Petőfi Népe, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-02 / 257. szám

6. oldal, 1991. november 2. HÉT VÉGI MAGAZIN CSALAD — OTTHON — SZABADIDŐ Zsazsa ötletei A gyöngyök és a flitterek feldob­ják a divatjamúlt ruhákat. Azt hiszem, egy nő a megjelené­sével akkor elégedett igazán, ha nemcsak a férfiak fordulnak meg utána. Cserny Zsuzsát már leg­alább egy évtizede ismerem. Kez­detben jó öltözete miatt figyeltem fel rá. Később mint a Délröviköt kecskeméti lerakatának vezetőjé­vel találkoztam. Pár esztendeje magánkereskedő, akit Zsazsa né­ven sokan ismernek. — Gondolom, a munkáddal pár- huzamdsan megváltoztattad a ruha­tárad is. — Persze nemcsak azért, mert nem tudok még annyit sem költeni ruházkodásra, mint korábban. De soha nem vittem túlzásba. Mindig a praktikus öltözködésnek voltam a híve. Alapvetően szoknya-blúz a ruhatáram, s azt egyéniségemnek megfelelően újszerű dolgokkal va­riálom. Sokat utazom, én vagyok az árubeszerző, szállító, csomago­ló, s az sem mindegy, hogyan lépek ki a kocsiból, ahonnan üzletembe­rekhez visz az utam. — A divat a nők jövedelméhez képest gyorsan változik. Mégis ho­gyan követed? — Nagyon sok lehetőség- van már arra, hogy a régi ruhatárat kevés ráfordítással, sok-sok ötlet­tel felújítsuk. Az én toalettem áta­lakításában sokat segít a sógor­nőm. Én meg adom a tippeket, azért jó néhányat — ha időm enge­di — magam valósítok meg. — Közreadnád? — Éppoly szívesen teszem, mint alkalmanként bárkinek, ha ötletet kér akár csak egy gomb erejéig. Ismét hódítanak a szalagok, a gombok, a csipkék. A válltömők is felemelik a régi darabokat. A nyá­ron szinte minden pólómba varr­tam,, s most a pulóvereken a sor. Van olyan régi kötött darabom, amibe hosszú szőrű díszítőfonalat fűztem, s állítom, új lett. A gyön­gyök, a flitterek szintén feldobják a divatjamúlt ruhákat. Ha veszek olcsóbb blúzt, és csakis azt, főleg leértékeléskor —, azon biztosan szépre cserélem a gombokat. A csipkékkel is remekül lehet csal­ni. Rávarrom a már agyonmosott, de anyagában még jó, megunt da­rabra, s aztán kigondolom a színt. Elmegyek a háziasszonyok boltjá­ba, veszek ruhafestéket és festek. Keki, banánzöld, mélysárga — most ez a divat. A körloknis szok­nyáimat is előszedtem, blúzok let­tek, lesznek belőlük. Persze, én so­ha nem dobok ki semmit. Itt van­nak a szaténszalagok is. A sötét színű blúzokra élénkebb szegélyt varrók. A bő, régi típusú ruhákat, blúzokat varrógép nélkül is át le­het alakítani. — A recept? — Végy egy közönséges szatén- szalagot. Dolgozd rá gumira, két sarkára pedig huzentrógli-csipte- töt. A mű közepére már csak egy arany- vagy ezüstszínű gomb kell. Ezzel a darabbal annyit lehet ösz- szébbhúzni a bő ruhából, ameny- nyit akarunk. Korábban bizsukra is költöttem. Ma már nem szerepel a kiadásaim között. A régi vagy éppen új gombokból magam csi­nálom a klipszeket, kitűzőket. Nem ördöngösség. — Most hódít a kötött. — A maradék fonalakból érde­mes sokszínű kesztyűt, sálat kötni. A húzózáras, a cipzárvéges díszítés is divat. Már felszereltem egy-két darabra. Hosszú pulóver készíthe­tő az egykor divat volt kötöttruhá­ból. mondjuk új paszpóllal. Lehet. hogy sok nő mosolyog rajtam, de ha látnák, milyen szexis fehérne­műt lehet házilag készíteni! A ru­galmas csipkékből, gumikból, kapcsokból magam csinálom a ha­risnyatartóm is. Hidd el, kedve­sebb, s nekem szebb is, mint ha drága pénzért vettem volna. — A lányok, asszonyok nevében is köszönöm az ötleteket. pulai — Cserny Zsuzsa: — Az apró kellékek, a szalagok, a gombok, a csipkék, a válltömők felemelik a régi darabokat. (Fotó: Méhesi Éva) CSAK A NAGYMAMA HIÁNYZIK Egy régész és egy etnográfus otthonában Vajon milyen az otthona és hogyan él egy olyan család, ahol mind a két szülő alkotó, szellemi munkát végez, s nem napi nyolc óra a munkaideje? Erre voltam kíváncsi, amikor meglátogattam kecskeméti ott­honukban V. Székely Györgyöt és feleségét, Körösi Ilonát. Mind­ketten több diplomát szereztek az évek során: György régész, történész és numizmatikus, Ilona népművelő, történész és etnográ­fus. Hivatásuk velejárója a gya­kori utazás. Ilona nemrégen járt gyüjtőúton Erdélyben, férje pe­dig augusztusban több hetet töl­tött Ausztriában egy ásatáson. Ezen kívül nem ritka, hogy az éjszaka az íróasztal előtt találja őket. E tevékeny élet mellett ala­pítottak családot és hoztak létre szép, barátságos otthont. A házuk környéke is gondos gazdára vall. Az utcán gyü­mölcsfák sorakoznak, benn a kertben oszlopos tuják, virágok. A családban Ilona a kertész. — Nagyon szeretem a növé­nyeket — mondja —, amikor az időm engedi, itt dolgozgatok a kertben. Férje a házépítés nehézségeiről számol be. A belső munkálatok­ból ő is sokat vállalt. Csempézte a konyhát, a fürdőszobát, a nap­palit is saját kezűleg lambériáz- ta. Miközben beszélgetünk, elő­bukkannak a gyerekek. Gábor nyolcéves és mindene a rajzolás, a három évvel fiatalabb György még játékos. Lassan kicsi lesz kettőjüknek a gyerekszoba. Egyébként nekik köszönhető, hogy a szülők belevágtak a ház­építésbe. Hat éve egy másfél szo­bás lakásban éltek, ahonnan Gá­bor folyton kikívánkozott. Ilo­nának — lévén elfoglalt értelmi­ségi nő — nem volt ideje óráka't sétálgatni az utcán. Akkor hatá­rozták el, hogy kertesházba köl­töznek. Ilona sokat vívódik, hiszen hi­vatása mellett jó feleség és jó anya szeretne lenni. — Szinte lehetetlen minden el­várásnak megfelelni — panaszol­ja. — Az az igazság, én soha nem utasítottam vissza semmilyen munkát a családra hivatkozva. Próbálok mindenhol eleget tenni, ebben a férjem segít. — Talán főzöl is? — Erről a férjemet kérdezd! — A család férfitagjai nagyon elégedetten nyilatkoznak a házi­asszony főztjéről. Az ebédlő szekrényén a kertészet és a konyhaművészet rejtelmeibe be­vezető könyvek sorakoznak. Ki­derül, hogy Ilona nemcsak rend­szeresen főz, hanem minden nyá­ron befőttet és savanyúságot rak el télire. A lakás luxustárgya a két fagyasztóláda, melyeket a kertben termett gyümölcsökkel és zöldségfélékkel töltenek meg. — Úgy tudok főzni —, magya­rázza a háziasszony —, ha min­den elő van készítve. Sütni is sze­retek, a gyerekek főleg a kelt tésztákat kedvelik. Székelyék bánata, hogy a nagyszülőkkel nem egy városban élnek. Egy nagymama ugyanis nagyon hiányzik. Benke Márta • Bármily elfoglalt a család, a ház elejét és a kertet rendben tartják. Ebben a szobában György dolgozik. Ilona íróasztala a hálószobába szorult. • A gyerekek birodalma. (Gaál Béla felvételei) Mit főzzünk karfiolból? KARFIOLSALÁTA Hozzávalói: fél kilogramm kar­fiol, 1 liter víz, 1 kávéskanál só, 1 babérlevél, 3-4 szem fekete bors. Salátalé: fél csésze ecetes víz, csi­petnyi só, cukor, 1 kis fej reszelt vöröshagyma, 2 kávéskanál étolaj. A rózsákra szedett karfiolt sós- édes-borsos-babérleveles vízben 10 percig főzzük, majd a levében hagyjuk kihűlni. Leszűrjük, tálra tesszük és a salátalével leöntjük. SAJTOS KARFIOL CSŐBEN SÜLT KARFIOL TEJFÖLÖS KARFIOL Az oldalt szerkesztette: Pulai Sára Könyvespolcra Ma már sok házaspár elutasítja az anyai és a szülői szerepről alkotott merev felfogást és abból indul ki, hogy nagyobb ru­galmassággal kitűnő ered­ményeket érjen el. Magá­tól értetődőnek veszi az apa tevékeny részvételét, hiszen a szülői feladatkör így válhat azzá, ami ren­deltetése: olyan felelősség­gé, amely egyformán osz­lik meg az anya és az apa között. De honnan a csecsemő­gondozáshoz a tudomány, s főleg, ha első gyerekről van szó? Manapság egyre inkább előtérbe kerülnek az anyagi természetű aggá­lyok is: ezután három em­berre kell keresni, le kell mondani. Mi tagadás: szü­lővé válni azt is jelenti, hogy elveszítjük szabadsá­gunkat. Ezek és a többi félel­mek, aggályok természetesek és van rájuk gyógymód. Mit is jelent szülővé válni? Milyen az újszülött, hangjától a mozgásáig? Mi minden kell. a babának, ha alszik, eszik, ha pe- lenkázzuk, ül, mászik, jár? Mi­lyen legyen a praktikus gyerek­szoba, a baba ruhatára, s ho­gyan mossuk azokat, ha külön­féle szennyeződés éri? A totyogó gyereket sem könnyű tisztán tar­tani — s ha fél a víztől? Milyen korban, mivel tápláljuk a babát? Lázas, aluszékony, bárányhim- lős, netán füle fáj, vagy kancsal? Hogyan vesszük észre, mit te­gyünk, hová s egyáltalán rohan­junk-e vele? Mindezekben segít dr. Miriam Stoppard Babakönyv cimű köte­te, ami igaz, kicsit sokba kerül, de a több mint háromszáz olda­lon az év 365 napján hasznosan forgatható. p. s. A piacon most legolcsóbb zöld­ségnövény a káposztafélék család­jába tartozó karfiol. C-vitamin- tartalma, 100 grammonként, 50-60 milligramm, fehérjetartalma 2,4, szénhidráttartalma 3,9 százalék. Rostjai lazák, könnyen emészthe- tők. Néhány — kipróbált — fel­használási módja: Hozzávalói: 1 kg karfiol, 5 deka­gramm margarin, 10 dekagramm reszelt sajt, 1 pohár tejföl, só, víz. A karfiolt gyengén sós vízben egészben megfőzzük, lecsepegtet­jük, tűzálló tálba rakjuk. A mar­garint felolvasztjuk, belekeverjük a reszelt sajtot és a tejfölt, megsóz­zuk, és a karfiolra öntjük. Előme­legített sütőben addig sütjük, míg a teteje megpirul. Hozzávalói: 1 kilogramm karfi­ol, 3 tojás, 4 dekagramm liszt, 5 dekagramm margarin, 1/8 liter tej, 2 dekagramm sajt, margarin és morzsa a forma kikenéséhez, só. A sós vízben főtt karfiolt leszűr­jük, rózsáira szedjük. A lisztből és margarinból rántást készítünk, amelyhez lassan hozzáöntjük a te­jet és sűrű sima krémmé keverjük. Ha kihűlt, hozzáadjuk a tojássár­gáját, a reszelt sajtot és a fehérjék kemény habját, végül a karfiolt. A formát kikenjük, morzsával ki­hintjük, a keveréket beleöntjük, és lassan, körülbelül fél órán át süt­jük. Hozzávalói: 1 fej karfiol, 1 po­hár tejföl, zsemlemorzsa, só, ét­olaj. A karfiolt sós vízben egészben megfőzzük, ha puha, tálra tesszük, és az olajban megpirított zsemle- morzsával beterítjük, a tetejére tej­fölt rakva tálaljuk. Önálló vacso­raétel. PULAI SARA Szakadások A gyerekek már megszületé­sük előtt is — hát még utána! —■ tudnak váratlan, meglepő, szívszorongató pillanatokat okozni. A történetek családon­ként is szinte kimeríthetetlenek. Éppen ezért olvasóinkat arra ösztönözzük, írják meg sztorija­ikat. Addig is, amíg tollat ra­gadnak, a hétvégi összeállítások családiasabbá tétele érdekében saját szerzeményeket közlünk. Benke Márta kisfiának produk­ciói után íme leányomé. Hang nélkül jött a világra Gyerek nélkül annyira bol­dogtalan voltam, mint amennyi­re boldog voltam, amikor meg­tudtam, hogy gyermekem szüle­tik. Az apróság hamar véget ve­tett örökmozgó mivoltomnak. Ez persze nem panasz, hiszen hosszú ideig tartó, de örömteli rabságban volt részem a megyei kórházban, ahol főleg — az azó­ta tragikusan elhunyt — dr. Mi­lovai Mátyás főorvos vigyázta a kicsi idő nap előtti világra jöve­telét. Az első, a köldökzsinórtól történő szakadás után a lányom­nak hangja sem volt. Kétségbe­esésem az orvos vigasztaló sza­vai oszlatták el. Innen aztán túl hosszú időnek tűnt, amikor az egyik etetés alkalmával először láttam meg gyerekemet. Ekkor már szívem mélyén régen ott volt a fogadalom: soha nem válunk el. Es mégis, sorra következtek a szakadások. Klapka utcai bölcsödé kapuját, megdöbbentem. A gyerek úgy szaladt a májusi napfényben az udvari homokozóhoz, mintha ott nőtt volna fel. Hangját sem hal­lottam, vissza sem nézett rám. Aznap csak az órám lestem. Ne­hezen, de eljött az idő, mehettem érte. A lány, aki megszületése óta csak akkor sírt, ha éhes volt, meglátott, s hatalmas könnyeket hullatott, s alig tudtam rávenni, hogy hazamenjünk. Költözés A kisasszony a bölcsődét választotta Szeretetem mások szemével nézve, néha kimondva is, máj- molds volt. Mi azért jól megvol­tunk. Mi tagadás, külön ágyon bár, de egy szobában aludtunk — csak ketten. Félálomban örökkön őriztem, s így vissza­gondolva is úgy érzem, soha olyan jókat nem aludtam. Am, amikor Andrea az iskola ötödik osztályába lépett, azzal a kije­lentéssel állt elő: „Anya, én má­tól a szobámban alszom.” Alszik is, ellenőrzőm számtalanszor ... Nem tartoztam az unatkozó kismamák közé, sőt, örökös idő­zavarban voltam. „Mert min­denért átöltözteted, nem kell mindig babusgatni, többfogásos menüt préselgetni...” — ilyen és hasonló tanácsokat kaptam a gyerek apjától, aki ha azt akar­ta, hogy legalább vasárnapi ebé­det kapjon, akkor sétálni vitte az egyetlen, egyébként lánynak várt gyermekét. De a hetek, a hónapok, az évek zömét kettes­ben töltöttük. Szinte összenőt­tünk — hittem én, mígnem az első bölcsődei nap felborította a lelkivilágom. Hogy fog utánam ordítani?! Biztosan visszafordu­lok érte. Mi lesz vele nélkülem ? — ilyen gondolatok jártak az eszemben. Andrea ekkor már el­múlt kétéves. S amikor átlépte a A fiú az utcán Kislányom, bár a lakáshoz közeli iskolába jár, de akkor voltam nyugodt, ha az egyetlen, zebra és lámpa nélküli forgal­mas útkereszteződésben átkísér­hettem. Persze, mindaddig fog­tam a lassan enyémmel egyfor­mává nőtt kezét. így volt ez idén tavaszon is. Az utca vége felé haladva a lány egyszeresük elen­gedte a kezem. Gondoltam, iga­zit a táskáján, netán összébb­húzza a kabátját. Semmi sem történt. Újra próbálkoztam . . . Ő népi szólt, de a kezét sem ad­ta. Én sértődötten előre néztem, s láttam, hogy a túloldalon a kék szemű, szőke, mosolygós, kerek képű, sokat emlegetett osztály­társ ...

Next

/
Thumbnails
Contents