Petőfi Népe, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-23 / 275. szám

f 6. oldal, 1991. november 23. HÉT VÉGI MAGAZIN AZ EMBER „BELSŐ ÓRÁJA Az egészségesebb élet új titka Figyeljünk állandóan belső „szervóránkra”, tanácsolja Bru­no Vonarburg, ismert svájci ter­mészetgyógyász. Éppen azért, mert az emberi szervezet nem gép. Minden szerve naponta ál­talában két órán keresztül külö­nösen aktívan dolgozik. Rögtön ezután kétórás nyugalmi időszak lép fel, ekkor a szervek kímélő menetben működnek. Aki tudja, mikor van aktív fázisban a szív, a gyomor, vagy a vérkeringés, könnyebben védekezik a megbe­tegedés ellen is. Az aktív fázisok: l és 3 óra között a máj, 3 és 5 óra között a tüdő, 5 és 7 óra kö­zött a vastagbél, 7 és 9 óra kö­zött a gyomor, 9 és 11 óra kö­zött a hasnyálmirigy és lép, 11 és 13 óra között a szív, 13 és 15 óra között a vékonybél, 15 és 17 óra között a hólyag, 17 és 19 óra között a vese, 19 és 21 óra között a vérkeringés, 21 és 23 óra között a hőszabályozás, 23 és l óra között az epehólyag. íme néhány tipp a „szervóra” működése alapján. — Ha rendszeresen éjjel 1 és 3 óra között lépnek fel alvászava­rok, ezek oka a májfunkció ká­rosodása lehet, mert ebben az időben van a máj aktív fázisa. Ezáltal a betegség tünetei úgy felerősödhetnek, hogy az ember ettől éberré válik. — Ha egyes tünetek mindig pontosan ugyanabban a nap­szakban jelentkeznek, biztos, hogy a szóban forgó szerv leg­alább túlterhelt, de inkább be­teg. Például a változó időpont­ban jelentkező, kisebb zavarokra kevésbé kell figyelni, mint azok­ra, amelyek mindig ugyanabban az órában „köszönnek vissza”. Az ebéd utáni szívdobogásban ezzel szemben nincs semmi nyug­talanító, mert a szív 11 és 13 óra között mindenkinél aktív fázis­ban van. A természetgyógyász a gyógy­szereknek a „belső óra” Figye­lembevételével való szedését ta­nácsolja, mert így hatásosabbak. Nyugtatószereket például mindig a kezelendő szerv aktív fázisá­ban kell bevenni. Erősítő-, ser­kentőszerek hatása viszont ak­kor a legkedvezőbb, ha bevéte­lük a nyugalmi fázisban törté­nik. Az aktív fázisban a következő betegségek kezelhetők a legered­ményesebben: gyulladások, fáj­dalmak, szapora pulzus, szívdo­bogás, magas vérnyomás. A nyugalmi fázisban: funk­ció-gyengeségek, mint például az alacsony vérnyomás, vagy hiányállapotok, mint a vérsze­génység. A „belső óra” a mai modern időben gyakran igen súlyosan károsodik. Ha éjszaka ünnepe­lünk, természetellenes időben dolgozunk vagy eszünk, akkor ez „óránk” ellenére történik, és károsítja az egészséget — Figyel­meztet Bruno Vonarburg. Aki tehát ismeri „belső órá­ját”, egészségesebben élhet. Vagy legalább ez is egyik módja lehet az egészségesebb életnek. De hinni kell benne. FerenczyEuropress Mi a teendő, ha szobanövényeink növekedése lelassult vagy megállt? 1. A mi éghajlatunkon télen általában minden növény pihenő időszakát éli, ilyenkor természe­tes a lelassult vagy éppen meg­állt növekedés. Ebben az idő­szakban nem szabad a növényt átültetni, a gyökérzet ugyanis ilyenkor nem nő, tehát nem tud­ná behálózni az új, a nagyobb földlabdát. 2. Ha nyáron tapasztaljuk ezt az első, intő jelet, valószínűleg nem jut elegendő táplálékhoz a növény. Ha már többéves a növényünk és nem ültettük át tavasszal, azonnal tegyük meg, vagy pótoljuk a táp­anyagokat. A virágüzletekben nit­rogén-, foszfor- és káliumtartalmú tápanyagokat kaphatunk tabletta, por, oldat, vagy rúd formájában. Célszerű a folyékony, kristályos, vagy por alakú tápanyagokat úgy adagolni, hogy az előírásnál lénye­gesen hígabbra készítjük, és min­den öntözésnél ebből is juttatunk a növénynek, így az állandóan, fo­lyamatosan részesül a táp­anyag-utánpótlásban. 3. Lehet, hogy túlöntöztük a nö­vényt. Az állandóan nedvesen tar­tott talajból a víz kiszorítja a leve­gőt, így a gyökerek nem tudnak szellőzni. Ez rothadáshoz vezet, melynek első, látható jele a növe­kedés megállása. Később lehulla­nak a levelek, majd „megfullad” a növény. Minden öntözésnél várjuk meg előbb, míg kiszárad a föld! Piros Christa • Szépek és érzékenyek. __________J A kalocsai nyugdíjasok levele Göncz Árpád köztársasági elnökhöz TISZTELT ELNÖK ÚR! A Kalocsa és vonzáskörzet nyug­díjasainak egyesülete vezetősége, a mai napon megtartott rendkívüli vezetőségi ülésén megtárgyalta a Kalocsa és környékén élő nyugdíja­sok elkeseredett elégedetlenségét a napról napra romló életszínvonalá­nak romlása miatt, jogosnak tart­juk! Ezért kijelentjük, hogy a hely­zetüket ismerve, mint érdekvédelmi egyesület, a helyzetük javítását kö­vetelő törekvéseiben egyetértünk. . Javasoljuk, hogy a kormány sür­gősen kezdjen tárgyalásokat a Ma­gyar Nyugdíjas Egyesületek Orszá­gos Szövetségével az alábbiakról: — az 1991. év végi egyszeri nyug- díj-kiegészités kifizetéséről. Mivel az államnak a nyugdíjas-társada­lommal szembeni halmozott tarto­zása sokszorosa annak, amit év végi kiegészítésként ki kell fizetni. — A társadalombiztosítási tarto­zásokat az állam vállalja át, fizesse ki, majd közadók módjára hajtsa be. — Az 1992. évi nyugdíjemelést, január 1 -jétől az inflálódás arányá­ban kell biztosítani. — A kormány érzékelhető intéz­kedéseket tegyen az infláció csök­kentésére. — Állami költségvetésből kell ki­egészíteni a létminimum alatti nyugdíjakat az önkormányzatok útján. — Biztosítani kell a nyugdíjasok arányos képviseletét a társadalom- biztosítási önkormányzatokban, az országos érdekegyeztető testületek­ben és a helyi önkormányzatokban is. — A nyugdíjasok érdekvédelmi képviselőinek, minden nyugdíjast érintő kérdés döntés-előkészítésé­ben való részvételi jogát, úgy orszá­gos, mint helyi vonatkozásban in­tézményesíteni és garantálni kell. Amennyiben a fentiekre nem ka­punk kedvező választ, úgy az egye­sületünk vezetősége támogatni fog­ja a nyugdíjasainknak azt a követe­lését: egy demonstratív gyűlés, tün­tetés megtartását, és aláírások gyűj­tését a leírtakhoz. Novak Sándor Kalocsa és vonzáskörzet nyugdíjasainak egyesületi elnöke Mire megvénültünk... B izonyára több olvasónknak ismerős ez az agg férfiú. A felvétel, amelyet Walter Péter 8-10 éve készített Soltvadker- ten, a Szarvaskút dűlőben, nemegy­szer bekerült a lapba, amikor a ki­szolgáltatottságot, a szegénységet akartuk illusztrálni. Pedig Kazai Pali bácsi, isten nyugosztalja, mai ésszel gondolkodva, még egészen jó helyzetben volt: járadékot hozott neki a postás, havonta. Igaz, a pénzt elkölteni már nem nagyon tudta — öreg lábaival tán 2 nap járóútra volt hozzá a bolt. Gyűjtöt­te is szenvedéllyel, mint mindent, a pénzt. Akadt eltartója is, a magyar társadalomtörténet szégyenfoltja­ként még mindig létező „halálrakö- tött” szerződés szerint, s Pali bácsi félig megfagyva került a kórház­ba ... Utolsó napjait életének egyetlen érzelme uralta: megmaradt pénzét sikerült úgy elrejtenie, hogy mindmáig nem került elő a kis ka­tonaláda. Ami után jó néhány he­lyen fölásták egyesek a buckát, a kunyhó döngölt agyagját. Összero­gyott már a maga rakta tanya fala is,- maga alá temetve a hagyatékot, például a cigarettacsikkeket. Egy kis vaslábas az örökségből az enyém lett: s amikor ezt a fényképet egy kiállításon megláttam, a tehe­tetlenséggel elegyes szomorúság ha­tott át. Végül is: még emlékezünk Karai Pali bácsira ... A tanyavilágban azonban rajta kívül még hányán élnek, akikről már akkor elfelejtkeznek, mielőtt kiviszi őket a temetőbe a halottasautó? Jani bácsi, akit a környéken csak „tázlári vasutasként” emlegetnek, mert ruházatát ez a cég állja rossz nyelvek szerint egy vasutasöz­vegy jóvoltából. Az meg köztudo­mású, Tázláron nincs vonatközle­kedés. .. Persze, az élettörténete ki­derítéséhez beszélgetni is kellene a hórihorgas öreggel, aki ide-oda csa­pódik segíteni szőlőben, ház körül. Neki nem kunszt 8-10 kilométert legyalogolni egy kis borért, ezért- azért, kaszálásért — előlegbe - szalonnáért. Nem volt kunszt. Egé­szen addig, amíg egy motoros el nem ütötte. Most combtőig gipsz­ben, egyedül egy romtanyán, ahová hazaszállították a kórházból, s va­lami csoda folytán nem halt éhen. A tanácsnál, pardon, a polgár- mesteri hivatalban „tudnak” róla: mondták is, minden rendben. Bevá­sároltak neki, viszik az ebédet, fát is kap. Hát, láttam az egerek elől a gerendára drótozott élelmiszeres kosarakat. Az egyikben egy kiló liszt volt, a másikban semmi. A konyhában, nejlonzacskóban fél kenyér (pénteken, egész hétvégére), kiló só, valamennyi cukor. De volt petróleum a lámpában. Viszont a járóalkalmatossággal maga ment ki fát kivágni)!), hogy tüzelhessen. Ebben a helyzetben teljesen mel­lékes, hogy Jani bácsi szereti a bort, legalább annyira, mint a szabad éle­tet. S ha állapota javul, bizonyára nem fogadja él a felkínált szociális otthoni elhelyezést. Azt most ki me­rem jelenteni, hogy innentől nem fenyegeti az éh- és fagyhalál, bár a megigért 5 mázsa tüzelőt ő is, én is várjuk... Mindezt miért meséltem el olva­sóinknak, akik talán a nyugdíjasol­• Néhai Kazai Bál dalt több figyelemmel böngészik — koruk, helyzetük okán? Tudom, hogy az öregség, mondjanak is bár­mi biztatót, szépet, nagy teher min­den előrehaladott korú embernek. Tudom, hogy ezen nem sokat vál­toztat, ha az életkörülmények jók: mert a vagyonos öregnek is van épp elégjaja-baja. Talán csak-azt-szeret- ném, de szivemből, hogy jobban figyeljünk egymásra: Az élet min­den területén. Kórházban, mentő­nél, polgármesteri hivatalban, min­denütt. Hisz annyian kerülnek em­berhez méltatlan helyzetbe! S nincs rendelet, törvény, hatósági intézke­dés, ami segít, hacsak mi össze nem tartunk, egymásért... Nagy Mária gyógyító víz Fürdő, lemosás, borogatás — Kneip szerint Az úgynevezett Kneip-terápia Se­bastian Kneip (1821—1897) nevéhez fűződik, aki a németországi Bad- Wörishofen plébánosa volt. Saját ta­pasztalataiból kiindulva kezdett el orvosi feladatokkal is foglalkozni. Kúrájának lényege a vízzel való keze­lés, ennek segítségével a vérkeringés gyorsítása és lassítása, melynek kö­vetkeztében az egész szervezet igen jól befolyásolható. Bár a hydroterápia, azaz a vízzel való gyógyítás nem Kne­ip találmánya, igen sok jótanácsot és javaslatot köszönhetünk neki. Kneip szerint az alábbi kezelési le­hetőségeket különböztetjük meg. Meleg és hideg fürdők. A fürdők gyógyhatása a bennük rejlő ásványi ésegyéb anyagoktól függ. De minden fürdő általános nyugtató, lazító hatá­sú. A Fürdési idő átlagosan ne legyen hosszabb 15 percnél. Ugyanez vonat­kozik a házilag vett kádfürdőzésre, melyet fürdősókkal és fürdőhabok­kal gyógyfürdővé varázsolhatunk. Részfürdőket is vehetünk, melyek különböző panaszok enyhítését szol­gálják. Az ülőfürdőnek helyi hatása van. Altesti fájdalmaknál a kamilla­vagy a citromfű-kivonatos gyógysó (hab) hozzáadása ajánlott. A meleg kéz- és karfürdőkét reu­matikus bántalmak kezelésére hasz­náljuk. hideg kéz- és karfürdőnek pe­dig erősítő hatása van. Az utóbbit le­vertség, fáradtság, idegesség esetén használjuk. A hideg vizes lábfürdő (vese- és hó- lyagbántalmaknál tilos!), az egész szervezet erősítését szolgálja, 12—16 fokos vízben körülbelül fél percig tartsuk a lábunkat. A meleg lábfürdő (fokozatosan emelkedő hőmérséklettel 30-40 fo­kig) régi bevált házi szer kezdődő meghűlésre. Vízzel való leöntés. A hydroterápi- ának ez a fajtája az egyén szükséglete­inek megfelelően szabályozható. A vizet nyomástól mentes sugárban engedjük a bőrünkre, a szívtől távol • A regiek szerint jó, hasznos: nyakon önteni magunkat vízzel. Szerintük — nyugtat. Nem igaz! eső testrészeknél (kéz- és lábujjak) és jobb oldalon kezdve. Általában hi­deg vizet használjunk. Átlagos idő­tartama 2 perc, de ez az egyéni reakci­óknak (a bőr kipirosodása, melegér­zet) megfelelően változtatható. A kar vízzel való leöntése pezsdítően hat a vérkeringésre. Az úgynevezett villámleöntéses kezelésnél a vizsugárnak megfelelő erősségű a nyomás. Az anyagcserére van jó hatással. A vízzel lemosás a hydroterápia legszelídebb formája. Betegség- megelőzésre, de súlyos betegségnél, hosszan tartó ágybanfekvésnél is al­kalmazzuk. A lemosás jól hat a vér­edényekre, erősíti és harmonizálja a szív és a tüdő működését. A felső test lemosását (hideg vízzel) a jobb kézzel kezdjük, majd a két kar, a felső test és a hát következik a csípő­ig. A beteg az ágyban fekszik, és a töb­bi testrészét betakarva tartjuk. Ez­után leszárítás qélkül, de hálóruhába felöltöztetve pihenjen a beteg, leg­alább fél órát. A felső test lemosása a légzőutak krónikus megbetegedésé­nél és általános gyengeségnél haszná­latos. Az alsó test lemosása a hasi szervek és a lábak jobb vérkeringését szolgál­ja. A borogatás lehet forró, meleg vagy hideg. A borogatás mindig há­rom rétegből áll. Az első a vízzel átita­tott borogatókendő, erre borítjuk a lenvászonból készült, úgynevezett közbülső kendőt, majd gyapjúken­dővel fedjük le. A mellkasborogatás a hónaljtól az alsó bordáig terjed. Ügyelni kell arra, hogy a bepakolás- sal ne akadályozzuk a mellkas lélegző mozgását. A légzőszervek krónikus megbetegedésénél alkalmazzuk (pél­dául bronhitisz, asztma, szamárkö­högés). Bizonyítottan hurutoldó ha­tású. (MTI-Press) K.Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents