Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-07 / 05. szám
6. oldal, 1992. január 7. PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC TALLÓZÓ HÁRSHEGYI-INTERJÚ A NAPI VILÁGGAZDASÁGBAN Túlélik 1991-et a kedvező folyamatok A Napi Világgazdaság tegnapi száma interjút közöl Hárshegyi Frigyessel, a Magyar Nemzeti Bank alelnökével, aki áttekinti Magyarország és a külvilág tavalyi pénzügyi kapcsolatait. A többi között elhangzik a következő kérdés is: — Fölvettük-e az összes külföldi hitelt, amelyre az év elején számítottunk? A tervezett forrásbevonás 4,5 milliárd dollár volt, de... úgy Aki az infláció csökkenésére tippel Antal Ernő (35 éves), két hónapja a Postabank Rt. vezérigazgatóhelyettese. Zalamerenyén született. Gimnáziumi érettségi után a Közgazdaságtudományi Egyetemen diplomázott kiváló eredménnyel. Kezdetben Zala megyei cégeknél dolgozott, majd 1986-ban a Somogy Megyei Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság gazdasági igazgatója lett. 1990-ben innen hívták fel Budapestre, a Mavadhoz, szintén gazdasági igazgatói munkakörbe. Egy esztendő múltán kapta az újabb ajánlatot, ezúttal a Postabanktól. — Mindenekelőtt a vállalati pénzügyek és adózás területén szerzett tudásomat szeretném gyü- mölcsöztetni. Ismerem a másik oldal gondolkodásmódját, igényeit, s ennélfogva olyan üzletpolitika kialakításában tudnék közreműködni, amely egy kicsit vállalat- centrikusabb. Ami a betéti kamatot illeti, az a véleményem, hogy nem a verseny, nem a kamatok folytonos növelése, hanem a szolgáltatás további differenciálása és minőségének javítása jelent előrelépést. Tehát olyan formában adni hitelt és gyűjteni a betéteket, amely az ügyfelek számára a legkívánatosabb. — Mennyire kiérlelt az ön által vállalkozóibbnak nevezett szemlélet, s ami szintén fontos, mennyire szimpatikus a bank irányítói számára? III. János Pal(otás) Született Csokornyakkanedőben. Az ország második legnépszerűbb embere már csecsemőkorában kimutatta oroszlánkörmeit, amikor dadástul megvásárolta a bölcsődét, amelybe szülei adták. Az óvodában, az általános majd a középiskolában kitartó buzgalommal igyekezett nevelőit és tanárait megfelelő oktatásban részesíteni. Többnyire azonban nem voltak méltók hozzá. Még az érettségi előtt sikeres felvételi vizsgát tett volna a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre, ez azonban meghiúsult egyrészt az ötvenhatos forradalomban szerzett érdemei miatt, másrészt mert nem értett egyet Marx Károllyal (sem). Végül mégis letöltötte ötéves büntetését az egyetemen. Tanárai sokat tanultak tőle, de sajnos nem eleget. Az egyetemet követő rövid átmeneti idő után privatizált. Sikeres vállalkozó, az MDF pártonkívüli képviselője, a VOSZ (világkiállítások Országos Szervezőirodája) vezetője. Bátran kritizál mindenkit, aki útjába kerül vagy nem. — Véleménye szerint milyen az ideális vállalkozó? — Olyan, mint én. — És úgy gondolja, hogy ön megfelel ezeknek a követelményeknek? — Mint vállalkozó: sőt. Mint politikus azonban pláne. — Ön kiket tekint példaképének, ha szabad egyáltalán ezt a kérdést feltennünk? — Én elsősorban magamat tekintem példaképemnek, ezenkívül talán még a Palotást, meg a Jánost. SZAKKÖNYVTÁR A privatizáció joga Magyarországon ben beérkezett „cash” működőtöké. Ennek ellenére minden kedvezőnek ítélt hitelforrást kiaknáztunk, ezért a devizatartalékok 3,6 milliárd dollárra emelkedhettek. Ebből öthavi importot lehet fedezni, de ami még fontosabb, ha egy csapásra esedékessé válnának a „forró” pénzek, (például a deviza- számlák, vagy a bankok rövid lejáratú követelései) a tartalékokból minderre futná. • Antal Ernő gesen változni fog, hogy a hitel- és a betéti kamatok csökkenésével szűkül majd a banki kamatrés, miközben a működési költségek bizonnyal stagnálni, netán növekedni fognak. — Úgy tűnik, hogy Kupa úr és Surján úr optimizmusa ragályos. — Hatvan-hetven százalékra taksálom az infláció jelentős csökkenésének esélyét, s nem csak azért, mert optimista alaptermészetű vagyok. De legyen akár kisebb a valószínűsége, bankunknak akkor is fel kell készülnie rá, mint alternatívára. Fontosnak érzem, hogy ezen a területen mielőbb egy komplett programot készítsünk. Bakonyi József (Privát Profit, 1991. dec.) Külföldi befektetők Romániában Az 1991-es esztendő végéig mintegy tízezer külföldi befektető—jogi és fizikai személy — összesen 260 millió dollárt hozott Romániába. A befektetők 50 százaléka európai, 16 százaléka észak-amerikai, 11 százaléka ázsiai és 10.5 százaléka — külön kategóriába sorolva — közel-keleti. Románia a befektetett tőke összegét tekintve változatlanul az utolsó előtti helyet foglalja el a kelet-európai országok között — írta az adatokat közlő Adevarul. Nyitva Vlagyivosztok Több mint harminc év óta először megnyitották a nemzetközi kereskedelmi hajóforgalom előtt a távol-keleti Vlagyivosztok kikötőjét. Az orosz rádió híradása szerint elsőként egy vietnami hajó vetett horgonyt a kikötőben. Eddig a külföldi hajóknak különleges engedélyre volt szükségük ahhoz, hogy kiköthessenek Vlagyivosztoknál. Négyrészes fórum a csődről A CO-NEX-TRA1NING BT. az Igazságügyminisztérium, a Pénzintézeti Központ, a Pénzügyminisztérium, a Fővárosi Bíróság és az INVESTOR RT. szakértőinek közreműködésével Csőd, felszámolás, végelszámolás címmel négyrészes szakmai fórumot rendez Budapesten a XI., Villányi út 11 —13. szám alatt, januárban és februárban. A rendezvényen való részvételt elsősorban vállalatvezetőknek, jogtanácsosoknak, pénzügyi és munkaügyi vezetőknek ajánlják. Jelentkezni, kérdéseket írásban előre beküldeni január 15-éig lehet. A CO-NEX TRAINING telefonja: 166-2366/217-es és 276-os mellék. Bábolna részvénytársaság Az Állami Vagyonügynökség jóváhagyásával január elsejével 100 százalékos állami tulajdonú, egyszemélyes részvénytársasággá alakult a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát. Az új szervezeti formában felgyorsul a gazdaság privatizációja, az rt. irányításával korlátolt felelősségű társaságokat, a külső befektetők számára vonzó vegyes tulajdonú társaságokat alakítanak. A gazdaság állami jellege azonban stratégiai fontossága miatt továbbra is megmarad. Állami tulajdonban maradnák a földek, a védelmet érdemlő arab ménes és az .olyan különleges értéket képviselő építmények, mint például a kastély, a ménesudvar és a csikótelep. Nem idegenítik el a növénytermesztési és a baromfi-tenyésztési ágazatot sem. • • Önprivatizáció a Zalahúsnál Önprivatizáció útján, külföldi tőkés- társ nélkül részvénytársasággá alakult és január 1-jétől ilyen szervezetben működik az ország két nyereséges húsipari vállalatának egyike, a Zalahús. Az erre vonatkozó átalakulási tervet az Állami Vagyonügynökség is jóváhagyta. A zalaegerszegi székhelyű cég csaknem 5 milliárd forint árbevétellel és több százmilliós nyereséggel zárta az 1991-es évet, s ez biztos alapokat nyújt a továbbfejlődéshez és — változatlan létszám mellett — a hatékony foglalkoztatáshoz. Lengyel óhajok A lengyelek 51 százaléka szeretné az ország kapitalista átalakulásának fel- gyorsítását, 11 százalék a szocialista rendszer visszaállításának örülne, 37 százaléknak pedig már kívánni sincs kedve — állapították meg a Gazeta Wyborcza című lap felkérésére végzett közvélemény-kutatás során. A régi rendszert leginkább a parasztok és a segédmunkások (22 százalék) kívánják vissza, a szakmunkásoknak már csak 13, a szellemi dolgozóknak 10 százaléka. A korcsoport szerinti megoszlásban leginkább a negyvenesek szimpatizálnak a szocializmussal (16 százalék), szemben a 18—24 évesekkel (4 százalék). A népköztársaságot az általános iskolai végzettségűek 22, a szakképzettek 13, a közép- és felsőfokú végzettségűek 7 százaléka kívánná vissza. Sárközy Tamás professzor könyve a magyar privatizáció történetének, elméleti vitáinak, szabályozásának első jogi megközelítésű feldolgozása. A szerző könyvében vázolja a gyakorlati nehézségeket, a különböző fejlesztési elképzeléseket. Kitér a privatizáció politikai és erkölcsi problémáira, a privatizáció közgazdasági-pénzügyi lehetőségeire és korlátáira, alkotmányjogi alapjaira. Vizsgálja az ún. spontán, az ellenőrzött és az államilag vezérelt privatizáció előnyeit és hátrányait, elemzi a társasági és az átalakulási törvény tűnhet, ekkora összegre talán nincs is szüksége az országnak. — A 4,5 milliárd dollár a csaknem 2,5 milliárdnyi tőketörlesztés és a folyó fizetési mérleg hiányának finanszírozására szolgált volna, s emellett terveztük az operatív devizatartalékok némi megerősítését is. Szerencsére a hiteleket nem emésztették föl az említett célok, sőt azok egy részét kiváltotta a több mint egymilliárd dollár érték— Meg kell mondanom hogy a bank eddig is jeleskedett e szemlélet érvényesítésében, s én azt remélem, hogy tudok még valamit hozzátenni. Egyébként amikor idejöttem tisztáztuk, hogy az általam hozandó koncepciócsomagban ez is benne lesz. Végtére is ehhez értek, s véleménykülönbségre, netán vitára majd a konkrét lépések kimunkálásakor számíthatok, de hát ez természetes. — Most, hogy belülről ismerkedik a bankkal, érlelődik-e önben valamir új tennivaló ? — Úgy gondolom, hogy azok a kedvező pénzügyi folyamatok, amelyek az országban most beindultak, előbb-utóbb a reálszférában is jelentkeznek. Amennyiben ez megtörténik, úgy az infláció lényeges mérséklődése várható. Ez persze nem drasztikusan fog bekövetkezni. Feltételezem, hogy fokozatosan, mintegy két év alatt csökken majd az infláció a jelenleginek akár a felére is. Megítélésem szerint a bankok nincsenek még igazán felkészülve erre a lehetőségre, nincs még megfelelő stratégiájuk. — Konkrétan mire gondol? — Mindenekelőtt látni kell, hogy a bankok nyereségei főleg inflációs nyereségek, ami az alaptőke bizonyos fokú elértéktelenedéséből származik. Az is tudott, hogy a magas infláció miatt a kamatrések eléggé nagyok. Fel kell tehát készülni arra, hogy ez lénye— Vannak ellenségei? — Nem veszem észre, ha megjelenek, általában maguk alatt vannak. — önt gyakran emlegetik mint különböző miniszteri posztok, sőt a miniszterelnöki poszt várományosát. Mi a véleménye erről? — Nem tudom,, hogy honnan a Bushból veszik ezeket a híreket. Bár ő célozgatott nekem ilyesmikre, de én úgy gondolom, hogy a kormánynak, a parlamentnek és a népnek még sokat kell tennie, hogy felnőjön hozzám. Egyébként nem akarom egyelőre Antalit bántani. Igaz, hogy egyáltalán nem értek egyet a gazdaságpolitikájával, annak ellenére, hogy nincs neki. Képzelje, ha lenne! — Mi az, amit leginkább kifogásol közéletünk mai szereplőinek nézeteiben? — Mindent, de leginkább azt, hogy privatizációs vonatkozásait, az állami vagyonvédelmi, illetve a vagyonügy- nökségi törvényt. A könyv először dolgozza fel az elfogadott előprivatizációs, koncessziós, valamint a kárpótlási törvényt. Áttekinti a szövetkezeti törvénnyel kapcsolatos vitákat, a külföldiek befektetéseivel kapcsolatos problémákat. Vizsgálja az alkalmazottak privatizációban való részvételét, a dolgozói tulajdon lehetőségeit. Végül tárgyalja az önkormányzati tulajdont, a vállalati önprivatizágumipertlivel rögzítik a csokornyakkendőt a gallérjuk alá. — ön a népszerűségi listán a második. Hogyan vélekedik erről, szereti a népszerűséget? — Második? Az emberek persze tévedhetnek. — A taxisblokád ideje alatt önt milliók nézték a tv-készűlékeik előtt ülve. Milyen érzés volt ez? — Nagyon rossz, ugyanis én nem nézhettem. — Ön már mindent elért az életben. Vannak még vágyai? — Igen! Szeretnék egy törökmintás csokomyakkendőt. De legfőbb vágyam, amely gyermekkorom óta nem hagy nyugodni: szeretnék igazán felnőni. Önmagamhoz. 0—i) (Figyelő, 1992. jan. 2.) ciót, a nagyvállalatok decentralizációjának és a vidéki gyáregységek önállósulásának kérdéskörét, az új verseny- törvény gyakorlati alkalmazását. A monográfia befejező részében a szerző javaslatot tesz a privatizációs és az állami vállalkozás vagyonáról szóló törvény tartalmára, a közeljövőben felállítandó állami holdingok és konszernek jogállására. Az élvezetes stílusban írt könyvet az Unió Könyvkiadó jelentette meg (Budapest XIII., Frangepán u. 50—55.) 198 Ft-os áron. VALÓBAN LÁTHATATLAN? Van, aki ügyesen adózik, van, aki csal De szép is volna, ha idén az államkassza a ma tervezett összegnél mintegy 60-80 milliárddal több bevételre tehetne szert! Ez megfelelne a költségvetés előirányozott hiányának, illetve megközelítené azt a mintegy 100 milliárdot, amit — a személyi jövedelemadó nélkül! — egyéb adófajtákból többletteherként a lakosságnak kell majd megfizetnie — írja a Tőzsde Kurír szakírója. Ennek forrása ugyanis „elvileg” megvan, főleg a korábban gyakran emlegetett, és az utca embere számára többnyire látható, ám az adóhivatal előtt még mindig „láthatatlan” jövedelemből. Ezt az adózatlan többletjövedelmet néhány éve a szakértők még évi 150-200 milliárdra, potenciális adótartalmát 50 milliárdra becsülték. Azóta sok víz folyt le a Dunán, és ez a jövedelem feltehetően erőteljesen növekedett. Már nem a benzinkutas a bűnbak Pontos elemzések híján legfeljebb becslésekre hagyatkozhatnak. Korábban divat volt a benzinkutasokat, az orvosokat, a kisiparosokat, a mezőgazdasági kistermelőket ostorozni azért, hogy kibújnak adófizetési kötelezettségeik alól. Ma már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy különösen széles körű az a csupán bizonyos eufémizmussal kiskereskedelemnek nevezhető illegális, félillegális árusítás, amiből nem folyik be az áfa, és amely kikerül számos más adófajtát is, jelentős összegektől fosztva meg a költségvetést. Napjainkban az utcákat, aluljárókat elárasztották azok a „kereskedők”, akik bizonytalan forrásokból szerzett élelmiszert, ruházati cikkeket, műszaki árut árulnak. Nem tudni, valójában mennyi lehet az általuk lebonyolított forgalom, megbízható vizsgálatok híján legfeljebb csak megbecsülhető. Nagyságára főleg abból lehet következtetni, hogy a hivatalos kereskedelem forgalma a múlt évhez viszonyítva drasztikusan, több mint 25 százalékkal csökkent. Ilyen mértékű visszaesést pedig nem indokolnak más gazdasági mutatók. Némely szakemberek egyenesen arra a megállapításra jutnak, hogy ennek a feketekereskedelemnek a forgalma többé-kevésbé ellensúlyozza a legális kereskedelem értékesítésének visszaesését. Ez azonban minden bizonnyal túlzás. A kicsik is keveset adóznak És van itt még valami, ami részben kapcsolódik az előzőkhöz. A Privatizációs Kutatóintézet vizsgálata szerint a magántőke befektetései a magyar gazdaságban számottevők. Ezt bizonyítja a viszonylag kis tőkeerejű kisvállalkozások elszaporodása, főképpen a szolgáltatások, így a kereskedelem területén. E befektetések többsége pedig nyereséges, profitrátája jóval magasabb az állami vállalatokénál. A kutatók szerint ennek egyik oka az, hogy e vállalkozások jelentős része, legalábbis részben, nem adózik, illetve az előírtnál jóval kevesebb adót fizet be az állampénztárba. Persze nem minden kisvállalkozó adócsaló, vélhetően azonban sokan élnek az adófizetés kijátszásának számos módjával és lehetőségével. Közéjük tartozik—sok más mellett —a kétes eredetű áruk olcsó beszerzése, a be nem jelentett dolgozók alkalmazása, ügyes könyvelési trükkökkel a nyereség eltüntetése vagy csökkentése, és nem utolsósorban a kötelező nyugtaadás elmulasztása. Az utóbbi időben lefolytatott adóellenőrzések éppen a nyugtaadással kapcsolatban rendkívül nagy mértékű szabálytalanságot tártak fel. Ennek az ellenőrzésnek a hatékonysága viszont meglehetősen kétséges. Mindezzel messze nem merítettük ki az adófizetések elmaradásának okait, a szabályok kijátszásának valamennyi lehetőségét. Sovány vigasz, hogy még a fejlett piacgazdaságokban sem ismeretlen jelenség az adózatlan jövedelmek képződésé és az adócsalás. Nálunk sajnos az általános gazdasági helyzet bizonytalansága és a hanyatló életszínvonal mellett a megfogható vállalati és személyi jövedelmek szigorú megadóztatása és a fokozódó lakossági terhek a gazdaság szereplőit arra ösztönzik, hogy ne csak a kiskapukat használják ki, hanem „vállalva a veszélyt”, súlyosabb szabálytalanságokat is elkövessenek. Ennek egyik es nem éppen biztató jele a fekete- és a szürkegazdaság kiszélesedése, a feketemunka elterjedése, ami tudvalevőleg legkevésbé sem erősíti az adómorált. Még emelkedhet Akár tetszik, akár nem, ha a gazdasági feltételek tovább romlanak, és nem sikerül megfékezni az inflációt, a reálbérek visszaesését, az elkövetkező években a „láthatatlan” jövedelmek arányának és összegének emelkedésére lehet számítani. Az adóellenőrzés megszigorítása, a kemény büntetések persze nem teljesen hatástalanok, az alapproblémákat azonban nem tudják megoldani, így minden erőfeszítés, adminisztratív szabályozás ellenére az állampolgároknál és a kisvállalkozásoknál egyaránt továbbra is bőségesen keletkeznek olyan jövedelmek, amelyek elkerülik az adózást. Az igazi megoldás—ha egyáltalán van ilyen — a kellőképpen szabályozott piacgazdaság megteremtése mellett csakis a gazdasági visszaesés megállítása, a konjuktúra feltételeinek megteremtése lehet. (MTI-Press) A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMAI Érvényben: 1991. január 6. vételi közép eladási devizanem angol font ausztrál dollár belga frank dán korona finn márka francia frank holland forint ír font japán yen (1000) kanadai dollár kuvaiti dinár német márka norvég korona olasz líra (1000) osztrák schilling (100) portugál escudo (100) spanyol peseta (100) svájci frank svéd korona tr. és cl. rubel árfolyam 1 egységre, forintban 141,03 57,76 239,94 12.70 18,19 14.46 43,85 130,37 60,91 66,06 265,93 49,39 12.56 65,45 697,59 56.70 78,03 55.47 13.57 141,38 57,91 240,52 12,73 18,24 14.50 43,96 130,69 61,06 66,23 266,62 49.51 12.59 65.61 699,29 56,84 78,22 55.61 13.60 141,73 58.06 241,10 12.76 18,29 14,54 44.07 131,01 61,21 66.40 267,31 49.63 12,62 65.77 700,99 56,98 78.41 55,75 13.63 27,57 ÜSA-dollár 75,68 75,88 76,08 ECU (Közös Piac) 100.61 100,86 101,11 A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS VALUTA (BANKJEGY ÉS CSEKK>ÁRFOLYAMAI pénznem vételi eladási árfolyam 1 egységre, forintban angol font 139,98 142,78 ausztrál dollár 57,29 58,53 belga frank (100) 238,19 242,85 dán korona 12,60 12,86 finn márka 18,04 18,44 francia frank 14.36 14,64 görög drachma (100) holland forint 42,28 43,12 43,53 44.39 ír font 129,39 131,99 japán yen (100) 60,46 61,66 kanadai dollár 65,53 66,93 kuvaiti dinár 263,87 269,37 német márka 49,03 49,99 norvég korona olasz líra (1000) 12,47 12,71 64,97 66,25 osztrák schilling (100) 692,49 706,09 portugál escudo (100) 56,29 57,39 spanyol peseta (100) 77,46 78,98 svájci frank 55,07 56,15 svéd korona 13,47 13,73 USÁ-dollár 75,10 76,66 ECU (Közös Piac) 99,88 101,84
