Petőfi Népe, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-16 / 269. szám

HÉT VÉGI MAGAZIN 1991. november 16., 5. oldal LELKI POSTA Kedves Olvasóink! Az elmúlt hetekben több olyan levelet kaptunk, melyben íróik magán­életi konfliktusokról számolnak be és tanácsot kérnek tőlünk. Sokat töprengtünk, hogyan segíthetnénk. Végül úgy döntöttünk, hogy indítunk egy rovatot Lelki posta címmel, mely rendszeresen megjelenne, s mely­ben megpróbálunk néhány tanácsot adni. Bízunk benne, hogy nemcsak azok olvassák el, akik hozzánk^fordultak problémájukkal, hanem azok is, akik senkivel nem tudják vagy nem akarják megosztani gondjukat, holott lelki segélyre szorulnának. Kérjük, írjanak minél többen, s mi a — név nélkül közölt — levelekre válaszolunk. „Az utóbbi két évben nagyon megromlott kapcsolatunk a fér­jemmel. Naponta összezördülünk és egyre idegesítőbb szinte minden szava. Majdnem mindig ugyan­azon veszünk össze. Ot borzasztó­an zavarja az én új munkaköröm. Szerinte nagyon megváltoztam, mióta üzletkötőként dolgozom. Munkám közben sokféle emberrel ismerkedem meg és tőlük több fi­gyelmességet kapok, mint otthon. A férjem állandóan lekicsinyli si­kereimet a munkámban és egyre féltékenyebb. Nemrég nyíltan ki is mondta, hogy azt szeretné, ha más munkát keresnék ...” Férje féltékenysége mögött bi­zonyára az a házastársi megérzés van, hogy ön körül olyan férfi vagy férfiak jelentek meg, akikkel ő nem veheti fel a versenyt. Ve­szélyt jeleznek ösztönei, és szeret­né megtartani önt. Csakhogy eb­ben a visszahódításban a férji álla­pot bizony elég nagy lépéshátrány minden más férfival szemben. Bizonyára önkéntelenül is ösz- szehasonlítja őt azokkal a férfiak­kal, akikkel találkozik napi mun­kája közben. A férfiak igen sok szerepben jelennek meg. Jó szem előtt tartani azt az alapszabályt, hogy egyiktől sem szabad számon kérni a másik szerepét. Lehetőleg ne kérjük számon apánktól, hogy mással kötött há­zasságot, holott erre mi sokkal alkalmasabbak lettünk volna; ne sértődjünk meg, ha kamasz fiunk nem a mi kezünket szorongatja a moziban és ne küldjük le szere­tőnket hajnali hatra a húsbolt elé, ha kedvezményes húsvásár van. És hogy az ön levelénél marad­junk, ne kérje számon férjétől, hogy munkahelyi sikereit nem fo­gadja kellő lelkesedéssel, mert ez a főnöke dolga. Ne akarja, hogy üzletkötői csillogásáért díjazzák, ha körülülik a vacsoránál az asz­talt. Leveléből megtudtam, hogy miként viselkedik férje ebben a megváltozott helyzetben, de arról nem esik szó, milyen ön most, mi­től másabb, mint eddig. Tisztáz­nia kell, mi is életének azok a pó­tolhatatlan értékei, amik férjével, családjával függnek össze és ami­ket óvnia kell. Mi az, ami hiány­zik otthonából és a munkával kapcsolatban kap meg. Mire vá­gyik? Nagyobb függetlenségre, ta­lán valami romantikus szerelmi ábránd avagy szenvedélyes testi ölelés tölti ki sóvárgása álomké­peit? Nyilván arra vágyakozik a leg­inkább, amit most olvasva a leg­nagyobb tiltakozás ébredt önben. Javaslom, hogy legközelebb, ha arra kérik, térjen be egy kávéra egy cukrászdába, ne mondjon ne­met. Valóságos férfit és helyzetet vessen össze valóságossal. Ki tud­ja, talán még tapasztalhat is olyas­mit a nagy ábránddal való kávé­zás közben, amitől az illető másik kategóriába lép át. Lepottyanva ábrándjai magasából, a kőke­mény anyaföldre, majd jót derül­het ábrándképe görbetükrén, és bölcsen mosolyogva figyelmezteti este férjét az arcpakolás mögül: ugye felhúztad az órát, nehogy elaludjunk reggel. Kúti Ibolya így élnek a dánok • Dánia egyik nevezetessége a Legoland. A praktikus, sportos divatnak hódolnak Ha azt mondom: Dánia, (talán) azt mondod: Hamlet. Semmi mást. Magyarország nem sokat tud Dáni­áról. Hónapokig nem szerepel a hí­rekben, csak akkor hallat magáról, ha fontosabb nemzetközi találkozó vagy politikuslátogatás színhelye. Dánia az európai kontinens északi csücskén nemigen politizál, csak él. Mégpedigjól. Ebben nagy része van annak, hogy 1973-ban belevágott abba, aminek szomszédai ez idáig ellenáll­tak: tagja lett a nagy európai gazda­sági uniónak, az akkori Közös Piac­nak. Bár az egy főre eső hazai termék megközelíti az évi 22 ezer dollárt, a Dániába érkezőt meglepheti, hogy a skandináv típusú jólét itt nem igazán látványos. Az utcákon gyakran látni „szocialista” autókat: Ladát vagy kis Polskit venni nem szégyen, in­kább a magas adók miatti kényszer. A dánok nem is különösebben ele­gánsak, jórészt a praktikus, sportos divatnak hódolnak. A magas adók felverik az árakat is. A külföldinek alaposan pénztár­cájába kell nyúlnia, hajói akar itt él­ni: egy kávéért például—átszámítva — akár 150 forintot is kifizethet egy szerényebb kávéházban. Maguk a dánok mondják: aki Koppenhágát látta, mindent lá­tott. A főváros bájával, színes, nyüzsgő forgatagával ugyanis egyetlen más dán város sem verse­nyezhet. A vidék élete olyannyira nyugodt, hogy a külföldi számára már-már unalmas. Rendőrt nem látni az utcákon Magyarország és Dánia sok min­denben hasonlít. A kis terület és né­pesség hasonlósága mellett néhány statisztikai adatban sem állunk távol egymástól. Paradox módon az ott jól működő egészségügyi-szociális rend­szer sem képes letörni a „fekete” mu­tatókat. Az utóbbi években a dán la­kosság is folyamatosan fogy, az ezer lakosra jutó válások száma pedig még a rendkívülinek számító magyar adatot is meghaladja. 11,5 ezrelékes halálozási aránya a legmagasabb az Európai Közösségek országai kö­zött, az öngyilkosságok arányát te­kintve pedig közvetlenül az európai listavezető Magyarország után kö­vetkezik. A nálunk neuralgikus pontnak számitó közbiztonság vi­szont Dániában igen jó. Nem tudni, hogyan csinálják: rendőrt nem látni az utcákon — még közlekedésit sem — de éjjel két órakor a legsötétebb parkban is bátran sétálhat bárki. A helybeliekkel könnyű szót ér­teni dán nyelvtudás nélkül is, mivel szinte mindenki beszél angolul. Egy falusi buszsofőrhöz is bátran odafordulhatunk, szabatos angol­sággal fog útbaigazítani. Ha vala­mi zavarhatja a kontinentális eu­rópait, az az „északi idegenség”, a Közép-Európában szokatlan tá­volságtartás. Csizmadia Csilla uiatygtmiuBium. Kecskemét. Az Angol Kisasszonyok Intézetének Intcrnátusa Nyolc jótanács 6. oldal Egy bócsai asszony sonkaüzemében 6. oldal Divat 7. oldal Hogyan hat ön a férfiakra? 7. oldal Keresztrejtvény 7. oldal Hogyan kell karriert csinálni? Sylvester Stallone tudja, hogyan kell karriert csinálni és milliókat keresni. A Rocky és Rambo meg­személyesítője most a virginiai egyetem színészpalántáinak adja tovább tudását. Sikerreceptje sze­rint az embernek vakon kell hinnie önmagában és sohasem szabad ké­telkednie saját képességeiben. A legjobb, ha egy színész már kez­dő korában megbarátkozik a dep­resszióval és a levertség gondolatá­val, mert ezek egészen bizonyosan elérik majd a siker felé vezető úton. A legfontosabb jó tanácsa — amit a többi professzor meglehetősen rossz néven vett — azonban az volt, hogy ha egy szerepet meg akarnak szerezni, akkor minden eszközt vessenek be, még ha kell. hazudjanak is. Enélkül Stallone szerint sohasem lesz belőlük sztár. A rendszerváltás és a kormány- rendelet hatására örvendetesen megszaporodott az egyházi iskolák száma. Ezt az igényt még az elmúlt negyven év sem tudta az emberek agyából-szívéből kimosni. Kecske­méten a helyzet ebből a szempont­ból sajátos volt. Az államosítás té­nye megkegyelmezett a kegyesren­diek iskolájának, így a piarista gim­názium — bár nagy nehézségek kö­zepette — mindvégig folytathatta szellem- és lélekművelő tevékenysé­gét a katolikus ifjak körében. A rendszerváltás egyik helybeli eredményeként a reformátorok új­ra megnyitották középiskolájukat. Az épületek visszaadásával tehát el­tűnni látszott az utolsó akadály is. Kecskemét hajdani iskolavárosi jel­legét azonban még egy más típusú iskola is fémjelezte. Ez pedig az an­golkisasszonyok rendje által mű­ködtetett római katolikus leány- gimnázium és tanítóképző volt. Kik is voltak az angolkisasszonyok? — teheti fel a kérdést sok Kecske­méten élő polgár. Az angolkisasszonyok szerzetes­közösségét Ward Mária, egy angol nemesi család leánya alapította a XVI. és XVII. század fordulóján, (az angliai keresztényüldözés ide­jén). Őt és követőit nevezték angol- kisasszonyoknak. Ward Mária a vi­lágtól visszavonuló, kontemplativ életmód helyett az emberekkel való közvetlen kapcsolatot, a haladásért való munkálkodást választotta rendjének. A katolikus gyermekek és leányok felvilágosult szellemű oktatását-nevelését vállalta. Elkép­zeléseire nagy hatással volt a kor, amelyben élt. Shakespeare világá­ban, Erasmus gyermeknevelésről szóló eszméin és Vives nőneveléssel kapcsolatos írásain nőtt fel. Morus Tamás gondolatainak befolyására alakult ki benne a végső cél: kimű­velt szellemű, valláserkölcsi alapo­kon nyugvó öntudat és vallásos lel­kűiét kifejlesztése, a női hivatásra való felkészítés és a nő társadalmi szerepének kiszélesítése. Az angolkisasszonyokat Páz­mány Péter, a XVII. századi neve­lésügy lángelméje telepítette le Po­zsonyban. Később Mária Terézia hívta őket Ausztriába a középfokú leányoktatás megalapozása céljá­ból, majd fölkarolván a nőnevelés eszméjét, 1770-ben a budai várban telepítette le a rendeket. II. József eltörölte a szerzetesrendeket, de az ő működésüket meghagyta. Ők ugyanis mindig a haladó szellemet képviselték az oktatásban és az in- ternátusi nevelésben egyaránt. Az angolkisasszonyok 1917-ben Révész István prelátus kérésére te­lepedtek le Kecskeméten. Leány- gimnáziumot indítottak és tanító­nőképzéssel foglalkoztak. Rend­háznak, iskolájuk a Czollner téren volt. 1942-ben még nagy remények­kel ünnepelték meg itteni működé­sük 25. évfordulóját, de az új épület megépítése, a kollégium bővítése csak álom maradt. A háború, majd az államosítás és a deportálás meg­szüntette ezen intézmény működé­sét. Jó hírnevét növendékei őrizték és öregbítették, akik közül sokan lettek szerzetesek, világi tanítók és tanárok, orvosok és gyógyszeré­szek. Laczkóné Pálfi Alojzia Angolkisasszonyok Kecskeméten A TARTALOMBÓL REGI OTTHONUKAT KÉRIK VISSZA Segíteni, használni akarnak A Demeter Tarjány család síremléke Tavaly májusban, amikor a két szerény felhívás megjelent a kecs­keméti nagytemplomban és a ba­rátok templomának ajtaján, pilla­natok alatt harmincán jelentkez­tek, olyan vallásos leányok, akik az angolkisasszonyok nyolcosztá­lyos gimnáziumába szerettek vol­na jelentkezni. Sajnos, hamar abba kellett hagyni a szervezést. A mi­nisztérium az új tanévre már nem adta meg az engedélyt. Hogy áll most a gimnázium ügye? — kér­deztem M. Nyúl Ilona nővértől, aki egykor a jó hírű kecskeméti iskolá­ban tanult; a tanítóképzőben sze­rezte meg a diplomáját, és évek óta azért fáradozik, hogy Ward Mária lányai ismét munkába állhassanak a hírős városban ... — Nagyon remélem, hogy a szü­lők nem várakoznak hiába, nem ostromolják tovább eredménytele­nül a városi önkormányzatot és az 1991/92-es tanévben, egy osztál­lyal megkezdhetjük a tanítást — mondja. — Ön ezt csak reméli, vagy tudja is már, hogy hol fognak munkához a rehabilitált nővérek? — Küldözgetnek minket ide is, oda is, hogy kérjünk helyet ma­gunknak. Keressünk otthont a plé­bániák épületeiben vagy a piarista gimnázium tantermeiben. Mi pe­dig nem kívánunk házalni, amikor emlékezünk még, hogy hol jártunk iskolába. A Czollner téri iskola volt a miénk. Ott volt a rendház, a gimnázium és a képző is. Miénk volt a tornaterem is, ami színházte­remként is szolgált. A sajátunkat szeretnénk, és nem is hinném, hogy más szóba jöhetne. — Hány angolkisasszony él Kecskeméten? — Ketten vagyunk, de Hódme­zővásárhelyen már készülnek a no­víciák. Több nővér is jelentkezett, hogy szívesen segít, ha elindulhat végre az iskolánk. Kecskeméten több vallásos tanár is jelezte, hogy szívesen dolgozna velünk. A tan­tervet 30 ezer forintért vásároltuk az ELTE gyakorló gimnáziumától. Már megállapodtunk abban is, hogy ki lesz az intézmény vezetője. Ha a helyi és a környékbeli jelent­kezőket számba veszem, akár több osztályt is indíthatnánk. Nagyon remélem, hogy a város vezetői megértik sajátos problémánkat és segítenek, hogy végre visszakapjuk az otthonunkat. Hiszen mi segíte­ni, használni akarunk. Farkas P. József Bensőséges, imádságos ünnepség ke­retében szentelték föl a minap a Deme­ter Tarjány család síremlékét— Pólyák Ferenc, a népművészet mestere alkotá­sát — a kecskeméti Köztemetőben. A Tarjány szülők fáradságos munkával négy gyermeket neveltek fői. Két fiuk az Isten és a hívek szolgálatára szentelte életét. Dr. Tarjány Béla, a Pázmány Péter Hittudományi Egyetem tanszék- vezető tanára, jeles exegéta. Tarjány Ferenc jelenleg a Kiskunságban szolgál. Szabadszállás és Fülöpszállás plébáno­sa, címzetes esperes. BALKEZESEK, NYUGALOM! A jobbkezesek sem hosszabb életűek Körülbelül 2-3 héten át aggódva figyeltem a férjemet és a kisfiámat. Szegény, alig egyéves apróság mi­lyen ügyes-ügyetlenül fogja a játé­kát, milyen lelkesen nyúl az étel után —kizárólag bal kézzel. A féljem sze­reli a vízcsapot—bal kézzel. Szegények nem sejtik, hogy vár­hatóan 9 évvel kevesebbet fognak él­ni, mint a jobbkezesek. Aztán el­kezdtem magamat sajnálni. Nem elég, hogy a férfiak hamarabb hal­nak (Magyarországon a nők szüle­téskor várható élettartama több mint 73 év, a férfiaké viszont 65 év körül van), de még kifogtam ma­gamnak egy balkezes férjet is. Iste­nem, nem akarok 17 évig özvegyen élni. Nemrégiben Czeizel doktor a té­vében ismertetett egy amerikai vizs­gálatot. Ezek szerint a balkezesek sokkal rövidebb ideig élnek, mint a jobbosok. Megvizsgálták a gyere­kek és a 80 év felettiek között a bal­kezesek arányát, és megállapították, hogy a 80 éven felüliek között alig ta­lálni balkezest, míg a gyereknél ez elég gyakori jelenség. A meghök­kentő eredményt nem tudták mással magyarázni, mint hogy a balkezesek a jobbkezesek számára berendezett világban több balesetet szenvednek, hamarabb halnak meg. Kiszámol­ták: 9 évvel hamarabb. A hallottakon elgondolkodva, el­határoztam, hogy óvni fogom éle­tem párját, és nem engedem a ház­tartási gépek közelébe — enyém a házimunka. Néhány napja azonban megtud­tam, hogy a kaliforniai vizsgálat sok­koló eredménye csak egy hatalmas statisztikai hibának köszönhető. Különösen régebben, de napjaink­ban is előfordul, hogy a balkezes gye­rek szülei megpróbálják a gyereket átszoktatni a jobb kezének használa­tára. („Ne a csúnya kezeddel fogd meg!”) A két derék amerikai kutató azokat, akiknél sikerült az átszokta­tás, jobbkezeseknek tekintette. így érthető, hogy az életkor előrehalad­tával csökkenni látszik a balkezesek aránya, vagyis minél idősebb korban vizsgáljuk a kérdést, annál kevesebb balkezest fogunk találni. Nem tudom, hogy rajtam kívül hány embert viselt meg ez az álhir, de attól tartok, sokat. És ha meg­gondolom, hogy mennyi háztartási pluszmunkát végeztem miatta! T ■'tina Pirula helyett rágógumi Várható, hogy a jövőben bizo­nyos gyógyszereket rágógumi for­májában fognak adni a betegeknek. Egy amerikai gyógyszergyár által ki­fejlesztett rágógumi közönséges rá­gógumianyag és ízesített polivinil- acetát (PVAC) rétegeiből áll. A gu­mi rágása közben hat óra alatt oldó­dik ki a PVAC-ből az ízesítőanyag. Az eddigi ízesítőanyagot — a borsmentát - megfelelő gyógysze­rekkel pótolva sokkal jobban le­hetne kezelni például az ínybeteg­ségeket. Ez a hatórai időtartamú rágógumi ideális lehetőséget nyújt arra, hogv a gyógysz • -t folyamat^ jv ’• -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents