Petőfi Népe, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-21 / 299. szám
1991. december 21., 5. olda! HÉT VÉGI MAGAZIN LELKI POSTA „Nagyon nehéz döntés előtt áll a családunk. A férjemnek nemrég felajánlotta egy ismerőse, hogy kimehet vele Ausztriába, és ott majd segíteni fog neki munkát vállalni. Ez az ismerős már fél éve kint dolgozik. Neki könnyű, mert nem kellett itthon hagynia senkit. Nekünk két gyermekünk van, és a kicsi még csak három hónapos. A férjem hónapok óta van munka nélkül, és azóta nagyon megváltozott. Nem merem visszatartani, pedig azt mondja, nem megy, ha én nem akarom. Nem tudom, mit csináljak. Látom rajta, hogy nagyon elkeseredett, de állandóan hallgat. Ha meg szólunk hozzá, azt se tudja, mit beszélünk, csak néz ránk. Érzem, hogy nem mehet ez így sokáig.” A leveléből egy egymásra figyelő, egymásért aggódó család képe rajzolódik ki. A döntés Önre vár, és bármit dönt, nagy felelősséget vállal magára. Amikor hallgatag férjére néz, kérem, jusson eszébe, hogy az őt körülvevő világ is gyakran volt hozzá az utóbbi időben ellenséges és elutasító, melyben számára sok aggodalom, hiábavaló remény jelentkezett. Csakhogy felnőttként, családapaként már nem kereshetünk úgy oltalmat, mint a kicsi gyermek. Mégis újjá kell születnünk, önerőből. Másokat — családunkat — kell bárotíta- nunk, miközben magunk is oltalomra szorulunk. Döntésük előtt fontos mérlegelni, mennyire megbízható az ajánlat, melyet ismerősük tett. Ha családjuk ismét megbízható kereseti forráshoz jut, ez visszaadhatja a régi jókedvét férjének. De ha csak újabb csalódással gyarapodva kóborol ismeretlen tájon és emberek között, az bizony nagyon kiszolgáltatottá teszi őt, és olyan kellemetlenségekbe keveredhet, amelyekről csak későn veszi észre, hogy talán még törvénybe üt- közőek is. Igyekezzék ez esetben Ön, mint a sokkal higgadtabb családtag gondosan megszervezni az elutazást, ha amellett dönt. Pontos cím és telefonszám a bármikori kapcsolatfelvételhez, valamint a már kint lévő ismerősök, legyenek bármely pontján az adott országnak, mint a szokások ismerői mindig tudnak pillanatnyi segítséget, tanácsot adni. Es természetesen nem utolsósorban a magyar külképviseletek, mindig inkább megbízható támaszok, mint egy, az utcán összeszedett alkalmi ismerős. Jól tudom, akár elmegy a férje, akár marad, pillanatnyi helyzetük egyaránt nagyon nehéz lesz. Ha mégis elutazik, fájni fog a távolléte. De ha ennek ellenére gyengéden még egy kis önbizalmat is tud adni ahhoz, hogy bátrabban vágjon neki az ismeretlennek, legyen az külföldön, vagy másutt, akkor a sikerek után hamarosan elfelejti ezt a fájdalmat. Kúti Ibolya BESZÉLGETÉS BEREK KATI SZÍNMŰVÉSSZEL Megengedhetem magamnak, hogy vidéki színész legyek N ehéz lenne eldönteni, hogy az idei évadra a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött Berek Kati színművészt előadóestjei vagy drámák, tévéjátékok, filmek főszereplőjeként tartja inkább számon a közönség. Ezekben a hetekben Örkény Macskajátékának egyik főszerepében lép estéről estére színpadra. A művésznővel a többi között arról beszélgettünk, hogyan fért meg életében évtizedekig a szóló pódiumművészet és a csapatmunka, és hogyan sikerült a legutóbbi években megosztania önmagát fővárosi otthona, kötelezettségei és a vidéki, vállalások között? —Általában a csapatmunka kategóriájába tartozó darabok sem nélkülözik a szólista szerepkört. Ha a helyzet úgy kívánja (legutóbb A testőrben), épp olyan alázattal vagyok jelen egy kisebb, mint amekkora energiával, igyekezettel egy „szólista” szerepben. Ami, természetesen, nem összetévesztendő a legnehezebb műfajok közé tartozó pódiummal, amellyel én már régebben szakítottam. — Végérvényesen? — Igen. Ehhez a műfajhoz én már túlságosan fáradt vagyok. — Sokan nemcsak azért emlékeznek szívesen pódiumművészként önre, mert egyedül állt a reflektorfényben, hanem mert egy speciális időszakban, politikai, szellemi légkörben olyan kortárs költőket szólaltatott meg, mint például Nagy László vagy Buda Ferenc. — Ez a tevékenység azért mindig is csak a jéghegy csúcsa volt. Mert azért én ez idő alatt is minden áldott este játszottam a Nemzeti Színházban. (Huszonkét éves koromtól az ötvenötödik születésnapomig a Nemzeti tagja voltam.) Mindehhez hozzátartozik, hogy a hatvanas években a Magyar Televízió óriási gondot fordított arra, hogy a költészet közvetítésével a politika bekerüljön műsorába. Részben ennek köszönhető, hogy olyan alaposan megismerhette a közönség ezt a profilomat is. — A legutóbbi évekig a fővároshoz kötötte pályája, csak a közelmúltban fogadott el egy-egy évadra szerződést Győrben • Berek Kati (Fotó: Straszer András) és Kecskeméten. A kecskeméti évadnyitó óta (hisz két idei darabban is szerepet kapott ) több időt töltött a „hírős" város színészházában, mint budai otthonában. Hogyan sikerül ilyen körülmények között összehangolnia hivatását és magánéletét ? — Mivel felnőtt a fiam, szabad ember lettem, újból kezdhettem az életem. Ha a fiam nem harminc-, hanem például csak huszonkét éves és egyetemista volna, nem engedhetném meg magamnak, hogy kecskeméti színész legyek. Ez az oka, hogy hat esztendeje, amikor nem voltam elégedett a Nemzeti Színházban a helyzetemmel, szabadon dönthettem. Feltettem a kérdést; miért ne tudnék én lemenni vidékre, amikor ez az ország olyan kicsi, mint a tenyerem. (Akkor ugyan még Trabantom volt, de ma már négyütemű, jó kocsival járok-kelek.) Szerencsére, számíthattam arra, hogy nemcsak a társulat, de a közönség is szívesen fogad Győrben. A fiam felnőtté válása mellett a másik lényeges részlet, hogy úgy éreztem, én sem öregedtem meg annyira. A lelkem, a szellemem és a fizikumom elég erősnek éreztem a váltáshoz, és alig vártam, hogy repüljek innen oda és onnan ide. —Azért ez az életmód meglehetősenfárasztó. — Igaz, ami igaz, gyakran utazom éjszaka, viharban, ködben, hóban és fagyban, ami csakugyan embert próbáló dolog. Ráadásul rendszeresen tanulok vezetés közben is. — Szerepeket? — Németül tanulok, ami azt jelenti, hogy nemcsak a szerepekkel, hanem az idegen szavakkal is gyötröm az agyamat. Gyakran van fönn vezetés közben is a fülemen a fejhallgató, és hallgatom a német szöveget. Hozom-viszem a tanulnivaló- mat és a szennyesemet, amit például Pesten mosok és vasalok. Ha pedig elfelejtek valamit—mint most például télikabátot hozni—akkor itt fagyoskodom és dider- gek. A Macskajátékra való felkészülés miatt szinte egyáltalán nem mentem föl Budapestre, tudniillik szerepem több mint ötven oldalát egyszerűen be kellett „bifláznom”, az idő pedig roppant kevés volt. — Hozzátartozóitól, barátaitól nem szakad így el? — Rá kellett szoknom a levelezésre. Különben egyedül, de nem magányosan élek, s ez választott életformám. Efféle apró titok még, hogy rendszerint minden munkámmal el vagyok maradva, s otthon gyakran „szalad a lakás”. — Az ünnepeket otthon tölti? — Igen, 27-éig otthon leszek, és még marad időm a felkészülésre is. Végiggondolni sem könnyű, hogyan tudom elmaradásaimat néhány nap alatt behozni; otthont, karácsonyi légkört, melegséget is teremteni. Ami kicsit hiányzik; viszonylag keveset tudok Budapesten színházba járni. Mert amikor felmegyek, annyi a más jellegű, emberi restanciám, hogy a színház marad legutoljára. De azért remélem, a következő tavasszal, a kulturális fesztivál idején mindent bepótolok. Károlyi Júlia A tartalomból: Sztárportré 7. oldal Elő a tűt, ollót 7. oldal Tanácsok az ajándékozásra, receptek, ötletek karácsonyra 6. oldal • • Örvendezzünk! • Teljes számban világítanak az adventi gyertyák. Az erdélyiek ünnepi eledele, a kürtőskalács • A forró kalácsra ünnepnapon előkerül a cukros törött dió. Ám ez a csodálatos illatú, ízű csemege csak a tiszta szobában kerülhet terítékre. Szöveg: Pulai Fotó: Méhesi • Liszt, tojás, vaj helyett házizsír, cukorpor, élesztő, só, frissen fejt tej. Ezt összegyúrjuk, kidolgozzuk, kelni hagyjuk. Ha ki akar jönni a vajlingból, szeleteket vágunk, s ujjnyi vastagságúra, jó hosszúra sodorjuk. • A fiú, Attila is résen, ő a kenőanyag-felelős. Sajnos, ezt az összefogást Gyárfás anyja már több mint évtizede nem láthatja, hiszen világtalan, békésen fekszik a vetett ágyban. • Nem művészet ezt a fára tekerni, de ne nyomjuk össze a tészta gömbölyűségét. C sztendeje kedves fogadtatás- 1' ban volt részünk Csíkszent- domokoson, Jakabszállás testvérfalujában. A negyvenfős társaságot családok fogadták otthonukba. így ismerkedtünk meg Sámuel Gyárfásékkal, akik — mint az erdélyi magyarokra oly jellemző — meleg vendégszeretetükről tettek tanúbizonyságot. A csodálatos csíki vidéken ritkán sütnek egyszerre annyi kürtös- kalácsot, mint akkor. Ugyanis náluk ez a csemege csak különleges ünnepekkor kerül az asztalra, de karácsonykor elmaradhatatlan. A háziasszony, Marika a szegénységben, a nincsben lett a konyha mestere. Ügyességéhez, ötleteihez nem fér kétség. A negyedik gyertya az adventi koszorúnkon — ha a jelkép pontos értelmezése szerint kötöttük meg, s nemcsak szobadíszként, mint ami most éppen divat — piros színű. Annak okán, hogy az adventi várakozás, lelki fölkészülés utolsó állomása a katolikus egyház liturgiája szerint ’gaudete’, örvendező vasárnap. Vigasztalódj, vigasztalódj népem, hamarosan jönni fog üdvöd! — tudatja az antifona. Vigasztalódásra pedig éppenséggel nagy szükségünk van. Elég ha körbenézünk a világban. Az idén kevesebbre telik sokaknál az ajándék vásárlásra, talán kiegyenlíthető a hiány szeretettel, odafigyeléssel. És talán még nyerünk is a nyomorúságon: mesével, beszélgetéssel, játékkal, nagy sétával közelebb kerülünk a gyermekeinkhez, akik éppúgy megszenvedik a mindennapi kenyérkeresés ránk- nyomakodott terheit. A sütés- főzés-mosogatást látványos áldozattá színészkedéstől is eltekinthetünk, idén a mártíromságunk elmaradása ajándék lehet családtagjainknak. Úgyse nagyon tudtak mit kezdeni ezzel a lelki terrorocs- kánkkal. .. És egyébként is! A karácsonyunk akkor lesz igazán boldog, ha legalább erre a pár napra elfeledjük az adok-kapok könnyve- lést. Mert nemcsak hogy adni sokkalta nagyobb öröm, de legyőzni az önzést (amely tagadhatatlanul bele van kódolva a lélekbe), még a rossz tulajdonságaink feletti kis győzelmet is jelent... Ha ilyen „mellékes” célokkal folytatjuk az ünnepi készületeket, az advent utolsó hete közelebb segít a karácsony békességéhez. Nagy Mária Három szemétkosár Egy valamire való amerikai vagy nyugat-európai háztartásban ma már általában három szemétkosarat tartanak. Az egyikbe dobják a műanyagokat, a másikba a fémdobozokat, a harmadikba az üveget. Az már természetes, hogy a ‘ konyhai szerves hulladékot a mosogató ledarálja, vagy hogy a papírt külön összegyűjtik. Esetenként elképesztő ötletek is születnek. Van, aki lakóházát üdítőitalos fémdobozokból építette föl, vannak akik műalkotásokat készítenek olyan anyagokból, amelyeket mások kidobtak. • A forró sparhelt vaslapja fölött épp elég tartani a megtelt sütőfát, amiben segít Marika, a háziasszony lánya, és a jó szomszéd is.
