Petőfi Népe, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-06 / 260. szám

8. oldal, 1991. november 6. PETŐFI NÉPE KÉPERNYŐ A legvidámabb barakk A Basa család újabb reménye: a németországi természetgyógyász • Az édesanya gondoskodása soha nem múlik ... (1990 tavaszán) Fotó: Méhesi Éva Vitézy László új, 12 részes doku- mentumfílm-sorozatát a lehető leg­jobbkor mutatja be a Magyar Tele­vízió. Mintha kezdenénk felejteni, hogy milyen jelentéktelen emberek taszították a csőd szélére az orszá­got. Végül is köszönet illeti az elmúlt évtizedekben az országot „irányító" politikusokat, hogy vállalva a nyil­vánosságot a maguk pitiánerségcvel hitelesítették az úgynevezett Kádár- rendszerről a sorozatban várhatóan kialakuló képet. A klasszikus munkásmozgalom számos értékének tisztelőjeként el­szomorodva nézem a kommunista Szakszervezeti Világszövetség egy­kori főtitkárát. Máig sem fogta föl, hogy mi történt, saját bizonyítvá­nyát szépítgeti. Egy pillanatig sem reménylettem, hogy szembesülnek népünk elleni akart-akaratlan kártevéseikkel, de bíztam benne, hogy egyikük-mási- kuk legalább a szociáldemokrácia, más baloldali mozgalom kegyetlen A világ olajkészlete nagyobb, mint eddig feltételezték. A nagy olajtársasá­gok kutatói tavaly majdnem 100 milli­árd barrelnyi olajmennyiségre bukkan­tak. A világ jelenleg ismert olajkészlete így több mint egybillió, vagyis 1000 milliárd barrel. (Egy barrel, azaz hordó 159 literrel egyenlő.) Hála a legújabb, szeizmográfusok bevonásával készült, a vizsgált terüle­tekről háromdimenziós képet nyújtó technikának, csak Kolumbiában az idén tavasszal akkora olajmezöt talál­tak, melynek fekete kincsét kétmilliárd hordóra teszik. Nagy reményekkel ke­csegtet Ecuador, Kambodzsa, Vietnam és Indonézia, valamint Pápua-Új- Guinea is. Hiába a kincs, ha a legtöbb olajban gazdag ország annyira szegény, hogy egymaga nem tudja felszínre hozni a felfedezett értéket. Ezért ezek a harma­dik világbeli nemzetek az utóbbi idő­ben egyre gyakrabban kötnek olyan szerződéseket a nyugati világ nagy olaj- társaságaival, amelyekben lemonda­nak nemzeti vagyonuk értékesítésének jó részéről. Olajpolitikájukat jelenleg három fő tényező határozza meg: a feltárást olaj-multimilliomosok segítsé­gével végzik; az állami olajforrások zömmel magánkézbe kerülnek, ami le­hetővé teszi külföldi felek bevonását; az olajat egyre gyakrabban adják el nemzetközi finomítóknak és benzin­kúthálózatoknak. Kambodzsa az idén először engedé­lyezte például külföldi cégnek, az angol Enterprise Oil Companynak, hogy ola­jat bányásszon az országban. Kína az amerikai Amoca konszernnél írt alá szerződést arról, hogy együtt termelik ki a Dél-kínai-tenger mélyén rejlő olaj­kincset. Burma a Shell, Amoca, Unocal és más olajvállalatokkal keresi az együttműködést. Irán arra törekszik, hogy a nagy olajcégeknek kedvezőbb feltételeket biztosítson, mint annak idején a sah tette. A Szovjetunió felbomlása magával hozta az olajbányászat legalább részle­ges csődjét is. A kép kiábrándító: hi­ányzik a szaktudás, a pénz és a modern géppark. „A műszaki színvonal, amivel az oroszok ma olajat bányásznak, a 40-es évek nyugati technológiájának felel meg” — állapította meg a New­sweek amerikai magazin. Azok az ame­rikaiak, akik az oroszokkal együttmű­ködve a felszínre akarják hozni a gaz­dag Szibéria folyékony kincsét, szintén lesújtóan nyilatkoztak. A nyugati olajvállalatok ennek elle­nére nagy érdeklődést tanúsítanak az orosz mezők iránt. Ezt bizonyítja, hogy csak tavaly 36 nagy konszern nyitott Moszkvában képviseleti irodát. És ez nem véletlen: jelenlegi ismereteink sze­rint csak Szaúd-Arábiának, Kuvaitnak és Iránnak van több kibányászatlan olaja, mint a Szovjetuniónak. A nyu­gati szakemberek szerint az orosz lelő­helyeken amennyiben modern eljá­rást alkalmaznak - naponta 18 millió barrel olajat lehetne kitermelni. Össze­hasonlításként: Szaúd-Arábia napi olajkitermelési rekordja 9,9 millió bar­rel .. . A nemzetközi együttműködés min­denesetre a s7oviet belső krízis ellenére szétverése miatt majd sajnálkozik, netán megkísérli a történelmizsák- utca-előidéző okok föltárását. Ülnek kényelmes rózsadombi vil­lalakásaikban és már-már sajnáltat- ják magukat. Honnan hallottam volna a törvénytelen szovjet perek­ről? - méltatlankodik a történelmet oktató hajdani pártiskolai tanár, később Kádár János irodájának ve­zetője, egy ideig főfő-ideológus. A brosúrák valóban hallgattak a szörnyűségekről. Mást meg nem ol­vasott, mert mindenáron hinni akart. A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának történetéből is csak azt jegyezte meg, ami érdeké­ben állt. Sohasem tette föl magának a kérdést, hogy mi lett az 1929-ben megválasztott legfőbb pártfórum tagjaival a harmincas évek elején? Mintha mi sem történt volna, úgy pitizett az egykori debreceni diák, későbbi miniszterelnök Rákosi előtt, miután ártatlanul — az ő szempontjukból ártatlanul — évekig raboskodott, tűrte megkínzását. dékén, a Barents-tengeren és Szahalin szigetén szovjet—amerikai olajbrigá­dok dolgoznak, míg az angolok Szibé­riában tűntek fel. A többi, olajban gazdag ország is keresi partnereit. Mindenekelőtt Mexi­kó, Venezuela, Kuvait és Szaúd-Arábia törekszik arra, hogy mielőbb megfelelő szerződéseket kössön a legnagyobb olajcégekkel korszerű olajfeltárásra, -feldolgozásra és a termékek jó értéke­sítésére. A tehetősebb országok — ezek közé tartozik Szaúd-Arábia és még a Bármily meglepő is, a XXI. század küszöbén egyre több nő akar kolostor­ba vonulni — legalábbis Olaszország­ban. Néhány évvel ezelőtt, 1985-ben a Vatikán még úgy vélte, hogy „az elkö­vetkezendő évek során sok apácako­lostort be kell majd zárni”. Az előrejelzések nem váltak be. Az elmúlt öt évben nemhogy csökkent vol­na az apácák száma Itáliában, hanem ugrásszerűen nőtt. A növekedés oly mértékű volt, hogy 32, már bezárt ko- 'wtnrt ii<r > rn^ir kellett nyitni. Szavaiból ítélve ma sem tenne más­ként, mert „látóköre” csak a párt­irodáig terjed. Önmagukat bélyegezték meg azok a klikkalvezérek, mint tisztességes emberrel beszéltek Kádár Jánossal, aki szinte valamennyi barátját, elv­társát elárulta, becsapta. A hétfő es­te kezdődött kitűnő dokumentum- filmből is nyilvánvaló: többen tud­tak arról, hogy Kádár János beszél­te rá Rajkot önmaga megvádolásá­ra, mégis kerülték e galádság leg­alább utólagos elítélését. A pártfőtitkár mindmáig némi oroszos hanghordozással beszélő tolmácsnője, bizalmasa ma is meg­bocsátó tisztelettel szólt az édesap­ját is elpusztító tömeggyilkosról. Nézem, nézem ezeket az érzelem nélküli öreg, sértődött politikuso­kat. és jeles költőnk szavait mormo­lom. „Az embert érteni ki bírja?” — „Megfejteni a fejthetetlent” Vitézy László és munkatársai sem adhat­nak választ arra, hogy Kállai Gyu­la, Gáspár Sándor és társai miért üzentek hadat a józan észnek, az alapvető erkölcsi normáknak. A sorozat következő részét no­vember 11-én sugározzák. háborútól meggyengült Kuvait is — újból milliárdokat fektetnek nyugati olajfinomítókba és benzinkúthálóza­tokba. Vagyis: az olajüzlet tovább él. A szakértők további olajlelőhelyek fel­fedezésével, nem pedig a meglévő ku­tak kiapadásával számolnak. S ez meg­szabhatja a harmadik évezred első évti­zedeinek energiapolitikáját, többek kö­zött Magyarországon is. ákról — nyilatkozta Vito Magno atya, a Rogate Ergo katolikus napilap fő- szerkesztője —, de példaképp elmesél­hetem, hogy Palermóban az egyik ko­lostor kertjében kemping-lakókocsikat kellett felállítanunk, hogy elhelyezhes­sük az apácajelölteket.” Előfordul az is, hogy a fiatal olasz lányok nagyon szigorú rendbe akarnak belépni. „Megpróbáljuk rábeszélni őket, hogy kevésbé szigorú kolostort válasszanak, de általában nem sok si­kerrel.” — FFB ­Szívethasogató anyai érzésekkel él 1982. június 27-e óta Basa Imréné, aki már-már erőn felül ápolja, gondozza, neveli, gyógyítja és gyógyíttatni pró­bálja második szülött fiú gyermekét, Imikét. A kisfiú Ichtiotis bőrbetegség­gel, közérthetőbb nyelven gyikbőrű- séggel. A vastagon hámló szaruleme­zek gátolják a test hőleadását, bőre kiszárad, kireped. Fájdalmát csak eny­híteni lehet. Viszik is mindenhová. Ál­lapota hol rosszabb, hol picit javul. Vigyázni kell rá, por se szálljon rá, nap­sugár is fájdalmas neki, ám ha fény és víz együtt éri, jobban érzi magát. Az édesanya naponta tetőtől talpig keni, havonta több kilónyi krém fogy el. Imike zárójelentése eljutott már Svájc­ba, Amerikába, a tengerentúlra . .. — Valamiben hinnem kell. Nincs szörnyűbb a gyermeki kínnál, főleg, ha tudja az ember, hogy szinte tehetetlen. — Fakadt ki az asszony az első találko­zásunkkor. A szerencsétlen sorsú család múlt esztendő elején történt bemutatása után Imikéért összefogtak. Nemcsak a megyéből, az országból, sőt a határon túlról is érkezett segítség: a vérehulló fecskefűmagtól kezdve a ruha-, a pénz­felajánlásokon át a kitartásra biztató levelekig. Mindezek valamelyest köny- nyítettek a kegyetlen sors elviselésén. Sokak segítségével eljutottunk az orvosok által ajánlott sós tengervízhez is — mondja e hét eleji ismételt találko­zásunkkor az édesanya. Voltunk a szovjet csodadoktoroknál, akik szigo­rú diétával gyógyítgatták Imike máját. Hús és zsír nem kerülhetett a tányérjá­ba. Persze őérte mi is lemondtunk ezek­ről az ételekről. Hónapokig szóját és főzelékeket ettünk, utána halat és csir­két. Idén húsvétkor Kovácsné Ápli Magdolna levelet írt nekünk. Azt aján­lotta, hogy keressük meg a Németor­szágban élő dr. Ádám Lajos természet­gyógyászt. Az első találkozáskor azt mondta, meggyógyítani nem tudja a gyereket, de csökkenti a betegségét. — Mindez újabb kiadások . . . — Első alkalommal 800 márkát fi­zettünk, majd 260-at. Ezért injekciók is járnak. — Lót valamilyen javulást? — Mozgékony még, de sokkal türel­Bármennyire is közeledik 1992, s születnek sorra a határ nélküli Európa létét szolgáló „szabványo­sítási” rendelkezések — az elméle­ten túl nehéz elképzelni a minden­napok gyakorlatát. Hiszen már a csak félig nyitott határokon átö- zönlök tömege is riadt visszako­zásra készteti a kormányokat, nem beszélve a leginkább érintett orszá­gok lakosságáról, amely egyszeri­ben csak elkezdte félteni saját jólé­tét az újonnan betelepedőktől. Az egyik homályos pont az oktatás. A lakhelyet változtatókkal gyer­mekek jönnek, akiknek elhelyezést kell biztosítani az iskolákban, s megadni a beilleszkedés lehetősé­gét. Erre is gondolt az Európa Ta­nács állandó oktatási konferenciá­ja, amikor 17. bécsi ülésén a múlt héten lényegében az oktatás nem­zetközivé tételéről tanácskozott. Az osztrák főváros éppen ezek­ben a napokban-hetekben — hely- hatósági választásokra készülőd­vén — hangos a külföldi gyerekek iskolai jelenlétének túlsúlya elleni szülői tiltakozástól. Alig van né­metül tudó osztálytárs — így szól a panasz. Nem tudnak haladni az órán, a külföldiek nem értik, ami­ről szó van. A nyelvtudás hiánya miatt az idegen gyerekeket koruk­nál lejjebb járatják, kilógnak a sor­ból, rossz hatással vannal^-a kiseb­bekre — a végtelenségig folytatha­tó lenne a sirámok özöne. Ausztria idejében felismerte a kor kihívását — mondotta ezzel s/emben Rudolf Schölten osztrák mesebb a legény. Nincs benne az a nagy akarat. Pedig nem nyugtátokat, hanem vitaminokat kap. Az utóbbi időben nőtt és hízott. Imikét meglátogatjuk az iskolában. Az édesanya nem panaszkodik, gond­jaik megszokottak. Elmondja, hogy a külhoni gyógykezelés támogatásához mennyiféle papírt, bizonyítékot (?) kel­lene beszereznie, de ehhez már — ért­hetően — nincs ereje. — Nincs gondunk egymással, s re­mélem, nem is lesz — mondja moso­lyogva a Táncsics Mihály iskolában 25 közoktatási és művészeti minisz­ter. Büszkén sorolta, hogy milyen nagy mennyiségű tanszert juttat­nak el a volt kommunista orszá­gokba, 500 osztrák iskola tart már fenn partneri kapcsolatot külföldi oktatási intézménnyel, Budapesten és Prágában osztrák iskola műkö­dik, s napról napra több német anyanyelvű tanár oktat Keleten. Hogy valójában nem azok érkez­nek menekültként vagy vendég- munkásként, avagy csak úgy ille­gálisan, akiknek otthon már volt részük német nyelvű oktatásban — az viszont az iskolai statiszti­kákból eléggé nyilvánvaló. Az európai dimenzió kifejezés mindenesetre jól illik arra, ami a megoldást jelenthetné. Ilyen egy­szerű: minden európai országban olyan oktatási rendszert kell létre­hozni, amelyikhez illeszthető a má­sik, a gyerekek beszéljenek nyelve­ket, s akkor igazán csak részletkér­dés, hogy melyik országban van­nak „otthon”. A hogyan kérdésére a miniszterek — 29 országból vol­tak jelen — ugyancsak tudtak re­ceptet: nem kell egyéb, mint meg­teremteni a kereslet és kínálat bör­zéjét, ahol a számítógépek segítsé­gével összehoznák azokat, akik idegenben akarnak tanítani, illetve tanulni, s azokat, akik szívesen fo­gadnák őket. Ezeknek a cseréknek már van kitaposott útjuk, nincs más feladat, mint még jobban nép­szerűsíteni, bővíteni. Ilyen egyszerű? Nem esett szó a éve tanító Végh Lajosné, akinek osztá­lyában Imike jár. Elköszönve az édesanyától, még utá­nam szól: ha tudna valakiről, ha halla­na valamit... * Kecskeméten, a Tudomány és Tech­nika Házában ma gyermek-bőrgyógyá­szati tudományos ülést tartanak, ahol Frecska Irén: Ritka kóresetek a gyer­mek-bőrgyógyászati gyakorlatból cím­mel tart előadást. konferencián arról, milyen nagy az esélyegyenlőtlenség a különböző volt szocialista országokból érke­zők között. Amennyire természe­tes egy magyar gyereknek, hogy Európa bármely országába eluta­zik, olyan kaland ez egy szovjet­nek, vagy egy bolgárnak. Az euró­pai dimenziót oly lelkesen támoga­tó Ausztria hihetetlenül nehezen ad tartózkodási engedélyt a nála tanulni vágyónak, ha az nem a sze­rencsés nemzet szülötte, legyen bármilyen szép is az oktatási mi­niszterek álma a nagy közös és át­járható képzésről. S miközben a miniszterek tervezték a közös jö­vőt, szót kért az albán küldött, aki megfigyelőként volt jelen. Arról beszélt, hogy nincs kréta, nincs ce­ruza, és nincs füzet, hogy az isko­lák nagy része télen fűthetetlen, ha ugyan nem romos, hogy Albániá­ban a hideg idő beköszönte után összeomlik az oktatás. Sem az Eu­rópa Tanácsnak, sem a konferen­ciának nem feladata a közvetlen anyagi segélyezés: Albániának most mégis ezt szavazták meg. — Nevetséges: európai dimenzióról beszélünk, miközben van ország Európában, amely a legelemibb hiányokkal sem képes megküzdeni — szakadt ki a sóhajtás Schölten miniszterből, aki nemcsak az euró­paiság élharcosaként, hanem a gyakorlatiasság, a tettek embere­ként is kitűnt ezen a tanácskozá­son. H. N. A MAGYAR ENERGIAPOLITIKÁT IS MÓDOSÍTHATJA Nagyobb a világ olajkészlete, mint feltételezték • A Szovjetunió olajbányászatának műszaki színvonala katasztrofális. — FEB — A Vatikánnak is meglepetés: egyre több az apáca AMI KALAND A SZOVJETNEK, TERMÉSZETES A MAGYARNAK Európai dimenzió az oktatásban

Next

/
Thumbnails
Contents