Petőfi Népe, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-07 / 261. szám
8. oldal, 1991. november 7. TISZTELT SZERKESZTÖSEG Címünk: Petőfi Népe, 6000 Kecskemét. Szabadság tér 1/A Tisztelt Olvasóink! Mai levél-összeállításunkban elsősorban azokból az olvasói levelekből válogattunk, melyek a lapunkkal kapcsolatos véleményeket tükrözik. írtak nekünk jót is, meg rosszat is. A jót köszönjük, a rosszat pedig megpróbáljuk kijavítani. Néhány bírálatot kiemelve tudathatjuk, hogy a fölvetett témák, rovatok és egyéb olvasói igények kielégítése már szerepel lapunk terveiben és a közeljövőben olvashatják is. így például a lelki posta, a folytatásos regény, a házunk tája rovat gyakoribb megjelentetése, határozott szándékunk. A nyugdíjasok oldalát már olvashatták, ezután is jelentkezünk ezzel az összeállítással, a rádió és televízióműsor — az önök javaslatára — már a múlt héttel kezdődően új formában adjuk közre. Nyereménypályázatunkkal kapcsolatban pedig — mivel sokan kérdezték — megnyugtatjuk mind régi, mind új előfizetőinket, hogy joggal pályázhatnak, függetlenül attól, hogy negyedévi vagy havi előfizetésük van. Mivel a sorsolást januárban fogjuk tartani, s a nyerteseket utólag ellenőrizzük, mindenki nyertes lehet, ha szerencséje van. (A szerk) Ez környezetszennyezés Három, okból írok Önöknek. Először is megköszönöm, hogy a rádió-tv műsorát sókkal jobb formában közlik. Mert mire vasárnap lett, a sok forgatástól, hajtogatástól elszakadt az újság, s egyáltalán dühítő volt a fektetett műsorleírás, s hogy nem egymás után jöttek a napok. Most már csak több film tartalmát kellene előre leírni, mivel csak a műholdasok filmjeit ajánlják. Másodszor küldöm az előfizetési szelvényt, mert több éve járatjuk ezt a színes, a falusi néphez igen jól szóló újságot. Családias és színes a hírekben, tudósításokban. Harmadszor pedig a község legjobb üzemére panaszkodom. Nyár eleje óta minden délután 3-4 óra felé helyben égetik el a napi szemetet (mivel a szemétlerakó helyen fizetni kell érte az önkormányzati rendelet értelmében), ami néha kibírhatatlanul büdös! Műszőrrel készült kefék hulladéka, festékes fahulladék és sok más eléghető anyagot tüzelnek el. Mivel a község közepén van az üzem, sok kisgyermekes család házával körülvéve, ez bizony komoly környezetszennyezés! Nem lehet szellőztetni, a kiterített ruhák, mire megszáradnak, büdösek lesznek! Sem a kertben, sem az udvaron nem lehet Mindig délután gyújtanak be, s akkor kibírhatatlan a levegő otthonunk körül. kint lenni, amikor arrafelé fújja a szél ahatalmaskéményből a sűrű, fekete, büdös füstöt. Ezelőtt nem tapasztaltuk ezt a rossz levegőt. Mit lehetne tenni, hogy ne a falu közepén büdö- sítsenek a szemétégetéssel. Kérem, adjanak tanácsot, kihez forduljunk panaszunkkal? Hű olvasójuk várja tanácsukat, segítségüket, több család nevében. Kis-Juhász Józsefné Lajosmizse, Kossuth u. 96. (Forduljanak bizalommal a községi önkormányzathoz, annál inkább, mivel — mint Ön is említi Tisztelt Asszonyom — a községi képviselő- testület rendelettel szabályozza a szemétlerakást. — A szerk.) Én kételkedem Tudom, hogy minden ember örül, ha nyer. Én kételkedem az egészben. Mindig azt hiszem, hogy a régi előfizetőket nem húzzák ki, csak az újakat. Pedig azok érdemelnék meg a legjobban. Elég sokat kell fizetni az újságért, de én mégsem mondom le, nagyon régótajáratjuk a Petőfi Népét. Úgy vélem, először is az érdekelje az embert, ami körülötte történik, az a város, amelyikben lakik. Engem (azaz bennünket) mindig ez érdekelt. Még nagyon szeretem a Kecskeméti Lapok-at is, nem járatom, de mindig megveszem, sok érdekes dolog van benne, nagyon jó kis újság. Ezt a kettőt szeretem a legjobban. Én úgy érzem, azok érdemelnék meg elsősorban a nyereményt, akik régóta előfizetik a Petőfi Népét és nem mondták le. Én sajnos, kételkedem, lehet, hogy azért is, mert még sose volt szerencsém. Mert úgy is lehetett volna csinálni, hogy lemondom, aztán újból befizetem és akkor új előfizető leszek. Akkor hátha nagyobb esélyem lenne a nyerésre. Maradok tisztelettel: Lenkei Györgyné Kecskemét, Zsinór u. 7. KÖSZÖNET Szívből megköszönjük a Petőfi Népe szerkesztőségének a gyors és világos, értelmezhető tájékoztatást az anyakönyvi kivonattal és illetékfizetéssel kapcsolatban, kárpótlási ügyben. így fölösleges kiadástól mentettek meg sok kárpótlásigénylőt, s igazolva látjuk igazságérzetünket is. Gergely Ha Jézusom engedi. .. Mi már évtizedek óta előfizetői vagyunk ennek a napilapnak. Nem kellett szerencsekerék-csalogató sem. Ha Jézusom engedi, ezután is szeretnék előfizetője lenni, de mivel már betöltöttem a 82. évemet, nem tudom, leszek-e még, vagy meddig a lap olvasója. Kívánom, hogy minél nagyobb legyen az újság olvasótábora. Karazsia Ferencné Kecskemét, Klapka u. 32. Kelebiai megemlékezés Mint lapjuk régi olvasója, tisztelettel kérem, hogy népes olvasótáboruk informálására szíveskedjenek közzé tenni az alábbi, igen időszerű esemény megtörténtét. Kelebia községben október 23-án a Független Kisgazdapárt, az MDF és a KDNP közös szervezésében és rendezésében bensőséges ünnepségen emlékeztek meg az 1956-os eseményekről. A megjelentek között ott voltak az akkori szabadságharcosok is, akik hiteles élménybeszámolóikkal tették felejthetetlenné a forradalom dicsőséges napjait. Köszönet illeti meg az ünnepség gyönyörű környezetben történő megrendezéséért, a jó ellátásért, a végtelenül kedves fogadtatásért a három párt kelebiai vezetőségeit, de különösen Szadeczki Dezsőné tanárnőt, aki a szép megnyitó beszédén kívül az iskola énekkarát is kitűnő érzékkel szerepeltette. Téglás Lajos MÁV-tanácsos,-tv ii 30. M integy három éve járatom, fizetem elő lapjukat, nagyjából ennyi ideje vagyok rokkantnyugdíjas. A kettő összefüggésben van, ugyanis azóta kevesebb a pénzem, s a többi újságot le kellett mondanom. Olyan lapot kellett választanom, amelyben mindaz megvan összesűrítve, amely a többi újságban külön-külön. Az Önök újságját találtam ilyennek, s főleg az utóbbi néhány hónapban ez be is igazolódott. Különösen tetszik a levelezési rovatuk. Őszintén szólva, magam is írtam egy igen hosz- szú levelet, de úgy éreztem, mégsem írtam semmit, s nem küldtem el. Ézért most azt kérem Önöktől, arra adjanak választ, miért van az, hogy ez a rendszer elítéli azokat, akik elvették a magántulajdont, a gyárakat, a földet, gépeket, berendezéseket. Kérem, én rokkantra dolgoztam magam azért, hogy legyen lakásom, s abban legyen berendezésem. Vettem továbbá egy használt Trabantot is. S most ezeket elveszi tőlem ez a kormány, mert nem tudom fizetni a gázt, a vizet, a villanyt, a közös költséget. Arról már nem is beszélek, hogy a Trabantba nem tudok üzemanyagot venni, nem hogy a biztosítást, a cascót tudnám fizetni. Elveszik, amink van Igaz, nem elszállították a megszerzett javakat, mégis elvették. Hát ezt kérdezem én, erre adjanak kielégítő választ, hogy egyenlő teherviselés ez? Néhány tízezer ember csodaautókon furikázik, a többi néhány miihó meg eltartja őket? Sokunknak már egy Trabant sem dukál. De mindez semmi ahhoz képest, hogy az én két kiskorú gyerekem is szeretné a déligyümölcsöt, a nyalánkságokat, szeretne BMX-kerékpárt, vagy, mert jó a hallása, szeretne zenét tanulni, kirándulni, nyaralni. Én nem mehettem, mert dolgoztam, hogy a gyerekeim mehessenek, meleg lakásban, fürdőkádban fü- rödhessenek, kocsiba ülhessenek, csak egy egyszerű, legolcsóbb kocsiba. Hiába rokkantam bele a munkába, nem adhatom meg nekik, amit szeretnék, az egy főre jutó 5300 forint jövedelemből. Ha egyszer 7000- 8000 forint a létminimum, miért nem biztosítja a kormány. Kérem, én abból az összegből becsülettel tudnám nevelni a két gyerekemet. De igy el kellene adni (ha lenne, aki megvenné), amim van, hogy valameddig a ruhát, az élelmet, az „ingyen oktatást” biztosítsam a családomnak. Elnézést, lehet, hogy kusza, amit írtam, de nem tudok felindulás nélkül beszélni ezekről a dolgokról, hiszen a demokrácia címszó alatt a családok ezreit teszik lehetetlenné, így látom ezt én, sok ilyen egyszerű emberrel együtt. Bányász voltam, átképeztem magam hegesztőnek, s jelenleg rokkant vagyok. Adjanak megnyugtató választ nekem és sok százezer hozzám hasonlónak. Tisztelettel: Süveges Pál, Kiskunfélegyháza, Lugas utca 1/B fszt. 2. (Tisztelt Süveges Úr! Megnyugtató választ, sajnos, nem tudunk adni Önnek, sem más, hasonló helyzetben lévő családnak. Mindannyiunk helyzete az ország leromlott gazdasági állapotának a változásától függ. S ebben egyelőre csak reménykedhetünk. Nem tehetünk mást. A szerk.) Szívesen olvasnék folytatásos regényt Elmúlt húsz éve, hogy előfizetője vagyok a lapnak (egy hónap kivételével, 1982 júniusában készültünk a fiam lakodalmára és elfelejtettem befizetni a díjat), és az áremelés ellenére sincs szándékomban felmondani, habár elég drága és én özvegyi nyugdíjból élek. Szeretem a lapot, jónak tartom így, ahogy van, színvonalas, sokoldalú tájékoztatást ad. Én szeretem a reklámokat is, mert tájékoztat akciókról, mi, hol, mikor olcsóbb, és ez is valami. A rendszerváltozás előtt hátulról kezdtem olvasni, mert az eleje nem nagyon érdekelt, sok volt a hazugság és elhallgatták a valós helyzetet az ország anyagi állapotáról. Most sokkal jobb, mert olvashatok például a nyílt parlamenti vitákról (én sajnos, csak a lapból tájékozódom, mert hallássérült vagyok), és azt tapasztaltam, hogy a kisember is ki meri mondani, ami a szívét nyomja. , Én nem változtatnék a lapon, így jó, ahogy van. Engem például a sport nem érdekel, de elfogadom, mert tudom, hogy sokan szeretik, bár helyette szívesebben olvasnék folytatásos regényt meg humort. Szenvedélyesen szeretek olvasni. Elnézést a helyesírási hibákért, de én egy tanulatlan asszony vagyok (korrigáltuk, asszonyom, s örülünk, hogy írt. A szerk.) Az én gyermekkorom a negyvenes évekre esett és akkor nem az volt, hogy tanuljál kislányom, hanem hogy kapáljál. Én még soha semmin nem nyertem, hátha most rámtekint Fortuna. Jó egészséget kívánok e lap összes munkatársának és sok jó riportot az olvasóknak. Zana Gábor né Kecskemét, Énekes u. 17. I - í ^ifsirap ^Bffiií.pr.í , | - J _ *,■ ■, ",ynV H-',ni>>; ■. Kincs, ami nincs A nyár végén a kecskeméti Kincsesbolt mellett sétálva felhívásra lettem figyelmes: „Tört arany kiemelt áron történő felvásárlása”. Gyesen lévő kismama vagyok, nagyon nehéz anyagi körülményekkel. Elhatároztam, hogy megválók féltett értékeimtől és e célból betértem gyűrűimmel az üzletbe. Az illetékes hölgy sorban felértékelte a gyűrűket, de a pultra utoljára kirakott értékesebb köves gyűrűmre, amit tavaly ebben az üzletben vásároltam, „elfelejtett” értéket mondani. Mondanom sem kell, hogy a szóban forgó összeg csak töredéke az ékszereim tényleges értékének, ezért gondolkodtam, hogy ott- hagyjam-e a köves gyűrűt. Közben vártam a hölgyre, hátha elfogadható ajánlatot kapok. De hirtelen se sajnálat, se gyűrű, ugyanis a hölgy nem tudta kivárni a válaszomat és önmagát felhatalmazva egy csípőfogóval kivette gyűrűmből a követ, ami a művelet után használhatatlanná vált. Hát ez is lehet megoldás... Elpanaszoltam az incidenst a főnökasszonynak és hozzátettem, hogy a nevezett hölggyel másodszor fordult elő ilyen eset. Sajnos, egyik alkalommal sem volt hajlandó még csak bocsánatot sem kérni. A főnökasszony akkor nem tudta orvosolni problémámat, ezért arra kért, hogy legyek türelemmel, amíg megoldást nem talál. Most, két hónap elteltével visz- szamentem az üzletbe. Hát a választ megkaptam: sajnos, pénzt nem tudnak adni, sem azonos értékben egy másik gyűrűt, de talán majd egyszer kapnak cserearanyat és akkor kicserélhetem a gyűrűmet újra, persze, fazoncsere-ráfizetés- sel. A panaszkönyvbe is beírhatok, s így talán a megoldás meg is találta önmagát. Úgy gondolom, hogy a saját értékeinkre vigyázni is elég nagy felelősség, nem beszélve a másokéról. Kérem, ha már se gyűrűm, se pénzem, talán igazságot kaphatok valakitől. Bujtás Krisztina Kecskemét, Március 15. u. 12. Maradunk jó előfizetők Noha erősen gondolkodtam, hogy megszüntessem-e a lap előfizetését, most, hogy ennyire megemelték az árát, úgy tapasztalom, hogy javult egy kicsit. Viszont so- kallom a rengeteg hirdetést. Én elhiszem, hogy a hasznot az hozza, de a jóból is megárt a sok. Inkább olvasnék folytatásos novellákat helyette. A rádió-tv műsort se így kelíene megoldani. így az ember csak forgatja és elég megtalálni, amit keres. (Tisztelt Olvasónk bizonyára tapasztalta, hogy levelének megírása óta már változtattunk a rádió:tv műsor közlésén, reméljük, az Ön megelégedésére is. A szerk.) Ha tényleg azonosítják az előfizetést, úgy nálunk egy kis hiba lesz, mert mi negyedévenként szoktunk fizetni, így a januárit, februárit és a márciusit majd csak valamikor decemberben fogjuk fizetni. Maradunk továbbra is jó előfizetőik: Varga Károly és neje kisnyugdíjasok Kalocsa, Dózsa Gy. u. 60. A Házunk táját hetenként kérjük Nagyon szeretjük olvasni a Petőfi Népét, meg vagyunk elégedve írásaikkal, de kérjük, hogy a Házunk tája rovatot minden héten egyszer közöljék, sok kiskert-tulajdonos hasznát veszi jó tanácsaiknak. Sajnos, másik szeretett újságunkat, a Szabad Földet le kellett mondani, mert a mi kis nyugdíjunkból nem lehet két újságot járatni. Ugyanis egy nyugdíjból élünk a férjemmel, én 67, ő 78 éves, 34 évet ledolgozott, mint vagonrakó a Vidiánál. Sajnos, ő nem tud olvasni, én olvasok fel neki. Kérem szépen, ne írják ki a nevünket, habár nincs szégyenkezni valónk, de akad rosszindulatú ember. Tisztelettel: B. T.-né Kecskemét Szoborfelajánlás katonasírokhoz Páli Lajos szabadszállási szobrászművész felajánlja a képen látható, 1,20 méter magas műmárvány szobrot, ingyenesen, olyan védnöki csoportnak, amely elhanyagolt katonasírok gondozását vállalta, illetve vállalja, s tudja János evangéliumának ide vonatkozó részét. A szobrot katonatemetőben állíthatnák fel. A művész várja a személyes jelentkezést otthonában, (Szabadszállás, Rákóczi tér 9.). Levelek — sorokban A pályázati szelvényeket tartalmazó borítékban sok olyan levelet találtunk, melyek csupán néhány soros megjegyzéseket tartalmaznak. Ezeket önálló írásként nem tudjuk közölni, már csak helyhiány miatt sem, a lényegüket foglaljuk össze az alábbiakban. Özvegy Krizsán Ferencné, Lajosmizse, Wesselényi u. 6. szám alatti lakos, aki 15 éve fizeti elő lapunkat, köszöni szerkesztőségünknek a nyugdíjasokról való gondoskodást. Ma is szívesen olvassa a Petőfi Népét Ignéczy Istvánná, Hajós, Rózsa u. 5. szám alatti lakos csakúgy, mint a 84 éves Faragó István Kecskemét, Koppány u. 8. szám alatti olvasónk. Kecskemétről, a Lenin tér 8. B. 1.21. szám alól Nagy Sándorné írja: a Petőfi Népe nélkül nem tudja elképzelni napjait. Lajosmizsé- ről, a Telepi u. 8. sz. alól Vida Vilmosné közti, lemondta a Nők Lapját és a Képes Újságot, de lapunkat meghagyta. Mező- laki Jánosné Katymár, Fecske u. 9. szám alatti olvasónk írja: az áremelés ellenére sem tud lemondani erről az újságról. Ugyanezeket olvashatjuk rtiég sok más levélben. Köszönet minden elismerő sorért. Megtisztelés ez számunkra. (r. m.) „ ... kénytelenek leszünk feljelentést tenni” Már egy évnél is több, hogy — miután lépcsőházunk kisnyugdíjas lakói, televíziótulajdonosai képtelenek voltak a kábeltelevízió magas költségeit fizetni, kikapcsolták a kábelt, ugyanakkor az épület tetőzetéről leszerelték az antennát is — a televízió adásainak vétele a lehető legrosszabb. Zavaros, szakadozott a kép, torz a hang is. Más szóval: élvezhetetlen! Ám értesültünk már arról is, hogy a tv havi előfizetési díját 100 százalékosan emelik. Vajon minek fizessünk, ha rossz a műsorvétel? Ha a házkeze- lőség műszaki osztálya többszöri panaszunkra sem hajlandó a leszerelt tetőantennánkat visszaállitani, kénytelenek leszünk feljelentést tenni a megfelelő hatósági szervnél. A széchenyivárosi Gőzhajó u. 1. sz. lépcsőház lakói Kecskemét NAPJAINK HUMORÁBÓL 9 Udvarias szülők Az oldalt összeállította: Rapi Miklós.
