Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-02 / 01. szám
Lakitelek # Szentkirály • Tiszaalpár _ •••< ¥? ?J -fc '• *^5 --'; ; ’•>>) V >" WIs \ wt^ £'J '-'it' ff| "' - 4 t"V; l\ ' 5 ' -i <' -M-y." ^ /, Tiszakécske és vidéke ' NINCS RENDEZŐELV, MINDEN CSUPÁN VÉLETLENSZERŰ A tiszakécskei városképről MEGKÉRDEZTÜK A POLGÁRMESTEREKTŐL: Mit szeretnének az 1992-es esztendőben ? • A Dankó János által megálmodott utcakép a 2. számú ABC és a Szigma-áruház közötti területre. A tiszakécskei önkormányzat nemrégiben döntött a Szolnoki út mellett lévő, a 2. számú ABC és a Szigma- áruház köztéri terület sorsáról. Mint ismeretes, kécskei vállalkozók azzal a szándékkal fordultak a polgármesteri hivatalhoz, hogy megvásárolják az itt fekvő telkeket, melyekre üzleteket építenének. A képviselők viszont — mielőtt döntöttek volna az eladásról — úgy gondolták, rendezési tervjavaslatot készíttetnek az érintett területre. A december 12-ei ülésen két elképzelést terjesztettek a testület elé, amely végül is Dankó János tiszakécskei építész koncepcióját tartotta jónak. Érdemes beletekinteni a tervjavaslatba, amelynek így szól a bevezetője: „Ma már sokan sajnálják, hogy a legolcsóbb megoldásokból született meg a valóság. Gyorsan (10-15 év alatt) elavuló, úgynevezett Betonyp faházból lett a 2. számú ABC épülete, és később a Szigma-áruház. Küllemüket tekintve építészetileg abszolút értéktelenek, sőt, elmondhatjuk, hogy erősen rontják az utcaképet, ami ezen a területen amúgy is nagyon zavaros. (...) Az eddig felépített épületek esetében nem követhető nyomon , semmilyen logika, vagy rendezőelv. Úgy tűnik, minden csupán esetleges, véletlenszerű.” Nos, hogy mennyire igaza van Dankó Jánosnak, könnyű bizonyítani: elég végigsétálni Kécske központjában, ha egyáltalán ez a terület városközpontnak nevezhető. Induljunk a városházától, a település közigazgatási centrumától! Szemben fekszik egy park, amely erdősávként választja el az utca két oldalát, s takarja el — ami nem is olyan nagy baj — a takarékszövetkezet mellett lévő házakat. A Kossuth utca sarkán emelkedik egy modern, de rendkívül jellegtelen épület, a volt pártház. Nem messze tőle a ruházati áruház elöregedett, élénk színűre pingált falai virítanak. A vén, s igencsak pusztulásra ítélt épület mellett viszonylag új, emeletes házak sorakoznak. Ezek aztán végképp nem illenek a városképbe. Egyrészt mert eltakaiják a mögöttük húzódó teret és elnyomják a városhoz jobban illő szerény, egyszintes épületeket, másrészt fantáziátlanok, nincs stílusuk, mondhatni azt is: csúnyák. Ugyanez a helyzet a Szabolcska úton, ahol a vidéki ember lelkűidéhez egyáltalán nem illő emeletes lakóházak állnak az utca mindkét oldalán. Mögöttük ízléstelen bódék, melyek a melléképületeket hivatottak pótolni. Sorolhatnám tovább a példákat, de fölösleges. Aki nyitott szemmel jár a városban, bármennyire is megszokta már a képét, láthatja: a központnak mondott részen — a templomon kívül — nemigen akad olyan középület, mely kedves lenne a szemnek, mely mértékadó lehetne a jövő építményeire nézve, melyet igazából elfogadtak volna a kécskeiek. De miért is kell erről szólni? Noha úgy tűnik, a városatyák inkább hajlanak a drágább, de értékállóbb, szakmailag megalapozott megoldások felé, mégis félő, hogy ismét felülkerekedik az egyéni érdek és a dilettantizmus/ A vállalkozások beindulásával egymás után adják el a telkeket, üzletek, gyárak, lakóházak épülnek. De mi alapján? Hol van például a város rendezési terve, mely pontosan meghatározza az építési módokat, valamint pontosan megjelöli, hol épülhetnek szolgáltató- egységek, hová telepíthetnek ipart és hová húzható fel lakóház. Hogyan épülhet például gyár a Vízhányó Janos utca sarkán, amikor ezen a területen csupán lakóházak sorakoznak? Talán így rendelkezik a rendezési terv? Vagy mégsem? Akkor vajon mikor módosították? Egyáltalán mit tud erről a lakosság? Van-e beleszólási joga? Kérdések, melyeken érdemes elgondolkodni. Főleg egy olyan városnak, amely euroskanzenrol álmodik. • A tiszakécskei valóság: a Kossuth utca végén a volt pártház jellegtelen épülete. Mit tesznek a munkanélküliség megszüntetéséért ? Tiszaalpáron körülbelül 50 munkanélküli van. Az önkormányzat számukra közmunkaakciókat kíván szervezni. Gondjaik vannak például a csapadékvíz-elvezetéssel, az utcákban mindkét oldalon szikkasztóárkot kell ásni. Erre a munkára egy 8-10 főből álló brigádot állítanak, s a bérük 70 százalékát a munkaügyi hivatal biztosítaná. Ugyancsak ad A Tisza ’83 tiszakécskei citerazenekar most ünnepli fennállásának 13. évfordulóját és nemcsak az országban, de a városunkban is csak kevesen ismerik őket. Az együttes 1978 körül alakult, mint úttörő citerazenekar, Zoboki Józsefné vezetésével. A hagyományoknak megfelelően népzenét játszottak. Egy fél év elteltével Pnbojszky Mátyás citeraművész kezdte el patronálni az együttest, aki egy idő után a saját zenekarának tekintette okét. A zenekar nyaranta népzenei táborok- bajárt, sott ismerkedtek meg Monoki Lajossal, aki megpróbált többszólamú dalokat átírni citerára, mondván, hogy nem primitív hangszer az. 1983-tól Tisza ’83 néven továbblépett az ifjúsági zenekar: már nemcsak hagyományos népzenét, hanem többszólamú dalokat is játszottak. Igyekeztek eljutni a kultúrában hiányos településekre is, ahol megpróbálták megismertetni és megszerettetni többszólamú játékukat. Az országos szakmai körök azonban elítélték ezt a citerajátékot. Az iskola kereteiből kinőve, az együttes megpróbált önállósodni. 1986-tól többször jártak külföldön, szórakoztatva az igényes közönséget. ’86-ban Spanyolországban a citerazenekar megnyerte a húros, pengetés fesztivál nagydíját. Ebben az országban a legnagyobb élményük az volt, hogy egy honfoglalás előtti munkára lehetőséget az idegenforgalom. Az üdülőterületen sétányt, homokozót, kabinokat akarnak létesíteni, s ezt szintén egy 16-20 fős brigáddal végeztetnék. Szerencsére egyelőre nem súlyos a községben a munkanélküliség, a téeszek és az üzemek átalakulása során viszont erősödhetnek a foglalkoztatási gondok. templomban állva ünnepelte őket a közönség. A spanyol televízió felvételt készített az együttessel, amit ott le is játszottak. Kértek a Hungarotont, hogy lemezt készíthessenek az együttessel, azonban itt nem is ismerték őket. Úgy utaztak haza, hogy nem készíthettek lemezfelvételt. 1989-ben, miután az együttes férfi tagjai katonaidejüket letöltötték, sikerült megnyerniük a Filharmóniát, hogy hallgassa meg őket és még az év októberében megkaptak a Filharmónia működési engedélyei. Ezután azonban Pribojszky Mátyás magukra hagyta őket, s ettől kezdve az együttes vezetője Urbán Zoltán lett. Az együttes félprofi szinten működik, hiszen mindannyian munka mellett játszanak. Bíznak abban, hogy egyszer valaki elfogadja és menedzseli őket. Sérelmezőnek tartják, hogy a megyében nem keresik, nem ismerik őket. A Tavaszi Napokon való fellépéseken kívül nem nagyon hívják az együttest. Kudarcról azonban nem számolhatnak be, hiszen ahol egyszer megfordultak, oda visszahívják őket. Több nagy zenész is elmondta már róluk: a Tisza ’83 citerazenekar az egyik legjobb együttese az országnak. Talán az új ev több szerencsét hoz nekik, és hivatalosan is elismerik majd játékukat. Túri Ilona Felhívás 1991-ben Tiszakécskén megalakult a Vagyonvédelmi és Bűnmegelőzési Alapítvány azzal a céllal, hogy a területen a közlekedésbiztonságot es a közrend fenntartását segítse. Ennek érdekében az alapítvány a város és az üdülők területén is egységes riasztórendszer kiépítését tervezi, mely a rendőrőrsön riaszt. Aki Tiszakécske területén lévő üdülővel vagy más olyan helyiséggel rendelkezik, amelyet érdemesnek lat riasztóval felszerelni, úgy érdeklődhet a 76/ 41-155-ös telefonon vagy személyesen a tiszakécskei rendőrőrsön, ahol bővebb felvilágosítást kap. Mire használják a volt pártházat? A tiszaalpári pártok sérelmezik, hogy hiába született döntés a pártház üres helyiségeit illetően, a mai napig senki nem vehette birtokba. Az is kérdéses, hogy kié a pártház? A helybeliek úgy tudják, hogy az MSZP tulajdonában van, holott nincs is a községben az MSZP-nek helyi csoportja. Újabban az a hír járja, hogy a népfőiskolának adják át a helyiségeket. Mi az igazság? — kérdeztem Biczók Mihály jegyzőtől. — Valóban, az épület 16-od része az MSZP kezelésében van — felelte. — Nem a tulajdona, de az 1990-es augusztusi bejegyzés szerint kezelői joggal rendelkezik. Természetesen tárgyalásokat folytatunk, hogy az önkormányzat megszerezze ezt a jogot. — Es mi lesz a sorsuk az üresen álló helyiségeknek ? — A népfőiskola számítógépparkját szeretnénk itt elhelyezni, ez volna ugyanis a legalkalmasabb hely. Közel van az iskolához, így be tudnánk kapcsolni az oktatásba, valamint szeretnénk, ha összeköttetésben állna vállalkozókkal, gazdaságokkal ésa tőzsdével. — Ez már eldöntött tény? — Nem. A testület fog erről szavazni. Állva ünnepelte őket a közönség Ismét eltelt egy év, s nem is akármilyen. Feltételezhetően egyetlen önkormányzat sem találhatta unalmasnak az esztendőt. Tehát sok minden történt, de bizonyos: minden kívánság nem vált valóra, így maradt belőlük bőven. Hát ezért kérdeztük meg Tiszakécske, Szentkirály és Lakitelek polgármesterét. Mondják el, minek örülnének, mit szeretnének az 1992-es esztendőben. —Elsősorban tiszta politizálást szeretnénk —jelentette ki Szíjj László, a tiszakécskei polgármester. — Mindenképpen szükség van a gazdasági fölemelkedésre. A nadrágszíjat ugyanis már nem lehet tovább húzni. Egyébként pedig mindenkinek jó egészséget kívánok. — Őrizzük meg a békességet községünkben — hangsúlyozta Szabó Gel- lért, Szentkirály polgármestere. — Szeretnénk közelebb kerülni a szentkirályiakhoz. Jó lenne, ha mindenki felismerné, hogy most igen nagy szükségünk van egymásra, az összefogásra. A megélhetési gondok ténylegesen fenyegetik a szentkirályiakat. Be kell látnunk, csakis együtt leszünk képesek előre haladni. — Mit is mondhatnék — sóhajtott Anka Balázs, Lakitelek polgármestere. — Várhatóan rengeteg munka lesz. Szeretnénk folytatni, amit 1991-ben elkezdtünk: munkalehetőséget biztosítani a járadékból élőknek, fejleszteni az idegenforgalmat, s tavasszal néhány beruházást elkezdeni. Azt hiszem, a családomra ugyanúgy nem lesz időm, mint 1991-ben. Mit is kívánhatnék még? Egy nyugalmasabb évet a sok vihar után. A DEMOKRÁCIA MEGCSÚFOLÁSA? A Boldogasszony-szobor még mindig a templom mellett áll Szinte elképzelhetetlen, hogy egy település vezetőjét — legyen az bármilyen — ne étje kritika. Tiszaalpári utam során bizony volt alkalmam egy-két bíráló megjegyzést hallani a polgármester vezetői stílusáról. S noha a polgármester úr mindent megtesz, hogy jó kapcsolata legyen a különböző pártokkal, egyesületekkel, szervezetekkel, mégis elégedetlenek a tevékenységével. Mert hiába hallgatja meg a partnerek véleményét, ha éppen mindig az ellenkezőjét teszi — állítják róla többen is. Különösen a szoborüggyel húzta ki a gyufát. Tavaly ugyanis a képviselő-testület a legelső ülésén úgy döntött, hogy a szobrot, mely Boldogasszonyt ábrázolja és 1926- ban állították a település lakói az I. vüág- háború áldozatainak emlékére,-politikailag rehabilitálni kell, azaz visszahozni a templom mellől a község főterére. A Boldogasszonyt egyébként a 70-es években költöztette el az akkori tanácstestület, mondván: vallásos jellege miatt a templom mellett a helye. A jelenlegi képviselők szerint jogtalan volt az elvitele, ezért is szavaztak egyhangúlag arra, hogy kerüljön vissza eredeti helyére. Ugyanakkor arról is döntöttek, hogy a II. világháború áldozatainak is állítanak emléket. Mindez másfél éve történt, s a Boldog- asszony még mindig a templom mellett áll, s a II. világháborús emlékmű sem készült el. Vajon miért? A községben működő pártok, köztük az MDF, a kereszténydemokrata és a kisgazdapárt vezetői szerint a késlekedés No- vák Lajos polgármesternek köszönhető, aki mindent megtett annak érdekében, hogy a Boldogasszony a helyén maradjon. Csemus Albert például így vélekedik az ügyről: —A polgármester addig szavaztat, míg az nem jön ki, amit ő akar. Ez a demokrácia megcsúfolása. A régi módszer szerint vezényli a testületet. Pedig nem azért választották, hogy ő a mindenható s az ő elképzeléseit kell a képviselőkkel mindenáron elfogadtatni. S ha mégis sikerül valami javaslatunkat megszavaztatni, egyszerűen nem hajtja végre a testület határozatait. Éppen az ellenkezőjét teszi. A szoborral kapcsolatban is ez történt. Még tavaly döntöttünk a visszahozataláról, s a mai napig minden a régiben. Halottak napjára terveztük az átadást, amit sikerült meghiúsítania. A polgármester vezetői stílusát kritizálok egyéb ügyek miatt is morgolódnak. A képviselő-testület például nem szavazta meg a szennyvíztisztító építését, mert túl soknak találták a 200 millió forintos beruházást a 87 millióval gazdálkodó községnek. Ennek ellenére — mondják az elégedetlenkedők — a polgármester már tárgyalt a témában a vízművel, sőt, terveket is készíttetett. • Az Árpád tér, ahová az I. és II. világháborús emlékműveket szeretnék felállítani. • Ide költöztették a 70-es években a Boldogasszony-szobrot. Ugyanez a helyzet a volt pártházzal. Már régen határozatot hoztak, hogy megkapják a községben lévő pártok az üres helyiségeket, mégis a mai napig üresen állnak, senki nem használhatja. A pártokkal való találkozón, melyet a polgármester szervezett, a község gyógyszerésze, dr. Vancsura István a következőket mondta el: — Az önkormányzat a pártokat nem a súlyuknak megfelelően kezeli. Igaz, megkérdeznek bennünket s mi sok esetben véleményt nyilvánítunk, eddigi javaslatainkat azonban kis számban fogadták el. Sajnos önálló képviselői indítvánnyal ritkán találkozunk. A szakmai bizottságok az önkormányzat alapbázisát képezik, ezekre támaszkodni kellene, s nem olyan javaslatokat áthajszolni a testületen, melyek szakmailag megalapozatlanok. Ilyen szerintem a Dámának elkeresztelt dán—magyar kft., ami egyrészt törvénytelen, másrészt a szakmai dilettantizmus jellemzi a működését. Jó lenne, ha nagy horderejű kérdéseknél érvényesülne a véleményünk. Nem tartom helyesnek —- mondta Vancsura doktor —, hogy inkább látványos dolgok szervezésével foglalkoznak, mint például a népfőiskola és a dán program. Ezekből a község lakossága kimarad. Úgy tűnik, a polgármester úrról lepereg a kritika. Optimista és tettre kész, s amikor Vancsura István bírálatára emlékeztetem, megmagyarázza, hogy én értettem félre a gyógyszerész szavait. A szoborügyről pedig így vélekedik: — Azt szerettük volna, hogy egy emlékmű legyen a nagyközség közepén, mégpedig a 24 éve lezárt temetőben. A szakemberek viszont több mint tízmillióra becsülték a terület rendbetételének költségét. Ezért úgy döntött a testület, hogy a Tiszaalpár 900 éves évfordulójára állított szobor mellé helyezzük az I. és 11. világháborús emlékművet. Az újfaluiak azonban kérték, hogy nekik külön szobruk legyen. Mi létrehoztunk egy emlékműbizottságot, amely egy kecskeméti szobrászművészt kért meg, hogy készítse el a II. világháborús emlékművet. A művész alkotása azonban nem tetszett a testületnek, így végül abban maradtunk, hogy az I. világháborús kerüljön vissza az Árpád térre, s talapzata mellé helyezzük el a II. világháború áldozataira emlékező márványtáblát. A szobor helyének megtervezésére 20 ezer forint tiszteletdíjat szánt az önkormányzat. Remélhetőleg az újfaluiakét március 15-én, az Árpád térit pedig június 30-án avathatjuk. Benke Márta Az oldalt szerkeszti: Benke Márta Képviselő- testületi ülés Tiszakécskén Az év utolsó előtti napján, december 30-án ülést tartott Tiszakécske képviselő-testülete. Több közérdekű témáról esett szó: módosították a helyi adórendeletet, döntöttek egyes, állami tulajdonú vagyon önkormányzati tulajdonba adásáról, elbírálták a tiszabögt gazdakör kérelmét, valamint megvitatták a sportliget bérbeadását. A későbbiekben e témákra részletesebben visszatérünk. Adó kizárva! Szentkirályon az önkormányzati képviselőknek még rémálmukban sem jutott eszükbe, hogy helyi adót vessenek ki a kétezer lelket számláló községben. Még 1990-ben úgy döntöttek, hogy ilyesmiről Szentkirályon szó sem lehet. Ezért aztán idén löl sem merült a döntés megváltoztatásának ötlete. Dokumentumfilm a kécskei ’56-os áldozatokról December 19-én a tiszakécskei honismereti kör vendége volt Lestár János filmrendező és stábja. A kécskei származású filmrendező dokumentumfilmet készít a kécskei ’56-os sortűz áldozatairól. A honismereti kör több tagja, valamint meghrvotta- ink megrázó emlékeket mondtak el Le§tár János kamerája előtt ígéretet kaptunk arra, hogy ha a film elkészül, először a kécskei honismereti kör tagjai és vendégei tekinthetik meg. Időpontjáról majd értesítjük az érdeklődőket. A honismereti kör egyik igen megbecsült tagja, Batka Gyula, a kécskei ’56-os Nemzeti Bizottság elnöke olyan emlékbizottság megalakítását sürgette, amely a II. világháborús és az ’56-os kécskei áldozatok tiszteletére emlékművet állíttatna. Batka Gyula 20 ezer forintot ajánlott fel egy ilyen célú alapítvány létrehozására. A honismereti kör vezetősége meg- kezdte-az emlékbizottság és az alapítvány szervezését, és felkérte az önkormányzat kulturális bizottságát, továbbítsa azt a javaslatot, hogy az önkormányzat jelöljön ki a város területén méltó helyet a hősök tere és emlékműve számára. A honismereti kör legközelebbi összejövetele 1992. január 6-án, este 6 órákor lesz a művelődési házban. T.E. Terjeszkedő falu Az év utolsó eredményeként Szentkirályon december 28-án megtörtént a műszaki átadás-átvétele egy magasfeszültségű villamos hálózat áthelyezésének. Ez még önmagában nem tűnik nagy horderejű eseménynek. Csakhogy ezzel lehetőség lesz új utcák megnyitására, s építési telkek kialakítására. Elfogadták a jegyző felmondását 18 igen szavazattal — a személyi ügyre való tekintettel zárt ülést rendelt el a testület dr. Kovács Huba tiszakécskei jegyző munkaviszonyának saját kérésére történő —. megszüntetésének tárgyalási idejére. Erről azonban a kisgazda képviselők mindegyike a tárgyalás előtt kivonult. Határozatképes maradt viszont a testület, és a kérést helybenhagyva a jegyző felmentéséhez hozzájárult. Dr. Kovács Huba az új jegyző munkába lépéséig vezeti a polgármesteri hivatalt. A testület pályázatot írt ki az állásra. Mintafarm A tiszaalpári Grundtvig Népfőiskola 100 hektáros mintafarmot szeretne létrehozni. Kérdésünkre, hogy miből biztosítják a területet, a polgármester elmondta: mindkét alpári té- esz három olyan területet javasolt, ahol nincs tanya, de van öntözővíz. Vagy megvásárolják a 100 hektárt, vagy 20-25 éves időtartamra bérelik. A költségeket a népfőiskola működtetésére létrehozott alapítvány állja. ______________________)
