Petőfi Népe, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-14 / 267. szám

Lakitelek, Szentkirály, Tiszaalpár Tiszakécske és Vidéke KI AZ IGAZI GAZDÁJA? Hányadolják a termálfürdőt A kécskei termálfürdő bejáratán függő tábla szerint karbantartás miatt zárták be a strandot, mégpedig november 29-éig. E felirat joggal ébreszt reményeket a fürdőzni vágyókban, hogy mégsem zárják be egész télre az uszodát, noha az üzemeltető, Szabó István ezt kilátásba helyezte. A néhány hete tartott lakossági fórumon megerősítette: amennyiben nem kap vala­honnan pénzügyi támogatást, kénytelen lesz a túl költséges fürdő kapuját becsukni. Igen ám, a termálfürdő folyamatos üzemeltetése azonban közér­dek, így csöppet sem tűnik igazságtalannak, ha ez esetben a vállalkozót a fürdő tulajdonosa támogatná. • Igazat mond-e a tábla? Valóban csak november 29-éig tart zárva a kécskei fürdő? Mind ez ideig a Solohov Tsz-t tartották a termál gazdájának, de mint kiderült, a szövetkezet nem kizárólagos tulajdonosa a fürdő­nek. A város ugyanis több dolgot épített a fürdő területén, beleértve az uszodát is, valamint jó néhány földcserét is lebonyolított a tsz­szel, azaz tsz-földekért értékes bel­területi ingatlanokat adott. Erre azonban nemrégiben derült fény, s arra is, hogy az idén január­ban kötött, a Solohov Tsz és az önkormányzat közötti, megálla­podás részben megalapozat­lan, mert egy olyan, 1983-ban létrejött szerző­dés kikötéseire épül, amely még abban az évben hatályát , vesz­tette. Éppen ezért a polgár- mesteri hivatal az idei megálla­podást fel­mondja és újra­tárgyalását kez­deményezi. Vé­leményük sze­rint a fürdő- komplexum lé­tesítésében jog­elődjüknek, a nagyközségi, majd városi ta­nácsnak kiemel­kedő szerepe volt, tehát a tu­lajdonosi arány oly módon való megosztását ja­vasolják, hogy a Solohov Tsz-t 1/10, az önkor­mányzatot pe­dig 9/10 tulaj­doni hányad illesse meg. Ha az ön- kormányzat jogosan birtokba vehe­ti a fürdőt, bizonyára jó gazdaként biztosítja annak folyamatos üze­meltetését. Egyelőre azonban mindez csak terv, hiszen még el sem kezdődtek a tárgyalások a tsz-szel. Egy konk­rét ígéret viszont elhangzott: a Szik­rai Állami Gazdaság részéről Ká­nya Gábor felajánlotta, hogy a für­dő veszteségének felét finanszíroz­7ik B. M. A hét végén elfoglalják • A regi egészségházból idősek otthonát varázsoltak Szentkirályon. A rendbehozott épületben hat lakást alakítottak ki tanyán élő, magukra maradt idős emberek számára. A létesítmény hivatalos átadása már megtörtént, a hét végén beköltözhetnek új otthonukba a lakók. Száműzött könyvek • Aki könyvet akar vásárolni Tiszakecskcn, csak a regi könyvesbolt üres kirakatait bámulhatja. Vajon milyen új üzletek nyílnak a régi helyén? Tiszakécskén megszűnt a köny­vesbolt. Nem mintha megszű­nésével Kécske kultúrájának egyik tartópillére omlott volna ösz- sze, de mégis: egy város nem tá­maszkodhat csu­pán alkalmi könyvárusításra. Sokan ugyan csak múzeumnak vagy műemlék­nek titulálták a volt üzletet, hi­szen az áru nem változott, lassan gyűltek a „kutyá­nak se kell” könyvek, a vevők pedig kifogytak a boltból. Először ezt véltem a megszűnés oká­nak, aztán Domonics Vincétől, az áfész egyik vezetőjétől megtudtam: a helyiséget csak bérelték. — A tulajdo­nos képviselője a nyár folyamán felke­reste Domonics urat, majd megálla­podtak, hogy a helyiséget továbbra is az áfész bérelheti. Aztán egyszer csak jött a levél, hogy a könyveket pakolják ahová akarják, október 31-én legké­sőbb adják át a helyiséget. Azóta a könyvek a papír- és írószerbolt polcain kaptak helyet. — Több üzletünk is bér­leti szerződéses, ha a tulajdonosok fel­mondják, mi nem tudunk mit tenni, nincs saját egységünk — mondja Domonics Vince. Vagyis ennyi erővel megszűnhet a ruházati bolt, a papír- és írószer, és ki tudja még hány üzlet. K. I. SZENTKIRÁLYON EGY PÁRT VAN: A SZENTKIRÁLYIAKÉ Nem ellenkezést, segítséget várupk Szabó Gellért édesapja tűzifa-fűrészelőként járta valamikor a szentkirá­lyi tanyákat. A puszta Gazsi' bácsijaként ismert embernek tekintélye volt a környéken, adtak a szavára. Talán megfordult a fejében, hogy egyszer a fia is tekintélyes ember lesz Szentkirályon, de arra, hogy polgármeseter- nek választják, bizonyára ő sem gondolt. Ismerve az apai örökséget, vajon mit vár Szentkirály népe az ifjú Szabó Gellérttől? — A választás utáni eufória, lel­kesedés mára várakozássá csende­sült — mondja a polgármester. — Soha nem politizáltam, de bele tudtam helyezni magam és a fiatal­ságomat a történelmi helyzetbe, át tudtam érezni a történelmi pillana­tot. Tudom, mást szerettek volna látni tőlem, amikor elfoglaltam a polgármesteri széket. Nagyon nagy segítséget adtak a nálam idő­sebb képviselők józanságukkal, ta- pasztaltságukkal. Rá kellett jön­nöm, Isten malmai csendesen őröl­nek, be kellett látnom, hogy nem az a változás, ha nagyokat szökke­nünk, hanem ha lépésről lépésre haladunk előre. S mik ezek a lépések? A fiatal polgármester leginkább az anyagi gondoktól félt, de szerencsére a község pénztárcáját nem üresen vette át a régi vezetéstől. Ezért tud­ták folytatni a gázbevezetést, az önkormányzatnak több intézmé­nye is korszerű fűtést kapott, ezért tudták más helyre tenni a gázcsere­telepet. Átalakították az egészség­házat idősek otthonává, felújítot­ták a községházát, valamint új ut­cát nyitottak meg, ahol 18 telket mértek ki. Szabó Gellért sorolja az egy év alatt elért eredményeket, amelyek véleménye szerint annak is köszön­hetők, hogy Szentkirályon csak a szentkirályiak pártja létezik. A képviselők mind, egytől egyig, tisztességes, becsületes emberek, s nincs köztük, akit a községi hala­dás szempontjain kívül más vezé­relné a munkában. Szinte már az • Szabó Gellért: Egyszerre lenni szol­gálónak és vezetőnek nagyon nehéz. az érzésem támad, hogy Szentkirá­lyon minden rendben van, itt élnek a legboldogabb emberek, s a pol­gármester napjai felhőtlenül tel­nek. Szabó Gellért azonban kijó­zanít. — Itt is vannak gondok — mondja. — Ami az egész községet foglalkoztatja s nekem is a legkel­lemetlenebb problémám, az a kö- ‘zöny. Az emberek többsége a köz­ség ügyei iránt csak akkor érdeklő­dik, amikor a saját érdekeiket sérti valami. Az érdeklődés sokszor csak irigységből fakad. Miért jobb a másiknak, mint nekem? Azt gon­doltam, mindenkit tudunk majd lelkesíteni, de azzal a nézettel talál­tam magam szemben, hogy meg­van a községi vezetés, s az a dolga, hogy irányítson, döntsön, a lakos­ságnak pedig az, hogy kritizáljon. Nem ötletek, javaslatok jönnek, inkább attól kell tartanunk, mit szól majd a közvélemény. Van pénzünk, de alig merjük költeni, mert rögtön támadnak bennünket, hogy mire herdáltuk. Minden dön­tést azzal a tudattal kell meghozni, hogy milyen ellenkezést vált ki, vi­askodni az emberekkel és az adott intézkedések jótékony voltát bi­zonygatni. Jó lenne pedig, ha a vezetőkön kívül más is mozdulna, sajnos azonban a felelősségérzet kihalt az emberekből. Két elvárás­nak kell eleget tennem. Elvárják, hogy szolgáljam az ügyüket, s el­várják, hogy vezessek is, amikor világ életemben vezetett voltam. Egyszerre lenni szolgálónak és ve­zetőnek nagyon nehéz. Csak segí­tene valaki közös célt találni! Ha valami jót akarunk, derülne ki az, hogy az én elszántságom találko­zik az egész falu elgondolásával! Azok az emberek is megnyilatkoz­nának végre, akik elfogadják a döntéseinket, nemcsak azok, akik mindig opponálnak. Nálunk nincs helyi adó, helyette tavaly létrehoz­tuk a Szentkirályi Alapítványt, amely a közszolgáltatások költsé­geihez járulna hozzá. Ennek a köz­ségi pénztárcának a szentkirályi néptől származna a bevétele. Eltelt egy év, míg az első befizetés meg­történt. Egyfajta erkölcsi tisztító­tűzként el tudom képzelni, hogy ha valaki a közösséghez tartozónak tartja magát, nemcsak elvár, ha­nem ad is. Az adó nincs tekintettel a lélekre, a morálra. Én íratlan tör­vényben gondolkodom, olyan ide­ában, hogy mindenki erejéhez mér­ten vegye ki a részét a község bol­dogulásából. De egyáltalán aka­runk mi valamit? Tudja-e vajon Jani bácsi, Juli néni, hogy most már más világ van? Hogyan lehet­ne átültetni az emberek szívébe ezt a történelmi pillanatot? — benke — EZ MEGTISZTELTETÉS . . . Hogy érzi magát a tiszakécskei főorvos? A kollégák, munkatársak dr. Dósa Béla gyermekor­vost választották meg a tiszakécskei egészségügyi köz­pont ügyvezető főorvosának. A központ dolgozóinak döntését — egy tartózkodással — a képviselő-testület is elfogadta. — Milyen teendői vannak egy főorvosnak?— kérde­zem Dósa doktort. — Például nyár óta nem volt kész egy fogorvosi szék. Egyheti telefonálgatásba került a bebőröztetése. A tető éveken keresztül befolyt, most sikerült elintézni a szige­telését. Feladatom a jutalmak szétosztása, ha valame­lyik kollégám problémával küszködik, lehetőség szerint segíteni neki. Azért sorolom a példákat, mert szeretném, ha kitűnne: az, hogy ügyvezető főorvos lettem, nem szakmai dolog. Egyetlenegy kollégámnak sem vagyok szakmailag felettese, természetesen munkájukba sem szólhatok bele, az én pozícióm egy intézményvezetői jog­kör. — Szigetelés, fogorvosi szék javíttatása, valóban apró- cseprő dolgok, amelyeknek kevés látszata van és sok az utánajárás. Várható-e nagyobb feladat ? Sok plusszal jár, s azt semmiképpen nem akarom, hogy a munkám rovására menjen. Nem a pénzért vállal­tam, 3000 forinttal jelent többet havonta, hanem mert a kollégák választottak, s úgy éreztem, ez megtiszteltetés. Tudom, hogy ezeket az apró-cseprő ügyeket is tovább kell csinálnom, de természetesen szeretném, ha nagyobb dolgok is megvalósulnának. Évek óta itt van az épület­ben két, másfél millió forintot érő, fizikoterápiás gép, csak nincs, aki beállítsa. Pedig ha tudnánk őket üzemel­tetni, akkor nem kellene a betegeknek Kecskemétre utazniuk kezelésekre, hanem itt helyben elvégezhetnék. Azután — úgy vélem — minden egészségügyi létesít­mény vágya egy ultrahangkészülék. Persze ez rengetegbe kerül, de azért jó lenne beszerezni egyet. — Két éve él és dolgozik Tiszakécskén, azelőtt szolnoki volt. Hogy érzi itt magát ? — Igen, szüleimmel Szolnokon éltünk. Édesanyám pedagógus, de sokat dolgozott a Vöröskeresztnél, édes­apám pedig gyermekorvos. Az ő munkásságuk sokat je­lentett nekem. Nem vettek fel elsőre az egyetemre, így mentőzni kezdtem, ez életem egyik legnagyobb szerelme volt és marad is. Ezután felvettek Szegedre, elvégeztem az egyetemet. Megismerkedtem a feleségemmel, aki gyógyszerész szakon végzett. Az egyetemi évek után Kecskemétre kerültem a kórházba, gyermekosztályra. — Önnek ösztöndíja volt Tiszakécskével. hajói tudom. —Valóban, épp ezért van bennem keserűség az egész ittlétem s a főorvosválasztás miatt is. Akkor volt kiala­kulóban az egészségügyi központ, s úgy nézett ki, hogy szükség lesz egy orvosra. Még Miskó Istvánnal kötöttem meg a szerződést az ösztöndíjra, s azt ígérték nekünk, hogy kapunk egy telket, szolgálati lakás fejében. A telket meg is kaptuk, ebből van most a per. — Ki perelte be Önöket ? — A mostani önkormányzat. Amikor a telket meg­kaptuk, még nem voltunk házasok, de utána másfél hó­napra megesküdtünk, így a peranyagokban is leánykori nevén szerepel a feleségem. Jogilag tehát igaz, hogy há­zasságkötésünk később történt, mint ahogy a határozat megszületett a telekjuttatásról. Az önkormányzatnak csak azt kellett volna mérlegelnie, hogy én a szerződést teljesítettem. Amint itt szükség volt gyermekorvosra, el­jöttem Kecskemétről, s azóta itt dolgozom. A telekre pe­dig felépítettük a házat. Koczó Ildikó Mi lesz a földdel? • A tsz-fogatok többségét már megvásárolták a szentkirályi családok, de nem kevés gondot jelent, hogy mi lesz a földdel. (Fotó Walter Péter) Szeptember eleje óta több mint hetven ügyfél fordult meg a szentkirá­lyi községházán kárpót­lási ügyben. Az érdekel­tek elsősorban földjeik iránt érdeklődtek, néhá- nyan viszont volt daráló­jukért, kocsmájukért, cséplőgépükért szeretnék igényüket benyújtani. Sokan arra voltak kíván­csiak, hogy a kárpótlási jeggyel visszavásárolhat­ják-e birtokukat, s ott kapják-e vissza a földet, ahol volt. Az igénylők fe­le viszont nem akar ter­mőföldet vásárolni vagy máshol szeretne földterü­lethez jutni. A földkérdés más vonatkozásban is érinti a szentkirályiakat. A tsz-ben földtulajdon­nal rendelkezőknek ha­marosan dönteniük kell a szövetkezet sorsáról, pontosabban arról, hogy a tulajdonukban lévő föl­det saját művelésbe ve­szik vagy visszaadják kö­zös művelésre a szövetke­zet használatába. Üdvözöljük a helyi lapokat! A Lakiteleki Újság mellett az új helyi kiad­ványnak, a Laki Lapnak immár a 3. száma jelent meg, Szentirmay Tamás szerkesztésében. Szentki­rály sem marad el a többi településtől, ott Szentki­rályi Híradó néven ad­nak ki újságot, melyet if­jú Szutor Sándor szer­keszt. Az oldalt szerkeszti: Benke Márta. A fotókat készítette: Straszer András. Lakiteleken Már hónapok óta tervezik, hogy falugyűlést tartanak Lakiteleken. Az időpont egyre tolódott, most végre megszületett a döntés: az ön- kormányzat képviselői november 19-én találkoznak a község lakói­val. Hová lett a telefonvonal? Megszüntették Tiszakécskén a művelődési ház előtti taxiállomás telefonvonalát. A polgármesteri hi­vatalban megtudtuk, hogy mindez testületi határozatra történt, a mű­velődési központban való faxvonal létesítése érdekében. A megszünte­tett telefonvonalat URH-késziilék- kel pótolják, amelyet Tiszavári De­zső személyszállító kisiparos taxijá­ban vagy lakásán kívánnak elhe­lyezni. Két benzinkút épül Mint más településeken élőket, a lakitelekieket is fenyegeti a munka- nélküliség. A kecskeméti BRG laki­teleki üzemének mintegy kétszáz dolgozója közül alig negyven-ötven embernek marad munkája. Megol­dást jelentene, ha a községben mű­ködő almafeldolgozó kft.-hez ha­sonló üzemek jönnének létre. Az idegenforgalom is számtalan olyan lehetőséget tartogat, amely mun­kát. megélhetést adhat a Lakitele­ken élőknek. Jelenleg a szolgáltatá­sok bővítése közt két benzinkút épí­tése szerepel. Az egyik egy tisza- kécskei vállalkozásában, a 44-es és I a kécskei út kereszteződésében lesz kamionparkolóval, étteremmel, panzióval, szervizműhellyel és mo­sóval. A másik Kapásfaluban há­rom lakiteleki vállalkozó postaban­ki közreműködéssel és a Kiskunsá­gi Állami Gazdaság közösen hozza létre. Festőművészek kiállítása Tiszakécskén A kécskei alkotótábor tagjainak közös kiállítása nyílik november 17-én, 11 órakor a művelődési köz­pontban. Üdülőszövetkezet A Hungaroinvest Fővállalkozási Kft. üdülőszövetkezetet kíván lét­rehozni Lakiteleken. A tervek sze­rint a Bagolyvár területén olyan lakosztályokat építenének, melyek­re örökös használati jogot szerezné­nek azok, akik 160-300 ezer forint­tal belépnek a szövetkezetbe. Az üdülési lehetőség átruházható, örö­kölhető. Az elképzelés egyetlen szépséghibája, hogy a lakiteleki ön- kormányzatnak nincs tulajdoná­ban a Bagolyvár. A járások meg­szűnésekor, 1984-ben. a megyei ta­nács megvonta a kezelési jogot a községi tanácstól, ennek alapján — az új törvény megjelenése után — a megyei önkormányzat tulajdo­nába került, s erről a jogról valószí­nűleg nem is mond le. Vizesek Tiszaalpáron Az utóbbi hetekben Tiszaalpá­ron dolgozik az Észak-Bács- Kiskun Megyei Vízmű Vállalat munkásainak egy csoportja: árkot ásnak és 200-as vezetéket fektetnek belé. A munkálatokra azért került sor, hogy az újfalusi részen működő kutat a Tiszakécskétől Tiszaalpárig húzódó regionális vízellátó rend­szerhez kössék, pontosabban, hogy a korábbi szűk keresztmetszetű ve­zetéket megfelelővel váltsák föl. a nyomásviszonyok kiegyenlítésére. Az új vezeték mintegy egy kilomé­ter hosszan az új osztáson halad át. lehetővé téve a beépülő rész vízellá­tását. A munkát e hónap folyamán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents