Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-02 / 01. szám

Csikéria • Katymár # Kéleshalom • Kunbaja # Madaras Bácsalmás, Jánoshalma és vidéke OLCSÓBB A HÚS MADARASON Adókivetés helyett vállalkozás A LEMONDÁS SEMMIT SEM OLDANA MEG Vitában a katymári polgármester és az alpolgármester „Szinte gazda nélkül van a falu, a képviselők egy része még ma is szembe megy azzal, ami az egyszerű paraszti ésszel is logikus.” Egyebek között ezeket mondta legutóbbi beszélgetésünk során Katymár társadalmi polgármestere, Pál László, amikor az elmúlt év értékelésére vállalkozott. Szólt arról is, hogy milyen gondokat okozott a jegyzöváltás, illetőleg a -hiány és a gyakorlatlanság, no meg említette: tervezni nemigen tudnak, a költségvetés szinte automatikusan áll össze, messzebb látó tudatosság nélkül. Nagyjából ezeket a sorokat húzta alá Hebők Béla katymári szikvízkészítő, aki képviselő, alpolgármester, s a pénzügyi ellenőrző bizottság elnöke. Nem ért egyet velük, csakúgy mint képviselőtársa, Nagy Zoltán postás sem. H. B.: — Nem érzem úgy, hogy gaz­da nélkül lenne a falu. Sőt, jó kezek­ben, gondoskodó gazdák kezében van. A választásokon mindannyian úgy in­dultunk, hogy szolgáim fogjuk a tele­pülést, nem kihasználni. Ez a felfogás következik a paraszti észből. S az itt lakókat egy társadalmi polgármester is tudja szolgálni, ha akarja. A környék­ben tíz községből négyben társadalmi polgármester van. Elég ha csak Garát, Bácsbokodot említem. N. Z.: — Főállású polgármesterre nincs szükség, de nincs is rá pénz. Ezt a kérdést több képviselő is szóba hozta, s lehet, hogy szavazni is fogunk róla. De a döntéshez kétharmados többség kellene. — Es ha a falu mást akar, a polgár- mester pedig így nem vállalja tovább? H. B.: — A faluban sokféle vélemény van, nemcsak az, amit a polgármester és hívei hallanak, vagy hallani szeretné­nek. Pál László kemény ember, de itt nem egyszemélyi, hanem testületi veze­tés van. Meg kell osztani a munkát a képviselőkkel, s akkor mindjárt jobban mennének a dolgok. Ennek ellenére, mint alpolgármester azt mondom, nem lenne megoldás a lemondása. Kalando­rokon kívül ugyanis nem lenne más, aki elvállalná és tudná is csinálni. N. Z.: — Szerintem lehetne találni alkalmas jelentkezőt, de ez most nem is kérdés, mert a polgármester úgysem mond le. Viszont az eltérő vélemények ellenére is el kell fogadni, hogy minden képviselő a lakosság érdekeit tartja szem előtt. — Gondok voltak, vannak a hivatali munkában . . . H. B.: — A régi, gyakorlott jegyző azért ment el, mert a polgármester nem engedélyezte neki a kért kamatmentes kölcsönt. Az új még gyakorlatlan, s nem látom rajta az akaratot, a hivatás- tudatot. Rutintalansága miatt elköve­tett hibákat, elbizonytalanodott, s ter­mészetes, hogy a hivatal nem úgy mű­ködik^ ahogyan kellene. — És a költségvetés, azt is aláhúzta... H. B.: — Automatizmus? Ötmillió forint mínusszal kezdtük az évet, ez volt a távlat. De emellett tudatosság is van a munkákban, mert az úgymond automatikusan összeálló költségvetést módosítani kellett. Takarékosan, ész­szerűen kell gazdálkodni. A pénzfel­használás kevés! Az 1992-es költségve­tés irányelveit a kormány megküldte a településnek, ez nagyon sokat nem vál­tozhat. Ezért is kértem, hogy a saját költségvetésünket két lépcsőben tár­gyaljuk. Az intézmények vezetői össze­állítják a maguk igényeit, ezzel egyrészt bizonyítják azt is, hogy a helyükön vannak, s azokból összeáll majd a teljes költségvetés. — De egy település több, mint a nyolc intézmény számtani összege... H. B.: — Most a takarékosság a cél. Az biztos: ami eddig működött, az ez­után is működni fog. Talán 1992 végére eljutunk oda, hogy messzebbre is ter­vezhessünk. CSIKÉRIÁN AZ ORVOSSÁG 56 FORINTTAL TÖBBE KERÜL A háziorvos ma és holnap Karácsony utáni első munkanap a csikériai orvosi rendelőben. Azt hinné az ember, ilyenkor nincs is beteg. Vala­mi ilyesmit gondolhatott a község kör­zeti orvosa, dr. Kende Ferenc is, aki 1990 őszén települt át Romániából Magyarországra. Azután meglepődött, mert sokan vártak rá. Asszonyok, akik az üíiíléP Után csa.k most émejc nj Jjíj-, tegnek lenni, magukkal is törődni, ami­kor végeztek az .otthoni munkával ,, — Hallottak-e arról, hogy januártól jön a betegbiztosítási kártya, s szabad orvosválasztás lesz? — kérdezem a vá­róteremben, tudva, hogy Csikérián egyetlen körzeti orvos van, de volt olyan időszak, hogy egy sem dolgozott itt. A válasz némi tanácstalanság. Töb­beknek új a hír, egyetlen nyugdíjas néni mondta, hogy a rádióból hallott róla valamit. A választásról pedig: — Nem is akarunk mást választani! Régen volt ilyen jó orvosunk, nagyon meg va­gyunk vele elégedve. Az meg külön sze­rencsénk, hogy a felesége gyermekor­vos, s ha Bácsalmáson is dolgozik, szükség esetén, ő is kijön, ha őt hívják, vagy a férje nincs otthon. A következő beteg előtt pár percet az újságírónak is szán dr. Kende Ferenc, de még kint hallom, hogy az éppen távozó páciens megkéri ismerősét, ha bemegy Bácsalmásra, ugyan váltsa már ki az ő orvosságát is. Munkában a körzeti orvos. — Elkelne itt is egy patika — kez­dem a beszélgetést, hiszen a busz 28 forint a városba, ugyanennyi vissza, vagyis ennyivel többe kerül a csikériai betegnek a gyógyszer. Amit joggal ki­fogásolnak az itt élők, hiszen ők is ugyanolyan állampolgárok, mint a vá­rosban lakók. — Egy éve van egy kis kézigyógy­szertár, de mivel egymagám csinálom a gyógyítás mellett, így nagy pluszmun­ka. Es ez is csak kisegítő — válaszolja a körzeti orvos, s hozzáteszi: Csikérián mintegy ezer ember él. Ami pedig azt jelenti, hogy a patika itt nem lenne gaz­daságos. — Mi a véleménye a szabad orvosvá­lasztásról? — A sajtóból, tévéből próbálunk in­formációt szerezni, mert hivatalos tájé­koztatást mi senkitől sem kaptunk. Le­het, hogy az illetékesek is keveset tud­nak róla: Mi dolgozunk, mint eddig, s kíváncsian várjuk, hogy mi változik a gyakorlatban. — Ön szerint elképzelhető a válasz­tás ott, ahol egy orvos van? Elvileg igen, hiszen a csikériai la­kos leadhatná a kártyáját Kunbaján vagy Bácsalmáson is. Persze, ha az ot­tani orvos is vállalja. S ha igen, kérdés, hogy az lesz-e a háziorvoslás. — És itt? — Én most is gyógyítok gyereke­ket. Romániában is olyan körzetben dolgoztam, ahol 4500 ember lakott, 8-12 gyerekes családok — nem lehe­tett gyerekorvosra várni! Ránk volt, és most is ránk van bízva az egész falu egészsége. A KÖZTÁRSASÁGI MEGBÍZOTT JELZÉSE UTÁN: Platánsor(s) a kunbajai főutcán December végén, január elején a szél ugyan zörgeti az elszáradt, barna leve­leket a kunbajai Rákóczi utca platánfá­in, de más gond nincs velük. Lombhul­láskor azonban az ottlakóknak sok munkát, s nem kevés bosszúságot is okoz a csaknem 100 terebélyes, szép platánfa, mert a levelek eltakarítása, összegereblyézése, elszállítása vagy el­égetése másnaponta feladatot ad a ház- tulajdonosoknak. Akik közül ketten egy-két éve már kérték a község vezetőit: adjanak enge­délyt a fák kivágásához. Ám akkor er­dész és építész szakemberek megvizs­gálták a fasort. Megállapították, hogy bár valóban közel van a házakhoz, az épületek állagát nem veszélyezteti a gyökérzet, a fák pedig legszebb koruk­ban élnek, 20 évesek, s a platánt 60-80 esztendőre ültetik. így hat, elutasítot­ták a kérést. De 1991-ben, az őszi viharos szelek után, a lakók újra kezdeményezték a fakivágást — s az íveket most csaknem az összes utcabeli aláírta. A képviselő- testület viszont úgy döntött, hogy nem dönt erről a kérdésről. Megkérdezi előbb a falu lakosságát is, miután itt nem egyedi esetről, hanem egy egész fasorról, mintegy száz platánról van szó, ami már Kunbaja főutcájának ké­pét, így a település egész arculatát meg­határozza. A véleménynyilvánításra a közmeghallgatáson kerül sor, amikor majd az 1992-es költségvetési tervet is megvitatják a falubéliekkel, akik ilyen alkalmakkor szép számban megjelen­nek. Az önkormányzat ezen határoza­tát azonban nem találta megfelelő­nek a köztársasági megbízott. Persze nem tartalmi kifogása volt — egy fa­sor kivágásáról vagy meghagyásáról dönteni nem a KMB feladata. De, amint a levélben is jelezték: nem is a képviselő-testületé! A fakivágás ugyanis jegyzői hatáskör, amit nem vonhat el testület sem saját határo­zatával. Kunbaján vették a lapot, s a két ünnep között megtartott önkor­mányzati ülésen a testület korábbi határozatát állásfoglalássá változtat­ta, egyben felkérve a jegyzőt, hogy döntésé előtt kérje ki a lakosság vé­leményét. Ez ugyanis nem ütközik jogszabályba, s a jegyző minden bi­zonnyal ezt a megoldást fogja vá­lasztani. Egyrészt mert neki a helyi önkormányzat a munkáltatója, más­részt egy ilyen Kiskunfélegyházán egyébként védetté nyilvánított platánsor kivágásáról dönteni a la­kosság megkérdezése nélkül, s esetleg a többség ellenére . . . Telekosztás a bácsalmási Csájerben Bácsalmáson nemrégen arról dön­tött a város képviselő-testülete, hogy a település központjában fekvő érté­kes területet hasznosítja. A Csájer- nck nevezett részen 28 házhelyet ala­kítanak ki, mégpedig kapcsolódva a szálloda számára fenntartott térség­hez. A közművesítés után — amelyet az önkormányzat végeztet el — 1992-ben meghirdetik az építési tel­keket. A szomszédságba tervezett szállo­da tervdokumentációja is elkészült, így ebben az évben hozzálátnak a megépítéshez. A hotel, ha majd átadják, nem csak a városszerkezet­ben tátongó foghíjat fogja eltüntet­ni. Jutalom a nyomravezetőnek Harmincezer forint jutalmat tűzött ki Bácsalmás város képviselő-testülete annak, aki segít megtalálni a gimnázi­umba és más helyi oktatási intézmény­be behatoló betörőket. A pénzért eddig még senki nem jelentkezett — úgy lát­szik eléggé ügyesen dolgozhattak a hí­vatlan látogatók. Ám lehet, hogy mégis szorul körülöttük a hurok, mert a rendőrségi nyomozás alapján, valószí­nű az összefüggés más betörésekkel. A központi bevételeket kiegészíteni a legegyszerűbb módon a helyi adók kivetésével lehet. Több településen azonban nem ezt a kényelmes, de nép­szerűtlen utat választják. Valószínűleg úgy vannak vele, mint Madarason, ahol úgy gondolják: többet veszítené­nek a réven, mint nyernének a vámon. így azután adó helyett inkább vállal­koznak —- mivel kétszeresen jól jár mindenki. A lakosság azért, mert nem kell adót fizetnie, s még pluszjövede­lemhez is jut, terményeinek biztos a piaca; az önkormányzatnak pedig nem kell nemszeretem ügyekkel terhelnie a falut, s mégis több pénzhez jut, mintha adóztatna. Az csak az érem egyik oldala, hogy a saját húsboltban 10—30 százalékkal ol­csóbb a hús, hogy a tejboltban literen­ként 17 forintért vásárolhatnak tejet a fa­lubeliek. A másik oldal a termeltetés. A nemcsak szavakban vállalkozás- barát polgármester, két pénzügyi mun­katárssal együtt létrehozott egy vállal­kozási csoportot, ők intézték (az ügye­ket. Tavaly márciusban a falugyűlésre meghívtak 17 termeltetőt, tisztázták, mire van szükség, mit fizetnek az áru­ért. Ezután a polgármesteri hivatal szerződött a lakossággal, átvette az árut, elszállította, s kifizette a termelő­ket. A skála széles: fokhagymával, megy- gyel, cseresznyével, pritaminpapriká- val egyaránt foglalkoztak, vállaltak hagymatisztítást is. Még a legtöbb he­lyen veszteséges fűszerpaprikán is volt haszon. Ennek ellenére nem hiszik azt, hogy éppen ők, Madarason tévedhetet­lenek a vállalkozásban, viszont igye­keznek a kockázatot csökkenteni, és a gazdálkodás biztonságát — mégpedig a községéét tartják szem előtt. Ami persze nem akadályozza meg a mada- rasi polgármesteri hivatal vállalkozóit abban, hogy 1992-re ötmillió forintos bevételt célozzanak meg. VÁLTÁS — KÖLTÖZÉS MIATT Uj tag a megyei közgyűlésben A Kalocsára költöző, s munkahe­lyet változtató Vida Miklós helyett dr. Borbás Zoltán képviseli ezentúl Bácsalmást a megyei közgyűlésben. A madarasi állatorvossal az első ta­nácskozáson beszélgettünk. — Ön a körzeti választásokon negye­dik lett, így nem látszott valószínűnek, hogy feladatot kaphat a megyei közgyű­lésben . . . — Váratlanul ért engem is a lemon­dás folytán adódó lehetőség, de örülök annak, hogy képességeimet ezen a szin­ten is kipróbálhatom. Úgy érzem, ha valaki tenni tud, akkor annak köteles­sége is tenni. — Elődje bácsalmási volt, s most a város formailag képviselő nélkül ma­radt. — Törvényszerű, hogy az egész ré­gió érdekeit képviselnem kell, annál is inkább, mert a délvidék méltány­talanul háttérbe szorul — országo­san is. Mintha megfeledkeznének ró­la, amikor a fejlesztésekről dönte­nek. Pedig gond van elég. Korábban a jó mezőgazdaság miatt nem törőd­tek az iparral, most pedig, amikor a nagyon értékes mezőgazdaság padló­ra kerülése miatt ez az előny meg­szűnt, marad az iparhiány okozta fe­szültség. Tőke nélkül pedig lehetet­len a fejlesztés. Ami Bácsalmást ille- ' ti, a város, és minden érintett telepü­lés vezetőivel, önkormányzatával ke­resem a kapcsolatot, bízom abban, hogy jól együtt tudunk működni. • Dr. Borbás Zoltán — Egy év hátránya van a közgyűlés­ben . . . — Vállaltam a pluszfeladatot, föl kell vennem a munkatempót.- Győzi majd, hiszen ön helyi képvi­selő is. Milyen színekben indult? — Függetlenként lettem a madarasi önkormányzat tagja, s most is függet­len vagyok. S ha nehéz is összehangolni a két testületi tagsággal a civil munká­mat, számítok a képviselőtársaim segít­ségére, s megteszem azt, ami tőlem te­lik. DECEMBER VÉGI HAVAZÁS: Munka és szórakozás • Az év végi havazás nem érte készületlenül a bácsalmási hóeltakarítókat. Sem a közszolgáltató vállalatnál, ahol a városi utak tisztántartásáról kell gondoskodni, sem a Petőfi Tsz-t, amelynek pedig a saját utak tisztítása a feladata. Vér Tibor traktoros Zetorjával a hóügyeleti tervnek megfelelően, külön értesítés nélkül indult útnak reggel. • Míg a hó a felnőtteknek elsősorban munkát, a gyerekeknek a játékot jelenti. Mint például a négy Szabó csemetének Jánoshalmán. Balázs, Éri, Anita és Szabina a nagynéni felügyelete mellett élvezte a friss havat — hol a szánkón ülve, hol a hóban taposva, hancúrozva. Helyi adóról majd februárban Másodszor is elhalasztotta a helyi adórendelet megvitatását a jánoshalmi önkormányzat. A képviselő-testület úgy dön­tött, hogy ezt a kérdést majd csak februárban, a költségvetés megtárgyalásával egy időben tűzi napirendre. Azért nem előbb, mert még nem ismerete­sek a végleges számok a köz­ponti költségvetésből. Januárra egy előzetes költségvetési terv készül, amit február végéig kell ezután elfogadni. Ekkorra dől­het el, hogy kell-e majd helyi adót fizetniük a jánoshalmi pol­gároknak. Pénz pályázaton Eddig iskolamúzeumként működött a jánoshalmi helytör­téneti gyűjtemény, amely új helyre kerül. A városi könyvtár­ban talál otthont, miután az MHSZ kiköltözésével további, tágas helyiségekhez jutott az in­tézmény. A környékre jellemző ruhák, szerszámok, használati eszközök bemutatásához azon­ban új tárlókat, próbababákat kellett vásárolni. Ehhez a pénzt a könyvtár pályázatokon nyerte el. A művelődési minisztérium­tól 72 ezer forintot, a megyei önkormányzattól pedig 40 ez­ret. A könyvtárban egyébként he­lyet kap egy különlegességnek számító kőzetgyüjtemény is. A jánoshalmi születésű, Brazíli­ában élő muzeológus. Bányai Mihály ajánlotta fel városának hosszú évek alatt összegyűjtött kollekcióját. A művelődési ház is sikerrel pályázott országos pénzekért. A helyi cigány folklóregyüttes számára 25 ezer forintot nyertek el, amihez a városi önkormány­zat hozzátett ugyanennyit. Az összegből a művelődési ház ke­belén belül működő cigány­együttes számára vásárolnak felszereléseket: hangszereket, ruhákat. Iskolabusz Kéleshalomról Sok kisiskolás jár az önálló­vá vált Kéleshalomról tovább­ra is a jánoshalmi iskolába. Számukra különösen a téli időszak a kedvezőtlen, mert a korai sötétedés miatt nem biz­tonságos a hazajárás. Azt pe­dig kevesen engedhetik meg maguknak, hogy autóval hoz- zák-vigyék a gyerekeket isko­lába. A szülők kérésére, össze­fogásával az önkormányzat vállalta, hogy megoldja a fel­adatot — iskolai különjáratot szerveztek, s most már busz hozza haza esténként a kéles- halmi kisdiákokat. Az oldalt összeállította: Váczi Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents