Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-02 / 01. szám

6. oldal, 1992. január 2. MERLEGEN AZ OESZTENDO Érdek és demokrácia Demokráciában fontos szerepük van a különböző társadalmi rétegek, szak­mai csoportok, munkaadók és munka- vállalók stb. érdekeit képviselő szerve­zeteknek, szövetségeknek. Túlzás nél­kül mondhatni, ha ezek rendszere hiá­nyos vagy tehetetlenség nehezedik rá, nem működik jól a demokrácia. A tár­sadalmi igazságosság csak úgy közelít­hető meg, ha a szakszervezetektől a munkaadók érdekvédelmi szervezetéig a különféle kamarák, ligák, szövetsé­gek stb. mind hallatják hangjukat a törvényes keretek között, s a parlamen­tet, a kormányt olyan jogszabályok al­kotására és érvényesítésére késztetik, amelyek az általuk képviselt embercso­portok sajátos érdekeit (is) maximáli­san számításba veszik. Az utóbbi mintegy másfél évben részben a régiek átalakulásával, új ala­pokra helyezésével, de még inkább újak életre hívásával kiteljesedőben van a demokratikus intézményeknek ez a rendszere. A munkavállalókat régi és új szakszervezetek igyekeznek képvisel­ni, a munkaadókat, a tulajdonosokat kizárólag újak. Ez utóbbiak, a vállal­kozók több szervezet közül is választ­hatnak, már Bács-Kiskunban is, ami­kor érdekeiket hangoztató csoportosu­láshoz akarnak csatlakozni. A régebbi kisiparosok és kiskereskedők — ők ál­talában abban látnak különbséget ön­maguk és a vállalkozók között, hogy nekik legfeljebb családtagjuk segít, al­kalmazottakat nem foglalkoztatnak s a jövedelmük szerényebb — többnyire az ipartestületek, illetve a Kiskereskedők Országos Szervezetének tagjai. A na­A válságkezelés volt a legfőbb 1947-ig enged­ték működni a hajdani Duna— Tisza Közi Mező- gazdasági Kama­rát, amelynek népiskolái, min­tagyümölcsösei, kutatóintézetei stb. voltak, akkor álla­mosították. Az 1989 végén megalakult Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara en­nek nyomdokain igyekszik haladni. — A véget érő év az erősödés eszten­deje volt számunkra — vélekedik Gál Gyula ügyvezető. — Negyvenhét tag­gal alakultunk meg, s ma a taglétszám száznegyven. Kutatóintézetek, ban­kok, tsz-ek kft.-k, részvénytársaságok, oktatóintézetek mellett negyven ma­gángazdálkodót is tagjaink közé szám­lálhatunk. A megyében a legerősebb agrár érdekegyeztető szervezet az ag­rárkamara. — Az óévben mire összpontosítottak? — Az agrárpiaci válságkezelés volt a legfontosabb feladatunk, és az új érté­kesítési lehetőségek keresése. A tej- és a sertésválság idején koordinálni igye­keztünk a termelők, a földolgozók és a kormány között, hogy a lehető legki­sebb áldozattal érjen véget az áldatlan állapot. Sajnos, az illetékes minisztéri­umokkal való együttműködés nem volt könnyű. A döcögős sertésértékesítés következményeire már 1990 decembe­rében fölhívtuk a Pénzügyminisztérium figyelmét. Felajánlottuk segítségünket a túlsúlyos állatok számának megálla­pításához, de ajánlatunk süket fülekre talált. A későbbiekre, azt hiszem, min­denki emlékszik. A kétbalkezes, kése- delmeskedő válságkezelésre, könnyen lehet, 1992-ben is emlékeztetni fognak fellépő hiányok. — Az új utakat merre keresték? — A nyugati országokéhoz hasonló agrárrendtartás előkészítésében vet­tünk részt, ez az agrár ágazatot irányí­tó törvények, pénzügyi szabályozók együttese. Sajnos, a törvénytervezet ed­dig nem került a parlament elé, pedig az agrárrendtartás az új magyar mező- gazdaság kialakításához elengedhetet­len. Már annak is örülnénk, ha a pénz­ügyi rész elkészülne, s mintegy szűkeb­ben vett agrárárrendtartás funkcionál­na. — A terméktanácsokról is lehetett hallani ebben az évben. — Az agrárrendtartás bevezeti a ter­melésszabályozás fogalmát és rendsze­rét, nem központi tervutasítással, ha­nem a termelők önszabályozása útján. Ennek jogi intézményei a terméktaná­csok, amelyeknek termelők a tagjai. Ezek most vannak alakulóban, illetve a szőlő-bor-, a zöldség-, a hús-, a do­hányterméktanács már meg is alakult, az agrárkamara és a Földművelésügyi Minisztérium segítségével. Mi tagokat delegálunk a megyéből ezekbe a taná­csokba, amelyek a kormánnyal együtt­működve szabályozni fogják a piacot, illetve a termelést, a többi közt a túlter­melési és egyéb okból bekövetkezhető válságok elkerülésére. Ezek minden in­formációval rendelkezni fognak a ma­guk ágazatáról. — Sajátosan megyei vállalkozása volt-e az agrárkamarának? — Az 1993-as szezonra elkészülő kecskeméti nagybani zöldségpiac tető alá hozásának előkészítése nem kis vál­lalkozásunk. Ezzel a létesítménnyel is a szabályozott belső piac megteremté­séhez kívánunk hozzájárulni, ezt segíti elő. Az ügy érdekében létrehozott kft. az új év elején részvénytársasággá ala­kul. A közel kétmilliárd forintos beru­házáshoz külföldi tőkét is felhaszná­lunk, s várjuk azokat, akik részvényt kívánnak jegyezni, köztük a legérde- keltebbeket, a Dél-Alföld kertészeit, kereskedőit, akiknek a piacát megte­remtjük. Egyébként az első, zárt körű részvénykibocsátást újabbak követik majd. » — A megyei agrárkamara a leköszö­nő évben mivel tudott segíteni tagjainak a már említetteken kívül? — Partnerkereséssel, üzleti informá­ciók szolgáltatásával, külkapcsolatok kiépítésével, például a bonni és a mode- nai társkamarák révén. A kulcskérdés a piac, ezért a megyei körön belül is elsősorban az ilyen jellegű gondokat igyekeztünk mérsékelni,_ a mindennapi kis szolgáltatásokkal. Érdekegyeztető szervezetünk jövőre a pénzügyi helyze­te javítására újabb szolgáltatásokat ve­zet be tagjai számára. Gál Gyulától megtudom még, hogy a megyei agrárkamara nincs alárendel­ve semmilyen más hasonló szervezet­nek, a Magyar Agrárkamarát a regio­nális kamarák hozták létre, a kor­mánnyal való szót értésre országos ügyekben. Elmondja, hogy tart tőle: újabb válságok miatt 1992-ben az ag­rárkamarának még több teendője lesz, mint 1991-ben volt. Közvetlen hitel nyugatról? Péter Tamás régióközpont­vezető: — A Magyar Vállalkozói Ka­mara 1991 márci­usában jött létre, a kecskeméti központú régió június­ban, tehát rövid múltra tekintünk visz- sza. Úgy érzem azonban, hogy az eltelt pár hónap alatt sikerült tennünk vala­mit azért, hogy a vállalkozók ne lássák reménytelennek a jövőt. Vonzó indítás­ra törekedtünk, először is külkapcsola­tok létesítésére gondoltunk, mivel a belső piac élénkülése csak később vár­ható. Az országos központ érintkezés­be lépett a szomszédos országok ma­gyarlakta területeinek vállalkozóival, mi pedig, ez a régió, keleti lehetőségek után néztünk. A litvániai, vilniusi regi­onális ipari és kereskedelmi kamarával vettük föl a kapcsolatot, amelynek ke­reskedelmi irodája a jövő év januárjá­ban megnyílik Kecskeméten, a Teszöv- székházban, egy helyen az MVK régió- központjával. Újabb lépést tettünk, kárpátaljai közvetítéssel ukrajnai part­nert keresünk. Az említett litván kereskedelmi iroda ikertestvére, a magyar, Vilniusban a partnerkamara égisze alatt már várja a bemutatkozni akaró magyar vállalko­zókat. Tehát a Magyar Vállalkozói Kama­ra elindított valamit, amihez már csat­lakozni lehet és érdemes. Az MVK ter­mészetesen nyugat felé is tájékozódott, együttműködése megkezdődött észak­olaszországi, bajorországi, osztrák, ba- den-württembergi és svájci kamarák­kal. Persze, még a kezdeteknél tartunk, de már van mit tovább építeni. Célunk az, hogy amikor kiteljesedik a számító­gépes információs rendszerünk, ezt összekössük a keleti és a nyugati part­nerekével, s integráció révén létrehozni olyan külgazdasági kapcsolatrend­szert, amely lehetővé teszi a magyar termékek és termények nemzetközi pi­acra jutását. « Az eddigiekből talán kitűnik, hogy mi az érdekképviseletnek mely formá­ját részesítjük előnyben: lehetőségeket tárunk föl, bízva abban, hogy ezeket a vállalkozók ki tudják használni és erő­södnek. Emlitette, hogy január másodikán megnyílik saját irodánk a Teszöv-szék- házban. Ezt egy vállalkozó hárommil­lió forintos felajánlása teszi lehetővé. Nagyon jelentős lépés lesz ez a kamara számára. Ha végül is az 1991-esév mér­legét megvonjuk, azt állapíthatjuk meg: a Magyar Vállalkozói Kamara megyei régióját annak központját Kecskeméten megszerveztük, és sike­rült neki önálló arculatot adni. Most a legfontosabb feladatunk új tagok to­borzása, hogy létszámban is tekintélye­sebbé váljunk. Másik teendőnk az új esztendőre: érintkezésbe lépni az itt te­vékenykedő többi vállalkozói érdek- képviseleti szervezettel, kölcsönös elő­nyök reményében. Még egy lényeges dolog: az MVK egyik kecskeméti tagja tárgyalásban van egy nyugati bankkonzorcium ma­gyarországi képviselőjével közvetlen (forint) hitelfölvételi lehetőségről. En­nek a kamatai, amennyiben a megálla­podás létrejön, jóval alacsonyabbak lesznek az ismert hitelekénél. A köl­csönhöz a vállalkozói kamara ajánlá­sával lehet majd hozzájutni, várjuk az érdeklődőket. A megállapodás aláírása január közepére várható. gyobb tőkét forgató vállalkozók meg­találhatók a Magyar Gazdasági Kama­ra, a Magyar Vállalkozói Kamara, a Vállalkozók Pártja, a Vállalkozók Or­szágos Szövetsége és az Agrárkamara soraiban egyaránt, sőt vannak, akik az általuk már „kinőtt” helyi ipartestület­hez vagy a KISOSZ-hoz sem lettek hűtlenek. A Magyar Gyáriparosok Szövetségének egyelőre a megyében nincs még szervezete. Ebbe egyébként a három éven belül privatizálandó álla­mi üzemeket és ipari szövetkezeteket is beveszik tagnak. Összeállításunkban azoknak az ér­dekképviseleti szervezeteknek a vezetői értékelik az óévet a saját szempontjaik szerint, amelyek a vállalkozói szférá­ban (is) tevékenykednek. A tanulónevelést nem ismeri el az adóztatás A KIOSZ meg­szűntével helyi (városi, községi, körzeti stb.) ipar­testületek alakul­tak. A megyében a legtöbb tagot számláló (1800 fő) a Kecskemét és Vidéke Ipartes­tület, amely 1990 májusában jött létre. Elnöke Tornyi László szobafestő­mázoló mester, aki elégedett szerveze­tük új körülményekhez történő igazo­dásával. A legfőbb mutató: a taglét­szám nőtt 1991-ben, tehát náluk meg­találják az érdekképviseletet és -védel­met az iparosok. Egyébként nem törek­szenek különösebben a létszám bővíté­sére, céljuk — ahogy ő fogalmaz — a minőségi érdekvédelem és a minőségi tagság. Négy embert ki is zártak 1991- ben az ipartestületből. Megrendelői panasz tizenhat ipar- testületi tag munkájára érkezett, min­den esetben megegyezéssel, bíróság nél­kül zárták az ügyet. Viszont ennek a sokszorosa volt a nem ipartestületi tag kisiparosok teljesítésére befutott kifo­gás — ezekkel azonban ők nem foglal­koznak, nem áll módjukban a szerveze­tükön kívül állók tisztességre tanítása.. Lényeges dolog: az ipartestület anyagi bázisa stabil. Számos hasznos, szolgáltatással egészítik ki a tagdíjbe­vételt: számítógépes könyvelés iparo­soknak, szakmai tanfolyamok, nyom­tatványértékesítés, befektetési tanács­adás, sőt még nyugati kocsikhoz szük­séges alkatrészeket is beszereznek meg­rendelésre. Ha rendben is a szénájuk — mondja az elnök —, azért annyira nem gazda­gok, hogy az egykori iparosotthon tu­lajdonjogának visszaszerzéséről le­mondanának. A használatát átengedik ifjúsági célra: német szisztémájú szak­mai oktatási bázist kívánnak benne lét­rehozni. Ebben segít nekik az országos szövetség, az 1POSZ és a két kecskemé­ti ipari szakmunkásképző. Tornyi László az ipartestület tevé­kenységében nagyon fontosnak tartja a szolgáltatásokat. 1991-ben a szállító­kat érintő jogszabályok négyszer vál­toztak — ezt a tempót egy átlagos ipa­ros képtelen követni. Az ipartestület­ben — saját jogászuk van — naprakész információval szolgálnak a tagságnak. A kezdőknek oktatásokat tartottak, a véget érő évben száznegyvenen vettek ezeken részt. Az iparosság érdekeinek védése so­rán kudarcok is érték 1991-ben az ipar­testületet. A Bajnok utca környékére tervezett ipari övezet ügye megfenek­lett, mert a város új vezetése már nem adja ingyen a területet, hanem nagy pénzt kér érte. A kommunális adót az ő ellenző szavuk ellenére bevezették. A tanulóképzés hagyományos szép fel­adatuk, azonban a mesterek nemhogy érdekeltek lennének ebben, hanem épp ellenkezőleg. A tanulóoktatás költsé­geit nem ismeri el az adóztatás rendsze­re. Úgy hírlik, az eddigi kedvezménye­ket elvesztik. Hallatták véleményüket a műhelybérleti díjak emeléséről — amely elsősorban a kisebb jövedelmű szolgáltató iparosokat hozza lehetetlen helyzetbe —, de eredménytelenül. Rá­adásul a lakosság költekezési „kedvé­nek” romlása miatt a legtöbb szakma megrendeléshiánnyal küzdött és küzd. Végezetül a kecskeméti ipartestület elnöke beszámol a Bizalom Hitel Ga­rancia Egyesület létrehozásáról. Akik ebből a körből élnek a maximum 500 ezer forint hitel fölvételi lehetőségével, azoknak nem kell a bank felé a szoká­sos nagyságú garanciát felmutatniuk, ugyanis értük az egyesület vállal kezes­séget a hitelösszeg ötven százalékáig, s hamarabb is hozzájutnak a pénzhez. Az oldalt szerkesztette és írta: A. Tóth Sándor Nem minden fenékig tejföl A Vállalkozók Országos Szövet­sége független ér­dekképviselet­ként tagjai szá­mára biztosítja a gazdasági beil­leszkedés lehető­ségét, működé­sük és működési feltételeik fejleszté­sét, együttműködésüket. A szövet­ségnek jelenleg több mint 4000 tagja és 17 tagozata van, így körülbelül 200 ezer vállalkozó közvetlen érdek- képviseletét látja el. E vállalkozások­ban további 100 ezer munkavállaló dolgozik. Bács-Kiskunban 110 tagja van a szervezetnek, akik a kiskunsági és a bácskai területi csoportokhoz tartoz­nak. Főleg társvállalkozók tömörül­tek ide, a nagyobb vállalatokat a Magyar Gazdasági Kamara fogja össze. A Várhalmi Miklós vezette bácskaiak 40-en vannak, és ebben az évben igyekeztek gazdasági súlyuk­nak megfelelő helyet kapni a bajai és a térségi gazdaságpolitikában. Vár­halmi ur, aki tagja az országos el­nökségnek, elmondta, hogy 1991-ben elsősorban az önkormányzatokkal való együttműködést, a nemzetközi kapcsolatkeresést és az információs rendszer kialakítását tartották fel­adatuknak. A bajai önkormányzatnál Cserháti János alpolgármesterben találták meg a fontos partnert. Az alpolgármester úr gondoskodik arról, hogy az érdek­egyeztető munka hatékony legyen, és a vállalkozók is értesüljenek és mondják el véleményüket az őket érintő testületi határozatokról. Nagy András ország­gyűlési képviselő szintén aktív támoga­tójuk. Jó hír, hogy többen is felkarol­ták a csoport ötletét és rövidesen meg­nyílhat a VOSZ tanácsadó iroda. Tevé­kenysége hatással lehet a térség gazda­sági folyamataira. Azért persze nem minden fenékig tej­föl. A helyi adók megszavazásakor el­sikkadtak a képviselő-testület vitájá­ban a legfontosabb vállalkozói kifogá­solás javaslatok, és még nincs nyoma az Éber András polgármester által be­ígért támogatásnak sem. Az ígéret sze­rint az adót fizető vállalkozásokat terü­letekhez, épületekhez, kölcsönökhöz juttatja az önkormányzat. Az információ áramoltatására az ősszel Palotás János közreműködésé­vel vállalkozói és lakossági fórumot rendeztek, hogy az új vállalkozókat bekapcsolják a szervezetbe. Emellett bemutatták a VOSZ parlamenti mun­káját. Meghívták Babára az országos szervezet által alapított nemzetközi vállalkozási és kereskedelmi központ kft.-vezetőjét, Tamás József urat és a mexikói kereskedelmi kirendeltség ve­zetőjét, akik több országra szóló kap­csolatfelvétel lehetőségét ismertették. Kihasználták azt is, hogy a német kon­zulátus Pécsre költözött; az önkor­mányzat segítségével meghívták a ve­zető munkatársakat, hogy arról tájé­kozódjanak, milyen gazdasági együtt­működésre lehet a jövőben a németek­kel számítani. Amint Várhalmi Miklós elmondta, az új esztendőben a VOSZ elnökségé­ben tovább erősítik a területi munkát, és arra törekszenek, hogy a társadalom a vállalkozásokat egyetemes emberi ér­tékként kezelje. Papp Zoltán Mikor érdemes a libát tépni? A kereskedel­mi vállalkozások beindításához a nagy pénz mellett rengeteg infor­mációra is szük­ség van. Mivel az önkormányzatok teljesen kivonultak a kereskedelem szervezéséből, irányításából, egyre na­gyobb szerep hárul az érdekvédelmi szervezetekre. Nekik kell felvállalni a tájékoztatást és azokat a szolgáltatáso­kat, amelyeket eddig a hatóságok vé­geztek. A kiskereskedők megyei szerve­zete 2500 kereskedőtagot számlál. Bajai kirendeltsége 26 település 450 kiskereskedőjének ügyeivel foglalko­zik. Az idén 92 fővel gyarapodtak, ami­ből jól nyomon követhető a vállalkozá­sok számának növekedése. A-tagdíj mi­nimális, 100 forinttól háromszázig ter­jed, a vállalkozás nagyságától,“fnilyen- ségétől függ, és költségként elszámol­ható. Elsősorban a kereskedelem gya­korlásának feltételeiről, továbbá az adóztatásban és a társadalombiztosí­tással kapcsolatos ügyekben adnak ta­nácsokat, illetve végeznek szolgálta­tást. Van jogsegélyszolgálat, szakkép­zés, adatbank és kétféle újság, de fog­lalkoznak a tagság szervezett üdülteté­sének dolgaival is. Áru- és termékbe­mutatókat szerveznek, ahol a termelők és a viszonteladók találkozhatnak. Rádai Miklós kirendeltségvezetőtől arról érdeklődtünk, milyen évet zár a bajai csoport? — Azzal, hogy majdnem százzal nőtt a tagságunk létszáma, a munkánk is több lett. Sajnos, alig van az új vállal­kozók között szakképzett, így rengeteg tanfolyamot kell indítanunk, hogy va­MAGYAR Gazdasági KAMARA mm Partnernek tekinti a kormány — A vállalatok bírálhatnak ben­nünket, hogy ke­veset tettünk, mi pedig szemükre vethetjük nekik, hogy a perspekti­vikus érdekeiket figyelmen kívül hagyták, nem erősítettek eléggé ben­nünket, de mindkét oldalról igazságta­lan lenne a kritika — kezdte a számve­tést Bessenyi István, a Dél-magyaror­szági Gazdasági Kamara társelnöke, a megyei szekció elnöke. — Ugyanis a kamarának a hazai gazdaság jelenlegi átmeneti állapotában többre nem volt módja, a cégek zöme pedig a fennmara­dásáért küzd, s a létkérdések mellett eltörpül számukra az ilyesféle szervez­kedés. Az MGK elsődleges feladatának az egyes szakágak, ágazatok érdekeinek kormány előtti képviseletét tekinti, s ezenkívül a külkapcsolatok építését. Az egyes szakmák létét, fejlődését érin­tő információk a megyei szekciótól a regionális kamarához kerülnek, onnét pedig az országos szövetséghez, a kor­mányhoz való továbbításra. Bessenyi István úgy véli, az MGK ebben, az át­alakulását követő első évben már rész­legesen működött, de még nagyon so­kat kell a munkán javítani. Nézete sze­rint akkorra fogja igazán betölteni sze­repét a Magyar Gazdasági Kamara, amikorra a gazdaság átalakulása véget ér, vagyis pár év múlva. Örvendetes, hogy 1991-ben a számítógépes adattá­rolás rendszere nagy ütemben épült ki a szövetségben és a régiónkban is. A búcsúzó évben fölvették a kapcso­latot az önkormányzatokkal, egyes tu­dományos és szakmai szervezetekkel. Bessern i IsHán Gál Gyula • Kisjuhás/ József • Péter I amás • Kadi Miklós • lornvi l.ás/ló • Várhalmi Miklós Híd a Don és a Duna között A Vállalkozók Pártja úgy azono­sítja magát, mint olyan szervező­dést, amelynek különösen nagy felelőssége van a hazai polgári át­alakulásban. Cél­ja annak elősegítése, hogy a gazdaság nemzetközileg is elismert piacgazda­sággá váljék. Az üzletemberek pártja­ként különösen érzi a magyar nemzet- gazdaság szerkezeti válságát, helytele­níti, hogy a parlament munkájában háttérben maradt a gazdaság. A vállal­kozások támogatása helyett a kor­mányzat olyan terheket rakott 1991- ben és készül rakni 1992-ben is a vállal­kozók, vállalkozni akarók vállára, amelyek nem hogy bővítenék lehetősé­geiket, hanem kifejezetten nehéz hely­zetbe hozzák őket — hallottuk Kisju- hász Józseftől, a Vállalkozók Pártja megyei szervezetének elnökétől, kft.- tulajdonostól. Az itthoni piac beszűkült, ezért a VP, amely feladatát sajátosan értelmezve ér­dekképviseleti szervezetként (is) műkö­dik, legalábbis Bács-Kiskunban, külpi­aci lehetőségek után nézett tagjai, s álta­lában a vállalkozótársadalom számára. Augusztusban fölvették a kapcsolatot a doni Rosztov menedzserirodájával, az Intertréninggel, hogy együttműködési, azaz barter üzleti lehetőségeket tárja­nak föl. A szándékok tisztázása után az év végére megértek a föltételei az érdemi munkának- A megyei és az orosz roszto- vi területi vállalkozók közti gazdasági kapcsolatok tényleges beindítására lét­rehozták Bács-Kiskunban a West-Ost Kereskedelmi Kft.-t. Az előszerződések értelmében 1992 elején rosztovi szék­hellyel két vegyes vállalatot alapítanak Don—Duna, illetve Venpol néven, le­hetőséget teremtve ezzel az új piacot ke­reső vállalkozóknak. Kisjuhász József elmondta, hogy fo­lyamatban van az együttműködés alap­jainak lerakása egy lengyel kereskedel­mi céggel, a potenciális partnerek talál- koztatasa cejából. Egyébként a párt a gazdasági vállalkozásokban nem vesz részt, a lehetőségek föltárása után min­den esetben az üzletemberek, kft.-k stb. veszik át a terepet. A megyei munkaügyi tanácsban a munkaadói oldalon részt vettek példá­ul a munkahelyteremtő pályázatok el­bírálásában. Rendezvényeik között említésre érdemes az osztrák és az olasz kereskedelmi nap, a Hogyan keresked­jünk Koreával. Vállalkozói névsort cseréltek a francia Vienne megye ka­marájával, a közvetlen kapcsolatfelvé­tel elősegítésére. A megyei szekció el­nöksége tárgyalt az új pakisztáni nagy­követtel, jövőre az MGK kontaktusba léphet az ottani kamarával. Fontos feladat volt a tagtoborzás, örvendetes, hogy több magánvállalko­zó is a fölvételét kérte. A kamara alulról fölfelé jelzéseket ad arról, hogy az egyes törvények meg­alkotásánál figyelembe vegyék például azt, hogy az adótörvények módosítása miként érinti az egyes ágazatokat és a vállalkozókat. Gazdasági, érdekvédel­mi pozícióból kritizálják a törvényter­vezeteket, az arányos közteherviselés érdekében. A Dél-magyarországi Gazdasági Kamara az év végén megkezdte egy nagyszabású telekommunikációs és adatátviteli kiállítás és konferencia szervezését, amelyre 1992 márciusában Kecskeméten kerül sor. A regionális kamara azért vállalta el e rendezvény védnökségét, mert a telefonhálózatban meglévő több évtizedes elmaradás fel­számolását a gazdasági fejlődés egyik alapföltételének tekinti. Bessenyi István azt a tényt, hogy az MGK december 21-ei küldöttközgyű­lésén a miniszterelnök, Antall József is megjelent és felszólalt, úgy értékeli: a szövetséget partnerének tekinti a kor­mány, ami kedvez a hatékonyabb tevé­kenységnek. lamennyire szintre hozzuk őket, s ne romoljon tovább a kereskedelem szak­mai szintje. Rengetegen vannak, akik csak pénzt fektetnek a vállalkozásba, a minél nagyobb és gyorsabb haszon re­ményében, de nem ismerik a piaci tör­vényeket és alig van piaci etikájuk. Et­től ők még tisztességesek, hiszen nem a feketepiacon keresik a boldogulást. A hivatalok és a társadalom, hiába til­takozunk, megtűri az engedély nélküli árusítást. Ez nem az a vállalkozásbarát politika, amire vágytunk. Ilyen töme­ges árusítást Európa más országaiban nem ismernek és nem is engednek meg. — Baja földrajzi szempontból kivá­lóan alkalmas a kereskedelemre. Év­százados hagyománya van annak a ténynek, hogy mindig a kereskedőktől , függött, mennyi pénzt szerez a város. Most az a baj, hogy a vezetés nehezen '’■izzadja ki az új gazdasági koncepciót. Nem érzik, hogy ha a libának még csak két tolla van, nem szabad megtépni, várni kellene, amíg száz tolla nő. — Szerencsére, az emberek nagy ré­sze hosszú távon gondolkodik, és igyekszik a lehető legtöbbet megtudni az üzleti élet dolgairól. Sokan bejönnek hozzánk és mi készséggel adunk felvilá­gosítást. Jelenleg boltvezetői és üzletve­zetői tanfolyamunk működik, nemré­giben kétszer is megrendeztük a pénz­tárgép-bemutatót és -vásárt. Új szol­gáltatásunk a könyvelés, hetenként egyszer lejönnek a kecskeméti kollégák és összeszedik az anyagot, majd számí­tógépekkel gyorsan és pontosan meg­csinálják. Különböző nyomtatványo­kat gyártunk, hogy minél olcsóbb le­gyen az adminisztráció. P. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents