Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-02 / 01. szám
1992. január 2.. 8. oldal TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! GIMNAZISTÁK ÍRTÁK TISZTELT FŐSZERKESZTŐ ÚR! Tanáraink és diákjaink érdeklődő figyelemmel kísérik a Petőfi Népe munkatársainak tevékenységét, a lap szerkesztésében, tárgyköreiben és az olvasókkal kialakítandó és fenntartandó kapcsolatokban tervezett és bekövetkezett változásokat, változtatásokat. Közösségünk régóta olvasója és előfizetője a lapnak. Minderről egy szerényebb tájékozódással, közvéleménykutatással: a lapot leginkább olvasó tanulók körében végzett felmérésekkel szeretnénk bizonyítékkal is szolgálni. Mellékelten megküldöm a tanulók írásban is rögzített véleményét, javaslatait. Egyben megköszönjük — alkalomadtán igénybe is szeretnénk venni — az Önök által felajánlott együttműködést, lehetőségeket. További jó munkát, sikereket, minél több hűséges olvasót kívánva, tisztelettel: BAJT AI MÁRIA könyvtáros tanár • Bírálatot és dicséretet egyaránt kaptunk kecskeméti, gimnazista olvasóinktól. A kecskeméti Bányai Júlia Gimnáziumban készített, számunkra is nagyon tanulságos dolgozat, teszt vagy felmérés eredményeit, illetve a tizenéves olvasók véleményét az alábbiakban adjuk közre. A kapott vélemények között terjedelmi okok miatt válogatni kényszerültünk, szempontunk egyszerű volt: az általános nézetet képviselje, többségi vélekedésnek adjon az írás hangot. Örömmel vettem tudomásul, hogy lapjuk változtatni kíván eddigi arculatán, ugyanis körülbelül fél évvel ezelőtt egyszerűen olvashatatlanná vált a Petőfi Népe. A lap ellen „megújulása” után már nincs különösebb kifogásom, viszont van egy bizonyos statisztikai eszköz, amely bozóttűzként terjedt el az újságok körében, és én nagyon utálom. Ez a következő: állandóan használják a félezernyi, félszázezernyi, félszáznyi, féltucatnyi — és még sorolhatnám tovább — számneveket. Szerintem ez egyrészt pánikkeltésre rendkívül alkalmas, de egyébként idegesítő. Remélem, hogy előbb-utóbb „leszoknak” erről a kedves szokásukról. Kócsó Krisztina * Nem tudok véleményt mondani a lapról, ugyanis nem szoktam olvasni. Piatkó Andrea * A lapot nagyon ritkán szoktam olvasni, ezért véleményt nem akarok írni. Arany Tünde * Az újságot csak ritkán olvasom, akkor is főleg az érdekességeket. Pl. milyen esemény történt más országokban. A politikához kötődő cikkek érdekelnek, viszont a „Rendőrségről jelentjük” rovatot nem szívesen olvasom. A sportro- vat engem nem érdekel, így erről nem tudok véleményt mondani. Bányai Júlia Gimnázium III. o. , * Rendszeres olvasója vagyok lapjuknak, épp ezért érzem jogosultnak magam arra, hogy bíráljam. Szerintem a cikkek aránya mostanában rossz irányba tolódott, túl sok az oldalakon az olvasói levél. Ezenkívül háttérbe szorul a kulturális események időpontjainak közlése stb. És szerintem az első oldalom ne mindig egy-egy összetört autó képe legyen, alatta ezzel a szöveggel: „Két halott a gépkocsiban”. Ezt hagyják inkább a Kacsára. Nyíri Attila * Családunk születésem óta előfizetője a lapnak, azaz lassan már 18 éve. Régebben csak az utolsó oldalt néztem át, de kb. 4-5 éve már az egész újságot átfutom, egyre több cikket olvasva. Bár az újság ára elég gyakran emelkedik, úgy vettem észre, hogy ezzel párhuzamosan egyre színvonalasabb. Talán mintha a fiatalok háttérbe szorultak volna a Petőfi Népe hasábjain. Feltűnt, majd eltűnt a rovat, melyet a gimnazisták szerkesztettek. Az érdeklődés hiánya miatt? Sajnos, bővebben nem fejthetem ki a mondandómat, mert csak pár percet szánt rá a magyartanárunk, hogy véleményünket kifejtsük a lap szerkesztésével kapcsolatban. Talán majd egyszer levélben bővebben leírom. Árgyelán Ivett, IV. B * Az újságot rendszeresen olvasom, mivel ez az egy újság az, amit járatunk, illetve előfizetünk a családban. Több információt kellene közölni az újságban, több érdekességet. Azért, mert sokszor nincs sok mondanivalója az újságnak és egy perc alatt végiglapozom, és nem találok benne semmit, ami sokáig leköt. IV. B * Elsődleges hibának azt tartom, hogy az újság a világ- és belpolitikai híreknek egy bizonyos részét a nagy »központi lapok ezen hírei alapjan hozza le. A másik hiba, hogy a sporthíreket, nem a helyi vonatkozásúakat, egy-egy rosz- szabb esetben kétnapos késéssel közli a lap. Viszont ezekkel szemben a Bács-Kiskun megyei és ezen belül a kecskeméti hírekkel, prog- lémákkal, azt hiszem, minden olvasónak megfelelő szinten foglalkozik az újság. Dicséretes, hogy minden réteg problémájával foglalkozik az újság. Szántó Pál, IV. B * Nekünk nem jár a Petőfi Népe, de gyakran megvesszük. Szerintem az újság szerkesztettsége, tagolása nagyon jó. Megtudhatjuk belőle a napi politikai eseményeket, úgy a határainkon túlit, mint a hazait. Sokat foglalkozik szűkebb hazánkkal, Bács-Kiskun megyével és ezen belül a kecskeméti problémákkal. Bár igen jelentős olvasó- közönsége van, azt hiszem, az olvasótábor létszáma növelhető lenne, ha többet foglalkozna az ifjúság gondjaival és problémáival, ha az ifjúsághoz is jobban szólna. Bányai Júlia Gimnázim IV. B o. * Én a Petőfi Népe című napilapot rendszeresen olvasom. Szeretem, és ha nem jutok hozzá, akkor hiányzik. A legjobban a hátoldalon szereplő híreket szeretem, de azért elolvasom a sportot, hirdetéseket is. Még a politikai részbe is bele szoktam olvasni, bár ez nem igazán érdekel. Szerintem hiányzik a fiatalok számára valami, ami miatt többen a kezükbe vennék ezt a lappt. Az ára most már kicsit drága, de színvonalasabb is lett október óta. Én azt hiszem, ha még drágább lesz, akkor is meg fogom venni. Nagy Klára * Őszintén szólva csak ritkán szoktam olvasni a Petőfi Népét. Nem nagyon tetszik a lap. Ami igazán leköt, az az utolsó oldal. Általában ott szoktam kezdeni az olvasást. Az újságban, véleményem szerint, túl sok a reklám. Tudom, hogy manapság„ így lehet fenntartani egy lapot. Ám szerintem ez már sok! A politikát csak átfutom, nem értek hozzá, de úgy gondolom, hozzátartozik az életemhez az is, hogy tudjam, mi történik kis hazánkban és a nagyvilágban. Azt szeretném, ha sok utolsó oldal lenne. Érdekes, vidám, szórakoztató írásokkal. Bányai Júlia Gimnázium IV. B * Szerintem a lap terjedelme megfelelő. Az árával viszont nem tudok kiegyezni. Az újságot nem olvasom mindennap, mert kicsit drágának találom. Mindenesetre azért kedvelem a Petőfi Népét, átfogó képet nyújt a világról, a mindennapi eseményekről. Különösen az utolsó oldalt szeretem böngészni. A sok kis érdekes hír nem csak informál, néha szórakoztat is. Legjobban a „célzatos” cikkek tetszenek, amelyekben egy hétköznapinak számító eseményt iróniával fűszerezve tálalnak. Még valamit hozzáteszek. Egy rejtvényt nem a nyeremény értéke minősít. Szeretnék több fejtörőt, érdekes kérdést, válasszal együtt olvasni. És jelmondatul: Csak így tovább! Horváth Judit Lapunk példányszámának alakulásáról A most lezárult, 1991-es év utolsó negyedévében igen kedvezően alakult lapunk olvasóinak száma. A Petőfi Népe naponta átlagosan 60 ezer példányban jelent meg, ennek több mint kétharmada volt előfizetői példány. Az utolsó negyedév elő- fizetőilétszám-alakulását szemlélteti az alábbi grafikon: Szabálytalan fohász Több száz; kispénzű ember nevében kérem, jelentessék meg soraimat a lapban! Köszönöm! Szívem egész melegével írok egy EMBERRŐL, éppen a közelgő ünnep kapcsán. Aki részt vett Rusztem doktor «. .oportos, ingyenes „szeánszain”, és aki járt valaha is a rendelőjében, az tudja; a Doktor nemcsak a vesékbe lát, de a pénztárcákba is ... Nem akarom tiszteletkörök sémájával szaporítani a szót. De tudom és hiszem: az éjféli misén nem én leszek az egyetlen, aki fohászkodik a Doktorért (is): Istenünk! Áldd meg Rusztemet, adj erőt további munkájához! Szeresse városunkat úgy, ahogyan páciensei ragaszkodnak őhozzá. Ámen. Nevemet csak azért nem írom alá, mert a szegénység szemérmessé is tesz ... Igaz telkemre Elküldöm Önöknek a szelvényeket, az újság-előfizetési igazolásokkal együtt, mivel én csak ilyen pici papírokat kapok. Abban biztos vagyok, hogy nem nyerek, mert párszor már küldtem be ilyesmiket, de soha nem nyertem. Azt mondhatnám, még az élethez sincs szerencsém, nemhogy ezekkel a szelvényekkel. Esetleg a posta nyer 13 forintot a bélyegért és a borítékért. Különben nagyon szeretem a Petőfi Népét, néhány éve járatom, s igaz lelkemre, megkedveltem lapjukat, mivelhogy minden meg van írva benne. Kérem, a nevemet ne írják ki, nem akarom, hogy rágódjanak rajtam a falubeliek. Maradok tisztelettel: P. P.-né Bácsborsód A régi előfizetőket jutalmazzák Nagyon rossz levélíró vagyok, de most ezt a nyereményjáték-szelvényt mégis egy levél kíséretében küldöm. Nagyszerű ez a játék, csakhát lehet, hogy van olyan, aki csak erre a három hónapra lesz előfizető, és lehet, hogy éppen az lesz a nyerője a fődíjnak. A régi előfizetőket keressék meg a lapon keresztül, és azokat jutalmazzák talán egy előfizetéssel. Azt hiszem, örömmel fogadnák. Lehet, hogy azért is írom ezt, mert én 1963 óta vagyok előfizető, és azóta már eléggé megdrágult az újság, s bizony gondolkodóba ejt az előfizetés, de már annyira megszoktam a Petőfi Népét, hogy nem tudok lemondani róla. Nem voltam mindig fülöpházi lakos, Harkakötöny- ből költöztem ide, és itt is maradtam a lap előfizetője, ha nehezen is. Stefán Ferencné Fülöpháza, Radnóti u. 39. (Tisztelt Asszonyom! A régi előfizetők valamiféle elismerésével kapcsolatos ötletét a Főszerkesztő Úr jónak tartja. Szerkesztőségünk keresi a megoldást, annál inkább, mert az utóbbi időben több más olvasónk is tett hasonló javaslatot. A szerk.) Úgy fölment a cukrom, hogy na! Az Önök lapját nem tudjuk lemondani, bár nagyon drága már számunkra. Három gyermekünk van, 2,5, 5 és 7 évesek múltak. Saj- ' nos, a középső asztmás, a kicsi hör- ■ gőszűkületes, sokat betegek. Jó lenne valamit nyerni! Mostanában minden olyan szerencsétlen. Most se hízó, se szőlő, amiből gyarapodtunk. A hízókon több mint 80 ezer forint mínuszunk volt, az illetményszőlő pedig az állami gazdaság fölbomlása miatt nincs meg, hiába írtunk alá a telepítéskor 25 éves szerződést. Sajnos, az OTP-kamatok is emelkednek, s amikor elhatároztuk, hogy megvesszük ezt a házat, még minden jó volt, kitoltam néha napi 7-10 talicska ganét is, amig aludtak a gyerekek, mert a férjem dolgozott, egyedül csinálta a két parcella szőlőt. Most ott állunk, hogy csak a fizetés van, a spórolt pénzünket megették az év elején a hízók ... A férjem vállalata most alakul át. Hogy továbbra is lesz-e helye? Csak remélem. Én a fiam miatt vissza sem tudok menni dolgozni, szinte mindig beteg. így csak az marad, hogy a férjemmel tiszta szívből szeretjük egymást és a gyerekeket, s ennek olyan ereje van, aminek mindenen át kell, hogy segítsen. Jó lenne, ha ide is jönne egy kis szerencse, ha nem másként, úgy, hogy egészségesek lennének csemetéink. Most pedig elmondok egy jó sztorit. Körülbelül egy hónapig kerestem mindenütt a diavetítőt, mire kaptam. Ezt hozza Jézuska a három gyereknek. Volt olyan bolt, hogy szabályosan kimosolyogtak, és közölték, hogy ez ma már nem divat, mert már a video hódít. Mondanom se kell, úgy fölment a cukrom, hogy na! Video?! Még színes tévére se telik, se Barbira, se Legóra! Amikor az Ofotértban végre megkaptam a diavetítőt, elbőgtem magam örömömben, és remélem, a gyerekeim is örülnek majd. Ezt nekem kell kezelnem és olvasnom! A gyerekeimmel leszek, s nem csak bekapcsolom a tévék hogy „nézzétek”. Jó lenne, ha már jobb sorsuk lenne az embereknek! Nem a 20 ezer forintos fizetésű- eknek, hanem a szegényebb rétegnek. A sok változtatás érdekesebbé tette lapjukat. Esetleg, ha kevesebb lenne a hirdetés és még több az érdekesség, a humor, a tudomány, a vers, a rejtvény, vagy bármi; az még jobb lenne nekünk. Munkájukhoz további sok sikert kíván Raholya Balázsné és családja Kiskunhalas, József A. u. 2. A szeretetszolgálat jókívánsága A Magyar Máltai Szeretetszolgálat kecskeméti csoportja a város minden polgárának szeretetben gazdag, békés karácsonyt kíván. Őszinte szívvel köszönetét mond minden támogatónak, segítőnek. Az ünnep alkalmából kívánjuk, hogy az új esztendőre szülessen újra mindenkiben a remény, a bizalom és a szeretet. Békés, boldog új esztendőt! NAPJAINK HUMORÁBÓL • Szöveg nélkül. Címünk: Petőfi Népe 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Messzi Mihály írja Régi előfizetője vagyok a Petőfi Népének. Nagyon sokszor vártuk a sportoldalt, a súlyemelés miatt, mivel a fiam súlyemelő volt. Ugyanis a májusban balesetben meghalt Messzi Istvánnak az édesapja vagyok. Még most is figyeljük a sportot, pedig már nincs miért, de azért ezután is előfizetjük a Petőfi Népét, mert nagyon megszoktuk. Messzi Mihály Kiskunfélegyháza, Kohut Béla u. 10. Szép új park Izsákon Nyolc éve vagyunk előfizetői a lapnak. Nagyon szeretjük a városokat, községeket bemutató írásaikat. Jó lenne, ha egyszer a mi községünkről is olvashatnánk. Lenne miről írni, ugyanis nagyon szép parkot kapott a község a polgár- mesteri hivataltól, és rendezett körülmények között lehet közlekedni a járdákon, ami eddig lehetetlen volt a sok gépkocsitól, mivel elzárták a járdákat a parkolásukkal. A nyereményjátékról csak annyit: örülünk, hogy ilyen lehetőségről nem maradunk le mi sem. Ha pedig levelem közlik az újságban, annyit írjanak alá: T. I.-né Izsák Ha kilopják a postaládámból Tisztelt Főszerkesztő Úr! Már vagy 30 éve előfizetője vagyok ennek az újságnak. Mostanában már többször le akartam mondani a drágasága miatt, de ha kilopkodják a postaládámból, egész nap nem találom a helyemet. Hét lakó van ebben a házban, öten járattuk az újságot, de ma már csak kettőnknek hozzák. 72 éves, idős, beteg vagyok, 6680 forint nyugdíjból bizony nagyon nehéz kifizetni az újság árát, de addig, ameddig ki tudom fizetni, járatom. Itt lakom a szomszédban, az Arany János utcában, és több mint 20 éve egyazon újságkihordóm van, a Barátimé Erzsiké. Most ugyan beteg, más hozza az újságot. Mostanában több olvasnivaló van benne, mint azelőtt, de a 3-4 oldalas hirdetésektől felmegy a vérnyomásom. Persze, tudom, ebből élnek. Üdvözlettel: Valkai Imréné Kecskemét, Arany J. u. 6. Várom a lapot, mint egy családtagot Én 1987 decemberében költöztem Lakitelekre, s azóta két hónaponkénti előfizetője vagyok a lapnak. Nagyon értékelem, jó, színvonalas újság. Nagyon érdekel a kül- és belpolitika, de más egyéb is. Hiányolom az úti beszámolót arról a fiatalemberről, aki kerékpáron világkörüli úton van. Veszélyes, de szép feladatra vállalkozott. Talán csak nem lett valami baja? Nyugdíjas vagyok, egyedül élek, és úgy várom a lapot, mint egy családtagot. Itt küldöm a szelvényeket a januári sorsoláshoz. Szeretnék nyerni. Az egész szerkesztőségnek kellemes karácsonyt, békés, boldog, eredményekben gazdag új esztendőt kívánok. Özv. M. J.-né Lakitelek
