Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-14 / 11. szám
6. oldal. 1992. január 14. PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC A belső piac védelme vagy/és exportoffenzíva? A behozatali engedélyhez kötött áruk mennyiségének és értékösszegének radikális csökkentése — az úgynevezett importliberalizáció — ellentmondásos reakciókat vált ki a gazdasági élet különböző alanyaiból. Ki igy, ki úgy reagál az új helyzetre. Vegyünk például egy olyan vállalatot, amelyik a gépgyártásban sikeresen növelte exportját, mondjuk nem utolsósorban azért, mert könnyen és gyorsan hozzájutott a megfelelő minőségű import alkatrészhez. Ez a vállalat úgy érzi, hogy az import liberalizációja hozzájárult a gazdaság exportképességének javításához. Önmagukat kell okolniuk Ugyanennek a cégnek lehetnek olyan alkatrész-beszállítói, amelyeket éppen az import liberalizációja szorított ki a piacról, mert mondjuk gyártmányaik nem állták a versenyt a külföldről beszerzett termékkel. Ok biztosan arra hivatkoznak, hogy a behozatal felszabadítása miatt nem tudták termékeiket eladni a gépexportőrnek. Maguk is tudják, hogy nem ez az igazság, hogy egyedül önmagukat kell okolniuk, amiért nem tudják a minőségi igényeket a vevő követelményeinek megfelelően kielégíteni. De mindig könnyebb valamilyen gonosz, hibás külső okra hivatkozni, mint arra, hogy nem voltak képesek a nemzetközi normáknak megfelelő termékek előállítására. A fogyasztó általában örül annak, hogy a piacon növekedett a kínálat, bővült a választék. S ha a kínálatot figyelmesen vizsgálja, azt is felismeri, hogy számos területen az import a verseny élénkítésével lefelé nyomta az árakat, vagy legalábbis fékezte azok emelkedését. Ám ha például egy csődbe ment cipőgyár dolgozójaként elvesztette 'a munkahelyét, akkor máris a szak- mai területe védelme után kiált.-t á-X-l'** ••• V V. -y- í Nem javult volna a mérleg A kévéssé versenyképes, vagy akár teljesen versenyképtelen cégek érdekei, esetleg vélt érdekei „elméleti” megfogalmazásra is találnak. Közgazdák sora fejtegeti a honi ipar fokozott védelméről szóló tanait, amelyeket a rövid távú vállalati és foglalkoztatási érdekek hívei lelkesen támogatnak. Ha követnék e javaslatokat, akkor csaknem minden úgy maradna, ahogyan az a II. világháború hadigazdálkodásában s az azt követő, szocialistának nevezett hadtápgazdálkodásban kialakult. Nem változna meg előnyösen a magyar ipar bel- és külföldi kínálatának összetétele, a magyar fogyasztónak örökké meg kellene fizetnie a de facto csődöt mondott és a de jure még csődbe nem jutott vállalatok többletköltségeit az importvámok, a vámforgalmi adók formájában. Ami igen fontos: nem lenne mód arra az exportoffenzívára sem, amely javította külkereskedelmi és folyó fizetési mérlegünket, nemzetközi megítélésünket, hitelfelvételi lehetőségeinket és fokozta a külföldi befektetők érdeklődését az ország iránt. Az importkorlátozásra válaszul a magyar áruk és szolgáltatások külföldi igénybevevői is bizonyára ellenintézkedéseket vezetnének be, s megnehezítenék áruink piacra jutását. Speciális védelem kizárólag a mezőgazdasági termelést illetheti meg, mert az Európai Közösség is ezt teszi, így nem kifogásolható részünkről sem egy hasonló ellenlépés. Az importkorlátozás nem segítené az európai és a világgazdaságba való beilleszkedésünket sem, inkább növelné az elszigetelődést. Az árfolyampolitikát sem lehet gátlástalanul, a költségekkel pazarlóan bánó cégek érdekeinek alárendelni, amit a forint leértékelésének kikényszerítésével próbálnak ellensúlyozni. Az árfolyampolitikának is a termelési költségek csökkentését, a tőke-, az emberi és a természeti erőforrások gazdaságosabb hasznosítását kellene szolgálnia. Okszerű szorítások A belső piac — a hazai termelők és a fogyasztók érdekeivel összhangban álló — védelmét a nemzetközi kötelezettségeinkkel összhangban álló vámokon kívül a verseny- szabályok szigorú betartásával, a monopóliumellenes törvények érvényesítésével, a dömpingellenes jogszabályok alkalmazásával, minőségi és egészségügyi előírásokkal, az állami és a közületi megrendelések, pályázatok, versenykiírások rendjének szabályozásával kell érvényesíteni. Célszerű volna az egyedi engedélyhez kötött termékkör további szűkítésével növelni a fogyasztási cikkek behozatalának keretösszegeit. A kvóták megállapításánál az indokolt hazai iparvédelmi szempontoknak is helyet lehetne adni. A piacvédelemnek ezek a módjai összhangban állnak exportoffenzívánk és integrációs politikánk követelményeivel. Bácskai Tamás Ferenczy Europress Szimpatikus kockázat Csökkentette árait a Kunsághús Meglepő hírt kaptunk a közelmúltban: a kiskunfélegyházi székhelyű, Duna-Tisza közi Állatforgalmi és Húsipari Vállalat jó néhány termékének csökkentette a nagykereskedelmi árait. » Sörös József kereskedelmi igazgatóhelyettes beszélt az okokról. — Vállalatunk 1991-ben mintegy 5 ezer tonna sertéshúst exportált a Szovjetunióba, erősen nyomott árakon. Ez 130 millió forint veszteséget, továbbá olyan pénzügyi kintlevőségeket hozott, amelyek majdhogynem a fizetésképtelenség határáig sodorták a vállalatot. Ráadásul az értékesítés messze nem volt folyamatos: 1990 augusztusától gyakorlatilag az egész magyar húsipar hűtőházakba termelt. A szállítások 1991 júliusában indultak meg, tehát közel egy évig kellett bírni finanszírozással, kölcsönnel, annak fizetni a 44 százalékos késedelmi kamatát, viselni a tárolási, fagyasztási költségeket, majd — mondhatni bagóért — átvették a húst a szovjetek. Az idén ezért a belföldi piacot céloztuk meg. Nekünk még úgy is megéri, ha valamivel a környezetünk árainál kevesebbért értékesítjük termékeinket és egy év helyett két hét alatt fordul meg a befektetett pénz. Vagyis a nagy forgalom, kisebb haszon elvével próbálkozunk. — Milyen mértékű az árcsökkentés ? — Decemberben kilónként 180 forintért szállítottuk a fél sertést, ez most január 1-jétől 170 forint lett. A feldolgozott termékek közül az úgynevezett Ezeket a fél sertéseket kilónként 170 forintért kapják az üzletek. (Fotó: Gaál Béla) Még évekig szükség lesz a magyar „holdjárművekre” A ház előtti díszkertben másként számolnak a gazdák, mint a hátsóudvarban. • Zúg a traktor, szánt az eke. . . Amikor magas a kamat, a bankokba viszik a pénzüket a gazdák. Jobban fial! A FIAT, a Ford és a Honda ügynökei ma még hiába kopogtatnak .. . (Walter Péter felvétele) A tsz-ek, állami gazdaságok kiselejtezett, sokadszorra is felújított Dutrái, MTZ-i, RS-ei — immár magánkézben — még évekig fontos szereplői maradnak a családi gazdaságoknak, a majorságoknak. Az öreg erőgépek nélkül megbénulna a termelőmunka. Fontos szolgálatot teljesítenek és sikeres jövőt tervezhetnek a matuzsálemi korú masinák alkatrész-utánpótlásának szervezői. Az izsáki Nagy Ferenc például az ország egyik legismertebb kereskedőjének számít ezen a speciális piacon. Üzlete hét év óta fogadja a vásárlókat „Sárfehérfalva" központjában . . . — A személyautó-kereskedelemben ma már igen nehéz értékesíteni a „szocialista” márkákat. Aki teheti, nyugati autót vásárol. Elképzelhető, hogy hamarosan FIAT, Ford és Honda traktorok váltják föl az RS-cket és a Zetorokat? — kérdezem Nagy Ferenctől. — A ház előtti díszkertben másként számolnak a gazdák, mint a hátsó udvarban válaszolja. — Egy 28 lóerős, összkerék-meghajtású, használt nyugati traktor másfél millió forintba kerül, fcsinos, kényelmes, energiatakarékos és fürge munkagép, de két új, 50 lóerős ze- tort lehet az árán venni. Érthető, hogy csak igen kevés FIAT és Ford traktor talál gazdára. Ha a magyar ipar gyorsan megjelenne a korszerűsített UE 28- asokkal, hamar búcsút mondhatnánk a csettegőknek és prüttyögőknek . . . — Azt mondják, a magyar mezőgazdaság válságban van. Nincs kedvük az embereknek beruházni... — Azok a vendégeim, akik a határt járva látják a holdjárműhöz hasonló, nagy fantáziával átalakított gépeket, szintén válságról beszélnek. Pedig, szerintem, másról van szó! Amikor magas a banki kamat, a takarékszövetkezeteknél és az OTP-nél helyezik el a pénzüket a gazdák. Jobban fial. De ez nem válság, hanem józan számítás. Ha csökken az infláció és rendeződnek végre tisztességesen a tulajdonviszonyok, biztos, hogy lesz pénz a beruházáshoz is... — Áruljon el egy titkot! Honnét szerzi az alkatrészeket olyan masinákhoz, amelyeket már régen nem gyártanak? — Járom az országot... Szövetkezetek és állami gazdaságok raktáraiban, bontóüzemekben, gépállomásokon még fellelhetők a nélkülözhetetlen cikkek. Ha valami végképp nincs, megrendelem valamelyik kisiparosnál. Rendszeresen kijárok külföldre is. A volt szocialista országokban, például az egykori NDK régióiban maradtak készletek. Nem véletlen, hogy RS- és Multicar-alkatrészekből nálam a legszélesebb a választék, és nem is vagyok nagyon drága. Ma már az Agrokerek is nálam kopogtatnak a hiánycikkekért. — Ügy tudom, külföldről is gyakran jönnek vásárlók. — A háború megkezdése után Jugoszláviából oly sok érdeklődő jött, hogy érdemes volt Bátmonostoron egy önálló üzletet nyitni. Amikor aztán megindult a fegyverropogás, be kellett zárni. Ma már ritka a vendég a déli szomszédunkból. Romániából viszont százával jönnének a gazdák, ha tudnának valamivel fizetni . — Ön szerint elképzelhető, hogy néhány év múlva elfelejtheti a magyar paraszt a szocialista márkákat? — Nehéz jósolni... Változó a piac, sok a vita, a harc Európa keleti részein. De miért tartanám lehetetlennek azt, ami Izsáktól 250 kilométerre már valóság. Az osztrák sógorok a farmergazdaságokhoz szükséges, középkategóriás masinákkal dolgoznak, méghozzá eredményesen. Az izsákiak, a homokbuckák megszelídítő! sokszor példát adtak már szorgalomból és tudásból. Egy biztos: nyugati mezőgép-kereskedők érdekeltek a korszerűsítésben. Nincs nap. hogy ne jelentkezzen egy ügynök valami különösen fényes ajánlattal . . . Farkas P. József Mm. FŐSZERKESZTŐJÉNEK ROVATA Kukurikú, avagy kakaskodjunk együtt! Kedves Olvasók! Különös vállalkozásba kezd a Falutévé. Az apropó: a műsorjelképe, a kakas mar-már önálló életet kezd élni. A kakasos matricát például úgy csereberélik a gyerekek, mint a rocksztárok fényképeit. Ha a műsor ismert riportereit utcán látják a Kedves Nézők, gyakorta nem jónapottal, hanem hangos kukorékolással köszöntik. A műsor szerkesztője lassan vezetéknevet kell, hogy váltson, mert nem az édesapjától örökölt névvel illetik, hanem Kakas Györgynek szólítják. A minap népszerű tévés kollégánk, Kepes András, legújabb kisgyermekével, Rozikával látogatott meg minket. A gyerek rosszkedvű volt, kapott egy kakasos matricát, és csodák csodájára, Rozi élénk kukorékolásba kezdett. Innen az ötlet: szervezzünk országos kakaskukorékoló versenyt. A gyermekdednek látszójavaslaton menten kapott a Kincses Kalendárium, a Szabadföld, a Magyar Mezőgazdaság szerkesztősége. íme hát, talpra magyar, és kukorékolj! Hogyan szervezzük a versenyt? Kedves Olvasó, legyen egy kicsit a Tiéd is a felelősség. írj nekünk, táviratozz, te- lexezz, faxolj, telefonálj. Bármelyik szerkesztőséget keresed, szívesen állnak tájékoztatással rendelkezésedre. Szóval, kezdődjék az országos kakaskukorékoló verseny. A tyúkok is próbálkozhatnak ... Győzzön a jobbik! Kukorékoljunk együtt! Kellemes gigaerőlködést kíván a Kakas magyar hangja: Javuló esélyeink a GATT-ban Minden remény megvan arra, hogy Magyarország a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokat átfogóan szabályozó egyezményben, a GATT- ban a nem távoli jövőben ugyanolyan csatlakozási feltételek mellett vehessen részt, mint amelyeket általában a piacgazdaságú országokra alkalmaznak. A GATT tanácsa ugyanis magyar kérésre egy munka- csoport létrehozatalát határozta el, amely megvizsgálja a fenti cél érdekében beterjesztett magyar kérést. A 103 tagországot tömörítő szerződés és,egyben szervezet, teljes nevén az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény 1947 óta igyekszik folyamatosan kedvezőbb kereskedelmi feltételeket teremteni a résztvevők számára. Ennek érdekében a GATT keretében már számos átfogó tárgyalássorozatra, ún. kör- tárgyalásra került sor. A legutolsó ilyen jellegű tárgyalássorozat, az uruguayi forduló 1986-ban kezdődött, és a remények szerint a közeljövőben sikeresen lezárásra is kerül. Bár a magyar GATT-csatlakozás idején, 1973-ban, az 1968-ban megindított gazdasági reformok következtében Magyarorszag más kelet-európai országoknál kedvezőbb megítélésben részesült (míg hazánk vámengedmények nyújtásával „fizette meg” a belépti dijat, Lengyelország és Románia éves importnövelési kötelezettségvállalásra kényszerült), csatlakozási jegyzőkönyvünk ennek ellenére tartalmaz néhány specifikus vagy az általánosan alkalmazottnál előnytelenebb feltételt. Ezek egy részét az idő már túlhaladta, más részük fenntartása a politikai és gazdasági rendszerváltás következtében partnereink részéről sem igényelhető tovább. Leegyszerűsítve négy kérdésről van szó: — Csatlakozási szerződésünk lehetővé tette speciális kereskedelmi módszerek alkalmazását a KGST-orszá- gokkal folytatott kereskedelemre, mintegy kivéve ezt a forgalmat a GATT általános szabályozásai alól. A KGST megszűnésével, a volt KGST- országokkal a konvertibilis kereskedelemre történt áttéréssel a rendelkezés fenntartása értelmét vesztette. — A csatlakozási jegyzőkönyv rendelkezett a magyar exporttal szemben a csatlakozás időpontjában fenntartott hátrányosan megkülönböztető korlátozások fokozatos felszámolásáról. Minthogy e korlátozások időközben gyakorlatilag megszüntetésre kerültek, ez a rendelkezés is idejét múlttá vált. — A GATT általános szabályozásától eltérő, amely az importtal szemben bizonyos védőintézkedések bevezetését csak abban az esetben teszi lehetővé, ha az azokat alkalmazó ország az intézkedést minden kereskedelmi partnerével szemben bevezeti, a magyar csatlakozási jegyzőkönyv lehetőséget teremtett szelektív importvédelmi intézkedések alkalmazására is (tehát amikor az intézkedést egyedül csak Magyarországgal szemben érvényesítik). A számunkra hátrányos lehetőség fenntartását ma már partnereink semmivel sem indokolhatják. — Csatlakozási jegyzőkönyvünk előirányozza, hogy a GATT-tagországok és Magyarország kétévente egy külön munkacsoport keretében áttekintik a magyar csatlakozási szerződés rendelkezéseinek teljesítését. Minthogy ez a megoldás a GATT-ban általánosan nem szokásos, további fenntartása sem magyar érdekeket nem szolgál, sem partnereink érdekében állónak nem tűnik- Sz. J. A MAGYAR NEMZ iE!! BANK HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMAI Érvényben: 1992. január 13. devizanem vételi közép eladási árfolyam 100 egysegre, forintban angol font 138,26 138,61 138,96 ausztrál dollár 56,89 57,04 57,19 belga frank (100) 236.68 237,26 237,84 dán korona 12,56 12.59 12,62 finn márka 17,93 17,98 18..0.03 francia frank 14,27 14,31 14,35 holland forint 43,27 43.38 43,49 ír font 129,78 130,10 130,42 japán yen (100) 60,83 60,98 61,13 kanadai dollár 66,64 66,81 66,98 kuvaiti dinár 268,01 268,70 269,39 német márka 48,77 48,89 49,01 norvég korona 12,39 12,42 12,45 olasz líra (1000) 64,58 64,74 64,90 osztrák schilling (100) 693,08 694,78 696,48 portugál escudo (100) 56,18 56,32 56.46 spanyol peseta U00) 76,49 76,68 76,87 svájci frank 54,83 54,97 55,11 svéd korona 13,37 13,40 13,43 tr. és cl. rubel 27,43 27,50 27,57 USA-dollár 76,73 76,93 77,13 ECU (Közös Piac) 99,21 99,46 99,71 A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS VALUTA (BANKJEGY ÉS CSEKKFÁRFOLYAMAI Érvényben: 1992. január 13. pénznem vételi eladási árfolyam l egysegre, forintban angol font 137,21 140.01 ausztrál dollár 56,42 57,66 belga frank (100) 234,93 239,59 dán korona 12,46 12,72 finn márka 17,78 18,18 francia frank 14,17 14,45 görög drachma (100) 41,98 42,82 holland forint 42,95 43,81 ír font 128,80 Dl,40 japán yen (100) 60.38 61,58 kanadai dollár 66,11 67,51 kuvaiti dinár 265.95 271,45 német márka 48.41 49,37 norvég korona 12,30 12,54 olasz lira (1000) 64,10 65,38 osztrák schilling (100) 687,98 701,58 portugál escudo (100) 55,77 56,87 spanyol peseta (100) 75,92 77,44 svájci frank 54,43 55,51 svéd korona 13,27 13,53 USA-dollár 76,15 77,71 ECU (Közös Piac) 98,48 100,44 VALUTA FEKETEPIAC USA-dollár Német márka Svájci frank Osztrák schilling 83—85 forint 55—57 forint 52—54 forint 7— 7,50 forint vörös áruknál volt árleszállítás. A párizsi nagykereskedelmi ára például kilónként 139-ről 120 forintra csökkent. — Arról kaptak-e már visszajelzést, hogy a boltok is olcsóbban adják ezeket a termékeket vagy elteszik a hasznot? — Annyi visszajelzésünk van, hogy megnőtt a forgalmunk, s ez nyilván csak úgy lehet, ha az üzletek a fogyasztók felé érvényesítették a kedvezményt. — Az emelkedő felvásárlási árak nem veszélyeztetik kezdeményezésüket? — A tavalyi év utolsó időszakától folyamatosan emelkednek a felvásárlási árak. Ebben a helyzetben különösen kockázatos végrehajtani egy ilyen ár- csökkentést. Ha a volumennövelés, a nagyobb forgalom nem jönne be, ez elég kellemetlen lenne számunkra. Ez benne a kockázat, de én azt hiszem, elég szimpatikus kockázat, főleg a fogyasztóknak. Mihályka Gyula
