Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-20 / 16. szám

PETŐFI NÉPE 1992. január 20., 7. oldal Alapítvány Az ország regionális vízmű válla­latai alapítványt hoztak létre a bajai vízgazdálkodási intézetnél folyó, emelt szintű vízi és környezeti üzem­mérnökképzés fejlesztésére. A vál­lalkozás célja: a vízi és környezeti szakirányú képzés minőségi javítá­sát szolgáló anyagi és szellemi beru­házások segítése, a feltételek meg­teremtése a gyakorlati oktatáshoz. Az alapítvány nyitott. A szervezők várják azoknak a magánszemélyek­nek, önkormányzatoknak és gazdál­kodóegységeknek a támogatását, akik egyetértenek a célkitűzésekkel, fontosnak találják, hogy kiválóan felkészült vízi és környezetvédelmi szakemberek kerüljenek ki a bajai főiskoláról. Felvilágosítást a Pol­lack Mihály Műszaki Főiskola Víz­gazdálkodási Intézet titkársága ad, 6500 Baja, Bajcsy-Zsilinszky út 14. Telefon: 79/26-344. Falun, tanyán nyaraltam A Magyar Falusi-Tanyai Vendégfo­gadók Szövetsége 1991-ben pályázatot hirdetett általános és középiskolások számára. Kérték a diákokat, írják le, milyen élményeik voltak a nyári szüni­dőben tanyán, falun. A pályázaton re­mek dolgozatával díjat nyert Döntök Szilvia, szalkszentmártoni tanuló is. Hét végi kiránduláson vehet részt a szövetség költségén. Szeméttelepek az út menti pihenők A főutak csendes öblei a parkírozók, pihenőhelyek egyre inkább gusztusta­lan szeméttelepekké válnak. Sokan a leállósávok mellett kihelyezett szeme­teskonténerekbe — illetve a tározók mellé — hordják ki a kommunális sze­gletet. így próbálják megspórolni az önkormányzat által kirótt szemétszállí­tási hozzájárulást. A közúti igazgató­ságok a jövőben figyelőszolgálatokat szerveznek, hogy elfogják és megbün­tessék a szemetelőket. KÖRNYEZETÜNK A TEL (EDDIG) MEGKÍMÉLTE AZ UTAKAT A sózás pusztít! Harc a síkosság ellen. A növényzetet ki védi meg'.’ A sietős autósok gyakran mér­gelődnek, ha nagy havazás után nem tudnak kedvük, vágyuk sze­rint haladni. Miért nem sózzák a pályát!? — mérgelődnek. Talán nem is tudják, hogy a homokkal vagy tisztán kiszórt só milyen ká­rokat okoz a növényzetben. A só a vízben — a hólében — ionokra bomlik, disszociál, vagyis nátriumsó és kloridion lesz belőle. A vizsgálatok tanúsága szerint a kárt jobbára a kloridion nagy tö­ménysége okozza, de a nátriumion felhalmozódása is káros: gátol­ja a tápanyagok felszívódását. A kloridion mérgező hatását ugyan régóta ismerik, a folyamat mechanizmusa mégis eléggé tisztá­zatlan. A növények a kloridiono­kat gyökereiken és leveleiken (a gázcserenyílásokon) keresztül is könnyen fel tudják venni, s a leg­hevesebb anyagcseréjű szerveikben halmozzák föl. A kutatók megállapították, hogy a kloridion felhalmozódásá­nak az a foka, amelyen már megje­lenik például a levélperzselés néven ismert mérgezési tünet, a különféle növényekben hasonló. Akkor kö­vetkezik be, amikor a kloridion­tartalom eléri a szárazanyagnak 1,5—1,8 százalékát. A só azonban nem csupán a nö­vényzetet támadja, hanem szét­marja az úttestet és az alatta húzó­dó közművezetékeket is, valamint az autók alvázát. Emellett a só mí­nusz 8 Celsius-fok alatti hőmér­sékleten teljesen hatástalan. A káros hatásokat mérlegelve a szakemberek a mechanikai csú­szásgátlók használatát javasolják inkább. A homok, az őrölt salak vagy a kis frakciójú kavics kétség­telen, hogy lassúbb közlekedést tesz csak lehetővé, de környezetkí­mélőbb. És ez sem utolsó szem­pont ... Bács-Kiskun megyében a Kecs­keméti Közúti Igazgatóság hó­ügyeletesei sót ma már csak a főút­vonalakon szórnak havas, csúszós időben. Az összekötő utakat nem sózzák. Az igazgatóság a Biotop társasággal közösen kloridmentes kémiai anyagok használatával is kísérletezik. Azt ugyanis fontos feladatának tartja, hogy az utak lehetőség szerint biztonságosak, járhatók legyenek hóban, fagyban is. A tél, szerencsére, eddig kímélte az útjainkat és az igazgatóság költ­ségvetését is . . . NEM LESZ SZÁZ GAZDA A TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLETEKEN A szövetkezeti törvényről tárgyaltak Kecskeméten a rezervátumok vezetői Szerdán és csütörtökön a Kiskunsá­gi Nemzeti Park kecskeméti székházá­ban találkoztak a természetvédelmi igazgatóságok és a nemzeti parkok ve­zetői. A kétnapos eszmecserén a szak­emberek egyeztették véleményüket a múlt héten elfogadott szövetkezeti tör­vényről. Választ kerestek: mit jelent a rezervátumok számára az új szabályo­zás? A tanácskozás végén mi is ezt a kér­dést tettük fel a rendezvény házigazdá­jának, dr. Iványosi Szabó András igaz­gatónak. — Ma még pontos választ nem tu­dok adni a kérdésére — válaszolta. — A törvény még nem jelent meg, nincs olyan megbízható kiadvány, amely pontosan közölte volna a teljes dokumentumot. Érdeklődéssel váijuk a kiegészítő állásfoglalásokat és útmu­tatásokat is, hogy a következő időszak­ban nagy iramban meginduló egyezte­tések során ne legyen gond a szöveg értelmezésével. Összességében azért el­mondhatom: a szakemberek kivétel nélkül örömmel fogadták az új szabá­lyozást. A már megismert részletekből ugyanis egyértelműen kiderül, hogy a törvényhozók értékének megfelelően tekintették a természetvédelmet. A nemzeti parkok, a fokozottan védett értékeket őrző tájvédelmi körzetek, va­lamint a nemzetközi egyezményekben meghatározott területek sem a kárpót­lásnál, sem a szövetkezeti földek neve­sítésénél nem jöhetnek szóba. A rezer­vátumok, végre, valódi tulajdonosok­ká válhatnak. A szövetkezetek cserein­gatlant vagy pénzt kérhetnek az állam­tól e térségekért. Hogy kinek lesz pénze a megváltásra, vagy hogy mit szólnak mindehhez a szövetkezetek, ezt nem tudom. 'A-'?-. 'tU'».ví • Nádaratás. Másként ellenőrizhetik a munkákat, ha természetvédelem intézményei a megbízók. — Az Alföld három megyéjét felügye­lő Kiskunsági Nemzeti Park különösen is érdekelt volt, hogy a törvényt így fo­gadják el... — Érdekeltségi területünk negyede, mintegy 21-22 ezer hektár, a törvény kihirdetése után szinte automatikusan az intézményeink birtokába kerül. Kö­zel ugyanekkora az a rész, amelyről majd még viták folynak, amelyeknek a tulajdonjogáról az egyeztetések után lehet majd végleges döntést hozni. Ha a Földművelésügyi Minisztériumban is megtartják a mienkéhez hasonló ta­nácskozást, megindulhatnak a tárgya­lások a tulajdonlás izgalmas kérdései­ről. Biztos, hogy fontos szerepet kap majd a vitás ügyeknél az Igazságügyi Minisztérium is . . . — A természetvédelmi intézmények a jövőben nemcsak gazdák, de nagyterme­lők is lesznek? — Nem gondolunk a gazdálkodás nagyobb arányú kiteijesztésére. Szerin­tem továbbra is megmarad ápartnerek között az egymásrautaltság. A nád pél­dául le lesz vágva a jövőben is, mert megtartjuk a partnereinket; de más­ként ellenőrizhetjük a munkákat, ha mi vagyunk a megbízók. Fontos: nem ap- rózódnak fel a rezervátumok, nem lesz száz gazdája mondjuk a Kolon-tó rét­jeinek, nádasainak . . . — Mi lesz az állami gazdaságok terü­leteivel? — Közismert: e gazdaságok többsé­gének át kell alakulnia! A védett terüle­teikről azonban még nincs külön sza­bályozás. Egyre több helyen ajánlják föl az intézményeinknek a rezervátu­mokhoz tartozó részeket. Egyelőre a kérdés még nem tisztázódott, de remél­jük, hogy a következő időkben hozott törvények szellemisége is hasonló lesz a korábbiakéhoz. Azokéhoz, amelyek immár valóban nagykorúvá tették a természetvédelmet Magyarorszá­gon .. . Farkas P. József A természetvédelem a megyei közgyűlés napirendjén A Bács-Kiskun megyei közgyű­lés legutóbbi — december végi — ülésén megtárgyalta a kommuná­lis, területfejlesztési és idegenfor­galmi bizottság előterjesztését, amely a természetvédelem aktuális kérdéseit, megyei feladatait ele­mezte. Az Éber András bajai polgár- mester vezetésével munkálkodó testület a feltárt problémák alap­ján feladattervet dolgozott ki. Folytatni és gyorsítani kell a ter­mészetvédelmi területek állami tu­lajdonba vételét és a természetvé­delmi hatóság kezelésébe adását — így az ajánlás. — Mielőbb olyan intézkedéseket kell kidolgozni, amelyek a természetvédelmi terüle­teken tulajdonos, kezelő-, illetve használószervezeteket ösztönzi, ér­dekeltté teszi és segíti a védelem követelményeinek az érvényesíté­sében. A megyei önkormányzat­nak is segíteni kell a kutató, feltáró munkát; a speciális szakemberek képzését. A hagyományos termé­szetkímélő gazdálkodás elemeinek a felhasználásával, figyelve a ter­mészetvédelem érdekeire, termé­szetszerű gazdálkodási forma ki­alakítása a védett területeken. Folytatni kell az élőhelyek eredeti állapotba való visszaállítását. Segí­teni kell, hogy minél többen megis­merhessék a védett értékekben gazdag megyénket; aktívan részt vállalhassanak a védelemben és az ismeretterjesztésben. A VADÁSZOK VAGY AZ ÁLLATOK PARADICSOMA? Gemenc téli védett madarai Alfréd Edmúnd Brehm híres termé­szettudós 1878-ban Rudolf trónörökös társaságában végig­hajózott a magyar Duna-szakaszon. Az akkor még paradicso­mi állapotú ártéri te­rületek madarairól többek között azt ír­ta, hogy a leggyako­ribb ragadozó madár a rétisas. Az a kevés természetimádó, aki­nek nem számít a fagy, a sár, a szél azt tapasztalhatja, hogy ez ma is így van. 1991 decemberében Baja és a jugoszláv országhatár között tizenöt rétisast szá­moltunk meg egy na­pon. De csaknem ha­sonló számban for­dultak elő az elmúlt években is. így példá­ul 1985 januárjában Dunaföldvár és Mo­hács között 29 pél­dányt láttunk a Duna mentén. A különbség csak az e múlt század végi állapothoz képest, hogy Brehm az itt költő madarakat számolta, mi pedig a telelő, átvonuló állományt regisztráltuk. Valószínűleg amíg a lúd- és récefajokból a megszokott tömegek jelen lesznek a Dunán, a ré­tisasok téli tápláléklehetőségeivel nem lesz probléma. Téli bejárásain­kon az északi tundrákról érkező ve­tési ludakból és nagy libákból min­dig megfigyelhető néhány ezer. Tő­késrécéből pedig a Baja—Mohács körülbelül 35 kilométeres szakaszon néhány tízezer. Sokkal ritkábbak a kontyos récék, kercerécék, amikből egy-egy alkalommal néhány száz látható. Hasonló számban fordul elő még a barátréce. Az elmúlt évek­ben, úgy tűnik, egyre növekvő mennyiségben érkeznek telelni a ká­rókatonák. Ezekből is megfigyelhe­AzATEV ismét kopogtat az önkormányzatoknál A napokban bemutatkozó láto­gatást tett Solton az Állati Fehérje- takarmányokat Gyártó Vállalat új vezérigazgatója, Soós János. Az üze­mi tanácskozásra meghívták a kör­nyezetvédelmi szervezetek és az ön- kormányzat munkatársait is. A tájé­koztatón Soós János elmondta: tűr­hetetlen az, ami a veszélyes hulla­déknak számító állati tetemekkel történik. Bár a költségvetés ilyen fel­adatokra is juttat normatív keretet az önkormányzatoknak, a legtöbb helyen nem igénylik a vállalat szol­gáltatásait. Különösen a nyár folya­mán voltak drámai helyzetek. A sze­méttelepeken és az alkalmi lerakó­helyeken nagy mennyiségű dög hal­mozódott föl, de az önkormányza­tok sajnálták a pénzt a vállalat szol­gáltatásaira. Sokféle spórolós meg­oldással próbálkoznak. Nem figyel­nek rá, milyen veszélyt rejt az intéz­kedések elmulasztása—mondotta a vezérigazgató. Az uj vállalati stratégia kimondja: a gyárak vezetőinek ismét meg kell keresniük a községi önkormányza­tok illetékeseit. A tavalyinál kedve­zőbb áron föl kell kínálni az üzem szolgáltatásait. Az állati hullák el­szállítására, feldolgozására az ATEV-nek van kapacitása. Remé­lik, hogy 1992-ben a tavalyinál jó­val több szerződést tudnak kötni. A környezetvédelmi felügyelősé­gek munkatársai az idén még szigo­rúbban fogják ellenőrizni a dögku- tak, szemét- és tetemlerakók álla­potát. Ne fordulhasson elő ismét a tavaly nyárihoz hasonló krízishely­zet... Az utóbbi években egyre több bütyköshattyú tartózkodik téli vizeinken. tünk több százas csapatokat. Min­den télen előfordul húsz-harminc szürke gém, amelyek köztudottan vonulómadarak és télen a Földközi­tenger környékére vagy Afrikába, például Szenegálba „illene” menni­ük. Hasonló módon itt felejti magát minden télen néhány nagy kócsag is. Megjelennek a nagy bukók, kis bu­kók, valamint ritkán az északi réce­fajok, mint például a jegesréce, fus- tösréce. Ezekből néha évekig egyet­len példányt sem figyelhetünk meg. Ritka vendég még a sarki búvár és az északi búvár. Az utóbbi években egyre gyakrabban figyelhető meg bütyköshattyú is. Most például a Riha-tóban—ami nem tartozik Ge- menchez, de a Duna, vándorlása so­rán, néhány száz éve még ott folyt — úszkál negyvennyolc bütykös­hattyú. Az igazán nagy madártani ritkaságot 1985januárjában figyelte megdr. Rékási József bácsalmási ta­nár, Baja közelében a Duna jegén. Két dögkeselyű lakmározott ott egy elpusztult őztetemen. A terület értékét egészen biztosan nem ezeknek a ritka fajoknak idő­szakos jelenléte adja, hanem az, hogy létezik, vagy sokszor csak lé­tezhetne az európai ludaknak, ré­céknek, sasoknak létükhöz, táplál­kozásukhoz, pihenésükhöz nélkü­lözhetetlen, viszonylag háborítatlan élőhely. E tekintetben nem vagyok kifeje­zetten optimista. Mindenáron nye­reséget hajszoló, iparszerű faterme­lő erdőgazdálkodás néhány évtizede után, ami a természetes vap ahhoz hasonló erdei fészkelóhelyeket igénylő nagy testű madarak fosz­totta meg ettől a lehetőségtől, most új stílusú, nem kifejezetten madár­barát „vadgazdálkodás” látszik ki­bontakozni. Természetesen ebben az esetben is az anyagi érdekeltség az elsődleges motiváló tényező. Az elmúlt év utolsó és az új év első heteiben a Gemenci Tájvédelmi Körzet területén a Duna 1465— 1474 folyamkilométer-szakaszán, valamint a Sió-torkolattól néhány kilométerre, déli irányban a madár­tani egyesületi tagokkal végzett be­járások során a vadludak olyan mértékű és módú „vadászatát” ta­pasztaltuk, ami a terület védettségé­vel teljesen összeegyeztethetetlen. Napokon, heteken keresztül a fent említett szakaszokon a parton és a folyamszabályozás céljából épített —- a folyóba 50—80 méter­re benyúló — kőműveken Mállása­ikat elfoglaló, nagyrészt külföldi puskások a Dunára éjszakázni já­ró vadludakat folyamatosan lőt­ték. Mivel sem kutyákkal, sem csó­nakokkal nem rendelkeztek, igen nagy ügyességet kívánt volna, hogy úgy találják el a ludakat, hogy azok a partra vagy a néhány méter széles kőgátra essenek. így nem meglepetés, hogy a sebzett lu- dak nagy része a folyóba hullott. Ennek eredményeképpen egy rö­vid, 2 kilométeres parti séta során például 1991. december 21-én dél­előtt 6 sebzett vetési ludat figyel­tünk meg a parton. Egy másik be­járáson, január 13-án, két nap lo- lik, egy vetési lúd, egy csörgőréce, egy dolmányos varjú és egy nagy bukó lelőtt tetemét találtuk a Du­nában. Nyilvánvaló azonban az, hogy az úszásra már képtelen vagy el­pusztult ludak, récék és egyben a Duna 5 kilométer/óra átlagos se­bességét figyelembe véve, egy esti vadászat után másnap délelőtt már Mohácstól több kilométerre délre sodródnak a tetemek. Az 1991— 92. évit megelőző teleken is tapasz­taltuk a libavadászatot, de annak mértéke és módja a mostanit meg sem közelítette. Figyelemre méltó, hogy az emlí­tett szakaszon található a GTK egyik fokozottan védett területe, a Kádár-sziget. Ez a fent említett barbár pusztítás nem egyeztethető össze a tájvédelmi körzet létével, de a vadgazdálkodással vagy egy­szerűen a kulturált, etikus vadá­szattal sem. Kalocsa Béla POSTALÁDÁNKBÓL írjanak őszintén az autópályákról! A Petőfi Népében is gyakran ol­vasni a déli autópálya építésének előkészületeiről. Az érintett önkor­mányzatok bízva és örömmel csat­lakoztak a beruházókhoz. Bács- Kiskunban is sokan meggazdagsza­nak az ingatlanügyletekből. Egyes térségeket fölemel, másokat a mélybe nyom egy ilyen vállalkozás. Sajnos, keveset hallunk és keve­set olvashatunk az építkezés kedve­zőtlen környezeti hatásairól. Talán éppen a „Környezetünk" rovat le­hetne illetékes a témában. Nemrég magam is részt vettem Genfiben a Nemzetközi Közúti Szövetség (IRU) ambiciózus tervei ellen szer­vezett demonstráción. Az IRU veze­tői azt szeretnék, ha 2010-ig 20 ezer kilométerrel bővülne Európa autó­pálya-hálózata. (Mi, magyarok, a nagy építkezők között vagyunk!) Az Európai Fiatalok Akciója az Erdőkért (EYFA ) széles körű moz­galmat indít, hogy felhívja a figyel­met: a nagy útépítések elvonják a pénzt a környezetet kevésbé károsí­tó vasút, illetve a tömegközlekedés fejlesztése elől. Szeretném felemelni én is a hangom: rengeteg fa áldoza­tul fog esni! Élőhelyek ezrei pusz­tulnak el, ha nálunk is megindul a nagy munka. Javasolnám, hogy lapjuk hívjon össze egy fórumot a környezetvé­delmi kérdések tisztázására. Leg­alább ismerjék meg az érintett tér­ségek lakói: mire is számíthatnak, ha jön a „déli gyors". Banos Gábor tanár, Baja Az oldalt szerkeszti: Farkas P. József F. P. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents