Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-07 / 05. szám
8. oldal, 1992. január 7. PN-KALAUZ A törvény célja Anélkül, hogy a régi, szocialista számviteli rendszerünk részletesebb elemzésébe bonyolódnánk, summázatként annyit megállapíthatunk, hogy annak célja elsősorban a központi gazdaságirányítás számviteli (tehát legmegbízhatóbb) információkkal való ellátása, valamint az adók alapjának (elsősorban az eredmények) a központi irányítás igényeinek megfelelő kimutatása volt. Ezzel szemben az új számviteli törvénnyel (továbbiakban: törvény) szabályozott számvitel céljaiban és e céloknak megfelelően választott eszközeiben a piacgazdaság,tehát a vállalkozók — nemzetközileg is elfogadott — követelményeinek kíván megfelelni. Azt kívánja biztositani, hogy a piac szereplői számára, döntéseik megalapozásához a vállalkozások vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről, azok alakulásáról hozzáférhető objektív információk álljanak rendelkezésre. E céloknak megfelelően az új törvénnyel szabályozott számvitel középpontjában a vállalkozás vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetét bemutató beszámoló áll. Két alkalmazható könyvviteli rendszer és beszámoló A törvény két különböző könyvviteli rendszer és e könyvviteli rendszereken alapuló két különböző beszámoló alkalmazását teszi lehetővé. így: — kettős könyvvitel és a kettős könyvvitel alapján készítendő éves beszámoló, válamint — egyszeres könyvvitel és az egyszeres könyvvitel alapján készítendő egyszerűsített mérleg. Az egyszeres könyvvitel és az egyszerűsített mérleg egyszerű, kevéssé munkaigényes, vezetése, elkészítése minimális számviteli szaktudást igényel, tehát mint ilyen, a kisvállalkozások könyvvitelének tekinthető. Az egyszeres könyvvitel lényege és jellemzői Az egyszeres könyvvitel a magyar számvitelnek — a kettős könyvvitel mellett — önálló, elkülönült könyvvezetési rendszere. A kettős és az egyszeres könyvvitel között az alapvető elvi eltérés az, hogy a kettős könyvvitel az eredmény meghatározásánál az elismert teljesítés elvéből, míg az egyszeres könyvvitel a pénzügyi teljesítés elvéből (pénzügyi realizációs elv) indul ki. Ez a két eltérő számviteli alapelv szükségszerűen összhangban kell, hogy legyen az adótörvényben foglalt írásokkal. t A pénzügyi teljesítés elve azt jelenti, hogy bevételnek kizárólag a ‘ ténylegesen befolyt, költségnek, illetve kiadásnak pedig a ténylegesen kifizetett tételek minősülnek. Ezen számviteli alapelv könyvviteli konzekvenciája az, hogy az egyszeres könyvvitel lényegében pénz- forgalmi könyvvitel, amely a pénzeszközöket és azok forrásait, az azokban bevált változásokat zárt rendszerben mutatja ki. Nyilvánvaló azonban, hogy a pénzügyi realizációs elv teljesen tiszta formában való alkalmazása nem felelhet meg sem a számvitellel szemben támasztott alapkövetelményeknek, sem pedig az adótörvényekben foglalt elveknek és előírásoknak. így azon eszközök és az immate- riális javak, melyek jellemzően tartósan, több éven keresztül szolgálják a vállalkozási tevékenységet, költségelszámolását nem lehet ellenértékűk kifizetéséhez kötni, hanem értéküket amortizálni kell. Tekintettel azonban arra, hogy a tiszta pénzügyi realizációs elvre felépülő pénzforgalmi könyvvitel nem terjed, nem terjedhet ki ezen tartós eszközök és immateriális javak nyilvántartására, értékcsökkenésük elszámolására, e feladatok az egyszeres könyvvitel keretében, a pénzforgalmi könyvvitelhez kapcsolódó, de annak zárt rendszerébe nem tartozó külön nyilvántartás keretében kell megoldani. Nem alkalmazható a pénzügyi teljesítés elve a vásárolt készletek vonatkozásában sem, hiszen beszerzési értékük kifizetését sem költségelszámolási, sem vagyoni szempontból nem lehet felhasználásnak tekinteni. Mivel a pénzforgalmi könyvvitel nem alkalmas a vásárolt készletek, azok állományában beállott változások nyilvántartására, az egyszeres könyvvitel keretében más módszerek alkalmazásával kell biztosítani a tényleges készletfelhasználás elszámolását. A pénzforgalmi könyvvitel adatainak a fentiekkel történő korrekciója következtében egy sajátos eredmény, egy pénzügyileg realizált eredmény jön létre, amely eredmény a vállalkozások adóztatásának alapjául is szolgál. A pénzügyi realizációs elv alkalmazásának az adórendszerben és ehhez kapcsolódóan az egyszeres könyvvitelben az az indoka, hogy a vállalkozások egy részének — a nem tőkeerős kisvállalkozásoknak — ellehetetlenüléséhez vezetne, ha pénzügyileg nem realizált (be nem folyt) bevételeikhez adófizetési kötelezettséget kapcsolnának. Mindezek következtében az egyszeres könyvvitel keretében kimutatott eredmény tehát egy sajátos eredmény, a pénzügyileg realizált eredmény. Ennek tartalma nem azonos a befektetett tőke hozadé- kával, vagyis a vállalkozásba befektetett vagyoni érték és a ténylegesen meglévő vagyoni érték kü- lönbözetével. Erre ugyanis a pénzügyi realizációs elven felépülő pénzforgalmi könyvvitel nem alkalmas, hiszen a vagyont, vagyonváltozást képező eszközök és források közül kizárólag a pénzügyi eszközöket és azok forrásait rögzíti és a tartós eszközöknek a pénzügyi realizációs elvbe nem illeszthető sajátos elszámolása miatt vezetett külön nyilvántartás sem teszi azt a fenti értelemben teljes körűvé. Annak érdekében tehát, hogy az egyszeres könyvvitel a törvény céljainak megfeleljen, a pénzforgalmi könyvvitelt további — a pénzforgalmi könyvvitelhez kapcsolódó nyilvántartásokkal kell kiegészíteni, hogy ezek, valamint a leltárak alapján olyan beszámolót lehessen készíteni, amely beszámoló a törvény által megszabott követelményeknek megfelelően a vállalkozás vagyoni — pénzügyi — és jövedelmi helyzetéről valós képet ad. Az egyszerűsített mérleg jellemzői Az egyszeres könyvvitel alapján beszámolóként egyszerűsített mérleget kell készíteni. Az egyszerűsített mérleg, mint beszámoló, a beszámolóval szemben támasztott általános követelményeknek úgy kíván megfelelni, hogy a szükséges mértékig érvényesülni engedi az egyszeres könyvvitel, a pénzügyi realizációs elv alkalmazásából származó sajátosságokat is. , Ezek a legfontosabb sajátosságok az alábbiak: — eredménykimutatás, kiegészítő mellékletet és üzleti jelentést nem tartalmaz, — az egyszerűsített mérleg eredménytartalékot, az előző évek áthozott veszteségét és az éves eredményt elkülönítve nem mutati — az egyszerűsített mérleg időbeli elhatárolást sem a bevételek, sem a költségek vonatkozásában nem enged meg, — az egyszerűsített mérleg kötelezően előírt részletezése minimális, az eszközök és források legátfogóbb csoportjaira terjed ki. Mindezen sajátosságok lényegét jelentő — az általános követelményekhez viszonyított — egyszerűsítések és korlátozások azért is fogadhatók el indokoltnak, mivel az egyszeres könyvvitelre épülő beszámolót az üzleti kötelezettségeikért korlátlan felelősséget viselő kisvállalkozások, illetve kisvállalkozók készíthetnek, mely tény a beszámolójukkal szemben támasztott kevésbé szigorú követelmé- nvpfp* Wikussá és elfogadhatóvá teszi. Az új számviteli törvény és a kisvállalkozók A magyar országgyűlés a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvényt egyhangúlag, ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadta el. A számvitelről szóló új törvény a kisvállalkozások számvitelét is szabályozza. E több százezer vállalkozót érintő kérdésről eddig a sajtóban nemigen esett szó. Ezt a hiányt igyekszünk az alábbiakban pótolni. Ki vezethet egyszeres könyvvitelt és készíthet egyszerűsített mérleget? Az egyszeres könyvvitel és az egyszerűsített mérleg, mint beszámoló, a legszorosabb összefüggésben állnak egymással. A törvény 12. paragrafusa (4) bekezdése kimondja, hogy egyszeres könyvvitelt köteles vezetni az egyszerűsített mérleget készítő vállalkozó. Ugyanakkor a törvény 9. paragrafusa feltételként szabja meg, hogy egyszerűsített mérleget csak az a vállalkozó készíthet, aki a beszámolási időszakban egyszeres könyvvitelt vezetett. Mindez tehát azt jelenti, hogy egyszerűsített mérleg kizárólag egyszeres könyvvitel alapján készíthető és egyszeres könyvvitel alapján kizárólag egyszerűsített mérleg készítésével lehet beszámolni. A törvény részletesen az egyszerűsített mérleg készítésének feltételeit szabja meg. Az egyszerűsített mérleg készítésének e szabályozás értelmében három feltétele van: — a vállalkozási formára megszabott feltétel, — az éves nettó árbevételre meghatározott értékhatár és — a beszámolási időszakban vezetett egyszeres könyvvitel. A vállalkozási formára megszabott feltétel azt a célt valósítja meg, hogy egyszerűsített mérleget elsősorban csak olyan formációban működő vállalkozások készíthessenek, amelyeknél üzleti kötelezettségeikért a tulajdonosok korlátlanul, illetve egyetemlegesen felelősek. A vállalkozási formára megszabott feltételnek az alábbiak felelnek meg: — egyéni vállalkozó (pl. kisiparos, kiskereskedő), —jogi személyiség nélküli gazdasági társaság (pl. gmk, betéti társaság), — szakcsoport, — iskolai szövetkezeti csoport, — önálló iskolai szövetkezet, — kistermelői szövetkezet, —jogi személyiséggel rendelkező munkaközösség (kivéve a jogi képviseletet ellátó munkaközösséget). Az éves nettó árbevétel értékhatára 50 millió forint alatt. Ez az értékhatár azt kivánja biztosítani, hogy a vállalkozási formára megszabott feltételnek megfelelő körön belül is csak a kis — vagy közepes nagyságú — vállalkozások készíthessenek egyszerűsített mérleget. A beszámolási időszakban vezetett egyszeres könyvvitelnek mint feltételnek az előírása a könyvviteli és a beszámolási rendszer szoros összefüggésén, az adózás alapját is képező eredmény megállapításának azonos —- más könyvviteli és beszámolási rendszerektől eltérő — módszerén alapszik. A három feltételnek tehát együttesen kell érvényesülnie. Az a vállalkozás, amelyre vonatkozóan bármelyik feltétel nem áll fenn, beszámolási kötelezettségének egyszerűsített mérleg készítésével nem tehet eleget. Ugyanakkor a törvény az egyszerűsített mérleg készítését és ennek következményeként az egyszeres könyvvitel vezetését egyetlen vállalkozás számára sem teszi kötelezővé. Ez tehát azt jelenti, hogy amennyiben egy vállalkozás mindenben megfelel az egyszerűsített mérleg készítésére meghatározott első két feltételnek, saját elhatározása alapján vezethet kettős könyvvitelt és ennek megfelelően készíthet éves beszámolót is. Az egyszerűsített mérleg készítésének lehetőségét biztosító feltételek közül a vállalkozási formára vonatkozó feltétel kategorikus, az éves nettó árbevételre előírt feltétel rugalmas. Az első feltétel kategorikus volta azt jelenti, hogy amennyiben valamely egyszeres könyvvitelt alkalmazó vállalkozása vállalkozási formáját oly módon változtatja meg, hogy annak következtében éves beszámoló készítésére és ennek megfelelően kettős könyvvitel vezetésére kötelezetté válik, a kettős könyvvitelre azonnal, a vállalkozási forma megváltoztatásának időpontjában át kell térnie. Az éves árbevételre megszabott értékhatárt, mint feltételt, a törvény rugalmasan alkalmazza. Ennek megfelelően az egyszerűsített mérleget készítő és így egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozás — amennyiben a vállalkozási formára megszabott feltételek változatlanul fennállnak — azt az évet követő második év január 1-jével köteles áttérni a kettős könyvvitelre és így az éves beszámoló készítésére, amikor két egymást követő évben meghaladta az éves nettó árbevételre feltételként megszabott értékhatárt. Ez tehát azt jelenti, hogy a törvény az egyszerűsített mérleget készítő egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozást csak az árbevételre megszabott értékhatár tartós (egymás utáni két évben) túllépése esetén kötelezi a könyvelési és beszámolási rendszer megváltoztatására, egy-egy árbevétel szempontjából kiugró évet nem kíván szankcionálni. Másrészről tartósnak minősülő értékhatár-túllépés esetén is még egy év türelmi, felkészülési időt biztosít a vállalkozás részére a kettős könyvvitelre és éves beszámolóra történő áttéréshez. Kinek nem kell sem egyszeres könyvvitelt, sem egyszerűsített mérleget készítenie? Annak a magánszemélynek (magánvállalkozónak), aki a vállalkozói tevékenységből származó jövedelméről az adóhatósággal az adótörvényekben meghatározottak szerint kizárólag a bevételei alapján Változások a jelenlegi A számvitelről szóló törvénnyel bevezetésre kerülő legfontosabb változások a jelenlegi rendszerhez viszonyítva két csoportba sorolhatók: a) a technikai-forgalmi és b) a tartalmiak, a) Technikai-formai változások. Technikai jellegű változásnak tekinthető, hogy — azonos tartalmi követelmények mellett — a törvény különféle könyvelési technikák (pénztárkönyv, naplófőkönyv átíró könyvelés, számítógépes adatfeldolgozás) alkalmazását teszi lehetővé, míg a megelőző szabályozás kötelezően a naplófőkönyv, (illetve pénztárkönyv) alkalmazását írta elő. Részben a fentiekhez kapcsolódó formai változásként értékelhető, hogy a számvitelről szóló törvény nem tartalmaz előírást a könyvek (pénztárkönyv, naplófőkönyv) hitelesítéséről, továbbá arról sem, hogy a számítógéppel végzett pénz- forgalmi könyvelés összesített adatait manuálisan naplófőkönyvbe kell bevezetni. Formainak tekinthető, de említésre méltó, tartalmi következményekkel is bíró változás, hogy a törvény értelmében az egyszerűsített mérleget a tárgyévet követő év február 28. helyett május 31-éig kell elkészíteni és a cégbírósághoz benyújtani. b) Tartalmi változások. í' A számviteli törvénnyel életbe lépő tartalmi változások a törvéjt^ számol el, vagyis tételes költségelszámolásra nem kötelezett, nem kell beszámolót készítenie, tehát még egyszeres könyvvitelt sem kell vezetnie. E vállalkozók csak bevételi nyilvántartást kötelesek vezetni. szabályozáshoz képest által előírt beszámolási kötelezettség (esetünkben: egyszerűsített mérleg) céljaiból, feladatából vezethetők le. A hazánkban is kialakuló piac- gazdaság szereplői nem nélkülözhetik, hogy meglévő vagy leendő üzleti partnereikről, a vállalkozás pénzügyi, vagyoni helyzetéről, üzletmenetéről megbízható, lényegében egységes elvek alapján és egységes szerkezetben előállított információkhoz juthassanak. Ez a vállalkozások tulajdonosainak is elemi érdeke. Ennek következtében a számviteli törvény bevezetésével alapkövetelménnyé válik, hogy az egyszeres könyvvitelt vezetők beszámolója, az egyszerűsített mérleg, a más könyvviteli rendszert alkalmazók mérlegével: — azonos, a beszámolóval szemben támasztott követelményeknek megfelelő szerkezetben készüljön, — az egyes mérlegsorok tartalma azonos legyen, — az egyes mérlegsorokban szereplő eszközök és források értékelése azonos elvek alapján történjen. Mindezek eredményeként az egyszeres könyvvitelt vezetők beszámolóját jelentő vagyonkimutatással szemben a törvény által előírt egyszerűsített mérleg lényeges tartalmi eltérést mutat. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez az eltérés az adminisztratív terhek növekedé- * minősíthető. Vagyonkimutatás — egyszerűsített mérleg Az egyszerűsített mérlegnek a vagyonkimutatással szembeni leglényegesebb eltérései (a szerkezeti eltéréseket itt nem tekintve) az alábbiakban foglalhatók össze. A vagyonkimutatásban az állóeszközöket a központi előírások szerinti amortizációs kulcsok figyelembevételével kialakított nettó értéken, a fogyóeszközök közül az új fogyóeszközöket beszerzési értékükön, a 2000 forint egyedi beszerzési érték feletti használt fogyóeszközöket pedig 50 százalékos beszerzési értékükön kellett kimutatni. Ez utóbbi csoportba fogyóeszközök beszerzési értékének második 50 százaléka a kiselejtezésükkor került leírásra. A számviteli törvény előírásai értelmében az eddigi állóeszköz- és fogyóeszköz-kategóriák megszűnnek és így megszűnnek a költségelszámolásukat meghatározó értékhatárok is. Ezen eszközök körében a törvény egyetlen minősítési szempontot ismer el: elhasználódásuk várható időtartamát. Az egy éven belül elhasználódó eszközök, értékhatártól függetlenül, nyilvánvalóan a tárgyidőszakot terhelik, így használatbavételkor teljes egészében költségként számolhatók el (az áthúzódásokat kiegyenlítettnek tekintve). Az egy évet meghaladó időtartam alatt elhasználódó eszközök költségként több beszámolási időszakot terhelnek, tehát a várható elhasználódási időtartamnak megfelelően (amit a vállalkozás maga határoz meg), kell értéküket amortizálni. Az elszámolt amortizációval csökkentett értéket kell az egyszerűsítettmérlegben, mint a tárgyi eszközök értékét szerepeltetni. Ez az eljárás az egyszerűsített mérlegben az előző gyakorlattal szemben lényegesen pontosabb, reális eszközérték kimutatását teszi lehetővé. A tárgyi eszközök értékcsökkenésével kapcsolatos kivételes szabályként a törvény lehetővé teszi, hogy a vállalkozás — saját döntése alapján — a 20 ezer forint egyedi beszerzési, illetve előállítási értékhatár alatti tárgyi eszközök értékét használatbavételkor egy összegben értékcsökkenési leírásként (költségként) elszámolja. A fordulónapi (leltári) készletek (vásárolt anyagok, saját termelésű készletek) értékelésének szabályai kis mértékben módosulnak. A vásárolt készleteket az utolsó beszerzési áron kell értékelni, a saját termelésű készleteket pedig az eladási ár helyett utókalkuláció vagy norma szerinti önköltségen, illetve a még várhatóan felmerülő költségekkel és a kalkulált haszonnal csökkentett eladási áron lehet értékelni és szerepeltetni az egyszerűsített mérlegben. Az előírásoknak, eredeti rendeltetésüknek meg nem felelő, megrongálódott, feleslegessé vált, nem értékesíthető készleteket csak tényleges piaci értéküknek megfelelően szabad az egyszerűsített mérlegben szerepeltetni. A mérleg fordulónapján fennálló, fizetési határidőn túli kintlevőségeket tételesen felül kell vizsgálni. A felülvizsgálat eredményeként behajthatatlannak vagy részben behajthatatlannak minősülő követelések következtében várható veszteségek fedezetére céltartalékot kell képezni. Az így képzett céltartalékot a mérlegben a források között kell szerepeltetni, tehát összegükkel a kimutatott vagyont csökkenteni kell. Ugyancsak céltartalékot kell képezni az egyszerűsített mérlegben — a pénzforgalmi könyvvitel sajátosságaiból eredően — egyébként meg nem jelenő, fizetési határidőn túli kötelezettségek fedezetére is. Ilyenek a bevallott, de a mérleg fordulónapjáig be nem fizetett, lejárt fizetési határidejű társadalombiztosítási járulék, a megállapított, a mérleg fordulónapját megelőzően jogerőre emelkedett, le be nem fizetett adóhiány, adóbírság, késedelmi pótlék, járulékhiány, rendbírság, jogerősen megítélt kártérítés stb. Az e címen képzett céltartalékot szintén a források között kell szerepeltetni az egyszerűsített mérlegben, ami a kimutatott vagyont csökkenti. Az immateriális javak (vagyoni értékű jog, üzleti vagy cégérték, szellemi termék) a törvény előírásai értelmében amortizálhatóak, azokat az elszámolt amortizációval csökkentett értékben kell az egyszerűsített mérlegben kimutatni. (A Házi Jogtanácsadó alapján.)
