján járó részesedés persze a szövetkezet gazdálkodásának eredményétől függ. Azt, hogy a vagyonnevesítés során kit kell és kit lehet üzletrészben részesíteni, röviden a következők szerint foglalható össze: Üzletrészben kell részesíteni: a) azt, aki 1991. január 1-jén és a törvény hatálybalépésekor (1992. január 20.) is tagja volt a szövetkezetnek, b) azt, akinek tagsági Viszonya valamilyen normatív kényszer ^adójogszabály, más jogszabály, alapszabály) miatt szűnt meg és tagsági viszonyát a törvény hatálybalépésétől számított 60 napon belül bejelentéssel visszaállítja, illetőleg c) azt, aki a szövetkezetben legalább 5 éves tagsági viszonynyal rendelkezik és igényét ugyancsak 60 napon belül bejelenti a szövetkezetnél. Az igénybejelentésre az említett személy örököse is jogosult. Üzletrészben lehet részesíteni: a) a szövetkezet alkalmazottját, b) a szövetkezet volt tagjait (a tágsági viszonyban eltöltött évekre tekintet nélkül), azok örököseit, c) a rendszeresen munkát végző segítő családtagokat. A vagyonnevesítést 1992. április 30. napjáig el kell végezni. Az elmúlt évtizedek során sokszor gazdasági szükségesség nélkül és a tagok valódi akarata ellenére végrehajtott szervezeti változások a szövetkezet tagsága által történő felülvizsgálatát a törvény azzal segíti, hogy könnyít a feltételeken: az egyesülés, a szétválás, a gazdasági társasággá átalakulás és a megszűnés (azaz a szervezeti változások) elhatározásához elegendő a közgyűlésen jelenlévő szövetkezeti tagok egyszerű szavazattöbbsége, illetőleg a kiváláshoz közgyűlési hozzájárulás nem is szükséges. A szervezeti változást (ide értve a kiválást is) a vagyonnevesítési közgyűlést követő két és fél hónap alatt lehet kezdeményezni. E határidő eltelte után szervezeti változásra már csak akkor kerülhet sor, ha a szövetkezetben vagyonmegosztási árverést tűznek ki. Ilyenkor az árverés megkezdéséig lehet valamely árverésre bocsátott vagyontárgy tekintetében szervezeti változást kezdeményezni. A vagyonmegosztási eljárást a törvény csak a termelő tipusú, azaz konkrétan a mezőgazdasági és az ipari szövetkezetekre vonatkozóan szabályozza. Az eljárás három jól elkülöníthető fázisra osztható: a) a vagyonmegosztás előkészítése, b) vagyonmegosztás közgyűlési határozattal, c) vagyonmegosztás árveréssel. a) A vagyonmegosztás előkészítése Szervezeti változás kezdeményezése esetén a szövetkezet vagyonát a közgyűlés döntésének megfelelően vagy szakértői becsléssel vagy egyszerűsített, eszköz szerinti vagyonértékeléssel fel kell mérni. Gazdasági társasággá történő átalakulás esetében szakértői érték- becslésre kerül sor. Az egyszerűsített, eszköz szerinti vagyonértékelés módját a kormány szabályozza, e rendelet az elkövetkezendő hetekben bizonyosan meg fog jelenni. A megállapított vagyonértéknek megfelelően kell meghatározni az egyes üzletrészek névértékét is. A névértéket a szövetkezeti üzlet- rész-értékpapiron fel kell tüntetni. A kezdeményezett szervezeti változások alapján a szövetkezet^, közgyűlése kétharmados szótöbbséggel meghatározza, hogy a szövetkezet vagyontárgyai közül melyek kerülnek külön-külön, s melyek csoportonként a vagyonmegosztási eljárásra. A szövetkezet követeléseit és tartozásait (ideértve a ki nem fizetett részjegyeket is) az egyes vagyontárgyakhoz kell kapcsolni. A követeléseket és a tartozásokat az egyes vagyontárgyak között azok megállapított értékének arányában kell megosztani. A követelést, illetőleg a tartozást lehetőleg ahhoz a vagyontárgyhoz kell kapcsolni, amely a) vagyontárgy működtetésével összefüggésben a követelése, b) vagyontárgyra való felhasználás céljából vagy annak működtetésével kapcsolatban a tartozás keletkezett. A vagyoncsoportosításhoz, továbbá a tartozások megosztásához a szövetkezet hitelezőjének hozzájárulása szükséges. Be kell szerezni a hitelező hozzájárulását ahhoz is, hogy a vagyontárgy leendő tulajdonosa a vagyontárgyhoz kapcsolt tartozást átvállalhassa. A hitelezőt a vagyonmegosztási közgyűlésre meg kell hívni. A hozzájárulást megadottnak kell tekinteni, ha a hitelező a felhívástól számított nyolc napon belül nem nyilatkozik. b) Vagyonmegosztás közgyűlési határozattal Ha a szövetkezetben szervezeti változásra kerül sor, nemcsak magáról a változásról, hanem arról is kell dönteni, hogy az egyes vagyontárgyak, vagyoncsoportok tulajdonosa melyik új szervezet vagy tag lesz. A vagyonmegosztás akkor igazán megnyugtató mindenki számára, ha az megállapodáson alapul. A vagyonmegosztás az átmeneti időszakban a legfontosabb mozzanat, ezért a közgyűlési határozat meghozatalához szigorú szavazatarányokat ír elő. A szövetkezet közgyűlése a vagyon megosztásáról a) a szövetkezet megszűnése esetén a tagok által egyhangúlag megszavazott; b) a szövetkezet gazdasági társasággá történő átalakulása esetén a gazdasági társaságba belépő tagok egyszerű szótöbbségével, illetőleg valamennyi be nem lépő tag által egyhangúlag megszavazott; tu c) a szöyet|^ez^;szétvá^ása, illetőleg kiválás esetén az egyes szétváló, kiváló szervezetekbe kerülő tagok külön-külön egyszerű szótöbbségével, valamint valamennyi egyénileg kiváló tag által egyhangúlag megszavazott határozattal dönthet csak. A közgyűlési határozat alapján kiadott vagyontárgyra jutó szövetkezeti üzletrészt be kell vonni. Ha az ismertetettek szerinti közgyűlési határozat megszületett, ez azt is jelenti, hogy a vagyontárgyak új tulajdonosai abban is megállapodtak, hogy a vagyontárgyakhoz kapcsolódó tartozásokat is átvállalták. c) Vagyonmegosztás árveréssel Azon vagyontárgyak tekintetében, amelyekre nézve az előzőek szerinti határozatot a közgyűlés nem hozta meg, árveréssel történő vagyonmegosztásra kerül sor. A szövetkezet vagyontárgyait a tagok és a szövetkezeti üzletrésszel rendelkező kívülállók (a továbbiakban: kívülálló tulajdonosok) részvételével kell árverésre bocsátani (zártkörű árverés), az árverezők egyénenkénti és csoportosan is licitálhatnak. Az árverező a szövetkezeti üzletrész-értékpapírjával — vagy az arról kiállított más értékpapírral — annak névértéke összegéig vehet részt az árverésen. A vagyontárgy kikiáltási ára a vagyonértékelése szerinti összeg. A szövetkezeti üzletrész névértekéből a kikiáltási ár tíz százalékának megfelelő összeg árverési előlegnek minősül. Az árverést a vezetőség a vagyonmegosztási közgyűlés időpontját követő hatvan napon belüli határnapra tűzi ki. Errol írásban értesíti a tagokat és a kívülálló tulajdonosokat; egyúttal kijelöli az árverés vezetőjét. Az árverést a helyben szokásos módon is meg kell hirdetni. Az árverés kitűzéséről szóló értesítésben közölni kell az árverésre kerülő vagyontárgyak árverési sorrendjét, kikiáltási árát, fontosabb jellemzőit, valamint a hozzájuk kapcsolt tartozásokat és követeléseket. Az árverezőnek az ajánlattétel előtt nyilatkoznia kell arról, hogy átvállalja a vagyontárgyhoz kapcsolt tartozást. Ennek hiányában az árverező az árverésen nem vehet részt. A nyilatkozatot, illetőleg a kizárást az árverezési jegyzőkönyvben fel kell tüntetni. ; Az árverésre bocsátott vagyontárgyra tulajdonjogot a legmagasabb vételárat ígérő árverező, azonos összegű ajánlatok esetén az első ajánlattevő szerzi meg. Ha az ilyen ajánlattevők között a sorrend nem állapítható meg, az árverési vevő személyét sorsolással kell eldönteni, vagy ha kérik, a vagyontárgyat közös tulajdonukba kell adni. Az árverés vezetője kizárja az adott vagyontárgy megismételt árverezéséből azt az árverezőt, aki az árverési vételárat nem fizeti meg. A kizárt személy az árverési előlegét elveszti, amely a szövetkezetei illeti. Az adott vagyontárgy árverése után az árverési vételárként kifizetett szövetkezeti üzletrészt be kell vonni, és a meglévő szövetkezeti üzletrészek részarányát ki kell egészíteni. A zártkörű árverést az árverésre kijelölt vagyontárgyra mindaddig folytatni kell, amíg a közgyűlésen megegyezés nem születik, illetőleg ameddig az egyes vagyontárgyak legalább a vagyonértékelésen megállapított értekükön az árverésen el nem kelnek. Ha az árverésen a vagyontárgy nem kel el — a közgyűlés döntésétől függően —, a zártkörű árverést a kikiáltási árnál alacsonyabb értéken is le lehet folytatni. Ha pedig a zártkörű árveres így sem vezet eredményre, nyílt árverést kell tartani, amelyen szövetkezeti üzletrésszel nem rendelkező személy is részt vehet. A nyílt árverésen készpénzzel is lehet licitálni, és az árverési vételár a kikiáltási árnál alacsonyabb is lehet. A szervezeti változások végrehajtása után, illetőleg akkor is, ha ilyenre nem került sor, a szövetkezet köteles alapszabályát az új szövetkezeti törvénynek megfelelő tartalommal megállapítani. Ez új szövetkezet esetében új alapszabályt is jelent, megmaradó szövetkezet esetében pedig elegendő a korábbit módosítani. Az alapszabály tartalmának meghatározása, illetőleg ez alapján az új szervezeti, vezetesi rendszer felállítása az új szövetkezeti törvény rendelkezései szerint történhet, ezért erre az átmeneti törvény kapcsán nem szükséges kitérni. II. Az új szövetkezeti törvény leglényegesebb szabályozási körei (tekintsünk most el a lakásszövetkezetekre vonatkozó szabályoktól), a következők szerint csoportosíthatók: a) a szövetkezet alapítása, b) a tagsági viszony, c) a szövetkezeti önkormányzat, d) a tag és a szövetkezet vagyoni kapcsolatai, e) felelősségi viszonyok. a) A szövetkezet alapítása A szövetkezet megalakulásához a következők szükségesek: —jogszabályban előírt minimális taglétszám, — az alakuló közgyűlés megtartása, , — az alapszabály megállapítása, a testületi szervek megalakítása, a tisztségviselők választása, :— a szövetkezet cégjegyzékbe történő bejegyzése. Szövetkezetét legalább öt (oktatási intézményben működő szövetkezetét, azaz iskolai szövetkezetét, továbbá hitelszövetkezetet pedig legalább tizenöt) tag alapíthat. Az induló vagyon mértékére az új törvény csupán annyit ír elő, hogy minden tag legalább egy részjegy jegyzésére köteles, azaz az induló vagyon tulajdonképpen az alapító tagok által jegyzett részjegyek összessége, azaz a részjegytőke. Az alakuló közgyűlés feladata a megalakulás kimondása, az alapszabály megalkotása (megállapítása), a testületi szervek megalakítása és a tisztségviselők megválasztása, valamint döntés a belépésre jelentkezettek felvételéről. Az alapszabály megalkotása a szövetkezet létrehozásának törvényes feltétele. ' " n A szövetkezeti törvény szerint a közgyűlésnek az alapszabályban kell meghatározni: a) a szövetkezet cégnevét, székhelyét és tevékenységi körét, b) a szövetkezet szervezetére és szerveinek működésére vonatkozó főbb szabályokat, c) a szövetkezet testületi szerveinek hatáskörét, tagjainak számát, a szövetkezet tisztségviselőjét, megbízatásuk időtartamát, d) a közgyűlés hirdetmény útján történő összehívásának módját, e) a tagok jogait és kötelességeit, f) a részjegy összegét, befizetésének feltételeit és az egy tag által jegyezhető részjegyek számát, g) a szövetkezet képviseletének módját, h) a szövetkezet helyi önkormányzati egységeinek jogkörét és kapcsolatukat a szövetkezet központi önkormányzati szerveivel, i) a tag saját gazdasági tevékenységének és a szövetkezet gazdálkodásának kapcsolatait és e körben a szövetkezet által nyújtott szolgáltatások és támogatások elveit, j) iskolai szövetkezetnek (szövetkezeti csoportnál) az oktatási intézmény és a szövetkezet (szövetkezeti csoport) kapcsolatát, k) mindazt, aminek rendezését törvény az alapszabályra utalja, vagy a közgyűlés szükségesnek tartja.
