Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-14 / 11. szám

M agyarországon nem alakult ki a pénz igazi kultúrája. Ná­lunk a bankok az átlagember szá­mára a titkok, az érthetetlenség világát jelentik. Vajon közelebb ju­tunk-e a rejtély megfejtéséhez, a pénzkultúra elterjesztéséhez, ha a pénzintézetek most kilépnek a köz­vélemény elé, s az embereket hitel­és kamatpolitikájuk ismertetésé­vel, befektetési tanácsaikkal taka­rékosságra, illetve újszerű érték­gyarapításra buzdítják? — A múltban a magyar törté­nelmi-gazdasági viszonyok egyál­talán nem kedveztek a pénzkultúra kialakulásának — erősíti meg állí­tásunkat dr. András Vera gazda­ságpszichológus, az ELTE tanára, a Magyar Gazdasági Kamara rek­lámszakértője. Az emberek több­sége nálunk görcsösen keresi az értékállót, a pénzt pedig nem te­kinti annak. Hosszú nemzedékek óta túl sok itt a keserű tapasztalat. Ezt erősíti a gyorsuló infláció is. Ezért számos, gazdaságilag logi­kátlan lépést tapasztalunk. Például sokan drágán, feketén vásárolnak valutát. A pénzt ingatlanba fekte­tik, nyaralót, hétvégi házat építe­nek, aranyat vesznek. Az emberek tehát „testközelben” akarják tudni értékeiket: otthon tartják a pénzt, a betétkönyvet, az aranyat. Végül is a pénzzel mint értékteremtővel nem tudunk bánni. Ez nem mara- diság, hanem a (rossz) történelmi tapasztalat lecsapódása. Tény és való, hogy a bankok világát misz­tikum fedi. Az emberek többsége nem tudja, mi folyik ott. A pénzin­tézetek nem vállalták, hogy az át­lagembert bevezessék ebbe a misz­tériumba, így joggal mondhatjuk, hogy alig vesznek részt a pénzkul­túra kialakításában. A bankrend­szer ráadásul nem is mindig azt reklámozza, amit csinál, hanem önmagát népszerűsíti, azaz cégrek­lámot finanszíroz. — Van-e kialakult gyakorlat a bankreklám hatékonyságának vizs­gálatára, és mennyire eredménye­sek e reklámok? — Ilyen vizsgálat nálunk még nincs. De kinek is állna érdekében ezzel foglalkozni? A televíziónak E éldául nem. Számára az a fontos, ogy minél több pénz folyjon be a reklámból. Ismeretes: információ­ink legalább nyolcvan százalékát látás útján szerezzük. Különösen figyelemkeltő a mozgó reklám, azaz a reklámfilm. Ám az informa­ALBERTVILLE-I FURCSASÁGOK Börtöncellában laknak a buszsofőrök A közelgő Albertville-i Téli Olim­piai Játékok minden bizonnyal rend­kívüli eseménynek számítanak, nem­csak a 20 ezer lakosú, francia alpok- beli városka, hanem a sportfurcsasá­gok történetében is. A legrendkívü- libb mégis alighanem az lesz, hogy a versenyzőket, látogatókat szállító 1500 autóbusz sofőréit a börtönben szállásolják el. Először a 8000 rendőrnek és a leg­alább ugyanennyi önkéntes rend- fenntartónak kínálták fel eme kissé bizarr lehetőséget. A rendőrök vála­sza nem késett: erélyesen visszautasí­tották a kvártélyt. Egyetlen rendőr sem élhet két hétig úgy, mint egy kö­zönséges gengszter, rács mögött! — mondta képviselőjük. A buszvezetők sokkal békésebbek voltak: némi rá­beszélés után hajlandók voltak cel­lákban lakni — ingyen. Más dologban is szakítanak a franciák a hagyományokkal. Az a nyílt stadion például, melyben a megnyitót 32 ezer ember nézheti vé­gig, csak bérlemény. Használat után lebontják és visszaszolgáltatják ere­deti tulajdonosának, egy acélműnek. A következő bérlő személye már is­mert: Barcelona, a nyári olimpia vá­rosa. A franciák csak egy dolgot nem vol­tak hajlandók áruba bocsátani: az idő­járás-előrejelző berendezést, mely akár óráról órára előrejelzi mi várható a mennyből? A szavojai Alpok — hála ennek a készüléknek — sokkal bizton­ságosabb lesz a hegymászók számára. A kis város lakói nagy technikai fej­lődést remélnek a téli olimpiai játékok­tól. S joggal. Az amerikai CBS tv- társaság például, hogy kétmilliárd né­zőjét pontosan tudósítsa az események­ről az Alpok völgyeiben kereken 10 ezer kilométer rézhuzalt, illetve üveg­szálat fektet le. Ezzel Albertville és kör­nyéke messze jobb távközlési lehetősé­gekkel fog rendelkezni, mint a legtöbb francia nagyváros. Ferenczy Europress PETŐFI NÉPE 1992. január 14., 9. oldal A BANKOK VILÁGÁT MISZTIKUM FEDI Nem tudunk bánni a pénzzel? tív jellegű reklámblokkot nem mindenki kedveli, sőt sokan éppen akkor hagyják ott a képernyőt el­intézni ezt vagy azt, amikor ilyet sugároznak. Nem fontos a hatás- vizsgálat a reklámfilmkészítőnek sem, hiszen ő abban érdekelt, hogy megkapja a filmért járó fizetséget, és nem abban, hogy a reklámozott termék vagy szolgáltatás kelendő legyem Aki érdekelt, az a megren­delő. Ő azért fizet, hogy a reklám hatására fellendüljön az üzlet. A bankok azonban nagy és állami­lag is kézben tartott vállalkozások, érdekük csak áttételesen jelenik meg. Talán még nem tudatosult, hogy a pénzkultúra fejlesztése, a pénzhez való viszonyunk megvál­toztatása lenne a reklám feladata. Ha a bank klienseket akar, akkor kliensként kellene tekintenie min­denkire. A cannes-i reklámfilm­fesztiválon láttam egy angol ban­kot reklámozó filmet. Hat-nyolc átlagos külsejű ember egy faltörő- kos-szerü doronggal rohan a bank bejárata felé, mintha be akarná törni a kaput. Ám mire odaérnek, felpattan az ajtó és mosolygó, ud­varias tisztviselők állnak előttük: „Már vártuk önöket! Szombaton is rendelkezésükre állunk!” Ez na­gyon jó reklám. Azt sugallja, hogy az ajtó mindig nyitva áll az ügyfe­lek előtt, hogy a kedves tisztviselők mindig készségesek és alkalmazlfc- dók. — A reklámpszichológus hogyan látja a hazai bankok hirdetéseit? — Zömük, mint mondtam, cég­reklám, de pszichológiai értelem­ben van közöttük egészen jó. Pél­dául az OTP-nek az a reklámja, amelyik különböző ügyféltípuso­kat mutat be. A forgóajtón egymás után jönnek be az eltérő korú, ne­mű és foglalkozású emberek, más- más céllal; van, aki pénzt tesz be, van, aki kölcsönt vesz fel és így tovább. Tehát mindenkinek köze van vagy köze lehet e pénzintézet­hez. Úgy látom, hogy a Postabank is felismerte: ha a bank arisztokra­tikus, az elriasztja a közönséget. Ezért reklámfilmesei populáris ele­meket használnak. Ugyanakkor a maci és az üveggolyók, játékok két szempontból is kedvezőtlen asszo­ciációkat keltenek: a pénz nem já­ték; az ügyfél nem gyermek. Elvá­rom ugyanis a banktól, hogy fel­nőttként bánjék velem, ne infanti­lis lényként. Nehezen megszerzett pénzemet nagy gonddal forgassák, ne játsszanak a forintjaimmal. — Hogyan vélekedik arról a rek­lámfilmről, amelyben sivatagi tájon egy ágrólszakadt férfi vánszorog, majd hirtelen kinő a földből a Pos­tabank ? — E reklám üzenete: ha már minden elveszett, a Postabank még a föld alól is előkerül. Ez túlzott ígéret. AZ emberek tudják, hogy éppen a pénzzel kapcsolatban leg­ritkább a csoda. A sivár táj megje­lenítése pedig a bizonytalanság ér­zetét kelti. A bankreklámoknak kerülniük kellene a negatív emóciókat kiváltó hatásokat. Az MHB egyik reklámfilmje is több negatív érzelmi hatást kelt. A „vé­delem az ár ellen” szlogen szójá­tékra épül; összekapcsolja az ár és az árvíz szót. A filmben pánikban levő, rohanó tömeg menekül az ár elől. Ám a bankot megszemélyesí­tő fiatalember kicsit gúnyosan, fö­lényesen néz vissza. A katasztrófa­élmény mellé még ezt a képzettár­sítást is adja, hogy a tömeg tudat­lan, esztelenül fut, a banktisztvise­lő viszont nyugodt és fölényes, mert ő a titkok tudója. Takács Ilona A HŰSÉG CSUPÁN NÉGY ÉVIG TART Miért mennek tönkre a házasságok? Felgyorsult korunkban a házas­ságok sem mindig tartanak soká. A francia Voici magazin körkérdé­sével arra próbált meg választ ta­lálni, hogy miért nem tartósak a párkapcsolatok. A válási okok lis­táját a verés, az alkoholizmus, a hűtlenség és a becstelenség vezeti. A franciák 92 százaléka számára az erőszak okot szolgáltatna a vá­láshoz, 88 százalékuk elválna há­zastársától, ha az inna. A hűtlen- kedő házastársat 81 százalékuk hagyná el, ha pedig a bizalom ren­dülne meg a partnerben, 78 száza­lékuk döntene a válás mellett. A válóokok sorában előkelő he­lyet foglal el, ha a partner nem tűri a kritikát (73 százalék), nem elég figyelmes (71 százalék), nem jó az ágyban (70 százalék), nincs elég ideje a másik számára (62 száza­lék), ha túlságosan féltékeny (59 százalék), ha unalmas (59 száza­lék), ha önző (53 százalék). Ugyan­csak váláshoz vezethet, ha anyagi problémáik vannak, nem értenek egyet gyereknevelési kérdésekben, nem jönnek ki egymás szüleivel, vagy túl nagy a szociális, illetve kulturális különbség kettejük kö­zött. Ami a hétköznapi párokra érvé­nyes, az még fokozottabban jelent­kezik az ismert személyiségeknél. A csinos, szőke Cecília azért hagy­ta el a francia teniszcsillagot, Yan­nick Noaht, mert az minden idejét a teniszpályán töltötte, csinos fele­ségével egyáltalán nem törődött. Jean Francois ismert festő azért vált meg a szexbomba Beatrice Dalle-tól, mert féltékeny volt. Jane Fonda is azonnal kitette a szűrét • A kezdet. Ki gondol ilyenkor a válásra? * Tom Hayden szenátornak, mikor megtudta, hogy félrelépett egy fia­tal lánnyal. Tina Turner azért vált el férjétől, lke-tól, mert verte. Egy amerikai antropológus, He­len Fischer azt állítja, hogy a válás genetikailag előre programozott. „A hűségfázis körülbelül négy évig tart. Azután alkatunk, személyisé­günk megtartása érdekében jobb, ha egy másik partnerrel próbálko­zunk.” Azt azért Fisher asszony sem hirdeti, hogy ez a „próbálkozás” mindenkinek kötelező. Ferenczy Europress NAPIRENDEN AZ EGÉSZSÉGÜGYI RENDSZERVÁLTÁS A beteg nem maradhat orvos nélkül Az egészségügy teljes átalakítása, s ezen belül a szabad orvosválasztás mindannyiunkat érint. A gyakorlati megvalósulás körül azonban elég sok a bizonytalanság, ezért is kértünk tájé­koztatást a Népjóléti Minisztériumban az egészségügyi rendszerváltozást ko­ordináló bizottság elnökétől, dr. Kin­cses Gyulától. — Mit jelent az, hogy új alapokra helyezték az orvos és a beteg viszonyát? — Eddig mindenkinek volt egy kije­lölt körzeti orvosa, aki azonban csak a betegekkel foglalkozott, de valójában nemigen tudta, kik is tartoznak hozzá. Az orvosok fizetése egyáltalán nem függött attól, hogy hány beteget láttak el, s egyáltalán elégedettek-e vele. Ezért is tartjuk történelmi léptékűnek a sza­bad orvosválasztás bevezetését. Ezen­túl mindenki eldöntheti, ki lesz a házi­orvosa. Ha a beteg elégedetlen, akkor módja van változtatni. Az évenkénti orvosválasztást nem kell indokolni, de az évközi választások esetében már fel kell tárni az okokat. — És mit nyújt az orvosnak ez az új rendszer? — Lehetőséget ad a teljesítménnyel arányos bérezésre. Várhatóan az esz­tendő második felétől az orvosok jöve­delmét alapvetően az határozza meg, hogy hány beteget láttak el, és azok hány évesek. — A betegek kora miért fontos? — A legtöbbet betegeskedők, a nyugdíjasok miatt. Mivel eddig az or­vosok fizetése nem függött az ellátottak számától, az időskorúak úgy érezték, hogy ők csak fölösleges munkát okoz­nak. Ráadásul hálájukat esetleg egyál­talán nem tudták leróni, vagy ha mégis, vékonyka volt a boríték. Az új rend­szerben egy 70 éves beteg egész évi rendszeres ellátásáért az orvosnak há­romszor annyit fizet a társadalombiz­tosítás, mint mondjuk egy 20 évesért. Tehát a háziorvos igenis érdekelt lesz a nyugdíjasok megfelelő ellátásában. — A háziorvost az úgynevezett bizto­sítási kártyával lehet felkeresni. Milyen lesz ez? — A nyugdíjasok kártyája két rész­ből áll: az egyikkel lehet igazolni, hogy az illető jogosan veszi igénybe — díjta­lanul — az egészségügyi szolgáltatást, a kártya másik, letéphető része a kivá­lasztott orvosé. De ami ennél sokkal fontosabb: a beteg vizsgálata után az orvos kitölti az adatlapokat feltüntető nyomtatványt. Minden kártyán rajta lesz, hogy tulajdonosa melyik vércso­porthoz tartozik, szenved-e gyógyszer- allergiában, vagy hirtelen rosszulléttel járó betegségben. Vagyis a biztosítási kártya életet menthet, ezért ajánlatos mindig magunkkal vinni. — Vajon a háziorvos köteles-e min­den hozzá fordulót fogadni ? — Azt, aki a jelenlegi körzetéhez tar­tozik, az orvos továbbra is köteles lesz ellátni. Ha valaki máshol kíván orvost választani, akkor már mérlegelés tár­gya lehet, hogy az orvos igent mond-e? Tisztességgel és felelősséggel csak bizo­nyos számú beteget lehet ellátni. Megnyugtatásul hozzá kell tennem: várhatóan az első fél év végéig a körzeti orvosok kötelesek a területükön élőket továbbra is ellátni, függetlenül attól, hogy az illetőnek van-e már biztosítási kártyája, vagy nincs. Beteg nem ma­radhat orvos nélkül. FEB Agytréning a nyelvtanulásban Több nyelvstúdió foglalkozik újabb és újabb módszerek beveze­tésével. Vannak olyanok, amelyek a ma divatos agytréningek legkü­lönbözőbb válfajait illesztik rek­lámcímkéjük mellé, és tegyük hoz­zá, hogy van sok tanulni vágyó, aki mindezt komolyan veszi. Hogy miért? Van benne valami új, vala­mi misztikus, "valami ami a szuper hatékonyságot ígéri. Anélkül, hogy rosszmájú kritikával illet­nénk bármi ilyenféle törekvést, úgy gondolom megérett az idő arra, hogy a jelenséget egyfajta elemzés­nek vessük alá. Relaxálni, eler- nyedni, kilazítani, megnyugodni, félalvásos állapotba kerülni — ezek a szavak hozzák lázba a ma emberét, aki mindent tudni akar. Az tény, hogy az agy ilyen, vi­szonylagos nyugalmi állapotban csodákra képes, mert megszűnnek a káros környezeti zajok és egyéb ingerek. A tanuló vagy a kísérleti személy információfelvevő képes­sége fokozódik. Sőt, megnyílnak a tudatalatti és előttes csatornák, amelyeken keresztül áramolva az új információt körülveszik a régi­ek, kapcsolataik rendszerébe be­ágyazzák azokat, s ezzel együtt je­lentéskörét kitágítják. Ezáltal a memorizálás lehetőségei elmélyül­nek. Mint ismeretes az agy féltekékre oszlik. Míg a bal agyfélteke a be­szédanalizáló, -elemző munkáját végzi, addig a jobb agyfélteke job­bára az összbenyomáson alapuló globális felfogás központjait tar­talmazza. Márpedig a relaxáló nyelvtanítás éppen ezt a két fűnk- j ciót veszi igénybe: zenét hallgattat, miközben gépi úton hozzá szöve­get társít. A halk zene ébren tartja a jobb agyfélteke megfelelő, központjait, működteti azokat, miközben a magnófelvételen hallható beszéd a bal agyfélteke munkájára hagyat­kozik. A két agyfélteke közötti in­gerkisülések mindkét féltekében fenntartják a feszültséget, azaz éb­resztik a másikat, amennyiben azon fáradozás jelei mutatkoznak, egyik gátolja a másik gátlódását, álombamerülését. így a figyelem, ha fenntartása nem is kíván külö­nösebb energiát, bár alacsonyabb szintű, de tartósabb lesz. Az infor­mációfelvétel és -raktározás opti­mális körülmények között zajlik le. Mindezen előnyök ellenére hoz­zá kell tennünk, hogy a relaxáló nyelvtanítás jelenlegi technikájá­ban még vannak megoldásra váró problémák. Például az alfa álla­potba való lemerülés pillanatát egy erre a célra rendszeresített szem­üveg volna hivatott fényfelvilla­nással jelezni. Ez a pillanat jelente­• Sajnos nem lehet belapátolni a fejbe a tudományt, marad a tanulás. né, hogy az információátadás meg­indulhat, az agy optimális állapot­ban van. Igen ám, de a magnó be­kapcsolódásának zaja a delikvenst béta állapotba repíti vissza, ahol az információfelvétel nem a legkedve­zőbb. Minél jobban igyekszik az illető ismét alfa állapotba kerülni, bosszúságai miatt annál kevésbé sikerül. Mi ez, ha nem ördögi kör? Továbbá, ha sikerül is információ­kat raktározni, mindez csak pasz- szív állapotban lehetséges. Ha szemüveges, fülhallgatós barátunk azokat mégis forgatni, strukturálni próbálja, azonnal visszaemelkedik béta állapotba, ahol mindezen in­formációk sokkal nehezebben, vagy csak félig-meddig jönnek elő, éppen az agy terheltebb, napközi üzemmódja miatt. Mire jó tehát a relaxált nyelvta­nulás? Kétségtelen tény, hogy na­gyobb mennyiségű a passzív isme­ret és sztereotípia, mint azt a nor­mál körülmények egyébként lehe­tővé tennék. Előhívásuk ugyanak­kor okozhat gondot, mert a raktá­rozás többnyire a félig tudatos és tudatalatti mezőkben történik. Bizonyos tréninggel talán mégis előhívhatók, de akkor még mindig csak információk maradnak. Fel­dolgozásuk, a nyelvi kommuniká­ciós közegben való forgatásuk, át- rendezgetésük a béta állapotban lévő agy feladata lesz, és amely műveleteket az sajnos csak béta állapotban tud elsajátítani és vég­rehajtani. Rossz-e tehát az agytréninges módszer? Nem, sőt mondhatjuk bizonyos területeken nagyon hasz­nos, de a nyelvtanulás teljes alapját semmiképp nem képezheti. Dr. Burián Miklós főiskolai docens • A bank az átlagember számára a titkok, az érthetetlenség világát jelenti. '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents