Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-04 / 03. szám
6. oldal, 1992. január 4. A műszívé a jövő? Noha szívbetegek milliói gyógyszerek segítségével, vagy műtét után panaszmentes életet élnek, mesterséges szívre nagy szükségük van — állítja Emil Bücherl, az ismert német szívsebész, aki 30 éve foglalkozik a műszív fejlesztésével. Véleménye szerint az egyik legfontosabb megoldandó feladat olyan vérpumpa létrehozása, amelynek anyaga nem károsítja a vért. Németországban a szív- és keringési betegségek miatt halnak meg a legtöbben. Az évi félmillió gyász közül 100 ezer szívinfarktus következménye. Különösen veszélyes az, ha valaki szívinfarktus után sokkot kap, mert azt a betegek 90 százaléka nem éli túl. Szív- átültetés esetén viszont 70 százalékos a túlélési esély. Bücherl professzor a Die Welt-ben közölt cikkében azt is megírja, hogy hazájában a 20 ezer szívátültetésre szoruló közül csak ezren tudnak segíteni és ezért tartja rendkívül fontosnak a mesterséges szív fejlesztését. A műszív az elmúlt 10 évben hatalmas fejlődésen ment keresztül. A vérpumpákat például olyan érzékelőkkel látták el, amelyek a normális szívhez hasonlóan tudják szabályozni az anyagcsere-folyamatot. Felnőtteknél nyugalmi állapotban percenként 5, de szükség esetén 20 liter vér pumpálására is képesek. A cél, hogy a pumpa anyaga ne károsítsa a vért és viszont. A német professzor szerint a vegyipar ma még kevés érdeklődést mutat egy ilyen anyag kikísérletezése iránt. Abban bízik, hogy az űrkutatás a műszív fejlesztés segítségére siet. Vannak már olyan modellek, amelyekbe kis motorokat építettek be. A mesterséges szív működtetéséhez egytized lóerős motor kell, és a szerkezet meghatározott karbantartást igényel annak érdekében, hogy évekig működjön. Az energiaellátás különböző módokon történhet. Például úgy, hogy az energiát a bőrön át a hasüregbe vezetik és ott tárolják. A megoldás még tökéletesítésre szorul, akárcsak a gazdasági lehetőségek számbavétele. Ma már 18 országban — köztük Japánban, Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban, Kínában, Kubában és Oroszországban — 30 orvosközösség kutatja a témát. Sokat tudnak. „Ezért ma már az az igazi kérdés, milyen mértékben kész az ipar felvállalni a további fejlesztést” — hangsúlyozza a német professzor. Kinek esik jól reggelire a szex? Csaknem minden férfi a reggeli szeretkezésről álmodik, ám a nők többségének ez nincs Ínyére. Legalábbis erről árulkodik egy brit közvéleménykutatás, melynek eredményéről a Company című lap tudósit. Sok férfi ébred arra, hogy szexuálisan izgalmi állapotba került. Ha azonnal belefog, hamarabb „végez”, minthogy a nő egyáltalán belejönne. Nem csoda hát, hogy a nők az unszolásra inkább azt mondják, meg akarják hallgatni az időjárásjelentést a rádióban — állítja a Company. A férfiak reggeli izgalmi állapota egy felfújt hólyaghoz hasonlítható, míg a nők reggel általában alkalmatlanok a szexre. Többek között azért is, mert egészen más gondolatok járnak a fejükben. Egy rajztanámő így mesél erről: „Barátom, Tom reggel teljesen meg van őrülve. Engem pedig csak egy dolog foglalkoztat munkába menet: honnan veszek elég krétát az osztályom számára?” Dr. Gillian Vanhegan szexológus szerint a nőknek sokkal több időre van szükségük ahhoz, hogy a megfelelő hangulatba kerüljenek. Ezenkívül megfürödve, tisztán és csinosan akarnak partnerük karjába omlani, márpedig erre közvetlenül ébredés után nincs lehetőség. „Rossz szagú a szám, a hajam összetapadva, és egyáltalán, magamhoz sem térek délig” — írta egy megkérdezett hölgy. „Reggel nincs kedvem semmihez, nemhogy a szexhez.” A kérdés másik oldala, amire a férfiak nem szoktak gondolni, hogy nemcsak a nők szeretnek tisztán és frissen az ágyba bújni, hanem a partnerüktől is ugyanezt várják el. Márpedig a legtöbb férfi nem veszi a fáradtságot ahhoz, hogy a reggeli szeretkezés előtt lezuhanyozzon, megborotválkozzon, vagy legalább a fogát megmossa. Persze a férfiak nem egyformák. A nők sem. 1992 egyébként is sok új lehetőséget kinál, minden napszakra. A szökőévek ugyanis hagyományosan mindig nagyobb szaporulattal járnak, s nem csupán az egy plusz nap miatt. A szökőévek fokozzák a szexuális fantáziát, ezt igazolják a horoszkópok. Sokak számára reggelenként is . . . Ferenczy Europres HÉT VÉGI MAGAZIN A gyógyító hipnózis Nemcsak csodaszintű hipnózis létezik; ideggyógyászok és pszichológusok a szürke hétköznapokon is rendszeresen alkalmazzák a hipnózist gyógyítási célra. A pszichoterápiás hipnózist persze nem mutogatják színpadon; rendelők négyszemközti magányában folyik a lelki kezelés. Gyors és látványos változás nem történik, de sok emberen lehet segíteni a jól megválasztott és tervszerűen felépített kezelési folyamatban. A külvilág felől érkező hatások a gondolatokban és érzelmekben is mélyebb és tartósabb nyomot hagynak, mint egyébként. Akit hipnotizálnak, annak enyhíthető a testi panaszai, befolyásolható a szerveinek működése, kiépíthető a fájdalom iránti érzéketlensége, lehet növelni az önbizalmát, csökkenthető a szorongása, rá lehet venni szokásai megváltoztatására. Természetesen csak akkor, ha a páciens maga is ezt szeretné a lelke mélyén. Ami a személyiségtől egyértelműen idegen, arra hipnózisban sem lehet rávenni (tehát bűncselekményt nem lehet ráparancsolni). Hátránya a hipnózisnak, hogy időigényes, több alkalommal is kell végezni, hogy hatásos legyen. Másik az, hogy kevesen tudják szakszerűen alkalmazni. Az orvosi vagy pszichológusi diploma nem elég, külön több éves tanfolyamokon sajátíthatják el a végzett (és személyiségi alkalmasság alapján kiválasztott) szakemberek a gyógyító hipnózis tudományát. A szakszerűen végzett hipnózis veszélytelen, de ha nem igazán hozzáértő próbálkozik vele, annak komoly következményei lehetnek. I. P. Miért fullad kudarcba a legtöbb fogyókúra? • „Személyiségében egyszerre tükröződik gyermeki ártatlanság és büszkeség.” Az új esztendő egyik legelső mozipremierje afféle édeni sztori, egy szép, ifjú emberpárral, szépséges érzelmekkel, a romlatlan természet és a bűnös civilizáció ellentétével a középpontjában. A téma még a nyolcvanas, évek mozitörténetépen sem új, a századfordulón játszódó produkció egy korábbi, nagy kasz- szasiker; a Kék Lagúna újabb adaptációja. A történet színhelye a Fidzsi szigetvilág egyik gyöngyszeme, főszereplői pedig — ha a producerek is úgy akarják — a jövő sztárjai. A vadromantikus, csendesóceáni szigetvilágban magára maradt fiút Brian Krause alakítja, akinek a forgatásokra való felkészítés során sokféle megpróbáltatásban Volt része. Néhány hét alatt leadott húsz fontot, míg megtanult fára és sziklára mászni, a korallzátonyokon mezítláb sétálni. Állítólag egy bennszülött tanította meg kókuszt szedni, dárdát dobni, kötelet fonni és kosarat készíteni pálmafarostokból. Partnernője egy Brooks Schields-szet is leköröző, tizenéves szépség; Milla Jovovich. Bájos arca a nyugati képesmagazinok címlapjairól már több éve ismerős százezrek számára. Kritikusai, méltatói szerint „személyiségében egyszerre tükröződik gyermeki ártatlanság és büszkeség”. Milla egy orosz színésznő és egy jugoszláv orvos egyetlen gyermekekéit.. KÜeyben született. Ötéves volt, amikor szüleivel Kaliforniába költözött. Hamar megtanulta a nyelvet, mert nem sokkal később már statisztaszerepeket kapott szórakoztató produkciókban. Felcseperedve Olaszország egyik legkeresettebb modellje, fotói jelen voltak szinte minden híres divatlap fedőlapján. Nemsokára más országok fotósai, magazinjai is felfedezték jellegzetesen szép arcát, és hamarosan a világ minden tájáról kapott modell- kedésre ajánlatokat. Mint színésznő, televíziós sorozatokban lépett először közönség elé. Aztán ki- sebb-nagyobb filmszerepek következtek. Á legjelentősebb közülük minden bizonnyal a Visszatérés a Kék Lagúnába alakítása. A rendező; William A. Graham szerint Mil- lának minden adottsága megvan ahhoz, hogy a jövő egyik nagy sztárja legyen. —k— DIVAT FÉRFIAKNAK Gallérok és nyakkendők A nyugati világ emberének kívánságlistája az utóbbi években így kezdődik: legyek jó formás, vagy legalábbis nem kövér. Se szeri se száma azoknak a módszereknek, amelyeket a fogyókúrázóknak kínálnak. Torna, futás, tabletták, sebészeti beavatkozások. A testmozgás az ellustult, kövér ember számára kínszenvedés, nem érzi úgy, hogy a siker megéri a gyötrődést. A különféle orvosi zsíréitávolítási eljárások sokak számára nem elérhetők, a fogyasztótabletták önmagukban semmit nem érnek. Marad tehát a fogyókúra. Mindenki tudja, aki próbálta, hogy a diéta bizonyos fokú önfeláldozással jár, s bár kezdetben esetleg sikeres, előbb-utóbb kifullad, s a próbálkozó visszaesik oda, ahonnan elindult. Kérdés, miért fullad kudarcba a legtöbb fogyókúra. A kutatók azt találták, hogy a fogyókúrára kényszerülők táplálkozása kóros tüneteket mutat, vagyis az evést szabályozó mechanizmusuk sérült. A fogyókúrázó erős stressz alatt áll, ami kihat és megnyilvánul az érzékelésében és az érzelmeiben is. Mindehhez járul a fogyókúra során tapasztalható súlyingadozás, amely olyan szélsőségekben nyilvánul meg, mint a kóros „túlevés” vagy a teljes éhezés; nos mindezek együtt már komolyan veszélyeztethetik a diétázó fizikai egészségét. Amerikában elvégeztek egy érdekes kísérletet, amelynek alanyai főként főiskolás lányok voltak. A kisérlet első fázisában ún. előter- helést kaptak, mégpedig kb. 2 dl turmixitalt, aztán ennek a dupláját, a hartnadik csoport pedig semmit. Közvetlen ezután három különböző ízből összeállított fagylaltot kaptak. A lányoknak úgy állították be a kísérletet, mintha valami ízlelési teszt volna, ugyanis azt akarták elérni, hogy mindenki annyit egyen, amennyit csak tud. illetve akar. A kísérlet végén egy kérdőívet kellett kitölteniük. A nem fogyókúrázók esetében azt tapasztalták, hogy kevesebb fagylaltot ettek egy turmix után, mint kettő után, és még kevesebbet azok, akik egyáltalán nem kaptak turmixot. Ez az eredmény nem volt meglepő. Egyszerűen ilyen módon, vagyis kevesebb evéssel egyenlítették ki a korábbi kalóriaadagot. Ezzel ellentétben a fogyókúrázók e kompenzáció helyett a két turmix után több fagylaltot ettek meg, mint egy után. Mintha az előterhe- lés csak még éhesebbé tette volna őket. Ezt csak megerősítette a kísérlet egy következő foka. Ugyanazt a pudingot adták fogyókúrázóknak és normálisan evőknek, de az egyik fajtára azt írták, hogy magas, a másikra, hogy alacsony kalóriatartalmú. A diétázók megint többet ettek a kalóriadús puding után, tehát abnormálisán reagáltak, míg a nem diétázók igen következetesen kompenzáltak: ezúttal ők is többet ettek, hiszen azt hitték, hogy a kis kalóriabevitelre még rátehetnek néhány lapáttal. Miért működik a fogyókúrázóknál ez az ellenszabályozás? A rejtély nyitja maga a fogyókúra. Mindenekelőtt az, hogy megszabják nekik, vagy ők önmaguknak, mikor miből mennyit ehetnek. Á kísérlet arra enged következtetni, hogy az elfogyasztott turmixital megtöri a fogyókúrázó ellenállását. Ahelyett, hogy a bőséges előzetes kalóriafelvétel után vezekelne a „bűnéért”, feladja, s a most már úgyis mindegy elve alapján jól „ráeszik”. Bűnbe esni pedig sajnos nagyon könnyű, hiszen körülöttünk jóformán mindig esznek. Rengeteg olyan tényező hálózza be az életünket, amely arra ingerli a fogyókúrázót, hogy mégiscsak egyen. Aztán holnaptól, újévtől kezdődik egy újabb fogyókúra . . . (MTI-Press) • A csábítás trükkje fogyókúrázóknak. A divatos férfiak most az arcuk körül keresik az újdonságokat. Azaz a nyakkendő és az ing gallérja került előtérbe öltözködésükben. Míg a nyáron a divat egyértelműen a virágos, nagymintás, igen tarka ingeket diktálta a férfiakra, az ősz, a tél némi lehig- gadást hozott. Nyilván azért, mert a színesség most az öltönyöké, a zakóké, a dzsekiké meg a felöltőké. Az ing visszatért a véko- nyabb-vasta- gabb csíkokhoz, az egyszínű változatokhoz. De hogy mégse legyen egyszerű, megkezdődött a gallérok variálása. A sárga ing fekete gallért és gombokat kapott. A csíkos ing gallérja csupa csíkból áll. Divatos gallérok és nyakkendők. Változott a gallér fazonja is. Éppen azért, hogy a különböző színvariációk, minták „elférjenek” rajtuk, megnőttek az eddig kicsire, lekerekítettre szabott formák. Most széles, elterülő gallérok díszítik az ingeket. Gyakran ezeket is legombolják, fémapplikációval hangsúlyozzák, hímzett csíkokkal, monogrammal teszik feltűnővé. Elegáns inghez nyakkendő illik. Nem is akármilyen! A szélesre csomózott nyakkendő alatt pedig gyakran dísztűvel fogják össze az ingnyakat. Újból divat a nyakkendőtű is. Szolid láncocskával, egyszerű fényes leszorítóként. De megjelentek az ékszer tűk, aranyból, drágakövekkel. Megaranyozott ezüstből, ékköveket utánzó hamis kövekkel, színes üvegekkel. S hogy milyen maga a nyakkendő? Először is természetes anyagból készül, selyemből, gyapjúszövetből, bőrből. Miközben divatosak maradtak az egyszínű, az apró mintás, tűpettyes nyakra valók, avíttnak minősülnek a kockás, csíkos és más geometriai mintásak. A szezon slágere az elfolyó, színes virágokat, madártollakat, folyondárokat utánzó minta. Előszeretettel alkalmazzák a török, az indiai, a keleti motívumokat. A kötszö- vött és a bőr nyakkendők is szélesek, kézifestéssel díszítettek. Kevesen viselik sportos farmeringhez, flanel-, szövetinghez a fém végű, fém közepű madzagból álló amerikai nyakkendőt. Nem kizárt, a széles, színes téli nyakkendő után, ez lesz a nyár slágere. kádár Eurobürokraták és eurotéboly A maastrichti csúcsértekezlet után megkezdődött az egységesebb) Európa korszaka. Közel az idő, amikor elképesztően sok prózai dolgot is a brüsszeli Euró- pa-székházban döntenek el. Persze, hogy erre elsősorban a „splendid isolation”, a pompás elszigeteltség hagyományos földje, Anglia figyelmeztette a szárazföldet. Még a Maastricht ban jó néhányszor vonakodó John Major elődje, a Vaslady, Margaret Thatcher fogalmazta meg aggályai lényegét, a rá jellemző szókimondással? EUROBÜROKRÁCIA + EURONORMÁK = EUROTÉBOLY. Sokasodnak annak a jelei, hogy Maggie képlete szállóige lesz. A nagyhatalmú brüsszeli bizottságok ugyanis futószalagon foglalkoznak árucikkek, sőt, üzleti és egyéb szokások „standar- dizálásával”. Ők akarják eldönteni, milyen toalettpapírt, robogót vagy éppen televíziót vegyen — vehessen — az átlageurópai. A túlfizetett eurobürokraták — írja ingerülten a londoni Sunday Times — nemcsak az egyes országok hagyományaiban gyökerező különbségeket akarják eltüntetni, de fennáll az a veszély is, hogy meggondolatlan rendelkezéseikkel felidézik az iparikereskedelmi káosz kísérletét.” Például az élelmiszerfronton, ahol át akarják venni azt a francia törvényt, amely szerint ha egy termék neve helységnév, akkor az a termék valóban, csak és kizárólag onnét származhat. Ez azt jelenti — teszi fel a kérdést a hamburgi Welt am Sonntag —, hogy minden hamburgert kizárólag Hamburgban állíthatnak elő? Brüsszelben alakul — nem tréfa! — az euroóvszer mérete is. Hosszát már eldöntötték (tizenhat centiméter), de átmérőjén még vita van: a bizottság olasz tagja ötvennégy millimétert, a többség ötvenöt millimétert javasol. Willy Hein, a szabványtestület szóvivője (mert ilyen is van!) kijelentette: „Ne tessenek nevetgélni. Egy milliméteren is múlhat az, hogy az óvszer lötyög-e az átlageurópain vagy éppen feszül rajta.” Lehet, hogy Thatcher asszonynak igaza volt a nemzeti sajátosságok brüsszeli lebecsülésében? Az eurotelevízió tervei állítólag már megvannak; Brüsszelben azt mondják, a készülék „teljesen moziszerű élményt” nyújt. Eurotéboly — mondják a bírálók. Az ára 10 600 márka, és akkora, hogy nem fér be egy euro- ajtón . . . Mennyivel haladhat (majd) egy moped? A nyugodt hollandok szerint óránként 25 kilométer legyen a határ, az olaszok azt mondják, ez „a robogógyártás temetése” lenne. FEB FILMJEGYZET Visszatérés a Kék Lagúnába
