Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-07 / 05. szám
PN-KALAUZ 1992. január 7., 7. oldal TALLÓZÓ A KING-EFFEKTUS # 1992-ben nem hall az ország sertés-túltermelési válságról — állítja a szerzó. 160 ezer kocával csökkent a termelők állománya. Labdába sem rúghatott a termelő A MOSZ jóslata: válságév Rendkívül borúlátó képet fest a hazai agrárágazat kilátásairól a Mező- gazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének 1991 végén közzétett elemzése, mely szerint az ágazat válsághelyzete 1991-ben jó részt csak a szakemberek előtt vált világossá, 1992-ben viszont már súlyosan veszélyeztetheti a magyar gazdaság egészét is. A tervbe vett szabályzóváltozások kilátástalanná teszik az ágazat helyzetét, az adóterhek növelése, valamint az adókedvezmények és támogatások megszüntetése, továbbá a központi áremelések mintegy 15-20 milliárd forintnyi többletterhet rónak a mezőgazdaságra. A tervezett intézkedések nem veszik figyelembe a termelőképességet és a kialakult reális helyzetet sem. Ezért a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek mintegy fele mehet csődbe 1992 első felében. * A hét száraz, szűk esztendő után a természet meggondolta magát. Törlesztett adósságából. 1991-ben az ország nagy részét bőséges csapadék áztatta. Az időjárás majd’ minden növényi kultúra számára kedvezően alakult, s ez a terméseredményekben is megmutatkozott. A bőség mégsem hozott sem megelégedést, sem gazdagságot. Ellenkezőleg. A parasztság első alkalommal volt kénytelen megismerkedni azzal a furcsa gazdasági törvényszerűséggel, amelyet King-effektusnak nevez a közgazdasági szakirodalom. Ennek lényege, hogy a szokásosnál nagyobb termésnél olyan mértékben csökkennek az árak, hogy az összes bevétel is kisebb lesz. A mezőgazdasági termelő szemében 1991 pocsék volt minden elemében, s ha kárpótlást nem is kaphat, joggal vár legalább némi szakszerű magyarázatot. Ez annál inkább szükséges, mert a mezőgazdaság tartalékai számos jelből ítélve, valóban kimerültek. Valóságos csoda lenne, ha „lélegzetvétel” nélkül kibírna még egy ilyen megpróbáltatást. A nagy tanulság Az agrárgazdaság ez évi sikertelenségének oka — erősen sarkítva — talán az lehet, hogy a termelőkre minden átmenet nélkül és oly módon szakadt rá a piacgazdaság, hogy ők maguk nem kerülhettek piacra. Fennmaradt az értékesítés egy vagy néhány főcsatornás rendszere. Az volt csak a piacon, aki már eredetileg is ott volt, s nekik érthetően nem állt érdekükben másokat is bevenni a csapatba. 1991 nagy tanulság a mezőgazdaságnak! Bebizonyította, hogy állami szerepvállalás nélkül labdába sem rúghat az a termelő, akitől szervezetileg és vagyonilag teljesen elkülönül a felvásárló, feldolgozó és értékesitő szervezet. Különösen így van ez, ha nem áll mögötte erős, a kormány által is respektált érdekvédelem. A mezőgazdaság legfontosabb termékeinek értékesítése körül kialakult botrányos állapotok nagyon jól jelzik, melyek azok az ágazatok, ahonnan az állam nem vonulhat ki. Aki a szarvasmarhatartás biológiai, termelési kérdéseiben kicsit is jártas, jól tudja, hogy — Az Agrobankot a nevén kívül mi köti a magyar mezőgazdasághoz? — kérdezte a Falutévé riportere Márton András ügyvezető igazgatót. — Elsősorban a tulajdonosok kötnek minket egymáshoz. Márpedig részvényeink ötven százaléka a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termelők kezében van. — Hogyan tervezik? Továbbra is főleg a mezőgazdasággal fog összekapcsolódni a tevékenységük vagy a kapcsolat ezután egyre inkább csak a tulajdonosi viszonyukra korlátozódik? — Mint ahogy eddig, ezután is szektor- és ágazatsemlegesen kíván működni az Agrobank. Természetesen a hitelportfoliónkban az agrárágazatoknak nagyon nagy szerepük van: a mezőgazdaság mintegy húsz, az élelmiszeripar pedig körülbelül tizenkét százalékkal részesedik a kintlevőségeinkből. — A következő években bizonyára sok új, induló mezőgazdasági vállalkozással kell számolni. Az élelmiszeriparban talán még ennél is többel, s ezek bizony beruházásigényesek. Hogyan látja: miként finanszírozhatók e vállalkozások a bank részéről? — Nem tudom, hogy a magyar pénzügyi közvéleményben válto- zott-e, vett-e föl új vonásokat az agrárfinanszírozásról kialakult kép. De az Agrobank látja, hogy a gazdaság egy nagyon ígéretes és perspektivikus területéről van ez esetben szó, s ezért, ha sikerül a jövedelmezőségi viszonyokkal összhangban lévő forrásokat találni, akkor továbbra is feltétlenül támogatni fogjuk a beruházásokat — hitellel is — a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban. Jelenleg ez az egyik olyan üzletágunk, ahová a pénzünket tartósan is kihelyezzük, hosszú távú hiteleket is nyújtunk. Ilyesmire a mezőgazdaebben az ágazatban nem alakulhat ki meglepetésszerű túltermelés. Nem is volt, legalábbis erre utal a hatósági befolyását és információs bázisát időközben részben elvesztő statisztikai adatszolgáltatás. Az ország állítólag mégis úszott a tejben. Értékesítési nehézségeire hivatkozva a tejipar megtagadta a tej átvételét, illetve csökkentett áron vagy több hónapos késedelemmel fizetett. Az ország különböző térségeiből érkező jelzések azonban arról tanúskodtak, hogy a falvak jó része tejből és tejtermékből továbbra is ellátatlan maradt... Sötét erők a háttérben A sertéságazat szabályozását a fejlett európai országok is jórészt a piacra bízzák. Micsoda különbség van azonban a magyar és például a' holland termelő tűrőképességében, anyagi tartalékában! Nem is beszélve a dekonjunktúra levezetésében döntő fontosságú bankhitelek felvételi lehetőségeiről és feltésági és élelmiszer-ipari beruházók és a szolgáltatásokat nyújtani akarók számíthattak leginkább idáig. — A bankot minden szempontból köti a titoktartás, de azért talán elárulhat valamit egy-két nagyobb szabású vállalkozásukról... — Érdekes módon az Agro- banknak nincsenek nagyon nagy vállalkozásai. Mi elsősorban a kis- és középméretű vállalkozásokat támogatjuk, s azok gazdáit tartjuk első számú ügyfeleinknek. —Tulajdonképpen milyen tulajdonságokat várnak el mezőgazdaságunktól? — Mi azt szeretjük, ha az ágazat kellőképpen rugalmas, vagyis gyorsan és megfelelően alkalmazkodik a piachoz. Úgy érezzük, hogy jelen és jövendő partnereink egyaránt akkor lehetnek sikeresek, ha képesek termelési szerkezetüket folyamatosan a bel- és külföldi igényekhez igazítani. Arra törekszünk, hogy ehhez pénzügyi eszközöket, szolgáltatásokat tudjunk ezután is számukra nyújtani. * — Hogyan látja a Mezőbank Rt. vezérigazgatója az 1991-es gazdasági évet a mezőgazdaság szemszögéből? Kábái Gyulának ez a megállapítása: — Az én szemüvegemen keresztül ez rettenetesen nehéz évnek látszott. Amennyire az előzetes számokat ismerem, tapasztalataim, minisztériumi és más információk tükrében feltűnik, hogy a mezőgazdasági munka nyeresége rendkívül alacsony volt 1991-ben. Egészen biztos, hogy még a 10 milliárdot sem éri majd el, mások szerint csupán 8 milliárd forint körül fog alakulni a nyereség. És, persze, ebből levonandók a hatalmas veszteségek, amelyek — az érintett egységeknél összesen — elérhetik ugyanezt a nagyságrendet. Ez pedig azt jelenti, hogy az ágazat egésze körülbelül nullszaldós lesz vagy ahhoz teleiről. A spontán piaci folyamatok „eredményeként” körülbelül 160 ezer kocával csökkent a termelők állománya. Biztos, hogy sertéstúltermelésről 1992-ben nem fog hallani az ország. Ha Magyarország meg akarja tartani bevezetett piacait, akkor két rossz között választhat: 1992- ben vagy meredeken emelkednek a sertéshúsárak vagy gondolkodni kell jelentős sertéshúsimportról. Előrelátással és mérsékelt intervenciós kiadásokkal ezt a helyzetet el lehetett volna kerülni. Az átélt és az előrevetithető gondok közül a bizalomvesztést tartom a legsúlyosabbnak. Több ezer sertéstartó, köztük sok, minden anyagi tartalékát mozgósító kezdő vállalkozó ment tönkre, hogy közben egy pillanatig sem érezhette a segítségnyújtásnak legalább a szándékát. Ä rosszul sikerült sertéshúsakció ugyanis egy dolgot tett csak biztossá: sötét, kétes tisztessé- gű erők működnek a háttérben. Sikerült azonban abszolút bizonyközeli állapotban zár. Ez egy bank számára viszont nem jelenthet mást, minthogy a partnereinek a fizetőképessége súlyosan romlott. Ez a mi helyzetünkön és a banknál nyilvántartott adatokban világosan tükröződik. Három hónap alatt — júniustól szeptemberig — több mint kétszeresére nőtt a lejárt követelési állományunk, s ebben benne van a betakarítási idő utáni értékesítési probléma. Azaz: a felvásárlóvállalatok egész egyszerűen nem voltak képesek finanszírozni a saját üzletkötéseiket. — A különféle „háborúkra” — hús, tojás, bor és a többi — gondol, ugye? — Igen. Hosszú lejáratú váltókkal fizetnek, amelyekkel nem lehet sem adót, sem pedig bért fizetni, amint az bizonyára köztudott. Mivel a váltók leszámítolása sem egyszerű dolog, a beszerzések elé is nagy akadályok tornyosulnak. Nem lehet beszerezni az őszi munkálatokhoz szükséges eszközöket, műtrágyát és a többi szükséges dolgot, tehát ilyen tekintetben érződik a bank pozíciójában is, hogy nem volt ok nélkül sötét a szemüvegen át látott kép a mezőgazdaság helyzetét illetően. — Milyen kiutat lát a Mezőbank vezérigazgatója? — Csak visszafogott optimizmussal szólhatok — mondta Kábái Gyula, és magyarázólag hozzátette: — Nagyon jó lenne látni végre, hogy a mezőgazdaság átalakulási folyamata hogyan fog lezajlani. Mi történik akkor, ha a szövetkezeti törvény elfogadását követően megkezdődik a szövetkezetek átalakulása, átrendeződése, mert azt hiszem, hogy az teljesen világos és természetes, hogy az a szövetkezeti modell, amely az elmúlt húsz- harminc évet uralta, az ellentmondásai miatt feltétlenül változtatásra szorul. talanságot kelteni abban, hogy végül is sok vagy kevés hús van-e a raktárakban. Az agrárgazdasági balfogásokon kétségtelenül a gabonaügy volt a korona, és ennek utórezgése még korántsem ült el. A bizalom- vesztést és az elszegényedést jól jelzik a felszántatlan, bevetetlen gabonaföldek, illetve a tápanyagvisszapótlás elmaradása. Ha valahol a mezőgazdaságban, akkor a búzatermelésben lett volna szükség leginkább hathatós kormányzati, pénzügyi és kereskedelmi intézkedésekre. Igen rosszul időzített, gyatra tréfaként hatott az aratás közepén az a kormányzati kijelentés, hogy „miért vetnek annyi búzát, ha nem tudják eladni.” Tény, hogy a termelést nem lehet a gazdák önkorlátozására alapozni. A búzánál ez különösen igaz, s ezért van, hogy ennél a terméknél a termelők biztonságát mindenhol igyekeznek teljeskörű- en megoldani. Tőkekivonás Nem lehet tagadni, hogy a mező- gazdaság és általában az élelmiszer- gazdaság helyzete az elmúlt két évben rendkívül bonyolulttá, több elemében kezelhetetlenné vált. Ezt részben Magyarországtól független körülmények okozzák. A tárca, a társminisztériumok, a kormány és részben a parlament közös felelőssége az eseményekért mindenképpen fennáll. Olyan mértékű — becslésem szerint közel 100 milliárd forint — tőkekivonás történt a mező- gazdaságban, amelynek legalább részleges pótlásáról már a közeljövőben gondoskodni kell. Ez stratégiai kérdés, amely nem oldódhat fel a tűzoltás napi programjában. Tiszta viszonyokat kell teremteni a tulajdon, a tulajdonszerzés, a hitelhez jutás, az értékesítés, az adózás és a megélhetés lehetőségeinek kérdéseiben, mert a bizonytalanság a tartósan rossz, de stabil pozíciónál is nagyobb rombolóerő a mezőgazdaságban. Fontos, hogy a kormány és az országos szervezetek vállalják fel a vidék gondjait és ne csupán szónoklatokban, hanem cselekedeteikben is legyenek vidékpártibbak. A mezőgazdaság ugyanis vidéken van és a vidék dolgairól nem lehet (csak) Budapest fejével gondolkodni. Dr. Balogh Ádám (Számadás, 1991. dec. 19.) Soknullás orosz bankók? Az orosz központi bank csekkfüzetek kibocsátását tervezi azzal a céllal, hogy ezzel is igyekezzen stabilizálni a katasztrofális pénzügyi helyzetet. Az elképzelés szerint, amelyet a RIA híriroda ismertetett, az új év első felében hoznák forgalomba a csekkfüzeteket. Ezeket magánszemélyek és vállalatok, intézmények is igénybe vehetnék. A bank szerint ezzel lehetőség nyílna arra, hogy némiképp enyhítsenek a jelenlegi súlyos pénzjegyhiányon. Az orosz központi bank egyik illetékese a RIA kérdésére elmondta: nincs tudomása arról, hogy szó lenne a 10 ezer és 20 ezer rubel címletű bankjegyek forga- lombahozataláról. Ezt megelőzően az orosz központi bank egy másik vezető tisztviselője azt közölte, hogy az ötszázas és az ezres címletek elkészülte után rövidesen hozzáfognak a tizezres és húszezres bankjegyek nyomásához. A költségvetés túl optimista A kedvezőtlen képet a MOSZ szakértői az 1991 első három negyedévének mérlegadatait elemezve vázolták fel. Ezekből kitűnik, hogy 1990-ben a szövetkezetek együttes nyeresége meghaladta a 12 milliárd forintot, s veszteségként is csupán megközelítőleg öt- milliárd forintot voltak kénytelenek elkönyvelni, 1991-ben a nyereség rendkívüli mértékben, mintegy 75 százalékkal — azaz 3,1 milliárd forintra — csökkent, a veszteség pedig tovább növekedett, s meghaladta az 5,6 milliárd forintot, vagyis összességében 2,5 milliárd forintos veszteség keletkezett a termelőszövetkezetekben. Ennek következményeként 1991 - ben a veszteséges szövetkezetek száma várhatóan eléri a félezret. Ennek fényében az elemzés érthetetlennek minősíti a költségvetésnek ama számítását, miszerint 1992-ben az ágazat 14 milliárd forintos nyereséget érhet el, s ezzel is számol. A MOSZ elemzői szerint 1991- ben rendkívüli módon kinyílt az agrárolló az ipari termékek árindexe 1980-hoz képest 1991-ben megközelítette a 250 százalékot, míg a mezőgazdasági cikkek áremelkedése csupán valamivel haladta meg a 150 százalékot. Súlyosnak minősíti az elemzés a mezőgazdasági üzemek likviditási helyzetét is, egyszersmind rámutat arra, hogy a gazdaságok költségeik és veszteségeik csökkentése érdekében az észszerűség határain jóval túlmenően takarékoskodnak a szükséges termelési ráfordításokkal. A műtrágya-felhasználás például csupán egyötöde az 1989. évinek, s minőségi vetőmag helyett a gazdaságokban több helyen saját termesztésű vetőmagot használnak. • Minőségi vetőmag egy korábbi esztendőből; sajnos az új gazdasági évben sok helyütt kénytelenek beérni a sajáttal. Leértékelődik a munkaerő A bankköltségek 1991-ben, mintegy 30 százalékkal növekedjek. Jellemző tendencia, hogy az igénybevett hitelek futamideje is jelentős mértékben eltolódott a rö- - vid lejáratú hitelek felé. Mintegy 2,5—2,7 milliárd forint értékű, aszálykár miatt folyósított, viszonylagosan kedvezményes kamatozású hitelt is lejárttá tettek a bankok; ezeket a termelőszövetkezetek csak magasabb kamatozású, újonnan felvett hitelekkel lennének képesek pótolni. Tovább folyik a mezőgazdaságban dolgozók munkaerejének leértékelődése is. Az ágazatban foglalkoztatottak átlagkeresete 35—40 százalékkal •— havonta mintegy 4000 forinttal — marad el a több anyagi ágazatban foglalkoztatottétól. Az országos átlagkeresetnövekedés 1991-ben 30 százalék körül mozgott, a mezőgazdaságban dolgozóké viszont nem érte el a 20 százalékot sem, a szövetkezeti szektoré pedig ennél is kevesebb, 16-17 százalékos volt. Az elemzésben rámutatnak arra is, hogy a szövetkezetekhez hasonló helyzetben vannak az állami gazdaságok. Támogatás nélkül nem megy Az érdekképviselet szakértői az agrárnépesség védelmében, valamint az ágazat teljesítőképességének fenntartására javasolják, hogy mielőbb ki kell alakítani az agrárpiaci rendtartás hatálya alá tartozó mezőgazdasági termékek államilag garantált árát, a versenyképesség érdekében meg kell teremteni a hazai költségek és a világpiaci ártendenciák összhangját, a mező- gazdasági és élelmiszeripari termékek hatékony importvédelmi rendszerét. Javasolják továbbá, hogy ne legyen direkt földadó, mérsékeljék az ágazat hitelterheit, térítsék vissza az energiafelhasználáshoz kapcsolódó fogyasztási adóból az áfa mértékének megfelelő adótartalmat, tartsák fenn a kedvezőtlen adottságú területek támogatási rendszerét, valamint a tej és tejtermékek fogyasztói árkiegészítését, valamint azt, hogy a mezőgazdasági termelők az állami élelmiszer- ipar privatizálásakor kapjanak megfelelő befektetési lehetőséget. (MTI) A bankok és az agrárgazdaság Tejeskávé formájában talán átveszik?!
