Petőfi Népe, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-06 / 260. szám
TISZTELT SZERKESZTŐSÉG 1991. november 6., 7. oldal Kedves Olvasóink! Megköszönjük az utóbbi egy bét alatt szerkesztőségünknek címzett, tartalmas leveleiket. Az Önök érdeme az alábbi, változatos témájú összeállítás, mely bizonyára felkelti olvasóink széles körének az érdeklődését. Felhívjuk figyelmüket: Vitafórum címszó alatt most először közlünk ellenvéleményeket. Szeretnénk ezt folytatni, ezért várjuk a másokkal egyet nem értő írásaikat is. (A szerk.) Egy volt hadifogoly kérése Idős Dudás Imre, Izsák, Kokamai utca 17. szám alatti lakos, 82 éves beteg ember vagyok. Naponta olvasom a Petőfi Népét, s Önökben van az egyetlen reményem, hátha segítenek ügyemben. 1942 és 1945 között orosz fogságban voltam, 25 kilogrammal jöttem haza. Felgyógyulásom után tsz-tag lettem, 6784 forint nyugdíjat kapok. Tudomásom van arról, hogy a fogságban töltött időre kárpótlás jár. Beadtam a kérvényemet, majd személyesen is fent jártam Budapesten, a Kárpótlási Hivatalnál (Bp. VII. kér., Kürt u. 6. sz., ügyszámom: 142 171 /90.). ígéretet azt kaptam, de pénzt még a mai napig sem. Aztán bementem Izsákon a polgármesteri hivatalba, ahol elutasítottak azzal, hogy nem tartozik rájuk. A velem fogságban volt bajtársak már rég megkapták kárpótlásukat. Jártam a hadifoglyok szövetségében is, Budapesten. ígéret ott is volt. Kérem, legyenek segítségemre ügyem meggyorsításában. Id. Dudás Imre Izsák, Kokamai u. 17. Üzenet egy nem rolnizó lángossütőnek Nagy felháborodásomban fordulok önökhöz. Kérem, tegyék közzé, ami szegény nyugdíjas édesanyámmal történt a minap. Lán- gost szeretett volna vásárolni Kecskeméten, a piaccsarnok előtt lévő egyik pavilonban. Ezerforintos meg némi apró volt a táskájában. Gondolta, egyszerűbb, ha aprót ad, így hát kivett egy 10 és egy 5 forintost és néhány tízfillérest. Kedvesen átnyújtotta az eladónak, mit sem sejtve, mi jön ezután. A hölgy, mármint a lángost árusító, ráripako- dott: Ezt a sok aprót tegye inkább a perselybe, és vigye a lángost, mert ő nem fog hajnali 4 órakor felkelni azért, hogy rolnizzon. Ezek után édesanyám, gondolom joggal, megemlítette a panaszkönyvet, mire a „kedves” eladó közölte, azt annak adja, akinek ő akarja. Vigasztalásul azt tanácsoltam megsértett édesanyámnak: legközelebb, ha ennél a hölgynél akar lángost venni, ötezressel fizessen. Az eladónak pedig azt üzenem: Lehet, hogy most jól megy a boltja, de vigyázzon, mert így, ilyen modorral még csődbe is mehet. Tisztelettel: S.-né Kecsemét Felháborító és elkeserítő Az 1991. október 28-ai lapszámban olvastam a Mennyit keres a bérelit? című cikket. Felháborító és elkeserítő, hogy egyes kis osztályvezetőknek ilyen magas legyen a havi fizetésük. Úgy látszik, hogy ebben a világban nem az számít, ki menynyit dolgozik, hanem ki kicsoda, illetve kiből ki lett. így könnyű nekik ezeket a nehéz éveket átvészelni, jóllehet vannak közöttük olyanok is, akik megérdemlik, de azt hiszem, nagyon kevesen lehetnek. Két forint! — Uram, ha akarja, megmutatom, 2 forintom van. Ma kapok nyugdíjat. Amikor a Kunság Volánnál buszt vezettem, húszezer forintom volt egy hónapra, és ezért a két és fél szobás lakásért csak 800 forint lakbért fizettem. Ma: a lakbérre, a fűtésre, a meleg vízre, az áramra és a gázra 5640—5700 forintot adok ki. A feleségem beteg, 14 éve nem dolgozik, örülünk, hogy tarhonyára, csirkenyakra, paradicsomos káposztára és krumplifőzelékre telik. Az anyósom írt Kerekegyházáról, hogy majd küld egy kis szalonnát meg lisztet. Kérdezem én, hogy mi lenne ezekkel az emberekkel és a hozzájuk hasonlókkal, ha ők is csak havi 8-10 ezer forintot keresnének, és ezt kellene nekik beosztani, mint például nekem és a hozzám hasonlóak- nak. Nekik biztosan nincs kenyér- és tüzelő- stb. problémájuk. Még sorolhatnám a hasonló dolgokat, de nem teszem, már csak azért sem, hogy ne bosszantsak másokat. F. J.-né Lajosmizse Nem dohányzó család vagyunk, cigarettára nem költünk, egy hónapban egyszer iszom 1-2 pohár sört. Hogy mit szeretnék? Adósság nélkül élni, mint sokan mások. Úgy alakult a helyzetünk, hogy elég sok, 48 ezer forint a lakbértartozásunk. Ennél a két és fél szobásnál bármilyen, kisebb lakással megelégednénk most már. És akármilyen munkát elvégeznék — a villany- , a vízvezeték-szereléstől a parkgondozásig sok mindenhez értek —, csak hogy az adósság terhét valahogyan lerázhatnám a nyakamról. Kérem, nézzen ide, itt a 2 forintom! Elmondta: Nemes Miklós nyugdíjas Kecskemét, Lóverseny utca 43. Lejegyezte: Kohl Antal Elégtétel Szabó Sándornénak Kárt okozott a takarékszövetkezeti ügyintéző címmel október 24-én közölték levelemet, amelyben arról írtam, hogy a Jászszentlászlói Takarékszövetkezet egyik ügyintézője hagyagságával nekem 4200 forint kárt okozott. Félretájékoztatott, ezenkívül megengedhetetlen hangnemet használt. A nyilvánosságra hozott panasz nyomán október 26-án, szombaton felkeresett dt. Tóthné Sinkó Erzsébet, a takarékszövetkezet vezetője. Elnézést kért a történtekért. Megígérte, hogy a jövőben többször nem fordul elő ilyen eset a szövetkezetben, Bárkányiné ügyintézőt fegyelmi büntetésben részesíti a munkahelyén tanúsított hanyag magatartásáért. Szabó Sándorné 6113 Petőfiszállás, Dózsa György u. 40. (Ami levélírónk pénzbeni követelésének teljesítését illeti, válaszában erre nem tért ki. Telefonon annyit sikerült megtudni dr. Tóthné Sinkó Erzsébettől, hogy a Szabóné és a szövetkezet közti pénzügyeket egymással rendezik. — A szerk.) Az Univer a folyós tejeszacskókról A Petőfi Népe október 24-ei számában, a Tisztelt Szerkesztőség rovatban megjelent, „A vásárló, a tej, meg a pénztáros” című újságcikkre — a vásárlói panasz kapcsán — a következőkről tájékoztatjuk. Üzleteinket tejjel és tejtermékekkel — egyebek között — a Bács^ Tejker. Kft. látja el. A tej reggeli szállítása és a tejesládák néhány órával későbbi begyűjtése közötti időben keletkező „folyós tejet” valóban visszaveszi és teljes áron megtéríti a forgalmazó. Sajnos, az elszámolás utáni időszakban is keletkezik kiszakadt zacskó, a rossz minőségű fólia, a helytelen kezelés miatt. Ezt a mennyiséget már nem veszi vissza a kft., ezt üzleti veszteségként kell elkönyvelni. Az olvasói levél kapcsán felhívtuk az üzletben dolgozó kolléganőnk figyelmét, hogy a jövőben nagyobb türelemmel és megértéssel kezelje a hasonló eseteket. Egyúttal elnézést kérünk a Tisztelt Vásárlónktól azzal, hogy a jövőben jobban ügyelünk arra, hogy ne forduljon elő ilyen probléma. Patakyné Peák Mária kereskedelmi igazgatóhelyettes Univer ÁFÉSZ, Kecskemét N éha elképesztő egyes emberek véleménye a fiatal szülőkről. A Petőfi Népe október 30-ai számában olvastam a Vállaljon a férje másodállást! című, F. I.-né aláírású cikket. Én négygyermekes családanya vagyok. Nem szórakozásból vállaltam a gyerekeket, hanem azért, mert imádom őket, mert kiegészítik az életem értelmét. Fiatal sem vagyok, hiszen 34 múltam. Amikor a gyermekeket vállaltuk, még hittük, hogy fel tudjuk őket nevelni a két kezünk munkájával. Soha nem panaszkodtam, mégha időnként egy kicsit nehéz is volt az életünk. De ma már ez teljesen másként van. Amikor a szén mázsája 600- 700 forint, a legolcsóbb gyermekcsizma 900 forint, a tej 21, a kenyér 30 forint, és sorolhatnám még a végeláthatatlan listát az árak emelkedéséről. Azt gondolja, drága asszonyom, hogy nem dolgoznának az anyukák a gyes alatt is, ha lenne erre lehetőségük? Amikor a két kislányommal gyesen voltam, bedolgozást vállaltam mellettük. Szépen el tudtam tartani a gyermekeimet. Ami pedig a mai gyest illeti, még a tartósan beteg gyermekeim mellett is vállalnék bedolgozást, amit a lakásomon el tudnék végezni. Az a kérdés, honnan? Hiába böngészem már hónapok óta a hirdetéseket, becsületes munkát nem találni közöttük. Tehát hiába szeretnénk dolgozni mi. kismamák, ha nincs mit. Vagy talán Ön tud ajánlani becsületes bedolgozói munkát? Aztán itt a következő kérdés. Lejárt a gyesünk, s vajon hová tudunk egy kis faluban elhelyezkedni, amikor megszűnt a munkahelyünk? Egyszerűen kilátástalan a helyzetünk. Vállalkozásba nem kezdhet mindenki, nincs miből. OTP-hitele pedig szinte minden fiatalnak van lakásra, azt is elég fizetni, nemhogy még felvegyen hozzá egyéb kölcsönt. Munkahely pedig egyre kevesebb van. Amikor a gyerekeket vállaltuk, négy évvel ezelőtt, nem tudtuk, hogy ennyire nehéz helyzet köszönt ránk. Hiszen négy éve még tudott dolgozni, aki akart, és tudta nevelni a gyerekeket. Kérem, gondoljon arra is, hogy nagyon sokan nem ma szültük azokat a gyerekeket, akiket nevelünk. Esküszöm Önnek, drága asszonyom, a mai nehéz helyzetben is megszülném ezeket a gyerekeket, ha én nem ennék, akkor is. Maradok tisztelettel: Pottondi Sándorné Fülöpszállás, Bocskai u. 37. Az október 30-án megjelent Vállaljon a férje másodállást! című, F. I.-né aláirású levél miatt ragadtam tollat. Egyáltalán nem értek egyet a levélíró állásfoglalásával. Boldog ember lehet, hogy nyugdíjas létére jól be tudja osztani kevéske pénzét. De próbáljon meg lefektetni éhesen egy apró gyereket, vagy megfelelő ruha nélkül iskolába, óvodába küldeni. Mert bizony a gyerekek évről évre nőnek, emiatt kell a cipőt, ruhát gyakorta cserélni rajtuk. ' Én magam is három gyermeket szültem. Akkor még úgy láttuk, hogy gond nélkül fel tudjuk nevelni őket. Sőt! Építkeztünk, hogy megfelelő életteret biztosítsunk a megnövekedett családnak. A költségeket természetesen vállalni tudtuk. Ám a gondok ezután jelentkeztek. Mi akkor még nem számoltunk, nem számolhattunk a nagyarányú inflációval, a kamatterhek, az energiaárak drasztikus emelésével, a munkanélküliséggel. Az építkezésből eredően óriási az OTP-tartozásunk, egyre növekszik a rezsiköltség. Közben a férjem munkanélküli lett. de sem másodállást, sem főállást nem talál magának. Nem tudom, gondolt-e a levélíró arra, hogy amikor nagyanyáink öt-hat gyereket neveitek, emellett az ellátásukhoz szükséges zöldséget, gyümölcsöt meg tudták termelni, tudtak állatokat tartani a ház körül. Az emeletes tömblakásokban élők hogyan oldják ezt meg, ha történetesen nem tudnak hobbitelket vásárolni? Az építési telkek is manapság zsebkendőnyi területűek, ott sem lehet kertészkedni, állatokat tartani. Örüljön F. I.-né, hogy neki sikerül megoldani a gondjait. Esetleg szívesen vennénk a tanácsát, hogy a helyünkben mit tenne, hogyan osztaná be a pénzünket. Ha esetleg tud állást ajánlani valahol, azt is szívesen fogadjuk. Tisztelettel egy anyuka, aki keservesen. de mégis boldogan él három gyermekével. K. J.-né Kecskemét Vitafórum A katonatelepi képviselő Buka György úr, választókerületem lakója a Hol van a katonatelepi képviselő? címmel, október 30-án megjelent levelében dicsérte tanácstag elődömet, az általam is elismert közösségi munkájáért, míg engem elmarasztalt, amiért — mint írja — csak plakáton látott. Sajnos, kerületem csaknem 3000 lakója közül Buka úrhoz még nem volt szerencsém, noha választóimnak mintegy 80 százalékát közvetlenül ismerem, sokukat barátomnak, sokukat ismerősömnek mondhatom, hiszen ebben a tanyavilágban láttam meg a napvilágot, s időm ja va részét ma is itt töltöm. Képviseleti munkámat igazolhatná az a tény is, hogy jelenleg éppen egy — más célra is alkalmas — tornaterem és orvosi rendelő költségvetésének előmunkálatain serénykedem, s a nagykőrösi műút közlekedésének biztonságosabbá tételét igyekszem elérni, tárgyalásokon. Felhívom Buka úr figyelmét arra is, hogy városunk előző vezetése csaknem 800 milliós adósságot hagyott ránk örökül. Ilyen teherrel csak sokszori egyeztetések és belső küzdelmek árán tudja elérni egy-egy terület képviselője, hogy az egyébként indokolt beruházási igénye teljesíthető legyen. Ezért nem sikerült például megvalósítani a költségvetésben szereplő, a kisfái szeméttelepre vezető út kiszélesítését. Buka úr nyugdíj-kiegészítésről beszél már-már szellemesen. Megnyugtatom őt: ha a terület képviseletét azért vállaltam volna, hogy jövedelemre tegyek szert, engem se sima képpel, se bajszosán nem ismerhetett volna meg a koalíciós képviselők ábrázatáit bemutató plakátról. Dómján Gergely területi képviselő jelentkezik • Itt vagyok .., Angi néni neve fogalom Lajosmizsén Az elmúlt héten több írásukat olvastam, a megyében működő nyugdíjasklubbokról. Idáig hiába vártam, hogy egy ici-pici írás megemlítené a lajosmizsei Őszikék nyugdíjasklub munkáját és eredményét, vezetőinek önfeláldozó tevékenységét. Angi néni Lajosmizsén nem név, hanem fogalom. Alsó tagozatos kisdiák voltam 1958—59-ben, amikor Lajosmizsére került hitoktatónak. Azóta tudom követni a munkáját. Mi, gyerekek tűzönvizén elmentünk volna vele. Ő tanított minket (amikor nem volt dicsőség) hitéletre, erkölcstanra, párkapcsolatra, amire egy serdülő gyereknek szüksége van az életben, hogy talpon maradhasson. Mióta nyugdíjban van, ugyanolyan töretlen lendülettel dolgozik a nyugdíjasklubban. Színi előadásokat tanítva, tánccsoportot vezet, ének- és zenekart vezet, és fellépnek vele külföldön is. Kérdezem Önöket, hogy ki tudott volna megszervezni egy utat úgy, hogy egy ember 10 napi ellátása, úttal együtt 3500 forintba kerüljön Svédországban? Angi néni 30-40 emberrel fellépett, szervezett és egy csomó embernek örömet szerzett. Emellett hitoktatást, erkölcstant tanít, gyerekekkel foglalkozik. Boldog lehet az a plébános, aki egy ilyen erős hitű és akaratú munkatársat talál. Homoki Józsefné Lajosmizse, Bene u. 43/A NAPJAINK HUMORÁBÓL-G>• Őszi utazás. A bajaiak is vastapsot kaptak A Szorosabb együttműködés — Waiblingeni vendégek Baján című, október 30-án megjelent cikkhez szeretnék véleményt fűzni. A cikket olvasva, úgy tűnik, mintha a gálaműsorban csak néptáncegyüttesek szerepeltek volna. Tudom, erre azt lehet válaszolni, hogy kevés a hely, nem lehet az összes müsorszá- mot felsorolni. Csakhogy a bajaiak által előadott német nyelvű müsorszámokat meg sem említette a cikk. Holott például a Frankel Leó Gimnázium énekkara olyan vastapsot kapott, mint a táncok. Sőt, a waiblingeni polgármester meghívta az énekkart németországi szereplésre. A gyermekek német nyelvű műsora pedig bűbájos volt, a vendégek csodálattal hallgatták. Ha kisebbségben is, de ott voltunk a műsoron. Úgy gondolom, annyit megérdemeltek volna a német nyelvű műsorszámok, hogy egy mondat erejéig megemlítsék a cikkben. Annál is inkább; mivel jelenlétünkkel bizonyítottuk dr. Schwalm Pál nézetét, miszerint „a nemzetiségi anyanyelv elsajátítását az óvodában kell elkezdeni”. A szereplő gyermekek részben ott kezdték, részben otthon. Mczőíi Andrásné tanár Baja. Radnóti u. 7. C ímünk: Petőfi Népe. 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRÁKON A Bács-Hun Kereskedelmi Gmk. Kecskemét, Izsáki út 4. szám alatti raktárában almát vásárolt Daniss Mihály kecskeméti lakos. Éppen aznap jelent meg a gmk 3644-es sorszámú hirdetése az almaakcióról. Eszerint 13 Ft/kg-os reklámáron válogathat a vásárló az ízletes jonatán, starking és golden fajták között. Ü is így tett. mégis kilónként 15 forintot kellett fizetnie. A panaszos nem a gyümölcs minőségét kifogásolta, hanem azt. hogy a gmk szuperajánlata félrevezető. Ha a reklámár a hirdetésben 13 Ft kg, akkor a raktárban is ennyinek kell lennie. Ugyanennek a gmk-nak a raktárában, alkalmi munkában, almát válogatott és csomagolt Almási Mária kecskeméti lakos. Kétnapi munkával 1089 forintot keresett. Azt tapasztalta, hogy az ott dolgozók nyilvántartása nem elég pontos. Emiatt attól tart, hogy a személyi jövedelemadóját nem a fent említett keresetéért, hanem annál jóval magasabbért kell majd fizetnie. Dolgozott a raktárban néhány erdélyi menekült is. Akadt olyan, aki háromheti, állandó éjszakai almaválogatás után egy fillért sem kapott, s amikor reklamált, durva hangon elutasították. Mint kiderült, nem vették fel a nyilvántartásba. , Súlyos baleset érte Gombkötő Istvánná, Ladánybene, Gödörszállás dűlői lakost és családjának három tagját. Őt életveszélyes állapotban szállították a kecskeméti honvédkórházba. Hála az orvosok, ápolónők gondoskodásának, már annyira rendbe jött, hogy járni tud. Azért jött a fogadóórára, hogy ezúton köszönje meg a honvédkórháziaknak, amit őérte és a hozzátartozóiért tettek, Lajos István ladány- benei postásnak pedig azt az önzetlen segítséget, amit a tanyavilágban élő, bajbajutott családnak nyújtott, amikor arra a legnagyobb szüksége volt. A kiskunfélegyházi kábeltévé-hálózat számos előfizetője szerint, korántsem jár köszönet a vezetékes rendszert tervező, karbantartó, üzemeltető szolgáltató cégnek az 1991. októberi keltezésű fizetési felszólításokért. L. M. panaszos és társai ugyanis negyedévenként befizették az esedékes 180 forintos előfizetési díjat. A négy negyedévre szóló 4 befizetési lapot az Elek írószer Vállalat az 1991. január 01. keltezésű, Ördög István szervizvezető aláírású levélhez mellékelte, és az előfizetők aszerint jártak el. A kiskunfélegyházi panaszosok úgy vélik, ők nem ludasok abban, hogy a kecskeméti és kiskunfélegyházi részleg kettévált. Ez utóbbi május óta Astra Kft. néven működik. A postai szelvények tanúsága szerint az előfizetési díjak a folyószámlára kerültek. A két szolgáltató cé^ és a pénzintézetek a nyilvántartás-rendezést és átutalást intézzék el egymás között. Az oldalt összeállította: Rapi Miklós
