Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-08 / 06. szám

6. oldal, 1992. január 8. PETŐFINEK KERÜLJÜK AZ ÜZÉREKET! Mire jó a kárpótlási jegy? • Részvényesekre várva. December 16-án zárult le a kárpótlási igények beadásá­nak határideje. Az igényeket egészen az utolsó pillanatig nem lehetett pontosan felbe­csülni, hiszen még a határidő előtt néhány nappal is mintegy 70 ezer beadvány érkezett az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalba. A leg­utolsó adatok szerint mintegy 780 ezer kérelmet adtak be 2 millió 230 ezer vagyontárgy — termőföld, ingatlan, vállal­kozás — kárpótlása ügyében. A legtöbb igény Pest, Békés, illetve Bács-Kiskun megyéből érkezett, az összes kérelemnek mintegy 90 százaléka föld utáni kárpótlásra vonatkozik. Sok a hiányos beadvány Közvetlenül karácsony után, de­cember 27-én a kárpótlási hivatal megbízásából a Budapest Értékpa­pír- és Befektetési Részvénytársa­ság, valamint az ÖTP Bróker Rt. kijelölt fiókjai megkezdték a kár­pótlási jegyek kiadását. A kárpót­lási hivatalból érkező értesítés kéz­hez vétele után az igénylők ország­szerte több mint száz helyen juthat­nak hozzá a hajdani tulajdon után járó kárpótlási jegyekhez. Az első körben mintegy 300 ké­relem ügyében született határozat, az illetékesek szerint, azonban ez a munka a következő hetekben kissé lelassul, mivel a tisztviselők még nem tudtak végezni az utolsó na­pokban beérkezett, hatalmas mennyiségű beadvány iktatásával és számítógépre vitelével. Január végére már rendes kerékvágásba térhet a művelet, azonban a káro­sultak így sem számíthatnak az- zonnali kiszolgálásra, tekintetbe véve, hogy egy tisztviselő naponta csupán 9-10 kérelem elbírálására képes. Munkájukat tovább lassít­ja, hogy a beadott igénylések több mint a fele hiányos, nem tartal­mazza a megfelelő adatokat. A kárpótlási hivatal az adatok pótlásával arra törekszik, hogy ezt lehetőleg a károsultak újabb bevo­nása nélkül, az érintett intézmé­nyek segítségével oldja meg. Lakást, részvényt is A kárpótlási jegy értékpapír, amely fizetőeszközként is felhasz­nálható. A törvény szerint a kár­pótlási jegyért lakást, termőföldet, vagyontárgyat, üzletrészt vagy részvényt vásárolhat tulajdonosa. A kárpótlási jegy ezen túl átvált­ható életjáradékra és saját erőként számítják be az Egzisztenciahitel vagy privatizációs hitel felvétele esetén. A kárpótlási jegy nem névre szól, csak bemutatásra, ezért átruházha­tó. A hivatal azonban óvja attól a károsultakat, hogy üzéreknek ad­ják el jegyeiket. Aki viszont termő­földvásárlás céljára vásárolná meg másoktól a kamatozó értékpapírt, nem árt, ha tudja: földet csak saját nevére szóló jeggyel várolhat. Ugyanígy nem váltható életjára­dékra más nevére szóló kárpótlási jegy — határozza meg a törvény. A részvényekért 8 milliárdos vagyont A kárpótlási jegy alkalmas arra, hogy tulajdonosa gazdasági társa­ságba vigye apportként, vagy rész­vényeket vásároljon vele. Az Álla­mi Vagyonügynökség mintegy 1 milliárd forint értékű portfoliót ajánl fel az állami vagyonból, ame­lyet az igényjogosultak megvásá­rolhatnak. Á kárpótoltak számá­nak emelkedésével a tervek szerint ezt az összeget, 8 milliárd forintra emelik. Az ÁVÜ már meghatároz­ta azokat a vállalatokat is, ame­lyeknek részvényeit január közepé­től meg lehet vásárolni. Ezek: az Alfa Kereskedelmi Részvénytársa­ság, a Zalakerámia, a Viktória El­ső Magyar Gabona Rt., valamint a Műszaki Áruk Kereskedőháza. A kárpótlási hivatal tervezi a kárpótlási jegyek tőzsdei bevezeté­sét is. A tőzsdén azonban csak ak­kor jelenhet meg az értékpapír, ha már egy teljes kibocsátott sorozat szétosztásra kerül. Ez pedig május —júniusra várható. Valószínűleg sokan nem tudnak majd azonnal dönteni, mit is kezd­jenek kárpótlási jegyükkel, a gon­dolkodásra azonban három evük van az értékpapír kézhezvételétől számítva. Biztosan lesznek, akik­nek kárpótlási jegye elvész vagy megsérül. Nekik mondjuk el: a Bu­dapest Értékpapír és Befektetési Rt. letéti szolgáltatást kínál, amelynek országos rendszere lehe­tővé teszi, hogy az értékpapír in­gyenesen biztonságban legyen. U. Z. ADÓKÖTELES LETT AZ ÉTKEZÉSI HOZZÁJÁRULÁS IS Á diétázó drágán ebédel... A honatyák még ki sem pihenték a törvényhozás év végi hajrájának a fáradalmait, a legfrissebb Magyar Közlönyt talán még fel sem adták Kecskemétre, de az új adótörvény máris éreztette hatását. A januári fizetés­napon sokan ugyanis értetlenül álltak a pénztárak előtt, miután újra és újra megszámolták a borítékban lévő pénzt. Egyszerűen nem tudták mire vélni, hogy egyik napról a másikra több száz forinttal csökkent a fizetésük. — A korábban folyósított jöve­delempótlék összegével kapott mindenki kevesebbet. Ezt ugyanis december 31-éig étkezési hozzájá­rulásként fizettük a dolgozóknak — mondja Papp Gézáné, a Jókai Mór Általános Iskola igazgatója. — Nálunk ez az összeg egyébként 800 forint volt, amelyből három­százat a bérmegtakarításból az is­kola fizetett. Információink szerint azonban január elseje után ilyen ki­egészítés már nem jár senkinek. Az új adótörvényben ugyanis már nem lesz benne, hogy ezen a címen lehet fizetni. Sajnos, mindezt csak hallo­másból tudjuk, mert a jogszabály még nem érkezett el hozzánk. Ter­mészetesen az új törvény által biz­tosított lehetőségek pontos ismere­tében azonnal megteszem a szüksé­ges intézkedéseket az esetleges ked- vezények biztosítása érdekében. A Mátyás király iskolában is várják már nagyon a közlöny meg­érkezését. — Nálunk januárban még min­denki megkapta a 800 forintot, mert mi utólag fizetünk, tehát ez a pénz még decemberre jár —, tájé­koztat Széki Bálint né igazgató. — A jogszabály ismerete nélkül azonban egyelőre még nem tudjuk, hogy jövőben milyen megoldáso­kat alkalmazhatunk majd. Azt is hallottuk például, hogy adózni kell e 800 forint után is. Ákkor viszont már jobban járunk, ha nem pénzt, hanem ebédjegyet kapunk. Ebben az esetben azonban aki nem az is­kola által megjelölt helyen étkezik, az nem részesülhet a támogatás­ból. Ez pedig nekem nagyon nem tetszik-, hiszen valaki például azért ebédel otthon, mert szigorúan dié­tázni kénytelen. A beteg kolléga tehát nem részesülhet semmilyen kedvezményben? — A pedagógusok kérdéseit, a felvetett problémákat hallgatva Bé­kési József, a Bér- és Társadalom- biztosítási Elszámoló Iroda osz­tályvezetője is csak széttárja a ke­zét. — Beszélgetni lehet ezekről a dolgokról, de megalapozott tájé­koztatást egyelőre én sem tudok adni. Természetesen a helyzetem­ből fakadóan jóval több informá­cióval rendelkezem, azonban ezek csak a közlöny megjelenésekor vál­nak hivatalossá. Az új törvény azonban, sajnos, még hozzánk sem érkezett meg, pedig már január ha- todika van. így egyelőre a Magyar Hírlap szombati mellékletének egy fénymásolt példányát forgatjuk. Ebben a 20. oldalon a 7. § 15. pont­jában az áll, hogy a munkáltató által természetben biztosított étke­zés adómentes. Ennyi. Nincs tehát megtiltva az étkezési pótlék fizeté­se, csak adókötelessé vált. Ameny- nyiben viszont az iskola, mondjuk, ebédjegyet vesz a dolgozóinak, úgy ezért nem kell adóznia. Szóbeszédek, biztos forrásból szerzett információk és egy napilap melléklete szabályozza tehát egye­lőre sok száz dolgozó fizetését. Ezek után bármikor is fog megje­lenni a Magyar Közlöny legújabb száma — már elkésett. Egy eldu­gott városszéli iskola idős takarí­tónénijét ugyanis egyáltalán nem érdekli, hogy mikor fogadta el a T. Ház az 1991. évi XC törvényt. Őt csak az foglalkoztatja, hogy janu­árban hány forintot kap a nyugdí- jacskája mellé, és tud-e majd venni valami aprócska ajándékot a kis- unokájának... — galambos — Vége már azoknak az időknek, ami­kor azzal bizo­nyították egy kutya okossá­gát, be tudja-e hozni a gazdi papucsát. A Dogs Today c. angol folyó­irat intelligencia­tesztet dolgo­zott ki a négylá­búak számára. Ez figyelembe veszi az egyes fajták közötti különbségeket, így például a Collieknak fele annyi idő alatt kell megoldani- ok a feladato­kat, mint a töb­bieknek. A vér­ebek, boxerek, bullterrierek elért pontszá­mait viszont „kegyesen” megkétszere­zik. Egy angol te­lepen kipróbálták a tesztet. Felso­rakoztak: Lulu, a spaniel, Joey, a Collie-keverék, Bobby, a Collie és Cassie, a Yorkshire-terrier. Az első gyakorlat abból áll, hogy a vizsgázó orra elé tesznek # Vajon hány pontot kapnék? egy darab sajtot, amelyet a „Sajt!” vezényszó elhangzása után meg­ehet. Ezután a kutyákat elvezetik, eldugnak egy másik darab sajtot, majd visszaengedve őket lemérik, hogy a „Sajt!” vezényszó ismételt elhangzása után mennyi idővel ta­lálják meg az eldugott falatot. Balszerencsére egyik vizsgázó sem szerette a sajtot. A rendezők kénytelenek voltak azt csokolá­dés keksszel felcserélni. S megin­dult a verseny. Lulu volt a leg­gyorsabb, őt Bobby követte. Cassie-t ugyancsak bátorítani kellett. Joey egy ideig nézelő­dött, majd lefeküdt. A második gyakorlatnál a vizsgabiztos hol egy Teddy mac­kót, hol egy plüssmacskát emelt a magasba, mindig hozzámond­va; „Teddy”, „macska”. A ku­tyáknak ezután e szavak halla­tán ki kellett választaniok a megfelelő állatot. Erre egyedül Bobby volt képes. A továbbiakban egy útvesztőt kellett leküzdeniük. A kutyákat először elvezették a labirintus végére, ahol egy-egy darab keksz várta őket. Ezután újra a bejá­rathoz vitték őket, hogy keres­sék meg a kijáratot (és a kek­szet). Lulu és Cassie kijutott az útvesztőből. Bobby a rövidebb utat választotta: áttörte az etető­edényekből álló falakat. Joey csak esdeklően nézett a túloldal felé. A végeredmény: Lulu, a két­éves spaniel lett a győztes, mert 45 pontot szerzett a lehetséges 50-ből. Ezután Bobby és Cassie következett. Míg a tízhetes Joey mindössze 5 pontjával a lista legvégére került. FEB Intelligenciateszt ebek számára FÉLEGYHÁZA KÉK EGÉN A repülés megszállottái • A hó sem zavarja a repülés szerelmeseit. A föld mélyebben megtanít önma­gunkra, mint az összes könyvek: mert ellenáll nekünk. Az ember akkor fedezi föl magát, amikor megmérkőzik az aka­dállyal. De ahhoz, hogy ezt elérje, esz­közökre van szüksége: egy gyalura, egy ekére. Szántás közben a földműves a természet egy-egy titkát ragadja meg, és az igazság, amelyet kibont, egyetemes. A repülőgép, a légi útvonalak eszköze is így hozza kapcsolatba az embert minden ősi problémával. (Antoine de Saint-Exupery) Az óesztendő utolsó napjának verőfényes déli óráiban karcsú vi­torlázógépek köröztek Kiskunfél­egyháza egén. A helyi repülőklub így búcsúztatta a leköszönő régi, s üdvözölte az új esztendőt. — Bevett szokás ez a repülőknél? — érdeklődöm Mészáros Imrénél, a félegyházi reptér vezetőjénél. — Inkább nemes hagyomány, még az „őskorból”. Csak az MHSZ-ben lett tilos télen repülni. Októbertől áprilisig. Pedig fél év alatt még az autóvezetést is el lehet felejteni. Ostoba tilalom volt.. . Most már csak rossz időben nem repülünk. De ez a szilveszter ragyo­gó napsütéssel köszöntött ránk, szél nem fújt, s mi csak éltünk a ter­mészet kínálta lehetőséggel. — Hogyan él ez a nagy múltú klub? Eveken át innen kerültek ki a Népköztársasági Kupa gyözete- sei . . . — A sportrepülésnek jóformán befellegzett. Egyelőre. Majd ha több pénzük lesz rá az embereknek. De addig is megpróbáljuk valami­képp kihúzni, hogy ne kelljen ké­sőbb mindent elölről kezdeni. . . Kis közösségünk a Bács-Kiskun Megyei Repülő és Ejtőernyős Klub elnevezést viseli, és a Magyar Repülő Szövetséghez tartozik. A rendszerváltást követően — az MHSZ megszűntével — az önkor­mányzatok vállalták támogatá­sunkat. A félegyházi és a kecske­méti önkormányzat évi 700 ezer forinttal segít. Első hallásra ez sok, de vegye tekintetbe, hogy egy AN —2-es, motoros repülőgép órán­kénti rezsije 20 ezer forint, fo­gyasztása 200 liter benzin. Csak a műhelyek fűtése és a technika kar­bantartása évi 2—300 ezer forint. Ha még hozzáteszem, hogy egy vi­torlázógép javítása 300 ezernél többe kerül, akkor az említett tá­mogatás nem is látszik olyan sok­nak. Kénytelenek vagyunk ma­gunk előteremteni a pénz nagy ré­szét. A tagdíjakból körülbelül évi 200 ezer forint jön össze, és meg­szűnt az ingyenes repülés. Fizetni kell az oktatásért, az ejtőernyős ugrásért, mindenért... Egyre több a vállalkozó, aki re­pülőgépet vásárol. Ha vezetni akarja, megtanítjuk rá. De légita­xisok is vagyunk, ha valakinek az kell. Azzal is kerestünk, hogy egész nyáron séta- és városnéző repülé­seket végeztünk itthon, Félegyhá­zán, egy gépünkkel pedig a Balato­non. — Azt mondják, a repülők meg­szállottak. Aki belekóstol, többé nem hagyja abba. — Úgy igaz. Egykori klubtársa­ink szinte mindannyian valami módon kapcsolatban maradtak a repüléssel. Akár sportolóként, akár hivatásos repülőgép- vagy he­likopterpilótaként. Vagy oktató­ként nevelik az új repülőgeneráci­ót. Persze, az évek folyamán szét­szóródtak az országban, de mi mindig szeretettel emlékezünk azokra, akik Félegyházán kezdték pályájukat. — Felsorolna néhányat közülük ? — Itt kezdett Magyari Béla ki­képzett űrhajós, Sági János, a kecskeméti katonai reptér pa­rancsnoka. Vajda Ernő és Vicset Zoltán vadászpilóták, sok helikop­terpilóta, és jó néhányan repülnek vagy dolgoznak a Malévnál. — Ilyentájt szokás megkérdezni: mik a terveik az előttünk álló esz­tendőre? — Repülőktől ugye nevetsége­sen hangzik, hogy „talpon marad­ni”, ezért inkább úgy mondom, hogy ha fejleszteni nem is, de leg­alább szinten szeretnénk tartani gépparkunkat és felszereléseinket. Mi aztán igazán szurkolunk, hogy igaza legyen a pénzügyminiszter­nek, s már az idén elkezdődjön va­lamiféle fellendülés a gazdaság­ban. Mert akkor egyre inkább szükség lesz ránk, ami ugye annyit jelent, hogy mind többet repülhe­tünk. Szász András RETUSÁLÁS NÉLKÜL Parlamenti pillanat­képek Rendhagyó’ módon kezdte az idei „évadot” a Tisztelt Ház. Mert igencsak formabontásnak számít, hogy napirend előtt, a sürgős és fontos mondandó okán nem egy „gyalogos” képviselő, hanem egy miniszter kér szót. De nemcsak a forma volt szokatlan, hanem a tar­talom is. A kulturális tárca vezető­je ugyanis a tisztességes, demokra­tikus parlamenti vitastílus, a másik oldal, a más nézetet valló vitapart­ner tisztelete érdekében emelt szót. „Erre kérem a parlamentet, mert azt tudom ... ebben az or­szágban olyan lesz a hangulat, amilyen a parlamentben van” — így Andrásfalvy Bertalan. Napirend előtti szavait hallgat­va a jegyzetíró gondolatban meg­koccintotta a tévéreklám triangu­lumát: egy tiszta hang . .. S azt is hozzátette, hogy jó lenne sok ilyet hallani — nem csak napi­rend előtt... * Sokáig beszédtéma lesz még a szilveszter előestéjén (előéjjelén?) lezajlott költségvetési vita. Az el­lenzék még sokáig szemére veti a kormánynak, hogy 13 napot késett a törvényjavaslat benyújtásával. A koalíció még sokáig szemére veti az ellenzéknek, hogy obstrukció- val, „agyonbeszéléssel” próbálta késleltetni, akadályozni az ország számára létfontosságú költségve­tés törvénybe iktatását. Hogy me­lyiknek van igaza? Feleletként — vagy inkább fele­let helyett — idézzük föl a század­elő parlamentjének egyik obstruk- ciós vitáját. Amikor az apró ter­metű ellenzéki honatya a corpus juris vaskos köteteivel a kezében lépett a szónoki emelvényre. Az egyikre ráállt, hogy kilátszódjon a magas pulpitus mögül, a másikból pedig fölolvasott, idézett óraszám. (Eleink házszabálya szerint ti. hoz­zászólni papírból nem volt szabad, csak a citátumokat lehetett olvas­ni.) Paprikás lett a hangulat a kor­mánypárt padsoraiban, be is sü­völtött egy hang: — Elnök úr, a képviselő lábbal tiporja a törvényeket! A „vádlott” azonban nem jött zavarba: — Elnök úr, ez rágalom. Én tör­vényes alapokon állok .. . Ferenczy Europress

Next

/
Thumbnails
Contents