Petőfi Népe, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-28 / 252. szám

2. oldal, 1991, október 28. PETŐFI NÉPE KÉRDŐJELEK Zöldkártya­remények? Az Egyesült Államok — csakúgy, mint ma már jószeri­vel minden nyugati állam — minden eszközzel megpróbál gátat vetni a menekültek hullá­mának. Ugyanakkor nagy visszhangot váltott ki Magyar- országon is a speciális „zöld kártya" akciója, amellyel lehe­tővé kívánja tenni sokak szá­mára a legális letelepedést és munkavállalást Amerikában. Érthetetlen ellentmondás? Furcsa e kettősség, de a wa­shingtoni törvényhozás indok­lása szerint e programmal a be­vándorlási szabályok korábbi igazságtalanságait igazítják ki. Így került most (mint hajdani háttérbe szorított ország) a kedvezményezettek közé ha­zánk is. Összesen 19 millió (!) jelentkezés özönlött az ameri­kai külügyminisztériumba, sjó- né hány at nálunk postáztak. Makacs illúziók mozgatják az embereket? Amerika még mindig a „korlátlan lehetősé­gek" országa lenne ? S e zöld kártya a bűvös vonzerő? Mint a számokból látható, az esélyek meglehetősen csekélyek, s a többség csak Fortuna istenasz- szony kegyében bízhat. Ha nőst nem, hát jövőre: a progra­mot 1992, majd 1993 őszén ugyanis megismétlik. Aki je­lentkezik, tekintse az amerikai .vízumlottót" a sokfajta sze- encsejáték egyik típusának. Reménykedni lehet. De közben ugye nem feledkezünk meg azokról a társadalmi feszültsé­gekről sem, amelyek ajelentke­zők zömét az amerikai „zöld kártya" megszerzésére ösztö- özték? —FEB — A kárpótlás nem jár hátránnyal Régészek és eredmények Holnap délután 5 órakor, a vskeméti Katona József Múze­um bag, Kulcsár Valéria és Székely yorgy régészek tartanak előadást Kecskemét környékén végzett írások eredményeiről. A rész­véld díjtalan. Emlékmű Moson­magyaróváron \z 1956. október 26-ai gyilkos íz áldozatainak tiszteletére, közadakozásból, emlékművet állí­tottuk a. mosonmagyaróvári Gyász LÓrcn. A mosonmagyaróvári politi- K ái elítéltek és meghurcoltak, az -956-os áldozatok és sebesültek képviselői petícióban kérik, hogy 1956-os emlékéremmel és em­it -opal adományozottak névso­rát az adományozás előtt hozzák nyilvánosságra, hogy legyen társa­dalmi kontroll. A petíció egyebek között leszögezi: „felajánljuk segít­ségünket, hogy városunkban végre már ne nevethessenek szemünkbe a nálunk még ma is sokkal jobban élő egykori kínzóink. A forradalom antológiája Harmincöt év után első ízben jelentek meg — egy kötetben — a nemzeti felke­lés korabeli magyar irodalmának sze melvényei: 1956. október 23. és novem bér vége között született forradalmi ver­sek, naplójegyzetek, publicisztikai írá­sok, amelyek az akkori lapokban láttak napvilágot. Az irodalmi antológiát Ezerkilencszázötvenhat, te csillag cím mel a Püski Kiadó Kft. és Könyvesház jelentette meg a forradalom és szabad ságharc évfordulójára. A kötet tártál mázzá a szabadságharc hazai és emigrá ciós szépirodalmi visszhangját is. A szerzők közt van Illyés Gyula, Né­meth László, Déry Tibor, Sinka István, Szabó Lőrinc, Faludi György, Márai Sándor, Határ Győző, úgyszintén az if­jú nemzedék képviselői: Csoóri Sándor, Csurka István, Eörsi István. Az antológiát Medvigy Endre és Po- mogáts Béla szerkesztette. A kéziratok összegyűjtésében és szerkesztésében közreműködött Jeney Károly és Ober- sovszky Gyula, akik annak idején részt vettek ezeknek az írásoknak a publiká­lásában is. Kálmán Attila, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai ál­lamtitkára méltatta az első irodalmi antológiát, amely az iskolai tanulók számára is bemutatja a magyar törté­nelem e jelentős eseményét. (Folytatás az I. oldalról) Igaz, az okiratok beszerzése — te­kintettel a sok kérelemre — bizony igen sok nehézségbe ütközik. Ám ha a földhivatal és a levéltár nem tudja november 8-áig az okmányokat elő­teremteni, igazolást ad az ügy kezelé­séről. Ezt, a kitöltött kárpótlási adat­lappal együtt, el kell küldeni a hiva­talnak. így a kárigénylést nyilvántar­tásba tudják venni. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az érintettek ne csak az A, hanem a szóban forgó in­gatlanra érvényes adatlapon is fel­tüntessék azokat az információkat, amelyekről tudomásuk van. Még mindig visszatérő gond, hogy egy borítékban több személy küldi be az igénylését. Ez nem szabályos, mert a borítékon található azonosítási szá­mon csak egy károsultat tudnak nyil­vántartani. Akik szerencsésebbek és meg tudják szerezni a kárigénylésük­höz szükséges tulajdoni lap másola­tát, ellenőrizzék, rajta van-e: melyik jogszabály alapján történt az elvétel. Ha nem találják, ne fogadják így el. Nem ritka hiányosság az sem, hogy elfelejtik a leszármazást igazolni. Márpedig, aki elhalt hozzátartozója után kér kárpótlást, csatolnia kell a halotti, illetve születési anyakönyvi kivonatot. De azt is elfogadják, ha egy más ügyben kapott hagyaték- átadó végzést tesznek a borítékba. Akiktől házat vettek el, csak akkor kell igazolniuk az épület alapterüle­tét, ha az többszintes volt. Egyébként ugyanis a telek nagyságát veszik a kárpótlás alapjául. Többek a föld el­vételét a földfelajánlást véghatáro­zattal igazolják. Ilyen esetben a hatá­rozatban szereplő összes helyrajzi számot külön-külön F lapra kell ráír­niuk. Ám ezek közül csak az első la­pon kell az összesített aranykorona­értéket feltüntetni, a többire kizáró­lag a helyrajzi és a borítékszámot kell ráírni. Sajnos, vannak, akik egy rémhír miatt — miszerint elveszítik a nyug­díjukat vagy a háztáji földjüket — nem merik beadni a kárpótlási kérel­müket. Ez azonban tévedés, ilyesmi­ről szó sincs, a kárpótlás nem jár hát­ránnyal. (bencze) Az Alkotmánybíróság az abortuszról (Folytatás az 1. oldalról) A KSH-jelentés kiemeli: a terhes­ségmegszakítások száma az elmúlt két esztendőben csaknem azonos volt, viszont változások tapasztal­hatók az abortuszon átesett nők társadalmi-demográfiai helyzeté­ben. Emelkedik azoknak a száma, akik első terhességüket szakíttatják meg, ami egyúttal azt is jelzi: emel­kedik a fiatalok, főleg a 20 éven aluliak részaránya. Szembetűnő, hogy a fiatalok kö­zött is a 15 éven aluli lányok köré­ben végzett terhességmegszakítások száma majdnem a háromszorosára emelkedett két esztendő alatt. A Pacem in Utero szervezet tag­jai mindezt orvosilag, jogilag és de­mográfiailag egyaránt tragikusnak tartják. Állítják: a magzat a fogam­zástól kezdve emberi élet, amelyet a jog nem tekinthet nem létezőnek. Ezért véleményük szerint alkot­mányellenes az a rendelet, mely te­ret enged a legális abortusznak. Alapszabályuk kimondja: nem az abortusz teljes elvetését, hanem korlátozását követelik. Három esetben tartják megengedhetőnek a beavatkozást: ha a terhesség bűn- cselekmény eredménye, ha a mag­zat veszélyezteti az anya életét, és ha a magzatnak súlyos, genetikai károsodása van. Sokan azonban az egyesület ál­láspontjával ellentétesen véleked­nek: elutasítják a terhességmegsza­kítás engedélyezésének szigorítását. A Népességtudományi Kutatóinté­zet nemrég nyilvánosságra hozott vizsgálati adatai szerint a megkér­dezettek 71,8 százaléka úgy gondol­ja: sem a családnak, sem az ország­nak nem lenne jó, ha nem kívánt gyermekek születnének. A lakosok többsége úgy véli: a nők emberi jo­ga eldönteni, megtartják-e terhessé­güket vagy sem — az állam ebbe nem szólhat bele. Újra bíróságon a Bukszár—Solymosi ügy A Pest Megyei Bíróságon ma, 8.30- kor ismételten újra kezdődik a Bukszár —Solymosi bűnügy tárgyalása. Ennek közvetlen előzménye: a Legfelsőbb Bí­róság 1990 decemberében másodszor is hatályon kívül helyezte a Fővárosi Bí­róságnak Solymosi Attila és társai — Bukszár Tibor rendőr főtörzsőrmester lelövése — bűnügyében hozott ítéletét, s új első fokú eljárás lefolytatására uta­sította a Pest Megyei Bíróságot. Az 1988. november 4-én Budapes­ten, a 47-es villamoson történt tragikus események bírósági krónikája 1989. május 8-án kezdődött. Ekkor a Fővá­rosi Biróság a fiatalkorú Solymosi Atti­lát aljas indokból elkövetett emberölés, valamint közösség megsértése és garáz­daság büntettek miatt 10 év börtön- büntetésre, társait pedig aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés és garázda­ság miatt különböző időtartamú sza­badságvesztésre ítélte. Ezt az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság, másodfokon eljár­va, először azért helyezte hatályon kí­vül, mert nem találta megnyugtatóan bizonyítottnak: az elkövetők tudhatták a civil ruhában lévő és egyébként ittas Bukszár Tiborról, hogy rendőrként, azaz hivatalos személyként lépett fel velük szemben. Az új eljárásra kötele­zett Fővárosi Bíróság Solymosi Attilát emberölés és garázdaság miatt öt év szabadságvesztésre, társait pedig ki­sebb súlyú büntetésre ítélte. Ezután a bűnügy ügyészi fellebbezés miatt került másodszor is a Legfelsőbb Bíróságra. Az ügyészség álláspontja szerint ugyanis Solymosi Attila az elsőfokú bíróság által megállapítottnál súlyo­sabbnak minősülő magatartásért, hiva­talos személy elleni emberölés elköveté­séért felelős. A Legfelsőbb Bíróság az ügyben má­sodszor eljárva megállapította: a meg­ismételt eljárásban hozott első fokú íté­let hiányos, a tényállás felderítetlen, az ítélet indoklása pedig téves következte­téseket tartalmaz. Rámutatott arra is, hogy a Fővárosi Bíróság egy előre ki­gondolt séma alapján járt el, s önké­nyesen értékelte a bizonyítékokat. Az elsőfokú bíróság eljárása során nem tudta függetleníteni magát a bulvárla­poknak a rendőrség munkájával és az ifjúsági csoportok viselkedésével kap­csolatos írásaitól sem. A Legfelsőbb Bíróság immorálisnak és etikátlannak tartotta, hogy a jogerősen be nem feje­zett bírósági ügyről dokumentumfilm készült. A Pest Megyei Bíróságnak most az ismételt eljárásban időben és térben pontosan, tárgyilagosan tisztáznia kell, hogy mi történt a 47-es villamoson, miután Bukszár Tibor arra 1988. no­vember 4-én felszállt. A bűnügyben a tervek szerint 13 tár­gyalási napot tartanak, ítélethirdetés, előreláthatóan, december 4-én lesz. Magyarország jószomszédságra törekszik Magyarország saját biztonságá­nak érdekében arra törekszik, hogy valamennyi szomszédos or­szággal kétoldalú megállapodást kössön a katonai együttműködés­ről. Ilyen megállapodás már létre­jött Romániával, a Cseh és Szlo­vák Szövetségi Köztársasággal, legutóbb pedig Ausztriával. Ha­sonló tartalmú egyezmény előké­szítése már a Szovjetunióval is megtörtént, s várhatóan a magyar szovjet államközi megállapodást követően a két ország honvédelmi miniszterei alá is írják azt. Egyedül Jugoszláviával nem sikerült még ilyen megállapodást előkészíteni sem — tájékoztatta szombaton Keleti György ezredes, a Honvé­delmi Minisztérium szóvivője a Magyar Távirati Irodát. Keleti György azért tartotta szükségesnek, hogy mindezeket ki­fejtse, mert szombaton a Tanjug jugoszláv hírügynökség kommen­tárt jelentetett meg azzal kapcso­latban, hogy Ausztria és Magyar- ország között megállapodás szüle­tett az osztrák és a magyar had­erők rendszeres kapcsolattartásá­ról. A Tanjug kommentárja első­sorban Ausztriát vádolja azzal, hogy be kíván avatkozni a jugo­szláviai helyzetbe, de az ügybe a most kötött megállapodás révén Magyarországot is belekeveri. Keleti György hangsúlyozta, hogy a magyar—osztrák megálla­podás alapvetően a két ország köl­csönös biztonságát szolgálja. Az ezzel kapcsolatos tárgyalások már jóval korábban, tavaly megkez­dődtek. Ez is bizonyítja, hogy a megállapodás nem a jugoszláv ese­mények miatt született, és főleg nem Jugoszlávia ellen irányul. ERDEKEGYEZTETES A BÉREK FELSZABADÍTÁSÁHOZ Alku a munkahelyen A kormány álláspontja szerint az Érdekegyeztető Tanács szintjén csak a minimális bérekről kell majd megállapodni, a béralkuk igazi színterének a középszintnek, illetve a munkahelynek kell lennie. A teljes körű bérliberalizációhoz a megfelelő garanciákat a közép­szintű megállapodások nyújthat­ják. így ahhoz, hogy a kormány elfogadja a bérszabályozás meg­szüntetését, nem elegendő, ha a középszinten csak kis körben, mintegy 10-20 százalékos mérték­ben kötik meg a megállapodásokat a munkaadók és a munkavállalók —- hangoztatta a kormány képvi­selője az Érdekegyeztető Tanács pénteken Budapesten tartott ple­náris ülésén. A testület a bérszabá­lyozás megszüntetésének feltételei­vel foglalkozott. A kérdés vitája során a munka­adói oldal az előbbiekkel ellentét­ben kifejtette: az 1992-es bérlibera­lizáció, illetve a vállalati bértárgya­lások feltételévé kell tenni a közép­szintű - megállapodásokat. Ehhez ugyanis — szerintük — nemcsak a tárgyaló felek hiányoznak, hanem az egyeztetés módszertana is. Ők éppen ezért azt javasolták: 1992- ben az ÉT önként vállalt egyezteté­sek, keretszerződések meílett az országos szintű egyeztetésekben vállaljon nagyobb szerepet. A munkavállalói oldal ugyan­csak alapvető fontosságúnak tar­totta a középszintű egyeztetéseket. Felhívta ugyanakkor a figyelmet, hogy egyik szinten sem lehet korlá­tozni a szerződéskötések szabadsá­gát. Már most is egy sor szakmá­nál kötöttek kollektív keretszerző­déseket, ezek tapasztalatait is fel­használva kidolgozható az ágazati, szakmai, regionális béralkuk, ke­retszerződések szisztémája. A kormány a tárgyaláson nem zárkózott el a bérszabályozás meg­szüntetésétől, de ehhez szükséges­nek tartotta az országos közép- és helyi szintű béralkuk, bérmegálla­podások bevezetését, illetve a szo­lidaritás elve szerint bizonyos ön- korlátozás vállalását. A tárgyaló felek megállapodtak abbanj hogy három-négy héten be­lül az ÉT plenáris ülése ismét napi­rendre tűzi a bérliberalizáció kér­dését, addig az illetékes szakbizott­ság javaslatokat dolgoz ki az el nem döntött részletkérdésekben is. Japán üzletemberek tárgyalásai Kelet-Európa fontos a japán ke­reskedelmi-gazdasági szakembe­rek számára, s a térségen belül is megkülönböztetetten kezelik Ma­gyarországot — hangsúlyozta Sin- roku Marohaski, a Japán Kereske­delmi és Iparkamara alelnöke, akit a Parlamentben Göncz Árpád köztársasági elnök fogadott. A ja­pán üzletember hangsúlyozta azt is: hazája üzleti körei nagy figye­lemmel kísérik a Suzuki cég ma­gyarországi beruházását. Ha az si­keres lesz — mondotta — akkor, további jelentős beruházások vár­hatók a távol-keletiek részéről a magyar gazdaságban. Göncz Árpád üdvözölte a japán kereskedelmi-gazdasági körök ér­deklődését a magyarországi befek­tetések iránt, és vendége figyelmé­be ajánlotta, hogy Magyarország nagy tapasztalatokkal rendelkezik az európai térség országaival foly­tatott kereskedelemben. EZ TÖRTÉNT A VILÁGBAN Jovanovic szerb külügyminiszter Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) Arra a kérdésre válaszul, hogy miként Ítéli meg a magyarországi helyzetet, s hogy miért említette a közelmúltban azt, hogy jó lenne, ha a szerb kisebbség Magyarországon olyan bánásmódot élvezne! mint a magyar kisebbség Jugoszláviában, Jovanovic így válaszolt: — A szerb kisebbség Magyarországon sokkal kisebb létszámú. Sok mindent nélkülöznek, s ez jól ismert a magyar hatóságok előtt is. Erőteljes javulás van, amióta az új kormány van hatalmon, de még mindig összehasonlíthatatlanul jobb a jugoszláviai magyar kisebbség helyzete. — Jovanovic szerint persze nem cél a szimmetri­kus helyzet megteremtése. — Volt idő, amikor a szerb kisebbség helyzete egy cseppet sem volt kedvező, most javulás van, s remélem ez folytatódik. — Azért említettem a szerb kisebbség helyzetét — mondotta Jovanovic —, mert a magyar hivatalos szervek elégedetlenek a jugoszláviai magyar kisebbség helyzetével, és számos panasz meg­alapozatlan és indokolatlan. Nincs még egy olyan ország, ahol a magyar kisebbséggel olyan önzetlenül bánnának, mint ahogy az Szerbiában történik, a Magyarországgal szomszédos országokban élő nemzetiségek közül a jugoszláviai helyzet a legjobb — így a miniszter. Vladislav Jovanovic igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy biz­tonságban visszatérhetnek-e a Magyarországra menekült szemé­lyek, visszakaphatják-e tulajdonukat és állásukat. Természetesen szívesen fogadjuk őket, a tulajdon őket illeti meg — mondotta —, senki másnak sem lehet köze hozzá. A munkahely az más kérdés, a helyzetet részletesen nem ismerem, de a jóindulat nem lehet kérdé­ses — fejtegette. Az állítólagos fegyverszállítással kapcsolatos belgrádi vádakra vonatkozó kérdéssel összefüggésben Jovanovic azt mondta, hogy a szövetségi szerveknek „megdönthetetlen bizonyítékaik” vannak, s azt eljuttatják a magyar illetékesekhez. Arra a kérdésre válaszul, hogy szó lesz-e ezekről a kérdésekről, Vladislav Jovanovic igennel felelt, de hozzáfűzte, hogy az ország biztonságával és békéjével kapcsolatos kérdések a szövetségi elnök­ség és a kormány illetékességébe tartoznak, s a témát közvetlenül a szövetségi szervek vitatják majd meg a magyar féllel. Tárgyalás Dubrovnikről — kudarccal Dubrovniknál kudarcba fulladtak vasárnap a város sorsáról foly­tatott tárgyalások; a horvát erők elutasították a hadsereg ultimátu­mát. A Cavtat üdülőhelyen tartott megbeszélésen a víz- és villanyellá­tás helyreállításáról tárgyaltak. A hadsereg feltétel nélküli megadást követel a horvát erőktől a blokád feloldásáért cserébe. Utána horvát feltételezések szerint itt is megkezdődnének a tisztogatások, az elha­gyott lakások kifosztása, amit sokan nem akarnak bevárni. Már több mint tízezren menekültek el Észak-Dalmáciába. A Közös Piac egy, közvetíteni próbálkozó megfigyelője közölte, hogy a megbeszélések holtpontra jutottak, s fennáll a veszélye an­nak, hogy a hadsereg megrohamozza a történelmi belvárost. Vasárnap délig a városban tartózkodó 60 ezer lakos, illetve mene­kült közül csak 6 ezer engedelmeskedett a hadsereg felhívásának és jelentkezett nyilvántartásba vételre evakuáció céljából. A város horvát hatóságai megtiltották a 18 és 60 év közötti harcképes férfilakosságnak a távozást. Dubrovnik már 27. napja van víz és áram nélkül. Bár két, élelmiszert szállító hajónak sikerült elérnie az egykori turistaparadicsom kikötőjét, a DPÄ értesülése szerint Dubrovnikot éhínség fenyegeti. A Dubrovnik birtoklásáért vívott harcok mérlege horvát részről 41 halott és 191 sebesült — közölte a Hina horvát hírügynökség a város egészségügyi szolgálatára hivatkozva. A halálos áldozatok közül 21 polgári személy, tízen a rendőrség, öten pedig a nemzeti gárda tagjai voltak. A sebesültek között 41 a civilek száma. A jugoszláv Vörös Kereszt szerint az áldozatok valóságos száma ennél sokkal magasabb is lehet, mivel nehéz pontosan összeszámolni a halottakat és a sebesülteket, hiszen a harcok színhelyét alig-aüg lehet megközelíteni — tette hozzá a Hina. A német külügyminiszter Moszkvában A közvetlen orosz—német kapcsolatokról, valamint a Szovjet­unióban, mindenekelőtt az Oroszországban élő németek helyzetéről tárgyalt Andrej Kozirjev orosz és Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszter Moszkvában. Sem a megbeszélésekről kiadott hivatalos közlés, sem a két mi­niszter nem tett említést ugyanakkor arról, hogy tárgyaltak-e Erich Honecker, az NDK volt vezetőjének kiadatási ügyéről. Genscher még szombaton találkozik Mihail Gorbacsov szovjet elnökkel és Borisz Pankin szovjet külügyminiszterrel. A vízi erőművet felépítik A bősi vízi erőmű befejezésével számolunk —jelentette ki rádió- nyilatkozatában Ján Carnogursky szlovák kormányfő, a kérdéskör­ről Magyarországgal tárgyaló csehszlovák küldöttség vezetője. Car­nogursky beszámolt arról is, hogy írásban kérte a magyar tárgyaló- küldöttség vezetőjét: közölje, milyen felhatalmazással rendelkezik a magyar kormány az erőmű sorsáról folytatott tárgyalásokhoz. A pilóta nem kér menedékjogot Az előzetes hírekkel ellentétben nem kér menedékjogot Ausztriá­tól a jugoszláv hadseregnek az a 33 éves pilótája, aki gépével pénte­ken Klagenfurtba dezertált. Célja az, hogy Horvátországba menjen — jelentette osztrák rendőrségi forrásra hivatkozva szombaton a Reuter brit hírügynökség. A pilóta, Rudolf Peresin közölte: mint­hogy horvát, nem kíván saját népe ellen harcolni. A nagy Gorbacsov—Jelcin-show A nagy Berta (Párizs)

Next

/
Thumbnails
Contents