Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-08 / 06. szám

TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! 1992. január 8., 7. oldal Kedves Olvasóink! Az új esztendő első levél-összeállításával jelentkezünk. írásaikban a mindennapok bosszúságai, örömei, bánatai tükröződnek. Amilyen az élet. A benzináremeléssel kapcsolatban egyik kedves olvasónknak még karikatúrára is futotta „jó kedvében”. Köszönjük. S engedjék meg, hogy ezen a helyen is békés, boldog esztendőt kíván­junk mindannyiójuknak, a lehető legkevesebb bajjal, bánattal. Továbbra is varjuk közérdeklődésre számot tartó leveleiket. (A szerk.) Tisztelt Petőfi Népe szerkesztő­sége! Lejár az idő és el kell búcsúzni Önöktől, lapjuk olvasásától. El kell búcsúzni a Kis Újságtól, a vidék he­tilapjának olvasásától is azért, mert egyik lapban sem találtam meg az igazi rendszerváltozáshoz szüksé­ges elemeket. Értem ezen azt, hogy az úgynevezett első szabad válasz­tás nem hozott eredményt. A régi vezetők helyébe nem kerültek újak. Diktatúra diktatúrára épül. Ahol diktatúra van, ott kommunizmus is. Kommunizmusnak nevezhető minden olyan rendszer, mely egy népet, nemzetet sanyargat, éhhalal- ba, öngyilkosságba zavar, még ak­kor is, ha nincs szovjet fennhatóság Magyarországon. Mondom ezt azért, mert látom. Aki pedig ezen változtatni akar, azt minden oldalról támadják. Csak fi­gyelni kell a parlamenti viták soro­zatát, a televíziót, rádiót, az újsá­gok sokaságát — kevés kivétellel. Ezt a kevés kivételt meg nem lehet megkapni, mert szerkesztését aka­dályozzák. S ezt nevezik demokrá­ciának! A munkás-paraszt kormány dik­tatúráját is demokráciának nevez­ték. Ezek szerint, szerintem, nincs különbség, ma még rosszabb a megélhetésünk, mint akkor volt. Akkor sem hazudtak a hivatalok­ban annyit, mint ma. A hivatalnok ma az egyik percben azt állítja, hogy a nyugdíjat a bruttó átlagke­reset után számítják, a másik perc­ben meg azt állítja, hogy a nyugdíjat a nettó átlagkereset után számítják. A törvényhozók sem beszélnek egyenesen. Állandóan mellébeszél­nek. A gépjármű-felelősségbiztosí­tásról hozott törvényük például egyenlő az öngyilkossággal, nem beszélve az adóztatásukról és az üzemanyag-retorzióról. Hogyan tudjam én azt 6000 forintból kifi­zetni? Negyvenéves szolgálat után ennyi a nyugdíjam. A földadóról szóló törvényüket meghozták, de mire. A saját földjeinket nem ad­ják vissza. Ki tudja, mikor? Ha időközben belezökkennénk a 40 évvel ezelőtt abba hagyott földmű­velésbe, akkor bizonyára össze­szedné magát a magyar ember. így gazdag tudna lenni az ember, az ország. Ily módon az ország ké­nyelmesen törleszteni tudná a kül­földi adósságát. Hasonlót hallot­tam az egyik gyűlésen, minek a következtében az előadóját száz ágra támadták a televízióban, a rádióban, az újságokban. Ezért nélkülözöm ezután a hírközlő szer­veket. „ T, Hanga Janos Orgovány, Vörösmarty u. 5. (Tisztelt Hanga úr! Mélységesen sajnáljuk, hogy megválik lapunktól, s éppen a levelének elején említett okok miatt. A politikai, gazdasági rendszer változásáról vallott nézetét tiszteletben tartva, szükségesnek tartjuk megjegyezni: a szabad sajtó nem csinálja a rendszert — mint On írja, hiányolja belőle a rendszervál­tozáshoz szükséges elemeket —, ha­nem igyekszik tükrözni a valóságot, a változásokat. (A szerk.) Benzináremelés Küldök maguknak egy rajzot. Nekem ez jutott eszembe a benzin- áremelésről. Talán a levelezési ol­dalon tudnak szorítani egy kis he­lyet. Remélem, nem veszik tolako­dásnak, de az olvasók már szinte a magukénak érzik ezt a rovatot. Hisz ide küldik be, amit tapasztal­nak maguk körül, amire felfigyel­nek. Maradok tisztelettel: Belusák Pálné Apostag, Dózsa Gy. u. 45. Köszönet Gombás Péter önkormányzati képviselőnek Kevésszer éri dicséret a közsze­replést vállaló embert, ínséges időkben. Éppen a sok nélkülözés okán válnak prédáivá a magányos tömegnek, vélt vagy valós hibái­kért. Esetünkben a szokásoktól el­térően ki szeretnék emelni egy sze­mélyt a bírálatok verméből, nem pedig megkorholni őt valamiért. Nos, szándékom szerint Gom­bás Péterre (FIDESZ) kívánom felhívni szíves figyelmüket! Ellen­kezett velem, amikor bejelentettem neki tervemet a közléssel kapcso­latban. Mégis, ha megbocsátod Péter, beszámolnék egy közelmúlt- báni cselekedetedről. Fiatal városatyánk a bajai, Új­városi AMK által életrehívott „A gyermek a jövő záloga” alapítvány számlájára pontosan 79 665 forin­tot juttatott! Az ifjú képviselő nem kártyán vagy lóversenyen elnyert pénzzel „krőzuskodik”. Egyszerű­en az 1991. évi képviselői járandó­ságának jelentősebbik hányadát utalta át az alapítványba. A ma­radványt, 28 335 forintot sem ma­gára vagy családjára költötte Gombás Péter, hanem azt közössé­gi kiadás fedezésére ajánlotta fel. Megjegyzem, a fent nevezett ala­pítványba ezt megelőzően a képvise­lő-testület más tagjai — kérve az anonimitást — szintén támogatásu­kat fejezték ki egy-egy havi járan­dóságukkal. Véget is vethetnék a „hálálkodásnak”, de nem teszem, mert egy nem elhanyagolható mo­mentumot ki kell emelnem Gom­bás Péter cselekedetének történeté­ből. Kedves Péter! Kicsinyes és ízléstelen vita köze­pette mondtál le költségtérítésed­ről. Tetted azt nagy nyilvánosság előtt, majdnem mindenki őszinte megelégedésére. A feledés leple alatt azóta visszaléphettél volna ígéretedtől, akár visszhang nélkül is! Állhatatos maradtál mégis, kö­szönet érte! Több minden szólna amellett, hogy pályakezdő tanár, kisgyer­mekes apa, adósságait nyögő fiatal házas létedre magadra is gondolj. A mindig újabb és újabb eseményt váró hűtlen közfigyelem valószínű­leg ezt a „húzásodat” is elfelejti. Epy biztos. Tetted példává válhat. Bízzunk abban együtt, hogy nem­csak utat mutattál, hanem hagyo­mányt is teremtettél Baján: hiszen szabad a pálya, Uraim! ... Brachinger Tamás Baja LEVÉLVÁLTÁS A sarkiróka-ügy TISZTELT FŐSZERKESZTŐ ÚR! A Petőfi Népe 1991. december 11-ei számának „Fogadóórákon” cimű rovatában jelent meg, Kiszol­gáltatott vállalkozók címmel, egy rövid cikk. Eszerint Pieczka Mag­dolna és társa biztosító kezesség- vállalása mellett nyújtott kölcsön segítségével vállalkozott sarki róka tenyésztésére. Ügyfeleink kifogá­solják azt, hogy a kölcsön összegét az értékesítő_ szervhez utaltuk. Tá­jékoztatjuk Önt és a kedves olva­sókat arról, hogy Pieczka Magdol­na és társa korábban a következő tartalmú átvételi elismervényt bo­csátotta rendelkezésünkre: „Az ál­latokat megtekintettem, és meny- nyiségi, valamint minőségi kifogás nélkül átvettem. Kérem a fenti ösz- szeget utalni”. Ugyanígy rendel­keznek felénk az adósok a köl­csönszerződésben is: „Megbízom az Országos Takarékpénztárt, hogy a részemre engedélyezett köl­csönt utalja át a Biokont Kft. ré­szére a 22 darab sarki róka ellenér­tékeként”. Igazán kár, hogy Piecz­ka Magdolnáék a fentieket tartal­mazó dokumentumokat — nyil­ván feledékenységből —nem mu­tatták be szerkesztőségbeli látoga­tásuk alkalmával. Pedig ez lehető­vé tette volna annak mérlegelését, hogy az újságnak adott nyilatko­zatuk vagy az átvételi elismervé- nyeken igazoltak térnek-e el a va­lóságtól. Ezek után azonban sem­mi meglepőt nem találok abban, ha a tisztelt ügyfeleink valamennyi kívánságának megfelelő módon kihelyezett kölcsönt a velük meg­kötött kölcsönszerződés alapján visszaköveteljük. Ezt más esetben sem mulaszthatjuk el. Ügyfeleink azt sem értik, hogy az OTP az érdekelt biztositó kezesi kötelezettségét miért nem „firtat­ja”. A vállalkozók által jól ismert tényeket megerősítve, tájékoztat­juk az olvasókat is arról, hogy a Pieczka Magdolnáék által annak idején szinte foggal-körömmel ki­harcolt egyszerű kezesi biztosítás­nál (ellentétben a készfizető kezes­ség ismertebb szabályaival) a biz­tosítótól csak akkor követelhetjük a kölcsön megfizetését, ha az adó­sokkal szembeni beszedési lépések kudarcot vallottak. A hazai gazda­sági viszonyokat ismerők tudják, hogy az ilyen eljárás — ideértve az ezt lezáró végrehajtást (árverést) is — mennyi időt vesz igénybe. így sajnálatos módon a végrehajtási procedúra utolsó fázisáig az érvé­nyes jogszabály szerint valóban csak a velünk szerződéses kapcso­latban álló ügyfeleinktől kérhetjük a kölcsönök visszafizetését. Az egyébként igen tetszetős kül­lemű sarki rókákkal kapcsolatban megnyitott kölcsönakták a szerző­déses kötelemben szereplők maga­tartásának objektív megítéléséhez szükséges további, igen lényeges adatokat tartalmaznak. Módfelett fájlalom, hogy ügyfeleink jogaira és a banki titoktartási kötelezettsé­gemre tekintettel ezeket nem hoz­hatom nyilvánosságra. Ezekből ugyanis egyértelműen megállapít­ható lenne az, hogy az egyenrangú szerződő felek közül nemcsak a vállalkozók (?) kerülhetnek kiszol­gáltatott helyzetbe. Úgy gondo­lom, hogy efelől az ügyfeleinknek is rendelkezésére álló kölcsönszer­ződéseket és a lényegesebb kiegé­szítő okmányokat áttekintve a szerkesztőség is meggyőződhetett volna. Ezzel kapcsolatos igény ese­tén a banktitok szabta korlátokon túl szokás szerint magam is kész­séggel álltam volna az Ön munka­társainak rendelkezésére. Kérem észrevételeim megjelen­tetését a munkahelyemen előfize­tett és magán-előfizetőként is jára­tott kedvenc lapomban. Kollár András az OTP és Kereskedelmi Bank Rt. lajosmizsei fiókjának vezetője • • • az egészségügy szegyene Mélységesen felháborított és el­keserített az eset, ami velem, illetve velünk történt Szilveszter estéjén. Bátyámékkal a szüléinknél töltöt­tük az ünnepeket Kecskeméten, mi ugyanis vidékiek vagyunk. Keresztfiam, a másfél éves Tomi 31-én délelőtt belázasodott és csú­nyán köhögött. Mivel a tablettát kihányta, kúpot adtunk neki, ami le is húzta a lázát, de csak egy ideig. Délutánra megint felszökött a láza, ismét egy kúp, de az már nem hasz­nált, este fél 6-ra 39 fok fölé emelke­dett a higany szála. Nem kísérleteztünk tovább, taxi­val a régi megyei kórházban lévő gyermekügyeletre mentünk. Kevés várakozás után jött egy hölgy (mint később kiderült, ő volt az asszisz­tensnő), s megkérdezte az ott vára­kozókat, hogy „Maguk mire vár­nak, az éjféli misére?” Mi még azt hittük, viccelődik ... Ezután ki­szólt az ajtón, hogy vetkőztessük le félmeztelenre a gyerekeket. Több csecsemő is volt ott és a folyosón nem volt nyárias meleg. Körülbelül fél 7-kor jutottunk be a rendelőbe, ahol egy nagyon kedves, aranyos doktornő vizsgál­ta meg a kisfiút és gyógyszert írt fel neki. Közben az asztalnál ülő asz- szisztensnő kérdezgette az adato­kat, s amikor kiderült, hogy vidé­kiek vagyunk, magából kikelve zú­dította ránk a megjegyzéseit: „Nem Kecskeméthez tartoznak, akkor mit keresnek itt?! Ha már délelőtt beteg volt, akkor miért csak most és miért ide hozták a gyereket?! Hiába magyarázkodtam, őt ab­szolút nem érdekelte és mellékesen még odavetette, hogy „Tele van már a Liberóm!”. Én, mint anya és mint ápolónő, nem tudtam reagál­ni ezekre a szavakra, csak álltam ott megütközve és arra gondoltam, hogy az állatorvosnál különbül be­szélnek a kutyákkal, főleg ha az beteg. Sajnos, a szimpatikus dok­tornő kedves szavai sem tudták fe­ledtetni az asszisztensnő durva, ar­rogáns modorát, ami az egészség­ügy szégyene. Csizmadiné Rácz Zsuzsa Tass, Angyal u. 4. NAPJAINK HUMORÁBÓL • Abszolút féltékenység. Örömteli * ünnep volt A szeretet és a béke ünnepe előtt falunkban a szülők, nagyszülők és keresztszülők mind összefogtak, hogy jól sikerüljön a szanki temp­lomban tartandó, a gyermekek Jé­zust váró örömteli ünnepe. Jézus születésének történetét elevenítették fel szép előadásuk­ban az iskolások. A csillogó kará­csonyfákkal feldíszített templom, a vallásos játék idejére, a kis Jézus születési helyévé változott. A sze­replők valósággal elvarázsolták a zsúfolásig megtelt kis templom hí­veit, az öröm ragyogott a jelenlé­vők arcán. Megszületett a kis Jé­zus, akit a szereplő ifjúság határta­lan lelkesedése, őszinte gyermeki szeretete vett körül. A felcsendülő karácsonyi énekek felmelegítették a fagyos levegőt. A pásztorok és angyalok kifejezték hódolatukat a kis Jézus előtt, aki azért jött a vi­lágra, hogy megváltsa az embere­ket, hirdesse a szeretetet és a békét. A versek, énekek betanításában, a pásztorok, angyalok ruháinak el­készítésében sokan részt vettek, megérdemlik a köszönetét és a di­cséretet. Igazán mindenki örült és boldog volt, s felejthetetlen marad az ifjú­ság számára is, akik az előadást az év utolsó napján megismételték, maradandó élményt nyújtva azok számára, akik első alkalommal nem tudtak részt venni a szép templomi rendezvényen. Bálint István Szánk, Béke u. 70. Egy rokkant nevében Sajnos, mindig van probléma, de hát ez az élet már csak ilyen. Egy ismerősöm rokkantnyugdíjas (én is) és lakáshoz szeretne jutni, ugyanis nősülés előtt áll, dehát itt segíteni nem nagyon akarnak még mindig ilyesmiben. Előzőleg a nagymamájával adta be az igénylést. A nagymama el­hunyt, így az ő nevén továbbment az igénylés, de, ugye, jött az ismert mese a 4000 lakásigénylőről meg a hétfejű sárkányról, s hogy nősül­jön meg, legyen három gyerek és kap lakást. De, ugye, előbb ól kell és utána malac, nem fordítva., Én tudom, önöknek más baja­dolga is van, de egy rokkant ember (Kovács Tibor, Kecskemét, Szol­nokihegy 44.) szeretne családot alapítani. Van egy kis pénze (ez is nagy dolog), tehát segítséget vár, s ő is hozzájárulna, hogy legyen la­kása. Kérem szépen valamilyen for­mában az önök segítségét ehhez, ne küldözgessék ide-oda. Nem igaz, hogy nem lehet tenni valamit. Előre is köszönöm szívességüket a Tibi nevében is. Üdvözlettel és tisztelettel: Papp Géza Kecskemét, Nagykőrösi u. 24. Címünk Petőfi Népe 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADOORAKON Minek a pénztár a vértranszfűziónál? Jakabszállásról, a III. kér. 93. szám alól a 69 éves Kiss Illés Istvánná a Bács-Kiskun Megyei Vértranszfúziós Állomásra, pontosabban annak pénztáro­sára panaszkodik. Olyan beteg­sége van, hogy hosszú évek óta ide kell utazgatnia. Kissné nagy tisztelettel beszél Hajnal főor­vos úrról, akihez jár. De fölöt­tébb bosszantja a'pénztáros el­járása. Utoljára áprilisban ka­pott 524 forint útiköltségtérí­tést, azóta semmit. Hiába megy a pénztárhoz, csak hitegetik, hogy „van egy kis probléma”, meg hogy „majd postán küldik a pénzt” stb. Neki egy-egy uta­zás oda-vissza 100 forintba ke­rül. Már több mint 1000 forint­tal tartoznak neki. Hetényegyházán visszavárják Buksit Pócsi Béláné Hetényegyháza, Szegfű utca 1. szám alatti lakos sírva kérte segítségünket eltűnt tacskó kutyája előkerítéséhez. A kedvenc háziállat pórul járt. Pócsiné a múlt év utolsó napján, szokás szerint, kienged­te az utcára, egy kis hancúro­zásra. Szemtanúk szerint 18 óra körül baleset érte, hátsó fele megsérült. A járművezető, nem tudván, kié a kutya, kitette egy pokrócon az útpadkára, ahon­nan egy idő után elvitte egy pi­ros, állítólag Polski, személy­autóval ott elhaladó fiatal há­zaspár. , Ä nyugdíjas házaspár na­gyon kéri, adják vissza neki a Buksi névre hallgató, hullámos, vörösesbarna szőrű tacskóju­kat. — rapi — * Ügyfélfogadás Felhívjuk Kedves Olvasóink figyelmét, hogy szerkesztősé­günkben 10-től 12 óráig napon­ta ügyfélfogadást tartunk. Teljesen padlón vagyunk A következő kéréssel és nagyon nehéz és súlyos problémával fordu­lok önökhöz, magam és sok-sok társam nevében is. Nekünk, kisgaz- dálkodóknak igen nehéz a helyzete ma és katasztrofális, ha a jövőbe te­kintünk. Mi, akik ez idáig állattar­tással és mezőgazdálkodással fog­lalkoztunk, manapság oda jutot­tunk, hogy teljesen padlón va­gyunk és helyzetünk tovább súlyos­bodik a drága árak és magas kamatok miatt is, de még sorolhat­nám. Sajnos, mi nem tudunk egyik napról a másikra profilt váltani és így egyre jobban elszegényedünk, tönkremegyünk! Már-már ott tar­tunk sokan, hogy az OTP-t fizetni nem tudjuk, így ezáltal adóssá­gunk felszaporodik és csak az élet­ben maradásért küszködünk, ameddig bírunk. Nekünk nem jár munkanélküli­segély, nekünk önmagunknak kel­lene eltartani családunkat. De ho­gyan, kérdezem én, amikor ráfize­téssel tudtuk a sertéshizlalást is csi­Az oldalt összeállította: Rapi Miklós nálni. De még ha időben átvették volna! Nem tujduk, mivel foglal­kozzunk és hogy mi az, amivel megéri foglalkozni! Nagyon jó lenne, ha az illetéke­sek reánk is gondolnának és ér­tünk is harcolnának, nemcsak a saját fizetésükért és a hatalomra jutásukért, mert így hamarosan a parasztság tömeges tönkremenete­léhez, családok halálba hajtásához vezethet az út. Mi tettünk az asz­talra és tudnánk is tenni, de nem így! Hiszen mi, ha véres verejtékkel is, de ráfizetéssel nem gazdálkod­hatunk és nem is tudunk. Kérem a T. Szerkesztőséget, amennyiben egyetértenek velem, segítsenek felhívni a velünk nem törődök figyelmét, hátha van még ember, aki a helyzetünket átérezné és mérlegelné, mert mi úgy általá­ban nem akarunk az önkormány­zathoz segélyért folyamodni (szé- gyenletünkben). Kérem, tekintsék levelem a leg­komolyabban és egy percig se ké­telkedjenek a nehéz helyzetünk egyre nehezebbülésében. Egy soltszentimrei egyéni gazdálkodó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents