Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-20 / 16. szám
6. oldal, 1992. január 20. SZÍVDOBOGÁS Az első magyar szívátültetés ÉS HA NINCS ÁTÜLTETÉSRE ALKALMAS SZÍV? Technikai szempontból: egyszerű szerkezet Bár a világ számos országában végeznek — ma már egyre sikeresebb — szívátültetéseket a súlyos, másként nem gyógyítható szívbetegségek esetén, a szívátültetés valószínűleg sohasem válhat általános gyógymóddá. Ennek több oka van, például nem áll rendelkezésre elegendő átültethető szív, és az immunológiai vizsgálatok is nagyon leszűkítik a lehetőségeket egy-egy beteg számára. Az orvostudomány és a technikai tudományok határterületén kifejlődött orvostechnika kínál azonban megoldásokat a szívbetegségek elleni harcban. A szívvel kapcsolatban elsősorban a műanyag érprotéziseket, a mesterséges szívbillentyűt és a beültethető ritmusszabályozót (pacemakert) használják egyre kiterjedtebben. Ezek a szerkezetek nem okoznak immunológiai problémát, mert anyaguk „szövetbarát”. Nagy remények fűzhetők azonban a távolabbi jövőben a mesterséges szívek alkalmazása iránt is. Első pillantásra roppant bonyolult feladatnak tűnik a szívet mesterséges szerkezettel pótolni, ebben az érzésben bizonyára közrejátszik az is, hogy a szívhez egész sor érzelmi asszociáció járul. Pedig a szív — technikai szempontból — egyszerű szerkezet. Lényegében két szinkronműködésű szivattyúból áll, amelyek közül az egyik az aortába, és azon keresztül a szervezetbe szivattyúzza az oxigénben feldúsult vért, míg a másik az elhasználtat hajtja keresztül a tüdőn. A feladat tehát olyan szivattyúrendszer készítése, amely elég kicsiny ahhoz, hogy a szív helyén elférjen, de teljesítménye elég nagy ahhoz, hogy munkáját elvégezze. A természetes szív valójában négy müködőegységre, négy szivattyúra bontható, amelyek közül kettőkettő sorba van kapcsolva. A pitvarok szivattyúzó tevékenysége azonban elhanyagolható a kamráké mellett. Ha tehát a szív munkáját mesterséges eszközökkel akarjuk pótolni, a pitvarok utánzásától el lehet tekinteni, mert a szív működése pitvarok nélkül is elképzelhető. Az első gondolatunk az lenne, hogy a mesterséges szívnek a természeteshez hasonló szerkezetűnek kell lennie. Az első próbálkozások azonban azt mutatták, hogy éppenséggel nem célszerű a természetes szív szerkezetéhez ragaszkodni. Az első egyszerűsítés éppen a pitvari funkció elhagyása volt. Ugyancsak egyszerűsítést jelentett, hogy már a legelső mesterséges szívekben a kamrát helyettesítő szerkezet nem volt • Az első osztrák műszív, amelyet a salzburgi egyetemen 12 éven át kísérleteztek ki és egy 26 éves asszony mellkasába ültették. olyan bonyolult alakú, mint a természetes szív kamrai része: erre a célra tömlő alakú műanyag zsákocska felelt meg legjobban. Nem elhanyagolható gond azonban a mesterséges szív energiaellátásának a biztosítása. A kutatás legfontosabb területe ma éppen ez, és ennek megoldásától függ a mesterséges szívek elterjedtebb alkalmazása a jövőben. Tizenhét nap telt el azóta, hogy egy gyógyíthatatlan szívbeteg a budapesti Ér- és Szívsebészeti Klinikán új szívet kapott. Schwarz Sándor, az első újszíves ma már jól érzi magát és türelmetlenül várja, hogy végre elhagyhassa szobáját. Az eddigi vizsgálatok eredményei reményt keltőek, fertőzést vagy kilökődésre utaló jeleket nem észleltek. Ezek az első magyar szívátültetés legújabb fejleményei, amelyekről Szabó Zoltán professzor, a klinika igazgatója tájékoztatta a nyilvánosságot kedden Budapesten, a műtétet követő első hivatalos sajtótájékoztatón. A sok beteg esetében az életben maradáshoz egyetlen esélyt jelentő szívátültetésre a Szabó professzor vezette orvosteam 1985- ben kezdte meg a felkészülést a szakirodalom alapos áttanulmányozásával, több alkalommal jártak külföldi tanulmányúton, illetve állatkísérleteket végeztek. A gyakorlati alkalmazhatóság érdekében szükség volt egy forgató- könyvre, a műtétet követő 28 napra pedig egy úgynevezett protokoll kidolgozására is. Az előbbi a beavatkozáshoz, az utóbbi az utókezeléshez ad utasítást azok számára, akik bármi módon is kapcsolatba kerülnek a beteggel. Mivel pedig a műtét és a műtéttel összefüggő teendők — a voltaképpeni orvoscsoport 8-10 tagján kívül — csaknem 20 ember segítségét igényelik, szükség volt riasztási terv kidolgozására is. • Szabó professzor (bal oldalon) és munkatársai a szívátültetés közben. • Szabó Zoltán professzor műtét után a pihenőszobában. (A műtétről készült felvételeket a klinika bocsátotta rendelkezésünkre.) A beteg szív eltávolítás előtt. • Az új szív előkészítése beültetésre. Az előkészületek 1989-re fejeződtek be, s a klinika hivatalosan is engedélyt kapott szívátültetésre. Az épület soron lévő felújítása miatt az úgynevezett „X” nap meghirdetésére csak 1991. szeptember 15-én került sor, és alig egy hónap múlva — mondta a professzor — már majdnem elvégezték az első hazai szívtranszplantációt. A donorszív alkalmatlansága miatt azonban akkor kénytelenek voltak lemondani a beavatkozásról. 1992. január 3-án azonban minden együtt volt az első magyar szívátültetéshez. Egy, a Traumatológiai Intézetben elhunyt 24 éves fiatalembernél — aki szilveszter éjszakáján agysérülést szenvedett — beállt az agyhalál. A halál bekövetkeztét megállapító háromtagú orvoscsoport azonnal riasztotta a Szabó Zoltán által vezetett orvosteamet. A donor és a recipiens (a szívátültetésre váró beteg) alkalmassági kritériumait tekintve a műtétre egy kilenc éve leszázalékolt, szeptember óta ágyhoz kötött férfi volt alkalmas. A 28 éves műszerészt, Schwarz Sándort, az OTE II. Belklinikájáról szállították a Szív- és Érsebészeti Klinikára, ahol 15 óra 8 perckor leállították szívműködését és szívmotorra kapcsolták. Ettől az időponttól mindössze négy óra állt az orvoscsoport rendelkezésére a műtét elvégzésére. Az elhunyt fiatalemberből 15 óra 19 perckor távolították el a szívet, majd a rendőrkórház rohammentőjével a klinikára szállították. Ezután következett a beteg szív eltávolítása, valamint az új szív bevarrása és megindítása. 128 perc múltán az új szív már Sándor mellkasában dobogott. Azóta folyamatosan vizsgálják, s azonkívül, hogy új szíve „kicsit lötyög” beteg szíve miatt megnagyobbodott mellkasában, nincs panasza. A kilökődés- és a fertőzésveszély egyébként még nem múlt el. A szívműtét a laboratóriumi és gyógyszeres költségekkel hárommillió forintba került — mondta el Szabó professzor egy kérdésre válaszolva. Szerte az országban élnek olyan szívbetegek, akiknek csak szívátültetéssel menthető meg az élete. Ezért az a legfontosabb — hangsúlyozta Perner Ferenc, az orvoscsoport tagja, a hazai vesetranszplantáció egyik úttörője —, hogy a szívátültetés hétköznapi gyakorlattá váljon, s ez az ünnep egy folyamat kezdete legyen. Ehhez pedig további szív- sebészeti centrumok, de főként donorok kellenek. Felkészült orvosok már máshol is vannak az országban, s az első műtétet elvégző orvoscsoport tagjai — övükben „csipogóval” — bármelyik pillanatban készek arra, hogy újabb beavatkozást hajtsanak végre. Februártól azonban már a vezetést eddig felvállaló, koordináló professzor nélkül. Szabó Zoltán ugyanis saját kérésére jövő hónapban nyugdíjba vonul. (MTI) Mi köze a földrengésnek a szívrohamhoz? Kétségkívül mindkettő szörnyű dolog, és előfordulhat, hogy a földrengés a szívroham előfutára. A kapcsolat azonban ennél sokkal szorosabb is lehet: az infarktust is előidézhető szívritmus-elégtelenség kimutatására, illetve bolygónk földtani rétegeinek vizsgálatára hasonló elven alapuló technológia alkalmazható. Az új eljárás, a szeizmokardiográ- fia a hagyományos EKG-módszer- rel kombinálva a vizsgálatok eredményességét 70 százalékról 88 százalékra emeli. Az EKG-vizsgálat a szív összehúzódásakor fellépő elektromos impulzusokat méri, es ezáltal észleli mind a lezajlott, mind a kezdődő infarktust. A szívkoszorúérmegbetegedések korai stádiumának kimutatásában az EKG kevésbé megbízható, főleg nőbetegek esetében. Talán mert kisebb a szívük; a nőknél 50 százalék alatti az EKG- vizsgálatok pontossága. A szeizmokardiográfia az EKG- val ellentétben elsősorban a szív mechanikai aktivitását méri, miközben a bal kamra munkája nyomán oxigénben dús vér jut a testbe. Az új szívdiagnosztikai eljárás létrehozása egy földrengéskutató és egy szív- gyógyász szakember közös munkájának az eredménye. Ha a Föld felszínére állított szeizmográf képes a mélyrétegek vibrációit érzékelni, miért ne működhetne ugyanígy a beteg mellkasára helyezve, és mérhetné a szívműködést? A minneapolisi kórházban (Egyesült Államok) több ezer betegen elvégzett kísérletek bebizonyították a módszer nagyobb biztonsagát, és ha a további vizsgálatok is hatékonynak bizonyulnak, a földrengéstech- nológia egyike lesz azoknak az orvosi fegyvereknek, melyek segítségével a szívkatasztrófák is leküzdhetők. (MTI-Press) Donortörvény Németországban A szervátültetések szempontjából az egészséges szív, tüdő és máj valóságos kincsnek számít. Most több tízezer súlyos beteg számára mind erősebb a reménysugár. Németországban szeretnék elérni, hogy minden német egyezzen bele: halála után a rászorulók rendelkezésére bocsátja a szívét, máját, veséjét.. . „Jelenleg évente több ezer beteg hal meg, mert nem találtak olyan személyt, aki még életében beleegyezett volna abba, hogy valamely testrészét másba ültessék át”, állítja a CDU-párti egészségügyi szakértő, Roland Sauer Stuttgartból. Az orvosok által ihost támogatott törvényjavaslat célja, hogy gyakorlatilag mindenkiből donor lehessen. „Számos országban ez már törvényes gyakorlat. Az ember gyógyítása a legfontosabb, de ha már meghalt, akkor megfelelő donortörvénynek kell biztosítani a gyógyító szervátültetés lehetőségeit és feltételeit” — állítja a szakértő. Miközben a politikusok és az orvosok az új javaslat mellett foglalnak állást, a betegek körében félelem kapott lábra. Sokan attól tartanak, hogy az orvosok nem tesznek meg mindent gyógyulásukért, mert még életükben kiszemelik valamelyik szervüket egy másik, esetleg jobban fizető beteg számára. Dr. Hans-Jürgen Thomae igyekszik őket megnyugtatni: „ne féljenek az orvosoktól, mert az átültetéseket nem ők végzik, hanem egy szakértőkből álló független csapat, akik nem kívánják senki halálát. De mindent meg akarnak tenni az életért”. Ferenczy Europress A génsebészet megoldhatná? Az emberi szervátültetés óriási léptekkel halad előre. Szinte alig van már sebészileg, technikailag megoldatlan probléma az orvosok előtt. Mégis nagyon sokan várnak ilyen műtétre szerte a világon, hiszen a beültethető szervek száma kevés, és csak ritkán sikerül immunológiailag megfelelő szervet találni. Marad tehát a hosszú, sokszor évekig tartó várakozás. Nemrégiben a tudományosfantasztikus könyvek világába illő ötlettel állt elő egy amerikai orvos. Az emberi szervekhez méretben, felépítésben nagyon hasonlítanak a sertés szervei. Mi lenne, ha ezeket próbálnánk beültetni? Természetesen az emberi szervezet kilökné magából a számára idegen szerveket. És itt következik a kutatók ötlete: a sertésembriókba biotechnológiai, génsebészeti módszerekkel be kellene ültetni a szervekre váró betegek immunrendszerének jellemző génjeit. Ha ez sikerülne, akkor a beteg szervezete sajátjának fogadná el a sertésből származó sejteket. Ilyen egyszerű lenne? Sajnos nem. Az emberi génkészlet olyan hatalmas, hogy ebben néhány gént megtalálni sokkal nehezebb, mint a tűt a szénakazalban. Ráadásul az ilyen kutatások nagyon drágák. Ennek ellenére már régóta folynak ilyen vizsgálatok és néhány gént már sikerült is megtalálni. Az ötlet mindenesetre érdekes, és reméljük, előbb-utóbb megvalósítható lesz. A rossz fogak és a szív Ritka az olyan ember, aki szívesen megy fogorvoshoz. Érdemes azonban akkor ellenőriztetni a fogak állapotát, amikor még egészségesnek érezzük azokat. A félévenkénti rendszeres fogorvosi ellenőrző vizsgálat és megelőzés kevésbé fájdalmas (és költséges) mint a kezelés. A beteg fog nemcsak helyi fájdalmakat okozhat, hanem az egész testet megviseli. És rossz hatással van a szívre is. Ha egy lyukas (szuvas) fogat hosszabb ideig nem kezeltet a beteg, és a fogínye is gyulladásban van, könnyen szívinfarktust kaphat. Erre a felfedezésre finn kutatóorvosok jutottak nemrégiben. Megállapításaikat német kollégáik is megerősítették. Az ok abban rejlik, hogy a szuvas, beteg fogak által termelt baktériumok olyan mérgező anyagokat juttatnak a véráramba, amelyek megviselik a szívet. A kutatók kizárásos alapon állapították meg, hogy sok megvizsgált páciensnél csak a szuvas fog lehetett a szívinfarktus kiváltó oka. Vigyázzunk fogainkra, vigyázzunk a szívünkre! Testazonos szívgyógyszerek A szívbetegségek kezelésére alkalmazott szívglikozidokat, mint például a strofantint és digitáliszt, eddig kizárólag növényi termékeknek tartották. Nemrég azonban a patkányok, marhák és emberek vérében egy digitálisszal rokon vegyü- letet sikerült kimutatni, amelyről pontosabb vizsgálatok kiderítették, hogy nem más, mint a nyílméreg strofantin, amelyet a század eleje óta használnak a szívbetegségek kezelésére. Az emlősállatok mellékveséjében keletkező strofantin az izomsejtek káliumháztartásába beleavatkozva javítja a szívizmok összehúzódó képességét. Befolyással van az ún. nátriumpumpára is, amely a kálium- és kalciumionok sejten belüli és kívüli elosztását szabályozva lehetővé teszi az energia optimális kihasználását. Nátriumpumpa azonban nemcsak a szívizmokban van, hanem az egész szervezetben, így joggal feltehető, hogy a testazonos szívglikozi- dok a vérkeringésen kívül még számos fontos növekedési és anyagcsere-folyamatban vesznek részt. Veszélyben az egykék! A testvér nélkül élő gyerekek vérnyomása magasabb mint a többi gyereké. A magas vérnyomás az egyik fő okozója a szív- és érrendszeri betegségeknek, az egykéknek tehát jóval nagyobb esélyük van a felnőttkori infarktusra, trombózisra. Az 1500 gyereken végzett vizsgálat eredménye szerint, az egykéknek jóval nagyobb szülői elvárásoknak kell megfelelniük, mint társaiknak, ami feszültséghez, állandó stresszhez vezet. Mi sem bizonyítja jobban az elmélet helyességét, mint ha új gyerek érkezik a családba, az addigi egyke vérnyomása hamarosan csökkenni kezd és beáll a normál értékre. Az igazi beteg Megtört arcú, fáradt ember kereste fel az orvost. — Doktor, én szívbeteg lettem. — Na, de kérem, miből diagnosztizál ilyen magabiztosan! — Hát kérem. Az úgy volt, hogy tegnap szívtam, máma meg beteg vagyok ...
