Petőfi Népe, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-27 / 278. szám

PETŐFI NÉPE 8. oldal, 1991. november 27. Posztumusz díszpolgári cím a forradalom mártírjainak A Nógrád Megye Díszpolgára kitüntető címet posztumusz ado­mányozta hétfőn a megyei közgyű­lés a 1956-os forradalom két salgó­tarjáni mártírjának, Hargitai La­josnak és Hadady Rudolfnak. Hargitai Lajos, a Salgótarjáni Acélgyár gépészmérnöke a gyári központi munkástanács által szer­vezett, 117 fős gyárőrség vezetője volt, s küldöttként vett részt a no­vember 21-én megalakult megyei munkástanács ülésén. Hadady Ru­dolf műszaki fordítóként dolgo­zott az acélgyárban, s ő vezette azt a különleges fegyveres csoportot, melyet a gyár forradalmi 'vezetése október 29-én a munkástanács vé­delmére és a város közbiztonságá­nak megóvására hozott létre. Az acélgyári fegyveres csoport november 6-ától játszott igazán fontos szerepet, amikor a karha- talmisták erőszakkal átvették a ha­talmat a megyei forradalmi nemze­ti bizottságtól, s megalakították a Munkás—Paraszt Forradalmi Ta­nácsot. Ekkor a megye forradalmi központja az acélgyárba tette át a székhelyét, egyedüli támasza a gyári fegyveres különítmény lett. A Hadady vezette fegyveres cso­port november 13-án visszafoglal­ta a megyei tanács épületét a Mun­kás—Paraszt Forradalmi Tanács­tól, s lefegyverezte az ott lévő őrsé­get. Bár fegyveres összütközésre egyetlen esetben sem került sor, a december 8-ai salgótarjáni sortü- zet követő leszámolás első ál­dozatául az acélgyári fegyveres csoport vezetői estek. A pufajkások december 11-én tartóztatták le mindkettőjüket, megkínozták, majd a hugyagi Ipoly-parton agyonlőtték őket. A balassagyarmati temetőben jel­telen sírban hántolták el a két for­radalmárt, feltételezhetően azon­ban később eltüntették a két holt­testet, a másfél évvel ezelőtti exhu- málási kísérlet ugyanis nem veze­tett eredményre. A két áldozat özvegyének Göncz Árpád nyújtotta át a kitün­tető oklevelet. — Ez a legkevesebb, ami jár önöknek — mondotta a magyar köztársaság elnöke — életet vissza­adni nem lehet, egyet lehet tenni, szeretetet adni. Gondolom, ez hi­ányzott eddig leginkább önöknek, s ezt még megtetézte a hazugság, mely rossz lelkiismeretből, védekezésből táplálkozott és elhúzta a hazugság, a szeretetlenség, a részvétlenség és az embertelenség áthatolhatatlan- nak tetsző falát. Ez az elismerés ta­lán elég e fal áttöréséhez, s ahhoz, hogy ki tudjuk végre deríteni, hol nyugszanak a mártírok, s eltemet­hessük őket tisztességgel. (MTI) A VÍZÜGYI ZENEKAR HANGVERSENYE Egy emlékezetes Mozart-hangverseny • Örömteli perceket szerzett a közönségnek a vízügyi zenekar. Alig néhány nap választ el ben­nünket Wolfgang Amadeus Mo­zart halálának 200. évfordulójától (Bécs, 1791. december 5.), amikor a tiszteletére világszerte rendezett hangversenyek közül egyről, a ba­jai Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igaz­gatóság kamarazenekarának kon­certjéről számolhatok be. Elöljáró­ban leszögezve, hogy a koncert méltó volt a nagy zeneszerző emlé­kéhez, ha figyelembe veszem, hogy a zenekar amatőr jellegéből követ­kező technikai hiányosságokat pó­tolta a lelkesedés, és az évtizedek óta együtt muzsikáló tagok zene- szeretete, zenei intelligenciája. A koncert első számaként el­hangzó Mozart-kvartettről csak jót mondhatunk. Az előadó Danu­bius vonósnégyes — érdekessége, hogy az egyetlen magyar női kvar­tett — a tőle megszokott magas színvonalat nyújtotta, kiegyenlí­tett hangzás, biztos technikai meg­oldás jellemezte. Sokáig emlékeze­tes marad az est szólistájának, Dankó Ilona zeneiskolai művész­tanárnak a fellépése. Sokan gondolják úgy, hogy a csembaló, a zongora térhódítását megelőző korok kedvelt hangsze­re, az utóbbinak az őse. Nos, nem így van. Közös bennük, hogy mindkettő billentyűs hangszer, de a hangzásban alapvető különbség van. Ugyanis a csembalót penge­tők, a zongorát kalapácsok szólal­tatják meg. A hangszínben levő különbség adja a csembaló hangjának báját, okozza, hogy az utóbbi években igazi rene­szánszát éli. Dankó Ilona jól is­meri a csembalójáték minden különleges lehetőségét. Ezt bizo­nyította a Mozart-versenymű tö­kéletesre érlelt, színes, ihletett előadása. Ha valamit az emlékezetes hangverseny után sajnálhatunk: kár, hogy csak egyetlen ilyen zene­kara van a városnak, és az átlag­életkor a hetven felé járhat. Talán még nem késő frissíteni ennek a nagy múltú és reméljük nagy jövő­jű zenekarnak a szólamait. Gál Zoltán Hatvan esztendő után ismét igen! Hatvan évvel ezelőtt esküdött Bácsalmáson örök hűséget Kovács Mátyás és Becker Erzsébet. Szom­baton Baján ismételték meg házas­sági fogadalmukat. Gyermekeik és unokáik és az ismerősök népes sere­ge kívánt hosszú életet, sok boldog­ságot a még most is fiatalos házas­párnak. Borszéki Józsefné anya­könyvvezető kifejezte mindannyiuk reményét: tíz év múlva, a vaslako­dalmon ismét találkoznak . . . • Újra igen. • Beírják nevüket a díszmatrikulába. Kárpótlás • Juliska néni és Sanyi bácsi kedvező döntésre várnak. /Szuezi Sándor 70 éves ember 1930 óta él a Békés megyei Kardoskút Baracska dűlőben álló tanyájában. A tanya körüli birtokot téeszesí- tették és államosították, de megengedték, hogy bérbe vegye és művelje tovább a régi gazda. Most szeretnék visszakapni a sajátjukat, ezért felesé­gével visszaigénylik 28 hold földjüket, amit mindig ők műveltek. A föld nem sokat változott, csak a törvények. • Czuczi Sándor és felesége birkát is nevel a tanyán. Cigánygyermekekkel foglalkozó pedagógusok kamarája ’56-os munkástanács tagozat a TIB-ben A cigánygyermekek oktatásá­val, iskolai nevelésével foglalkozó pedagógusok kamarája jött létre Tengelicen, a Tolna Megyei Ön- kormányzat Oktatási és Tovább­képzési Intézetében. A kamarát megalakító peda­gógusok célja elsősorban oktatá­si és nevelési tapasztalataik ki­cserélése, az előkészületben lévő törvények, jogszabályok vélemé­nyezése, állásfoglalások kialakí­tása. Nevelési és oktatási problé­mamegoldásokat tárgyaló szak- irodalom, módszertani leírások sokszorosításával és közreadásá­val is szeretnék segíteni a kama­ra tagjait. (MTI) A Történelmi Igazságtétel Bizottság keretében hétfőn „Munkástanács ’56" tagozat alakult. Az ország minden ré­széből érkezett egykori munkástanács­tagok megfogalmazták céljukat: kezde­ményezik az akkori munkástanács- és forradalmi nemzeti bizottsági tagok teljes erkölcsi, politikai rehabilitáció­ját, egyéni anyagi kárpótlását, továbbá megkezdik az országos jelentőségű tes­tületek történetének hiteles feldolgozá­sát és publikálását. Hosszú és szenvedélyes vitában arra az álláspontra helyezkedtek, hogy öt­venhat szellemét egységesen kell fenn­tartani, szolgálni és terjeszteni. Állás­foglalásukat a rendszerváltozásról, a történelmi igazságtételről, a kárpótlás­ról, a testvérszervezetekkel való kap­csolatról és a TI B belső szervezeti kér­déseiről a Történelmi Igazságtétel Bi­zottság december 12-ei küldött- közgyűlésére utalják. Egyúttal megvá­lasztották vezetőségüket, és öt küldöt­tüket a TIB közelgő küldöttközgyűlé­sére. (MTI) AGRÁRKÉNYSZERPÁLYA Első az exportösztönzés A lajosmizsei Olivia Kft. nyúlvá- góhídjának ünnepélyes avatása, a nemzetiszín szalag átvágása után sikerült néhány percet beszélgetni dr. Raskó Györggyel, a Földműve­lésügyi Minisztérium államtitkárá­val. Áz utóbbi időben a minisztéri­um kemény embere többször kény­szerült a tömegkommunikáció kép­viselőinek mikrofonja, jegyzetfüze­te elé, hiszen az ágazat szinte min­den hónapban produkálta a maga sajátságos, azonnali tűzoltást igénylő gondját. — A problémák közepette — gondolom — üdítő részt venni egy új üzem megnyitóján. — Az utóbbi időben voltam né­hány ilyen eseményen. Ez a mosta­ni azért különleges, mert 100 szá­zalékban svájci tulajdonú a cég, ami jelzés értékűnek fogható fel: a külföldieknek minden híresztelés ellenére van bizalmuk a magyaror­szági befektetésekhez. Sőt, ez amellett, hogy munkaalkalmat je­lent, megtöri a nyúlfelvásárlás, -feldolgozás hazai monopóliumát. Ráadásul a nyugati normákhoz kell igazodniuk mindenképpen, ami azt jelenti, hogy a hazai szín­vonalra is hatással lesznek előbb- utóbb. — Nagyon siet vissza Budapest­re. Miért? A költségvetés vitája lesz ma délután, mindenképpen szeretnék ott lenni. Bár eddig is nagyon ko­moly tárgyalásokat folytattunk a pénzügyminisztériumokkal. Úgy tűnik, sikerül elérni, hogy a mező- gazdaságnak juttatott összeg no­minálértékben meghaladja a tava­lyit. Ennek durván háromnegyed részét az exportösztönzésre akar­juk fordítani. A termelési kedvet jó lenne legalább a mai szinten meg­tartani. — Ez nagyon nehéz lesz, hiszen egyre-másra hallani vállalkozókról, nagyüzemekről, hogy csökkentik vagy leállítják a termelést. — így igaz, hiszen nehéz az ag­rárgazdaságban találni olyan ága­zatot, amelyik egyáltalán jövedel­mezőnek mondható. A banki ka­matokhoz meg ne is számoljunk! Viszont azt is látni kell, hogy ez egy kényszerpálya, a vállalkozó termelő, ha a saját bérét legalább ki tudja pörgetni, már termel. Ez azonban hosszú távon nem megol­dás, a bővített újratermeléshez, a fejlesztéshez még csak lehetőséget sem ad. — A munkanélküliség réme elől sokan próbáltak meg a mezőgazda­ságba menekülni, például az újra­kezdési kölcsön segítségével. Szá­mításuk, enyhén szólva, nem vált he, sőt... — Való igaz, az agrártermelés indításához tőkére van szükség, nem is kicsire. Az újrakezdési köl­csön, rá kellett jönni, nem az a hitelkonstrukció volt, ami erre al­kalmas. Az FM most sikeresnek tűnő harcot folytat hosszú lejára­• A kedvezményes hitel szakképe­sítéshez kötött — mondta dr. Raskó György. tú, igen kedvezményes hitel eléré­séhez, ami a jövő évi reorganizáci­ós program része. Azt látjuk, hogy még ennek felvételéhez is kevesek­nek lesz meg a szükséges saját tő­kerészük. Ezért ajánljuk úgy, hogy inkább mezőgazdasági termelésre vállalkozók csoportja vegye igény­be. — De hát ez hasonló veszélyeket rejthet, mint az újrakezdési kölcsön! — Nem mondtam volna? Szá­momra természetes ugyanis, hogy a hitelfeltételek között szinte első­rendű, hogy szakismerettel, szak- képesítéssel rendelkezőknek adha­tó csak. — Nagyon rövid az időnk, nem juthat minden ágazat sorra. Mi lesz a tojással? — Gyorsan eldől, mi lesz. Ha a versenyhivatal vizsgálata befejező­dik, döntök kiadom-e az import- engedélyt. Addig azonban nem lenne célszerű, hiszen a termelők vesztesége óriási volt az év első tíz hónapjában. — És honnan lehet importálni? — E pillanatban szlovák ajánla­tunk van. (Azóta a hírközlő szer­vek tudtul adták, az importenge­dély megszületett.) — Sertés? — Igazából a jó minőségű álla­tok hiányoznak. Ez hosszú távú gond ... — Tej? — Előbb-utóbb kialakul az egyensúly, főleg hogy januártól nem lesz támogatott termék. — Mi lesz a szövetkezetekkel? — Ez már nem lehet kérdés. A jobbak megmaradnak. — Igen ám, de a pénzügyi helyze­tünk, hogy úgy mondjam, csapni­való. — Jövőre, úgy mondta nem ré­gen az MNB elnöke, kisebb lesz az infláció, csökken a pénzügyi visz- szafogás. Nem így gondolja? Gál Eszter • Lajosmizsén az avatásra már begyakorlott termelés folyt. A követel­mény: nyugati színvonalú termék... DÍJOSZTÁS Az ipar a környezetért A Richter Gedeon Rt. környe­zetvédelmi laboratóriuma vezető­jének, Szontagh Tamásnak, vala- rhint az aszód-galgamácsai veszé- lyeshulladék-lerakó telepet létesítő ás üzemeltető kollektívának ítélték oda az Ipar a Környezetért Alapít­vány aranyérmeit. A díjakat hét­főn Bőd Péter Ákos ipari és keres­kedelmi miniszter adta át. Ez az első alkalom, hogy a ta­valy novemberben 38 ipari vállalat által létrehozott, 33,5 millió forin­tos vagyonnal rendelkező alapít­vány céljaiért legtöbbet tevő céget, illetve magánszemélyt kitüntettek. Az alapítvány célja ugyanis az volt, hogy hozzájáruljanak az ipar környezetkárosító hatásának a csökkentéséhez, az ipari szennye­zések korrekt meghatározásához, a kármegelőzés és a kárelhárítás módszereinek kidolgozásához. Az alapítvány kuratóriumának döntése alapján a kollektíva 100 ezer forint különdíjat is kapott munkája elismeréseként. Úgy ter­vezik, hogy az aranyérmet a három település közös pontján levő lera­kótelepen helyezik el. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents