Petőfi Népe, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-27 / 278. szám

TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! 1991. november 27., 7. oldal LEVÉLVÁLTÁS Rendet a teherfuvarozók portáján Tisztelt Szerkesztőség! Nyilvánosan szeretnék válaszol­ni a bajai Sztruhák Lászlónénak Üzenet Szappanos úrnak címmel írt levelére. Tisztelt Levélíró! Mielőtt kioktató levelét megírta, nem volt tisztában bizonyos dol­gokkal. így én is előre leszögezem, hogy az adófizetés nem mentesít senkit sem, így a teherfuvarozókat sem, a törvények és a jogszabályok követése alól. Van közlekedési és környezetvédelmi törvényünk, csak éppen törvénytisztelő teherfu­varozók nincsenek — tisztelet a kivételnek. S még mindig a taxis­blokádra emlékezve: jogtalanul közterületeket foglaltak el, veszé­lyeztették a közlekedés biztonsá­gát és mások testi épségét, szinte az otthonukban korlátozták az embe­reket mozgásukban. Nem szólva ezúttal a súlyos zaj- és füstártalom­ról, amitől az állampolgár éjjel­nappal szenved a telephellyel nem rendelkező teherfuvarozók miatt. Ugye, asszonyom, ön nem ilyen utcában lakik?! Köznyugalmunk érdekében ké­rem, hogy tegyenek rendet a teher­fuvarozók portáján is. Balogh Gergely 6060 Tiszakecske Damjanich u. 2. Éljen a mocsok? Érdeklődéssel olvastam a Mit és miért támogat a megyei ön- kormányzat? című cikküket, s az azt követő olvasói levelet és a válaszukat (Petőfi Népe, 1991. nov. 7-e, illetve 15-e). Véleményem szerint az ügy a nem lebecsülendő pénzügyi vo­natkozásainál sokkal érdeke­sebb problémákat is felvet. A megyei önkormányzat jövő évi költségvetési koncepciójá­nak tervezetében valakik (képvi­selők, bizottságok, a művelődési apparátus, valamely más appa­rátus, pártok, valamelyik tiszt­ségviselő vagy az elnök?) külön­féle módon támogatandónak ítélték az Új Bácskapocs című valamit. Azt az újságot, amely­ben folyamatosan jelennek meg pornográf írások, amely az „ön­célú politikai radikalizmus” durva, kíméletlen modorú, ala­csony színvonalú szócsöve. Amely, saját állításával ellentét­ben, semmivel sem járult hozzá a rendszerváltás pozitív vonása­ihoz, ellenben szerkesztői a rendszerváltást meglovagolva igyekeztek önmaguknak az igazság bajnokai címet adomá­nyozni és híveket szerezni. (Úgy látszik, egyet-kettőt sikerült.) Azt az újságot (?) kívánják támogatni, amelynek szellemisé­gét igen jól jellemzi egyik szerző­jük, Túrái Kamii Petőfi Népé­ben megjelent levele? (Itt jegy­zem meg, hogy a megyei önkor­mányzat ezt a Túrái Kamiit tün­tette ki Pilinszky-díjjal. Ha vala­ki csak egyetlen Pilinszky-művet ismer és elolvassa Túrái Kamii levelét, igencsak elgondolkozhat kulturális közállapotunkon.) Tehát ezt az Új Bácskapcsot kivánja támogatni a megyei ön- kormányzat (vagy valaki más). Amellett, hogy igen kíváncsi len­nék a döntési mechanizmusra (meg lehetne kérdezni talán Kő­törő elnök urat), más kérdések is eszembe jutnak. Nem olvas­tam egyetlen megyei kulturális intézmény, műhely tiltakozását, hogy kárukra az Új Bácskap­csot támogatjuk. Nekik jó így? Nem érzik a pártok ebben a helyzetben annak veszélyét, ha ez a szellem szólal meg a megyei önkormányzat hangján? Ez az eddig alig kelendő újság. (A pos­tától megkérdeztem.) Az országgyűlési képviselők­nek semmilyen mondanivalójuk nincs? Kíváncsi lennék például a sajtóügyekben szívesen és időn­ként okosan megnyilatkozó Debreczeni úr véleményére. Hölgyeim és Uraim! Mi folyik itt? Éljen a mocsok? Él. De leg­alább mi ne támogassuk. Tiszte­lettel: Tamás Gábor Kecskemét, Andor Ilona u. 32. Szót kérnek a Gábriel teherfuvarozók A Gábriel név alatt fuvarozók keresőszolgálata kéri az önök se­gítségét a milliomos teherfuvaro-. zók felkutatásához. Társaságunk egyesületté történő átalakulása most folyik, mert a teherszállítói szolgáltatást az eddiginél szigo­rúbb rendben, egészséges piaci ver­senyhelyzetet teremtve szeretnénk végezni. A többi teherfuvarozó csoport vezetői arról tájékoztattak ben­nünket, hogy Szappanos Elek úr­nak a Petőfi Népe november 13-ai számában megcsipkedett millio­mos fuvarozói nálunk sincsenek, így megkeresésükhöz az Önök tá­mogatását kell kémünk. A panaszos úr a nevek, lakcímek vagy rendszámok elhallgatásával megfosztott bennünket attól a le­hetőségtől, hogy felelősségre von­hassuk azt a kollégát, aki gazul nemcsak a vagyoni viszonyait tit­kolja előlünk, hanem a bérházi ha­verjait, sőt még azt is, hogy disznót vág (a véres víz utcára öntéséről nem is beszélve!) Jókor, még az alapszabály elfo­gadása előtt jött a figyelmeztetés, a tagok közé fel kell venni a na­gyon gazdagokat. Olyan tagdíjat fizettetünk velük, ami fedezi a tari­fánk alapjául szolgáló költségein­ket: adót, tb-járulékot, diszpécser- szolgálat fenntartását, kötelező és casco biztosítást, a megemelt üzemanyagárat, a két-háromszo- rosára nőtt alkatrészárakat és min­den egyéb vállalkozói kiadást. Szappanos úr át sem gondolta, hogy micsoda távlatok nyílnának ettől, fillérekért hordanánk a só­dert, homokot,... még arra is tar­talékolhatnánk, hogy támogassuk az önkormányzatot a „területfel­ügyelők szembecsukását megaka­dályozó robotzsaru” megvásárlá­sával. A tisztelt panaszossal együtt mi is mélységesen elítéljük azt az au­tóst, aki közterületet szennyezve javít, autót mos, vagy rongálja az utat, legyen az teherfuvarozó vagy éppen személyautó-tulajdonos. A közös név védelme érdekében a mi szervezetünk eddig is szigorúan fellépett a jogsértőkkel szemben, eltiltással vagy kizárással sújtjuk a bűnösöket, de a halálbüntetést mi is eltöröltük. Amennyiben Szappanos úr (nem éppen a tárgyilagosság szta- nioljában csomagolt) levelében az időpontot, rendszámot, netán a helyszínt is közölte volna, ad hoc nyomozócsoportunk azonnal raj­taütött volna az illegális szerelő- műhelyeken és kocsimosókon. Az „akinek sok pénze van, an­nak mindent lehet, ha a másik em­ber rovására is megy” gondolat­csavarja mélyen a Telkünkbe vá­gott, rájöttünk: sok látványos pénzszórási akciónk füstje csípi a szemét. Elárultuk gazságunkat az­zal is, hogy volt képünk nyugdíjas­nak, betegnek, rokkantnak fuva­rozni üzemanyagárért vagy még azt sem kérve. Az év elején még a polgármesteri hivatallal is bűnszö­vetséget kötöttünk: tizennégy te­herautóval hordtuk ajándékukat, az ingyen tüzelőt. A nyári hónapokban főúri kedv­telésből loptuk a napot azokon a ruha- és könyvvásárokon, amely­nek bevételével közérdekű alapít­ványokat, speciális iskolák tanuló­it, gyógyíthatatlan betegek család­ját támogattuk, lazításképpen né­hány fuvarral besegítettünk Mesz- szi Istvánná építkezésébe. Lakóte­lepen élő kollégáink valószínűleg csak álcázásból laknak tömegla­kásban, meg azért, hogy bosszant­sák a szegény városi polgárt, tehát tűnjenek el, szűnjön meg a maszek fuvarozás! A közérdekű bejelentésekre szükség van, meg kell keresni a fórumot a közös gondok feltárásá­ra. A társadalmi kontrollt eddig is igényeltük, mert a megmérettetés határozta meg a további lépéseket, de kötelességünk' visszautasítani Szappanos úr hangulatkeltő szán­dékát. A frázispufogtató, minden tárgyilagosságot és konkrétumot nélkülöző panasz egyben követke­zetes: egy konkrét embercsoportot hamis színben tüntet fel. Szeretnénk a Szappanos urakat tájékoztatni arról, hogy a millió­kat kereső teherfuvarozók nem közöttünk (és szerintünk nem is Kecskeméten) vannak, mert akkor nem teherfuvaroznánk, hanem föld alatti palotáinkban tárolnánk pótkocsis szerelvényeinket. Köszönjük az olvasó türelmét: Gábriel teherfuvarozók Palotás úr ne nyúljon az államkasszába! Hadd kapcsolódjak be én is a világkiállítás körüli vitába! Nem vagyok pénzügyi szakember, de azt tudom, hogy egy ilyen kiállítás fantasztikusan sok pénzbe kerül. Ezt nem bírja el az ország. Pár év múlva talán igen, de most nem. A népszavazást sem helyeslem, mert az is temérdek pénzt emészte­ne fel és úgysem hozná meg a várt eredményt. Mi jogon akar százezer ember az aláírásával több mint 10 millió embert és az ország vezetőit arra kényszeríteni, hogy legyen népszavazás! Százalékban hol itt az arány? Persze, az más, ha Palo­tás úr a saját zsebéből akarja a népszavazás költségeit fedezni. Akkor nincs ellenvetésem. De az államkasszába ne nyúlkáljon. Vannak a parlamentben képviselő­ink (és pénzügyi szakemberek), akik tudják, hogy az adott körül­mények közt mit engedhet meg magának az ország. Tudom, Palotás úr azzal érvel, hogy a világkiállítással sok ember­nek tudnának munkalehetőséget nyújtani. Egy bizonyos ideig. És utána? Teljes anyagi csőd! Helye­sebb lenne, ha abból a pénzből, amit erre a kampányra fordítanak, munkahelyeket hoznának létre. Akiknek súlyos gond a mindenna­pi megélhetés, rossz szemmel nézik az ilyen kivagyiságot, mint az Ex­po. Azok is elkezdhetnének aláírá­sokat gyűjteni, akiknek az enyém­hez hasonló a véleménye. Mit gon­dolnak önök, melyik tábor győzne? Petresenics Jánosná Baja, Nagy István u. 23. VIRÁGKOZMETIKA Végy egy kis vegyszert...! „Kedves Hölgyem és Uram! A mellékelt prospektust a kezébe véve ön bizonyára először csak le­gyint: megint egy új csodaszer. Ne hagyja a dolgot ennyiben! Gondol­jon arra, hogy jön a Katalin és az Erzsébet névnap. Önnek nagy mennyiségű virágot kell frissen elad­nia. Az Ikilun megakadályozza a növényhervadást, a hervadt növény kezelés után visszanyeri frissességét. Egy csomag Ikilunt fel kell oldani 20 liter vízben (például egy gyermek- fürdőkádban) és a növényeket bele­fektetni. Öt-tíz perc áztatás után is­mét az eladótérbe viheti a most már frissen szedettnek tűnő virágokat. Higgye el, egyszer érdemes kipró­bálni, mert ami nekünk üzlet, az ön­nek pláne az! Óriási forgalmat, sok sikert kívánunk! Agroker Szeged növényvédőszer-osztály A sajátos „kozmetikai” tanács virágkereskedőknek (eladóknak) szól. Olyan ez — írja a kecskeméti Világ utcából egy olvasónk, a pros­pektus beküldője — mintha egy mosógépet műanyag csavarokkal szerelnének össze, és a csavarokat előtte bevonnák fémszínűre. Kinek jó ez az álcázás? A vevőknek biztos becsapás a mai virágárak mellett. Protekció? Néhány sorommal szeretnék csatlakozni a november 13-án megjelent „Ez gazság!” című levél­hez. Engem elutasított az iparha­tóság, amikor Kecskemét belterü­letén, a Máriavárosban akartam autószerelő-műhelyt nyitni. Vi­szont működik egy autószerelő­műhely a Máriavárosban, a Holló utca 2. szám alatt. Ennek a mű­helynek a gazdája hogyan kapha­tott engedélyt? Bizonyára protek­cióval. Ez nem igazság, ez gazság! Kérem, hogy az újságon keresz­tül kérdezzék meg az illetékeseket! Kíváncsian várom a válaszukat. Egy vállalkozó a sok közül Orvosokról Késve szereztem tudomást arról, hogy a Kecskemét Városi Televízió bemutatta a tüdőkórházat. Sajná­lom, hogy nem láthattam, ezért nem is tudok hozzászólni. Azonban nagy örömmel tölt el, hogy dr. Bo- zóki Géza főorvos úr került az osz­tály élére. Nem hiszem, hogy be kellene mutatnom azoknak, akik ismerik- lelkiismeretes munkája ré­vén. Fáradhatatlan abban, hogy emberi kapcsolatot tartson orvos és beteg között, mivel jól tudja: ez mennyire fontos a teljes bizalom­hoz, a beteg érdekében. Találkoztam néhány, hasonlóan lelkiismertes orvossal. Például Dómján főorvos úrral a megyei kórházban és Mari főorvos úrral a bőrgyógyászaton. Kérem a jó is­tentől, aldja meg őket jó egészség­gel és hosszú élettel. Adják át fiatal kollégáiknak nemes gondolkodá­sukat. Azért legyenek orvosok, mert ezt érzik hivatásuknak és erre esküdtek fel, ne pedig anyagi meg­gondolás vezesse őket. Ha megfo­gadják, akkor elérhető lesz, hogy az egészségügy visszanyeri tekinté­lyét és tiszteletét. Főleg ha a ma­gyar állam is biztosítja hozzá az anyagi lehetőségeket a műszere- zettsegre, a gyógyszerellátásra, az orvosok és a nővérek reális fizeté­sére. Térjék Sándorné Kiskunfélegyháza Sértődés a sértett lencséért Évek óta szemüveget kellene vi­selnem. Kicsit hiú ember lévén, kontaktlencsét szerettem volna használni. Elmentem az Ofotért üzletébe és a szemüvegem dioptriá­jának megfelelő kontaktlencsét kértem az ott rendelő dr. Godó Magdolna főorvostól. Feltette a lencsét, én közöltem vele, hogy tö­kéletesen látok. Kifizettem az asz- szisztensnőnek 4990 forintot — el­ismervény nélkül —, a lencsékért, a tartozékokért és a vizsgálatért. Félórai használat után a bal sze­memmel kettőt láttam, a jobbal rendesen. Kivettem a lencsét és tisztítás után a tárolóba helyeztem. Amikor a szemem megnyugodott, megnéztem a bal lencsét a tároló­ban, és megdöbbenve láttam, hogy sérült a széle. Egy álmatlan éjszaka után visszamentem a rendelésre és megmutattam a lencséket. A dok­tornő közölte, nagyon sajnálja, de nem tehet egyebet, javasolja: ve­gyek egy új lencsét, 1530 forintért. Tudomásomra hozta azt is, ami az ajtóra ki van írva, hogy az üzletből való távozás után reklamációt nem fogadnak el. Biztosan én sértettem meg a lencsét — mondta —, hiába küldené vissza a gyártónak, nem cserélné ki. Akkor kértem, vegye vissza legalább a másikat — az nem sérült. Az Ofotért üzletvezető­jének köszönhetően ezután vissza­fizettek nekem 1530 forintot, ismét csak elismervény nélkül. Köszönés után — melyet a főorvos asszony még csak nem is viszonzott — vesztesként távoztam, megfogad­va, hogy ide többet nem jövök. Faragó Imréné Kecskemét, Sarkantyú u. 19. Az oldalt összeállította: Kohl Antal Abszolút biztonság 1 (A Wochenpresse-ből) Lenne a vendégem? Mint pedagógus és ifjúságvédel­mi felelős aggódva tapasztalom, hogy egyre ijesztőbb méretet ölt a fiatalok között a garázdaság. En­nek az egyik okát abban látom, hogy a munkanélküliség nem csu­pán a felnőtteket, hanem azokat a fiatalokat is fenyegeti, akik befe­jezték tanulmányaikat, de munkát nem találnak, vagy esetleg nem is keresnek. Ha rossz társaságba ke­verednek, napközben céltalanul csellengenek, bandákba verődnek, az egész környék retteg tőlük. Lépcsőházunkban lakik egy ér­telmiségi házaspár, akiknek a fia szobafestő és mázoló. Gondolom, munkahelye nincs, mert a legkü­lönbözőbb időben lehet látni a szü­leitől kapott autóval száguldozni. Úgy süvít el kocsijával a gyalogo­sok, főleg a gyerekek mellett, hogy meghűl az ereinkben a vér. Min­denkibe beleköt. A 17 éves lá­nyomtól elvárná, hogy előre kö­szönjön neki, s képes volt az utcán rátámadni, kerékpárostól ellökni. Később az újságárus fiamtól akart ingyen Kecskeméti Lapokat sze­rezni, s mivel nem kapott, nyom­dafestéket nem tűrő kifejezésekkel szidta, bennünket, szülőket is fe­nyegetett, akik gyermekeink védel­mére keltünk. Nem csupán mi, ha­nem a környék összes jóérzésű la­kója nagy ívben kikerüli őt és ha­sonszőrű barátait. Ez a fiú — és bandája — szabadon garázdál­kodhat! Ki a felelős ezért? A szülők, akik nem próbálták idejében megfékez­ni, megnevelni gyermeküket, sőt, vettek neki autót, s valószínűleg fedezik annak nem csekély összegű fenntartását? Vagy a pedagógu­sok, akik nem figyeltek fel a reni­tens magaviseletű gyerekre? Azt gondolom, mindannyian felelősek vagyunk, vétkesek, ha szó nélkül hagyjuk, amikor szemünk előtt bántalmaznak időseket és gyereke­ket, ha nem neveljük a fiatalokat a felnőttek tiszteletére, s ha nem ta­nítjuk meg nekik az emberi együtt­élés szabályait. A tisztességes em­beri kapcsolatoknak ma nincs ér­téke, belőlünk, felnőttekből is hi­ányzik a legfőbb tulajdonság, hogy tudjuk megbecsülni és szeretni egy­mást. Tisztelettel: Tóth Ödönné Kecskemét, Március 15. u. 64. Jó volna egy olyan sorozatot indí­tani a Petőfi Népében, hogy például egy özvegyasszony meghív egy öz­vegy férfit karácsony estére, s utána még két-három napig vendégségbe. Ha beválik, lehetne folytatni magá­nyosok körében az ismerkedésnek ezt a módját. Én is bemennék Kecs­kemétre, ha hívnának vagy hozzám jöhetne ki valaki. Engem három éve leszázalékoltak, szegény asszony vagyok, meleg szobát és ünnepi en­nivalót viszont szeretettel adnék. Természetesen nem csavargónak. Olyannak, aki tisztességes szándékú és akiről előzetesen tájékozódhat­ok- Tusori Ferencné 6237 Kecel, Móra F. u. 25. Címünk: Petőfi Népe 6000 Kecskemét. Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRÁK Lóvá tett munkavállalók Hazatérnek a külföldön dolgo­zott és becsapott magyar munka- vállalók. A háromgyermekes kecs­keméti Kávai László mondja, hogy 8 hónapja nem kap egy fillért sem a Szegedi Komplex Vegyesipari Kisszövetkezettől, amellyel né­metországi munkára szerződött. A legtovább Stuttgartban dolgo­zott. Olyan konténerben laktak, amelyben nem volt víz, s ahonnét 50-60 méterre találtak konténerbu­dit. Ezt még csak elviselte volna ő és 42 társa, de mivel a munkabérü­kért kunyerálniuk kellett, végül is hazajöttek. Itthon viszont nem áll­nak velük szóba azok, akikkel a szerződést háromnegyed éve meg­kötötték. Mi is kerestük a Szegedi Komp­lexet, ám hiába. Még a telefontuda­kozóban sem tudnak róluk. Az örömapa keserűsége Becsapottnak érzi magát Nagy József taxisofőr is. Örömapaként ünnepelte volna leánya lakodalmát októberben, az egyik szombaton a Három Gúnár Fogadóban. Az est fénypontjának szánta azt a pillana­tot, amikor majd a főszakács az asztalra teszi az emeletes, tornyos menyasszonyi tortát, melyet az apa készíttetett cukrász sógorával. Az örömteli pillanat azonban elma­radt. A főszakács, tévedésből, egy másik menyegzői asztalhoz vitte a tortát. Amikor rájöttek a tévedésre, már késő volt. Az örömapáról folyt az izzadság idegességében. Ott állt „megfürödve”. Ezt a szégyent! Az sem segített, hogy a Liberté Kávé­házból hoztak ezután egy alacso­nyabb tortát. Az emeletes volt az igazi, a sógoré. Sáros utcák Fenyvesi Zoltánné panasza nem ennyire „ünnepi”, de fontos. A vá­rosföldi Dózsa-lakótelep utcái eső­ben annyira sárosak, hogy a lakók kétszer is meggondolják, ki merje- nek-e lépni a kapun. Ami előrehala­dás (?) történt eddig az útviszonyo­kat illetően: három utcából kettőt kavicsoztak. Ettől viszont még megmerül a cipőjük. Az útépítést ideje volna — teljesen — befejezni. A szülésznő és az élők Hol a kegyeleti érzés ma az egyes emberekben? Egy idős hölgy, síró­görccsel küszködve, ezzel a kérdés­sel jött a Szimferopol térről. Édes­anyja ismert és tisztelt szülésznő volt, Hetényegyházán utcát nevez­tek el róla. A névadó, Pápai Vincé- né, maga is kilenc gyermeket hozott a világra. Míg dolgozott, a század első évtizedeiben, lepedővel is kise­gítette a szegényebb szülő nőket. S most mégis milyen gyalázatos módon bántak el a kecskeméti Köztemetőben lévő sírjával! Behor- pasztották az oldalát, letörték az ezüstfenyő hat ágát, a borostyánra földet szórtak azután, hogy lánya mindszentkor szépen körülgereb­lyézte a sírt. A panaszos, a kegyeleti érzésen túl, a temetői gondnokság felelősségét is hiányolja. — kohl — A felelősek mi vagyunk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents