Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-27 / 22. szám

6. oldal, 1992. január 27. peron népe Lélekgyógyászat természetes módon fjjfajf Bach-virágterápia LÉLEKGYÓGYÁSZAT TERMÉSZETES A Medicina kiadó Bach-virágte­rápia sorozatának első kötete ke­rült a könyvesboltokba. Megis­mertet a Bach-virágterápiával, egy nagyon egyszerű és természetes gyógymóddal, mely hatását vadvi­rágok alkalmazásán keresztül fejti ki. A gyógyeszenciákat, melyek sokkal inkább a beteg személyisé­gét, mint fizikai állapotát gyógyít­ják, dr. Edward Bach, angol orvos fedezte fel az 1930-as években. A doktor arra a felfedezésre jutott, hogy az emberek testi baját nem a kategorizálásra használt szokásos betegségtípusokkal lehet legin­kább jellemezni, hanem az ezeket kiváltó pszichológiai állapotokkal. Felismerte az állapotokat, és ezek­hez a mezők és a vadonfák virágai­ból készített gyógyító eszenciákat. Az emberiség történetében min­denkor jelentős szerepük volt a gyógynövényeknek. A Bach- gyógyeszenciák nem a növények fizikai alkotórészeiből táplálkoz­nak, hanem a virágokban bennla­kozó energiát tartalmazzák. Ezt a gyógyító energiát speciális eljárás­sal vonják el a növényektől és tar­tósítóoldatban tárolják... Az így nyert finom szubsztanciát használ­ják a betegséget okozó láthatatlan < szintek kezelésére. A fizikai betegségek ezerféle vál­tozatát ismerjük. Az őket kiváltó lelki okok ugyanakkor lényegesen kevesebben vannak. A Bach-vi- rágeszenciák 38-féle állapotot azo­nosítanak be, fő jellegzetességük alapján hét kategóriába sorolha­tók: félelem, bizonytalanság, elég­telen érdeklődés a jelen történései iránt, magány, túlérzékenység má­sok elképzeléseivel és külső hatá­sokkal kapcsolatban, reményvesz- tettség, kétségbeesés, mások miatti túlzott aggódás. Panaszainkra gyógyíreket ajánl a kötet; megis­mertet a virágeszenciákkal, a ter­mészet gyógyító erejével, szól ar­ról, hogyan gyógyítanak a virág­eszenciák, mikor használjuk őket. Sorra veszi a könyv szerzője a di­agnózisokat és a megfelelő gyógy- írek kiválasztását, megtanít diag­nosztizálni, megismertet a gyógy­szerek elkészítésével és irodalom- jegyzéket ajánl a téma iránt részle­tesebben érdeklődőknek. k. m. HÁZI VARRÓISKOLA Modern foltpárnák • A kész párnák. Divatosak az érdekes, geometriai formájú foltdarabkákból összeállított párnák. Minden párnához 90 cm széles fekete mosóanyagból (például klott) 45 cm szükséges, valamint különféle min­tás, maradék darabok és kartonpapír. A műhelyrajza foltmintákat jelöli: 1 = . kerek párna, 2-3 szögletes párna, 4 = hatszögletű párna mintája. A kerek párnához 48 rombusz alakú, a szögleteshez 25 nyolcszögletű és 16 négyzet alakú kartondarabot szabunk, a hatszögletű párnához pedig 37 hat­szögletű formát a megadott szabásmin­ta szerint, amelyen a kocka = 1 cm2. Az összeválogatott mintás textilmara­dékokat is — megfelelő számban és méretre — 1 cm-rel nagyobbra szab­juk, mint a kartonsablon. Az anyag oldalait ráhajtjuk a kartonpapírra, rá­vasaljuk és megférceljük. A formák széleit cikcakköltéssel egymáshoz varr­juk (a következő műhelyrajz ezt jól ér­zékelteti), majd kihúzzuk a fércet és kivesszük a kartonpapírt. Az összeállí­tás mindig apárna közepétől kezdődik, igy lesz szimmetrikus. Ezután kiszabjuk a fekete párna­alapból a kívánt fazon elejét-hátát, ami a szélein mindenhol 2 cm-rel nagyobb, mint az elkészült foltmozaiklap. Az ele­jére rágépeljük a foltmozaikrészt. Ez­után színével befelé egymásra fektetjük a pámalapokat, és a szélétől befelé 1 em-re legépeljük, kis nyílást hagyva. A párnát habszivacstörmelékkel meg­töltjük, majd a nyílást apró kézöltéssel bevarrjuk. B. K. • Szabásminták PRAKTIKÁK A TEJTERMÉKEKRE Hogyan készítsünk házilag sajtot? Manapság, amikor a tejtermé­kek egyre több család számara vál­nak megfizethetetlenül drága „lu­xuscikkekké” — gondoljunk csak a vaj-, túró- és sajtárakra! —, a szervezetünknek viszont ugyanúgy szüksége van a fehérjékre, vitami­nokra és a kálciumra, mint koráb­ban, nem jön rosszul egy-két hasz­nálható tanács, háziasszonyi prak­tika. Ezennel most közkinccsé te­szem a házilag készíthető sajt re­ceptjét. Hozzávalók: 1 liter tej, fél kg tehéntúró, 10 dkg vaj, 2 tojás, 2-3 dkg zsír, 1 púpos kiskanál só, 1 csapott kiskanal szódabikarbóna. Ízesítésnek: zúzott fokhagyma vagy frissen őrölt kömény, vagy törött bors, vagy kakukkfű, vagy édesnemes paprika. Felmelegítjük a tejet, és a túrót belekeverve, egyet forraljuk, majd a tűzről lehúzzuk. Tíz percig állni hagyjuk, majd tésztaszürőn lecse­pegtetjük. Egy nagyobb lábasban felolvasztjuk a vajat, beleöntjük a lecsepegtetett túrós masszát és megsózzuk. Mérsékelt tűzön, ál­landóan kevergetve forraljuk, ami­kor már nyúlóssá vált, ismét lehúz­zuk a tűzről, és hozzáadjuk a tojá­sokat. Végül belekeverjük a szóda­bikarbónát —ez fújja fel könnyűvé —, és jól kizsírozott jénai tálkába öntjük. Ha kihűlt, deszkára borít­juk, és úgy szeleteljük. (Az ízesítő anyagok valamelyikét a tojással egyszerre adjuk a sajtmasszába.) Olykor azért egy kis „bolti” saj­tot se tagadjunk meg magunktól, legfeljebb némi praktikával szapo­rítsuk. Ehhez is van néhány kipró­bált ötletem. A szaporítás legegyszerűbb módja: a reszelés. (Szeletelt sajtból valahogy mindig több fogy, mint a reszeltből.) A vajjal, tejszínes vagy diétás margarinnal, szendvics­krémmel megkent kenyérszeletek­re szórjunk reszelt sajtot, és hide­gen vagy party grillben megsütve — melegszendvicsnek fogyasszuk. Egy negyedkilós félszáraz tehén­túrót villával áttörünk, belekeve­rünk 15-15 dkg reszelt füstölt és trappista (vagy Anikó) sajtot, és 15 deka, szobahőmérsékleten puhí­tott vajat, esetleg Rama margarint. Sóval, frissen őrölt borssal, 2-3 ge­rezd zúzott fokhagymával és fi­nomra vágott snidlinggel vagy pet­rezselyemzölddel ízesítjük, és na­gyon jól kikeverjük. Húsz dkg juhtúrót, 20 dkg krémtúrót és 10-15 dkg Rama margarint alaposan kikeverünk. Durvára őrölt borssal — ha a juh- túrótól nem elég sós, akkor sóval —, apróra vágott snidlinggel vagy finomra vágott zöldkaporral ízesít­jük. Kenyérre kenve kitűnő. * * * A kissé beszáradt liptói túrót is­mét frissé és kenhetővé tehetjük, ha kevés tejet adunk hozzá. Ha vizet vagy ásványvizet keverünk hozzá, az kicsapódik és ragacsossá teszi. A zsíros sajtok könnyen kiszá­radnak, s elvesztik rugalmasságu­kat. Megelőzésképpen tegyük egy tálra, s helyezzünk melléjük egy szem kockacukrot, majd fedjük le üveg- vagy műanyag tetővel. Frissen tarthatjuk a vajat, ha egy tiszta ruhát ecetes vízbe már­tunk, kicsavarjuk, és ebbe csoma­goljuk. TINIKOZMETIKA A bőr szépséghibái HETEZER CSALÁD GONDJÁN ENYHÍTETTEK A meghatottságtól csak hebegni tudtam Karácsonytájt mindig felvil­lant előttem az a gyerekkori em­lék, amikor édesapám akkori munkahelyéről hatalmas, megra­kott, barna papírtarisznyaval tért haza. Az öt kilót befogadó óriás zacskóban soha nem látott fényű, gömbölyű piros almák voltak — ’56 karácsonyi ajándé­kaként, a nagycsaládosoknak, közöttük nekünk, a hat gyerek­nek . .. Egy hónappal ezelőtt hozzánk hasonlóan örültek azok a rászo­rulók, akik a Népjóléti Miniszté­rium által létrehozott Gyorsse­gély Alapítvány támogatásával és a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetség Szociális Információs Szolgálatának segítségével bő­ségzsákot kaptak. A karácsonyi pakkba főleg szükséges élelmi­szerek kerültek, ezerötszáz forint értékben. Ám az ötven település hétezer, főleg tanyavilágban élő idős, rászoruló emberének jóval többet jelentett ez a jókívánság­gal kísért, valóban gyors segély, a megpakolt barna cukroszsák. A szervezőkhöz azóta is sorra érkeznek a köszönő sorok, szinte valamennyi hasonló megfogal­mazásban: „Köszönöm az aján­dékcsomagot, aminek tartalma bőséges volt. Nagy örömben ré­szesítettek. 83 éves vagyok, sok munkától megrokkantan. 61 éves házasságban élek férjemmel. Nyugdíjam alacsony, abból ren­dezem kiadásaimat” — írta egy kiskőrösi asszony. „Amikor be­hozták a lakásomba a csomagot, nem tudtam, miről van szó. Az­után a meghatottságtól csak he­begni tudtam. Kérem, szívesked­jenek tudatni velem, hogy mivel tudom ezt a nemes célt segíteni. Nem vagyok fiatal, de erőmhöz képest talán még tudok valamit segíteni” — ajánlotta egy ménte­leki nyugdíjas. „Köszönöm önöknek, hogy a hozzám küldött csomaggal hozzásegítettek, hogy a karácsony ünnep lehessen ne­kem. Anyagi helyzetem nem tette volna lehetővé, hogy mindazt megvehessem, amit kaptam. Na­gyon jól esett, hogy egyszer az eleiem során gondoltak rám, és a hozzám hasonló, nehéz anyagi helyzetben élő emberekre...” Á bőség zsákjából — sokak jóvoltából — hétezer család gondján segítettek. Csakhogy a zsák szája nyitott, s tartalma előbb-utobb elfogy. S hányán vannak még, akiknek nem jutott és az év többi napján sem jut szeretetcsomag ...! P. S. Növényeink öntözése Majd minden bőrnek vannak ki- sebb-nagyobb hibái. Az egészséges, szép bőr legjellegzetesebb tulajdonsá­gai: bársonyosság, hamvasság, rugal­masság és az üde szín. A faggyúmirigyek túltermelése a bőrt zsírossá és fénylővé teszi. E miri­gyek váladéka a kivezetőcsatomákon át jut a bőr felszínére. Előfordul, hogy e csatornák felső végét valami por, pi­szokszemcse eltörni, és mivel a zsiradék nem tud kijutni a bőrfelületre, fekete pontocskák alakjában mitesszerek képződnek. A faggyúmirigyek túlter­melése anyagcserezavarokkal is össze­függhet. Ugyanez az ok idézi elő a pat­tanást vagy pörsenést, mely apró, gennyes hólyagocska. Főleg a nemi érés (pubertás) idejében mutatkoznak ezek, majd idővel eltűnnek. Semmi esetre sem lehet ez ok arra, hogy a kezelését elhanyagoljuk. A lányoknál előfordulhat, hogy a szépen haladó gyógyulást visszaesés zavarja meg, ami azonban csak néhány napig tart. Ez majdnem minden esetben a menstruá­cióval függ össze, amikor is elszapo­rodnak a pattanások. A pubertáskor elmúltával a zsíros arcbőrön található hibák, gyulladásos foltok — gondos tisztálkodással, helyes kezeléssel — csökkenthetők, sőt, meg is szüntethe­tők. A mindennapos arcmosáshoz — reg­gel és este — meleg vizet használjunk és lehetőleg neutrális vagy boraxtartal- mú szappant. A szappanos mosdás el­távolítja a zsíros börfelületről a szeny- nyeződéseket, feloldja a faggyú- és iz­zadságmirigyek váladékát, felüdíti a bőrt. Lúgos szappant azonban ne hasz­náljunk! Ha gyógyszappannal mos­dunk, pár percig hagyjuk a habot az arcbőrön, a hatás így fokozódik. Csak azután öblítsük le, mert így kiürül a szőrtüszőkben pangó zsír is. A mosdó­vízbe boraxot, kölnivizet vagy illatos ecetet is önthetünk, mert ezek fokoz­zák a zsíroldást. Ismeretes olyan zsíros arcbőr is, mely nem tűri a szappant és még a lúgmentes (neutrális) szappanra is érzé­keny. Ilyen esetben más, úgynevezett detergens (tisztító-) anyagokkal, ké­szítményekkel kell kísérleteznünk, de csakis a szakember, kozmetikus taná­csa szerint. A tisztítókozmetikumokkal igen jó eredményeket érhetünk el. Ilyen készít­mények az arcszeszek, az arcvizek, az arctejek és a toalettecetek. Külföldön már évek óta ezek a legkedveltebb tisz­títókozmetikumok. Hazánkban csak az utóbbi években terjedt el használa­tuk, bár itt is régóta ismertek. Termé­szetesen e készítmények tartalma is vál­tozott, módosult. A kozmetikai ipar termékeiben megtartotta a jól bevált, hagyományos bőrápoló anyagokat, mint pl. az uborkát, a kamillát, a men­tolt, a kámfort stb. E márkás kozmeti­kai készítmények enyhe és kellemes il- latúak, és az említett anyagokon kívül különféle más növényi kivonatokat, fertőtlenítő hatású anyagokat, vitami­nokat tartalmaznak, a célnak megfele­lően jól kombinálva. A víz minden élőlény, így a nö­vény éltető eleme is, nélküle elpusz­tulna. Szobanövényeink tőlünk kapják meg a szükséges vízmennyi­séget, de nem biztos, hogy azokat megfelelőképp öntözzük. Minden fajtának eltérő a vízigénye és ezt sokszor kényelmi szempontból nem vesszük figyelembe vagy azért, mert nem ismerjük a növény igényeit. Sok vizet igényelnek a száraz, meleg szobában (pl. távfűtés vagy a kályha közelében) tartott növé­nyek, a nagy levelű fajták, melyek nagy felületen párolognak, a kis cserépben tartott vagy cserepüket kinőtt egyedek, az épp bimbózó vagy erőteljes növekedésben lévő példányok és természetesen a mo­csári eredetűek, pálmák. Kevés vízzel is beérik a hűvö­sebb, nedvesebb helyiségben tar­tott növények, a bőrlevelű fajták, a pozsgások, melyek eleve a víz tárolására rendezkedtek be (pl. a kaktuszok), a víztartó talajban vagy műanyag cserépben tartott példányok. Az öntözés módja is többféle le­het. Ha felülről locsoljuk, látjuk, mennyi vizet szív magába a talaj és a felesleget kiönthetjük. Több faj­tát alulról kell öntözni, nehogy víz érje a levélzetet, mert ettől foltos lesz és elpusztul. Általánosságban elmondhatjuk, a növények azt kívánják, hogy rit­kábban, de bőséges vízáldáshoz jussanak. Helytelenül tesszük,' ha mindennap locsoljuk a szobanövé­nyeket, de épp csak annyira, hogy nedves legyen a föld. így nem tud átnedvesedni az egész földlabda és pont a gyökérzet nem jut éltető vízhez. A túlöntözés is karos, mert a felesleges víz kiszorítja a levegőt a talajból és a gyökérzet rothadás­nak indul. A közönséges csapvíznek igen nagy a mésztartalma, ezért ha csak tehetjük, forraljuk fel az öntözésre szánt vizet, de legalábbis hagyjuk állni pár órát, hogy a klór nagy része elillanjon. Piros Christa Ferenczy Europress Történet egy kutyáról s mikor épp a legmagabiztosabban szedegette lábait, hirtelen ipegfor- dultunk és megindultunk visszafe­lé. Erre megijedt. Hatalmas ugrá­sokkal nyomunkba eredt, túlfutott rajtunk, majd megfordult és egye­nesen simogatásra nyújtott kezeim alá hasalt. Ettől kezdve mellettünk maradt. Út közben gyakran megálltunk, ilyenkor hosszasan simogattam, becézgettem. Végül hazaértünk, s ekkor jött a bökkenő, ugyanis panelházban laktunk, annak is a legfelső szint­jén. Ráadásul újdonsült barátunk sem volt valami szobatiszta, sem kicsi. így, bár sajnáltuk, elbúcsúz­tunk tőle és benyitottunk a lépcső­házba. Jóformán a lépcsőkig sem értünk, amikor már mögöttünk volt. Lábaival lerántotta a kilin­cset és ügyessége biztos tudatában, vidáman lengette bozontos farkát. Aljas cselhez folyamodtunk. Visszacsaltuk a kijárati ajtó elé, ismét elbúcsúztunk tőle, majd kulcsra zártuk az ajtót. Máig emlékszem keserű és csa­lódott, szinte zokogó nyüszítésére, kétségbeesett erőfeszítéseire, aho­gyan szüntelen ugrándozás köze­pette igyekezett kinyitni a bejárati ajtót. Azon az éjszakán — nemcsak az idő rövidsége miatt — keveset aludtam. Azóta, ha magányos, gazdátlan kutyát látok, csak tekin­tetemmel simogatom, becézem, szólni nem merek hozzá, mert minduntalan fülembe cseng egyko­ri becsapott társának szívbe mar- kolóan síró, fájón könyörgő nyü­szítése. Szász András Egy alkalommal a város túlsó felén lakó barátainkhoz voltunk hivatalosak. Rég láttuk egymást, jól is éreztük magunkat, úgyhogy jócskán éjfél körüljárhatott az idő, mikor szedelőzködni kezdtünk ha­zafelé. Az utcák csendesek voltak és néptelenek, Kecskemét az iga­zak álmát aludta. Nem lévén forgalom, végig az út közepén gyalogoltunk, midőn el­hagyva a zsinagógát, egy kutyát pillantottunk meg. Amolyan való­di korcs volt, melyből tucatszám látni a külváros és a tanyák udva­raiban. Szóltam, pisszegtem, sőt füttyentettem is neki, ám látszólag ügyet sem vetett ránk. Kudarco­mon kissé letörve tovább folytat­tuk utunkat, amikor húsz-harminc méterre távolodva hátratekintek és látom, hogy követ. Hogy pró­bára tegyük, megálltunk. Erre ő is megállt. Ismét szólítottam, pisszegtem, füttyentettem. Ered­mény nélkül. Ráadásul tüntetőén nézeíődni kezdett jobbra-balra, mintha a környék tele lett volna látnivalóval. Újra elindultunk, ő úgyszintén. Gyorsítottunk, mire ő is rákap­csolt, lassítottunk, erre ő is féke­zett, ám végig gondosan ügyelve a kezdeti távolság pontos betartásá­ra. Mondhatom, csöppet sem unatkoztunk. Végül a színház tájé­kán átvágott a túlsó oldalra és eli- bünk került, közben időnként hát­rasandított. Na várj csak — gondoltam —, • Gazdira várva.

Next

/
Thumbnails
Contents