Petőfi Népe, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-24 / 301. szám

KARÁCSONYI SZÍN-FOLT ESZMÉNYI VIKTÓRIA—HEILIG GÁBOR A Zapa és a Zanya meg az ünnepek — Szóval, ti vagytok a Zapa, meg a Zanya. — Legalábbis a most megjelent nagylemezünk címe szerint — vá­laszol Gábor. — Második osztá­lyos fiunk énekel rólunk egy dalt. Minden szava igaz! Érdekes, hogy gyermekünk végigkíséri Vikivel közös lemezeinket. Az első, a Ne­kem ő a legszebb című albumunk eufórikus állapotban készült, hi­szen akkor vártuk a babát. A cím­adó dal a várakozással teli kilenc hónapról szól. Három esztendő múltán vettük fel a Veled és nélkü­led című anyagunkat, természete­sen ezen is szóltunk a kisfiúnkhoz. Most pedig, a harmadik közös nagylemezünkön .már Tamás is szerepel, pontosabban énekel ró­lunk. — Ti pedig a tizenöt évvel ezelőt­ti megismerkedés pillanatait idézi­tek fel. Hogyan is történt Vilnius­ban? — Szerelem az első látásra . . . Vikivel egy hónapot töltöttünk együtt a Szovjetunióban. Én a Ge­mini együttes tagja voltam, ő pedig szólistaként turnézott velünk. Amikor hazajöttünk, mondtam az anyukámnak: megismertem oda- kinn egy lányt, vagy elveszem fele­ségül, vagy pedig majd harmincon túl nősülök meg. Egyébként is megjósolták, későn „kötik be” a fejem. — És? — Huszonhat évesen összekö­töttük az életünket Vikivel. — Viki is hazament, azt mondta az anyukájának, hogy megismerke­dett egy sráccal a Szovjetunió­ban ... — Nem ment ez ilyen egyszerű­en. Eltelt azért egy kis idő, még jobban megismertük egymást. Ér­dekes, azt mondják a szerelemhá­zasságok mennek szét a leghama­rabb. Nálunk nem így történt. Per­sze, időnként nálunk is vannak összezördülések, de ezek nélkül sótlan lenne az életünk. Nem? — Talán karácsonykor minden családban nyugalom van. Nálatok hogyan telnek az ünnepek? — Erről majd Viki mesél szépe­ket. Nekem csak egy testvérem van, a szüleim pedig már nem él­nek, Vikiék viszont szép nagy csa­ládot alkotnak. Négy testvér, szá­mos unokatestvér, nagy rokonság. Hazudnék, ha azt mondanám, az elején nem riadtam egy kicsit meg ettől a nagy családtól, pláne az ün­nepek idején. Most pedig már hiá­nyoznának! A karácsonyban egye­dül csak az ajándékozási kényszert nem szeretem. Utolsó nap rohanni mondjuk egy pizsamáért.. . Nem, nem, jobb lenne, ha a karácsonyt felszeletelhetnénk az év három­százhatvanöt napjára. — Mit csinálsz az ünnepekben? — Végre itthon ülhetek, nem kell sehová sem elmenni. Munka viszont vár, a Tátika című televízi­ós‘műsor számára négy dalt kell megírnom. Bízom az angyalkában, hogy ihletet is hoz nekem. — Nálunk már december elején karácsony van — meséli Eszményi Viktória. — A kertünkben álló fe­nyőre villanyégőket helyezünk, reggeltől estig pompáznak. A gye­rekekkel már napokkal karácsony előtt készítünk díszeket, kis aján­dékokat. Az ünnepeket általában szüleimnél, Balassagyarmaton töltjük, kivétel lesz az idei. Imá­dom a mézes süteményeket, ezeket napokig sütjük, majd felrakjuk a legszebbeket a karácsonyfára. Ezek a szokások gyerekkorból származnak. Rosszul esne, ha el­maradnának. — Milyen ételek, italok kerülnek az ünnepi asztalra? — Természetesen bejgli. Töltött káposzta, rántott hal krumplival, ezek sem maradhatnak el. Vacsora előtt mindenki feltör egy diót, hogy megtudjuk milyen egészség vár ránk, majd a gerezdeket meg­esszük egy kanál mézzel. Almát is falatozunk. — Gyertyagyújtás? — Estefelé énekel a család, leg­kedvesebb a Mennyből az angyal, erre már a Jézuska is megérkezik hozzánk. Nagy a boldogság — és az ajándékosztás. — Férjedtől tudom, hogy az aján­dékvásárlás rád hárul minden év­ben. — Igen. Azért is, mert imádok vásárolni, főleg az ünnepek körül. Sok-sok apró ajándékot gyűjtöge­tek be, hiszen azok bontogatása külön öröm a családtagoknak is. Arról nem beszélve, hogy legalább harminc csomagocskát kell készí­teni a fa alá, és a barátainkat sem szabad elfeledni. — Csak azt áruld el, mit kap Tamás? — Játékokat, könyveket, ruhá­kat. — Gyorsan elszaladnak az ünne­pek. Milyen terveitek vannak 1992­re? — Januárban Tátika-középdön­tők lesznek, azt követően pedig egy gyerekeknek szóló lemezt ve­szünk fel. Februárban országjáró turnéra indulunk A Zapa és a Za­nya műsorunkkal. A 100 Folk Cel­sius együttessel Németországban lépünk majd fel. Az év másik részé­ben pedig újabb lemezötleteinket valósítjuk meg, hiszen a Zebra kia­dó öt albumra kötött velünk szer­ződést. — Minden jót! Borzák Tibor Utaztak a koponyája körül Műtét után — beszélgetés Árkus Józseffel Régen láttuk és hallottuk Árkus Józsefet. Az Új Ludas főszerkesztője évek óta írja és vezeti a televízió egyik legnépszerűbb műso­rát a Parabolát, ám október 1-jén a TV 2 nézői csalódottan vették tudomásul, hogy az előre meghirdetett szatirikus műsor elmarad. Az indok — Árkus kórházi kezelése — so­kakban aggodalmat keltett, találgatásokra adott okot. Mivel azóta sem láttuk viszont a képernyőn a humorista főszerkesztőt, első­kézből, ő magától kérdeztük: — Hogy van? — Köszönöm, már jól. Nehéz hetek állnak mögöttem, életemben először voltam beteg- állományban. Nos, ami a Parabola elmaradt adása előtti bejelentést illeti, az tény szerint igaz volt. Október elején valóban kórházban voltam, agyműtétre készítettek elő. Öt óra hosszat tartott az operáció, amelynek során el kellett távolítani a koponyámból egy tu­mort. A sebészcsoport értékelése szerint a műtét jól sikerült. De ... — Ugyan ez a de nem egy árkusi frappáns megjegyzés előszava kívánt lenni1.. . — Ezúttal sajnos nem. Már itthoni lába­dozásom közben döntött ismét ágynak egy • Árkus József: — Életemben először voltam betegállományban. kétoldali tüdőgyulladás. Súlyos, nagyon sú­lyos állapotba kerültem. Mint később meg­tudtam, az életem is komolyan veszélyben forgott. Szerencsére a folyamatot sikerült megállítani. Rétsági professzor úrnak kö­szönhetem a gyógyulásomat. Ma már ismét bent voltam az Új Ludas szerkesztőségében, próbálok ilyen hosszú betegállomány után visszailleszkedni. — Az olvasókat bizonyára érdekli, mikor láthatják viszont a képernyőn is. Közeleg szilveszter, és az elmaradhatatlan Szuperbo- la . . . — Egyelőre nem vállalok nyilvános sze­replést. Agyműtéten estem át, ehhez kopasz­ra kellett borotválni a fejemet. — Mások is átestek már ilyesmin. Erre való a paróka. — Igen, tudom. De én ezt nem vállalom. Majd visszanő a hajam és akkor ... — De ez csak az egyik ok. — A másik? Talán nem tudta nyomon követni a hazai eseményeket? — A tévé ebben sokat segített, de az az érzésem, hogy ezen a szilveszteren aligha csi­nálhatnám azt, amit megszoktam és amit szeretnék. — Vagy azt, amit a nézők Árkustól elvár­nának ... — ... vagy azt. Nekem nagyon nem tet­szik, hogy mostanában egy fricskára do­ronggal válaszolnak. Mint minden szatírá­nak, a Parabolának is az a lényege, hogy a mindenkori hatalmat piszkálja. Mondhatná erre bárki: azt megteheti az ellenzék, azért van. Én nem így látom, de a jelenlegi helyze­ten nem tudok változtatni. Ezért döntöttem úgy, hogy az idén — hosszú évek után elő­ször — nem vállalom a Szuperbolát. — Mégis, mikor látjuk viszont a képer­nyőn? — Ez elsősorban nem tőlem függ. FEB ESZMÉNYI • HEILIG V I K T A GÁBOR • Tizenöt évvel ezelőtt is így mosolyogtak — csak akkor még ketten. Karácsonyozó művészek • Illés István Amikor azzal az igen bonyolult kérdéssel felkerestük Illés Istvánt, a kecskeméti Katona József Szín­ház igazgatóját, hogy hol és ho­gyan tölti a szentestét, egyszerűen azt felelte, hogy a fa alatt. S min­den bizonnyal nem a teátrum előtt magasodó öreg hársra gondolt. Azután még hozzátette: — Itt leszünk Kecskeméten. Ka­rácsony első napján Pestre me­gyünk a barátokhoz meg édes­apámhoz, akit el is hozunk ide Katona városába, az ünnepekre. Nyugdíjas orvos az apám, hetve­nen felül, de a mai napig nagyon szereti a színházat... — Én a szentestét Alattyánban, a szüleimnél töltöm a kisfiámmal — mondja az ismert szubrett, Csombor Teréz. — Karácsony első • Csombor Teréz napján már fellépésem lesz, a má­sodik napján pedig próbám. Ná­lunk ilyen az ünnep . .. Turpinszky Béla, a kecskeméti színház bonvivánja, három gyer­mek apja. Igen szép házat épített a Merkur mögötti kertvárosban, ami jelzi, hogy itt, Bács-Kiskun megyeszékhelyén szándékozik le­telepedni. — Ettől függetlenül, nálunk tra­díció, hogy a karácsonyt Budapes­ten, a szüleimnél töltjük. Ilyenkor együtt van az egész család, s tulaj­donképpen a gyerekeknek szentel­jük ezt a három napot teljesen. Ve­lük játszunk, velük örülünk. Per­sze, vallásos család lévén, az éjféli mise elmaradhatatlan nálunk is... (koloh) MESEERDŐ A LAKÁSBAN A rejtvénykirálynő Minden év decemberében kará­csonyi szobát „készít” Kún Erzsé­bet, a magyar „rejtvénykirálynő”. Sok egyéb mellett hosszú évtizedek óta gyűjti a különböző népek, nemzetiségek karácsonyi díszeit. A karácsonyszoba feldíszítése egy teljes napot vesz igénybe, kora reggeltől késő estig tart, amíg he­lyükre kerülnek a különféle mére­tű, anyagú betlehemek, a kisebb, nagyobb csengők. — Itt van például ez a csodás meseerdő — mutat az egyik polcra Kún Erzsébet. — Mókusok, őzi­kék, egzotikus állatkák népesítik be, különös szimbiózisban élnek egymással, hiszen ebben a világ­ban minden lehetséges. Német szo­kás szerint a lányok fenyőtobozra papírfejet készítenek, a „lányok” kendőben, a „fiúk” peckes sityak- kal gubbasztanak a fenyőágakon. Amott az angyalok mellett ma- nócskák vigyorognak . . . Kérdez­hetek valamit? Ön szerint van Bra­zíliában karácsonyfa? És a Hawaii szigeteken szaloncukor? — Van. — Nincs! Brazíliában csak mű­fenyővel jelzik az ünnepet és Ha­waiiban szó sem lehet szaloncu­korról, ugyanis a hőségben percek alatt elolvadna. Amerikában több helyen is van egész évben nyitva tartó karácsonybolt, s ezekben té- len-nyáron egyaránt lehet karácso­nyi kellékeket vásárolni. A turisták a legnagyobb vevők, de ilyenkor az ünnepek küszöbén állandó vendé­ge az üzleteknek Karácsony-apó, aki megjutalmazza a legjobbakat. — Ha jól tudom, Ön is kapott egy szép karácsonyi ajándékot. . . — Hát igen... A Család Ala­pítvány úgy döntött, hogy'az'én személyem is az Élő-Nemz«ti Kin­csek közé tartozik. A Nemzeti Mú­zeumban megtartott ünnepségen — amelyen általában a gyermekek nevelésében jeleskedőket szokták megjutalmazni — engem is a ki­tüntetettek közé soroltak. Hogy miért? A második kiadásban is megjelent Családregényemért. Eb­ben a szüleim életét írtam meg, azt a csodás világot próbáltam bemu­tatni, amely engem elindított a pá­lyán. — Kún Erzsébet ma egyedül él... — A szüleim valóban meghal­tak, de itt Óbudán ma is sokan emlékeznek Kunitzer doktor bá­csira és szépséges édesanyámra. Fájdalom, ők már valóban nin­csenek velem, legalábbis a szó igazi értelmében. De itt vannak a lakás­ban. Rájuk emlékeztet minden bú­tor, az összes tárgy. És a szentestén sem leszek egyedül: bekapcsolom a magnót, amely a szüleim hangját is megőrizte. H. L. Ferenczy Europress Mj1 vek óta minden karácsonykor rj előveszem Oscar Wilde köny­vét, és elolvasom gyönyörű meséjét: A boldog herceget. Miért éppen ka­rácsonykor? Mert olyan szívmelen­gető,'karácsonyi hangulatú. A város fölött magasodott a Bol­dog Herceg szobra. Vékony, finom levelekben tetőtől talpig arany bor­ította, zafír volt a szeme, kardja markolatán rubin piroslott. Egy kis fecske — társai már elszálltak messze Egyiptomba — leereszke­dett a szobor lába elé. A Boldog Herceg szeme könnyben úszott, mert látta a város minden szörnyű­ségét és nyomorúságát. Látta egy szegényes házban a lázas beteg kis­fiút, aki narancsot kér, de anyja nem tud neki narancsot adni. A Boldog Herceg kérte a fecskét, vigye el neki a rubintot a kard mar­kolatáról. A kis fecske elvitte. Más­nap a herceg arra kérte, vegye ki szemét, amely ritka zafírból volt és vigye el a fiatalembernek, aki írna, de nem tud, mert nagyon fázik. A kis fecske szállt a zafírral, bebújt a lyukas háztetőn és odaadta a za­fírt a fiúnak. Már tél lett, jött a fagy, s a kis fecske a zöld pálmafákra gondolt, a A boldog herceg melegen tűző napra, szeretett volna messze délre repülni, de a herceg arra kérte, vigye el másik szemét a gyufa­árus kislánynak. A kislány beleejtette gyufáit a csatornába, most sírdogál. A fecske teljesítette a kívánságot. Már nem tudott Egyiptomba repülni, hanem a herceg kérésére végigröpült a város felett, látta, hogy a gazdagok vigadnak, s kapuik előtt koldusok ül­nek. A sikátorokban éhező gyerme­kek közömbösen bámulták a fekete utcát. „Fejtsd le rólam az aranyleve- leket, s vidd el a szegényeknek”. Jött a hó, a fecske egyre jobban fázott, érezte, hogy meghal. Elbúcsúzott a hercegtől, megcsókolta őt és holtan esett a lába elé. Másnap a polgármester és ta­nácsadói eltávolították az ütött- kopott szobrot. Megolvasztották egy kemencében, de a meghasadt ólom­szív nem olvadt meg. Kidobták a sze­métdombra. Az úr azt mondta egyik angyalá­nak: hozd el nekem a városból azt a két dolgot, ami legértékesebb. És az angyal elvitte neki az ólomszívet és a holt madarat. — Jól választottál — szólt az Isten —, mert ez a kismadár örökké énekelni fog az én paradicsomker­temben és a Boldog Herceg az én aranyvárosomban dicsőít majd en­ge met. Mi rost, ahogy újra olvasom a ßoldog Herceg szép törté­netét, arra gondolok, mi is lenne, ha a mi fővárosunkban állna a Boldog Herceg szobra? Vajon lenne-e rajta még egyetlen ékkő, vagy egyetlen aranylevél, vajon azok lopták vol- na-e el, akik rá voltak szorulva, vagy csak úgy mulatságból foszto­gatták volna? De ha olyan magasan állna, hogy senki se férhetne hozzá, vajon lenne-e egy kis fecske, „aki” feláldozná hosszú útját, vele az éle­tét, hogy elvigye a kincseket a sze­gényeknek? És ha már nincs ékkövekkel s arannyal ékesített Boldog Herce­günk, nem találhatnánk-e egy kis madarat, amely megkopogtatja a gazdag emberek ablakát? — Add ide ékszereid felét, hadd vi­gyem el annak a kislánynak, aki ott kéregét az aluljáróban! Add ide a pénzed, a milliódfelét, hadd vigyem el annak, akinek nincs otthona! Nyisd ki azt a parkod sarkában meghúzódó kis házat, hogy beengedd azt a fázó ■ koldust, aki a házad előtt áll! Szedd le asztalodról az ételed felét, és oszd el azok közt, akik még ma nem ettek. Es mi lenne, ha az Úr leküldené egyik angyalát, hogy hozza el a vá­rosból azt a két dolgot, ami a legérté­kesebb? Találna-e egy holt madarat, amelyik feláldozta életét, hogy segít­sen, s melyik most már énekelni fog örökké az Úr paradicsomkertjében ? És találna-e egy szívet, amelyik meg­hasadt bánatában, hogy oly sok nyo­morúságot látott? Kovács Paula • Oscar Wilde A boldog herceg című műve karácsony másnapján, decem­ber 26-án a TV 2-es adásában, délután fél kettőkor látható-hallható lesz Elmondja: Lukács Margit.

Next

/
Thumbnails
Contents