Petőfi Népe, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-13 / 37. szám

Tass • Szalkszentmárton • Dunavecse • Apostag • Dunaegyháza • Solt • Újsolt • Fülöpszállás • Szabadszállás • Kunpeszér • Kunadacs SZALKSZENTMÁRTON zz ff MEGGYŐZŐ SIKER! Milyen legyen a faluközpont? Szalkszentmártonban „arany(i)- korszakként” emlegetik az utóbbi tíz esztendőt. Amióta ugyanis az izsáki születésű, dunavecsei illető­ségű „idegenlégiós”, Aranyi János a falucska vezetője, felgyorsult a városiasodás. Üzletházak, iskolák, művelődési ház, utak, járdák épül­tek az elmúlt évtizedben. A köz­séget bekapcsolták az országos távhívóhálózatba. Végre megfelelő színvonalú a vízellátás és a szalk- szentmártoni háztartásokban 1991 decemberétől korszerű energiával — vezetékes gázzal — fűthetnek. Nem véletlen, hogy az 1990-es helyhatósági választáson a koráb­bi tanácselnököt polgármesternek is megválasztották. A községi vezetés most is nagy­ívű terven dolgozik. Az utak, jár­dák építése, a szeméttelep rendbe­tétele a szerényebb programok kö­zé tartozik. Aranyi János javasla­tára a szalkszentmártoniak sport- csarnokot emelnek hamarosan. Egy iskolai úszómedence építését is tervezik. Az ugyanis háborító, hogy a Duna menti településeken nem tanulhatnak meg úszni a kis­diákok. A szalkszentmártoniak úgy gondolják: ha lehetőséget ad­nának a környező települések — Dunavecse, Apostag, Tass, Sza­badszállás — iskoláinak is az úszásoktatásra, a vendégek a fönn­tartás költségeihez is hozzájárul­nának. Egy másik szép terv Szalkszent- mártonból: a település lakói szeret­nék végre rendbe tenni a híres Pe- tőfi-ház környékét. Az épségben megmaradt műemlék jellegű régi faluközpont rekonstrukciójáról — a szakemberek véleményének kikérése után — a lakosságot is megkérdezték. Az önkormányzat javaslatai közül választhatnak a polgárok. Melyik épületet lehetne hasznosítani? Melyik érdemes a le­bontásra? Hol lehetne járdát, virágágyást kialakítani? F. P. J HOGY LÁTJÁK A VÉGEKEN? A törvény igazságtalan állítja a képviselő — Az országot újjáépítők iránti tisztelet miatt állva mondom el a beszámolómat — ezzel a mondattal indította a kunszentmiklósi képvi­selő-testület legutóbbi ülésén szó­beli kiegészítését dr. Molnár Árpád, a szociális és népjóléti bizottság el­nöke. A képviselők elé került írásos anyag rideg számadataival, száraz nyelvezetével ellentétben láthatóan erős érzelmi töltéssel taglalta a kér­dést. — Miért? — kérdeztem az orvos képviselőt. —A szociálpolitika csak elmélet­ben egyszerű: egy civilizált társada­lom köteles segíteni az önhibáján kívül veszélyhelyzetbe került embe­ren — mondja ki a szentenciát az erkölcs és a jog. Eddig nincs is hiba, de nézzük meg, mindez hogyan mű­ködik a gyakorlatban. A támoga­tottak nem jelentéktelen része csak a segélyből óhajtana megélni annak ellenére, hogy semmit vagy nagyon keveset tettek a közös kalapba. Nem úgy, mint az említett, ma már nyugdíjaskorba került réteg, akik­nek gyakran szűkösen mert havi járandóságukból kell megélni. — Igaz ugyan, hogy az orvosok általában irtóznak a tintaszagtól, ám most nem ezért csepülte a jogsza­bályokat ... _ —A szociálpolitikai törvény igaz­ságtalan. Kérdezem én, miként lehet szociális segélyből és annak járulé­kaiból ingyen gyógyszer, tejjegy stb. — egy munkás élet jogán megszer­zett nyugdíjnál is jóval magasabb jö­vedelemre szert tenni? A jogszabály igen gyakran emlegeti a rászorultsá­got, de azt ritkán kérdezi meg, hogy tett-e valamit a segélyezett sorsának jobbrafordulásáért. Ebből fakadó­an sokszor összemossa a rászorultak közötti lényeges különbségeket. Azt pedig meg sem említem, hogy szó szerinti alkalmazása még Németor­szágot is gazdasági romlásba dönte­né. Én a lumpen elemektől azt is megkérdezem, miért ér derékig a gaz az államtól kapott ház kertjében, miért néhány kővel alátámasztott deszkadarab az asztal, amikor az az ötödik, még pólyás gyereket is be­számítva negyezer forint jut fejen­ként a segélyből. Miért, hogy még egy szappant sem tudnak adni az or­vosnak, s a receptet sem tudom meg­írni, mert nincs hová letenni, a fal pe­dig, göcsörtös az elhanyagoltságtól! A hatályos segélyezési rendszer pe­dig azáltal, hogy nem támogatja az ilyenek elleni harcot, ezt a helyzetet tartósítja. Ez a jogszabály egyre csak gyarapodó réteget valójában lum­pen életmódra, ellenőrizhetetlen jö­vedelemszerzésre nevel. Tehát a jog­szabályt mindenképpen át kell dol­gozni, mert felülről nézve lehet, hogy szép, de itt lenn, a végeken sokszor használhatatlan. Ellenkező esetben a gondok végleges megoldása he­lyett továbbra is csak azok pillanat­nyi orvoslására vagyunk képesek. Beszámolóm közben ilyesmi jar a fe­jemben, talán érthető, hogy miért voltam felfűtöttebb. (Jakab) SOLTI LABDARÚGÓK Egy falusi egyesület is lehet sikeres Fél év óta egyre többet hallat magáról a megyei III. osztályban szereplő Solti Futball Club, a Du- na-parti település júniusban ala­kult sportegyesülete. Az öntevé­keny, fiatal, lelkes társaság a Solti SE egykori utánpótlás-együttesére épít. Szeretnék bebizonyítani, hogy új támogatási formák kiala­kításával, átvételével eredményes lehet egy falusi sportoló közösség is. A csapat edzője, Nagy Ferenc társadalmi munkában latja el a szakmai irányítást. — Úgy érzem, végre megtalál­tam azt az egyesületet és csapatot, amire régóta vágytam. Igazi lelkes gárda ez, amelyre számíthatok. Hisznek a közösségi értékekben, amelyet még nem rontott meg a pénz. Ráadásul tehetségesek is — mondja a szakvezető. Az új egyesület mellé rövid időn belül fölsorakoztak a szponzorok, a lokálpatrióta, sportbarát vállal­kozók. A Soltker. Kft. egymillió forintot adott, a helyi iparosok szövetsége, a Nyulász Tüzépker és a községi önkonnányzat sem ta­gadta meg a segítséget. — A Solti Futball Club a jó ta­lálkozások eredménye — értékelte a fél év teljesítményeit az egyesület elnöke, Fehér József. — Szeret­nénk a lelkesedést, a barátságot és a jószándékot úgy kamatoztatni, hogy hamarosan komoly sporttel­jesítmények szülessenek. Hisszük, hogy az alapozás, a felkészülés eredményes lesz, és a bajnoki foly­tatásban is olyan jól szerepelünk, mint az ősszel. Farkas Pál tudósító MÚZEUM, AMIT KEVESEN ISMERNEK Emlékhely a templom mellett Kunszentmiklósi faluszépítők A Város és Faluvédők Szövetsé­ge fölvette új tagjai sorába a Kun­szentmiklósi Faluszépítő Egyesü­letet. A közösség címe: Kunszent- miklós, Damjanich u. 25. Elnök: Borbély Zsigmond. A lelkes lokál- patrióták részletes térképet, alapos leltárt készítenek a mezőváros vé­delemre szoruló értékeiről, épüle­tekről, parkokról. A közeljövő leg­fontosabb feladata: akció a kun­szentmiklósi öreg temetők meg­mentéséért ... Képünkön: a Peterdi-féle ház, Kunszentmiklós központjában. Biztosan szerepel a városvédők lis­táján. Sajnos, hamarosan lebont­ják. Csak fényképeken őrzik majd a jellegzetes mezővárosi polgári ház formáit. A helyén épül majd a Peterdi család tizenhat szobás szál­lodája. • Baksay Sándor halotti maszkja és a gyászjelentése. Kunszentmiklós főterén, a re­formátus templom tövében áll a parókia évszázados épülete. Falán márványtábla idézi az építtető, Baksay Sándor püspök író emlé­két. Kicsit odébb szerényebb tábla hívja az épületbe a nézelődőt, hogy látogassa meg a Baksay-emlékszo- bát. Odabent, a kicsiny múzeum­szobában a hely névadójáról fag­gatom Csákai Gyula lelkész urat. — Baranyai, nagypeterdi szüle­tésű református lelkész volt ő, aki élete túlnyomó részét a mai Bács- Kiskun megye területén élte le. Kecskeméten végezte a teológiát, Halason tanított, majd Érsekcsa- nádon lelkészkedett, ahonnan 1865-ben hívta el ez a gyülekezet Kunszentmiklósra. Itt dolgozott 1915-ben bekövetkezett haláláig, miközben tagjává választotta a Kisfaludy Társaság, az Akadémia, aztán püspök lett, de ezt a várost és ezt a parókiát akkor sem hagyta el. A jeles író, műfordító értékek­ben gazdag könyvtárát és vagyo­nát is az itteni középiskolára hagy­ta, amelyet éppen ő fejlesztett fő­gimnáziummá. — Kérem, mutassa most be az olvasóknak az emlékszobát! — A kis helyiség a mellette lévő benyílóval Baksay dolgozószobája volt. Ezt a puritán külsejű asztalt, széket, a könyvespolcokat és a vitri­nekben látható néhány kisebb tár­gyat is ő használta egykor. Három tárlóban helyezték el a levelei, kéz­iratai egy részét, művei első kiadá­sait, aztán itt vannak a híres Iliász- és Odüsszeia-műfordítás-kéziratok, ez a gipsz képmás pedig a halotti maszkja. Boldogabb (és gazda­gabb) időkben mellszobrot lehet majd készíteni a segítségével. A fa­lon függő impozáns olajfestmény­ről pedig ami Baksayt püspöki or- nátusban ábrázolja, azt tartják, hogy Madarász Viktor festette. — És ez a sok könyv? Ez volna a híres Baksay-könyvtár? — Csak részben. Van itt több olyan darab is, amit más lelkész­elődeim gyűjtöttek. Baksay köny­veinek java viszont a szomszédos gimnázium könyvtárában van. Az államosítást követően, ide csak a vallási témájú könyvek kerültek vissza. — Mióta fogadnak itt látogató­kat? — 1976-ban, mikor én idekerül­tem, már minden ebben az állapot­ban volt. Legjobb tudomásom sze­rint 1965-ben, Baksay halálának öt­venedik évfordulóján avatták föl. Balogh Mihály • Csákai Gyula: muzeális értékű egyházi könyveket őriznek a múzeumban. Félállásban vállalja az új apostagi polgármester Február 2-án rendezték meg Apostagon a polgármester-válasz­tást. A reggel hattol este hatig tartó véleménynyilvánításon kellő szám­ban jelentek meg a polgárok. A vá­lasztásra jogosultak fele, mintegy nyolcszáz apostagi tartotta fontos­nak, hogy az urnákhoz járuljon. A sors úgy hozta, hogy ismét ugyan­úgy szólt a kérdés, mint legutóbb, 1990. szeptember végén: Bolvári Jó­zsefet vagy Szabó Józsefet kívánják a falucska lakói a vezetői tisztségre? Szabó József nyert 613 szavazat­tal, Bolvári Józsefnek, a november­ben lemondott polgármesternek csak 174 voks jutott. Nem sokkal az eredmény kihirde­tése után beszélgettünk Apostag új vezetőjével. — Az időközi választások általá­ban nem fejeződnek be az első fordu­lóval. Sokan úgy hitték, hogy Aposta­gon is meg kell majd ismételni a költ­séges akciót, mert az embereknek ele­gük lett a politizálásból... — Legjobban annak örülök — mondta Szabó József—, hogy itt so­kan szavaztak. Az eredmény meg­győző! A választásra jogosultak fele eljött és a szavazók hetvenhét száza­léka úgy gondolta, hogy eljött az ide­je a váltásnak. Új ember kell Apos­tag élére. Tehát a lakosság támoga­tását tudhatom magam mögött. Ezért nézhetek bizalommal a jövőbe. Úgy is mondhatnám: minden gond ellenére optimista vagyok... — Ön egy nemrég alakult, jól me­nő kft. ügyvezető igazgatója Dunave- csén. Most, hogy polgármester lett, otthagyja a társaságot? — A választási gyűléseken már elmondtam: nem tehetem meg, hogy egy általam alapított céget cserben hagyjak, csak azért, mert Bolvári Jó­zsef novemberben úgy gondolta, hogy távozik a községházáról. Rá­adásul már csak rövid idő van az újabb választásokig. Úgyhogy egye­lőre maradok a kft.-nél is. A polgár- mesteri feladatokat a szabad­időmben végzem. Tudom, hogy vannak, akik emiatt bírálnak, de nem tehetek mást... — Azt is hallottam, hogy Ön most bosszúra készül azok ellen, akik két évvel ezelőtt jobban bíztak Bolvári Józsefben... — Sohasem voltam bosszúálló. Egyébként is tönkremenne a falu, ha itt a viszálykodás kapna teret. Saj­nos, úgy is nehéz lesz behozni a le­maradást. Sokat vesztettünk az el­húzódó vezetői válság miatt. Nem vagyunk lendületben ... Alapvető érdekem, hogy jó munkakapcsolat­ban legyek a hivatal és az intézmé­nyek dolgozóival. Mindannyiunk­nak az a fontos, hogy a lakosság meg legyen elégedve a munkánkkal, és hogy a kevés pénzzel jól tudjunk gazdálkodni. — Mit tart a legfontosabb feladat­nak? — Nehéz rangsorolni. Talán azt, hogy az új földosztás, a kárpótlás rendben menjen. Szeretnék ügyelni arra is, hogy a szövetkezet átalakítá­sa során az apostagiakat ne lehessen kisemmizni. Természetesen azon le­szek, hogy a régóta halogatott fej­lesztések megindulhassanak. Mar Dunavecsénél van a Duna melléki gázvezeték. Előnyös szerződések alapján szeretném elérni, hogy mi­előbb nálunk is korszerű energiával fűthessenek a háztartásokban és az üzemekben. Alapvető, hogy bekap­csolódhassunk a korszerű távhívó­hálózatba. Telefon nélkül ugyanis hiába igyekszünk kedvező lehetősé­gekkel idecsalogatni a befektetőket. Munkahely pedig nagyon kellene. Apostagon is sok a munkanélküli. Remélem, hogy az önkormányzat tagjaival egyetértésben, már a követ­kező önkormányzati választásokig föl tudunk mutatni olyan eredmé­nyeket, amelyek meggyőzik az em­bereket: nem volt hiábavaló a bizal­muk ... F. P. J. Önkormányzati lap Fülöpszáüáson A fülöpszállási községi önkor­mányzat havonta megjelenő újsá­got ad ki — erről döntöttek leg­utóbb a képviselők. A periodika olvasói megismerhetik majd a hiva­talok, intézmények közleményeit. A lakosság így tájékozódhat majd a vezetőtestület határozatairól. Nem bővül a butiksor A kunszentmiklósi képviselő- testületi üléseken visszatérő téma: épülhetnek újabb butikok a főté­ren, a sportcsarnok mellett? A leg­utóbbi találkozón megkérdezték a problémáról a város távlati fejlesz­tési tervét készítő Kladár Györgyi építőművészt is. A tervező elmond­ta: nem javasolja, hogy a szépen megőrzött, mezővárosi főteret újabb butiksor gazdagítsa. A vál­lalkozók — így Kladár Györgyi — keressenek a település más terü­letein üzlethelységnek való portát. De az lenne az igazi, ha a régi bolto­kat újítanák föl: újjáépítve, kiegé­szítve a régi portálokat. Közmeghallgatás Kunszentmiklóson Február 6-án, a kunszentmiklósi nevelési központ nagytermében rendezték meg a közmeghallgatást. A találkozó legfőbb témája: a Bak­say Sándor Gimnázium átadása a református egyháznak. Általai kö­zön megjelent dr. Hegedűs Loránd, a Dunamelléki Református Egy- 1/ házkerület püspöke is. I, POSTALÁDÁNKBÓL Van, aki nem menekül el... Érdeklődéssel olvasom a Kunszentmiklós és vidéke ha­sábjain a Felső-Kiskunság ide­genforgalmi lehetőségeiről szó­ló vitát. Itt születtem Peszéren, lehet, hogy nagyon elfogult va­gyok, de én is amellett vokso­lok: a megye idegenforgalmi in­tézménye ne kerüljön el innét csak azért, mert két-három év alatt nem lett nyereséges a ki- rendeltségük. Említek egy jó példát, egy bizakodó fiatalem­bert. A neve: Mizsei János. Aki tettekkel cáfolta, amit a megyei közgyűlés állít. Tehát azt, hogy nem érdemes befektetni ide ... Mizsei néhány hete kivette a helyi áfész évek óta vergődő, lerombolt Számadó vendéglő­jét. Ahonnét félévenként távoz­tak a bérlők, mert ráfizettek. Kérem, most nézzék meg ezt a főtéri vendéglátóhelyet. Mint­ha új épület volna. Európai a berendezés, a kiszolgálás! Az étkek a legjobb pusztai szaká­csok ízeit idézik. Biztos, hogy kamatozni fog ez a befektetés. A környékre látogató küföldiek megelégedéssel távoznak a szép üzletből. Tehát nem siránkozni és filléreskedni kellene, hanem bízni, kedves megyei közgyűlés! És egyszer talán ellátogatni ide, Kunszentmiklósra ..., a pusz­ták, a pásztornépek fővárosá­ba. Szappanok András Kunszentmiklós Az oldalt összeállította: Farkas P. József. Walter Péter felvételei. Kunszentmiklós és vidéke

Next

/
Thumbnails
Contents