Petőfi Népe, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-24 / 301. szám
KARÁCSONYI SZÍN-FOLT ESZMÉNYI VIKTÓRIA—HEILIG GÁBOR A Zapa és a Zanya meg az ünnepek — Szóval, ti vagytok a Zapa, meg a Zanya. — Legalábbis a most megjelent nagylemezünk címe szerint — válaszol Gábor. — Második osztályos fiunk énekel rólunk egy dalt. Minden szava igaz! Érdekes, hogy gyermekünk végigkíséri Vikivel közös lemezeinket. Az első, a Nekem ő a legszebb című albumunk eufórikus állapotban készült, hiszen akkor vártuk a babát. A címadó dal a várakozással teli kilenc hónapról szól. Három esztendő múltán vettük fel a Veled és nélküled című anyagunkat, természetesen ezen is szóltunk a kisfiúnkhoz. Most pedig, a harmadik közös nagylemezünkön .már Tamás is szerepel, pontosabban énekel rólunk. — Ti pedig a tizenöt évvel ezelőtti megismerkedés pillanatait idézitek fel. Hogyan is történt Vilniusban? — Szerelem az első látásra . . . Vikivel egy hónapot töltöttünk együtt a Szovjetunióban. Én a Gemini együttes tagja voltam, ő pedig szólistaként turnézott velünk. Amikor hazajöttünk, mondtam az anyukámnak: megismertem oda- kinn egy lányt, vagy elveszem feleségül, vagy pedig majd harmincon túl nősülök meg. Egyébként is megjósolták, későn „kötik be” a fejem. — És? — Huszonhat évesen összekötöttük az életünket Vikivel. — Viki is hazament, azt mondta az anyukájának, hogy megismerkedett egy sráccal a Szovjetunióban ... — Nem ment ez ilyen egyszerűen. Eltelt azért egy kis idő, még jobban megismertük egymást. Érdekes, azt mondják a szerelemházasságok mennek szét a leghamarabb. Nálunk nem így történt. Persze, időnként nálunk is vannak összezördülések, de ezek nélkül sótlan lenne az életünk. Nem? — Talán karácsonykor minden családban nyugalom van. Nálatok hogyan telnek az ünnepek? — Erről majd Viki mesél szépeket. Nekem csak egy testvérem van, a szüleim pedig már nem élnek, Vikiék viszont szép nagy családot alkotnak. Négy testvér, számos unokatestvér, nagy rokonság. Hazudnék, ha azt mondanám, az elején nem riadtam egy kicsit meg ettől a nagy családtól, pláne az ünnepek idején. Most pedig már hiányoznának! A karácsonyban egyedül csak az ajándékozási kényszert nem szeretem. Utolsó nap rohanni mondjuk egy pizsamáért.. . Nem, nem, jobb lenne, ha a karácsonyt felszeletelhetnénk az év háromszázhatvanöt napjára. — Mit csinálsz az ünnepekben? — Végre itthon ülhetek, nem kell sehová sem elmenni. Munka viszont vár, a Tátika című televíziós‘műsor számára négy dalt kell megírnom. Bízom az angyalkában, hogy ihletet is hoz nekem. — Nálunk már december elején karácsony van — meséli Eszményi Viktória. — A kertünkben álló fenyőre villanyégőket helyezünk, reggeltől estig pompáznak. A gyerekekkel már napokkal karácsony előtt készítünk díszeket, kis ajándékokat. Az ünnepeket általában szüleimnél, Balassagyarmaton töltjük, kivétel lesz az idei. Imádom a mézes süteményeket, ezeket napokig sütjük, majd felrakjuk a legszebbeket a karácsonyfára. Ezek a szokások gyerekkorból származnak. Rosszul esne, ha elmaradnának. — Milyen ételek, italok kerülnek az ünnepi asztalra? — Természetesen bejgli. Töltött káposzta, rántott hal krumplival, ezek sem maradhatnak el. Vacsora előtt mindenki feltör egy diót, hogy megtudjuk milyen egészség vár ránk, majd a gerezdeket megesszük egy kanál mézzel. Almát is falatozunk. — Gyertyagyújtás? — Estefelé énekel a család, legkedvesebb a Mennyből az angyal, erre már a Jézuska is megérkezik hozzánk. Nagy a boldogság — és az ajándékosztás. — Férjedtől tudom, hogy az ajándékvásárlás rád hárul minden évben. — Igen. Azért is, mert imádok vásárolni, főleg az ünnepek körül. Sok-sok apró ajándékot gyűjtögetek be, hiszen azok bontogatása külön öröm a családtagoknak is. Arról nem beszélve, hogy legalább harminc csomagocskát kell készíteni a fa alá, és a barátainkat sem szabad elfeledni. — Csak azt áruld el, mit kap Tamás? — Játékokat, könyveket, ruhákat. — Gyorsan elszaladnak az ünnepek. Milyen terveitek vannak 1992re? — Januárban Tátika-középdöntők lesznek, azt követően pedig egy gyerekeknek szóló lemezt veszünk fel. Februárban országjáró turnéra indulunk A Zapa és a Zanya műsorunkkal. A 100 Folk Celsius együttessel Németországban lépünk majd fel. Az év másik részében pedig újabb lemezötleteinket valósítjuk meg, hiszen a Zebra kiadó öt albumra kötött velünk szerződést. — Minden jót! Borzák Tibor Utaztak a koponyája körül Műtét után — beszélgetés Árkus Józseffel Régen láttuk és hallottuk Árkus Józsefet. Az Új Ludas főszerkesztője évek óta írja és vezeti a televízió egyik legnépszerűbb műsorát a Parabolát, ám október 1-jén a TV 2 nézői csalódottan vették tudomásul, hogy az előre meghirdetett szatirikus műsor elmarad. Az indok — Árkus kórházi kezelése — sokakban aggodalmat keltett, találgatásokra adott okot. Mivel azóta sem láttuk viszont a képernyőn a humorista főszerkesztőt, elsőkézből, ő magától kérdeztük: — Hogy van? — Köszönöm, már jól. Nehéz hetek állnak mögöttem, életemben először voltam beteg- állományban. Nos, ami a Parabola elmaradt adása előtti bejelentést illeti, az tény szerint igaz volt. Október elején valóban kórházban voltam, agyműtétre készítettek elő. Öt óra hosszat tartott az operáció, amelynek során el kellett távolítani a koponyámból egy tumort. A sebészcsoport értékelése szerint a műtét jól sikerült. De ... — Ugyan ez a de nem egy árkusi frappáns megjegyzés előszava kívánt lenni1.. . — Ezúttal sajnos nem. Már itthoni lábadozásom közben döntött ismét ágynak egy • Árkus József: — Életemben először voltam betegállományban. kétoldali tüdőgyulladás. Súlyos, nagyon súlyos állapotba kerültem. Mint később megtudtam, az életem is komolyan veszélyben forgott. Szerencsére a folyamatot sikerült megállítani. Rétsági professzor úrnak köszönhetem a gyógyulásomat. Ma már ismét bent voltam az Új Ludas szerkesztőségében, próbálok ilyen hosszú betegállomány után visszailleszkedni. — Az olvasókat bizonyára érdekli, mikor láthatják viszont a képernyőn is. Közeleg szilveszter, és az elmaradhatatlan Szuperbo- la . . . — Egyelőre nem vállalok nyilvános szereplést. Agyműtéten estem át, ehhez kopaszra kellett borotválni a fejemet. — Mások is átestek már ilyesmin. Erre való a paróka. — Igen, tudom. De én ezt nem vállalom. Majd visszanő a hajam és akkor ... — De ez csak az egyik ok. — A másik? Talán nem tudta nyomon követni a hazai eseményeket? — A tévé ebben sokat segített, de az az érzésem, hogy ezen a szilveszteren aligha csinálhatnám azt, amit megszoktam és amit szeretnék. — Vagy azt, amit a nézők Árkustól elvárnának ... — ... vagy azt. Nekem nagyon nem tetszik, hogy mostanában egy fricskára doronggal válaszolnak. Mint minden szatírának, a Parabolának is az a lényege, hogy a mindenkori hatalmat piszkálja. Mondhatná erre bárki: azt megteheti az ellenzék, azért van. Én nem így látom, de a jelenlegi helyzeten nem tudok változtatni. Ezért döntöttem úgy, hogy az idén — hosszú évek után először — nem vállalom a Szuperbolát. — Mégis, mikor látjuk viszont a képernyőn? — Ez elsősorban nem tőlem függ. FEB ESZMÉNYI • HEILIG V I K T A GÁBOR • Tizenöt évvel ezelőtt is így mosolyogtak — csak akkor még ketten. Karácsonyozó művészek • Illés István Amikor azzal az igen bonyolult kérdéssel felkerestük Illés Istvánt, a kecskeméti Katona József Színház igazgatóját, hogy hol és hogyan tölti a szentestét, egyszerűen azt felelte, hogy a fa alatt. S minden bizonnyal nem a teátrum előtt magasodó öreg hársra gondolt. Azután még hozzátette: — Itt leszünk Kecskeméten. Karácsony első napján Pestre megyünk a barátokhoz meg édesapámhoz, akit el is hozunk ide Katona városába, az ünnepekre. Nyugdíjas orvos az apám, hetvenen felül, de a mai napig nagyon szereti a színházat... — Én a szentestét Alattyánban, a szüleimnél töltöm a kisfiámmal — mondja az ismert szubrett, Csombor Teréz. — Karácsony első • Csombor Teréz napján már fellépésem lesz, a második napján pedig próbám. Nálunk ilyen az ünnep . .. Turpinszky Béla, a kecskeméti színház bonvivánja, három gyermek apja. Igen szép házat épített a Merkur mögötti kertvárosban, ami jelzi, hogy itt, Bács-Kiskun megyeszékhelyén szándékozik letelepedni. — Ettől függetlenül, nálunk tradíció, hogy a karácsonyt Budapesten, a szüleimnél töltjük. Ilyenkor együtt van az egész család, s tulajdonképpen a gyerekeknek szenteljük ezt a három napot teljesen. Velük játszunk, velük örülünk. Persze, vallásos család lévén, az éjféli mise elmaradhatatlan nálunk is... (koloh) MESEERDŐ A LAKÁSBAN A rejtvénykirálynő Minden év decemberében karácsonyi szobát „készít” Kún Erzsébet, a magyar „rejtvénykirálynő”. Sok egyéb mellett hosszú évtizedek óta gyűjti a különböző népek, nemzetiségek karácsonyi díszeit. A karácsonyszoba feldíszítése egy teljes napot vesz igénybe, kora reggeltől késő estig tart, amíg helyükre kerülnek a különféle méretű, anyagú betlehemek, a kisebb, nagyobb csengők. — Itt van például ez a csodás meseerdő — mutat az egyik polcra Kún Erzsébet. — Mókusok, őzikék, egzotikus állatkák népesítik be, különös szimbiózisban élnek egymással, hiszen ebben a világban minden lehetséges. Német szokás szerint a lányok fenyőtobozra papírfejet készítenek, a „lányok” kendőben, a „fiúk” peckes sityak- kal gubbasztanak a fenyőágakon. Amott az angyalok mellett ma- nócskák vigyorognak . . . Kérdezhetek valamit? Ön szerint van Brazíliában karácsonyfa? És a Hawaii szigeteken szaloncukor? — Van. — Nincs! Brazíliában csak műfenyővel jelzik az ünnepet és Hawaiiban szó sem lehet szaloncukorról, ugyanis a hőségben percek alatt elolvadna. Amerikában több helyen is van egész évben nyitva tartó karácsonybolt, s ezekben té- len-nyáron egyaránt lehet karácsonyi kellékeket vásárolni. A turisták a legnagyobb vevők, de ilyenkor az ünnepek küszöbén állandó vendége az üzleteknek Karácsony-apó, aki megjutalmazza a legjobbakat. — Ha jól tudom, Ön is kapott egy szép karácsonyi ajándékot. . . — Hát igen... A Család Alapítvány úgy döntött, hogy'az'én személyem is az Élő-Nemz«ti Kincsek közé tartozik. A Nemzeti Múzeumban megtartott ünnepségen — amelyen általában a gyermekek nevelésében jeleskedőket szokták megjutalmazni — engem is a kitüntetettek közé soroltak. Hogy miért? A második kiadásban is megjelent Családregényemért. Ebben a szüleim életét írtam meg, azt a csodás világot próbáltam bemutatni, amely engem elindított a pályán. — Kún Erzsébet ma egyedül él... — A szüleim valóban meghaltak, de itt Óbudán ma is sokan emlékeznek Kunitzer doktor bácsira és szépséges édesanyámra. Fájdalom, ők már valóban nincsenek velem, legalábbis a szó igazi értelmében. De itt vannak a lakásban. Rájuk emlékeztet minden bútor, az összes tárgy. És a szentestén sem leszek egyedül: bekapcsolom a magnót, amely a szüleim hangját is megőrizte. H. L. Ferenczy Europress Mj1 vek óta minden karácsonykor rj előveszem Oscar Wilde könyvét, és elolvasom gyönyörű meséjét: A boldog herceget. Miért éppen karácsonykor? Mert olyan szívmelengető,'karácsonyi hangulatú. A város fölött magasodott a Boldog Herceg szobra. Vékony, finom levelekben tetőtől talpig arany borította, zafír volt a szeme, kardja markolatán rubin piroslott. Egy kis fecske — társai már elszálltak messze Egyiptomba — leereszkedett a szobor lába elé. A Boldog Herceg szeme könnyben úszott, mert látta a város minden szörnyűségét és nyomorúságát. Látta egy szegényes házban a lázas beteg kisfiút, aki narancsot kér, de anyja nem tud neki narancsot adni. A Boldog Herceg kérte a fecskét, vigye el neki a rubintot a kard markolatáról. A kis fecske elvitte. Másnap a herceg arra kérte, vegye ki szemét, amely ritka zafírból volt és vigye el a fiatalembernek, aki írna, de nem tud, mert nagyon fázik. A kis fecske szállt a zafírral, bebújt a lyukas háztetőn és odaadta a zafírt a fiúnak. Már tél lett, jött a fagy, s a kis fecske a zöld pálmafákra gondolt, a A boldog herceg melegen tűző napra, szeretett volna messze délre repülni, de a herceg arra kérte, vigye el másik szemét a gyufaárus kislánynak. A kislány beleejtette gyufáit a csatornába, most sírdogál. A fecske teljesítette a kívánságot. Már nem tudott Egyiptomba repülni, hanem a herceg kérésére végigröpült a város felett, látta, hogy a gazdagok vigadnak, s kapuik előtt koldusok ülnek. A sikátorokban éhező gyermekek közömbösen bámulták a fekete utcát. „Fejtsd le rólam az aranyleve- leket, s vidd el a szegényeknek”. Jött a hó, a fecske egyre jobban fázott, érezte, hogy meghal. Elbúcsúzott a hercegtől, megcsókolta őt és holtan esett a lába elé. Másnap a polgármester és tanácsadói eltávolították az ütött- kopott szobrot. Megolvasztották egy kemencében, de a meghasadt ólomszív nem olvadt meg. Kidobták a szemétdombra. Az úr azt mondta egyik angyalának: hozd el nekem a városból azt a két dolgot, ami legértékesebb. És az angyal elvitte neki az ólomszívet és a holt madarat. — Jól választottál — szólt az Isten —, mert ez a kismadár örökké énekelni fog az én paradicsomkertemben és a Boldog Herceg az én aranyvárosomban dicsőít majd enge met. Mi rost, ahogy újra olvasom a ßoldog Herceg szép történetét, arra gondolok, mi is lenne, ha a mi fővárosunkban állna a Boldog Herceg szobra? Vajon lenne-e rajta még egyetlen ékkő, vagy egyetlen aranylevél, vajon azok lopták vol- na-e el, akik rá voltak szorulva, vagy csak úgy mulatságból fosztogatták volna? De ha olyan magasan állna, hogy senki se férhetne hozzá, vajon lenne-e egy kis fecske, „aki” feláldozná hosszú útját, vele az életét, hogy elvigye a kincseket a szegényeknek? És ha már nincs ékkövekkel s arannyal ékesített Boldog Hercegünk, nem találhatnánk-e egy kis madarat, amely megkopogtatja a gazdag emberek ablakát? — Add ide ékszereid felét, hadd vigyem el annak a kislánynak, aki ott kéregét az aluljáróban! Add ide a pénzed, a milliódfelét, hadd vigyem el annak, akinek nincs otthona! Nyisd ki azt a parkod sarkában meghúzódó kis házat, hogy beengedd azt a fázó ■ koldust, aki a házad előtt áll! Szedd le asztalodról az ételed felét, és oszd el azok közt, akik még ma nem ettek. Es mi lenne, ha az Úr leküldené egyik angyalát, hogy hozza el a városból azt a két dolgot, ami a legértékesebb? Találna-e egy holt madarat, amelyik feláldozta életét, hogy segítsen, s melyik most már énekelni fog örökké az Úr paradicsomkertjében ? És találna-e egy szívet, amelyik meghasadt bánatában, hogy oly sok nyomorúságot látott? Kovács Paula • Oscar Wilde A boldog herceg című műve karácsony másnapján, december 26-án a TV 2-es adásában, délután fél kettőkor látható-hallható lesz Elmondja: Lukács Margit.
