Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-27 / 22. szám
1992. január 27., 5. oldal Egy hagyaték titkai, avagy nyomozás három szó nyomán 9 Mátis Kálmánnak állítólag 37 szakmája volt. Ám elsősorban kitűnő pedagógusnak és festőművésznek ismerték Kecskeméten. Minden egy lexikon címszavával kezdődött. A rövid szócikk egyik mondata azután hosszas nyomozáshoz vezetett, melyből sokkal kevesebb derült ki, mint amennyi kiderülhetett volna. „Vidéki ország vagyunk” — mondta egykoron Heltai Jenő. S úgy tűnik, ha vidéki vagy, elfelejtenek. Vagy mégsem? • Egy Mátis-gratika. Harmadik tétel: az elmúlás bosszúja. Mátis Kálmán alkotóereje teljében, alig ötvenhét évesen hunyt el. Hamarosan családtagjai is követték a másvilágra, hagyatéka részben a rokonokhoz, elsősorban öccse családjához, részben ebek harmincadjára került. Vajon hol virítanak például azok a festmények, melyeket a művész élete vége felé fillérekért adott el? A háború után eltűnt alkotásai kinek a tulajdonába kerültek? A Kecskeméti Képtárban mindössze csak három, Mátisénak mondott festmény, grafika lelhető fel. Azt is hallottam, miután a Mátis-filmek a megye pénzén készültek, megyei tulajdonba kerültek. Az egykori .híradós.-anyagok . azonban nem semmisülitek meg, mint' wforawrteFomüudta,' .hanem jcienleg'-a < Kecskeméti Városi Televízió archívumában találhatók. És lesz-e, aki egyszer szakszerűen feldolgozza az ottani tekercseket — az utókor számára? Kicsi a remény, de van! volt-e Mátis Kálmán? Az alkotásait ismerve, azt mondják a művészettörténészek, Mátis egyik kiemelkedő alakja volt a kecskeméti művésztelepnek. Elsősorban akvarelleket, grafikákat készített. Becsülnünk kell tehát. A rajzfilmjeire vonatkozóan pedig azok ismerete nélkül nem lehet dönteni. De a fennmaradt fázisrajzok alapján úgy tűnik, nem lenne kár a fáradságért. Lehet, hogy Mátis Kálmán nem volt nemzetközi, csak helyi jelentőségű művész. De akkor is szükségünk lenne rajzolt és „élő” filmes alkotásaira, későbbi fotóművészi tevékenységének egyes müveire. Mátis valaminek az előfutára volt. Talán a kecskeméti fotótörténeti múzeumban jgowdohvakrráH t t Ha nem leszünk képesek egyszer végre felkutatni a helyi előfutárok alkotásait, értékelni és megőrizni azokat, akkor Heltaival szólva csak vidéki ország mivoltunkat sikerül megőriznünk ... A nyomozás végén Címszó a Magyar életrajzi lexikonban Mátis Kálmán — Nagyvázsony, 1903. július 14.—Kecskemét, I960, január 4. Festő, grafikus, rajztanár. A kecskeméti művésztelepen Révész Imre tanítványa volt. 1946-tól a kecskeméti iparitanuló-iskola rajztanára. 1929-től állított ki a Nemzeti Szalonban, 1932-től a Műcsarnokban. 1950- től Kecskeméten vezette a képzőművészeti szabadiskolát. Rajzfilmeket is készített. Karikatúrái folyóiratokban jelentek meg. íme á cfifisZó. És benne a iWóiid'át, ami nyomozni késztetett: „Rajzfilmeket is készített”. Ez magában különlegesség, hiszen bármilyen adalék érdekes lehet a rajzfilmgyártás történetéhez, főképp, ha az a hírős városhoz kötődik, ahol a rajzfilm egyik fellegvára található. Erről esett szó a kecskeméti rajzfilmstúdió jubileumi ünnepségén is. Mikulás Ferenc igazgatót azután később megkerestem. Néhány adalékkal szolgált csak: „minden bizonnyal az első kecskeméti rajzfilmesként említhetjük Mátis Kálmánt, aki 1936-ban egy rajzfilmjével díjat nyert a londoni nemzetközi filmfesztiválon, de filmjeire még nem sikerült rábukkannunk”. Valóban ez a kérdés: rábukkanhatunk-e még Mátis filmjeire? Vannak, akik úgy vélik, hogy igen. Ezzel kezdődött a további nyomkeresés. A történelem többször közbeszól Első tétel: a háborús forduló. Volt egyszer egy második világháború. Aki nem szerétté a csatákat, városostromokat — s Mátis Kálmán ezek közé tartozott elmenekült otthonából. Visszatérve kifosztott épületet talált. A tettesek nem végeztek félmunkát, mindent elvittek. Mátis Kálmán részletes leltárt készített az eltűnt dolgairól. Van abban minden, olyan is, ami a rajzfilmek után kutatóknak érdekes. Nézzük a listát: 300 méter negatív film, Zeiss Kinamo filmfelvevő gép, 16 mm-es, egy trükkasztal (rajzfilmkészítéshez), filmfelvevő gép (néma), filmvetítő gép (hangos), egy aggregátor (1100 wattos), 3x4 méteres Király (vetítő) vászon, néhány lámpa, négy forgatókönyv. Goór Imre kecskeméti festőművész, egykori Mátis-tanítvány két 3-3 perces rajzfilmet látott is. Tréfás, vidám történetek peregtek, ahogyan elmondta. A figurák nagyokat ugrottak — ugyanis Mátis viszonylag kevés fázisrajzot készített. (Az animációnál a fázisrajzok számától függ a mozgás életszerűsége, szaknyelven a „lágysága”.) Radó Gyula, a Magyar Televízió rendezője, is Mátis tanítványa és munkatársa volt. Sőt, játékfilmeket is forgatott vele, melynek kópiáit ma is őrzi. Hajdanán ő is látott Mátis-rajzfilmeket és meggyőződése, hogy a kópiáknak ma is meg kell lenniük, hiszen a világháború megpróbáltatásait — legalábbis részben — túlélték. Halász Mihály, a televízió fiatalon elhunyt operatőre ugyancsak Mátistól tanulta a mesterfogásokat. Segített a rajzfilmek elkészítésében, s mint korábban írta valahol, az utolsót 1958/59-ben forgatták. Második tétel: a pártállami forduló. Az ötvenes években Mátis Kálmán a helyi egypártrendszeri apparátus nagy- ravágyására építve, létrehozta a Bács- Kiskun Megyei Filmhíradót. Évente több összeállítást készítettek. Állami megrendelésre belevágtak a Duna—Tisza közi szőlészetről szóló film forgatásába is, melyet Mátis korai halála miatt nem tudtak "befejezni. Végleges választ nem sikerült szerezni arra vonatkozóan, megvannak-e a rajzfilmek. Talán ennek a cikknek a hatására valakinek eszébe jut, hol is kereshetnénk a Mátis-rajzfilmeket. Ha a művész 1945 után is készített rajzfilmeket, ezek felbukkanásának még komoly esélye lehet(ne). Kicsi a remény, de van. Nézzünk szembe egy másik kérdéssel is: érdemes-e kutatni a Mátis- művek után? Elég jelentős alkotó A múltidézésben, a megsárgult, hagyatékból előkerült mappák felnyitásában a kecskeméti Mátis Kálmán a művész öccsének a fia — segített. Külön köszönet Goór Imrének, Mikulás Ferencnek az útmutatásért. A cikk mellett közölt illusztrációkat ugyancsak a családi hagyatékból kaptam kölcsön. És vajon olvasóink tudnak-e esetleges további adalékokat, részleteket közölni? Borzák Tibor • 1948-ban az Él-e még a jóság? című mesekönyvhöz készített rajzokat Mátis. A hagyatékben rátaláltunk a nyomdából visszaérkezett eredeti illusztrációkra. íme az egyik. • És amiért a nyomozás indult.. .(alsó kép). Többnapos keresgélés után lelte meg a fiatal Mátis Kálmán azokat a mappákat, melyekben a hajdani rajzfilmek fázisrajzai lapultak. Ezúttal egyet közlünk. OBSITOSTOBORZÓ Önként vállalt katonaság? A Tartalékos Katonák Országos Egyesületét a közelmúltban jegyezte be a Fővárosi Bíróság. Elnöke dr. Balogh György, a kisgazdapárt országgyűlési képviselője, a parlament honvédelmi bizottságának az elnöke, aki ebből a tisztéből eredően hivatalos levélben kérte fel a megyei kiegészítő parancsnokságokat az együttműködésre. Pontosabban a területi szervezet létrehozásához, a megyei szervezőbizottság megalakításához kért tőlünk segítséget az elnök úr — tájékoztat Hadarits Imre alezredes. — Amikor ugyanis a helyi szervezet létrejön, a továbbiakban már nem kívánunk részt venni a tevékenységében, legfeljebb csak a működés legalapvetőbb feltételeinek a biztosításában tudunk szerepet vállalni. A tartalékos katonák körében végzett ilyen jellegű toborzásban és továbbképzésében ugyanis a kiegészítő parancsnokságoknak semmilyen lehetősége nincs. Ebben az esetben mégis miért önökhöz fordultak a szervezők? — Mi tartjuk ugyanis nyilván a tartalékos tiszteket, tiszthelyetteseket, tudjuk róluk, hogy melyik alakulathoz vannak „lebiztosítva”, és persze ismerjük a lakcímüket is. Ezek az adatok pedig jelentős mértékben megkönnyítik a munkát. — A honvédelmi bizottság elnöke irányítja a szervezést, önök viszont segítséget nyújtanak ebben. Balogh úr fejléces leveleket küld az ország minden pontjára, melyeken két telefonszám szerepel: a városi és egy „K”. Ezek alapján elképzelhető, hogy egy újabb félkatonai szervezet születésének vagyunk tanúi? 9 Az egyesület kizárólag önkéntességi alapon szerveződik. Hadarits Imre alezredes. — Ez társadalmi egyesület lesz, amelynek a vezetői felismerték, hogy az MHSZ megszűnése óta nincs megoldva a honvédelem társadalmi támogatása. Azokat a honvédeket, tiszthelyetteseket, tiszteket és tábornokokat kívánják tömöríteni, akik a Magyar Honvédség — vagy ennek jogelőd szervezetei — tartalékos állományába tartoznak és szükségesnek látják önkéntesen közreműködni az ország védelmi készségének a fokozásában. Részt kívánnak venni az értékmegőrző hagyományok ápolásában éppúgy, mint például a személyi állomány szolgálaton kívüli társadalmi életében. Támogatást akarnak nyújtani a honvédség működéséhez és képviselnék a katonák érdekeit. Továbbá fontos célja még a szervezetnek, hogy lehetőséget nyújtson tagságának a katonai ismeretek továbbfejlesztésére. Gyakorlás nélkül ugyanis ezek nagyon könnyen feledésbe merülnek. Gondolom, elegendő példa erre, mondjuk a lövészet. Éppen ezért az egyesület támogatja az olyan új típusú katonai tanintézetek létrehozását, ahol a tartalékos és a hivatásos tisztek, tiszthelyettesek képzése azonos tananyag alapján, hasonló gyakorlati program szerint folyna úgy, hogy a tartalékosok is teljes értékű tiszti vagy tiszthelyettesi végzettséget szerezhetnének. Egyes nyugati országokban egyébként az ilyen jellegű szervezeteknek már komoly hagyományai vannak. Szeretnénk, ha nálunk is minél többen felismernék az önként vállalt katonai feladatok szükségességét. Az ország gazdasági tűrőképessége ugyanis egyre kevésbé teszi lehetővé a tartalékosok tömeges behívását és továbbképzését, ugyanakkor a szervezeti korszerűsítés során folyamatosan csökken a honvédség hivatásos állományának a létszáma. Ebben a helyzetben pedig egyre nagyobb szerep és felelősség hárul a tartalékosokra. — galambos — KISKUNMAJSA—KALIFORNIA—KECSKEMÉT Új szívvel is hazavágyott Aligha sejtették a kecskeméti utcákon ifjúkori emlékeit fölelevenítő jól öltözött idősebb úrról, hogy új szívvel utazott a Csendes-óceán partjáról a Kiskunságba. Mit válaszolt volna ha életkoráról kérde- 'zik? ,,Kezem, lábam, agyam, tüdőm, szemem nyolcvanadik születésnapjához közeledik a szívem sokkal fiatalabb. Mennyivel is? Szervezetem működését csaknem két éve segíti, korábban huszonegy- néhány esztendőig dolgozott egy amerikai fiatalember testében. Egy szilveszteri baleset állította meg dobogását.” Értették volna szavait a csak magyarul beszélők is, mert John J. Molnár, azaz dr. Molnár János Kiskunmajsán látta meg a napvil- got. Több mint hatvan éve szülőfalujában ismerkedett meg az írásolvasás tudományával. Jól tanult, az elemiben, majd a kiskunhalasi gimnázium alsó tagozatán. A kecskeméti református főgimnázium felsőbb osztályaiban elsősorban a természettudományokban jeleskedett, mint ezt Szemerey Andortól, hajdani osztályfőnökétől megtudtam. A megkülönböztető törvények miatt örülhetett, hogy 1940-ben üvegcsiszoló inasként elhelyezkedhetett az érettségi után. Ésti hallgatóként a Keleti Akadémián alapozta meg közgazdasági ismereteit, amelyeknek azonban kevés hasznát vette a háború végén munkaszolgálatosként. Beregszász környékén kötött személyes fegyverszünetet a szovjetekkel. Arad érintésével, ötheti gyaloglással térhetett haza. 1944 decemberében már a szegedi orvostudományi egyetemen készült új hivatására. Budapestén fogadta meg' 1950- ben, hogy élete végéig hű marad orvosi esküjéhez. Tudományos közleményeire hamar fölfigyeltek szakkörökben. Több ritka betegség pontosított kórisméjével javította a gyógyítás esélyeit. Nehéz döntés elé került harmincnégy évesen. Fogadja el a belgyógyászati klinikán felajánlott kutatói állást vagy a szabad világban próbáljon szerencsét? Feleségével külföldre távozott. Egy évtizednyi megfeszített munkával mindketten professzori rangot kaptak az egyik New York-i egyetemen. John J. Molnár szive nem bírta a megerőltető hajszát. Szerencsésen átvészelte az első szívrohamot 1975-ben. A második és a harmadik infarktust is túlélte. 1988-ban nyilvánvalóvá vált, hogy sohasem hozhatják rendbe elzáródott fő koszorúerét. Ha nem költöztek volna időközben Kaliforniába, aligha remélhette volna, hogy valaha is viszontlátja ifjúkora tájait. San Francisco egyik híres kórházában, a Presbyterianban mentették meg. Aligha kockáztatták volna meg a szervátültetést, ha kicsit is jobb állapotban van, mert addig ötvenöt évesnél idősebb beteg életének meghosszabbítását sohasem kísérelték meg új motor „beépítésével”. Közelebb volt a hetvenhez, mint a hatvanhoz a magyar származású professzor, amikor új életet kezdhetett. Annyira jól sikerült a műtét, hogy második szívének első dobbanásai után két hónappal újra taníthatott az egyetemen. Hamarosan utazásokra is vállalkozhatott. Példájával, személyes tapasztalatainak ismeretével is segítette a már akkoriban szívátültetésre készülő magyar kollégákat. Hosszan beszélgetett dr. Szabó Zoltán egyetemi tanárral. a Szív- és Érsebészeti Klinika igazgatójával. Dr. Molnár Jánostól a világ legidősebb (vagy egyik legidősebb) újszívesétől nem kérdezhetem meg, hogy miként vélekedik a budapesti bravúrról. Teljesen elpusztult otthona a tavalyi — a magyar televízióban is felidézett — kaliforniai tűzvészben. Egyik osztálytársától tudom, hogy a sokat próbált ember nyugalmával viselte el ezt a csapást is. Továbbra is hazahúzza a szíve. Az új, vagy a másik, a költők által emlegetett, amelynek segítségével újra és újra vállalta az élet nagy kihívásait, amelyet az ősi halasi és kecskeméti gimnáziumok nemesítettek jó példákkal, igaz érzelmekkel? Heltai Nándor Motorverseny a dzsungelben Három év telt el a világ legnehezebb versenyének kikiáltott La Passeport Pulsion (Vándorló útlevél, avagy a hősök visszatérnek) óta. Azon a háromhetes afrikai versenysorozaton részt vett a tatabányai Juhász István is. Száznegyven induló közül a 10. helyen végzett. Juhász akkor úgy nyilatkozott, hogy nem ez volt az utolsó ilyen jellegű versenye. Aztán jöttek a váratlan események. A La Passeport Pulsion utódja, az African Challange (Afrikai kihívás) elmaradt, aztán Juhász az eredeti tervek szerint Párizs—Dakar ralira sem nevezhetett sérülése miatt. Az idén viszont minden összejött. Igaz, hogy választania kellett. Vagy a Párizs— Fokváros ralin, vagy a Roid Ivoire (Elefántcsontparti Futam) dzsun- gel-motorosversenyen indul. Végül az utóbbi mellett döntött. Mi is az a Roid Ivoire? Ezer kilométeres motorozás a dzsungelben, tengerparton, földúton, lagúnákon át, az őserdő iszonyú nehéz terepein. Juhász István négygvermekes családapa, Kecskéden él. Arra voltunk kíváncsiak, mi inspirálja az újabb nagy megméretésre. — Mindig szerettem a nagy kihívások elébe nézni — válaszolta. Legyőzni a természet nehézségeit. Mindig nyughatatlan ember voltam, alig várom az elefánt- csontparti kihívást. Hogy félek-e? Nem! Afrikában csak a magam életére kell vigyáznom. Jó erőben érzem magam, sokat edzettem az idén Futó- és motorversenyeken indultam, utóbbiban jó eredményeket értem el. Otthon, Kecskéden naponta motorozok, és lehetőség szerint nehéz terepeken. Bízom a sikeres helytállásban. Juhá'Tx Ntván fő «-»nnnzora a lamiti Hungária. Ez a japán—magyar érdekeltségű vállalat speciális motort készített a versenyzőnek. Január 25-én, szombaton indult Juhász István kísérőjével, Herold Gézával Elefántcsontpartra. A verseny rendezője, a nizzai Moto Contact Evasion 85 ezer francia frankot kért nevezési díjként. Ezzel szemben a helyezettek komoly ösz- szegeket kapnak. Juhász István annak idején kísérő nélkül (egyedül!) küzdötte végig a La Passe- port Pulsiont. Most Herold Géza, aki perfekt beszél franciául, vele tart Afrikába. — Tolmács, lelkipásztor és még sorolhatnám, hogy mi minden leszek Elefántcsontparton — mondta. Juhász Istvánt jól ismerem, bízom benne, hogy :■ kérésén szerepel. Kaptunk a rendezőktől videofelvételt a terepről. Iszonyúan nehéz, nem lesz leányálom végigmotorozni . Péntek Sándor Ferenc» ■ ’’•••■opr*—
