Petőfi Népe, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-23 / 275. szám
HÉT VÉGI MAGAZIN 1991. november 23., 5. oldal A TARTALOMBÓL LELKI POSTA „41 éves vagyok. Jelenleg anyámmal lakom együtt. Lassan egy éve, hogyi hosszú betegség után meghalt az apám, akit gondoznom kellett. Úgy alakult, hogy nem mentem férjhez. Tanárként dolgozom. Lefoglalt a munkám és szüleim ápolása. Szinte észre sem vettem, úgy elröpültek az évek. Apám elvesztése óta nagyon magányosnak érzem magam. Egyre többször gondolok arra, hogy társra lenne szükségem. De talán már kiöregedtem ebből, túl késő van ...” Az természetes, hogy édesapja emléke mindig elevenen fog élni és hatni Önben. Óvja is lelke védett zugában, de tárja ki a többi ajtót a valóság előtt, hogy új eleven kapcsolatokat teremthessen, láthasson vendégül. De hogyan, kérdezheti most tőlem. Semmiképpen se kövesse el azt a balgaságot, hogy azt kezdi figyelni, kutatni, mit tennének az Ön helyében mások. Életünk menetére nincs egy kötelezően betartandó és előre megírt forgatókönyv. Ahányan vagyunk, annyi tortáiét, annyi forgató- könyv. E rövid válasz keretében csak arra kérhetem, legyen büszke gyermeki kötelességtudatára, állhatatosságára. De ideje, hogy felfedezze asszonyiságát, mely igen nagy kincs és semmivel sem értéktelenebb, mint másoké. Az évek csak érettebbé és érdekesebbé tesznek bennünket, ha jó bor módjára viseljük az idő múlását. Az aszú ne vetélkedjék a bikavérrel, és a bölcs poharazgató nem is keveri a kettőt, önmagukért szereti őket. Akár hiszi, akár nem, elsősorban saját magán múlik, milyen társkapcsolatra lel. Olyanra biztosan nem, melyre alkalmatlannak találja önmagát. Ha reggelente a tükörbe nézve azt mondja: micsoda fáradt arcú öreglány vagyok, akkor igaza van. De ha rögtön azzal folytatja: milyen szépen kisimult az arcom, amikor az egyik osztálykiránduláson együtt hahotáztam a gyerekekkel és egy pillanatra megláttam magam a kirakatüvegben, akkor ugyancsak igaza van. A titok egyszerű. Arcunk és egész lényünk olyanná lesz, amilyenné belső történéseink alakítják. Természetesen fontos, hogy törődjön külsejével és ápolja önmagát. Ebben rajtam kívül sokan mások adhatnak önnek tanácsokat. Vonzereje nagysága és tartalma dönti majd el, hogy a lehetőségek közül az ismeretlenből milyen emberek, események találnak majd utat Önhöz. Aztán, amikor először siet egy Öntől kért találkozóra, fel fogja fedezni, hogy ugyanúgy izgul, mintha húszéves volna. Ennyit az idő múlásáról. Kúti Ibolya Kedves Olvasók! Továbbra is várjuk leveleiket, a borítékra írják rá: Lelki posta. FILMJEGYZET Találkozás Vénusszal Európában ' többé-kevésbé ledőltek azok a valódi és jelképes falak, amelyeket az elmúlt ötven év emelt a népek közé. Az emberek végre levetkőzhetik félelmeiket, és a hajdani tömbök között nincs akadálya a különféle eszmék szabad áramlásának. Az Oscar-díjas Szabó István, a Találkozás Vénusz- szal rendezője úgy véli; ennek az újra megtalált szabadságnak egyben toleranciát és megértést is kell hordoznia. A történet főszereplője: Szántó Zoltán (Niels Arestup), a gyakorlatilag ismeretlen karmester lehetőséget kap, hogy a párizsi Opera Európában dirigálja Wagner mesterművét, a Tannhausert. A tét hatalmas, mert egy műholdas tévéadás jóvoltából 27 országban láthatják élőben a produkciót, és ezáltal egy éjszaka alatt világhírre tehet ázert a művész. A magyar karmester Tannhausere nemzetközi szereposztással kerül színre. A svéd szuperdívával, a Glenn Close alakította Karinnal és egy amerikai énekessel az élén képviselteti benne magát Európa szinte valamennyi nemzete. Szántó a közös munka kezdetén csak annyit kér a közreműködőktől, amennyit magától is megkövetel; teljes odaadást. Tudja: az előadás létrejöttéhez nem mindennapi csapatmunkára lesz szükség. A próbák közben azonban kiderül, hogy a zene nem is olyan fontos a résztvevők számára. A szereplők lármás bel- harcokba keverednek egymással, a táncosok időnként sztrájkolnak, az énekesek féltékenysége kicsinyes intrikákat szül, a kórus a káoszt kihasználva tisztességtelen előnyökre tör, és ezért a próbákat egyre gyakrabban kell megszakítani reménytelen regulázással. A „Maestro” egyre rosszabbul tűri a megpróbáltatást. Az utolsó pillanatban talál rá egyetlen fogódzóra; egy mindent elsöprő szerelemre. A rendező, Szabó István szerint mindaz, ami a filmben szereplő színpadon zajlik, pontosan jelképezi mindazt, ami napjaink Európájában történik. A soknemzetiségű stáb minden torzsalkodása, villongása egyetlen Európa-metafó- ra. „Európában meg kell tanulnunk egymással élni. Bár különböző a mentalitásunk, a vallásunk, különböző nyelveket beszélünk, mi mégis csak együtt bírunk valami nagyon egyedi dologgal. Ez pedig az európai lelkűiét, az európai kultúra. A film részben személyes élményeimből táplálkozik, amelyeket akkor szereztem, amikor a Tannhausert rendeztem Párizsban. Természetesen azért belegyúrtam a forgatókönyvbe a társművészetekről, a bürokráciáról és a szerelemről szerzett egyéb tapasztalataimat is.” A produkció sokat köszönhet a női főszerepet alakító Glenn dósénak, aki manapság egyike a mozi legünnepeltebb tehetségeinek. A színésznőt háromszor jelölték az Oscar-díjra a legjobb mellékszereplő kategóriájában (Garp szerint a világ, A nagy borzongás és a Végzetes vonzerő című mozidarabokban). Végül is a Veszedelmes viszonyok című filmben nyújtott alakításáért el is nyerte a díjat, mint a legjobb női szereplő. A Találkozás Vénusszal című produkcióban ismét legjobb formáját hozza. Karin — véleménye szerint — olyan asz- szony, aki kezdetben mindent alárendel karrierjének, és csak magával törődik. Egy pillanatban mégis rádöbben, hogy magányos, és rengeteg dolgot elmulasztott. „Úgy gondolom, hogy a karmester iránt érzett vonzalma élete legnagyobb szerelme, és ez csodálatos lehetőség a mozi számára.” —k— ■**> KÖNYVBEMUTATÓ, KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS Az asztmáról Dr. Robert Silner: Az asztmáról kicsiknek, nagyoknak cimű képeskönyvének Bács-Kiskun megyei bemutatóját e hét elején rendezte meg a kecskeméti Hosszú utcai Óvpda és a Szórakaténusz. A találkozóra meghívták dr. Rónai Zoltánt, a Somogy megyei Tüdő- és Szívkórház (Mosdós) gyermekosztályának szakorvosát is, akinek előadását csak kevesen hallhatták. Az óvodai, bölcsődei vezetők, dolgozók, pedagógusok, elfoglalta széksorokban csak néhány szülő ült még. Ugyanis a rendezvény időpontja rosszul választott volt, s hiszem, hogy egy több embert befogadó terem is megtelt volna, mert sajnos ezerszám vannak olyan családok, akiket érint ez a téma. Éppen ezért most összefoglaljuk a hallottakat. Az asztma tüneteiről szólva az előadó elmondta, a köhögést megnyúlt kilégzés, majd sípoló, s nehéz légzés követi. Kialakulásához hozzájárulhat öröklött hajlam, vírus, levegőszennyezés és a passzív dohányzás. Mind gyakoribb az allergia — túlérzékenység —, aminek okozója bőrteszttel kimutatható. Ilyenek a házipor, a vadkender, az állati szőr, egyes fák, bokrok pollenjei. A vetített képes előadáson — mi tagadás — nem mutatott barátságos képet a házipor atka, ami szinte minden szőnyegben ott van. Asztmás rohamot válthat ki az ágynemű tolla, a díszhalak eledele, a tojás, a csokoládé, a színező anyagok közül különösen a sárga színű, a narancsszörpök tartrazin- ja és sorolhatnám. Az asztmás roham előjelei a köhögés miatti éjjeli felébredés, a hosszan tartó reggeli zihálás, csökkenő fizikai terhelőképesség, majd hatástalanok lesznek a hörgőtágító szerek, s következik a fokozatosan romló állapot. A betegség megelőzésére, enyhítésére ajánlotta az előadó a gyakori portalanítást, a hetente történő ágyneműcserét, s azt, hogy most az ünnepek közeledtével se lepjük meg az asztmás gyereket szőrfigurákkal, az élő állatokról már nem is beszélve! A pollen szezonban lehetőleg keveset tartózkodjon kint a beteg, s fontos az időben elkezdett megelőző kezelés is. Téves az a felfogás, miszerint asztmás gyerek nem sportolhat! Nekik főként az úszás ajánlott. Dr. Márton Hajnalka (Hollós József megyei Kórház gyermek- ambulanciája) elmondta, az aszt• Dr. Rónai Zoltán (jobbról) mosdósi szakorvos az asztma okairól, megelőzéséről és gyógyítási lehetőségeiről beszélt, dr. Márton Hajnalka főorvos (balról) és dr. Kovács István gyermekorvos a mindennapi tapasztalatokról számolt be. Juhász Jánosné vezető óvónő — a program egyik szervezője — a kerekasztal-beszélgetés levezetője. (Fotók: Méhesi Éva) ma egy krónikus állapot, amivel meg kell tanulni együtt élni a szülőknek és gyermeknek egyaránt. Sürgette, hogy el kellene már oda jutni, hogy a szülők, a gyermekközösségek dolgozói a gyerekek jelenlétében ne dohányozzanak! S van még mit tenni a környezet átalakításában is, ha csak az elszaporodott gyomnövényekre gondolunk. Dr. Kovács István kecskeméti gyermekorvos elmondta, hogy a kisdedkorú fertőzések átmeneti asztmatikus panaszokat okozhatnak. A vírusfertőzések pedig szinte egymást érik a gyerekekben, hiszen a szülők sokszor kényszerűen betegen viszik őket a bölcsődébe, óvodába, mert nem akarják a munkakönyvüket viszontlátni. A tegnap még gyógyszert szedett gyerek ugyanis mára még — a látszat ellenére — sem teljesen gyógyult, ellenálló képessége kicsi. A kerekasztal-beszélgetésen szinte záporoztak a panaszok, a gondok. A kérdésekre pedig névreszóló és általános szabályokat is hallhattak az érdeklődők. Közülük csak néhány: A fulladásra hajlamos gyerek közelében legyen mindig ott az orvos által javasolt gyógyszer, amit roham esetén be kell adni. Fontos a bőséges folyadék is. Legjobb köptető a meleg, citromos tea. A szobalevegő párásságát pedig nem a borbélytányérba tett víztől kell remélni! A párologtató edénybe egyébként csak a tiszta vízre az ajánlott. Az asztmás gyereket nem # Pollen-naptár szabad túlerőltetni, roham esetén pedig fontos a megnyugtatása. Elhangzott az a társadalmi probléma is, hogy nincs idő a betegápolásra, hiszen legtöbb családban az a kérdés: hová tegyem, mert megint beteg? Pedig az anyai ápolás, törődés megtérül(ne)! Megnyugodva hallották a jelenlévők azt, hogy a hosszú ideig szedett asztma elleni gyógyszerek semmilyen maradandó károsodást nem okoznak. Összegzésként hangsúlyozták, hogy az asztmások környezetét a betegségükhöz kell kialakítani, s nem egy-két hétig — már-már anyagi erőn felül — az ország más tájain remélni a gyógyulást. Sajnos, azonban hétköznapi lehetőségeink még nagyon — s félő, hogy méginkább — eltérnek az ideális környezettől. Ezen túl az sem megnyugtató, hogy a valódi asztmás problémák bármilyen korban, bármikor keletkezhetnek. Ezért legalább a pénzbe nem kerülő megelőzésre jobban oda kellene figyeln'- Pulai Sára LEHET VALAKINEK KÉT IGAZI MAMÁJA? Újabb reménysugár a gyerekre vágyóknak Mire jó a Kneipp-kúra? 6. oldal Ötletet az Otthonból! 7. oldal A cukrász- mester receptje 7. oldal Divat 7. oldal Ánnuska A szőke cserfes kislánnyal való ismeretségem afféle autóbuszismeretség: naponta-kétnaponta együtt utazunk az egyik helyi járaton. Kedves kis lényével jó ideje vidít bennünket, utasokat, a kora reggeli járatokon. Mindenki tudja már, hogy An- nuska jele a létra, hogy az óvodában nagycsoportos és kora ősszel már azt is tudatta jó hangosan, hogy kistestvére lesz. Szavaiból érezhető volt, a kislányt felkészítették az eseményre, ám ő nem különösebben örül a dolognak. A múlt héten hozzám törleszke- dett, és tőle szokatlanul suttogóra fogta a hangját, amikor megkérdezte: mit gondolok, „Ő” kiscsoportba megy? A hét elején azután megérkezett öccse, Ánnuska őszinte csalódására. Egészen elhervadt virágszirom-arcocskája, amikor bejelentette: tudod milyen kis vakarcs? És még most is fiú . . . (Vajon úgy képzeli: néhány év és lányka lesz?) Haragja egyik reggel csapott magasra! A máskor mosolygós Ánnuska nem is köszönt, sőt kibámult az~ ablakon, amikor ezt mondta: tudod mit csinál az anya vele? Puuuderozza a fenekét. . .! Próbáltam nyugtatni, hogy kicsi babáknak így kell, de ő folytatta: engem meg fürdet a kádban ... minden este ... és nem fél... hüp- hüp, hogy egyszer majd úgy elko- pok, mint egy szappan ... — sei — Minden kismama szívesen eljátszik a gondolattal, hogy milyen is lesz a kis jövevény, akit a szíve alatt hord, kire is fog hasonlítani. „Barna lesz, mint az apja, vagy szőke, mint én?” Az Egyesült Államokban néhány kismama egészen biztos lehet abban, hogy gyermeke nem fog rá hasonlítani. Hogy lehet ez? Hiszen azt szokták mondani, hogy az anya mindig biztos. Ezeknek a gyerekeknek azonban két igazi mamájuk is van. Az egyik, akinek a méhében fejlődnek, és van egy másik, akitől csak egyetlen sejtet kaptak, egy petesejtet. Ezzel az egyetlen sejttel viszont a génjeik felét is magukkal hozták az „egyik” mama hasába. (A gének másik felét az apától kapják.) A meddőségnek gyakran az az oka, hogy a női szervezet nem termel petesejtet. Ez lehet egy korábbi felfázás vagy gyulladás következménye, de gyakran a túl korán bekövetkező klimax a felelős, ami néha már a harmincéves nőknél is jelentkezhet. Ezeken az asszonyokon szerencsére ma már lehet segíteni. 1984-ben Ausztráliában megszületett az első „ajándékbaba”, aki egy idegen asszony petesejtjéből fejlődött egy másik asszony méhében. Ma körülbelül 500 olyan gyerek él, akinek két mamája van. Ezek közül azonban a petesejtet adó, genetikai anyát leggyakrabban nem ismerik sem a gyerekek, sem a szülők. Legtöbbször a szülők nem szeretnék tudni, kitől kapják a petesejtet, így névtelen, ismeretlen marad az, aki lehetővé teszi számukra a gyerekvállalást. Csak kivételes esetekben, mint a képen látható testvéreknél nem titok, hogy ki a petesejt adó. A 36 éves boldog mama, aki régebben mindkét petefészkét elveszítette, húgától kapott egy petesejtet, amit a férje ondójával termékenyítettek meg, majd a „lombikbébit” beültették a méhébe. 1990 decemberében született meg Anthony, akire a „nagynénikéje” is nagyon büszke. Kik is azok, akik petesejt adására vállalkoznak? A beavatkozás nem veszélytelen, ritkán ugyan, de előfordulhat, hogy meddővé válik a felajánló, ráadásul időigényes és olykor kellemetlen az eljárás. Kezdetben naponta injekciózzák, hogy egyszerre több petesejt is megérjen. Három héten át minden reggel vért vesznek tőle, hogy a peteérést nyomon kövessék. Ha elérkezett az idő, egy ultrahangos eszközzel behatolnak a petefészkébe, és kiemelik onnan a petesejteket. Mindezért 1500 dollárt kapnak, ami az ottani viszonyok között csak a munkaidő kiesésért kárpótol, üzletnek semmi esetre sem nevezhető. A kiválasztás során alapos pszichológiai vizsgálaton esnek át. ahol ehhez hasonló kérdésekre kell válaszolniuk: „Öt év múlva, ha ön nem lehet terhes, bármilyen formában igényt tart-e a gyerekre?” Ezt a sok kellemetlenséget csak segíteni akaró, valóban önzetlen asszonyok vállalják. A kockázat csökkentése érdekében általában olyanokat választanak, akik már nem terveznek több „saját” gyereket. Orvosilag az idegen petesejt fel- használásával történő mesterséges megtermékenyítés megoldottnak tekinthető, ám számos pónton jogilag még tisztázatlan. A petesejt adóknál szerencsére még nem került sor perekre, de például egy oregoni férfi, akinek az ondójával öt éve mesterséges megtermékenyítést végeztek, most perel a gyermek láthatásáért. Nagyon drámai perekre kerülhet sor akkor, ha a petesejtet adó elveszíti saját gyermekeit, és mégis igényt tart a másik család gyerekére. Reméljük, a jogi szabályozás sem várat magára sokáig, addig is örüljünk együtt azokkal az anyákkal, akik már talán lemondtak a gyerekről, de az orvostudománynak köszönhetően mégiscsak sikerült anyává válniuk, Buczkó Krisztina • Egy gyereknek két mamája
